Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-21 / 226. szám

1988. szeptember 21. • PETŐFI NÉPE • 5

Apa és fia: együtt a munkában

Nehéz megtalálni Csontos Sándor villanyszerelőt. A Dé- mász Kecskeméti Kirendeltségénél dolgozik, munkahelye az egész város: a közvilágítás hibáit javítja. Lakásán is hiába kerestem munkaidő után: a máriavárosi Farkas Sándor utcában többszöri csengetésre sem nyílt meg a zöld vaskapu. Közös ismerősünk megsúgta: Csontosékhoz sötétedés után érdemes menni, mert amíg látnak, dolgoznak. Este kilenc óra tájban kerestem, őket újra, s valóban, egyszerre érkeztünk a házukhoz. Ők éppen a kertből jöttek meg. A kis család teljes létszámmal: Csontos Sándor és a felesége, valamint a fiuk, ifjabb Sándor. Szintén villanyszerelő a Démász- nál, szintén a legmegbízhatóbb dolgozók között tartják számon, miként az édesapját. S hogy okkal, arról hamar meggyőződhettem.

Beszélgetéshez már későinek találtam az időt, ezért kértem, hogy másnap találkozzunk. Akár munkaidőben — tettem hozzá, mire Csontos Sándor megkérdezte, meddig tart egy ilyen beszélgetés. Mondtam, hogy egy óráig, másfélig. A mester elképedt, de gyorsan rendbe hozta arcvonásait. Végül úgy döntöttek: egyikük sem vehet el annyi időt a munkától. Ha lehet, jöjjek munkaidő után.

— Rendben — mondtam —, de akkor meg „maszekolnak", nem? Mi lenne, ha estefelé találkoznánk?

— Olyankor a kertben vagyunk. Maradjunk a fél hatnál, jó? Majd beszélgetés után megyünk ki a kertbe.

Elköszönve tőlük, az jutott eszembe: milyen nehezen fér be egy kivételes program a Csontos család napjába! Akkor még nem tudtam, hogy ezzel életük megszokott rendjét borítottam fel.

* * *

Csontos Sándor számára nagyon fontos, hogy az otthona — a közvetlen környezete — olyan, amilyen. Egészen pontosan: kedvére való. A ház kívülről nem látszik nagynak, belül mégis meglepően tágas. Igaz, hogy nem az utcára néz — ilyenre mondják, hogy belsőportás —, de Csontos Sándor ebből nem csinál presztízskérdést.

— Sose gondoltam rá — mondta —, hogy elköltözzünk innen. Itt szeretek lakni, a Máriavárosban. A szomszédaink is igy vannak ezzel. A legtöbben évtizedek óta élünk ebben a városrészben.

— Mit jelent ez a: itt élőknek?

— Nehéz lenne pontosan megmondani. De ha végigsétál ezen a széles utcán, a régi házak, nagy lombú fák között, talán megérez valamit a hangulatából. Persze, ez kevés az ittmaradáshoz. Az. utcabeliek többségének a gyökerei is innen erednek, itt születtek, itt éltek szüleik. Egymást is jól ismerjük.

— összejárnak?

— Nem, arra nincs idő. De a kölcsönös tiszteletadás megvan. Ünnepekkor gyakran összefutunk, no és persze, ha segíteni kell. Amikor gond van a világítással, akár az utcaival, akár a lakásban levővel, szaladnak értem. Egyébként az ipart is azért váltottam ki másodállásban, mert a családunkban, s az ismerősök körében sokszor kértek tőlem segítséget. Nemcsak javításhoz, hanem belső szereléshez is. Kitérni az ilyen kérés elől nagyon nehéz, sőt, nem lehet, akkor pedig jobb tisztázni a helyzetet. Kifizetni az adót a többletjövedelem után.

— Miért ezt a szakmát választották mindketten?

— Érdekes, hogy az én népes családomban egyetlen villanyszerelő sem akadt. De miután ezt a szakmát választottam, rajtam kívül öten döntöttek ugyanígy a szükebb környezetemben. Abban az időben volt az a nagy villamosítási program országszerte, kellett a vjllanyszcrclő. A fiam meg már háromévesen „megmondta", hogy az apja szakmáját választja. Lehet, hogy viccesen hangzik, de azóta föl sem merült, hogy esetleg meggondolta volna magát. Érdekelte a munkám, szeretett velem lenni, amikor dolgoztam. Kicsi gyerekkorából emlékszem egy esetre: valahol, az utcán kopogást hallott egy házból. Ez apa! — mondta és elindult, hogy megkeressen. Csakugyan én véstem a falat az egyik házban. Most pedig már együtt dolgozunk.

Gondolom, a legutóbbi nagy vilmr idején sokan szaladtak magáért!

— Akkor is a kertben voltunk családostól. Ahogy beértünk a városba, látjuk ám. hogy egész városrészek vannak sötétben. Itthon az volt az első, hogy felhívtam a Démászt, kcll-c segíteni? De mennyire hogy kellett! Mentünk mindketten, a fiammal. Este tíztől másnap délután hat óráig dolgoztunk. S csak azután mentünk ki a kertbe.

— Olyan sürgős volt a munka?

— Kivéve a hízók etetését, minden várhatott volna. De mi a kertben tudunk kikapcsolódni, pihenni. Nem a pénzért csináljuk, a termés nagy részét, mivel elfogyasztani nem tudjuk, elosztogatjuk. Nem a kényszer hajt bennünket, nem dolgozzuk agyon magunkat.

Csontos Sándor ezt magától értetődő természetességgel mondta többes számban a felesége és a fia nevében is

, s ők egyetértőén bólintottak. Mégis tétován néztem egyi• Kecskeméten, a Marx téren az utcai világítást javítják. (Gaál Béla felvétele.)

kőjükről a másikra, s azon tűnődtem: bizonyára úgy értik, hogy az összes többi munkájukhoz képest a kerti munka már szinte üdítő, mivel a legkönnyebb. De kiderült: pontosan úgy értették, ahogyan mondták.

— Szórakozni sosem járnak?

— Valamikor, mint a többi fiatal, mi is szerettünk táncolni, egy időben színházba is jártunk, néha moziba, a művelődési ház rendezvényeire. De most már csak a családi összejövetelekre megyünk el, meg a munkatársakkal közösen szervezett vacsorára. A tavalyin én voltam a szakács.

Ifjabb Sándor is azt vallja, nagyon szeret a kertben. Ha nem az apjával dolgozik a „kisiparban", akkor biztos, hogy a kertben tevékenykedik, a szüleivel. Vagy éppen tanul, iskolában van, mivel munka mellett a szakközépiskolát végzi.

— Nem lenne jobb a diszkóban vagy bárhol máshol a barátokkal a kert helyett? — kérdeztem tőle.

— Nincs megfelelő társaság válaszolta —, valahogy nem alakult ki ilyen a környezetemben. Akikkel szívesen barátkoznék, azok sem érnek rá, mindig dolgoznak.

— Igen — helyeselt az apa —, a komoly gondolkodású fiatalok előbb-utóbb rájönnek, hogy a jövőjüket csak a munkára építve tudják megalapozni. Nap nap után reggeltől estig dolgozni kell.

Erre nem voft mit mondani, hiszen ez a kemény valóság. Csontosék ezt elfogadták, ez életük vezérelve, törvénye, erkölcse. S az eredmény? A roskatag régi ház helyén vadonatújat építettek, szó szerint a két kezükkel. A feleség is, együtt a férjével. A szép, nagy házat berendezték, bevezettették a gázt. Van egy Ladájuk és egy kis Polskijuk: ez utóbbi ifjabb Sándoré. Ót ugyanis a technika érdekli, mondhatni, ez a szenvedélye. Hogy ezt miben, hogyan éli ki? Megmutatták a szekrényt, ami teli van kisautókkal: a „gyerek” megőrizte mind, amit kapott. Meg aztán az igazit is nagyon szereti vezetni.

— Kirándulni szokott a kocsival, vagy csak megy, „bele a világba"?

— Dehogy — volt a válasz. Inkább csak a városban vezetek. Ha a kertbe megyünk, vagy apuval dolgozni.

— Most már ezt is megengedhetjük magunknak — magyarázta a családfő. — Túl az ötvenen, elmondhatom: egész életünkben dolgoztunk, spóroltunk, beosztva éltünk. Hát most már egy kicsit lazítunk a gyeplőn. Letettük a kerékpárt, a kertbé is kocsival járunk . ..

* * *

Dolgozni - akartam hozzátenni, de eszembe jutott, hogy ez az, amiről nem tudtuk egymást meggyőzni. Pedig sokáig beszélgettünk, sokkal tovább, mint ígértem. Már besötétedett. amikor elköszöntem a Csontos családtól. Apa és fia akkor indullak a kertbe, a hízókat megetetni.

Almási Márta

EGYPERCES INTERJÚ

A gyors betakarítás minőséget őriz

A Növényolajipari és Mosószer- gyártó Vállalat, mint arról már írtunk, a múlt hónap végén bejelentette, hogy a nagyobb olajtartalmú napraforgók minőségi felárát felemeli. Mi volt e döntés előzménye, és mennyire igazolja vissza az eddig a feldolgozóba érkezett termény a várakozást? Erről érdeklődtünk dr. Tóth Gábortól, a NÖMOV kereskedelmi igazgatóhelyettesétől.

— A minőségi felár most eléri a múlt esztendeit, közben ugyanis volt egy csökkentés. A napraforgó- olaj ára emelkedett a világpiacon, és hogy ebből a termelőknek juttatni tudjunk, a minőségi prémium növelését határoztuk el.

— Milyen olajtartalmú termésre számítanak?

— Várható, hogy a különböző termőtájak között nagy lesz a különbség mennyiségben, minőségben egyaránt. Ha az átlagos olajtartalom nem éri el azt, amire számítunk, az a vállalatnak is baj, hiszen a késztermékünk kevesebb lesz. Az a gazdaság, amelyik nem képes magas olajtartalmat elérni, semmiféle hátrányt nem szenved. Az alapárat kifizetjük a maximum 10 százalék nedvességtartalmú, 98 százalékos tisztaságú — szabvány szerinti — terményért. A feldolgozóba eddig beérkezett 12-15 ezer tonna magból volt 42, de 50 százalékos olajtartalmú is. A betakarítás kezdetekor minden évben gyengébb minőségűek érkeznek, hiszen a gazdaságok először a gyenge, lesült táblákat vágják. Konkrétabban az arányokról akkor lehet beszélni, ha a termés körülbelül fele megérkezett a vállalathoz.

— Milyen gyakorlatias tippje van a termelők számára?

Az időjárás mostanában csapadékosabb. Ha a napraforgó megázik, utána kiszikkad, a magok kihullhatnak a tányérból, másrészt hamarabb jelennek meg a különböző penészgombák. Mindkettő veszteséget jelent, mennyiségit és minőségit. Ezért, ha érett a napraforgó, tehát a mag nedvességtartalma 30 százalék körüli, a lehető leggyorsabban lombtalanítsanak, takarítsák be, illetve szárítsák a gazdaságokban a terményt.

G. E.

ÉLETRE SZÓLÓ SZÖVETSÉG

Az arany okleveles méhész

Ötven esztendővel ezelőtt egy vasárnap délelőtt Hajósról Kalocsára kerekezett egy 27 éves fiatal-. ember. Hátizsákjában fadobozt cipelt, ebbe zárta az első méhcsaládját. Alkalmi vétel volt, merthogy inkább kínálták neki, nem ő akart mindenáron vásárolni.

Vinczellér Imre azt sem tagadja: a dunaszentgyör- gyi aprócska birtokon édesapja mellett maga is bíbelődött a bogarakkal. így hát nem volt szokatlan számára a méhzümmögés.

Annak idején nem sejtette, hogy a véletlen üzlet (ami igencsak olcsó áron köttetett) máig tartó kötődés kezdete lesz, ami kedvenc bogaraihoz fűzi.

— Abból a családból szaporítottam — meséli a méhész. — Sürgölődtem körülöttük, igazgattam a kaptárakat, valamit mindig újítottam. Mígnem azon vettem észre magam, terebélyesedik az állomány, s egyre több időt töltök közöttük. Csodáltam ezt a nagyszerű, különös önszerveződéssel működő bogártársadalmat. Lekötötte figyelmem, hogy minden mennyire kiszámított, megtervezett. Az elcség keresése, a peterakás, nevelés. Csodálatosan működik ez a szervezeti mechanizmus, akár a legtökéletesebben megalkotott emberi társadalomban, mert a méhek- nek is törvényük van, amit betartanak. Fantasztikus munkabírással, példás szorgalommal dolgoznak hordás idején. Mindez az ösztönök parancsa, a fajfenntartás biztosítéka. Ugyanakkor szolgálják az embert, mézet gyűjtenek neki. Cserébe kedveskedést kapnak, gyógyszert a betegségek ellen, s táplálékot, hogy legyen miből megélni ínséges téli napokban. Sajátos viszony az ember és méhek kapcsolata. Kölcsönösen kisegítik egymást, ki nem mondott, le nem írt szövetséget kötnek. S c kölcsönösségből nemcsak a gazda és a méhek járnak jól, hanem a növénytermesztő gazdaságok is. mert a haszonbogarak termékenyítő munkája nélkül szerényebben teremnének a napraforgótáblák, a gyümölcsösök. Igen nagy értékű munka a megporozás, milliárdokban kifejezhető.

— Mostanság sötét felhők tornyosulnak a méhészek feje fölött kesereg Vinczellér Imre. — A többlettermést elősegítő megporozási munkát nem lehet úgy kifizetni, hogy hálából lepermetezzük a méheket. Sokszor előfordul, hogy emberi felelőtlenség, rosz- szul értelmezett jogszabályok miatt

menekülniük kell a táblákról. Egyre többet hallani kártérítési perekről, tömegével pusztuló méhcsaládokról, a gyilkos vegyszerek áldozatairól. Itt a legutóbbi esel, az ismert füstölőcsík- botrány. Nem ezt érdemelnék a méhészek. Túl sok kockázatot vállalunk — kényszerből. Pedig szaporodnak a napraforgótáblák, s ránk egyre nagyobb szükség lesz. Békét kellene kötnünk, hasznos együttműködésben munkálkodni kölcsönös előnyök alapján.

Mint Vinczellér Imre mondja, az ő méhei is áldozatul estek a permetezésnek. A legsúlyosabb kár 1983-ban érte. Negyven családot gondozott akkor. Fele maradt épségben. Csökkent a mellékes bevétel, amivel szerény nyugdíját egészítette ki. Közben az atka is tizedelte az állományt. Mára se sikerült felfejleszteni eredeti létszámra a családokat. Mégsem hagyja abba, reménykedik. Ötven esztendeje gondozza a bogarakat, túlságosan hosszú idő ez a hirtelen szakításhoz. Egy kiskunhalasi idős méhésztársa mondta neki évtizedekkel ezelőtt: aki egyszer belekapott a méhészkedésbe, az úgy megszereti, hogy nem hagyja abba. így van ezzel Vinczellér Imre is. Bár hetvenhét esztendő nyomja a vállát, s egyre nehezebb elviselni a napi fáradozást, nem gondol a méhészet fölszámolására. Ő ezt a szövetséget egy életre kötötte.

Szakmai berkekben nagy tiszteletnek örvend az idős méhész. A Kalocsai Méhészegyesület méhészegészségügyi felelőse, a Bács-Kiskun Megyei Mé- hészegyesülel fegyelmi bizottságának pedig elnöke. Tapasztalata, szava döntő a kétes ügyekben. Nemrégiben kapta meg a Hazafias Népfront és a Magyar Méhészek Egyesülete által alapított „Arany okleveles méhész" címet.

Zs. K. I.

MAGYAR—NDK EGYÜTTMŰKÖDÉS

Négyütemű Wartburg és mikroelektronika

• külsőre nem sok az újdonság, ám a motorháztető alatt négyütemű Ottomotor lapul — a kép a lipcsei vásáron készült.

Az új négyütemű Wartburg a szakemberek információja szerint kevesebb üzemanyagot fogyaszt, kisebb zajjal üzemel és kevésbé környezet- szennyező, mint a régi típus. A zajértéke és kipufogógázkibocsátása megfelel a nemzetközi előírásoknak. E technikai újdonságok mellett modernebb belső kiképzésével is vonzó. A 1,3 jelű Wartburgot első alkalommal — a napokban — az Őszi Lipcsei Vásáron mutatták be a nagyközönségnek. Külföldön a Budapesti Nemzetközi Vásár a hivatalos bemutató első színhelye. A két kiállított autóval együtt érkeztek Budapestre a tesztmodellek is.

Frank Würzburg, az NDK Budapesti Nagykövetsége Kereskedelempolitikai osztályának munkatársa elmondta: az idén — s erre jó alkalom a BNV is — megkezdődhetnek a tárgyalások az új Wartburg jövő évi magyarországi szállításáról. A szériagyártás

az év végén indul meg az NDK-ban.

— Hány Wartburgra számíthatunk?

— A hosszú távú egyeztetés szerint, az ötéves átlagnak megfelelően évente 14 ezer Li- mousint és 600 kisteherautót szállítunk. Jövőre is ennyi várható. Ennek ellenére nem kizárt a kontingensen kívüli, külön megállapodás szerinti némi többletszállítás.

— És a Trabantokkal mi a helyzet?

— Az 1989-es őszi BNV-n talán láthatja majd a nagyközönség az új, négyütemű változatot.

— Milyen megbeszélések várhatók a BNV-n? — tettük fel a kérdést Falk Richter kereskedelmi attasénak.

— Az idén már az 1989-es szerződések előkészítő tárgyalásai folynak. Azért is, mert a kölcsönös szállításók üteme megfelelő. Némileg, 3

•százalékkal jobb az NDK- teljesítés, de az év végéig minden bizonnyal a magyar export is utoléri a tervezett mennyiséget. És akkor — csakúgy, mint tavaly — fizetési mérlegünk kiegyensúlyozott lesz.

— Milyen összegről van szó?

— Az idén 1,93 milliárd rubel a kölcsönös áruforgalom. Jövőre bizonyára átlépjük a „bűvös” határt, a kétmilliárd rubelt. Ezt alátámasztja, hogy a fémfeldolgozó iparban számítunk jelentős szerződésekre. És hogy továbbra is érvényben maradnak a mezőgazdasági gépgyártásban, a járműgyártásban érvényes együttműködési, kooperációs kapcsolataink.

— Említene néhány jelentősebb, új• együttműködési területet?

— Miniszteri szintű megállapodás van a mikroelektronika területén, a magyar Mikroelektronikai Vállalat és az NDK-beli Mikroelektronikai Kombinát között. A rögzített megállapodásokon kívül a két vállalat 4 és fél millió rubel értékben kereskedik egymással. Oly módon, hogy aktív félkész elemeket szállítunk Magyarországra, itt késztermékké dolgozzák fel, és annak egy részét visszaszállítjuk az NDK-ba. Emellett a magyar cég számítógép-vezérelt mikroelektronikai teszte- lőket szállít az NDK-ba. A járműelektronikában is élénk a termékcsere. Magyar önindítók, dinamók működnek csaknem valamennyi NDK-beli építőipari gépben, teherautóban.

— Hogy a magyar piacot, a magyar szakembereket és a magyar ipar produktumait milyen fontosnak tartjuk, annak bizonyítéka az NDK rendszeres részvétele a BNV-n — folytatja a kereskedelmi attasé. — De ezen kívül is megannyi saját kiállítást, szimpoziont, találkozási lehetőséget szervezünk a két ország szakemberei számára. Csak néhányat említek meg közülük. A közeljövőben a Robotron Külkereskedelmi Vállalat irodatechnikai és személyiszámítógép-kiállítást rendez Budapesten. A napokban adja át az NDK-cég a 300. kotrógépét magyar partnerének. Ünnepélyes alkalom lesz Gyöngyösön a külszíni fejtésen használt lapátkerekes kotrógép üzembehelyezése.

S az idén még több nagy részegységet ad át az NDK-cég, és rövidesen sor kerül a 60-as években szállított külszíni fejtésen használatos berendezések nagy rekonstrukciójára. Ilyen és hasonló hosszú távú vagy alkalmi együttműködések színezik megbízható, átgondolt kereskedelmi-gazdasági kapcsolatainkat.

Kádár Márta (MTI-Press)