Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

1988. szeptember 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Osztálytermek, vezetékes gáz, telefonközpont kellenének Dr. Gajdócsi Istvánnal Kalocsán és Miskén Az edzettebb, egészségesebb fj /y f rí 1 rr rí sy f Beszélgetés az MHSZ J LLt I LiLj I I megyei titkárával A Magyar Honvédelmi Szövetség igen fontos feladatot lát el a fiatalok hazafias, honvédelmi nevelésében, a szocialista hazaszeretet, a nemzeti öntudat, az internacionalista barátság eszméinek erősítésében, a munká­ban, a tanulásban. A szövetség tevékenysége széles bázisra épül, klubhálózata igazodik a megye településszerkezeti sajátosságaihoz. Bács-Kiskunban 261 klubban, mintegy 20 ezer MHSZ-aktivista tevékenykedik. A szövetség megyei veze­tősége ma tartja aktívaértekezletét, ennek kapcsán kértük meg dr. Budai József alezredest, megyei titkárt, hogy tömören vázolja eddig végzett tevékenységüket, a további tennivalókat. Az emberek legtöbbször azt kérde­zik: miért a sok vendégcsalogató kultu­rális beruházás (múzeumok, szobrok, kincstár), ha a régió lakossága, a me­gye más részeihez viszonyítva, alacso­nyabb „komfortfokozatban” él. El­avult a telefonhálózat, (órákat kell vár­ni egy kecskeméti vagy budapesti hí­vásra), nincs vezetékes gáz. A többi között erről tájékoztatta Miskolczi Já­nos, az MSZMP kalocsai bizottságá­nak első titkára, valamint Szalóki Ist­ván, a városi tanács elnöke dr. Gajdócsi Istvánt, a megyei tanács elnökét, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Végre­hajtó Bizottságának tagját, aki csütör­töki munkanapjának egy részét a Duna mellék településein töltötte. És említettek még számos más gon­dot is, a reggel 8-kor, a városi pártbi­zottságon kezdődő őszinte hangú, problémafeltáró megbeszélés meghí­vottjai. Az említetteken kívül Dániel Géza és Lakatos László, a városi párt- bizottság titkárai. Sürgős segítség kell például a meg­süllyedt solti kisiskola pótlásául terve­zett, új, korszerű létesítmény megépíté­séhez. Mindenekelőtt talán a megyei tanács műszaki osztálya szakemberei­nek a tanácsaira. Segítségükkel kellene kiválasztani a gyorsan, s jószándékkal érkezett, számos kedvező ajánlat közül a legjobbat. Apostagon is halaszthatat­lan a tavaly összedőlt oktatási létesít­mény pótlása. Szóba került a tanácsko­záson Kalocsa idegenforgalmának fej­lesztése is. így például: ha végre átad­ják majd a — sajnos, igen lassan épülő — kalocsai szállodát, a történelmi vá­rosmag közlekedését is át lehet ésszerű­en szervezni. Hamarosan szeretnék megvalósítani a francia tannyelvű gim­náziumi oktatást is az I. István Gimná­ziumban. Dusnokra és Fajszra gyer­mekorvosi státus és jól felszerelt rende­lő kellene. Hajóson a faluház befejezé­séhez szükséges még segítség. A beszélgetés résztvevői örömmel nyugtázták, hogy a hírhedt Cocom- listáról lekerültek a legkorszerűbb in­formációtovábbító elektronikus köz­pontok. így hamarosan lehetőség nyí­lik majd, hogy Kalocsa is bekapcsolód­jon az országos távhívóhálózatba, mégpedig igazi „csúcstechnológia” ho­nosításával. Évekig azt hallottuk — mondta Szalóki István tanácselnök —, ha lehetőség nyílik, türelme jutal­mául, Kalocsa kapja az első elektroni­kus központot a postától. Ez természe­tesen az egész Duna-táj távközlését for­radalmasíthatná. Az ígéret, sajnos. nem teljesült. Más város lett a szeren­csésebb, de az itt élők remélik: nem váratják őket tovább ezzel a rendkívül fontos fejlesztéssel. A problémák ismertetése után szó volt az eredményekről is. Miskolczi Já­nos például elmondta, hogy a körzet 37 ipari üzemében eredményes termelés fo­lyik, s felgyorsul a szerkezeti korrekció. „Ha az alapanyag-ellátással nem kelle­ne küszködniük üzemeinknek, elmond­hatnánk: nincs veszteséges egységünk.” A legek közül az első titkár a Kalo­csai Agráripari Egyesülést; a Karamell, a Budamobil és a Kaloplasztik vállala­tokat említette. Bár az aszályos időjá­rás a Duna-tájon is megnehezítette a szövetkezetek dolgát, a jó földeken ter­melő mezőgazdasági nagyüzemek eredményeiről is kedvezően szólhatott Miskolczi János. Örömhír — mondot­ta — a veszteséges szövetkezetek több­sége is kilábal a bajokból. Foktőn, Új­teleken és Szakmáron, úgy tűnik, ered­ményes évet zárnak 1988-ban, s remél­hető, hogy az öregcsertői téesz helyzete is rendeződik. A Duna melléken arat­ták egyébként is a legjobb átlaggal a búzát. A 6 tonnás hektáronkénti ered­mény a térség eddigi második legjobb termésének számít. Sajnos, a kukori­cák súlyosan károsodtak, nagy lesz a kiesés. A kalocsai látogatás második szín­helye a 619-es Ipari Szakmunkásképző és Textilipari Szakközépiskola új épü­lete volt. A vendégeket az impozáns létesítményben Petróczi Ernőné meg­bízott igazgató kalauzolta. A pedagó­gustestület vezetője — dr. Gajdócsi Ist­ván kérdésére — elmondta: miként próbálják szorosabbra fogni kapcsola­taikat a környék ipari létesítményeivel. „Vannak már jól bevált, értéktermő találkozások — mondotta az igazgató -, például a Kageval és a Karamell Vállalattal. De felgyorsultak a folya­matok, és így még fontosabb a társke­resés. Lényeges, hogy olyan szakokat vegyenek a tanrendbe, amilyen kép­zettségű fiatalokra a környékért szük­ség van és szükség lesz. A következő állomás az Elektrome­chanikai Vállalat központja volt, ahol Kormos Miklós igazgató és Tőzsér Ist­ván párttitkár fogadta a látogatókat. Ez a vállalat két éve önállósította ma­gát a budapesti központtól. Nem volt könnyű egyedül — hangsúlyozták a vezetők —, hiszen a budapesti köz­pontban volt a kereskedelmi és a fej­lesztési osztály is. A nehéz kezdet után viszont bizonyítani tudott a kalocsai részleg. Számos modern, energiataka­rékos világítóeszközükkel váltak nép­szerűvé a nyugati piacokon. Mint meg­tudtuk: amennyiben alapanyag-terme­lő partnereik nem adnák el dollárért a vegyi anyagokat vagy az alumíniumot, meg tudnák sokszorozni a termelést és dollárbevételüket. Dr. Gajdócsi István itt is fölirt jegyzettömbjébe néhány fon­tos feladatot. Például azt, hogy illeté­kes helyen felhívja a figyelmet erre a „népgazdaságellenes” gyakorlatra. Bűn, ha saját feldolgozó iparunk elöl adjuk el, gyarmat módjára, a nyers­anyagot. A vb-tagi látogatás Miskén záró­dott. A dinamikusan fejlődő szlovák anyanyelvű faluban, a faluház tárgya­lójában fogadták a vendégeket. Tóth Béla iskolaigazgató, megbízott községi párttitkár, Fejes Gábor téeszelnök és Horváth Mihály tanácselnök adott tá­jékoztatást a község lakóinak életéről. Majd sétára invitálták dr. Gajdócsi Ist­vánt és a kalocsai vezetőket. Megte­kintették az új posta épületét, amelyet október első napjaiban nyitnak meg a nagyközönség előtt. Ezután a község büszkeségét, a novemberre elkészülő szabadidőközpontot keresték fel a ven­dégek. Dr. Gajdócsi István elismeréssel szólt a miskei lakosság fáradtságot nem ismerő községépítő munkájáról. „Az itt élők — mondotta — a nehéz, kimerítő mezőgazdasági tevékenység után is vállalnak társadalmi munkát, és fizetik a tehót is. A sportcsarnok meg­építésére pedig évről évre fölajánlották jövedelmük egy százalékát. A községi séta végén joggal állapította meg dr. Gajdócsi István: Ahol fejlődés van, ahol javulnak az életfoltételek, ott nincs rossz hangulat. Éppen ezért fon­tos az az igyekezet, amivel a települések vezetői itt, a Duna-tájon is komforto­sabbá, otthonosabbá kívánják tenni a községeket, városokat. Közbenjárását ígérte a térség falvai­nak és Kalocsa város aggasztó problé­májának a megoldásához. Megelége­déssel szólt a települések fejlődéséről és azokról a gazdasági teljesítményekről, amelyek ezt a régiót már évtizedek óta jellemzik. Végül Miske képviselőinek, vezetőinek gratulált a bátor, de ered­ménnyel zárult kezdeményezéshez: a szabadidőközpont — megyénk egyik legnagyobb sportcsarnoka — megépí­téséhez. Farkas P. József — Miképpen summázható az MHSZ munkája az elmúlt években? — Az elmúlt évtizedek munkáját ér­tékelve, felelősséggel állíthatom, hogy feladatainkat nem mindig nehézség nélkül, de becsületesen teljesítettük. Mindig elsődlegesnek tekintettük — immár negyven éve — az eszmei, politi­kai nevelőmunkát, a hazaszeretetre, a hazafiságra való nevelést. Ezt általában jól segítik a különböző honvédelmi ve­télkedők. Ebben az évben mintegy 27 ezren vettek részt a Szocialista hazán­kért elnevezésű versenyben. Jelentős a szocialista versenymozgalom is, amely­ben évente a klubok 70 százaléka vesz részt, s amelynek eredményeként már két klub nyerte el harmadszor is az élenjáró címet. A klubok, a múlt évben 3 millió forint értékű társadalmi mun­kát végeztek, tevékenységük anyagi fel­tételeinek javítására. Növekedett az MHSZ tekintélye a lakosság, a szülők, a hozzátartozók, de az üzemek vezetői előtt is. — Milyen eredményeket értek el a katonai elő- és utóképzésben? — Az egyik legfontosabb tennivaló a sorkötelesek kötelező, általános, va­lamint önkéntes honvédelmi szakokta­tása, a katonai szolgálatra való felké­szítés. Ezt minden évben eredményesen megoldjuk. A nyolcvanórás képzést fő­leg tábori körülmények között szervez­tük. Folyamatos volt a fiatalok húsz­órás kiegészítő oktatása a szakmun­kásképzőkben. Eredményesen segítet­tük a honvédelmi oktatást a tanintéze­tekben, amelyhez az is hozzájárult, hogy közép- és felsőfokú iskolákban 40 MHSZ-klub működik. A tartalékosok továbbképzése is a mi feladatunk volt. A gépjárművezetők oktatásához előte­remtettük a követelményeknek megfe­lelő eszközöket. A gépjárműiskolák közül a kecskeméti országosan a hete­dik helyen áll. A gyermekbalesetek megelőzése érdekében 15 szakkört és 11 közlekedési diákkört szerveztünk, eredményes volt a magángépjárműve- zető-képzés is. — Hogyan dolgoztak a rádióamatő­rök, a modellezők? — A sorkötelesek rádiótechnikai előképzésében nagy segítséget nyújt a sokéves gyakorlattal rendelkező tanfo­lyamvezetői gárda. A megyében négy A, négy B és C típusú klub dolgozik, s tagjaik közül az elmúlt években 400-an tettek operátori és különböző hatósági vizsgát. A klubtagok fele ifjúsági és úttörő korosztályú, a nők aránya 20 százalékos. A kollektív rádióállomások száma 21-ről 77-re nőtt. Egyéni adóen­gedélyt sokan kaptak, a korábbi 98-ról 245-re emelkedett számuk. Két év alatt 50 segélykérő rádiót telepítettünk a községekbe, amelyeket MHSZ-aktivis- ták kezelnek. A rádiótechnikai sport­ban az élmezőnyben vagyunk, ugyanis rádiósaink közül hatan a nemzeti válo­gatott tagjai. A modellezősport feladatait minden évben teljesítettük, a megyében egy A, két B és öt C típusú klub működik. Az iskolai modellező szakkörök igen nép­szerűek, különösen azóta, hogy 240 pe­dagógus számára tartottunk módszer­tani képzést. Hajó-, repülő- és autómo- dell nemzetközi versenyben elért ered­ményeink szépek: 8 első, 5 második és egy harmadik helyezés. A múlt évben a repülőmodell-világbajnokságon két versenyzőnk volt a válogatott keret tagja, s a 8. helyen végeztek. — Korábban kiemelkedő eredménye­ket értek el a könnyűbúvárok, a repülők, az ejtőernyősök. Mostanában keveset hallani róluk. Ezek a klubok hogyan működnek? — A könnyűbúvárképzés és -sport Kecskeméten és Baján két szakági klubban valósul meg. Valóban, koráb­ban igen kiemelkedő eredményeket ér­tek el versenyzőink, ám 1984 óta visz- szaestek. Ennek egyik oka a nyílt víz hiánya, de főképpen az utánpótlás ne­velésének elhanyagolása volt. Az utób­bi egy évben •azorifian célratörő mun­kával ismét megteremtődtek a jobb eredmények elérésének feltételei. A re­pülőgépvezető- és ejtőernyősképzés, valamint a sportmunka egy klubban tömörül Kiskunfélegyházán. Az okta­tás eredményességéhez a növekvő egészségügyi alkalmatlanság miatt nagy létszámot kell mozgatnunk. A hatékonyság érdekében négyéves előképzési rendszert indítottunk a repü­lőgép-vezetőknél. A sporttevékenység motoros és vitorlázórepülő, ejtőernyős, hőlégballon és sárkányrepülő szakosz­tályokban történik. Az ejtőernyősök évente átlagosan 3300 ugrást hajtottak végre. A megyében két hőlégballonnal folyik a képzés. Motoros sárkányrepü­lő kategóriában egy országos bajnoki helyezést szereztünk. Itt említem meg: a lövészsporttal a Kiskunsági Erdész Lö­vész Klub foglalkozik, amelyhez kedve­ző feltételeket nyújt a kecskeméti lőtér. Ők a 4. helyet foglalják el az ország 52 klubjának sorában. A nemzeti váloga­tott keretnek hét megyei tagja van. Itt honosodott meg egyébként a csúszóko­rongsport, amelyet szeretnénk országo­san elterjeszteni. — Nagyon közkedveltek az MHSZ tömegsportversenyei. Hallhatnánk-e er­ről valamit? — Ezek népszerűségét bizonyítja, hogy az összetett honvédelmi verseny egy-egy fordulójában 40 ezren vettek részt. Ébben a vetélkedésben a megyék között öt éven át tartottuk a második helyet, a nők pedig három éven át az országos bajnoki címet. A tartalékosok honvédelmi versenyén többször nyer­tünk országos bajnoki címet, a honvé­delmi kupa lövészversenybe 45 ezren neveztek be. — A megyei aktívaülés bizonyára meghatározza azokat a tennivalókat, amelyek a jövőben a szövetség tagjaira hárulnak. Miben lehetne ezt összefoglal­ni? — Az aktíva elé terjesztjük azt az állásfoglalást, amelyet éppen a tovább­lépés érdekében fogalmaztunk meg. Feladataink a megváltozott körülmé­nyek miatt jelentősen növekedtek. Fontosnak tartjuk továbbra is az esz­mei-politikai nevelést, a történelmi szemlélet erősítését, a haladó hagyo­mányok, az elért eredmények bemuta­tását. További erőfeszítéseket igényel a 60 órás kötelező általános honvédelmi oktatás, a hivatásos katonai pályára való irányítás, valamint a tartalékos tisztek és tiszthelyettesek továbbképzé­se. A klubokban korszerűsítenünk kell az önkéntes szakhonvédelmi oktatást. A vezetőségeknek és kluboknak to­vább kell fejleszteniük a szabadidős és "minőségi sportágakat, növelve a fiata­lok fizikai állóképességét, ugyanakkor a vezetőségnek, a kluboknak tovább kell szélesíteniük az együttműködésü­ket az állami, társadalmi és tömegszer­vezetekkel, a gazdálkodó egységekkel, a fegyveres erőkkel és testületekkel — mondta befejezésül dr. Budai József alezredes. Gémes Gábor VAROSSZEPÍTŐKKEL PARKORSZÁGBAN Búzatábla a cementbányában • Cementbányából pihenőpark. (Biza Klára felvétele) Érett búzatábla várta a műkö­dő cementbánya és cementgyár közvetlen közelében az aratást. A környezetvédelmet kerékpárról (is) tanulmányozó magyar városvédők alig-alig hitték, hogy a kövér kalászok helyén két éve még bányászok dolgoz­tak. Környezetvédelem — vállalati önvédelem Walter Eickelmann, középiskolai ta­nár kísérőnk a következetes tartomá­nyi politikának, az ésszerűen szigorú rendelkezéseknek és az iskolák, az egyesületek közvélemény-formáló ne­velőmunkájának tulajdonította a szó szoros értelmében látványos sikert. — Saját magát tenné tönkre ez a vállalat, ha nem adná vissza a lehető leggyorsabban a kitermelt területeket. A cementgyárak kiélezett versenyében létkérdés számukra az önköltségcsök­kentés. A szükségesnél egy napig sem fizetik tovább a borsos bérleti díjat. Gyorsan visszaállítják az eredeti álla­potot, mert csak rekultiválva veszik vissza a bérelt területeket, ahogyan ezt szakszerűen mondják. Arról nem is szólva, hogy csak akkora területen nyithatnak új bányát, amennyit vissza­adnak. Öt-tíz kilométerre kerékpároztunk a nagy teljesítményű cementgyártól. Oly­kor közvetlen közelben kanyargón a kerékpárút. Csak itt-ott figyelhettünk meg némi sápadtságot az útszéli fákon, csak néhány háztető cserepei tűntek a szokottnál fakóbbnak. Ha nem látjuk az üzemet, nem ismerjük termelési ada­tait, aligha gondolunk arra, hogy itt nagy teljesítményű kazánok dolgoz­nak, hosszú szerelvények szállítják el az itt gyártott cementet. Találkozásainkon, baráti beszélgeté­seinken, tájékozódó összejöveteleinken majd’ mindig szóba került a környezet­védelem. Bányagödörből üdülőtó Csodálható, hogy központi kérdés a világ egyik legiparosodottabb, legsű­rűbben lakott körzete, a Ruhr-vidék közelében a levegő, a víz, a talaj, jö­vőnk védelme. Itt, Észak-Rajna-Veszt- fáliában a tartományi alkotmány is szavatolja a meglévő természeti értékek védelmét, a rendelkezésre álló energia takarékos felhasználását és pótlását. Eredményeit nem csak kerékpártú­ránkon, egy kavicsbányából kialakított pihenőtavacskánál tapasztaltuk. Jár­tunk a kecskeméti Vízivároshoz hason­ló, bányagödör hasznosításával kelet­kezett üdülőparkban. Még a legdrágább megelőzés is ol­csóbb a legkisebb környezeti károso­dásnál alapelvből kiindulva rendelték el, hogy sem családi ház, sem gazdasági épület nem építhető, amig nincs köz­pontilag vagy egyénileg a várható szennyvíz tisztítása megoldva. Házigazdámnál (a faluban latin pa­rasztnak nevezte valaki), Antonius Iohmann úrnál tapasztalhattam: a me­zőgazdaság nem azonos a piszokkal, a bűzzel, a porral, sárral. Enniger szélén, az utolsó utcától mintegy 300 méterre lakik, laza beépí­tésű környezetben egy műemléki vé­dettségű úgynevezett Bauernhofban, szó szerinti fordításban parasztvárban. Az 1716-ban épített, neogótikus stílu­sú, kétszintes, 10 szobás, összkomfor­tos lakóházhoz szervesen kapcsolódik a hatalmas, magastetős magtár, a szé­naraktárral kiegészített istálló, a tágas raktár, a kocsiszín. Egyetemen is tanítják Az eredeti funkciók változása észre­vehetetlen a félkörben vízzel, parkkal övezett épületen. Lovas kocsik helyett a család személygépkocsijai, mezőgaz­dasági gépei kapnak menedéket eső, fagy elől. A csűrt alakították át disznó­hizlalóvá? Noha több száz állatot tar­tanak, csak nagyritkán érezni jelenlétü­ket. A példás rendben tartott állatok alól — ha jól láttam — sűrített levegő­vel működő csövekkel takarítják el a . trágyát, tisztítják a padozatot, gyűjtik a környezetbe simuló, légmentesen el­zárt fémtartályokba további hasznosí­tásra az állattartás melléktermékeit az épület mögött. Mondanom sem kell talán, hogy a műanyag zsákokkal bélelt kukákban — válogatva — tárolt szemétért min­den második nap jön a szemétgyűjtő autó. Az 1983-ban elfogadott tartományi környezetvédelmi programnak megfe­lelően a warendorfi kerületben is csök­kentették a szemétgyűjtő telepek szá­mát. Nincsenek faluvégi törmelékhal­mok, kupacolt műanyag zsákok. Állá­sát kockáztatná a hulladékot út közben kiborító gépkocsivezető. A rendezett, ' sövénnyel kerített szeméttelepeken cél­tudatosan hasznosítják az odaszállított limlomot, fölösleges szerves és szervet­len anyagot. így természetes egy olyan országban, ahol egyetemi diploma szerezhető kör­nyezetvédelemből. Heltai Nándor ( Folytatjuk ) A magyar írók levele a világ írószövetségeihez A Magyar írók Szövetségének el­nöksége levelet küld a világ összes írószövetségéhez és -szervezetéhez, tiltakozva a romániai településren­dezés ellen. Az elnökség levele — amelyet eljuttattak az MTI-hez — a többi között rögzíti: a romániai elképzelésekkel kapcsolatos meg­döbbenés és a mindenfelől felhang­zó tiltakozás oka az, hogy ez a terv több százéves építményeket, sőt műemlékeket, ősi temetőket és templomokat akar a földdel egyen­lővé tenni azon a címen, hogy a falvak s temetők helyén a kormány szántóföldekhez jusson. Ez az elképesztő terv Románia lakosságának minden nemzetiségét érinti, magukat a román földműve­lőket is, nem csak az ott lakó ma­gyar, német, szerb, horvát és ukrán kisebbséget. Ám a nem román la­kosságot súlyosabban, sőt tragiku­san fogja érinteni, mert népi identi­tását, hagyományait, nyelvét, eddi­gi homogén együttélésének kultúrá­ját veszélyezteti, vagyis nemzeti megmaradásának jövőjét fenyegeti. A levél a továbbiakban rámutat: a falupusztítás tulajdonképpeni cél­ja, hogy a legnagyobb európai ki­sebbség, a két és fél milliós romá­niai magyarság, valamint a har­madmilliónyi német lakosság meg­semmisüljön, beolvasztódjék a ro­mán etnikumba. Az írószövetség elnökségének üzenete ismerteti a romániai nem­zetiségek helyzetét nehezítő koráb­bi intézkedéseket. Majd utal arra, hogy az ENSZ tagállamainak csak­nem a fele kisebb lélekszámú, mint az erdélyi (romániai) magyarság. Ősi földjén élve, ha ezt a két és fél milliónyi népet a történelem megfosztotta is államalkotó jogá­tól, állhatatosan meg akar maradni szülőföldjén, S magyar akar marad­ni. „Szentül hisszük: a világ közvéle­ményének tiltón fel kell emelnie szavát, hogy ez az országnyi nép megőrizhesse anyanyelvét, hagyo­mányait, szokásait, ősi kultúráját, tehát teljes identitását. Mert a bul- dózeres falupusztítás csak annak egyik, talán legutolsó eszköze, hogy Transsylvániában elnémuljon a magyar szó.” Ezért kérik írótársaikat, hogy írásban és szóban tegyenek meg mindent a romániai falupusztítás, a magyar és a német népcsoport meg­semmisítése ellen — zárul a levél. Növekvő idegenforgalmi bevételek A hazai idegenforgalmi főszezon befejeztével Czeglédi József, az Országos Idegenforgalmi Tanács (ÓIT) titkára tájékoztatta az MTI munkatársát az idei tapasztalatokról, az év végéig hátralévő időszak kilátásairól. Mint mondotta, egyelőre még csak az első hét hónapról vannak számszerű érté­kelések. Ezek tanúsága szerint továbbra is élénk az érdeklődés Magyarország iránt. Bár öt százalékkal kevesebb külföldit fogadtunk, mint tavaly ilyenkor, de számuk így is elérte a 8,5 milliót, a dollárbevétel pedig az év végéig várhatóan megközelíti a 650 milliót. (Tavaly ez az érték 555 millió dollár volt.) A rubelelszámolású országokból 4,2 millióan érkeztek, a dollárelszámolású or­szágokból pedig csaknem 4,3 millióan. Ez utóbbi országokból a látogatók számá­nak növekedése meghaladta a 20 százalékot, s ezen belül ennél nagyobb mértékben emelkedett az osztrák, a holland és az olasz forgalom. Kedvező tapasztalat, hogy csaknem 30 százalékkal nőtt a szovjet turisták száma, ugyanakkor azonban Cseh­szlovákiából és Lengyelországból 20-30 százalékkal kevesebben érkeztek, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Romániából összességében 15 százalékkal mérsék­lődött, júliusban azonban 50 százalékra esett vissza a forgalom.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents