Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-10 / 190. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 10. BÁCSALMÁS ÉS KÖRNYÉKE Művelődés a tanyavilágban HONISMERET — HELYTÖRTÉNET A dűlőutakat járva s látva a sok tanyát. Marsall László sorai jutnak eszembe, melyeket a Sötét tanyához című versében írt: „Vajon van-e odabent valaki? — A kérdés kérdezi akkor önmagát, kevéssel éjfél után, mikor a dül'óutakon bolyong és váratlan elébe áll egy sötét tanyaház.’’ Milyen az életük a tanyán élő embereknek? Milyen művelődési, szórakozási lehetőségük volt a múltban, és milyen ma Bácsalmás térségében? Ezekre a kérdésekre próbáltam választ keresni. A népesség alakulása Még 1981-ben is 101 ezren éltek tanyán Magyarországon. S a megyék közül Bács-Kiskun sajátságos helyet foglal el szórványtelepüléseivel. A megye népességéből 1980-ban minden ötödik ember tanyán élt. Hogyan alakult a tanyai népesség Bácsalmás térségében? A múlt század végén s századunk elején Bácsalmás község keleti határán parcellázni kezték a járásokat (Doboka-Nagyjárás, Sisko- vics-járás, Antunovics-járás, Vörös-erdő). Ezek a lakórészek jórészt homokból álltak, ezért a szorgalmas almásiak szőlőt telepítettek. Ezzel együttjárt, hogy sokan kimentek oda lakni maguk a gazdák is. A kinti lakosság létszáma annyira növekedett, hogy 1894-ben iskolát nyitottak. A század elején már több mint négyezer ember élt a tanyavilágban. Az első és a második világháborút követően természetesen megváltozott a helyzet. A tanyai lakosság lélekszámú mindinkább csökkent. Bácsalmáshoz jelenleg hat tanyai körzet tartozik: Óalmás, Doboka, Ószőlők, Kunbajapuszta, Szászi-telep, Teleki-szőlők. Az 1980-as népszámláláskor 320 tanyát tartottak nyilván. Napjainkban mintegy félezerre tehető a tanyai lakosok száma. Az iskolák — centrumok A század elejétől a művelődés centrumát az iskolák jelentették. Eleinte három iskola működött a tanyavilágban, később újabb hármat építettek, majd a terület mértani középpontjában (ma Bácsszőlős KÉPERNYŐ Nem tudná a Szia, Mami szerkesztője, rendezője, műsorvezetője, hogy a bébi angol szó, szebb, pontosabb számunkra a magyar csecsemő? A bébi kényeskedő, pózoló, mesterkélt, magyartalan. Félek, hogy legközelebb a falusi nagymama így érdeklődik majd az őt meglátogató lányától: „Hogy van a bébi?”. Hájdanán, a múlt század közepén honunk széplelkű hölgyei vigyáztak leghívebben őseink nyelvére, Kedves Betti, Margit, Éva, Mariann, az úgynevezett szolgáltató műsor gazdái, kövessék a példát! Miért hangulattalan a mostani Ki mit tud? Mintha szétesnének az eddig látott elődöntők. A bírálóbizottságban csak tévés egyéniségeknek volna helye? Aligha csak a sóvárgó visszaemlékezések idézik föl a megboldogult Pernye András, meg Rábai Miklós alakját. Legalább háromszor megnézi előzetesen a szerkesztő a képernyőre kerülő műsorszámokat. Képtelenség előre pontosan kiszámítani a műsoridőt? Szerdán 22.10 órakor hiába vártam az arra időre jelzett Tévétükör című jegyzetet. A fogyókúrás rádió- és tévéújság szerint 1983-ban készült a Molnár Antalról sugárzott interjú. Miért maradt 5 évig dobozban? Okos tanácsokat is hallottunk a kiváló tudóstól, miért rejtegették szavait? Amennyiben már vetítették volna, miért nem tünteti fel a műsorújság: ismétlés? Szívesen állást foglalnék a házassági háromszög kivételesen anyós, majdnem férj, majdnem feleség — bonyodalmaiban. Ragaszkodhat-e férji jogaihoz az a bosszús fiatalember, aki csak- azértis otthagyta saját esküvőjét egy előre megbeszélt külföldi útért? Már az anyakönyv aláírására sem volt ideje, mert indult a vonat (autóbusz, repülő, hajó, a megfelelő behelyettesitendő), de községben) Szent István király halálának 900. évfordulójára építették meg a hetedik iskolát. A harmincas évek legelején megindult valamennyiben a téli népművelés. Ezeken az előadásokon a lakosság elsajátíthatta a gyakorlathoz szükséges alapvető számításokat, megismerhette az állampolgári kötelezettségeket. Tájékoztatást hallhattak a helyes csecsemőápolásról és egészséges életmódról. Évről évre megrendezték a babaszépségversenyt, melyen kétéves korig minden gyermeket bemutathattak az önkéntesen jelenkező anyák. Az iskolák mellett megalakultak az olvasókörök. Legnépszerűbb volt ebben a térségben a teleki- szőlőkbeli és a vörös-erdei. Mindkét olvasókör egy vendéglő külön szobájában működött. A tagdíjból különböző újságokat járattak. Az olvasókörökben minden télen előadások hangzottak el a szőlészetről és a borkészítésről. A gazdák körében népszerű és várva várt esemény volt az évenként megrendezett borverseny, melynek még most is vannak hagyományai. A fiatalság a vendéglőkben tartotta vasárnapi táncmulatságait, melyek általában a litánia után kezdődtek, s rendszerint vacsoraidőig tartottak, csak a bálák húzódtak hajnalig. Jelentősebbek: az Orbán-napi, a búcsúi, a Katalin- napi, a szilveszteri és a farsangi bálák. A népművelési munkát és szórakozást megkönnyítette, amikor 1937-ben villanyt kapott a tanyavilág egy része. Kezdetben csak a tanítói lakásokban volt rádió, esetleg a tehetősebb gazdáknál. A villany bevezetése után emelkedett azok száma is. Segítette a művelődést az első postahivatal létrehozása is, 1926-ban. A posta működésével egy időben megnövekedett az újságelőfizetők száma. A felszabadulást s az államosítást követően soha nem látott mértékben megindult a fejlődés. Megalakultak a szülői munkaközösségek, úttörőcsapatok, ifjúsági szervezetek. Az iskolákban megindultak az esti tanfolyamok, melyeken a dolgozók tömege sajátíthatta el az írást, olvasást és a számolást. Megkezdődtek a Szabad Föld téli esték, melyeken a legkülönbözőbb témák kerültek előadásra. A Szabad Föld téli esték megszűnése után nagy szerepet vállalt a felnőttoktatásban, népművelésben a Kunbajai Állami Gazdaság. A későbbiek folyamán megépültek a környező községek művelődési otthonai, melyek az ifjúsági és felnőtt művelődést voltak hivatva biztosítani. Az állami gazdaság terjeszkedésével, valamint a terület egyengetésével a dűlőutak száma csökkent, sok házat lebontottak. A lassú, de folyamatos elvándorlás miatt a kültéren mind kevesebb lett az iskolaköteles gyermek, s ennek következtében az iskolák sorra elnéptelenedtek. Utoljára 1969- ben, a vörös-erdei iskolában is megszűnt a tanítás. Napjainkban A mai tanyavilágban zömmel idősebb emberek élnek, s mezőgazdasági munkával foglalkoznak. Ez az életforma határozza meg művelődési szokásaikat is. Beszélgetéseim során olyan helyeken jártam, ahol a villanyt bevezették a lakásba, tanácsi vagy magánerőből. Rádió és televízió szinte minden családnál volt. Rádiót naponta átlagosan két órán át hallgatnak, televíziót szinte kivétel nélkül csak a késő esti órákban néznek. A tanyai családok zömmel egy újságot járatnak. Legtöbb lakásba a Szabad Föld, illetve a Petőfi Népe jut el. Könyvet — néhány család kivételével — nem olvasnak, ebből következik, hogy nem is igen vásárolnak. Moziba, talán a lehetőségek hiánya miatt is, nemigen járnak. Bálakon, rendezvényeken szívesen részt vesznek. Szabad idejüket, ami elsősorban a téli időszakra korlátozódik, az asszonyok szívesen töltik kézimunkázással. Bácsszőlős külterületén ismét divatba jött a májusfa feldíszítése a lányos házaknál. A falu térségében fontos szerepet tölthetne be a 4-5 évvel ezelőtt felépített kultúr- ház. Időnként itt rendeznek bálákat és különböző rendezvényeket. Terveik között szerepel, hogy a közeljövőben videomozit nyitnak. Juhász Jenő Kérdések, kérések ő érvényesnek tekinti a házasságot. A lányka (asszonyka?) mamája szerint szó sincs házassági kötelékről. Mit gondol a tisztelt tévénéző: mit mond a jog? A Jogi esetek ravasz kérdései a természetes jogérzéket ütköztetik a tételes szabályokkal, törvényekkel. No, most akadnak, akik dafke elmondják véleményüket, mások megpróbálják kitalálni a helyes megoldást. * Kurta szerepet kapott Bakai László a veszprémi színházban bemutatott Goncsarov-drámában. Két-három éve készülhetett a felvétel, színpadra alkalmazója születésnapjának tiszteletére tűzték műsorra. Iván Ivanovicsként pompásan játszott a Kecskeméten is kedvelt karakterszínész. Él a darab, amikor színen van. A közelgő új kecskeméti színházi évadban nem gratulálhatok a tehetséges művésznek. Elküldték. Mondjuk finomabban: eltanácsolták. Még udvariasabban: létszámfölöttinek bizonyult. Mindegy. Ki érti? Kevés igazán jó színészi teljesítménynek tapsolhattunk az elmúlt évadban Kecskeméten. Az örömünkre a képernyőn most feltűnő Bakai nevéhez fűződik egy-két kiváló alakítás ... Sajnálom a nemrégiben elhunyt Gobbi Hildát. Az ismétlésként bemutatott Az állatok és mi című műsorban kifejtette, hogy ember képtelen oly hálás örvendezésre, mint egy kutya, senki sem ragaszkodik annyira körülményeihez, mint egy macska. Sokat csalódhatott. Mégis, mégis: egyetlen csecsemő hálás mosolya, a dédunoka ómamakö- szöntő figyelmessége többet ér, nagyobb boldogságot ad, mint a leghűségesebb négylábú. Egyetértenek a kedves olvasók? Eldönthetetlen számomra, hogy gyorsolvasó-versennyel kezdődött-e vasárnap este (is) A Hét? Szinte követhetetlenül hadarta a gyorsan felvillantott képsoroktól hajtva a müsorbe- mondó az információkat. Lélegzetnyi szünet nélkül száguldtak a mondatok. Nem csökkenthetnék a visszatekintő összefoglaló sebességét? Kapunk-e közvetett-közvetlen válaszokat e kérdésekre az elkövetkezendő hetekben? H. N. Szent István korának templomai Az új hitre terelt magyarság számára a királynak biztosítania kellett a katolikus vallás gyakorlásának egyik fontos feltételét: a kötelező vasárnapi misehallgatást. Ezért született meg az a második törvénykönyvébe foglalt rendelkezése, hogy „ . .. tíz falu épitsen templomot, amelyet lássanak el két telekkel és ugyanannyi szolgával...”. A településtörténet legújabb kutatásai szerint István király idejében, az új magyar királyság területén legkevesebb kétezer, más becslések szerint legalább háromezer faluval kell számolnunk, ami annyit jelent, hogy a XI. század közepéig, tehát István király halála (1038) körüli időkig 200—300 falusi templomot emeltek. Ezek az egyházak (templomok) azonban jórészt kezdetleges és könnyen pusztuló anyagból épültek, azaz sövényfonású és sárral tapasztott, gerendavárba döngölt földből vagy teljesen fából. Amennyire az eddigi feltárásokból kinyomozható, többnyire téglalap alakú hajójukhoz félköríves vagy négyzetes szentély kapcsolódott. Ismerték a centrális térnek kör, illetve hatkaréj os alaprajzú megoldását is. Az elsőre a királyi szálláshelyeken, Veszprémben, Esztergomban, Sárospatakon emelt kápolnák alap falainak maradványai, a hatkaréj osra pedig a kiszombori, gerényi és karcsai templom a példa. A szerény kivitelű falusi templomokénál összehasonlíthatatlanul magasabb igénnyel épültek az István király által alapított két érsekség és nyolc püspökség szentegyházai. Ami természetes, hiszen az egyházmegyék székhelyei egybeestek a vármegyék ispánjainak székvárosaival. Ugyancsak díszesebb, nagyobb templomokat emeltek az egyházmegyénként négy-öt espe- resi kerület központjában is. Mindehhez hozzá kell számítanunk azt a sok bencés kolostort (legkevesebb egy tucatot), amelyeknek a XI. század első felére eső alapításáról tudunk, továbbá a bazilita és görög szer- tartású monostorokat, hogy képet kapjunk arról a roppant munkáról, amely néhány évtized alatt legkevesebb 300 különböző művészi kivitelű templomot varázsolt a nemrég még Európát rettegésben tartó kalandozó magyarok földjére. E nagyméretű építkezésnek azonban napjainkban kevés épségben fennmaradt, látható emlékében gyönyörködhetünk. A pusztítást a pogánylázadások kezdték, hiszen az első tűzcsóvát mindig az egyházi épületekre vetették, aztán folytatták a kunok, tatárok, majd betetőzték a törökök. S ami még megmaradt, azt átépítették. Szent István templomainál a legnagyobb igényt a háromhajós, kereszthajó nélküli bazilikák jelentették, mint például a gyulafehérvári (erdélyi) vagy a pécsi püspökség négytornyú székesegyháza. Ámbár épült érseki székhelyen egyhajós bazilika is, mégpedig Kalocsán. A Szent István korában épült kolostorok és falvak kőtemplomairól már sokkal kevesebbet tudunk. Csak néhány maradt ránk közülük, mint a garamszentbe- nedeki, a tihanyi altemplom (már Szent István halála után épült), a pécsváradi kétszintes templom alsó része, a feldebrői kéthajós altemplom, a tarnaszent- máriai altemplommal, a szigligeti és még néhány, jobbára átalakítva, későbbi, XII. századi hozzátoldással, átalakítással. Az egyházmegyék központjaiban emelt bazilikákkal sem jobb a helyzet, hiszen legtöbbjüknél csupán az alapfalak és némi kőtöredékek maradtak. Oszlopfő, palmettaleveles párkány-kőlábazat Esztergomban, Egerben, az altemplom Veszprémben, vagy csak utalás, írott emlék, mint Győrött, Vácott, Biharvárott vagy Csanádvárott, amelyet azelőtt Marosvárnak neveztek. Nem püspöki vagy érseki székhelyen épült a szent király családi-állami bazilikája, melynek 1016 táján rakták le az alapját. A bazilikával összefüggő káptalant a király nem helyezte érsek vagy püspök fennhatósága alá, hanem egyedülálló függetlenséget biztosított számára, amely az egyházi hierarchiában merőben szokatlan volt. A bazilikában őrizték a koronát és a koronázási ékszereket. Itt volt az országos levél• Karcsa református templomának eredeti, XI. századi része, amely eredetileg körtemplomnak épült. 9 A pécsi Szent Péter tiszteletére szentelt székesegyház altemploma, a lombard stílusú bazilika felemelt szentélye alatt. tár, ez lett a királykoronázások és királyi esküvők, valamint az uralkodócsalád temetkezési helye. Elképzelhető, hogy ez a háromhajós, monumentális (több mint 60 méter hosszú és 32,5 méter széles) szentegyház milyen fényes, gazdagon berendezett épülete volt a megkeresztelkedett nemzetnek. Alapfalain kívül csupán néhány külső és belső díszítésre szolgált farag- vány maradt ránk belőle. Szent István korának bazilikáit a ma is álló pécsi székesegyház alapján lehet a legplasztikusabban felidézni. (Természetesen restaurált állapotban, hiszen az épületet Pécsett sem kímélték meg a viharos évszázadok.) Az öthajós altemploma viszont még restauráláson sem esett át, úgy áll ma is, ahogyan talán maga Szent István is látta. A király ugyanis folyamatosan látogatta vármegyéit s figyelemmel kísérte a temp- lomepítéseket. A hagyomány szerint az egri bazilika építését még irányította is a Királyszéknek nevezett dombról. A pécsi székesegyház levegős belső téralakítása, amely még Európa-szerte is ritka, fogalmat adhat többi székesegyházunkról. Felemelt szentélyei félköríves apszisokban végződnek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a templomkülső jelenlegi karakterisztikus, négytornyos megoldása fokozatosan alakult ki, amennyiben a keleti toronypár a XII. században épült. A pécsi székesegyház hazánkban egyedülálló, Európában is ritka templomépület-típust képvisel, hiszen a többi hasonló bazilikánk elpusztult. dr. Csonkaréti Károly Vas megye népművészete Hosszú ideje nélkülözünk egy reprezentatív, állandó népművészeti kiállítást a fővárosban. Vidéki múzeumaink legtöbbjében pedig — érthetően — a tájegység népművészeti anyagát gyűjtik, állítják ki. Mégis, ha valaki a magyar népművészet jeles és jellegzetes alkotásaiban akar elmélyedni, valamelyik megyei, városi múzeumba kell elutaznia. Hacsak nem vendégeskedik éppen Budapesten a gyűjtemény. Még a nyolcvanas években indult európai hódító útjára a szombathelyi Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményéből összeállított kollekció. A nyugat-magyarországi népi díszítőművészet híres kiállítását Bárdosi János, a múzeum néprajzi osztályának azóta elhunyt tudós igazgatója szorgalmazta. És a rendkívül gazdag anyag sikerrel szerepelt Prága, Szófia, Varsó, Krakkó, Berlin és Bécs kiállítótermeiben. Ezt a vándorkiállítást kibővítve 1984- ben bemutatták Szombathelyen is. És most egy évig Budapesten, a Néprajzi Múzeumban láthatják a Népi díszítőművészet Vas megyében című bemutatót, a turistaszezonra legalább így csökkentve a nemzeti kiállítás hiányát. A nép nem alkot öncélú művészi tárgyakat, hanem csak használati eszközeit díszíti. E használati tárgyakon megjelenő művészetet nevezi a szakirodalom a nép díszítő művészetének. Bizonyos használati eszközöket — tükrösöket, borotvatartókat, mángorlókat, sulykolókat, pásztorbotokat, juhászkampókat — a tárgyakhoz, anyagukhoz illeszkedő technikával, állandó motívumokkal díszítettek. A Vas megyei gyűjtemény különösen gazdag pásztorfaragásokban. Különleges és korai anyaggal is rendelkeznek. Á 18. században geometrikus, ékrová- sos technikákkal, később a tájra jellemző spanyolozással, karcolt díszítéssel vagy domború faragással készültek e tárgyak. Az előbbiek mértani díszítményeit a szabadabb vonalvezetésű növényi ornamentika, a virágdíszítés követi, majd a múlt század elején megjelent az alakos ábrázolás is. A spanyolozásról az 1830-as évektől van emlékünk Vas megyéből. A fa kivájt, kifaragott mélyedéseibe spanyolviaszt nyomkodtak. A pásztor saját magát és szeretőjét, cimboráját, a betyárt gyakran faragja csakúgy, mint vallásos és hazafias jelképet. Áz alakok híven ábrázolják a kor öltözködési szokásait, viselettörténeti dokumentumot szolgáltatva ezzel. A néprajzkutatást Vas megyében a 18. században Bél Mátyás neve fémjelzi. Itt folytatta Sebestyén Gyula és Vi- kár Béla a népköltészet gyűjtését. Kárpáti Kelemen, az első múzeumigazgató 3600 tárggyal alapozta meg 1900 és 1914 között a néprajzi gyűjteményt, amelyet a két világháború között Pável Ágoston emelt magas szintre. Dömötör Sándor néprajzos igazgató 1949-től 1956-ig Vas megyei kutatásaival a magyar etnográfia történetébe írta be a nevét. Az elődökhöz méltón folytatta a gyűjtést-kutatást Bárdosi János. Az ő emléke előtt tiszteleg ez a kiállítás. Kádár Márta
