Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-10 / 190. szám

1988. augusztus 10. • PETŐFI NÉPE • 5 ÉJJEL EGYKOR TALÁLKOZTAK A KERESKEDŐK „El voltak kényeztetve a bécsiek” A leglelke ment külföldre A kilencvennegyedik születés­napjára készülő özvegy Szabó Sándorné édesapja egyike volt a kecskeméti gyümölcsexport szá­zadforduló utáni fellendítőinek. Volt kitől tanulnia. A takácsmester képzettségű mesterembert eltérő vallása hozta össze Kecskeméti Herz-zel, a híres exportőrrel. A fáradhatatlan szor­galmú gyümölcs- és borkereskedő pénteken alkonyatkor befejezte a munkát és megtartotta a rendelt pihenőt. Az exportőrnek Istene parancsolt, de mit se törődve az ünneppel, kosárba, kocsiba kíván­koztak a küldetésük végéhez köze­ledő gyümölcsök a nagy kecske­méti határban. Gyakorlott gazda sem számíthatta ki, hogy hirtelen kánikulai napfény-zuhatag hány nappal gyorsítja meg a kajszi, a paradicsom, a szőlő érését. Ha el­jött az idő, kereskedőhöz kellett vinni az egy-két nap múltán csak cefrének jó édes-húsos gyümöl­csöt. Ezért fogadta föl Herz úr Ko­vács Józsefet. Portékáját kínáló gazdálkodó sohasem találhat zárt ajtókra a Csányi utca 7-ben, Herz nem hiányozhat a piacról. Mi ta­gadás, a segítség is jól jött, mert a sok évtizedes serény munka bizony öregkorára megfárasztotta az üz­letembert. Főként az utazgatás esett nehezére, új munkatársa pe­dig jól birta a németet. Előrelátó szülei cseregyerekként három évre kiadták német faluba Krassó- Szörény, meg Torontál megyébe. Anyósával, a híres kereskedőöz­vegy Almássy Lajosnéval, főnöke elhunyta után társként saját üzle­tet vezetett. Gyerekeit is bevonta a munká­ba. időbe telt, amíg átvehették a ternpóját. Éjjel egy órakor már a nagy­templom körül találkoztak a ke­reskedők. Megbeszélték, mennyit adnak (adhatnak) a termékért. A többször költöző, de házat mindig a város szívében vásárló Kovácsék korán keltek. Számos gazda, több gazdálkodó polgár­család egyenesen hozzájuk vitte a szállítmányt. A leglelke lett az első Osztályú minőségű, a közepest itt­hon értékesítették, de volt, amit csak szeszkészitésre vettek át. Ál­talában az eladók csoportosították árujukat. A legritkább esetben for­dult elő, hogy egy első osztályúnak minősített kosárba néhány szem gyöngébb gyümölcs is került. Oda­lett a becsület. Közben az exportőröknél, így Kovácséknál is, gyülekeztek a segí­tők. (Nyaranta sok diák kereste meg az ünnepi ruhára valót.) So­káig a Tisza partján készített kosa­rakba csomagolták a gyümölcsöt és a délelőtti órákban megkezdő­dött a vagonok megpakolása. Elő­fordult — mint ez az idős, testi bajai ellenére szellemileg friss, szé­pen fogalmazó hölgy műkerti la­kásán lejegyzett visszaemlékezései­ből is tudható —, hogy csak ők hat vagont indítottak Bécsbe. Másnap hajnalban ért a kecskeméti gyors- teher — néha-néha két gyümölcs­szerelvény — az osztrák főváros­ba. Kovácsék legbiztosabb vevői a Schmidt és Heller cégek voltak. A nekik szánt áru nem is került a Naschmarkt-ra, a gyümölcspiacra. Ott bizony keményen vizsgázott a kecskeméti gyümölcs, mert mint ma is fölcsillanó szemmel mondta Szabó Sándorné Kovács Ilona: „el voltak kényeztetve a bécsiek”. Ké­sőbb távolabbról is vásároltak ex­portálható gyümölcsöt. Putto­nyokban hoztak málnát, szamó­cát. „Mint drága ékkővel bántunk a friss gyümölccsel. Csak jó árut adtunk déltájban a külvárosi ke­reskedőknek is. Tudják-e ma, hogy milyen sokat köszönhetnek a termelők az exportőröknek? Felis­merve távlati érdekeiket, pillanat­nyi haszonért sohasem csapták be vásárlóikat.” Csak az a kecskeméti cég szá­míthatott tartós sikerre, amelynek állandó megbízottja volt a császár- városban. Kovács úrnak szerencsé­je volt két ügyes lányával. Előbb a nagyobbik intézte az ügyeket. Ösz- szeismerkedett egy hivatalnokkal, férjhez ment. Választottja maga is részt vett a családi vállalkozásban. Hónapos szobában lakott a néme­tül szintén jól beszélő Kovács Ilo­na nyaranta, tárgyalt a speditőrök­kel (szállítókkal), vitte a pénzt a bankba (egy-két nap múltán a csa­lád itt, Kecskeméten vehette át a járandóságot az egyik bank fő­pénztárosától). A befedett csator­na fölött kialakított zöldségpiacra is eljárt. Eléggé jól jövedelmezett az üzlet. Noha nem tartoztak a legna­gyobb exportőrök közé, Kovács úr 25 hold homokot vásárolt és tele­pített Helvécián. Ilonka nénivel a sors nem bánt oly féltő szeretettel, mint ő az ízes gyümölcsökkel. Családi élete nem hozta meg a remélt harmóniát, ki­rekesztődött a gyümölcskereske­désből. A megélhetésért is kemé­nyen meg kellett dolgoznia. Évekig házi levestészta készítésével egészí­tette ki jövedelmét, volt teremőr is kiállításokon. Leginkább a dédunokák ara­nyozzák be napjait. Akkor volna igazán boldog, ha a kecskeméti gyümölcs visszanyerné régi hírét, nevét. Ehhez — mondja is — olyan rátermett kereskedők is kellené­nek, mint édesapja és társai voltak. Heltai Nándor ■ mmmam JUMEX, CAVINTON, NAKSOL Magyar gyógyszerek sikere A fém-, az ü\eg-, a grafit- és az azbesztszálak nem égnek el, a belőlük készült textíliák lángál­lók. Ám a legfon­tosabb ruházati és lakástextiliák éghető anyagok, s e tekintetben csak abban kü­lönböznek egy­mástól, hogy az egyikük (a pa­mut, a viszkóz stb.) könnyeb­ben, a másikuk (a gyapjú, a selyem, a poliamid stb.) nehezebben gyul­lad meg. A textí­liáknak ez a tulaj­donsága már sok súlyos balesetnek volt az előidézője. Ezért világszerte keresik azokat az eljárásokat, ame­lyekkel a textil­anyagok égését csökkenthetik. Minden anyagra egyaránt megfelelő lángmentesitő kikészítési eljárást azon­ban még nem sikerült találni. Leg­előbbre a cellulózalapú anyagok láng­mentesítésében jutottak. A cellulóz hő­bomlása körülbelül 350 Celsius-fokon kezdődik meg. Belőle ezen a hőmérsék­leten olyan éghető gázelegy képződik, amely 400 Celsius-fok körüli hőmér­sékleten meggyullad. Az égés során a cellulóz tovább bomlik, gáz, folyékony és szilárd halmazállapotú bomláster­mékek keletkeznek belőle. Miközben a gázok egy része elég, a folyékony és a szilárd anyagok bizonyos hányada el­párolog és szintén elég, másik részük­ből azonban széntartalmú anyagok ke­letkeznek. Ez utóbbiak körülbelül 600 Celsius-fokon mindaddig izzanak, amíg a szén ki nem ég belőlük. És végül az anyagból csak hamu marad vissza. A lángmentesített textíliák szintén meggyulladnak, ám sokkal nehezebben (nagyobb hőmérsékleten), mint a keze­letlen anyagok, s nem égnek, nem izza­nak tovább, ha már nem éri őket láng (sugárzó hő). Angol kutatóknak sikerült felfedez­niük, miként kell kezelni a közönséges gyapjúszövetet, hogy azt az 1500 Celsi- us-fokos hő se gyújtsa meg. A gyapjú- szövet hő- és lángállóságát megnövelő eljárás során titán- vagy cirkóniumala­pú vegyszert visznek fel a szövetre. (Képünkön a tűzálló gyapjúruhába öl­tözött személy sértetlenül átsétál a lán­gokon.) Az év első felében húsz százalékkal több gyógyszert értékesítettünk a nyu­gati piacokon, mint 1987 első felében — tájékoztatta az MTI-Press munka­társát Kovács László, a Medimpex Gyógyszerkülkereskedelmi Közös Vál­lalat vezérigazgató-helyettese. — Az utóbbi esztendőben a tőkés országokba irányuló exportunk gyor­sabban nő, mint a vállalat összes ex­portja. A gyógyszeripar a magyar ipar dinamikusan fejlődő ágazata, tőkés partnereink újabb gyógyszerek haté­konyságáról győződnek meg, s ezekből tekintélyes tételeket rendelnek. A ma­gyar gyógyszerek nemcsak Nyugat- Európában, hanem az Amerikai Egye­sült Államokban, Japánban, a délkelet­ázsiai és a távol-keleti, latin-amerikai országokban is kelendőek. — Az egyik legsikeresebb készítmé­nyünk a Jumex, a Parkinson-kór gyógyszere, a Chinoin Gyógyszergyár terméke, amelyet egyre több országban törzskönyveznek. Az idén ebből a leg­nagyobb tételeket Ausztriába, Olaszor­szágba, Angliába és Finnországba szál­lítják. Az NSZK-ban ebben az évben regisztrálták és hamarosan sor kerül erre Franciaországban és Spanyolor­szágban is. Kanadába a következő év­től, az Amerikai Egyesült Államokba másfél-két éven belül szállítják. Japán ebben az évben kétmillió dollár értékű Ipriflavont vásárolt, Olaszországban és Nyugat-Európa más országaiban, az USA-ban még folyamatban van e gyógyszer klinikai kipróbálása és törzs­könyvezése. — A Cavínton, a Kőbányai Gyógy­szergyár agyi értágító terméke minde­nekelőtt a japán piacot hódította meg, annyira, hogy a Medimpexnek évente több mint húszmillió dollár bevétele származik e gyógyszernek a szigetor­szágbeli értékesítése révén. — Karriernek néz elébe a Hevizos nevű, herpeszvírus elleni gyógyszer. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetében a közelmúltban kifejlesztett hatóanyagá­ból a Biogal Gyógyszergyár állítja elő. Nálunk nemrég törzskönyvezték, de máris több országban várják, mivel a világon alig van hatásos gyógyszer a herpeszvírus ellen. A Naksolt, az égési sérülések gyógyszeréé1— amelyet a Hu­mán Intézet állít elő — szintén nemrég regisztrálták Magyarországon, de már nyolc országban van törzskönyvezve. .— Keresett a magyar gyógyszergyá­rak több reprodukciós terméke. Ezek között van a gyomorfekély elleni Fa- motibin és a vérnyomáscsökkentő Ena­lapril — mindkettő a Kőbányai Gyógyszergyárban készül — valamint Captopril, amelyet az EGIS Gyógy­szergyárban állítanak elő. A Metildopa — magyarországi márkaneve a Do­pegyt — hagyományos vérnyomás­csökkentő, szintén reprodukciós ter­mék. Ezt az USA-ban fejlesztették ki, s az EGIS Gyógyszergyár a hetvenes évek óta gyártja. Ennek legnagyobb felvevő piaca, az Amerikai Egyesült Államok, évente 15 millió dollár érté­kűt kér ebből. Csaknem ugyanennyit igényel húsz másik ország ebből a gyógyszerből. — A magyar gyógyszerek külföldi értékesítését segíti elő a Medimpex ki­terjedt külpiaci hálózata. Összesen 34 országban képviselteti magát. Termelő jellegű érdekeltségünk van Svájcban, Indiában, Bangladesben, Nigériában, Mexikóban. — Kereskedelmi vállalataink mű­ködnek Nyugat-Európa mindegyik je­lentős országában, az USA-ban és Ja­maicában. Egyik mexikói partnerünk­kel Mexikó északi részén vállalatot lé­tesítettünk B—12-vitamin előállításá­ra. A közös vállalat nemrég kezdte meg a termelést. Egyik spanyol partnerünk­kel Hongkongban alapítottunk közös vállalatot. Ez a délkelet-ázsiai és távol­keleti térségbe juttatja el a magyar gyógyszereket. Jelentős szerepet válla­lunk a nyugati tőke magyarországi tér­hódításában is. A magyar Humán Inté­zettel és az olasz Serono céggel például tárgyalásokat folytatunk termelő ve­gyes vállalat építésére. Terveink szerint a Gödöllőn épülő gyár szívbetegség ke­zeléséhez szükséges gyógyszert állít majd elő — mondta a vezérigazgató­helyettes. Van lakás és még sincs A magyarországi lakásállo­mány majdnem négymillió, lé­nyegében azonos a háztartások számával. Vagyis — állíthatná a statisztikus — minden család saját lakásában él, tehát Ma­gyarországon nincs — mennyi­ségi értelemben vett — lakás- probléma. Ám a statisztikus ez esetben hamis végkövetkezte­tésre jutna, mert a jogszabályi­lag megfogalmazott lakás defi­níció szerint gyakorlatilag egy mosókonyhaszerű tákolmány (ha például 6 négyzetméternél nagyobb és 12 centiméternél vastagabb téglafalai vannak) már önálló lakásnak minősül. Elvileg Magyarországon nincs mennyiségi lakásproblé­ma, gyakorlatilag azonban ez p. gond soha nem volt olyan sú­lyos, mint napjainkban. A vá­rosi tanácsok összesen 160 ezer lakásigénylőt tartanak nyilván, közülük 130 ezer a lakás nélkü­li, és az utóbbiak majdnem fele a fővárosban és Miskolcon él. A lakás nélküli családok száma egyébként csak a városokban 200 ezer körül van, egyharma- duk fiatal házas, illetve ala­csony jövedelmű többgyerme­kes család. Túl a programon Túl vagyunk az első — a mennyiségi mutatókat jócskán túlteljesítő — 15 éves lakásépí­tési programon, s közeledünk a második 15 éves program befe­jezéséhez is. Már az első prog­ram tervezői és jóváhagyói is abban hittek, és azért is ígérték, hogy fölszámolják a mennyisé­gi lakáshiányt. Nem sikerült — pedig a tervezettnél majd­nem 200 ezerrel több lakás épült akkoriban. Az is valószí­nű, hogy a valamikori célt, a mennyiségi hiány felszámolását 1990-ig, a második 15 éves program zárásáig sem sikerül elérni. Mi több: az 1981-ben el­határozott intézkedések követ­keztében — ezek lényege, hogy a lakásnélküliek egyre kevésbé számithatnak az államilag fi­nanszírozott bérlakásépítésre — az önálló lakáshoz jutási esé­lyek minden korábbinál drasz­tikusabban romlottak. Manapság ez a gond nem­csak szociális, s nemcsak társa­dalompolitikai feszültségeket okozó probléma, de a gazdaság teljesítőképességét közvetlenül és negatívan befolyásoló ténye­ző is. A szerkezetátalakítási programot a krónikus lakás­hiány és az „elmeszesedett” la­kásgazdálkodás önmagában is veszélyezteti. Végtére is hogyan és hová mozduljon az a borsodi kohász, vagy a szabolcsi segédmunkás, ha csak azt tudja, hogy Duna­újvárosban, vagy a fővárosban, vagy mondjuk Baranyában tárt karokkal várják, ám szó se esik az áttelepüléshez nélkülözhetet­len lakásprobléma valami mó­don intézményesített megoldá­sáról. Kormánytisztviselők és poli­tikusok váltig állítják: az állam nem vonul ki a lakásépítkezé­sekből. Ugyanakkor a valóság­ban már ott tartunk, hogy az összes lakás alig 10 százaléka épül állami beruházásként, és ennél is kevesebb az állami bér­lakások aránya. Vagyis: leg­alább 90 százalékban a magán­építkezés dominál. Csakhogy a bérből és fizetésből élők — kü­lönösen a tovább súlyosbodott lakásépítési hitelek miatt — re­ménytelen helyzetbe kerülnek, ha építkezésre szánják el magu­kat. Mértéktartó számítások szerint egy átlagméretű lakás felépítésének költsége mini­mum 12-13 évi átlagjövedelem­mel egyenlő. (Nota bene: ez esetben az évi átlagjövedelem minden egyes fillére a lakásépí­tésre fordítandó!) Kétszázezer várakozó család E pillanatban még nem tud­ni, hogy a második 15 éves la­kásépítési program befejeztével miféle újabb program szerint kísérli meg a kormányzat a nyomasztó lakáshiány enyhíté­sét. Kérdés, hogy az eddigi ne­gatív tapasztalatok után érde­mes — egyáltalán szabad — a most már legalábbis másodszor elvetélt kormányzati program naptári értelemben vett lejára­tához ragaszkodni? Ugyan miért, hogy a közvéle- . mény inkább csak a KISZ lakás- koncepciójának agyonegysze­rűsített változatát ismeri, illetve az e koncepciót elméleti alapról támadó vitairatokat, de nem­igen állnak elő a KISZ javasla­taival pontról pontra szembeál­lítható konkrét elképzelésekkel. A probléma nem szűkíthető le csakis a lakásnélküliek pilla­natnyi gondjainak lehetséges enyhítésére. Ez a gond nem ki­zárólag a bevezetőben jelzett 200 ezer lakás nélküli család gondja, hanem azoké is, akik tömegével kényszerültek a la­kótelepi panelházakba, nem feltétlenül s nem kizárólag a la­káspolitika, hanem az egész gazdaságpolitika által is vezé­relt településfejlesztési és tele- püléselsorvasztási gyakorlat miatt. És sajnos, ők jóval többen vannak, mint 200 ezren. Lakás­mobilitási reményeik halvá­nyak, lehetőségeik a minimum­nál is kevesebbet jelentő vélet­lenre zsugorodtak. Ők lenné­nek újabb százezrével — vagy éppen milliónyian? — a poten­ciális lakásigénylők. Ugyanak­kor jórészt őket fenyegeti a most már könyörtelenül végre­hajtandó szerkezetátalakítási program is. Ám ennek inkább csak szenvedő alanyai lehetnek, mert a manapság jellemző la­káshelyzet miatt — s ki tudja még meddig — a lakóhelyük­höz kötötték őket. Ördögi körben Ezért is — és miattuk is — központi téma a lakáshelyzet megoldatlansága, amellyel kap­csolatban a lakásszociológusok azt állítják, hogy „a gazdaság­ban máris megmozdult a lassú kibontakozás, amelyhez szerve­sen hozzáilleszthető a lakás: rendszer reformja. Ellenkező esetben (amennyiben a gazda­sági stagnálás tovább folytató­dik) nincs lehetősége a lakás- probléma megoldásának”. És a zárókérdés: vajon az iménti megállapítást akceptál- hatják-e mindazok, akik lehe­tetlen, elfogadhatatlan lakás- körülmények között kénytele­nek élni? Vagyis mindazok, akiknek teljesítőképességétől is függ az ország gazdasági — kö­vetkezésképpen társadalmi — stabilizációja, ám akik jórészt az évtizedek óta kielégítetlen la­kásínségük miatt is, egyszerűen képtelenek a tőlük elvárható gazdasági teljesítményekre. Ördögi kör... s pillanatnyi­lag még nem tudni, hogy vajon hol és hogyan lehet kitörni be­lőle? Vértes Csaba Gyümölcs- és zöldségválogatás, -csomagolás 1929-ben Kovácséknál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents