Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-21 / 226. szám
4 • PKYŐK1 NÍ'PE • 1488. szeptember 21. Kufárkodás a kultúrával Napiunkban egyre kevesebb a közösből a kultúrára fordítható pénz. s ha összegszerűen egyes területeken nem is kisebb, a ff áremelkedésekből adódóan mégis kevesebb lett, sok esetben szinte a minimálisra csökkent. S közben a kultúra lassan, de szisztematikusan árucikké változott. Még akkor is, ha a művelődés egyes ágazataiban napjainkban is jelentős állami támogatással találkozunk. A kultúra árujellegét ma már kevesen vitatják. Sőt, mert áru lett, „termelésére” vállalkozások alakultak és alakulnak. A hagyományos kultúra ára is megváltozott: a különböző intézményekben megdrágultak a belépőjegyek, egyes színházi vagy operaelőadásoknál elképzelhetetlenül magas helyárakat kérnek, drágul a könyv, a múzeumi tájékozódás és sok minden más. Mindez gazdasági kényszer eredménye, s nem tudatos kormányzati célkitűzés, amely a kultúrát áruvá silányí- tani igyekszik. Ám a legfelsőbb elképzelés, irányítás és a kultúrára éhes fogyasztó, a befogadó között hosszú az út, mert közben különféle elosztó, forgalmazó, és közvetítő szervek nehezítik és drágítják azt. Kihasználva a gazdasági nehézségek szülte helyzetet, megjelentek és egyre nagyobb számban megjelennek a kultúrával kufárko- dók. a nyerészkedők, akik által igen sok esetben a kultúra any- nyira áruvá változik, hogy már nem is kultúra, csak árucikk. Sok területen a kultúra úgy lett áru, hogy nem elsősorban a nyújtott értéknek, szolgáltatásnak kérik meg a megváltozott, megemelt árát, hanem a pénzbevétel növelése érdekében árasztják el a közönséget kultúrának álcázott selejttel, , sok eset ben szeméttel, szennyel. Példákat alighanem mindenki tud sorolni, aki nyitott szemmel jár a kultúra környékén. Elég végignézni az utcai könyvárusok kínálatát, vagy akár a könyvesboltokét is, milyen arányban van jelen az értéket, a tudást, a nemes szórakozást kínáló könyv, és mennyi a könyv formában közreadott pletyka, az ál-ismeretteijesztő, a félpomó, az egészen pornó, értéktelen iromány. Sajnos, a különböző kiadói vállalkozások ontják ezeket a selejtes árukat. Méghozzá igen drágán árusítják! Tömegével jelentkeznek az új kiadók, s félő, hogy többségük nem az értékek kiadásának és terjesztésének megsegítésére jött létre, hanem egyszerűen gyors hasznot hajtó üzleti vállalkozásként kufárkodik a kultúrával, könyvként ad el olyasmit, ami csak küllemében az. Meg lehet tekinteni a mozik műsorkínálatát, különösképpen a vadgomba módjára szaporodó videomozikét, s felmérni, milyen hányadot képvisel a kínálatban a filmművészeti érték és mekkorát a selejt, a pornó, a horror, az aljas ösztönökre hatni kívánó — és sajnos, sokaknak példát is adó —, az erőszak hatalmát glorifikáló szennymunka. S hozzá kell számítani azt is, melyik fajta mozidarabot hol és hányszor kínálják az esetleg tájékozatlanabb nézőnek. Sajnos, a magyar filmbe is begyűrűzik az ilyenfajta közönségfogó, kufárkodó indíttatású motiváció: alig akad már játékfilm szexjelenet, a testi szerelem nyers, durva ábrázolása nélkül, gondolva, így többen megnézik. Arról már nem is beszélve, hogy a feketeforgalomban lévő videokazetták elsöprő többsége a művészeti érték alsó határa alá szorult gyártmány. Bekúszik ez a tendencia a hang- lemezkiadásba, burjánzik a vidéki hakniműsorokban, és sok más területen. Kultúraterjesztés címszó alatt álkultúrával, kultúrszeméttel, szennyművészettel kufárkodnak sokan. Fokozódó gazdasági nehézségeink közepette végzett kulturális erőfeszítéseink ijesztő mellékterméke ez a kufárkodás, és egyre több zavart okoz. Hígítja a jó törekvéseket is. A kultúra anyagi támogatásának szűkülése jelen körülményeink sajnálatos, de természetes folyamata. A kultúrával való kufárkodás azonban már-már túllépi a tűrés határát. Benedek Miklós AZ EGÉSZ VILÁGSAJTÓ MEGEMLÉKEZETT KECSKEMÉT SZÜLÖTTÉRŐL — ÚJ BIBLIOGRÁFIA — SZEGEDTŐL NEW YORKIG Időszaki kiadványok Hollós doktorról A SZABADKAI MÚZEUM BAJAI KIÁLLÍTÁSA Népi élet szalmaképeken Úgy adódott, hogy egy messziről jött kirándulócsoporttal együtt érkeztem a bajai Türr István Múzeumban rendezett kiállításra. A látogatók ajkáról — idősebbek, fiatalabbak, sőt gyermekek is voltak közöttük —, szinte pillanatonként hangzott fel az elragadtatott kiáltás: — Milyen szép! Csodálatos! — Mondanom sem kell, hogy ez ritka élmény számomra, hiszen a mai ember takarékosan bánik az elismerő szóval. Talán azért, mert annyi mindent láthat, hogy nehezen esik ámulatba. — Kiállításunk anyaga a Szabadka környéki falvak, Nagyfény, Tavankút, Györgyén, Békova, illetve az itt élő bunyevácok mindennapjainak jellegzetes motívumait eleveniti meg. Tanyákat, falusi portákat, hombárokat, górékat, nyári kemencéket, tágas búzamezőket, virágoskerteket... Népművészeink megjelenítik a paraszti munkákat, a vetést és az aratást, és a hozzávaló munkaeszközöket — mondta megnyitójában Milka Mikuska magiszter, etnológus, a szabadkai múzeum tudományos munkatársa. (A magiszter tudományos fokozatot, az etnológus pedig az egyetemes összehasonlitó néprajz kutatóját jelenti.) A Szabadka környéki síkság mindig fontos gabonatermő vidéknek számitott, ahol a szalma népművészeti alkalmazása régi hagyomány. A gabona szárából és kalászából a libapásztor lánykák egyszerű dísz- vagy kultikus tárgyakat készítettek a maguk szórakozására, az asszonyok pedig koszorút fontak az aratóünnepségre. A legtehetségesebbek kiemelkedtek a névtelenségből, és egy új műfajjal, a szalmakép készítéssel próbálkoztak a hatvanas évek elején. Ezeket a naiv művészeti alkotásokat a témák és motívumok változátóssaga jellemzi. A régi idők érzésvilágát tükrözi a nyáját terelgető, furulyázó juhász. Vissza-vissza tér a népviseletbe öltözött fiatal pár vagy a kólót járó, mulatozó legények ábrázolása. A jelen kiállítás 18 szerző 33 alkotását mutatja be, köztük a györgyéni Marija Ivkovity handekity, Malija Dulity, Ruska Poljakovity, a békovai Marija Mat- kovity, Giza Vukmanov, a szabadkai Rozalija Sarity munkáit. Az újabb nemzedéket képviseli Jozefina Skenderovity, Marija Vójnics és Ana Crnkovity. A Népi élet szalmaképekben című tárlat október 2-áig tekinthető meg, hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között. Gál Zoltán # Hollós-kiadványok a róla elnevezett intézményben rendezett kiállításon. Hollós (Hoffmann) József nevével először a kecskeméti főreáliskola évkönyveiben, az önképzőkört díjazottak és diáksportversenyek nyertesei között találkozhattak kortársai. Már diákként megemlítette egyik-másik helyi lap. Első önálló cikke 1902. január 9-én jelent meg az Orvosok Lapja hasábjain. Ugyanabban az évben A sport orvosi szempontból című írásával (Egészség, aug. 15.) jelezte: hivatása tudományos művelésével egyenlő fontosságúnak érzi a megelőzést, az egészséges életmódra nevelést. Vagyis megelőzte korát, ahogyan mondani szokás. A Duna—Tisza közi könyvtári füzetek 3, Historica medicinalia 2 megjelöléssel, a megyei tanács egészségügyi osztálya, a megyei könyvtár és a Hollós József Kórház—Rendelőintézet kiadásában közzétett bibliográfiából tekinthető át a kecskeméti egészség- ügyi intézmény névadójának szakirodalmi munkássága, tevékenységének sajtóvisszhangja. A 302 tételt tartalmazó, szerény küllemű kiadvány több évtizedes gyűjtés eredménye. 1968-ban, az Aranyhomok Kiskönyvtár harmadik köteteként már a nyomdában volt Péter László — bőséges könyvészeti utalásokkal ellátott — Hollós József-életrajza. Sajnos az első kötetnek szakmai és közönségsikere ellenére a városi tanács akkori vezetői feleslegesnek Ítélték a sorozatot, vissza kellett kérni a nyomásra előkészitett kéziratot. Két évtized múltán ezt a Bibliográfiát (nagy betű, mert a tipográfiai elrendezésből következően ez a cím) Gyuris Györggyel közösen szerkesztette. A tőlük megszokott szakértelemmel és pontossággal sorolják föl az 57 (!) időszaki kiadványból válogatott cikkeket, tanulmányokat, az önálló köteteket. Az orvos-társadalomreformer — a bibliográfia szerint mintegy száznegyven cikket, tanulmányt, tucatnyi könyvet, önálló füzetet írt. Hozzávetőlegesen kétszáz publikáció méltatja, elemzi kezdeményezéseit, sikereit, munkáit. Rövid bevezető, egységes betűrendes mutató könnyíti a Hollós József életművének alaposabb megismerését segítő kiadvány fel- használását. Megtudható: Szegeden 1906- ban foglalkoztak vele először az újságok. Az országos lapok közül Az Est mutatta be először az ifjú tudóst, az alkoholizmus elleni harc egyik vezetőjét, a tüdőbaj gyógyítóját. Az 1911. december 14-én megjelent cikket a szintén kecskeméti származású Vágó Béla írta. A Kecskeméti Lapok, a Kecskeméti Újság többször helyt adott: Hollós egy-egy Írásának, időnként tudósított élete fordulatairól, pályafutásának újabb állomásairól. A felszabadulás után — éppen negyedszázada — e sorok írója sürgetett először „méltó emléket” a Petőfi Népe hasábjain. Efféle kiadvány számára a teljesség elérhetetlen álom. Ezért is használom fel az alkalmat néhány, a kis kötetből kimaradó cikk adatainak ismertetésére. A Kecskeméti Lapok is átvette az Egészségben megjelent, A sport orvosi szempontból című, ma is időszerű gondolatokat kifejtő Írást (1902. szept. 28.). Ugyanez a lap 1912. december 16-án közölt hosszabb híre szerint „az egész világsajtó megemlékezett városunk szülöttének” francia kitüntetéséről. A Függetlenség 1907. január 26-án hívta föl a figyelmet Hollós József felolvasására. Kertész Tibor Hollós-életrajzát lapunk is recenzálta (1984. július 29.). Természetesen tudósítottunk a kórház névadó ünnepségéről. A mindenképpen nyereség bibliográfia adatainak összegereblyézői közül egy-két nevet kihagyott a szerkesztő, de föltüntette az ilyen kéziratról sokszorosított szövegnél különösen fontos gépíró, ezúttal a hibátlanul dolgozó Erdei Ildikó nevét. H. N. uKÉPERNYŐ Ki mit tud? — olimpia Lapozgatom az elmúlt heti tévéműsort és bosszankodom. Mit is csináltam kedden délután, miként feledkezhettem meg a Kecskemétre szinte hazajáró Fehér Ferenc bemutatásáról? Csak belenézhettem a Szolnokról közvetített színházi előadásba, mert sohasem szalasztóm cl a Híradó első kiadását és a Családi Kört. Az Új Reflektor Magazint pedig az eső miatt nem láthattam. (Házunk központi antennáját régen selejtezésre ítélte a lakóközösség, régen befizette a kábeltévé többször megdrágult bevezetési díját, de egyelőre továbbra is aggodalommal kell lesni a felhők járását. Nagyobb zuhé után elmegy a kép, a hang, olykor mindkettő egyszerre.) Sürgős munka miatt mondtam le a Harminc év legszebb népdalfeldolgozásaiból vinni összeállításáról. (Igaz, nem nagyon kedvelem a Grabócz Miklós álla! felesége. Kovács Apollónia hitelesnek aligha nevezhető népdal éneklési stílusára szabott átdolgozásait. ..). Majd az ismét- I - kot megnézem a IV. Béla törvényeit i' liiiezo műsort, határoztam mát előzetesen. Az egyest és a kettes; felváltva figyeltem vasárnap este. Szívesen megnéztem volna újra I rulfaut Oscar-dijas filmjei, az Amerikai éjszakát, de érdekelt az olimpiai közvetítés is. Olvasatlan könyveim, a böngészésre félretett folyóiratok neheztelését megszoktam, mostmár a képernyő is pirongat az elmaradt találkozásokért? Sajnálom a tévét szőröstül- bőröstül elmarasztalókat. Gondoltak-e arra, hogy — stílusosan szólva — a hiba esetleg felfogó-készsé- gükben, pallérozatlan érzelem világukban van? Még a legsikerületle- nebb héten is teremt néhány órát az elmélyülésre, néhányat a főiskolai szintű továbbképzésre, néhányat a világméretű tájékozódásra a magyar televízió. * * * A napokban fejeződött be az egyik ki mit tud, a másik megkezdődött. A rádió- és televízióújság, a Ki mit tud? stábja mintha szükségét érezné a bizonygatásnak: számadatokat sorolnak, ennyi és ennyi versenyző vett részt a válogató meghallgatásokon, ennyi és ennyi szavazatot küldtek be, így emelkedik a nézettség meg úgy. A hajdani rácsodálkozások nélkül is — gondolom — szívesen fogadta az emberek többsége a megméretés újabb alkalmát, néhány résztvevővel találkozunk még. A jövőben azonban a rendezők egy pillanatra sem feledhetik, hogy a Ki mit tud? csak addig mozgalom, amíg kamerák nélkül vetélkednek. Attól kezdve; műsor, amelyben a dramaturgia, a színpad törvény- szerűségeit be kell tartani. Elfogadhatatlanok a négyórás kétnapos összeállítások. Arról nem is szólván, hogy elsősorban a fiataloknak ajánlható ez az országos vetélkedő. (Nézzétek, mit tudnak kortársaitok, ti is próbálkozzatok adottságaitok kiművelésével!) Megint az a főmüsor-beidegződés! Fontos, tehát csak főműsoridőben kezdődhet. Ajánlom, legközelebb — mert lesz legközelebb! — délutánonként, vagy vasárnap délelőttönként közvetítsék a tehetségüket kipróbáló fiatalok produkcióit. Talán összeköthetnék egy riporter-kerestetik döntővel is a Ki mit tud?-közvetítéseket. Fiatalok mutatnák be a fiatalokat, kommentálnák a látottakat- hallottakat. Bárcsak így készítenék föl az érdeklődőket egy-egy érdekesebb sporteseményre, mint ahogyan a televízió — úgymond — felvezette a szöuli olimpiát. (Igazuk van a sportegyesületeknek, amikor elmarasztalják a sajtót az előzetes hírverés esetlegességeiért. Nagyon elkelne „egy mit láthatunk a hétvégén” című érdekes, figyelemfelkeltő összeállítás!) Tudom, az olimpia nem pusztán sportesemény. Más, több, mint ahogyan ezt a rendezők is kifejezték a nyitó ünnepségen. Az olimpiai lánggal magasba emelkedő szerkezeten helyet kapott egy pedagógus is! Gyönyörű jelkép, tanulhatnánk belőle. Tanulhatnánk a tévé vezetőinek rugalmas döntéséből is: mivel két magyar is döntőbejutott a 100 méteres mellúszásban, a szokottnál két órával korábban ébresztettek sok százezer magyart. Megérte! Köszönjük! Heltai Nándor LION IZMAJLOV: A gyűlés —- Elvtársak! Mai gyűlésünk napirendjén báróin kérdés szerepel. Az első: a szombati gombaszedés. A második: a nyugdijba vonuló portás búcsúztatásának részletei. A harmadik pedig: az átalakítás. Aktivizálják magukat, elvtársak! Minél gyorsabban határozunk c kérdésekben, annál hamarabb mehetünk haza. Tehát': megyünk szombaton gombászni? — Megyünk, megyünk! — Jól van, az első kérdésről máris döntöttünk, térjünk át a másodikra! Javaslom, hogy mindenki adjon egy- egy rubelt a portás ajándékára. Adunk tehát? — Adunk, adunk! — Elvtársak, akkor térjünk át a harmadik kérdésre, amely a következő: elvtársak, mondják meg nekem, mi folyik mostanság országunkban? —• Miért, mi folyik? Mi történt? — Már megint valami? — Hol? Mi? — Nos, mi van ma az országban? Ivanov, például szerinted mi van? — Országunkban jelenleg nyár van. — Világos, hogy nyár van. Azt kérdezem, hogy társadalmi-szociális téren mi vqn most az országban? Petrov? — Lehetséges tenne, hogy már kommunizmus? Hogy kerül ide a kommunizmus? Milyen haladó folyamat zajlik most nálunk, Szidorov? — Az országban a haladó, élenjáró folyamatok előrenyomulása, valamint a régi. idejétmúlt jelenségek visszavonulása zajljk. Egy emberként haladunk, és közeli már az óra . . . — Elég volt a rizsából! Átalakítás van nálunk! — De hisz ez már régóta van. Mi meg már valami másra gondoltunk. Átalakítás — ez csak természetes. — Igen, átalakítás. Úgyhogy aktívabban kapcsolódjanak bele a vitába, elvtársak, mert a tv-ben ma lesz a „Bujálkodás a kapualjban" sorozat 13. folytatása. Melyek tehát a javaslataik? Ivanov! Háát, ha muszáj, akkor csináljuk. — Ez általánosság, de konkrétabban valami? Szidorov, szerinted például mit kell tennünk? — ■ Gondolkozni kell! — És eddig miről gondolkoztál? — Korábban a gombáikról, majd a portásról, majd a bujálkodásról, majd pedig a kapualj rád. — Na jól van, neked, Petrov, milyen gondolataid támadnak a peresztrojkával kapcsolatban? — Alapjában véve nem ellenzem. —- Milyen derék! Nem ellenzi. Az egész ország mellette van, és most Petrov is csatlakozott hozzájuk. Mi a véleménye erről magának, Marja Sztye- panovna? Ez a Petrov nekem tulajdonképpen kezdettől fogva nem tetszett. Tavaly egy tízrubelest kért kölcsön, gondoltam, udvarolni akar, ehelyett egész egyszerűen nem adta vissza, és kész. — Jól van, elvtársak, másként közelitjük meg a kérdést. Válasszunk: továbbra is a régi, passzív módon fogunk élni — te nekem, én neked —, avagy aktívan bekapcsolódunk az életbe, kezdeményezéseket, új elképzeléseket kigondolva? Nos, mindany- nyian átgondolták? Te, Petrov, hogyan foglalsz állást? Fogsz új módon élni? — Ha felemelik a fizetést, fogok. Dolgozni kell, akkor a fizetést is felemelik. És te, Ivanov, akarsz új módon élni? Hm. érdekes, Petrovnak felemelik a fizetését, én meg csak éljek új módon. — Mondd csak, Szidorov, tálán csak a pénz a lényeg? — Természetesen nem. Fontos, hogy új módon éljünk. — Nagyszerű, Szidorov. És mi kell ehhez, hogy új módon, jobban éljünk? — Fel kell emelni a fizetést! — Már megint a régi nóta. Marja Sztyepanovna, mondja meg, legyen szives: maga sem akar jobban élni?- Hált ki nem akar jobban élni?! Még egyszer utoljára. Mert hisz így nincs is kivel. — íme, mindenki jobban akar élni. De ehhez át kell alakulnunk. De mi is az az átalakítás? Például amikor mindent felfokozott ritmusban, gyorsabban, mind gyorsabban csinálunk. Hogy nevezzük ezt, Ivanov? — Kapkodásnak. — Nem kapkodás, hanem gyorsítás. No, és amikor az emberek, a vezetőktől nem félve, kritizálnak, nyíltan kimondják, amit gondolnak — hogyan hívják ezt, Petrov? — Arcátlanságnak vagy minek. —_ Ugyan már, nyilvánosság a neve. És most te, Ivanov, mondd csak: amikor valaki javasol, kigondol valamit, pedig nem is kérték rá, s mindenáron keresztül is akarja vinni elképzeléseit — hogyan nevezzük ezt? — Szemtelenség. — Tévedsz. Alkotó kezdeményezésnek hívják. Eme három fii irányvonal ismeretében kérdezlek titeket, mit tudtok hát csinálni? Te például, Ivanov, mit tudsz az országnak adni? — Vért. — Öli, te szerencsétlen alkoholista, kinek kell a te véred? És te. Petrov? — Időben be tudok érni a munkahelyre. — Te. Szidorov? — Nos, először adhatok vért, utána pedig időben bemegyek a munkahelyre. — Es maga, Marja Sztyepanovna? Szintén vért ad? — Miért csak vért? Másmilyen vizsgálatokra is kész vagyok! — Akkor mára elég is volt, polgártársak. Holnap mindannyian időben jelenjenek meg a munkahelyen! Kilenctől tizenegyig ismét az átalakítással fogunk foglalkozni. Fordította: Daróczi László
