Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-12 / 192. szám

1988. augusztus 12. • PETŐFI NÉPE • 3 A KÖZÉLET FÓRUMA Kismotorral a Kismotorból ✓ Szavahihető embernek ismerik Baján Tadityné Engert Mária szakszervezeti társadalmi kereskedelmi ellenőrt. Olyannak, akit nem lehet lekenyerezni. Városbeliekkel be­szélve, róla érdeklődve arra biztatnak: kérdezzem meg, miért jár mindenhová kismotorkerékpárral. Abból is leszűrhetek magamnak egyet s mást. — Gyalog nem jutnék messzire — ad hitelt a hírnek a magas, karcsú asszony, a Kismotor- és Gépgyár rendésze —, mert — mint az üzemben és a házban annyiszor — lépten-nyomon megállítanának: Hallgasson meg egy percre, ezt el kell mondanom magának!" S ahogyan az egyik vevő a másikkal, megosztják velem a gondjukat: Szóljon megint annak a fiatal eladónönek, akit nemrég is figyelmeztetett, hogy miközben szalámit szeletel, ne rágcsáljon rágógumit. — Útravalóból — a fogyasztói érdekvédelemben rám tartozó feladatokból — persze sosincs hiány. Egyszer egy dolgozótársam fordult hozzám: Manyi, segíts rajtam, de legalábbis add értésére az üzletvezetőnek, hogy máskor ne kivételezzen. Sört akartam venni, a kiszolgáló azt felelte, hogy nincs. Én viszont láttam, hogy a raktárajtónál hordták kifelé a teli rekeszeket egy autóba. ízes-zamatos szavakkal beszél, a hétköznapokon megszo­kott módon a közérdek védelmében tizenhárom éve vállalt társadalmi elfoglaltságáról. — A vásárlók sem mind „piskóták”, ezt tapasztalatból tudom. Azok közt is akad kevésbé finom ember. Nekünk — köztük korábban a Millunov Dániel csoportvezető irányí­tásával dolgozó Csehók Gyulával, Iván Istvánnal, Bongya Antallal, Király Sándorral, Latinovics Jánossal, Varga Imré­vel, Mátrai Antallal, s a már nyugdíjas Klein Árpáddal és Lovasi Lászlóval — azonban sosem szabad eltéveszteni, hol a helyünk. Mi a vevőtársaink érdekeit képviseljük. Két hónapja Tadityné a Szabadság út—Lőtér sor sarkán levő ABC-ben nem engedett eladni 300 konzervet. A majo- nézes, fokhagyma- és zöldségkrémes ételeknek tudniillik már lejárt a szavatossági ideje. A Lökért sor és a Bokodi út egy másik élelmiszerüzletében meg úgy vélték az eladók, hogy ha a lengyel sós kekszet kiveszik a dobozából és zacskókba töltögetik, a termék szavatossági idejének lejártát könnyeb­ben elkendőzhetik. Nem így történt. A kismotoros ellenőr észrevette és jelezte az esetet Baja Város Szakszervezeti Szak­maközi Bizottságának. A boltosoknak pedig azt tanácsolta, hogy a kekszet csökkentett áron hozzák forgalomba, hiszen a vevőkkel szembeni méltányosság így kívánja. Taditynét arról is ismerik Baján, hogy nem mániákus jegyzőkönyvíró. Papír helyett jobban hisz az emberi szó erejében. Egyes dolgokat a kereskedelemben jóindulatúan, beírás nélkül is el lehet intézni — ezt vallja. Két hete történt vele a Skála Áruházban: —- Mama, vegyél nekem jégkrémet! — kérlelte az unokája. — Jó, de nézzük, hogy milyen! Kivett egyet a hűtőtárolóból, s látja ám, lapos a jégkrém. Valahol a hűtőlánc megint megszakadt. — Tessék mondani, ezt a jégkrémet meg lehet enni? — ennyit kérdezett csak az üzletvezetőtől. — Azonnal kiválogatjuk a puhákatfelelte a vezető. — Köszönöm, hogy tetszett szólni! Jegyzőkönyv sem kellett hozzá, réníieződött a dolog, egy tanulsággal: nemcsak a főnök, hanem a beosztottak is felelő­sek azért, hogy milyen terméket kap a vásárló! — Erről néhol hajlamosak megfeledkezni mostanában. Az egyik ABC-ben kértem az eladókat, vigyázzanak a narancs­dzsússzal — inkább küldjék vissza a szállítóknak —, mivel erjedésnek indult. Pezseg. Kinek hiányzik az, hogy itt durran­janak el a palackok, egymás után? Két hét múlva újra elmen­tem a boltba. Láttam, rá se hederítettek a figyelmeztetésre. Hagyták az üdítőt úgy, ahogy volt, pezsgésben. Erre föl már nem kukoricáztam. Megírtam a jelentésemet. Hányféle problémával találkozik még útja során Tadityné Engert Mária ellenőr! Igyekszik megértetni a boltosokkal, hogy a forintkimutatós mérlegen — mérés előtt — a 0-hoz, és ne a fél dekagrammhoz állítsák a skálát! Sok tej össze­megy. — A hétvégeken megmaradt zöldség és gyümölcs már nem friss a következő heti nyitáskor. Áraikat mégis magasan tartják a kereskedők. S abban mikor lesz már változás, hogy a kenyér és a péksütemény hajnaltól reggelig ne őrizetlenül és zárt konténer helyett ne ládákban várná a „bebocsátást” az utcán az élelmiszerboltokba? Arra mennek a kutyák. Az autók rácsapják a sarat a fedetlen ennivalóra. Ezért aztán a legtöbb bajai úgy van vele, hogy inkább délben megy kenye­ret venni. A második szállítmányt már közvetlenül, autóról viszik be az üzletbe. Megoldást sürgető napi gondok. Akárcsak a társadalmi ellenőr másik kérdése, hogy amikor annyi helyen szükség volna a fogyasztói érdekek hatékonyabb védelmére, s ami­kor a főállású kereskedelmi felügyelők sem tudnak minden­hová eljutni, 13 esztendei gyakorlat után miért szól az ő jogosítványa csak Bajára és például Sükösdre miért nem. A kereteket — alighanem ebben is — tágítani kell. Kohl Antal KÉT TŰZ KÖZÖTT KlSZ-értekezlet előtt Országos értekezletet hivott össze őszre a KISZ, ahol az ifjúsági mozga­lom tartalmi és szervezeti megújításá­nak érlelődő elképzeléseit vitatják meg. A KISZ-vezetés terveiről kér­deztük Gönci Jánost, a KISZ KB tit­kárát. — Miért van szükség az átalakítás­ra? — Számomra a valódi kérdés az, hogy mitől csökken folyamatosan a KISZ presztízse, miközben érdekkép­viseleti munkája, politikai arca egyre markánsabbá válik. Nem elég haté­kony a szervezet működése sem, bár én elsősorban a KISZ-en kívüli, társa­dalmi okokkal tudom magyarázni ezt a jelenséget. — Pontosabban? — Meglehetősen feszült időszak­ban vagyunk, mindenkiben nagy a bi­zonytalanság. Tapasztalataim szerint a határozott politizálásnak ilyenkor is van tekintélye, miközben természetes, hogy kevésbé aktívak az emberek. Minden hasonló helyzetben bizalmat­lanság ébred a hatalommal és intéz­ményeivel szemben. Ezzel párhuza­mosan pedig mindenki azt keresi, ho­gyan javíthatna az életén — és ebben még mi sem segíthetünk eleget a tagja­inknak. — Hogyan oldhatja fel ezeket a fe­szültségeket a KISZ? — Könnyebb lenne olyan választ adni, hogy ha mindez így van. akkor a KISZ maradjon a kellemes progra­mok szervezésénél, és akkor jól érzik magukat, akik kapcsolatba kerülnek a mozgalommal. De egyre inkább szá­molnunk kell azzal is, hogy a fiatal­ság, ahogy az öltözködésben vagy a zenében, a politikában is alternatívá­kat keres. Tehát egyszerre kell szóra­koztató szabadidős és politikai szer­vezetnek lennünk. — A politikai kötődés a KISZ eseté­ben adott. Vagy ez is vita tárgya? A KISZ az MSZMP ifjúsági szervezete, a párt politikáját képviseli; ezt azonban csak akkor tudja megten­ni, ha tagjai magukénak érzik a moz­galmat. A KISZ hosszú időn keresztül két tűz közé került, állandó konflik­tusba keveredett a párt — direkt uta­sításokkal élő — vezetőivel és a fiata­lokkal, akik elfordultak ettől a politi­kától. Ezért most sokan arra töreked­nének, hogy a KISZ szakadjon el a párttól. Szerintem lazítani kell a túl szoros kötődést, s garanciákat kell ad­ni arra, hogy a párt nem él a közvetlen utasítás eszközével. Elvileg eddig is, most is az adott párttestület irányítja a hozzá tartozó KISZ-testületet, gya­korlatilag azonban a párttitkár gyak­ran személyes beosztottjának tekinti a KISZ-titkárt. Ha ezt a módszert sike­rül politikai kapcsolattartással felvál­tani, akkor a KISZ jobban meg tud felelni mindkét feladatának. — Milyen formában valósulhatna meg ez az új típusú kapcsolat? — Nagyon sok elképzelés és lehető­ség van, mindnek van előnye és hátrá­nya. Például megoldás lehet, hogy a párt Központi Bizottságának irányí­tása alatt dolgozik a KISZ KB, az alacsonyabb szintű testületek munká­ját pedig a párttag fiatalokon keresz­tül befolyásolhatja a párt. Talán így. De ennek a variációnak is vannak ve­szélyei: előfordulhat, hogy így a párt- szervezetek nem érzik magukénak az ifjúsági mozgalmat, és akkor lehet, hogy nem adnak utasítást, de segítsé­get sem. Egy-egy KISZ-szervezetnek pedig az lehet az érdeke, hogy ne vá­lasszon a testületéibe párttagokat, mert így kibújhat a pártirányítás alól. Igaz, a felsőbb KISZ-szervek irányí­tása akkor is érvényesül... Folyik a konzultáció a párttal ezekről a kérdé­sekről, a döntést ott kelt meghozni. — Ha a KISZ-en kívüli okai is van­nak a fiatalok elfordulásának, akkor milyen eredmény várható a szervezeti felépítés változásától? — Nem biztos, hogy egyetlen szer­vezet minden igényt ki tud elégíteni tizennégytől harminc-egynéhány éves korig. Egységes irányítást sem tudok elképzelni — nincs is. Például ma is küszködünk azzal, hogy mit jelent a középiskolákban a KISZ politikai jel­lege: ott elsősorban önkormányzatok­ra. diákszerveződésekre van szükség. A dolgozó fiatalokat viszont az foglal­koztatja, hogy személyes boldogulá­sukban segíti-e őket a KISZ. A szer­vezeti változtatásokkal azt szeretnénk elérni, hogy a KISZ se kezelhesse szürke tömegként az ifjúságot, hogy másképp kelljen dolgozni egyik város­ban, mint a másikban. Budapesten és egy faluban. — Szóba került az a lehetőség, hogy a KISZ több rétegszervezet szövetségé­ből épüljön fel. Ennek milyen vissz­hangja van a mozgalomban? — Úgy látom, hogy az alapszerve­zeteket nem érdekli különösebben, milyen a KISZ egészének szervezeti felépítése. Segítséget szeretnének a sa­ját munkájukhoz, s nekik mindegy, hogy a nagyüzemi KISZ-bizottságot a szakmai vagy a megyei KlSZ-bizott- ság irányítja-e. Ezek a változások va­lójában csak annyiban érintik az alap­szervezeteket. hogy ha sikerül megta­lálni a legjobb, vagy legalább a mosta­ninál jobb szervezeti formát, akkor ők is kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Ma úgy tűnik, hogy a szervezeti felépítés gátja a színvonalasabb, hitelesebb működésnek. Még mindig egyformán kezeli a mozgalom a különböző élet­korú, szakmájú, lakóhelyű fiatalok közösségeit. Központi határozatok születnek, amelyek egyik megyében hasznosak, a másikban végrehajtha- tatlanok. Az egyik lehetséges megol­dás a rétegek szervezeteinek a szövet­sége. Ugyanilyen jogos azonban a te­lepülések szerinti csoportosítás is. Egy kisebb, jobban körülhatárolt szerve­zetben erősebb a közösségtudat, ez persze nemcsak összeköt, hanem el is választ. Például a szakma szerinti fel­osztás a pedagógust az orvostól. A településtípusok szerint felépített mozgalomban viszont másik szerve­zetbe kerülne, mondjuk, a falusi meg a városi pék. Úgy gondolom, hogy egy nagyon rugalmasan felépülő, a különböző sejtek változatos kapcso­lódási formáit biztosító szervezetre van szükség. Hogy ezt pontosan ho­gyan kellene létrehozni, ma még nem tudom megmondani. Szerencsére nem is egyedül nekem kell a választ megta­lálnom, s ha lesznek javaslatok, akkor a KlSZ-értekczlet dönti el, melyeket tartja elfogadhatónak. — Minden kérdésben dönthet az ér­tekezlet? —- Ha csak kisebb módosításokat fogadnak cl a küldöttek, akkor a dön­tés az értekezlet hatáskörében marad, de ha a szervezeti szabályzat gyökeres átalakítása, az ifjúsági szövetség fel­bontása is szóba kerül, akkor a KISZ- értekezlctnck össze kell hívnia a kong­resszust — mondta Gönci János, a KISZ KB titkára. BVISŐZÖK WOMÁHW Egyetlen este 19 kocsit törtek fel Kis­vállalkozók banki támogatása Az Agrobank — amely július 1-jével megkapta a számlaveze­tési jogot, s amellyel szeptem­ber 1 -jétől fog élni — új szolgál­tatásokkal igyekezik hozzájá­rulni a kisvállalkozások jövő­beni sikeréhez. A pénzintézet kisvállalkozási főosztályt alakí­tott, ez a részleg önállóan intézi a nem jogi személyek banki szolgáltatásait és nyújt számuk­ra hiteleket. A főosztály életre hívását aszerint időzítették, hogy szep­temberben nyílik meg Gyön­gyösön a kistermelők — minde­nekelőtt az agrár kistermelők — országos kiállítása, amelyen az Agrobank önálló kirendelt­séget létesít. Ez az ideiglenes fi­ók már a kisvállalkozási főosz­tály kebelén belül foglalkozik majd a jelentkezőkkel, és — amennyiben közös lesz a szán­dék — pénzügyileg is segíti a kiállításon látottak megvalósí­tását, kivitelezését. Természete­sen Gyöngyösön alkalom lesz arra is, hogy a mezőgazdasági kistermeléssel és azon túl akár a kisiparral immár hagyomá­nyosan foglalkozók szintén igénybe vehessék a banki köz­reműködést céljaik megvalósí­tásához. Az Agrobank különben to­vább folytatja a mezőgazdasági felvásárló vállalatok váltóinak leszámítolását; eddig félmilli- árd forint értékben fogadtak felvásárlási váltókat a nagy­üzemi gazdálkodóktól, partne­reik egy része ily módon kész­pénzhez jutott, s időben és rendben kifizethette tartozása­it. Három fiatalember a megélhetés egyik leg­könnyebb és egyben legkockázatosabb mód­ját választotta: személygépkocsikat törtek fel, büfékbe, garázsokba hatoltak be. Ezt az életmódot azonban nem lehet sokáig büntet­lenül folytatni. Június óta előzetes letartózta­tásban vannak Kecskeméten, a városi rend­őrkapitányságon. Eddig harminchét bűncselekményt bizo­nyítottak rájuk. Mindhárman büntetett elő- életüek. A 23 éves Ruzicska Sándor és a 26 éves Kulcsár Zoltán élete sokban hasonlít a „kis csapat” vezéregyéniségének, Rafael Gyulának az életéhez. — Az állandó bejelentett lakhelye Budapes­ten van. Hogy került Nagykőrösre? — Február 4-én engedtek ki az előzetes­ből. Itt laknak a rokonaim. Először az uno­kanővéremnél, aztán Sanyinál laktam. — Miért volt előzetes letartóztatásban? — Moziba indultam, de megláttam, hogy az utcán verekednek. Mikor közelebb értem, akkor vettem észre a barátomat. Nem tudta leütni a pasit, hát én ütöttem le helyette. Azt is rám akarják fogni, hogy loptam, de nem én vettem el a pénzét, hanem a barátom. Ez tavaly júliusban történt. — Elsöfokon mdyen ítéletet hozott a bíró­ság? — Egy év két hónapot kaptam, 3 évre felfüggesztve. De ezt megfellebbeztem. — Ezelőtt is meggyűlt már a baja a tör­vénnyel? — Igen, még 16 évesen loptam és most januárban ítéltek el, de mint fiatalkorút. Ezért 1 év próbaidőre felfüggesztettek. Most majd újratárgyalják. — Hogyan teltek a napjai Nagykőrösön? — Főleg aludtunk. Ettünk is, ha volt mit. — Arra nem gondolt, hogy dolgozhatnának is? — De. Kerestem munkahelyet, de amikor meglátták a szabadulólevelemet, nem kellet­tem. — Milyen iskolai végzettsége van? — Nyolc általános, meg két év szakközép- iskola. Ide jártam a nagykőrösi Toldiba. — Miért hagyta abba? — A szüleim elváltak, nem jöttem ki ve­lük. A barátomhoz költöztem. Meg kellett élnem valamiből, ezért Pestre mentem. Ott volt munkám. Leginkább alkalmi munkákat vállaltam. Az egyik helyen egy évig dolgoz­tam. Segédmunkás voltam, az nagyon nehéz volt. — Hogyan kezdődött a bűncselekmény - sorozat? — Nem sokkal azután, hogy Nagykőrösre jöttem, találkoztam Zolival a Kőrisfa prosz- S20ban. Éhes volt, de én sem tudtam fizetni neki. Elhatároztuk, hogy pénzt szerzünk. Reggel vonattal lementünk a Balatonra. Hóimét vették a vonatjegyre a pénzt? — Szereztük. — De honnét? — Erre nem válaszolok. — Miért mentek a Balatonhoz? — Pénzt szerezni. — Hogyan? — Siófokon elkezdtünk sétálni és este lefe­küdtünk a parton. Március volt. nagyon fáz­tunk. Sanyi kiszúrt valamit és hívott, nézzem meg. Egy hamburgerest mutatott. Könnyen bementünk, csak egy üvegtáblát kellett el­húzni, ami egy kis fadarabbal volt kipockol- va. Közben szóltunk Zolinak is. Kaját meg két magnót hoztunk el. Aztán továbbmen­tünk. Ötszáz méterre volt egy étterem. Sanyi kézzel kifeszitette az ablakrácsot. Semmit sem találtunk, csak cigit meg kaját. Aztán hazajöttünk Kőrösre. — Mi történt a lopott holmikkal? — Pesten eladtuk a cigit, Kőrösön meg a magnókat. A két gyorsmásolós magnóért 1500-1500 forintot kaptunk. A cigi árát nem tudom, mert azt Zoli adta el. De ne kérdezze, hogy kinek, mert nem mondom meg. — Meddig tartott a pénz? — Négy napig. Elmentünk belőle enni meg szórakozni. Különben is tudtuk, hogy le fogunk bukni. Akkor meg minek tartogat­tuk volna? — Négy nap múlva elfogyott a pénz: mi történt utána? — Ismét találkoztunk és szereztünk a la­kótelepen egy kocsit. De Dunaföldvár felé, nem sokkal azután, hogy a Kecskemét végét jelző- táblát elhagytuk, lerobbant az autó. Busszal jöttünk vissza Kőrösre. Másnap megint elindultunk De még előtte ettünk is. A lakótelepen, az egyik garázsban szalonnát találtunk. Könnyű volt bemenni, mert a szel­lőzőablakok a legtöbbször nyitva vannak. Én beférek rajtuk. Kocsit akartunk kihozni, de az autók általában kormányzárasak. Az egyik garázsban jó néhány spéci szerszámot találtunk. Valószínűleg autószerelőé lehet­tek. Ezeket elvittük és eladtuk. — Hogyan nyitották ki az autókat? — Nekem volt egy Zsiguli-kulcsom, ez általában a régebbi Zsigulikat nyitja. De a pillangóablakról is gyorsan le lehet szedni az elefántfület. Általában tíz másodperc sem kellett, hogy kinyissak egy kocsit. — Csak Zsigulikkal foglalkoztak? — Nem. Azt vittük, ami megtetszett. — Trabant, Wartburg? — Mi csak autókat loptunk. A Trabant pedig nem az. Különben is ne vicceljen már! Nekünk a menekülésre is gondolnunk kel­lett. — Térjünk vissza a bűncselekményekre. Mit tettek legközelebb? — Sanyival elloptunk egy kocsit. Aztán elmentünk Zoliért és így hárman elhúztunk Kalocsára a börtönhöz. Ott megkérdeztük, hogy vannak-e szabadulok. — Miért akarták tudni? — Hát mert az női börtön. Akik ide kerül­nek, hosszabb időt töltenek bent. Ez alatt a munkájukért sok pénzt kapnak. Na, meg örülnek, ha férfit látnak. — Ki akarták fosztani őket? — Á, dehogy. Ők maguktól fizetnek az ilyesmiért... Sajnos, akkor hajnalban nem volt szabaduló. Hazaindultunk, de csak Kecskemétig jutottunk. Leégett a kézifék, mert elfelejtettem kiengedni. Busszal kellett hazamennünk. \ — Van jogosítványa? — Nincs, de hivatásos sofőrnek tanultam egy darabig. — Végül hogyan buktak le? — Július 2-án, szombaton hajnali fél egy körül lopott kocsival átjöttünk Kecskemét­re. Kevés volt a benzinem, ezért megálltunk a hunyadivárosi lakótelepen. Sorba törtük fel a kocsikat. Tizenkilencet. — Miért ilyen sokat? — Mert nem volt bennük benzin, vagy kormányzárasak voltak. Persze, közben egy­két dolgot kiemeltünk belőlük. Azt mondják itt a rendőrök, hogy 7500 forint értékű cuc­cot loptunk. Egyszer csak valaki ránk fü­tyült. Visszaszaladtunk a kocsihoz. Beszáll­tunk, én indítani akartam, de Sanyi megszó­lalt, hogy tré van. Tőlem két méterre ott állt a rendőr. — Egyetlen este, rövid idő alatt 19 autót törtek fel. Nem félt, hogy rajtakapják? — Csavarogjon maga is hetente két alka­lommal és majd rájön, hogy mit érez! — Milyen büntetésre számit és hogyan kép­zeli el a jövőjét? — Azt hiszem, öt évet kapok. Ha majd kiszabadulok száz forinttal, nem fogok tudni mit kezdeni. Folytatni fogom ezt az életet az első naptól kezdve. Ebből nincs kiszállás, mert a környezetünk, az emberek nem enge­dik . . . A „kis csapat" vezéregyéniségének ez utóbbi vélekedésével, persze, nem feltétlenül kell egyetértenünk. Bencze Andrea Táborozok Erdélyből Balatonszemesen az Expressz ifjúsági üdülőjében Erdélyből áttelepült fia­talok táboroznak. A KISZ KB szervezésében már négy csoport vett részt a pihenéssel, kikapcsolódással egybekötött, beilleszkedést segítő táborban. Augusztus 23-áig öt csoportban háromszáznyolcvan fiatal nyaralhat itt in­gyenesen. (MTI-fotó) * * * * * * * * * * * * * * * * * * * 2100 * Elektronikai árut értékesítő üzletbe nagy gyakorlattal rendelkező férfi munkaerőt keresünk. Pályázatot augusztus 20-áig kérjük a kiadóhivatalba küldeni „DEVIZA" jeligére. * * * * * * * * * * * * * ********

Next

/
Thumbnails
Contents