Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-15 / 194. szám

1988. a ugus/tn- 15. • I’UOI I M I*» • * ,\ FOTSZERIKT: Zöldségtőzsdére van szükség Évek óta visszatérő zavarok vannak a megtermelt mező- gazdasági termékek — tojás, baromfi, zöldség-gyümölcs, burgonya — felvásárlásában és értékesítésében. Miközben oly sokat beszélünk a piac szerepéről — egy-egy, elsősorban a fővárosra korlátozódó akciót leszámítva — szinte semmi jele sincs annak, hogy legalább túlkínálat esetén, a piac hatására, olcsóbban vehetnénk meg az élelmi cikkeket. Az idei esztendő közismert példái: burgonya-, és tojástúlterme­lés, borháború — megannyi, a lakosság hangulatát rontó, a termelők kedvét szegő jelenség. A Hazafias Népfront Országos Titkársága a lakossági panaszokra reagálva felkérte a Fogyasztók Országos Taná­csát, vizsgálja meg a kérdést és az országos tapasztalatokat összegezve, dolgozzon ki javaslatokat arra, hogy miképpen lehetne változtatni ezen a helyzeten úgy, hogy az a fogyasz­tók érdekeit szolgálja, de a termelők szempontjait is figye­lembe vegye. Tojáshiány itt, túltermelés ott Tarján Zsuzsa, a FŐT titkára kérdésünkre beszámolt az országos helyzetképről. Ezúttal csak egyetlen jellegzetes pél­dát: miközben tojástúltermelésről és a tojóállomány egy részének kivágásáról hallunk, Kapuváron hiánycikk a tojás, Gyöngyösön 2,50-3 forintért adják. Hatvanban 3-3,20 az ára, Salgótarjánban pedig 3-3,80 (!) darabja. A FŐT arra a következtetésre jutott, hogy a felvásárló és kereskedő szervezetek a saját érdekeiket minden helyzetben, tehát túltermelés esetén is sokkal jobban tudják érvényesíte­ni, mint a termelők, ám az igazi kiszolgáltatottak a fogyasz­tók. Az ő érdekeiket ugyanis gyakorlatilag senki sem képvi­seli. A FŐT aktivistái azt tapasztalták, hogy a termelők gyakran megsemmisítik az árut, ha zavarok vannak az átvé­tellel, vagy túlságosan alacsony áron tudnák csak értékesíte­ni. A lakosság szempontjából nézve ez nyilvánvalóan felhá­borító és tűrhetetlen pazarlás, hiszen jól tudjuk, hogy ma­napság már igen jelentős társadalmi rétegeknek a puszta létfenntartás is mind nagyobb nehézségeket okoz. Hogyan működik az önszabályozó piac? Hogy is állunk hát ezzel a bizonyos önszabályozó piaccal, amely — ezt hirdetjük a gazdaság más területein is — maga alakítja az árakat a kereslet és a kínálat függvényében és szabályozza a töke, a munkaerő mozgását? A jelek szerint nem pontosan tanultuk meg ezt a poliükai gazdaságtani leckét. A szabadpiac önszabályozó tulajdonsá­gához ugyanis a marxi elemzés azt is hozzátette, hogy ez zömében utólag, spontán módon és romboló hatással megy végbe, értékek — emberi és használati értékek — pusztulásá­tól kísérve. Minderre elrettentő példaként szerepelt a tan­anyagban, hogy a brazil kávétermés egy részét a túltermelés miatt egyenesen az óceánba szórták. Valójában nálunk is rendre hasonló történik. A zöldség­szezon végén egyfajta globális egyensúly valóban létrejön: ha túl sok volt a paprika, annak egy részét megsemmisítik, jobb esetben takarmányként feletetik az állatokkal. Azután per­sze kevesebben fognak paprikapalántát ültetni. Kevesebben, mint amennyi a valós szükséglet lenne, s akkor fordított előjellel kezdődik minden elölről. Csak technikai megoldás Nem véletlen, hogy ez a drasztikus piaci mechanizmus a lakosság közvetlen ellátásában a fejlett országokban már évtizedek óta csak szigorúan megregulázva működhet. A zöldségtőzsde intézménye nem elsősorban, de mindeneset­re nemcsak a termelők és kereskedők, hanem a fogyasztók érdekeit védi — tegyük hozzá, igen eredményesen — több nyugat-európai országban., Ott a zöldségtőzsde működése inkább hasonlítható a mind elterjedtebb úgynevezett non- profit, nem nyereségorientált szervezetekhez, mint a kimon­dottan üzleti vállalkozásokhoz. Ebből következik, hogy a tőzsde létrehozása és működtetése részben állami, érdekvé­delmi, közigazgatási pénzekből történik, s célja többek kö­zött a nagy termésingadozások következményeinek csillapí­tása, a konjunkturális hatások mérséklése. A Fogyasztók Országos Tanácsa is a zöldségtőzsde megte­remtését tartaná az egyik megoldásnak, amely az ország kis méretei miatt — technikailag — aránylag egyszerűen kivite­lezhető lenne. Hangsúlyozzuk, hogy csupán technikailag, hiszen a zöld­ségtőzsde valóságos létrejöttéhez elengedhetetlen, hogy az állami, társadalmi, érdekvédelmi szervek közös elhatározás­ra jussanak: a drasztikusan szabályozó piac és a fogyasztó között egyfajta ütközőzónára van szükség. (MTI-Press) Gazdasági kísérlet az egészségügyben A szovjet egészségügyi gyakorlat­ban egy új gazdasági mechanizmust kísérleteznek Leningrádban. A fi­nanszírozási rendszer megváltoztatá­sával sikerült javítani az egészségügyi intézményekben folyó munka haté­konyságát. Az új rendszerben az összes pénz­zel a kerületi rendelőintézet gazdál­kodik. (Korábban a mentőszolgálat, a kórházak is rendelkeztek saját költ­ségvetéssel.) A rendelőintézet fizeti az egészségügyi dolgozók munkabérét, a kórházi kezelések, a mentőhivások, a diagnosztikai központokban elvég­zett vizsgálatok költségeit. Vjacseszlav Kalinyin, a Szovjet Egészségügyi Hivatal vezetője el­mondta, hogy az új rendszer beveze­tése eredményeként Leningrádban egy hónap alatt a kórházi ágyak 15 százalékát sikerült felszabadítani; a gazdasági érdekeltség hatására jelen­tős mértékben javult a betegek ellátá­sa. Most az egészségügyi munka ellenőrzési rendszerének kidolgozá­sával foglalkoznak. A büntető intéz­kedések alkalmazásától sem riadnak majd vissza. Ha például a beteg ami­att szorul újból kórházi kezelésre, mert előzőleg korábban hazaenged­ték — az újabb kezelésért a rendelő­intézel nem fog fizetni. Új gyógyítási formákat is kipróbálnak. Ilyen példá­Baktériumok — mindenütt A baktériumok szabad szemmel lát­hatatlan élőlények, mégis mindenütt je­len vannak hasznos vagy káros tevé­kenységükkel. Felfedezésük óta a kuta­tók ezrei foglalkoznak velük, mindig újabb és újabb területekre terjesztve ki a vizsgálatokat. Legismertebb káros te­vékenységük az, hogy betegséget okoz­nak: természetes tehát, hogy a legtöb­bet a betegségeket okozó baktériumok tulajdonságaival, anyagcseréjével, anyagcseretermékeivel, a betegségek kialakulását befolyásoló tényezőkkel foglalkoztak, e betegségek ellenszeré­nek felfedezése végett. A baktériumok elleni harc első ered­ménye a fertőtlenítőszerek felfedezése volt, amelyek a fertőzések megelőzésé­ben segítenek. A baktériumok ellen a szervezeten belül is fel kellett venni a harcot, ennek eszközei — az orvostu­domány nagy felfedezései — á védőol­tások, gyógyszerek, legújabban pedig az antibiotikumok. Az orvosi mikro­biológiai kutatások eredményeképpen megszűntek a tragikus járványok, a pár évtizede még halálos betegségek ma gyógyíthatók. A biokémia és molekuláris biológia fejlődése, a szerteágazó kutatásoknak a gyakorlati és elméleti eredményei újabb területen biztosítottak fontos szerepet a baktériumoknak. Az élet je­lenségeinek a megismerésében az utób­bi évtizedek legfontosabb eredményeit baktériumok segítségével érték el. Ko­rábban elsősorban az állati sejteket, az ezekből kivonható fehérjéket és enzi­meket vizsgálták. Újabban a bakterio­lógiai laboratóriumokban is fokozato­san elteijedtek a biokémiai módszerek, sőt a legkorszerűbb biotechnológiai irányzatnak, a génsebészetnek is fősze­replőivé váltak a baktériumok. Egyes baktériumokba a tudomány ma már képes magasabbrendü élőlényekből, például emlősökből géneket beépíteni, és ily módon olyan anyagok termeltet- hetők baktériumokkal, amelyeket ko­rábban nem termeltek, például hormo­nokat. A baktériumok parányiak, általában 1—4 mikron nagyságúak (a mikron a milliméter ezredrésze), szabad szemmel tehát nem láthatók. Vizsgálatuk ezért különféle mikroszkóppal történhet. Nagy elterjedtségük és parányi mére­tük bizonyára közrejátszik abban, hogy még mindig új ismeretekhez ju­ul a napközi kórházi kezelés, amikor a betegek esténként hazamehetviek. Mind népszerűbbek az otthoni I reze- ^ lések is, amikor az orvosokból és se­gítőikből álló csapat a beteg la,kásán végzi el a szükséges kezeléseke.t, vizs­gálatokat. A tervek szerint 1990-től az egész szovjet egészségügy az új gazdálko­dási rendszer alapján műkcidik majd. Az új elképzelések lényege, hogy az egészségügyi alkalmazottak munká­juk eredményességének függvényé­ben kapják majd fizetésüket, azaz jö­vedelmük nagysága att ól függ, meg- tettek-e mindent a páciensért. (APN —MTI-Press) tunk a baktériumokkal kapcsolatban. Legújabban arról érkezett hír, hogy minden eddig ismerttől eltérő, három­szög alakú baktériumra bukkantak a kutatók. Eddig csak gömb, pálcika vagy spirál formájú fajokat ismertünk. Képünkön: az első ismert három­szög alakú baktérium, amelyet a tokiói fizikai és kémiai kutatóintézet kutató- csoportja fedezett fel a Japán-tenger partján, egy sóbepárló telepen. A külö­nös alakú egysejtű lapéle 5 mikron, vastagsága 0,5 mikron és 5-6 óránként osztódik. (MTI Külföldi Képszerkesz­tőség.) Akku és zsebtelep Kunszentmiklósról Az Akkumulátor és S.zárazelem- gyár öt termelő üzeme kö zül kettő vi­déken működik A kun szentmiklósi üzem két terméket, a száz amperóra feletti akkumul átorok 14-féle típusát és hazánkban cgyedü'j gyártóként a közismert lapioselenveket állítja elő. Akkumulátoraikkal tavaly megjelen­tek a tőkés pi acoko n, viszont a zseb­telepeket, bár jó minőségben, de kö­zel három évtizede konstrukciós vál­toztatás néllxül gy ártják. Bánfalvi Béla tizenöt éve üzemve­zető, aki anna),c idején kutatómér­nöknek jelenti cezett a gyárba, de hosszas gondolkodás után mégis a vidéki gy/ártel ep irányítását vállalta magára. így „első kézből” kaptam felvilágosítás,t arról, hogyan alakult a közel két évtizede működő kun- szentm iklósi termelő üzem sorsa. — E.z a gjyár sem marad ki a nagy- vállaltatok kialakítására törekvő ko­rábbi gazdaságpolitikai elképzelé­sekből — emlékezett vissza az üzem­vezető. - - Olyan villamossági szerelő és bérén dezéseket gyártó vállalatok­kal von tak össze bennünket, ahol te­vékeny ségünkben csak az elektro­mosság volt közös, de termékeinkkel te ljesen kilógtunk a termelési profil­ból. í gy nem csoda, hogy a nagy cég­től tiosszú éveken keresztül szinte semmit sem kaptunk. Csak amikor 198.1-től újra önállóan dolgozhat- tuiak, gondolhattunk komolyabb fej­lesztésekre. Az utóbbi négy-öt évben 170 millió forintot költöttünk re­konstrukcióra és beruházásokra. Új akkumulátorgyártó sort helyeztünk üzembe. Százmillió forintos beruhá­zással átvettük a zsebtelepek gyár tá- sát, jelentős összegeket fordítottunk környezetvédelemre, és olyan gépe­ket vásároltunk, amelyekkel füfgget- lenítettük magunkat bedolgozó part­nereinktől. Az idén pedig 7 mill ió fo­rintot utaltunk át a helyi tanácsnak, közös szennyvízcsatorna építé sére. Összegezve: az utóbbi é' vekben Kunszentmiklóson nagyon sokat tettek a termelési körűimén; /ek és a minőség javításáért. És ami nagyon ritka, mindezt a fővárosi kö .zponttal kialakított jó kapcsolatok l évén va­lósították meg. — Önállóságunk abból áll, hogy szabadon kezdeményezh etünk — mondotta az üzemvezető. — Fejlesz­téseink közös munka ere dményei. Beszélgetés közben eg;y technikai érdekesség jutott eszembe. Úgy tud­tam, az elektromos au tők sorozat- gyártásának legfőbb ak.adál.yát a ne­hezen kezelhető súlyos ólomakku­mulátorok jelentik. F.bből arra kö­vetkeztethetnénk, ho; »y bár ezt a ké­szüléket már nagyou régen kitalál­ták, azóta is változatlan formában gyártják. — A piacon szór os verseny alakult ki — tájékoztatót t Bánfalvi Béla — és a gyártók nag y összegeket költe­nek kutatásokról. Csökkenteni kell az ólomlemezei; vastagságát, javít­ható szerkezeti kialakításuk és fej­leszthető a gyá rtástechnológia. A ja­pánok például i már műanyag elekt­ródákkal kísél rleteznek, de ezek az új technikai me/ »oldások egyelőre meg- fizethetetlene .k. Ólomakkumulátor­gyártásban 1 lazánk a világszínvonal­tól öt-tíz év lemaradásban van — állította az üzemvezető. — Megvettük az amerikai G. U. cég licencét és ezzel az eljárással 50 százalékkal csökkent az anyagfel­használásunk. Az ólomakkumulátor öt évvel ezelőtt még importfaló ter­mék volt, de tavaly már javított gyártmányainkkal kiléptünk a tőkés piacra. A jobb konstrukcióra egy év­vel hosszabb garanciát vállaltunk. Meglepett, hogy a szárazelem- gyártó üzemrészben ugyanazokat a típusú alkatrészeket láttam viszont, amelyeket kíváncsi gyerekként jó harminc évvel ezelőtt a kimerült és eldobott zsebtelepekből magam is kibányásztam. A gyárnak ezt a ter­mékét az üzemvezető is korszerűt­lennek tartotta. A lemaradásunk itt általában tizenöt év. Kiderült az is, hogy miért: a korszerű termékgyár­tással korábban egy rosszul megvá­lasztott beruházás miatt nem tudtak megbirkózni. Viszont igaz, hogy a zsebtelepek még így is nagyon jó gyártmányok, bár nem exportképes termékek. Ennek az elavult papír­csomagolás az oka, amely a maró hatású masszát idővel átengedi. De már készen van az új műanyagtokos konstrukció, csak olyan gyártót nem találtak még, aki elfogadható áron vállalkozna a műanyag tok szállítá­sára. És addig — tudtam meg az üzemvezetőtől —, lehet, hogy már a papír sem lesz elegendő. Az Akkumulátor és Szárazelem­gyárnak amúgy is, mint a legtöbb hazai cégnek a legnagyobb gondot az alapanyag-szállítók megbízhatat­lansága jelenti. Ehhez képest szinte apróságnak tűnik, hogy az új szabá­lyozók alapján az idén csak a tavalyi nyereség egynegyede marad a kasz- szában. Ez viszont a világszínvonal­tól való lemaradásunk tartósságát vetíti előre az akkumulátor- és szárazelemgyártás terén. Kisvágó Árpád itrwz • Móric Mi­hály olvasztár és Paulina Im­re ólom alkat­részt gyárt. • Csicsa Mi­hály a cellaie- mezeket he- geszti össze. • A konstrukció nem sokat változott. Kollár Zol­tánná zsebtelepcellákat készít. • A zsebtelepgyártáshoz nincs elegendő papír. (Tóth Sándor felvételei.)

Next

/
Thumbnails
Contents