Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-20 / 225. szám
1988. szeptember 20. • PETŐFI NÉPE • 3 NÉPFRONTVITA AZ EGYESÜLÉSI ÉS A GYÜLEKEZÉSI JOGRÓL Gumiszabályok helyett konkrét megfogalmazásokat! Kecskeméten tizennégy fórumon vitatják meg—a népfront szervezésében — a gyülekezési és az egyesülési törvénytervezetet. A napokban a városi népfrontbizottság székhazában megtartott összejövetelen dr. Varga Miklósáé, a Kecskeméti Városi Bíróság elnöke volt az előadó, aki a jogász precizitásával vette „bonckés” alá a jogszabály-tervezeteket. Hangsúlyozta egyebek között: annak ellenére, hogy a párt politikájának része a nyílt és őszinte vitaszellem, eddig mégsem mindig bontakoztak ki igazán hasznos eszmecserék a nagy horderejű kérdésekben. Előfordult, hogy nagyon szűk körben folyt a vita, máskor az időhiány okozott sikertelenséget. Félő, hogy késésben vagyunk e törvénytervezetek megvitatásával is. Az ilyesmire legalább fél évre lenne szükség. Ennek ellenére csak helyeselni lehet ezt a vitát is, mert hozzájárul az emberek érdektelenségből való kimozdításához, politikai vitakultúrájuk fejlesztéséhez. Elmondta, hogy szerinte — s a jogásztársak szerint is — sok a tervezetekben a túl általános megfogalmazás, jogász nyelven: a gumiszabály. Ezután sorra elmondta véleményét a jogszabálytervezetek fontosabb szakaszairól, majd hozzászólások következtek. A gyülekezési joggal kapcsolatban egyebek között hangoztatták: a bejelentést nem a rendőri, inkább a tanácsi szervekhez célszerű címezni. Többek szerint helytelen az a megfogalmazás, miszerint az előreláthatóan 200 főt meg nem haladó gyülekezést nem kell bejelenteni, hiszen nem tudható előre minden esetben pontosan, hogy hány főre dúzzad az akció. Lehet, hogy sokkal többen lesznek a vártnál, de az is előfordulhat, hogy senkit sem érdekel az egész. S ha a szándék ellenére többen lesznek 200-nál, mi történik a szervezővel...? Megoszlottak a vélemények arról, hogy az új Alkotmány előtt vagy után helyes-e, célszerű-e ezeknek a törvényeknek, mint alacsonyabb szintű jogszabályoknak a megalkotása. Viszont egyetértettek a résztvevők abban, hogy az MSZMP-t és az esetlegesen alakuló új pártot — pártokat — nem szabad kivonni a törvény szabályai alól. Az egyik felszólaló így fogalmazott: „Miért kell kitenni a párttagokat annak, hogy törvényen kívülieknek nyilvánítsa őket a társadalom?” Az előadó „gumiszabály”-megállapí- tásához csatlakozott egy másik hozzászóló: „Ha kijelentjük, hogy az állampolgároknak joguk van a gyülekezésre és az egyesülésre, akkor a törvényben pontosan meg kellene fogalmazni, hogy mikor lehet ezektől eltiltani őket, s hogy milyen bíróságra tartozik az ügy, ha oda kerül döntésre”. Ugyanez a felszólaló furcsállotta, hogy éppen a jogászok találnak sok hibát a tervezetekben, holott jogászok készítették azokat. Ilyenformában, mondotta, a „nyersanyaggal” van baj, s akkor hogyan tudnának hozzászólni érdemben a laikusok? Az Országgyűlés elé szerinte ilyen formában nem terjeszthetők ezek a javaslatok. A gyülekezési jogszabályról szólva javasoltak: a bejelentést követően az illető hatóság vizsgálja ki a körülményeket, s ha úgy látja, hogy be kell tiltani a gyülekezést, nyújtson be keresetet a bírósághoz, s az döntsön, ne a hatóság. Ez lenne a demokratikus eljárás. A vitában egyébként a városi népfrontbizottság tagjai több más társadalmi és tömegszervezet képviselőivel együtt vettek részt. Az elhangzottakat továbbítják a felsőbb népfrontszervekhez. Rapi Miklós „ Mindenekelőtt tass, szezon után munkahelyeket kell teremtenünk ... yy Beszélgetés Tenke András tanácselnökkel Tass sokarcú! Ha például valaki vonattal utazik ide, köny- nyen el is tévedhet. Jegyet válthat bármely MÁV-pénztámál a faluba, le is szállhat Kunszentmiklós—Tassnál, de még nem érkezik meg. Tass-kertes a városjelölt Kunszentmiklós „birtoka”. Jó néhány kilométert kell gyalogolni, míg elérik a helységnévtáblát. Akit persze a híres üdülőhely, a horgászparadicsom vonzott a vidékre: csalódik. A találkozás egy zilált falucskát ígér. Szeptember végén küzdenek az emberek a sárral. Rosszak az utak, arcnélküliek, gondozatlanok a terek. Torz magánvár- kísérlctek, rémisztő középületek. A faluképbe szinte „belekeverték” a tervezők a fémborítású termelőszövetkezeti irodát. De van a településnek egy másik arca is: a központtól nyugatra fekvő Duna-parti üdülőkörzet. Kilencszáz pihenő- portát parcelláztak itt az elmúlt évtizedekben. Többségükön zsugorított villák díszlenek. Több tízezer ember keres itt nyugalmat nyaranként... Üdülőkörzet kontra falu — Okoz-e gondot a községnek, hogy az év harmadában háromszorosára nő a lélekszám? — kérdezem Tenke Andrástól, a falu tanácselnökétől. — Nyáron vannak problémáink — mondja az elnök. — Legfőképpen hétvégeken. Az élelmiszerboltok vezetői sosem tudják előre, milyen idő lesz, mennyi tejet, fölvágottat, kenyeret, péksüteményt rendeljenek. Gyakran előfordult, hogy szombaton reggel kilenckor már nem lehetett friss áruhoz jutni. — Többen panaszkodtak: az itt üdülő dunaújvárosiak, budapestiek, dunave- cseiek, dömsödiek kényelmét szolgáló kommunális beruházások a falu fejlesztésére szánt forintokból épülnek ... — Talán már az előbb is említenem kellett volna: nem fizetünk rá a Duna- partunkra. Igaz, már nem hoz olyan bevételeket, mint akkoriban, amikor még tudtunk telket értékesíteni. Mostanában már csak annyit költünk az üdülőkörzetre, amennyit az érdekeltek befizetnek . .. — Mennyi volt 1988-ban az üdülőhe- lyidíj-bevételük? — Háromszázötvenezer forint lenne a teljes összeg. De sokan kémek mentességet, mérséklést, és sokan nem fizettek még. Úgy látom, jó ha kétszázezer forint összejön. Ezt nem nehéz elkölteni... — Az idei nyáron volt-e jelentősebb fejlesztés? — Nem. Ezért maradtak a régi feszültségek. Mindenek előtt az ellátásra panaszkodnak az emberek. Kellene ott egy ABC, de nincs olyan vállalkozó, aki egy idényboltra áldozna. A szállodát építő kereskedő is félbehagyta a munkákat családi problémák miatt. Sokan sürgetik a vízhálózat fejlesztését, de olyan zsúfolt a térség, hogy víz- tisztítómű nélkül nem enged a KÖJÁL több rákötést. Pénzünk pedig nincs ilyen célra . . . — Azt is mondják a faluban, hogy az üdülők miatt van gond a víznyomással nyáron... — Ez azért nem teljesen igaz. Eddig ugyanis még sosem volt problémánk. Az idén a hosszantartó szárazság miatt növekedett meg a vízigény. Ezért csökkent a nyomás a vezetékben, de vízkorlátozást nem kellett elrendelnünk. Kistérségi vízmű kell! — Önök azért érdekeltek a Gudmann- foki kistérségi vízmű megépítésében? • Tass: ráférne a szépítkezés — Természetesen. Egymillió forintunk már a gesztor kasszájában van. Súlyos veszteségnek találom, hogy adminisztratív és műszaki gondok miatt két évig vesztegelt az építkezés. Legfőbb feladat most, hogy gyorsan elkészüljön a vezetékrendszer. Ha ez is megoldódna ... — ... elégedettek lennének? — Szó sincs róla. Arra gondoltam, hogy ha a vízügy is rendeződne, történelmi jelentőségű fejlesztéssorozat zárulhatna le ebben a tervciklusban. Örvendetes, hogy néhány év alatt hatszáz családi házat kapcsolhattunk rá a gázvezetékre. A múlt hónapban ráköthettünk az országos távhívó hálózatra, s megépül az új vízmű is ... — Nem tart attól, hogy mindezek a fejlesztések már Kunszentmiklós egyik „külvárosa” számára készültek? — Szerintem az üggyel-bajjal városnak készülő szomszéd községnek éppen elég baja van „belterületen”. Munkateremtés, infrastruktúra, kommunális fejlesztés. Nem hiszem, hogy újabb falvakat kívánna „meghódítani”. Annál is inkább, hisz, ha jól tudom így is elég gondja van Kunpeszérrel. Mert — mondja a bíráló bizottság —, hogyan lehet egy városnak társközsége?! Egyébként itt inkább még a járás kísért. Amikor átadták Kunszentmiklós- ra, tőlünk négy kilométerre az új szakorvosi rendelőt, minket nem körzétesí- tettek oda. Az egykori járási székhelyre, Dunavecsére kell járnunk felülvizsgálatokra; húsz kilométerre délre. És az áfészünk központja is ott van. Feladat bőven van ... — Az önálló tassi vezetésnek tehát melyek a legfontosabb feladatai? — Mindenekelőtt munkahelyeket kellene teremtenünk. A fiatal lányok, asszonyok nem tudnak itthon elhelyezkedni. És a közeli településeken sem ajánlanak munkát... Ezen kellene elsősorban változtatnunk. Aztán fontos, hogy ne halogassuk tovább az egészségügyi központ építését. Úgy gondoljuk, jövőre meg is indulhat az alapozás. A Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalat szakemberei szerint öt-hat millió forintba fog kerülni az új komplex létesítmény. A község ellátását is szeretnénk javítani. Például jó lenne, ha ismét megnyílna az önálló húsbolt. A Dunavecse és Vidéke Áfészt arra kértük nemrég, hogy tetesse rendbe a központi üzleteit. Á századelőt idézi például a háztartási és a textilbolt utcai frontja. Még szerencse, hogy az áruválasztékra nem panaszkodhatunk. Végül megemlítem régi gondunkat: a közművelődést. A rendszeres személycserék teljesen szétzilálták a folyamatos munkát a művelődési háznál. Nemrég jött egy kisszövetkezet, hogy megvenné — a valóban remek helyen lévő — egykori Darányi-kastélyt, amely eddig a köz- művelődés központja volt. Nyolc és fél millió forintért el is adnánk, de konkrét válasz még nem érkezett.. . Úgyhogy áll az élet. A bajokat tetézte, hogy a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat megszüntette az itteni filmszínházat, azzal az indokkal, hogy neki nem gazdaságos. Sajnos egyelőre más nem jut a fiatalságnak, csak a kocsmák. Ez az elszegényedés valamiként érinti mind a háromezer tassi lakost. Végül is nem csak kenyérrel él az ember... Farkas P. József Társadalmi párbeszédet és összefogást! Az Új Márciusi Front felhívása A megújhodás feltételei Az Új Márciusi Front 1988 szeptemberében megkezdte munkáját. Ennek tartalmáról, a bejelentés tényén kívül, céljaik részletezésével is tájékoztatták a közvéleményt. A Felhívás a társadalmi megújulás szellemi megalapozására című dokumentumot az Élet és Irodalom, valamint az Új Tükör ismertette. Mint a felhíváshoz fűzött Utóiratból kitűnik, a magyar szellemi élet résztvevőinek egy csoportja, írók, szociológusok, közgazdászok, történészek, újságírók, a múlt év decemberében határozták el, hogy megalakítják az Új Márciusi Frontot, majd az idén tavasszal összegezték álláspontjukat és törekvéseiket. Az elhatározás és a késlekedő tett közötti időt megfogalmazásuk minősíti: „A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete, felismerve a társadalom válságos helyzetét, bátorítást nyújt új utak kereséséhez. Az idő változatlanul sürget, kibontakozásra továbbra is csak különböző progresszív kezdeményezések összc^egása ad esélyt. Ebből a megfontolásból tartjuk most is időszerűnek felhívásunk megjelentetését.” Az aláírók — Antal László, Baló György, Bauer Tamás, Bihari Mihály, Fekete Sándor, Gyurkó László, Király Zoltán, Körösi József, Lengyel László, Nyers Rezső, Nagy Tamás, Pataki Ferenc, Szűcs Jenő, P. Szűcs Julianna, Tardos Márton, Újhelyi Szilárd, Vámos Tibor, Vásárhelyi Miklós, Vitányi Iván — úgy döntöttek, hogy nem alkotnak nyilvántartott tagsággal rendelkező politikai szervezetet. Nyers Rezső szerint: „Politikai, kritikai, szellemi műhelyről van szó, amely a politika számára kíván véleményeket, javaslatokat megfogalmazni nem pártjellegű, hanem annál tágabb keretben.” Folytatni a magyarországi szocializmus megújítását A felhívás a helyzet átfogó elemzésével kezdődik. „Magyarországot válság fenyegeti” — állapítják meg az aláírók, s annak a véleménynek adnak hangot, hogy a megoldatlan szociális feszültségek, az erkölcsi, bizalmi és eszmei válság halaszthatatlan cselekvésre ösztönöz. Rámutatnak arra, hogy az elmúlt negyedszázad reformfolyamataiban Magyarország úttörő szerepet vállalt s az esetleges összeomlás az európai stabilitást is fenyegetné. A politikai irányítás és a közvélemény-alakítás felelősségére utalva megállapítják, hogy egyre nagyobb a távolság a fejlődést diktáló élcsoport és a leszakadó országok között. Ebben a helyzetben Kelet-Európa országainak új válaszokat kell találniok gazdasági és politikai gondjaikra; vállalniok kell a nyíltság és nyitottság eszméit és gyakorlatát, a politikai rendszer demokratikus átalakítását, a piaci alapú gazdasági reformot. Ami Magyarországot illeti, a reformfolyamat társadalmi párbeszédet és összefogást igényel. A front lényegesnek tartja, hogy az eddiginél szélesebben konfrontálja- nak az eltérő felfogások, teremthessenek maguknak nyilvánosságot és fórumot. A politikai és erkölcsi felemelkedés előfeltétele a történelem tisztán látása, a közelmúlt felülvizsgálata. 1848/49, 1918/19, a magyar munkásmozgalom, az 1937-ben alapított Márciusi Front, a Népfront, a felszabadulást követő népi demokratikus politika vállalásával a front hangsúlyozza: „Elítéljük és elutasítjuk a sztálinizmust, a személyi kultuszt, a dogmatizmust, mint mélyen gyökerező, sok elemében mindmáig átörökített és ma is ható társadalmi-politikai berendezkedést. Folytatni szeretnénk a magyarországi szocializmus megújítására irányuló törekvéseket, amelyek az 1953-as „új szakasszal” kezdődtek; 1956-ban a demokratikus szocializmus megteremtésére tett kezdeményezésekkel folytatódtak, ám a tragikus végkifejlet miatt nem szembesülhettek a gyakorlati megvalósítás próbatételével. Tudomásul kell vennünk azt az igényt, hogy szélesebb tudományos elemzés, többszempontú és nyílt viták alapján jussunk el közelmúltunk e tragikus szakaszának megalapozott és társadalmilag elfogadott megítéléséhez. Ezt annál is inkább szükségesnek tartjuk, mivel a közelmúlt 1 tisztázása is segíthet elkerülni egy olyan megtorpanás és visszarendeződés megismétlődését, mint amilyet a hetvenes évek elején kénytelen volt tudomásul venni a magyar társadalom. Jövőnket ezért a hatvanas évek progresszív törekvéseinek folytatására és kiterjesztésére szeretnénk alapozni: Ilyennek tartjuk a közmegegyezésre törekvő reálpolitikai gyakorlatot, a toleranciát, a gazdaság korszerűsítését, a magyar kultúra és tudomány eredményeit, a külpolitika önállósodását, az ország külföldi tekintélyének megőrzését.” Az Új Márciusi Front nyolc pontban foglalja össze céljait. 1. Leszögezi, hogy a válságból kivezető utakat és célokat nyilvános és demokratikus vitákban lehet meghatározni és ennek együtt kell járnia a vezetés megújulásával. A felemelkedés előfeltétele a társadalmi, politikai és gazdasági konszolidáció, amelyhez az első lépés: világossá tenni, hogy a válság közösen viselt terhéből milyen mértékben és meddig kényszerülnek részesülni a különböző társadalmi csoportok. A konszolidáció alapja csak a nyitottságra és társadalmi ellenőrzésre épülő bizalom lehet. 2. Miközben a politikai intézményrendszer reformját sürgetik, a felhívás aláírói annak a véleménynek is hangot adnak, hogy újra kell gondolni a párt vezető szerepét. „Ezt a szerepet a történelem is csak akkor igazolja majd, ha a párt a társadalmi, gazdasági, szellemi fellendülés motorjának bizonyul. Ennek megalapozására körül kell határolni a pártszervezetek döntési hatáskörét, illetékességét és biztosítani kell ennek nyílt társadalmi ellenőrzését.” Az Országgyűlés és a tanácsok a népképviselet valóságos és lényeges intézményeiként működjenek, a Hazafias Népfront a párt és a pártonkívüliek politikai együttműködésével koalíciós elemeket jeleníthet meg a kormányzásban. Az őszinte, hiteles és nyílt politizálás előfeltétele a nyilvánosság, amelynek szabadsága össztársadalmi érdek — állapítja meg a dokumentum. 3. A gazdasági reformfolyamatról szólva a front azt hangsúlyozza, hogy a minőségileg új szakasz alapja a piaci verseny ellenőrzésének alávetett vállalkozói tevékenység. A jövőt a tulajdonformák sokféleségére épülő, államilag szabályozott szocialista jellegű piacgazdaság kialakításában látják az aláírók. 4. A társadalmi megújhodás előfeltétele az igazságosság és a hatékonyság követelményét folyamatosan egyeztető társadalompolitika. Az állami gondoskodás fenntartása a szociális biztonság legfontosabb része, de szükség van az öntevékenységre is. A legszegényebb rétegek leszakadása nem válhat visszafordíthatatlanná, a létezés legszerényebb feltételeit mindenki számára biztosítani kell. 5. A társadalmi megújulásról szólva a dokumentum a szellemi és erkölcsi megújulás igényét állítja előtérbe. A szocializmus eszméjének vonzó és megalapozott értékeket kell a társadalom elé tárni ahhoz, hogy az ország közössége azonosulhasson a haladással, a függetlenséggel, a szabadsággal. „Szabad teret kell biztosítani — a nemzeti, faji, vallási gyűlöletkeltést kivéve — minden felfogásnak, beleértve a hivatalos politika és intézmények bírálatának szabadságát is.” 6. A magyar kül- és gazdaságpolitika azon a felismerésen alapulhat, hogy mennyire vagyunk képesek bekapcsolódni a világ gazdasági és szellemi életébe. Magyarország jövője Európa jövőjéhez kötődik ennek megfelelően kell kezelni a kontinens jövőjét érintő integrációs folyamatokat. A Szovjetunióval és a szocialista országokkal új típusú együttműködésre van szükség. „Sürgetjük a KGST piaci alapú megújítását, az egyenjogúság érvényesítését, a szövetségi együttműködés átfogó reformját, a nyíltabb katonapolitikát. A határainkon túl élő magyarokért érzett felelősségtudatnak és cselekvőkészségnek a magyar külpolitika szerves részévé kell válnia.” 7. A Front kívánatosnak tartja a nem hivatalos kül- kapcsolatok bővítését, s annak a véleményének ad hangot, hogy az állampolgárok, csoportok, mozgalmak kapcsolatait nem kell alárendelni a külpolitika napi szempontjainak. 8. A politikai intézményrendszer megújításához, a következő évtized közmegegyezésének megalapozásához a dokumentum meghirdetői szükségesnek tartják az Országos Társadalmi Konzultatív Testület megalakítását. Ez egyrészt a vezető párt-és kormányszervek tanácsadó testületé, másrészt az e szervek törekvéseit, tevékenységét véleményező, értékelő fórum lenne. A testület a párt-, állami és társadalmi szervek képviselői mellett „a hivatalos közéletből jelenleg kiszoruló alternatív törekvések képviselőit” is magában foglalná. Az Új Márciusi Front az eszmei megújulás jegyében, a tömegkommunikáció bevonásával nyilvános viták sorozatát kezdeményezi, állásfoglalását közzéteszi. A front alapítói felhívnak mindenkit, aki egyetért a törekvéseivel, hogy kapcsolódjon be tevékenységükbe, segítsen kidolgozni a felvázolt programot. „Felhívjuk a párt- és állami vezetést: fokozott felelősségének tudatában támogasson minden kezdeményezést, amelynek célja a társadalmi, politikai, gazdasági megújulás előmozdítása” — fejeződik be az Új Márciusi Front felhívása. (MTI—Press) A megszeppent fanyűvő Érthetetlen! Ez lehetett az első szó, amelyet önkéntelenül kimondták azok az ismerősök, barátok, akik értesültek a facsemetéket tördelő fiatalember históriájáról. Lapunkban néhány nappal ezelőtt rövid hírben számoltunk be arról, hogy Kecskeméten a Március 15. utcában egy ittas férfi garázdálkodott. Az esti pihenőjükben megzavart széchenyivárosiak rendre intették a zajongót. Ám az ettől még inkább felbőszült, és az útjába kerülő fácskákon töltötte ki dühét, majd öklével betörte az egyik lépcsőház üvegajtaját. A környéken lakók nem sajnálták a fáradságot, felléptek a garázdálkodó ellen: A rendőrök vetettek véget az utcai közjátéknak. Két napra rá már a bíróság előtt találta magát a fatördelő. A tárgyaláson azonban nem egy agresszív férfival találkozhattunk, hanem egy szégyenérzettel küszködő kétgyermekes családfővel. A keletkezett kárt már megtérítette. A bíróság kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, igennel válaszolt, sőt restelkedve bocsánatot is kért tettéért. Még sohasem került összeütközésbe a törvénnyel, nem is érti, miért viselkedhetett így — mondta. Aznap délután a dédnagypapa születésnapját ünnepelték családi körben, és ebből az alkalomból három üveg sört ivott meg. Otthon még rátöltött egy üveggel, de mert több nem volt, leugrott a közeli sörözőbe egy újabbért. A végén megbilincselve vitték el. A bíróságtól két évet kapott arra, hogy bebizonyítsa, ez csak egy botlás volt, és valóra váltsa ígéretét: soha többé. Ellenkező esetben újratárgyalják ügyét. Hány és hány ilyen megszeppent ember áll a bíróság előtt, kezét tördelve, értetlenül tekintve vissza azokra a percekre, órákra, amikor megfeledkezett magáról. Restelkedve sorolja bűneit, sűrű bocsánatkérések közepette. Fogadkozik, ígérget: nem, nem, soha többé! Vajon mi munkálhat az emberben, amikor egyszer csak meghazudtolja a fölötte elmúlt tisztességes évtizedeket? No és mi történt volna, ha éppen akkor nem egy fácska kerül az útjába? Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik éppen így értetlenkednek „pillanatnyi” botlásukon — egyszer, kétszer, többször! Náluk sem marad el a fogadkozások sora. Nem, soha többé! Azután megint megteszik, s ez így megy a végtelenségig. No nemcsak a bíróság előtt „vezeklő”, önmarcangoló vádlottakról van szó. Szolgáltatnak erre példát a családjukat sanyargató alkoholisták is. Az ismerősök, hozzátartozók pedig értetlenül állnak az eddig tisztességesnek, jámbornak ismert ember színeváltozása előtt, aki úgymond a légynek sem tudott ártani. Mégis valami okának lennie kell, hogy éppen az erőszakosság, a tömi- zúzni vágyás uralkodik el rajtuk, ha éppen megfeledkeznek magukról. Talán a túlhajszoltság, a munkahelyi megaláztatás, a ki nem mondott szavak, gondolatok belső feszítése? A fatördelő férfi túlórát túlórára vállalt, hogy az igen magas OTP-részle- tek mellett a gyerekek semmiben se szenvedjenek hiányt. Nem járnak el otthonról, alkoholt csak igen ritkán fogyaszt. Lassan már elfelejti, hogy mit takarhat a szabadidő kulturált eltöltése kifejezés, maga a szó is (szabadidő) kezd eltűnni szóhasználatunkból. A családi élet igen fontos, és sokan éppen e meleg fészek hiányától szenvednek. Ha pedig valaki a munkahelyén sorozatosan kudarcot vall, otthon pedig pokol az élete, annál a „bomba” egy kis érintéstől is felrobban. S az így kitörő indulatok sokaknál már nem ismernek határt. Emberi mivoltunk azonban egyebek között abban is rejlik, hogy képesek vagyunk uralkodni indulatainkon. Bencze Andrea
