Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
/ 1988. szeptember 24. • PETŐFI NÉPE • 3 TAGGYŰLÉS EGY LAKÓKÖRZETI PÁRTALAPSZERVEZETBEN Milyen lesz a jövő? S^lyakrart mondják, hogy a községipártalapszer- vezethen dolgozók azok, akiknek az a feladat jutott, hogy helytálljanak a végeken. Bizonyos értelemben végnek számítanak a lakóterületi pártalap- szervezetek — még a városokban is. Más jellegű politizálást kíván tőlük az, hogy nem egy zárt, viszonylag jól körülhatárolható, s ha ellentéteket is kiváltó, mégis egyfajta érdekközösséget képviselő munkahely keretei között dolgoznak. További sajátosság — ami színesíti a palettát, de nem teszi köny- nyebbé a munkát —, hogy huszonéves párttagtól a veteránig, tegnapelőtt munkába állott, aktív fiataltól az évtizedek óta a nyugdijából élőkig, a betanított munkástól a diplomásig szinte mindenki megtalálható a tagok között. S e meglehetősen tagolt közösségbe mindenki hozza magával az egyéniségét: tudását, tapasztalatait éppúgy, mint helyenként felszínes, mára itt-ott megkopott ismereteit. Örömeit, büszkeségét, amely- lyel a kezdeti időkre, saját fiatalságára gondol visz- sza, vagy sértődöttségét, mert kényszerből kellett átjelentkeznie a munkahelyi pártalapszervezetből. Elégedetlenségét, ami fakadjórészt gazdasági gondjainkból, no és abból is, hogy a világ, a politika ma már nem olyan kétszer kettő, mint azt a szemináriumi brosúrairodalomban leírták, mint azt sokan tanulták, hitték és hiszik, szeretnék. Jóllehet mégis kétszer kettő az, csak éppen másként kell számolni. Mindezen gondolatok akkor és azóta fogalmazódtak meg bennem, amikor részt vettem a napokban egy városi lakókörzeti pártalapszervezet taggyűlésén. Zsúfolt volt a terem, száznál többen várták a kezdést. Ez az első taggyűlés a nyár óta, mondja egy 73 éves néni, és még vendéget is várunk — céloz a megyei pártbizottság vezető tisztségviselőjére, aki este fórumot tatt. Kérdésemre, hogy mi foglalkoztatja itt a városban a párttagságot — és várom, hogy a készülő pártértekezletről halljak —, egészen másfajta választ kapok. Valamiféle balesetről és annak eltussolásáról beszél. £'Szerencsére az alapszervezet titkára említi a kJ nemsokára összeülő fórumot, amikor a taggyűlés napirendjét megtárgyalják. Egyhangúan elfogadják: az első pont a vendégé, a második a városi pártértekezlet témája. Ez utóbbi kapcsán főként azzal foglalkoznak, hogy jelölőbizottságot kell állítani, mert egy tagot közvetlenül választhatnak a városi pártbizottságba. A helyi ügyekről ennyi. Ennél több csak a beszélgetés legvégén kerül szóba. Akkor is előbb megyei vonatkozásban: Miért biztos egy előzetes megkérdezés után az, hogy szükségtelen a pártértekezlet, s a megyei testületben a nagyobb arányú személycsere? Lám, a városi pártbizottság is így vélekedett ezidáig, de a térség tagsága mégis másként foglalt állást. * A felelet nem késik: valóban nem kerülhető el a megyei pártbizottság megújítása. Vagy pártértekezlettel, vagy egyéb módon —foglal állást a meghívott vendég. Hogy melyik módszer lesz, az nem a vezetőségen, hanem a párttagságon múlik. S ami a taggyűlésen e két felvetés között történik? Akárha bármely más alapszervezetben lennénk. A fiatalok azt kérdezik, milyen lesz a jövő, mi a perspektíva? Az idősebbek indulatosan vetik fel: minket már leírtak, pedig negyven évig dolgoztunk? Amit nekünk a pártunk mondott, abban éjjelnappal, vita nélkül részt vettünk. Most meg azt mondják, nem jól csináltuk?! És kik a felelősök? A z előadó válasza: ha magunkhoz mérjük az elmúlt négy évtized változásait, sokat tettünk. Ha a világhoz, akkor keveset. Ez mutatkozott meg az országos pártértekezlet előtti vitákban, s az, hogy elsősorban gazdasági bajainkból fakadt a bizalmi válság is. Az emberek új arcokat akartak látni a vezetésben. Ez megtörtént, s a változás egyben jelzi a felelősséget is. A mostani nyíltság is az előrelépést szolgálja. A vitáink élesebbek, s ilyenkor az árnyékok is felismerhetöbben kirajzolódnak. A megfogalmazódott kritikákban a tagadás egysége nyilvánult meg. Mert a múlt bizonyos módszereit, cselekedeteit tagadni kell! Szakítani a paternalista, az atyáskodó munkastílussal, a párt ügyintéző, beavatkozó gyakorlatával, az idealisztikus társadalomfelfogással. Reális helyzetértékelés kell, demokratikus társadalom, amelyben megfelelő kontroll is létezik, a tulajdon hatékony működtetése elengedhetetlen, s mindezekhez felkészült, tanult emberek szükségesek. Nélkülük és a cselekvés egysége nélkül a fejlődés elképzelhetetlen. De illúzió volna a csodavárás — évek kitartó munkája hozhat csak sikert. Az alapszervezet tagjai gyakorta egymásnak is válaszoltak. Aki a túlzott nyilvánosságot kifogásolta, s azt, hogy miért engedik a létező szocializmusban újabb és újabb szervezetek, egyesületek működését — a felszólaló mintegy szemináriumot tartott a selejtezésre érett-ítélt elméleti anyagból—, annak a másik párttag mondta el: vannak itt, akik felelősöket keresnek, mások meg aggódnak, s nem értik, mi is az a demokratikus szocializmus, ami most egyre gyakrabban szóba kerül, mint megvalósítandó cél. 0 pedig azt nem érti, miért tartanak ki jó néhányon — felkészületlenségből, kényelmességből(?) — a régi és mára bizonyítottan hibás módszerek mellett. A nehéz helyzetből csak az új vállalása hozhatja meg a kilábalást. A fórum, a kérdezz-feleiek több mint két órán át ZjL tartott. Az idő szinte rohant, a feszültség végig ott vibrált a levegőben. Tanulságos volt a taggyűlés. Az alapszervezet tagjainak, akiknek a személyes beszélgetés élménye is segíthet jobban eligazodni az ország, a világ dolgaiban. A politikusnak, akinek eddig is meggyőződése volt, hogy szükséges a gyakori találkozás a végeken élőkkel, s ez az alkatom csak megerősítette azon elhatározását: az ilyen fórumok számát tovább kell növelni. S tanulságos lehet az estébe nyúlt beszélgetés az újságírónak, olvasónak is, mert sokatmondó bizonyítékot szolgáltatott arra az amúgy tudott dologra, hogy a megújulás során a legfontosabb az emberi tényező. Meg persze arra is: itt a legnehezebb a változást elérni. Váczi Tamás HÉTVÉGI INTERJÚ A legolcsóbb — megelőzni a tüzet C sak a nyári betakarítás idején 53 tűzhöz riasztották a tűzoltókat Bács-Kiskun megyében. Az ebből származó kár több mint 3 millió forint, pedig még nem is tettünk említést az erdő- és lakástü- zekről. A Bács-Kiskun Megyei Tűzoltóparancsnokság vezetője, dr. Lengyel László ezredes még szomorúbb tényeket közöl: — Az idén tovább nőtt a tűzesetek száma, attól függetlenül, hogy az ezekből származó kár értéke csaknem azonos. Mindenképpen örömmel nyugtázzuk, hogy míg tavaly 24 halálos áldozatot követeltek a lángok, ezzel szemben ebben az évben öten haltak meg ilyen körülmények között. Persze a legjobb az lenne, ha azt mondhatnám, hogy haláleset nem történt. — Általában minek tulajdonítható a tűzesetek számának növekedése? — Egyebek között a szűkös anyagi lehetőségeknek. A vállalatok, intézmények, magánszemélyek a megelőzésen akarnak spórolni, pedig egy tüzeset mindig drágább, mint az ellene való védekezés. A gondok között szerepel még a mezőgazdasági gépjárművek igen rossz műszaki állapota. Elegendő, ha a bálázógép kipufogójából kipattan egy szikra és máris lángra kap a tarló. Gyakran okoz tüzet a hegesztés és az ágyban dohányzás is. Az építkezéseknél sokan figyelmen kívül hagyják a tűzvédelmi utasításokat, amikor pedig emiatt nem engedélyezzük a használatba vételt, bennünket szidnak, ahelyett, hogy a tervezőt vonnák kérdőre. — Műszaki felszereltségük megfelel-e az elvárásoknak? Allja-e az összehasonlítást a nyugati technikával? — Nem lehet hozzá hasonlítani. Egy Ikarus nem versenyezhet egy Mercedessel. Mi csak a korábbi időszakhoz hasonlíthatjuk magunkat. Ahhoz képest pedig lényegesen előbbre léptünk. — Pontosan miben? — A technikai eszközeink életkora 10 évvel javult az elmúlt 3 esztendő alatt. Megnőtt a tűzoltóság ütőképessége. Ez főképpen annak köszönhető, hogy 5 új Ifa gépjárműfecskendőt szereztünk be. Ezek terepjárók, így az eddig megközelíthetetlen helyekre is be tudunk velük menni. — Az öt új jármű hova kerül? — Kecskemétre, Bajára, Kiskunfélegyházára, Kiskunhalasra és Kalocsára. De nemcsak új Ifá- ink vannak, hanem Skodákat is beállítottunk. Ezek 8 köbméter víz szállítására alkalmasak. Megyénkben ennek nagy jelentősége van, mert ugyebár vízben nem bővelkedünk. Ezenkívül örülünk, hogy már az idén minden gépkocsinkon lesz gépezetes tolólétra. Jövőre pedig Kecskemét kap majd emelőkosaras autót. Az emeletes házak oltásánál tudjuk majd hasznosítani, mert 44 méterre képes felnyúlni. Egyszerűen oda lehet állítani az ablakhoz, és mint egy liftbe, úgy léphetnek bele a lángból menekülők. Ez főleg akkor hasznos, ha valakinek tériszonya van, mert ebben nem lehet félelemérzete. Remélhetőleg persze nem lesz rá szükség. Ezzel még nem fejeződik be a fejlesztések sora. — Mire gondol?-— Még ebben az ötéves tervben két nehézkategóriás, magyarán nagy teljesítményű Tátra gépjárművet, valamint két műszaki mentőszert kap a megye. — Hogy mit? — Ez egy olyan autó, amiben minden felszerelés megtalálható az életmentéshez. Elég, ha csak a hidraulikus roncsvágót emlitem, ami úgy nyitja fel az autó karosszériáját, mint a konzervnyitó. Ezt leginkább a közúti baleseteknél tudjuk hasznosítani. — A tűzoltók munkája cseppet sem veszélytelen... — így van. Korábban komoly gondjaink voltak a légzésvédelmi eszközökkel. Ez a probléma megoldódott. Igaz, 11 millió forintba került, de a régi oxigénes palackokat lecseréltük, és helyettük sűrített levegőjű készülékeket használunk. — Tehát megfelelő körülmények között dolgozhatnak. — No nem éppen. Igaz, Kiskunfélegyházának és Kiskunhalasnak most már új laktanyája van és a többi parancsnokság épületét^ is felújították az utóbbi években. Ám Kecskeméten komoly gondot jelent, hogy az új tűzoltóautóknak nincs megfelelő helyük. A jelenlegi szertárak ugyanis keskenyebbek és alacsonyabbak, mint a járművek.’ A múlt héten éppen erről tárgyaltunk a városi tanács vezetőivel. Várhatóan szanálják a Lechner Ödön utcában a volt Távközlési Üzem egy részét. Ezt a területet kapjuk meg. — Mindeddig keveset beszéltünk a személyi feltételekről. — Pedig ez nagyon fontos. Első helyen az önkénteseket említeném. Száznegyven vállalati és 101 önkéntes egyesület van a megyében. Ez ötezer személyt jelent, akik igen nagy segítséget nyújtanak munkánkhoz. Sokszor mire kiérünk egy-egy tűzhöz, ők már oltják, sőt előfordul, hogy cl is oltották. Nagyban segíti a munkánkat, hogy a lakosság rokonszenvével támogat bennünket. Gyakran oltás közben odajönnek hozzánk s megkérdezik, hogy miben segíthetnek. — Ez az év alfélé ünnep is az állami tűzoltóság számára. — Valóban. Negyven évvel ezelőtt államosították a tűzoltóságot. Ebből az alkalomból talán a legnagyobb elismerés számunkra, hogy tűzvédelmi törvényt alkot az Országgyűlés. Eddig csak törvényerejű rendelet volt érvényben. Áz új jogszabályok várhatóan már a mi javaslatainkat is magukba foglalják s bízunk benne, hogy korszerűek lesznek. — Szeptember 30-án Ön nyugdíjba vonul __ — Öt és fél évvel ezelőtt kezdtem el itt dolgozni, úgy érzem, az akkori elképzeléseimet sikerült valóra váltani. Technikai felkészültségünk, valamint az itt dolgozók munka- és életkörülményei javultak. Természetesen mindez nemcsak az.én érdemem. Kiváló gárdával dolgozhattam együtt és a megyei tanács is nagy segítséget nyújtott. Nyugodtan megyek el, mert jó kezekbe adom át a parancsnokságot. Helyettesemmel, dr. Buko- vics Istvánnal féléve dolgozom együtt. A Szovjetunióban ötéves - tüzoltómérnöki egyetemi szintű főiskolát végzett, majd további tanulmányai során a műszaki tudományok kandidátusa lett. Annak idején tűzoltó őrmesterként kezdett, majd a Tűzoltó Kiképző Központ tanára, tanszékvezetője, legutóbb pedig a Fővárosi Tüzol- tóparancsnokság osztályvezetője volt. Fiatal és mégis tapasztalt parancsnoka lesz a Bács-Kiskun megyei parancsnokságnak. — Mit tervez, mivel tölti majd idejét? — Horgászni fogok, a kertemben dolgozom majd, ezenkívül rengeteget fogok barkácsolni, mert eredeti szakmám esztergályos. Bencze Andrea A Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsának Elnöksége, mint a 19 ágazati-szakmai szakszervezetekhez tartozó közel 170 ezer szervezett dolgozó területi érdekvédelmi szerve a megye dolgozóinak többségét érintő bérpótlékok elszámolása és progresszív adóztatása miatt kialakult kedvezőtlen helyzet ismeretében az alábbi állásfoglalást fogadta el 1988. szeptember 22-ei ülésén: A magas adóterhek, az alacsony mértékű bérpótlékok, a növekvő infláció széles körű elégedetlenséget vált ki megyénk dolgozóiból. A Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsának Elnöksége az okokat elemezve úgy ítéli meg, hogy — céljával ellentétesen — a személyi jövedelemadó-rendszer a gazdasági aktivitás ösztönzése ellen hat, mind a magasan kvalifikált munka.anyagi öszötönzése, mind pedig a szabad idő feláldozása révén elért többletjövedelem tekintetében. Az elnökség támogatja a dolgozók többségének jogos igényét, hogy a bérpótlékokat (a túlóra-, a műszak- és veszélyességi pótlékokat, az ügyeleti és készenléti díjakat) minden területen emeljék fel úgy, hogy annak nettó értéke ne csökkenjen. A tények azt mutatják, hogy a jelentős mértékű elvonás egyre jobban arra készteti a dolgozókat, hogy ne vállaljanak többletmunkát. Az elnökség véleménye szerint a fő- munkaidőben tisztességes munkával szerzett kereseteknek fedezniük kell a megélhetés egyre növekvő költségeit. Ezért szükségesnek tartja a személyi jövedelemadó működésének, hatásának rövid időn belüli áttekintését, negatív hatásainak megszüntetését. Az elnökség álláspontja szerint a legsürgősebb feladat most a bérpótlékokat sújtó adó progresszivitásának mérséklése, a kötelező túlmunkák (túlóradíjak, ügyeleti díjak) ellenértékének adókedvezményben részesítése. A Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsának Elnöksége kéri a Szakszervezetek Országos Tanácsa Vezetőségét, hogy a pénzügyi kormányzattal folytatott tárgyalásai során juttassa érvényre a dolgozók jogos igényeit, elvárásait, megszerezve az Országgyűlés támogatását, szorgalmazza a személyijövedelemadó-rendszer módosítását. Az elnökség ugyanakkor felkéri a megyében működő munkáltatókat, valamint a szakszervezeti alapszervezeteket, hogy újra vizsgálják meg az év elején végrehajtott bruttósítások egyes keresetelemekre gyakorolt hatását és biztosítsák az önként vagy kötelezően többletfeladatokat vállaló dolgozók megfelelő anyagi érdekeltségét. Bács-Kiskun megye több évtizede első helyen áll a hazai öngyilkossági statisztikák „rangsorában”. A fiatalok halálozási okainál is megfigyelhető az öngyilkosságok magas száma. Bács-Kiskun megyében sok olyan deviáns társadalmi jelenség mutatható ki, amely kedvezőtlenül hat az itt élőkre. Ilyen a kiemelkedő bűnözési, öngyilkossági és válási arány, valamint az alkoholisták igen magas száma. Az országos bortermés több mint 40 százaléka kerül ki megyénkből. Ezzel összefüggésben — kapcsolódóan a műveltségi szinttel, a tudati elmaradottsággal — hagyománya van nálunk az alkoholizmusnak. Az elfogyasztott alkohol mennyisége nem mérhető, mert a kereskedelmi forgalom adatai — a saját termésű és a zugfőzésekből megivott mennyiséghez képest — nem reálisak. így körülbelül 30 ezer alkoholistánk van, de 60 ezer lakos fogyaszt — a felmérések adatai szerint — a „kritikus értéket megközelítő” szeszmennyiséget. Ezen túl 80 ezer olyan fogyasztó van, aki ivási szokásai miatt a veszélyeztetettség állapotához közeledik. Az utóbbi időben emelkedett az alkoholista nők száma és sajnos egyre több fiatal fogyaszt rendszeresen szeszes italt. Erre elrettentő példa az az adat, hogy az 1970 és 1985 közötti időszakban 65 olyan fiatal halt meg alkoholizmus miatt, aki még nem volt 35 éves. Az alkoholfogyasztás miatti halálozás nálunk a legmagasabb az országban. Öt év alatt 3,6 százalékról 7,6 százalékra nőtt azon fiatalok aránya, akik a bűncselekményeket alkohol hatása alatt követték el. Nyilván az alkoholizmus elterjedése miatt duplázódott meg az utóbbi 15 évben a nyilvántartott idegbetegek száma. Mintegy 10—12 ezer ilyen beteget gondoznak, akiknek a túlnyomó többsége 20 év alatti fiatal. Ők különböző neurózisokban, személyiség- és viselkedészavarokban szenvednek. Öt év (1980—1985) statisztikai adatai egyértelműen nyilvánítják „vádlottnak” az alkoholt az öngyilkosságokban. Ugyanis az esetek csaknem felénél — 42,9 százalékánál — közrejátszott az alkohol. Vagy úgy, mint az életmód része, vagy pedig mint közvetlen közrejátszó tényező. Az öngyilkosságok egyharmadát elkövető tanyai lakosoknál magasabb — 48,8 százalékos — az alkoholizmus miatti öngyilkosság aránya. Az 1961 és 1985 közötti időszakban Bács- Kiskunban 6813 öngyilkosságot követtek el. Az emelkedés 172,6 százalékos volt. Az éves öngyilkossági átlag 272 fő volt. Az öngyilkosságok gyakoriságát illetően első Kecskemét és vonzáskörzete, utána Kiskunhalas következik. E területek a bűnözésben is a legfertőzöttebbek. A statisztikai adatok szerint az öngyilkosságok 51,5 százalékát községekben követik el, de igen magas e szám a tanyai lakosoknál is. Az 1971 és 1985 közötti öngyilkosok 32,2 százaléka tanyai lakos volt. A tanyai lakosság körében elkövetett öngyilkosságok száma szembetűnően igen magas a nagy tanyavilággal rendelkező városok körzetében, így Kecskeméten, Kiskőrösön és Kiskunhalason. Nem jellemző ez Baja és Kalocsa környékére. Bács megyében az önakasztás mint elkövetési mód jellemző, az összes esetek 59,6 százalékát teszi ki. Ez az arány az utóbbi 5 évben 65,8 százalékra emelkedett. Egyre több a növényvédő szerekkel elkövetett esetek aránya, ez 30 százalékot tesz ki. Az így elkövetett öngyilkosságok viszonylag magas aránya a megye mezőgazdasági jellegével függ össze, hisz a növényvédő szerekhez köny- nyű hozzáférni. Említeni kell, hogy a befejezett esetek alanyainak 34,4 százaléka csak általános iskolába járt. így az önpusztitó cselekmény az alacsonyabb műveltségűekre jellemző. A megelőzést szolgáló intézménystruktúránk a korábbi beilleszkedési zavarok nagyságrendjének megfelelt. A nagyságrendi változást és a strukturális átrendeződést az intézményrendszer nem tudta követni. Ezért a megelőzés érdekében az intézmény- rendszer átalakítására, új módszerek bevezetésére, szakemberek képzésére van szüksége Bács-Kiskunnak. Ezekre nézve a kezdeti lépések már megtörténtek. (Például: családsegítő központok szervezése, telefonos lelki segély stb.) Ha nem túl lassúak és nem túl bürokratikusak az új intézmények, akkor időben eljuthatunk a kisközösségekhez, családokhoz és a beilleszkedés zavarainak egy részét még kialakulásuk előtt meg tudjuk előzni. (Vége) Dr. Babav Imre a fiatalkorúak üeyésze Az SZMT elnökségének állásfoglalása a bérpótlékok elszámolásáról és az adóelvonásról Az öngyilkosságról — társadalmi háttérrel AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL II.
