Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-22 / 227. szám
4. • PETŐFI NÉPE • 1988. szeptember 22. KÜLÖN PADSOR ÖTÖSÖKNEK — KÜLÖN A HÁRMASOKNAK Differenciálás — lakótelepi módra Lánchíd utcai helyzetkép ...1 ImiicIiUI Utcai Általános Iskola egyik-másik nyolcadik osztályát irányító pedagógus különös módját választotta a továbbtanulók felkészítésének: külön padsorba ültette azokat a kertes-hármas tanulókat, akik „csak" szakmunkások lesznek, s külön a továbbtanulókat. Mivel a gyermekkritika mindennéI éle <ehh, gyakran illetik sértő, megalázó megjegyzésekkel a gyengébb képességű diákokat társaik." Egy felháborodott és tanácstalan kecskeméti szülő fordult ezekkel a sorokkal szerkesztőségünkhöz. Felháborodott, mert úgy gondolja, hogy a rosszabb tanulmányi eredmény nem kizárólag a diák gyengébb képességeinek következménye, hanem esetleg az oktatás hibája is. Mindenesetre saját gyerekébe is beleivódott már a nézet, miszerint a szakmunkás kisebb- rendű a továbbtanulónál. Ezért tanácstalan. Mészáros Sándor, a Lánchíd Utcai Általános Iskola igazgatója szemrebbenés nélkül hallgatja végig a kifogásokat, úgy tűnik, megedződött már a panaszosok változást követelő ostromában. Négyszáznyolcvan főre épült az iskola, s ezer diákunk van. Minden évben megkíséreljük az elsős osztálylétszám visszaszorítását, hiába. A szülők mindenáron ide akarják íratni gyereküket, s ennek érdekében akár a minisztériumig elmennek. Tehetetlenek vagyunk mondja az igazgató — most is harmincöt fős az elsős tanuló csoportunk, miközben az ideális huszonöt-huszonhat lenne.- A kifogásolt konkrét esetről van-e tudomása? ' A differenciált foglalkoztatás, a képességek fokozott figyelembe vétele a nyolc évet végig kell, hogy kísérje. A pedagógia elméletében legalább is így van. A pályaválasztás, továbbtanulás előtt ez fokozottan érvényes. A konkrét módszerek megválasztására a pedagógus szabad kezet kap, s ha ő külön padsorba ülteti a gyengébbeket, s külön a gimnáziumba, szakközépiskolába jelentkezőket, annak minden bizonnyal oka van. Ez nem különbségtétel, mindössze differenciált foglalkoztatás. Mennyivel egyszerűbb a képességekhez mért feladatokat így kiadni, mintha a névsort olvasná végig a pedagógus. A gyerekkritika persze valóban nagyon éles. Éppen ezért az ültetés rendjétől függetlenül is tisztában vannak a diákok társaik felkészültségével és képességeivel. Nem hiszem tehát, hogy a gúnyolódások kiváltója kizárólag az ültetési rend volna. — Bárhol is tanul tovább egy diák, az alapokat el kell sajátítania. — Ez így is van. Éppen ezért szükséges figyelembe venni a már meglévő tudásszintet. Az érdemjegy valamit tükröz ebből. Fontos, hogy a gyengébb tanulók legalább az alapokat ismerjék teljes biztonsággal. Ostobaság volna, ha velük is emelt szintű feladatokat készíttetnének, mint a négyes, ötös társaikkal, ez számukra csak vereséget hozna. Ily módon viszont a sorozatos kudarcok helyett sikerélményhez jutnak, s az általános iskola befejezésével legalább biztos alapokra számíthat a középfok. Ha ellenben bármelyik tanuló bizonyít, átkerülhet a másik csoportba csakúgy, mintha egy négyes érdemjegyű ront az osztályzatán. Egyébként pedig, ha bárkinek jobb ötlete támad: hogyan differenciáljunk egy óra keretében harmincötfelé, örömmel vesszük, kipróbáljuk a módszert. Nem keresek mentséget, mert hibát sem látok. A körülményeinket mégis szívesen bemutatom. Már délután két óra is elmúlt, a délelőtti tanítás véget ért. Mégsem kihalt az épület. A negyedikeseknek nemrég kezdődött a nap, ők most délutánosok. Tornaóra után szállingóznak a tanterembe, egyet közülük megállít az igazgató. — Hányán vagytok a tanulócsoportban? A kisfiú gondolkodik, számol: — Harmincötén, nem, harminchatan . .. Nem is tudom. Egy fiú elment, újak is jöttek. — Tíz tantermünk van, ezen felül egy előadónk, egy technikaterem, könyvtár, úttörőszoba és a sportcsarnok — sorolja az igazgató — Mindennel együtt tizennégy helyiség, ám tizenhat a tanulócsoport. Csak úgy tudjuk a diákokat leültetni, ha legalább két osztályunknak tornaórája van. Persze én is ismerem a pedagógia elméletét, vagyis hogy testnevelést a délutáni órákban célszerű tartani. De a gyakorlat másra ad módot. A gyerekek vándorolnak. Szünetekben batyukkal a kezükben vonulnak egyik helyről a másikra. A tantermek kicsik, zsúfoltak. Az első padban ülők orra — kis túlzással — csaknem a táblához ér. Itt bizony egy jól megtermett pedagógus a padsorok közé szorulna. A nevelői szoba, ha lehet, még siralmasabb látványt nyújt. Ötven- ketten egy helyiségben. Itt nemhogy dolgozatot javítani, olvasni lehetetlen, de még a tízórait is nehéz lehet jóízűen elkölteni. Könyvtár? Kis jóindulattal sem merem annak nevezni. Osztályteremmé alakított csöpp helyiség, ahol jól megfér egymás mellett a katalógusszekrény, a könyvespolcok, folyóiratok és a katedra. — Ennek is megvan az előnye — igyekszik önmagát is vigasztalni az ifjú könyvtáros-tanárnő. — A gyerekek órán kinézik maguknak az újságokat, szünetben pedig átlapozzák. Hétezer körüli már a könyvállományunk, de nem tudjuk használni. Szekrényben van elzárva a legtöbb kötet. Délelőttönként itt is órák vannak, így kölcsönözni, rendszerezni csak délután lehet. A következő ajtón még ott a csalóka felirat: Úttörőszoba. A valóságban ez is tanterem. Szemben a csöpp ebédlő. Két órába telik, mire forgószínpadszerűen valameny- nyi éhes diák sorra kerül. Délelőttönként ez is teremként szolgál. Természetes megvilágítása nincs, a tanulás zörejei az edénycsörgés, konyhai munkálatok zajával olvadnak egybe. A tornacsarnok ponyvás állványokkal van gondosan négy egyenlő részre osztva. Százhúsznál is több tanuló osztozik rajta, minden órában. Az igazgatói szobában folytatjuk Mészáros Sándorral a beszélgetést. — Ötvenhét főállású nevelőből tízen vannak gyesen, s még ketten mennek el az év során. Negyven helyett negyvenhat-negyvennyolc órát teljesítenek két hét alatt, s emellett továbbképzésen, tanfolyamokon vesznek részt. A nyilvánvalóan nehéz körülmények között is számos említésre méltó eredményt mondhatunk a magunkénak. Megszerveztük, hogy a legfontosabb tárgyakból — így kémiából, fizikából, matematikából, anyanyelvből, oroszból — úgynevezett továbbtanulásra előkészítő szakkörökön vehessenek részt diákjaink. Indítottunk ugyanakkor korrepetálásokat is. Továbbtanulóinkról csaknem kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kapunk. Mindennel együtt úgy érzem, nincs szégyenkezni valónk. G. Tóth Tímea Irodalmi emlékhelyek Bács-Kiskunban Mindig is „a magasabb littera- turai érdeklődésre emelő lendület” jellemezte a Kecskeméti Katona József Gimnázium jogelődjének tekintett református kollégiumot. Az irodalomtörténet is jegyzi az itt tanító vagy tanuló Varjas János (1721—1786), Gö- böl Gáspár (1745—1818), Bulcsu Károly (1823—1865), Obernyik Károly (1814—1855), Losonczy László (1812 —1879), Szász Károly (1829—1905), Mól tér Károly (189Ó—1981) nevét, munkásságát. Tóth László, az iskola egykori növendéke, a modem magyar irodalom két nagyját próbálta az iskolához kötni a nagyvenes évek elején. Fekete bojtár, Sinka István egész egyszerűen majd éhen halt, ezért szerette volna beszerezni juhásznak a város bugaci birtokára a későbbi polgármester nyomdaigazgató. (Jól ismerte, 1939 és 1943 között jó néhány versét közöltette a Kecskeméti Lapok-ban. Később altiszti — pedellusi — állást néztek ki Sinka számára a mostani Katona József Gimnáziumban. Szerencsére mindkét terv meghiúsult. A már városvezető Tóth László szívesen látta volna 1945 után a hivatalos politika által gyanúsnak bélyegzett Németh Lászlót a gimnázium igazgatói székében. „A három város közül, amely akkortájt munkát akart adni a hontalannak, az egyik Kecskemét volt. De itt túl magas állást kínáltak számomra: gimnáziumi igazgató lettem volna; tudatta 1958-ban, a később Kecskeméti emlékek címmel publikált levélcikkben. (Kérdéses, hogy a minisztérium hozzájárult volna-e kinevezéséhez.) Az egykori Tanú szerkesztője inkább a hódmezővásárhelyi óraadósá- got vállalta. így csak 1970. október 2-án találkozott a gimnázium diákjaival. A Katona József Társaság és a színház meghívására érkezett Kecskemétre. A délutáni ünnepi ülés és az ebéd előtt beszélgetett a több osztályból válogatott tanulókkal. A találkozóról beszámolt a Forrás (1971/2), a tudósítás olvasható az Utolsó széttekintésben is. Őszinte válaszokkal tisztelte meg a többnyire ilyenkor szokásos kérdésekkel jelentkező ifjakat. Az iskola értékes emlékkönyvében többször is kifejezte köszönetét és elismerését Fodor András. „Nem először járok itt. de a mostani alkalom különösen emlékezetes, amikor is a népdalt, a zenét, a költészetet próbáljuk újra egyesíteni”. (1969. szeptember 20.) „Hazajáró szeretettel” jegyezte be 1972. június 26-án. Megőriztem Kassák kecskeméti látogatásakor készített jegyzeteimet. Vendéglátóként kísérhettem a Katona gimnáziumba. Udvariaskodás nélkül mondta el véleményét 1965. június 5-én a magyartanításról. Szerinte a túlzott irodalomtörténet-centrikusság miatt nem jutnak el a diákok a kortárs irodalomhoz, a csírázó újhoz. „Időről-időre meg kellene ölni a tanulóban, amit tanult”, hangoztatta. Petőfi és Babits pályáját hasonlította össze, hivatkozott a Tanácsköztársaság időszakában kibontakozott pedagógiai vitákra. „Mindenáron reprodukciós kiállításokat akartak vidékre küldeni. A legmodernebb dolgokkal mentünk!” „Sohasem élt bennem becsvágy — válaszolta egy kérdésre. Szívós, kiegyensúlyozott alkattal születtem. Állandóan perben álltam a világgal, de voltak, vannak belső problémáim. A nyers életből jöttem és nyers emberként akarom magam kifejezni ... Nagy művész az, aki új törvényeket fogalmaz.” A Katona gimnázium • Simon Istvánt Czine Mihály mutatta be 1974. február 11-én a gimnazistáknak. • Fodor András: „Azt hiszem, kevés gimnázium van Magyarországon, melynek emlékkönyvében ilyen oldal aljára írhatja nevét a szívesen emlékező látogató. Felül Németh László („Egy nagyon kellemes, élménygazdag óra emlékére") bejegyzése alatt Buda Ferenc, Sánta Ferenc, Czine Mihály és a népszerű költővel együtt szereplő Fekete Sándor dedikált. Ugyanabban az évben november 19- én Weöres Sándor és Károlyi Amy is megörvendeztette a diákságot. November harmadikán Sánta Ferenc illesztette programjába a diák— iró találkozót. Alkotói elveiről szólt. „Az igazság keresése a legfontosabb. Legutóbbi műveimben mai kérdésekre kerestem a feleletet. Nem azért fordultam a múlthoz.mert féltem. Olyan szituációkat kerestem, amikor egy-egy ideológián belül feszülnek, támadnak ellentétek, dúl a harc ... A stílus megemelése az egyik fő cél.” „Azok várhatnak, most a gyerekek a fontosak”, így hárította el az írót a tanáriban szervezett fogadásra felkérő hírnököt. Ki mindenki járt csak az utóbbi két évtizedben a gimnáziumban! A már említetteken kívül 1968. április 26-án (és azóta is többször) Buda Ferenc, október 17-én az újvidéki Fehér Ferenc. „Kecskemét nekem az egész magyarság”, így kezdte dedikációját. Mándy Iván 1971. január 3-án tisztelte meg a diákokat, „reménységgel” ajánlotta a kötetet a Katona József Gimnázium ifjúságának 1971. május 30-án Sütő András. Néhány nap múltán Nemes Nagy Agnes, „dobódott föl” a jóhangulatú nyílt magyarórán. A következő évi könyvhéten Ladányi Mihályt fogadták értő szeretettel. Ugyanabban az évben ismerkedhettek meg személyesen is Fekete Gyulával, Csorba Győző is szép emlékeket őriz a kecskeméti gimnáziumról. A népzene városához oly sok szállal kötődő Tornai József többször is olvasott föl verseiből a könyvtárban összegyűlteknek. Várnai Zseni is elfogadta meghívásukat. A fiatalabbak közül Módos Péter is eleget tett (1984. febr. 16.) a kedves meghívásnak. Huszonkét, a tanulóifjúságnak ajánlott könyv közül egyik-másik időnként tananyagként kerül a diákok kezébe. A fogékonyabbak szinte a személyes kapcsolat közvetlenségével olvasgathatják a szerző sorait, lapozgató kézmozdulatait őrző példányt. Sokaknak napjaik fogytáig szóló élmény marad egy-egy emlékezetes találkozás. Fölmérhetetlen egy-egy iskolai irodalmi emlékhely emberformáló, tudatalakító jelentősége. Heltai Nándor X AJÁNLATA LEMEZEK Október elsejéig tartanak a Hungaroton 1 langlcmczhetek. Mai ajánlónkat az ünnepre megjelent kiadványokból állítottuk össze. Az értékes és fontos LP- kről Károlyi Júlia és Borzák Tibor mond véleményt. Tündérkert Móricz Zsigmond nagy Erdély-triló- giájának első kötete viseli a Tündérkert címet, s vele a XVII. század eleji Erdélyre utal. A megnevezés a kulturális fejlődés szempontjából időben tovább is tágítható: Erdély olyan tündérkert, melyet a benne élő népek kultúrája töltött meg mesebeli, színpompás virágokkal. Hogy valójában milyen gazdag, változatos ez a „kert”, bebizonyosodik a Novák Ferenc szerkesztette nagylemezen is. Erdélyi magyar és román népzene valamint népdal került a fekete korongra. Az autentikus dalok tolmácsolásában olyan kiváló énekesek segítenek, mint Sebestyén Márta, Szvorák Katalin és Balogh Márton. A zenéről a Hegedős együttes gondoskodik, magas színvonalon. Közreműködőként a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese szerepel, ugyancsak élményt adóan. Még egy név a nívóra: Szörényi Levente tett kísérletet — immáron sokadszorra — a zenei rendezés nem kis feladatára. A lemez A oldalán gyimesi, keménytelki román és mezőségi magyar táncok dallamai csendülnek fel. Minden tekintetben profi Sebestyén Márta előadása (Erdélyország sok szép vize) és Szvorák Katalin tolmácsolása (Sír a szemem) és Balogh Márton éneke (Fordulj kedves lovam). A B oldalon román katonakísérőt, bonchidai román táncokat, mezőségi keservest és székely táncokat hallunk és ismételten különleges tehetségükről tesznek tanúbizonyságot az énekesek. Örülnünk kell ennek a lemeznek, már csak azért is, mint Novák Ferenc utal rövidke szövegében a borítón: „ ... most különösen fontos, hogy erről beszéljünk, s láttassuk, a mienk mellett ebben a kertben egy másik gyönyörű kultúra is kivirágzott. Ezzel taníthatjuk az ifjúságot egymás megbecsülésére.” Bach A Liszt Ferenc Kamarazenekar tolmácsolásában dupla lemezként jelentek meg J. S. Bach zenekari szvitjei.— A klasszikus zeneirodalom legközismertebb dallamaiból épült darabok azon kivételek közé tartoznak, melyek „komolyzeneként” is szinte mindenki számára ismerősek. Aligha szorul például ajánlásra Bach h-moll szvitje, mely születésének éve, (feltehetően) 1721 óta a hangversenytermek legtöbbször felcsendülő darabja. Annak idején — a kettős lemezen megszólaló három társával együtt — egy kávéház közönségének szórakoztatására adták elő Lipcsében. Az ily módon híressé lett Zimmermann-féle kávéházban minden pénteken koncertet adott a lipcsei egyetem diákokból, hivatásos es amatőr muzsikusokból szervezett collegium musicum, melynek vezetését Bach 1729-ben vette át. A zenetörténészek véleménye szerint nincs kizárva, hogy mind a négy szvitet eredetileg is a collegium musicum előadásaira szánta. A négy mű nem alkot összetartozó ciklust, műfaji azonosságukon kívül azonban összeköti őket különleges népszerűségük is. Mind a négy darab különböző hangszerapparátusra íródott, s a hangszerkészlet egy sor kompozíciós- technikai megoldást feltételez. A legkésőbb született h-moll szvit hangzáskaraktere talán a legjellegzetesebb, tér el leginkább a másik hárométól: azok „nagyzenekari” elképzeléseivel szemben kifejezetten kamarajellegű munka érdekessége, hogy bár a fuvola majd minden tételben szólózik, a mű mégsem fuvolaverseny, a zenei anyag magva ugyanis mindig a zenekarban szólal meg, a fuvolát pedig díszítő vagy hangzást színező funkciójában használja a szerző. Babszem Jankó A magyar népmesekincs kimeríthetetlen. Évszázadokon át nemzedékek alakították, csiszolták a történeteket tökéletes remekké. Nem véletlen, hogy a mese fontos szerepet játszik a gyerekek életében és még a felnőttek sem pironkodnak, ha a történetek fordulatait hallgatják, gyönyörködnek a nyelvben. Az irodalmi lemezek különös értéket képviselnek, hiszen így válik közkinccsé gazdag mesetárunk, irodalmunk. Ezúttal háromszéki népmeséket rögzítettek egy csokorba. Tíz történetet ismerhetünk meg — ha még nem ismerjük! — az új kiadványon. A címadó Babszem Jankó kalandos útja mellett Jófonó Zsuzsika tanulságos története; Palkó; A szürke ló; A varázspalacsinta; a Csupacsepp királyfi és egyéb mesék sorakoznak egymás mellett. Két fiatal színész. Csonka Ibolya és Bubik István mondja a háromszéki meséket, szépen, érthetően és izgalmasan. A lemezt Kerényi Imre rendezte, a zenei rendező pedig Dabasi Péter. Méltán válhat népszerűvé a gyerekek és a felnőttek körében. Szerb és horvát népzene A Vujicsics együttes második nagylemezén szerb és horvát népzene szól, a már megszokott magas színvonalon. Az 1974-ben alakult délszláv népzenei együttes hagyományőrző tisztelettel tarja fel a magyarországi szerbek és horvátok zenéjének gyökereit, virtuóz technikával adják tovább a megismerteket. Érdekesség, hogy a lemezen Bartók Béla 1912-bol származó korai bánáti gyűjtéséből is található két darab. Fellelhetők az őstehetségek művei, például a nevezetes bácskai prímás, Joca Mimika és a baranyai Sztipán Pávko- vity ördöngös hangszerelése. Az eredeti megszólaltatás, a hű ének feledhetetlenné teszi Vujicsicsék jelen produkcióját és ismételt hallgatásra készteti a zenebarátokat. Különösen jól sikerült „blokkok” találhatók a lemezen, például az A oldalon (Da je visnja, Tanac- Rance, Vranjanka) vagy a B-n (Gajdas- ko kolo, Oj, Savice, Mimikino kolo). Feltétlenül meg kell említeni a közreműködők nevét: Sebestyén Márta, Gycnes Katalin és Greges Marica hangja messzire száll, csodálatosan szól. Juhász Zoltán dudajátéka ugyancsak különleges csemege.
