Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-15 / 194. szám
Kis I Kilencszázötven éve halt meg I. István A hagyomány szerint augusztus 15-e Szent István halálának a napja. I / a hagyomány első nagy királyunk halála után évtizedekkel, fel évszázaddal később keletkezett három legendáján alapszik, melyek közül kettő István szentté avatására készült. Mint köztudott, a legendák nem a dokumentumok hűségével íródtak, bár tudományos, úgynevezett 'forráskritikai eljárással sok minden kideríthető belőlük, ami közelebb vezet az eredeti tényékhez. István király halálának napját illetően nem zárható ki az augusztus közepe táji időpont, azonban a pontos napmegjelölést némi kétkedéssel kell fogadnunk. Tizenötödike ugyanis Mária mennybemenetelének napja, Mária pedig a Magyarok Nagyasszonya, más néven Nagyboldogasszony. A régi hiedelem szerint csak a kivételes embereknek adatik meg az az égi jutalom, hogy egy nevezetes napon adhatják vissza lelkűket teremtőjüknek. Márpedig a nagy király halálának napja véletlenül (illetve kétszeresen véletlenül!) éppen Mária menny- bemenetelének napjára esett. Legendák és tények Ne gondoljunk azonban tudatos hamisításra. A tények ilyetén való ferdítése, igazítása egészen más műfajba tartozik. Hogy az ismeretlen legendaíró (vagy legendaírók, hiszen a kutatás szerint más-más időben keletkezett Istvánról az úgynevezett nagy- és kislegenda) nem élt István halálának idején, vagy ha élt is. még apró gyermek lehetett. Az István-legendák közt elsőként született, úgynevezett nagylegenda megírását ugyanannak a Szent László királynak a nevéhez kötik, akinek az uralkodása alatt avatták szentté Istvánt, Imrét és Gellért püspököt; mégpedig uralkodásának kezdeti évéhez. Mintha az uralkodása után száz évvel ugyancsak szentté avatott László — amint trónra lépett — azonnal kiadta volna a parancsot 1077-ben: gyűjtsék össze és foglalják írásba az első magyar király, déd- nagybátyja szent életének kétségtelen érdemeit. Nos, a nagylegenda ennek a maga módján, a kor bevett szokása szerint eleget is tesz (természetesen latin nyelven). Ami István halálának idejét illeti, semmiféle dátumot nem közöl, noha Imre hercegről pontosan megírja, hogy: „az Úr megtestesülésének 1031. évében ezt a múló életet örökre cserélte fel, csatlakozván a mennybéliek társaságához.” Az úgynevezett kislegenda már szentként említi Istvánt, ennélfogva bizonyára 1083. augusztus 20-a után íródott, hiszen tudjuk, hogy ez a nap István szentté avatásának dátuma. István haláláról a következőképpen tudósít: „Az Úr megtestesülésének 1038. évében elhunyt és Szűz Mária bazilikájában temették el, melyet pazar munkával hozott tető alá.” Az cáfolhatatlan történelmi tény, hogy István Székesfehérvárott templomot építtetett Szűz Mária tiszteletére. Az is adatolható, hogy 1031-ben (talán nem véletlenül éppen Imre herceg halálának évében) e templomnak adományozta egyebek közt azt a miseruhát, amit ma koronázási palástként ismerünk. Gyönyörű hímzésén a hagyomány szerint Gizella királyné is dolgozott, és amelynek István- ábrázolása az egyetlen hiteles „arckép” első királyunkról, hiszen a modell még élt, mikor a hímzés készült. István halálának a napja és eltemetésének a helye közt azonban még a kislegenda írója sem lát párhuzamot, mert ha felfedezné, boldogan írná le. Csak az eltemetés helyét jelöli meg, ami kétségtelen, hiszen a szentté ava* táshoz Istvánt kihantolták a sírjából. Hartvik forrásai Ami a harmadik, időrendben a legkésőbbi István-legendát illeti, annak az íróját is meglehetősen jól ismerjük. Ő Hartvik püspök, aki még László uralkodása idején, 1088-ban került Magyarországra, miután három évvel korábban püspök lett Németországban, s talán a győri püspökséget kapta meg nálunk. A legendát azonban csak néhány évvel később írhatta meg, hiszen annak bevezetőjében így szól: „Urának, Kálmánnak, a kimagasló királynak Hartvik püspök, aki Isten irgalmából tett szert lelki hivatalra, az élet végső határán túl a boldog örökkévalóságot kívánja.” Tehát csak Könyves Kálmán trónra lépése (1095) után láthatott neki művének. Ez, az úgynevezett Hartvik-legen- da sok mindenben különbözik a korábbi kettőtől. Először is: ez a legterjedelmesebb. Másodszor: noha bizonyára a két korábbi legenda írója is dolgozhatott valamiféle forrás, feljegyzés alapján, nem tudjuk, hogy az mi lehetett. Hartvik forrása kétségtelenül a két korábbi legenda. Harmadszor a püspök sokkal gyakorlottabb tollforgató, mint ismeretlen elődei. Akkor most nézzük, hogy mit tud István király haláláról és annak körülményeiről! Ezt írja: .......mikor m ár nem volt kétséges halálának ha- mari napja, így kiáltott fel: Ég királynője .. . lelkemet kezedbe ajánlom. Közelgett éppen a jeles ünnep, ugyanazon Örök Szűz Mária mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napja; nagyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana fel teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; só- hajtozás, s könnyek árán el is nyerte. Fehérvárra vitték a testet, s minthogy a tőle épített egyház a Szentsé- ges Szűz tiszteletére még nem volt felszentelve, tanácsot tartván a főpapok, azt határozták, hogy szenteljék fel előbb a bazilikát, a testet a földnek csak azután adják át.” Hartvik a későbbiekben megírja azt az eseményt, amikor Istvánt szentté avatták „Mária mennybevitele után az ötödik nap”. Ez augusztus 20-a, István napja. De csak Magyarországon. A korabeli Európa keresztény országaiban más szentnek van fenntartva ez a nap. Mi sem bizonyítja jobban az egyház toleráns alkalmazkodóképességét: ha szükségesnek és helyesnek ítéli, engedményt tesz: gesztus a magyaroknak. A szent ember óhajtotta Visszatérve István halálának napjához, Hartvik magától értetődő természetességgel jelöli meg a napot augusztus 15-ében, hiszen mi sem természetesebb, mint az a kézenfekvő egybeesés, ami a szentté avatott király nagysága, eltemetésének helye és időpontja közt van. Azt írja, hogy maga a szent ember óhajtotta ily módon a nagyobb irgalom reményét. Hartvik tehát pontosan tudni véli azt, amiről a forrásai említést sem tesznek. A püspök számára bizonyíték volt az, ami a mi számunkra alapos gyanú tárgya lehet. Mégsem az a célunk, hogy megmásítsuk annak a kilencszázötven évvel ezelőtti napnak a dátumát (noha erős kétségeink lehetnek felőle), hiszen mintegy kilenc évszázados hagyomány szentesítette már. Kenessei András Feltárás a római Colosseumnál Becslések szerint az • időszámítás előtti 753-ból származik az az értékes falmaradvány, amelyet a közelmúltban találtak meg a régészek a római Colosseum falai között folytatott feltárások során. FILMJEGYZET A menyasszony gyönyörű volt Az alig egy éve halott Gábor Pál most bemutatásra kerülő filmje, sajnos, nem sok dicsérő jelzővel illethető. A megkésett bemutató inkább csak lehetőségnek látszik arra, hogy minden filmszerető publicista, recenzor a maga módján elbúcsúztassa a már hosszú ideje önkéntes száműzetésbe vonult rendezőt. A hatvanas évek elején a ma már egyáltalán nem látható Aranykor című kisjátékfilmjével indult Gábor Pál neve inkább csak 1970-től, a Horizont bemutatásának évétől vált ismertté. Ezután következett a pályacsúcs, a magyar filmművészet mindmáig legjelentősebb nemzetközi sikere: a Vészi Endre művéből készült Angi Vera. A későbbi, ugyancsak Vészi-alapanyagból forgatott 1981-es Kettévált mennyezetnek meg sem sikerült közelítenie a korábbi, már-már világhíres produkciót. Viszont a huszonöt éves pályán az utolsó olyan értéket jelentette, melyet még minden vonatkozásban pozitívan értékelt a kritika. Az ezután következő magyar—amerikai produkció, a még itthon készült kalandfilm: a Hosszú vágta már egyértelműen kudarcnak bizonyult — a közönség körében is. Gábor Pál ezek után valamennyi filmtervét elvetette és Olaszországba vonult, ahol — magyar— olasz koprodukcióban — 1986-ban az egyetlen magyar közreműködő Kende János operatőr részvételével megrendezte A menyasz- szony gyönyörű volt című, utolsóvá lett alkotását. Az eredeti helyszíneken: Szicíliában és néhány rövid jelenet idején az NSZK-ban játszódó történet eredeti Olasz forgatókönyvből: Enzo Lauretta (a bemutatással egyidejűleg nálunk is megjelent) regénye alapján készült. Gábor Pál számára azonban — miként a film bizonyítja — mindez egy idegen világ. Még akkor is, ha életrajzából tudjuk, hogy a rendezőnek a pannonhalmi olasz gimnázium diákjaként volt rá lehetősége, hogy megszeresse az itáliai kultúrát. A számunkra túlságosan olasz érzékenységű, olasz valóságba ágyazott emberek idegenül érzelmes, helyenként érzelgős történetét a tájak, emberek, helyzetek szépségére koncentrálva Gábor Pál idilli esztétizálássá oldja. Ami végül is használhatatlan és kevés a magyar néző számára. De — mint tudjuk — az olasz közönség sem talált rá a produkcióban saját problémáira. Nem tartozik már érdeklődésének középpontjába a vendégmunkás-probléma sem, mely a tragikus összetevőkből gyúrt sztoriban lényeges szerepet kap. A film főhőse Giuseppe, a kamaszfiú, aki anyjával együtt kénytelen elviselni az NSZK- ban vendégmunkásként dolgozó apja távollétét. Az Angela Molina alakította, feltűnően fiatal anya mindezek ellenére nem érzi túlságosan tragikusnak helyzetét, orvos szeretője inkább csak a fiú számára teremt olykor kissé feszélyezett helyzetet. Tragédiára egészen addig semmi ok, míg ki nem derül, hogy a nőt halálos kór támadta meg, és mint ahogyan az a celluloidszalagon ilyenkor lenni szokott, hamarosan könnyben úszik a betegszoba és minden látogatója. A bánatos fiúnak is akad ápolója: kis iskolatársnője és édesanyja már meglett korú barátnője személyében. Hogy a szicíliai, hagyományosan zárt közösség lakói hogyan reagálnak az efféle viszonyokra, azt nem nehéz kitalálni, ám az emberek, az élettér valódi bemutatása ezúttal elmarad. A látványosan és érzelmesen fényképezett, egymás szépségével versengő utcák, terek mindenesetre nem az általunk ismert Kende János operatőri világának erősségeit idézik. Károlyi Júlia XISAJTOPOSTA r>3<i ASZTALOSOK PANASZA NYOMÁN NEB-vizsgálat a Soltvadkerti Vegyes és Építőipari Szövetkezetben „Ipari szövetkezeti dolgozók, Soltvadkert" olvasható feladóként a szerkesztőségünkbe nemrégen érkezett levél borítékján. A munkahelyi közösség gondját, véleményét taglaló kézírásos sorokból kiderül: A helyi vegyes és építőipari szövetkezet asztalosműhelyében korábban sok volt a munka, s jól lehetett keresni. Egy ideje egészen más a helyzet, hiszen alig van mit csinálniuk az asztalosoknak, akik közül többeket kényszerpihenőre küldtek. Ez időre pedig nem kaptak bért. A munkások nincsenek tisztában a probléma igazi okával, mert a vezetők nem tájékoztatják őket. Az elnök alig áll szóba e műhelyben lévőkkel, sőt, már nem is köszön nekik. Furcsa magatartását tapasztalhatja a megrendelő is, például a Medicor vállalat, amely emiatt szakította meg kapcsolatát a szövetkezettel. Nagy tisztelettel várjuk, tegyenek valamit érdekünkben — írták olvasóink, akiknek bejelentése kivizsgálására felkértük a megyei népi ellenőrzési bizottságot, ahonnan nemrégen megkaptuk a választ. Ennek számottevő részét képezi a szóban forgó ipari szövetkezet elnöke, Örkényi László, alapszervi párttitkára, Tóth István és részlegvezetője, Jeszenszky János által aláírt beszámoló az asztalosműhelyről. íme a legfontosabb megállapításuk: A 20 fős szak- és betanított munkásállománnyal működő faipari részleg úgynevezett alapgépekkel rendelkezik, így azután csakis egyszerű termékek előállítására képes. Évekig volt kereslet erre is, a többi között a szovjet piacon, ahová az áru zöme került. Ezenkívül épületszerkezetek és egyedi bútorok készültek a hazai vevők számára. A megrendelő, a Medicor azonbán a tavalyi évben közölte — és itt szó sem volt személyi okokról —, hogy felbontja a kapcsolatot. Intenzív piackutatás következett, s utána 6—7-féle új termék gyártása. Közöttük villanyórához való szekrény, a háztartási és ipari falétra, valamint az NSZK-beli igényt kielégítő éléskamrapolc. Ekkor azonban beütött a másik baj: a gyártáshoz szükséges fenyő fűrészáru hiánya. Miután az Érdért Vállalat az idei első negyedévben alig adott ilyen alapanyagot, azt csak a Tüzép-telepe- ken — szinte köbméterenként — történő beszerzéssel lehetett valamelyest pótolni. A műhelyi munkában lehetetlen volt elhárítani a komoly zavarokat. A dolgozók közlésével szemben az a valóság a NEB megállapítása szerint, hogy a termelési nehézségekről részletes információt kaptak az év végi és idén márciusi munkahelyi tanácskozáson, valamint az ugyanazon hónap közepén megtartott közgyűlésen, ahol ez ügyben sem kérdés, sem hozzászólás nem hangzott el. Ami pedig a kényszerpihenőt illeti: a dolgozók egy része önszántából vett ki néhány napos szabadságot. Keresetcsökkenés történt, de jövedelem nélkül senki sem maradt. A jövőről annyit: az asztalosműhely számottevő megrendelést kapott, s így minden feltétel adott lesz az év hátralevő részében a zökkenőmentes gyártási program megvalósításához. A NEB, e jelentést elfogadva, végül azzal zárta ellenőrző munkáját, hogy felhívta a szövetkezeti vezetők figyelmét a termelési fegyelem, szervezettség megszilárdítására. (A szerkesztő megjegyzése:) A lapunkhoz megküldött, s az előzőekben közreadott NEB-vizsgálati anyag részletesen kitér a panaszosok mindegyik felvetésére, kivéve egyet: az elnöki munkastílus bírálatát. Pedig erre vonatkozóan is illene tiszta vizet önteni a pohárba — már csak a jobb munkahelyi légkör érdekében is! Félünk a villámtól Évtizedek óta tanyán élek, szép környezetben, ahol pihentető csend vesz körül a nap minden percében, órájában. Ám ilyenkor, nyáron mindig félek, s félnek a szomszédaim is. Hogy mitől? A záporral, zivatarral járó villámlástól. Mifelénk szinte minden esztendőben kárt okoz valahol a villámcsapás. Legutóbb három tanya udvarán semmisítette meg a fákat, Sallaiéknál pedig az óvodás korú kislány közelében lyukasztotta át a ház falát. A veszélyeztetettek közül Bodorék és Nagyék már felszereltették tanyai otthonukban a villámhárítót, mások mostanában tennék ugyanezt. Csakhogy a megoldás nem egyszerű, mert a kivitelezéshez szükséges szakembert egyelőre hiába keresik. Jó lenne, ha valamelyik cég az ilyen munka végzésére is specializálná magát. Horváth Emiiné Orgovány E közérdekű ügyben felvilágosítást kértünk a megyei tűzoltóparancsnokságon, ahol Szilaj István őrnagy ezeket mondotta: — A villám rombolását százszázalékos biztonsággal nem lehet megakadályozni, az általa okozható kár azonban jelentősen mérsékelhető a villámhárítóval. A fokozottan tűz- és robbanásveszélyes helyeken kötelező a villám elleni védekezés, másutt az épület tulajdonosára, bérlőjére van bízva a dolog. A villámhárító felszerelésére és működésére vonatkozóan a Magyar Szabvány 274-es számú előírása tartalmaz részleteket. Bár ezek, meg az ilyen tartalmú szakkiadványok megtalálhatók a könyvtárakban, elolvasásuk után mégsem célszerű hozzáfogni laikusnak a technikai művelethez. Noha tényleg nincs villámhárítók gyártására és „üzembe helyezésére” szakosodott vállalat, a munkára felkérhetők az érintésvédelmi szakvizsgával rendelkező villanyszerelők és más szakemberek, akik általában nagy építőipari vállalatoknál dolgoznak. ÜZENJÜK Ardaynének, Kalocsára: Ön a nemrégen külföldön turistáskodó ismerősei szomorú élményét ismertette velünk, azt, hogy mindannyian megbetegedtek hasmenésben az egyik helybéli árusnál vásárolt friss barack elfogyasztása után. Egészségügyi szakemberektől tudjuk: korántsem ritka az efféle eset, melynek okozói főleg a kólibaktériumok. Ezek ellen a higiénia legelemibb szabályainak következetes betartásával lehet védekezni, például oly módon, hogy naponta többször kell tiszta vízben szappannal kezet mosni. A másik tanács: nem szabad megenni a piacon vagy másutt megvett olyan zöldséget és gyümölcsöt, ami a rátapadt baktériumoktól nem tisztítható meg kellőképpen. Egyébként helyesen teszi a messzire utazó, ha magával visz Neomagnol tablettákat, hiszen az oldatával fertőtlenített és utána vízzel leöblített zöldárut a fertőzés kockázata nélkül fogyaszthatja el. „Mindent elolvasok” jeligére, Balotaszál- lásra: Köszönjük észrevételét, hiszen igaza van: a szombati lapszámunkban található heti rádióprogram „Állandó műsorszámok” című rovatában van néhány közlésünk, például a Kossuth adón este 10 óra 20 perckor elhangzó Tíz perc külpolitikára és a Petőfi rádió Napközben című délelőtti műsorára vonatkozóan, ami téves. A valóság az, hogy legalább másfél hónapja a Kossuth rádióban hallható délelőttönként a Napközben, s ugyanezen hullámhosszon — hétfőtől péntekig — 22 órakor pedig a félórás Hírvilágot sugározzák. Elnézést kérünk figyelmetlenségünkért, melyet korrigáltunk. VÁLASZ CIKKÜNKRE A Vadkerti-tónál ideiglenes a buszjárat Július 11-én megjelent Sajtóposta rovatunkban szóvá tettük a lajosmizsci Kovácsáé panaszát: az egyik hétközi délelőtt autóbusszal ment Kecskemétről Solt- vadkertre, ám az ottani tóhoz csak gyalog juthatott el — visszafelé meg alkalmi jármű segítségével—, /pedig normális, és nem viszontagságos utazást Ígértek neki a Volán megyeszékhelyi pályaudvarán. Soraink nyomán választ kaptunk a Kunság Volántól, melynek igazgatóhelyettese, Kovács Ferenc és személyforgalmi osztályvezetője, dr. Torna László a következőkről tájékoztatott: Vállalatunk érintett munkatársai — az előző állítással ellentétben — senkinek nem mondták, hogy naponta közlekedik busz a Vadkerti-tóhoz, mivel jól tudják, ilyen járat csak hétvégeken van, de csupán május 29-étől augusztus 28-áig, tehát ideiglenesen, mivel a későbbi időben már kihasználatlan lenne. Egyébként ezen üdülőterületet a nyári időszakra a soltvadkerti és a kiskőrösi tanács egybehangzó kérése alapján kapcsoltuk be buszaink útvonalába, mégpedig azzal a feltétellel, hogy az ezzel kapcsolatos esetleges veszteségünket fedezi a két hatóság. Még annyit: az elsősorban a Soltvadkertről és Kiskőrösről e tóhoz igyekvők utazási igényeit kielégítő járatok rendszeresen csatlakoznak a soltvadkerti vasútállomásra érkező vonatokhoz. „Szabadszálláson nyaralok” jeligére: Ön arról írt levelében, hogy a Bercsényi utca egyik háza körül elviselhetetlen bűz terjeng, melynek okozói: a góré alatt állati tetemek rothadnak, az udvaron lévő trágya pedig fedetlen, ahol szinte állandó a légyinvázió. A köztisztaság, illetve közegészségügy előírásainak ilyen megsértése esetén azon már csodálkozni sem érdemes, hogy a környéket ellepték a bolhák is. Reméljük, e sorainkat olvasva mielőbb megteszik a szükséges intézkedéseket az illetékes államigazgatási hatóságok. Réczc Fcrcncnének, Kiskunfélegyházára: Társasházban is dolgozhat házfelügyelő — alkalmazásáról a közös képviselő vagy az intéző bizottság dönthet —, akinek kötelessége lehet a lépcsőházi ajtók késő éjszakai zárása. E feladattal azonban megbízható a lakóközösség egyik vállalkozó tagja is. A vagyonvédelmet és közbiztonságot szolgáló ilyen intézkedés életbeléptetése előtt célszerű részletesen informálni az érdekelt lakókat, s részükre külön-külön adni kulcsot a lépcsőházi bejárathoz, amelynek éjjeli zárva tartása közös érdekük. „Régi olvasó” jeligére, Bajára: Igaza van Önnek abban, hogy az augusztus 3-án, szerdán az esti órákban tomboló szélvihar következtében számos megyei településen volt rö- videbb-hosszabb áramszünet, így sokan nem láthatták a tévé második csatornáján műsoron lévő Ida regénye című filmet, amely Gárdonyi Géza regényéből készült. E film közeli megismétléséről nincs tudomásunk. Tanácsoljuk azonban, hogy az ilyen jellegű kérésével közvetlenül forduljon a Magyar Televízió vezetőjéhez. Árvízveszély a lakótelepen? Immáron tíz éve élek jelenlegi szőkébb környezetemben, a hunyadivárosi új lakótelepen, ahol esőzés alkalmával igencsak nehéz a gyalogos dolga, mert több helyütt — például a Czollner közön és a Liszt Ferenc utcában — bokáig gázolhat a vízben. Bár errefelé található legalább 10-12 csapadékelvezető nyílás, azok tisztítása kívánnivalót hagy maga után. Az idei nyár eddig elmúlt heteiben szerencsére nem volt jelentősebb zuhá- ré, ám közeleg az ősz, amikor árvíznyi mennyiség gyűlhet össze. Az érintett családok nevében is kérem az illetékeseket, hogy az ilyen kellemetlen helyzet bekövetkezése ellen idejében tegyék meg a szükséges műszaki intézkedéseIzrifl Bontsó László Kecskemét Hiányzik az oxidfesték, drága a fehércement A leendő otthonukat építők, illetve a már meglévő lakásukat tatarozók közül többen fordultak a közelmúltban lapunkhoz, jelezve a régi, közős gondot: a külső és belső falfelületek színezéséhez szükséges vörös, sárga, fekete stb. oxidfestékhez alig vagy egyáltalán nem lehet hozzájutni. Mások szóvá tették, hogy a padlóburkolásnál, illetve csempézésnél keletkező rések betöméséhez használható fehércementet csak hagy tételben árusítják az üzletek, ráadásul borsos áron. Ezen észrevételekkel felkerestük az értékesítésben illetékes Szigma Kereskedelmi, valamint a Tisza Faszért Vállalatot. Véleményt kértünk a megyei szakhatóságtól is. Az alábbiakról értesültünk: Az oxidfestékek ellátásában évek óta zökkenők tapasztalhatók, mivel importárukról van szó, melyek beszerzése korlátozott, mind a nyugati, mind a KGST-piacon. E helyzeten a cserekereskedés sem tud lényegesen változtatni. Idén a Eüszért csak sárga oxidfes- téket kapott, minimális mennyiségben, s abból a kecskeméti Rákóczi úti háztartási szaküzlet még rendelkezik bizonyos készlettel. Kedvező változásra ezen a területen nagyon kevés a remény. Ami a fehércementet illeti, annak legjelentősebb forgalmazója az Alföldi Tüzép Vállalat, melynek telepei 2, 3, 5, és 50 kilós tételekben árusítják. A fél mázsányi mennyiség ára 680 forint. A termelői ár következtében magas ez az összeg, igaz. tartalmazza a vállalat 14,4 százalékos kereskedelmi hasznát, ám ez megengedett. Egyébként megtudtuk, hogy e cement a nagyobb háztartási boltokban is megvásárolható. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611