Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

1988. szeptember 1. • PETŐFI NÉPE • 3 TÁRSADALMI VITA A \ÉPFRO\T\ÁL Átvezessen-e Kecskeméten a nemzetközi autóút? — Szeretnénk a szavunkat a vá­rosban többször hallatni — hang­zott el Bartha Im- rénétől, a HNF kecskeméti bi­zottságának tit­kárától a megyeszékhelyi népfrontel­nökség keddi ülésén. Az elnökségi tagok, a velük együtt meghívott tanácstagokkal és közleke­dési szakemberekkel, igazolásul egy percig nem vesztegették ezután az időt. Részt kértek abból a döntés-előkészítő munkából, amellyel segíteni akarják a Kecskeméti Városi Tanácsot abban, hogy szeptemberben egy fontos kérdés­ben helyesen határozhasson. Nevezete­sen: átvezessék-e a megyeszékhely sű­rűn lakott területein a nemzetközi autó- utat, vagy kerülővel más megoldási vá­lasszanak? ■ Elsőként az átvezetésre számításba vett Bethlen és Kuruc körút környé­kének tanácstagjai mondták el észrevé­teleiket. Dr. Vöröss József tájékoztatta az elnökséget, hogy ahol ő és a válasz­tói élnek — a Bethlen körút, a vasút- és az autóbusz-állomás, valamint a Nagykőrösi utca és a Rákóczi út hatá­rolta területen — jelenleg is súlyos a közlekedés okozta környezeti károso­dás. Az ott lakók képtelenek ez ellen védekezni. A körút mentén nappal és éjszaka is nagy a zaj, ember és növény­zet egyaránt megsínyli a benzinfüstöt. — Mi lesz vetünk, ha a nemzetközi autóúttal rászabadul e városrészre a mostaninál is nagyobb forgalom? — kérdezte dr. Vöröss József a lakók egészségét és életkörülményeit évtize­dekre meghatározó fontos döntés előtt. Egyúttal továbbadta Fellegi Jenő, Fe­hér Sándor, dr. Mező Mihály tanácstag és Varga László lelkipásztor (szintén tanácstag) üzenetét is, amelyben azok ugyancsak tiltakoznak az autóútnak a sűrűn lakott városrészeken való átve­zetése ellen. A IV. kerületi pártalapszervezet megbízásából Komlódi József — aki egyébként e terület körzeti népfrontbi­zottságának az elnöke is — a közleke­dési zajról és arról beszélt, hogy a kipu­fogógázok miatt nem lehet (nem érde­mes) a lakások nagy részét szellőztetni. Tamás Gyula úgy látja, hogy akik az autóút építésének ezt a változatát tá­mogatják, csupán az utat nézik, és nem veszik figyelembe a következményeket. Az ókorból vett példákkal bizonyítot­ta, hogy már az akkor épült utakat is a városhatáron kívül vezették el. Sándor Béla megint csak Kecskemét tehermentesítésével értett egyet az au­tóút építése kapcsán. Azt javasolta, hogy még mindig jobb hat-hét tanya lebontásával utat találni a növekvő forgalom számára, mint azt a városon átterelni. Horváth István arra hívta fel a figyel­met, hogy a Hullám vendéglőnél lévő útkereszteződésben nem torlódnának olyan nagy mértékben és balesetveszé­lyesen a járművek, ha a Mária-kápolna mögött utat nyitnának Hetényegyháza felé. A kerékpárutakról szólva azt mondta, hogy szerinte nincs annyi ke­rékpáros, mint autós — tehát inkább az utóbbiak közlekedéséhez kellene na­gyobb segítséget nyújtani. Ezzel azon­ban nem értettek egyet azok az elnök­ségi tagok, akik az állami támogatással épült kerékpárutaknak — s a jövőben épülőknek is — nélkülözhetetlen szere­pet szánnak a közlekedésben. Gyorsulna a forgalom — kevesebb mérgező gázt bocsájtanának ki a gép­járművek várakozás közben —, ha a közlekedési lámpák fél- helyett egyper­ces áthaladást tennének lehetővé az au­tósoknak. Természetesen ezzel nőne a gyalogosok áthaladási ideje is. E javas­lat ugyancsak Horváth Istváné volt. A döntés-előkészítő népfronttanács­kozás tapasztalatait Fehér Sándor, a HNF városi bizottságának elnöke fog­lalta össze és ajánlotta a szeptember­ben összeülő városi tanács figyelmébe. Kohl Antal TIZENKÉT ÉVFOLYAMBAN, EGÉSZ NAPOS OKTATÁS Kodály Zoltán kórusiskola Szeptembertől kezd benépesülni az első tanévét kezdő Kodály Zol­tán kórusiskola, amelyet az oktatá­si rendszer korszerűsítését célzó tö­rekvés, új pedagógiai utak és mód­szerek keresése hívott életre. A kórusiskola — mint komplex képesség- és személyiségfejlesztő in­tézmény — nemcsak az intenzív ze­nei képzés műhelye kíván lenni, ha­nem pedagógiai programjával elő­segítheti a teljes nevelési-oktatási rendszer magasabb színvonalra emelését. A jelenlegi oktatási szer­kezettől eltérően a budapesti, újpa­lotai új intézmény 12 évfolyamos, és az egész országból vesz fel tanu­lókat. Ez lehetővé teszi, hogy a leg­tehetségesebb, legjobb zenei képes­séggel rendelkező gyerekek közös­sége legye* az iskola, illetve, hogy a növendékek közül a legkiválób­bak a nyolcadik osztály elvégzését követően is ugyanitt folytassák ta­nulmányaikat, egészen az érettségi vizsgáig. Az iskola egész napos, reggel 8- tól délután 4-ig tartanak a foglalko­zások, így a következő napra is az iskolában készülnek fel a diákok. Egyenletesebb a terhelésük, a túl­zsúfoltság elkerülése miatt az iskola részlegesen szombaton is működik. A hónap négy szombatja közül ket­tőn van tanítás elsősorban zenei tevékenységre alapozva —> a har­madik kirándulással telik, míg a ne­gyedik szombat szabad. Az ezekért a napokért járó tanítási szünnapok összevonva hosszabb szünetet tesz­nek lehetővé, s jobban tagolják a tanévet. Ekkor nyilik lehetőség in­tenzív táborokra, fellépésekre és hangversenyekre is. A tantervül szolgáló pedagógiai program számos tevékenységi kört és műveltségi területet ölel fel. A gyerekek mindegyike tanul ide­gen nyelveket, hangszeres zenét, és emellett megismerkedik a számítás- technikával, a képző- és iparművé­szettel, a népi tánc és a színjátszás alapjaival. A különórák, a szakkö­rök ily módon szervesen beépülnek a tananyagba, a tanórai foglalkozá­sokba. A mindehhez szükséges ki­adások fedezetéül a kórusiskola ha­vi 400-500 forintos térítést kér a szülőktől —- ez teszi lehetővé a programokhoz szükséges anyagok és eszközök beszerzését is. A kórusiskola két fázisban kezdi meg működését. Az 1988/89-es tan­évben az általános iskolai első há­rom osztályban kezdődik tanítás, jövőre — az 1989/90-es tanévben — pedig az elsőtől a kilencedik osz­tályig (első gimnáziumig) vesznek fel gyerekeket. Az intézmény műkö­dését. fenntartását segíti a Kodály Zoltán Kórusiskolái Egyesület. Bocsásson meg, hogy megszólítom, de maga olyan ismerős ... — Maga is nekem, csak nem tudom, honnan . . . — Együtt jártunk a Lótusz utcai álta­lános iskolába . . . — Nahát! — A „bé’’-be . . . — Mit nem mond. .. — Ahol a Kovásznai volt az osztályfő­nök . . . — Nem emlékszem. Az utóbbi időben egyre romlik a memóriám. — És egy padban ültünknyolc éven ke­resztül ...- Azt mondja, egy padban? — És azután együtt jártunk a Ló utcai gimnáziumba . . . — A mindenit! — És egy padban ültünk négy éven ke­resztül . . . — A kutyafáját! — És az egyetem alatt közös szobában laktunk . . . — Hihetetlen! — És én voltam az egyik tanú az eskü­vődön . . . — Jé! — Aztán tanúskodtam a válópereden is.. . — Megáll az eszem! — És te vagy a lányom keresztapja . .. — Megőrülök! — No, most már bevallód, hogy te vagy a Balogh Pali? — Várjunk csak ... Tényleg! Én va­gyok a Balogh Pali! Köszönöm szépen. Viszontlátásra. Adamecz Kálmán Új híd Új hidat építenek Kalocsán, az 51-es műút és az itt lévő csatorna keresztező­__ désében. A Dunapataj felőli forgalmat id eiglenes fahídra terelték. A munkák jól haladnak, már a cölöpöket verik a szélesebb, korszerűbb híd alapozásá­hoz. Találjuk meg önmagunkat! Jó a sajtónk No nem (okvetlenül) az a sajtó, amit itthon csinálunk, hiszen soha ennyi olcsó szenzációt hajhászó, mégis sem­mitmondó, üres kiadvány nem volt látható az újságos­standokon —, hanem az a külföldi sajtó (Keleten és Nyugaton egyaránt), amely velük foglalkozik: a magyar élettel, munkával, reformokkal, kilátásokkal. A felesé­gem most jött Amerikából, s elmondja, hogy a magyar politika, sőt gazdaság helyzetét ott pozitívabban ítélik meg, mint itthon a mi lapjaink. Magam is ezt tapaszta­lom, ha az amerikai, angol vagy nyugatnémet sajtót olvasom. Baj ez? Semmi esetre! Jó az, hogy bíznak Íren­nünk, drukkolnak nekünk, és nemcsak a szövetségese­ink, például a szovjet lapok, hanem a korábban ellensé­gesnek mutatkozó tőkés világbeliek is. Ami nemcsak azzal jár. hogy e bizalom elsősorban kölcsönök nyújtásá­ban (Isten őrizzen attól, hogy okkal, ok nélkül még többet fölvegyünk!), vagy közös vállalatok alapításában realizálódhat, hanem azzal is. hogy szívesen látogatnak ide, személyesen is megtapasztalni, igaz-e az a sok jó, amiről lapjaik beszámolnak? És ezzel kapcsolatos a mindnyájunkra nehezedő szemé­lyes felelősség! A növekvő idegenforgalom arra kell(ene) késztessen, hogy (továbbra is) vendégnek tekintsük, aki netán vadidegenként ide látogat. Hogy udvariasak le­gyünk, segítőkészek, hogy akik nyelvet tudnak (bár ez gyenge pontunk, mégis százezrek vannak ilyenek), ne fukarkodjanak az útbaigazítással, baráti tanáccsal, vagy — és ehhez nyelvtudás sem kell — akár a mosollyal. Az idegenforgalom a legkisebb befektetéssel a legna­gyobb jövedelmet hozza, de csak akkor, ha tisztességes módon törünk e jövedelemre, és a vendég fogadása sem­mibe nem kerülő udvariassággal, hagyományos(nak mondott) vendégszeretettel párosul. Amelybe még a ven­dég védelme is beletartozik: kívülállóként se türjük, hogy becsapják őket, gorombán bánjanak velük, amire egyéb­ként a szolgáltatás, az üzletek, vendéglők legprimitívebb alkalmazottai a leghajlamosabbak! Ez nemzeti ügy, sőt politikai feladat. Tudatosítsuk: legígéretesebb valutaforrásunk s egyre inkább az! — az idegenforgalom, ráadásul politikai tekintetben, az or­szág, sőt a szocializmus külső megítélésében is mind nagyobb jelentőségű. Épp ezért egyrészt könyörtelenül le kell törni a visszaéléseket, a külföldiek kifosztását (több száz forintos taxiszámlák, fizetőpincérek „vastagon fo­gó” ceruzái), másrészt a vendéglátóipart s egyáltalán a külföldiekkel érintkező személyeket jó modorra kell szo­rítani. (Ami persze a hazai vendég irányában is követel­mény lenne!) Éppen a politikai vonatkozásokat szem előtt tartva nemcsak a gazdag vendégre, hanem a kispénzű emberek­re és fiatalokra is több gondot kell fordítanunk — ezeket különösen érdekli, ami mostanában nálunk történik. Kí­vánatos lenne, hogy a kollégiumokat a nyári vendéglá­tásba szervezetten bekapcsolják, közben a rendelkezésre bocsátó tanintézet anyagi gondjain is segítene ez valamit, sőt a személyzetnek is kifizetődne. Semmi esetre sem szabad lenézni a szocialista orszá­gokból érkező vendégeket. (Egyetlen példa: az 1987-es Forma—1-es versenyre nem voltak hajlandók előre biz­tosítani a népi demokratikus országokból érkezők jegy­igényeit, mert még több nyugati vendéget vártak így aztán sok tízezer szomszéd érdeklődő helye üresen ma­radt a tribünökön!) Külföldi képünket tehát mi magunk alakíthatjuk a leghatékonyabban. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy öntudatunkat, politikai szemléletünket ne adjuk fel a külföldi, akár nyugati, akár némely („balos”) szocialis­ta elvárásokhoz való szolgai idomulással. Nyugati „jó sajtónk” sokszor mintha azt nyugtázná, hogy mennyiben közeledünk az ottani típusú polgári demokráciákhoz, amelyektől valóban van mit tanulnunk, de azért semmi ok feladnunk azt, amit itt értünk el, s ami nehézsége­ink ellenére sok tekintetben a tőkés világ gazdagabb, de sivárabb életformája fölött áll. Köteteket lehetne erről írni — írtak is sok rossz brosúrát, és még rosszabb vezér­cikkeket. De tény, hogy a tőkés világban meglévő általá­nos elidegenedés vagy eltömegesedés nálunk korántsem meghatározó, és nem ehhez kell közelednünk, hanem a személyiség szabad kibontakoztatásának és a közösségi szellemnek a gyakorlatához — amelytől persze még messze vagyunk. No de nem ideologizálni akarok, csupán azt hangsú­lyozom, hogy örvendetesen „jó sajtónknak” a tudomá­sulvétele nem vezethet arra, hogy a nyugati lapok és rádiók ösztönzéseinek megfelelően bármi áron alkalmaz­kodjunk az ő közvéleményükhöz. Ne higgyük, hogy ven­dégeinknél azzal szerezhetünk jó pontokat, ha szidjuk azt, ami van, ha bajainkat túlozzuk, reményeinket fölad­juk. Nem ezt várják tőlünk —- saját magunkat fokozzuk le, ha tódítjuk gondjainkat. Inkább arról kcll(ene) őket felvilágosítanunk, hogy az ő jólétük is következménye a szocializmus világléténck: a „bolsevizmus fenyegetése” nélkül a tőkések aligha adtak volna le annyit extraprofit- jukból a munkásság részére, akár a harmincas, akár a negyvenes-ötvenes években . .. No persze nem kell propagandistává vagy agitátorrá válnunk. Mindezzel inkább saját magunknak kellene tisztában lennünk. Önbecsülésünkhöz tartozik, hogy he­lyére tegyük a dolgokat. Közös dolgainkat éppúgy, mint a nagyvilágét. Kristó Nagy István FÉLÉVI MÉRLEG Csökkent a takarékszövetkezetek betétállománya Összegezve a megye fogyasztási szövetkezeteinek első fél­évi gazdálkodási eredményeit az országos helyzetképhez vi­szonyítva kedvezőbb statisztikát kapunk. A jövedelmezőségi ranglistán megerősítették vezető helyüket. A gazdálkodás hatékonysága némileg javult. Emelkedett a nyereség, csekély mértékben meghaladta a tervezettet. Az egyes fogyasztási szövetkezetek között azonban nagy a szóródás. A jelentős áremelkedés ellenére alatta marad az árbevétel a tavalyinak, ami a pénzköltés mérséklődését mutatja. A forgalom csökkenésében szerepe van a vásárlói maga­tartáson túl annak is, hogy a műszaki és az iparcikkek választéka nem javult, rosszabbodott az ellátás, a hiánycik­kek köre bővült. Ezt állapították meg a Mészöv legutóbbi elnökségi ülésén is. A pénzforgalom alakulását tükrözi, hogy a takarékszövet­kezetek betétállománya csökkent, az év eleje óta 84,3 millió forinttal. Ez az adat a kivétek növekedésére utal. A lakosság takarékossági kedve mérséklődött, ami kedvezőtlenül hatott a betétállományra. Ezt a részjegyalap növekedése csak kis­mértékben mérsékelte. A lakásszövetkezetek száma — részben szervezett mozgá­sok hatására — kettővel gyarapodott. Az első félévben 8 új lakást adtak át. Jelenleg csaknem 300 új otthon építésén munkálkodnak. Lezáródott a kalocsai Petőfi KISZ Lakás- szövetkezet mintalakótelepre vonatkozó tervpályázata, me­lyet a tanács és a társadalmi intézmények finanszíroztak. A kiviteli tervek készítése megkezdődött. A fogyasztási szövetkezetek mindhárom ágazatában, a gazdasági, társadalmi kibontakozást szolgáló programban megfogalmazott feladatok teljesítéséhez - a Mészöv értéke­lése szerint — az eredmények jó alapot biztosítanak. K. S. Ipari szennyvíztisztító A Videoton Elektronikai Vállalatnál a galvánü/.emekből kikerülő nehézfémeket tartalmazó víz tisztítására új berende­zést létesítettek. Az óránként 90 köbméternyi megtisztított víz 60 százalékát a nedves technológiájú üzemek részére visszanyerik. Megkezdték az NSZK-ból vásárolt technológia alapján működő üzemrész próbáját. (MTI-fotó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents