Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 8.

Szép épületről szép könyv!

Turisták ezrei fotózzák, filmezik, videózzák.

Versengve méltatják útikalauzok.

Tudatosult-e Kecskeméten, hogy milyen boldogok lehetnek városházájukkal?

Mesés Keletet idézi a főhomlokzatára rázúduló napsütésben, mintha harangzúgásos, holdas hegyek hódolnák tiszta éjszakákon.

Régóta esedékes kötelességét teljesítette a megyeszékhely tanácsa a csodálatos műemléket bemutató, többnyelvű, 56 színes és fekete-fehér felvétellel, ábrával gazdagított kötet kiadásával.

Sümegi György nem egészen egy nyomdai ív terjedelemben szabatosan, a legfontosabb tudnivalókat jól összefoglalva ismertette építésének történetét, indokolta műemléki védettségét, helyezte el Lechner életművében.

Megokolta: a XIX. század közepén miért vált sürgetővé új tanácsháza építése. Röviden utalt az 1890 májusában meghirdetett pályázatra, a bírálóbizottság döntése és az építkezés megkezdése közötti egyéves időszakban végrehajtott módosításokra, majd — részben jellegzetes idézetekkel — a tervező indítékaira, szándékára, újfajta sokszínűségének forrásaira.

A szerző ezt követően az épületen, a díszteremben látható történelmi személyiségek megjelenítését elemezte, utalt a híres nagytermi seccók kompoziciós előzményeire. A Társművészetek alcímmel jelzett részben ismét szó esik építészeti megoldásokról. Finom megfigyelés: Lechner saját elveinek jeladása nélkül miként — a részletekben is megmutatkozó játékossággal — igazodott kora ízléséhez. Figyelmes szemlélő csak egyetérthet a ritkán emlegetett hátsó homlokzat értékeinek kiemelésével. Sümegi György áttekintette Lechner kecskeméti működését, közli legfontosabb forrásműveinek adatait.

Nyilván terjedelmi korlátok akadályozták a szerzőt néhány, a városháza jelentőségét növelő, sajátosságait újabb szempontokkal megvilágító adat, összefüggés említésében. Talán egy-két mondatot megérdemelt volna: már a török korban is a főtéren volt a városháza. A közvélemény, a helyi sajtó már 1881-ben a dinamikus Lestár Péter egyik legfontosabb feladatának tekintette új városháza építését, de előbb rendbe kellett hozni a város pénztárcáját. Nem csak a Kecskeméti Lapok 1890 januárjában megjelent két cikke utal arra, hogy Lechnerék már a párizsi világkiállításra készítettek egy új kecskeméti tanácsháztervet, foglalkoztatta őket a feladat. Az építkezést 74 éves korában (!) elindíttátó Lestár Péter közgazdasági képességeit méltatja az a tény, hogy közpénztári és a lakossági terhek növelése nélkül készülhetett el egy időben a színház és a tanácsház. (Csupán az utóbbihoz 5 millió téglát használtak föl.) Tanulságos a nagytermet díszítő festményekről kialakult, végül is a művész elképzeléseit érvényesítő vita. Eredetileg több képet akartak elhelyezni,

szerették volna megörökíttetni az alpári csatát, Mátyás budai bevonulását.. . Székely Bertalan meggyőzte a bizottságot az építészeti és festészeti szempontok összehangolásának szükségességéről: csökkentették a képek számát. Ezért köszönte meg őszinte hálával az utolsó részlet átvételekor Székely Bertalan Kecskemétnek „a művészetet magasabb értelemben felkaroló eljárását".

A fotókat, reprodukciókat Kiss Béla készítette, a kötetet Tóth Sándor tervezte:

Akkor volna teljes az örömünk, ha a könyvet az érdeklődők meg is vásárolhatnák. Borsos ára ellenére bizonyára sokan gazdagítanák vele könyvtárukat, ajándékoznák meg ezzel külföldi ismerőseiket. (Nagyobb példányszám csökkentette volna egy példány előállítási árát.)

Most már sürgősen és határozottan intézkedni kellene, hogy a tanácsházára látogatókat a könyvben ábrázolt látvány fogadja, tűnjenek el a még kiabáló feliratok, állítsák sürgősen vissza eredeti állapotába a díszterem előtti — most elhanyagolt, részben stílustalanul átalakított — ruhatárakat, hozzák rendbe az udvarokat. A városi tanács 1979 decemberében hozott határozata — előírta a városházához méltatlan állapotok megszüntetését — óta sok minden történt, de van még mit helyrehozni.

Költők, írók lelkesült sorai is tanúsítják: nagy értékkel ajándékozták meg elődeink az utánuk következő nemzedékeket: „Tündér palotának bizonyára hinnéd — Melyet a futó szél tovalehel innét”. Sántha György szerint; a hullámos oromfalú városháza „oly szép valószerűtlen, mintha / éjszakai délibáb volna, / melyet vízitündérek loptak / játékos kedvvel a homokra."

Heltai Nándor

Ornitológustábor a Hanságban

• I lagyománny átáll már. hogy a 1 lanság egyik legszebb részén, a Fehér-ló környékén, minden évben összegyűlnek a természetet szerető diákok. Idén tizenkettedszer rendezik meg a hansági ornitológiái í:s természetvédelmi kutatótábort, két hétig 30 tanuló ismerkedhet a természetvédelmi táj szépségeivel, élővilágával. Képünkön: vízmintavétel.

• Csak néhány napig élvezhette a szülői szeretetet az a gólya, amelynek mindkét szülője nagyfeszültségű vezetéknek repült és elpusztult. A tábor lakói pártfogásba vették, békával etetik és mire a tábornak vége lesz, már szabadon repülhet.

FI LM JEGYZET

Nyitott ablak

Az elmúlt esztendőben az állami támogatás csökkenése igen sokféle változást indított el a moziszakmában. Az új forgalmazók és a szerződéses üzemeltetők megjelenése mellett újabban filmek is készülnek magánvállalkozásban. Ezek egyike a Bodrogi Gyula és Bednai Nándor rendezte új magyar produkció. Több gyártó: a Dialóg Filmstúdió Vállalat, a Mafilm, a Vidám Színpad, a Ramovill adta nevét, de elsősorban pénzét a vállalkozáshoz, nem is titkolva, hogy elsősorban üzleti haszonra számítanak.

Érteni azonban nem értem, hogy a szervezők művészeti vezetők(?) milyen logika alapján képzelhették vonzónak Nóti Károly katonakomédiáját ma — David Bowie és Harrison Ford látványos kalandjai között —1 elsősorban a tizen- és huszonévesekkel töltött, nyugati, ráadásul nem is értéktelen kom- mersszel minden korábbinál jobban elárasztott moziban. A mulatságosnak szánt darabban tulajdonképpen a körültekintés hiánya lehetne az egyetlen valóban mulatságos adalék. Mert Bednai Nándor és Szenes Iván a mai néző számára tökéletesen érdektelen és igénytelen átirata nem „terheli” a nézőt másféle poénnal. Talán érdekes részletek derülnének ki egy kérdőíves akció során — már ha egyáltalán a kiválasztottak hajlandóak lennének végigülni —, hogy mit is kezd egy Búd Spence- ren, Bruce Lee-n, Spielbergen és Cop- polán felnőtt átlagos ifjú vagy középkorú néző a nyolcvanas évek végén az egykor kabarészínészi alakításokra épített baka- és cselédhumorral, a marcona hadnagyok és kacér cselédlányok törvénytelen gyerekeiről szóló „frenetikus” „tréfákkal”. Kik és hogyan gondolhatták komolyan, hogy ma, amikor a kápráztatóan profi szórakoztatás szinte követhetetlenül sokféle csatornán áramlik hozzánk, Kabos László, Csákányi László, Bodrogi Gyula és Ki- bédi Ervin — akik a maguk műfajában természetesen elismerésre méltóan teszik a dolgukat —, több évtizedes tréfáikat fölmelegítve megoldják majd a közönség visszahódítását a film műfajában Magyarországon. Az is különös, hogy miért él ilyen elpusztíthatatlanul a legújabb szórakoztatási kísérletekben is — a. vidéki színházi programkínálat tekintélyes részével az élen — a kabaré, ráadásul annak is a legolcsóbb, tartalmilag, formailag divatjamúltan poén- kodó formája. Nem az első eset, hogy egy efféle koprodukció eredményességét a kritikánál ebben az esetben illetékesebb jegybevétel sem erősíti meg. Bízzunk benne, nem számít kelendő cikknek ma a hakni akkor sem, ha vásznon pereg és történetesen kosztümös!

Károlyi Júlia

Kl SA JTÖPOSTA E

Tanulságos beszélgetés — taxisokkal

Flétfő, késő délután. Olvasónk — kérelmére tituláljuk egyszerűen csak Utasnak — beszáll a Volán egyik taxijába, hogy a megyeszékhely belterületéről a szomszédos Katonatelepre jusson. A fiatal sofőr máris a gázpedálra lép.

Miközben az autó nyeli a kilométereket, s a percek múlnak, az Utas előveszi a friss Esti Hírlapot, lapozgatja, majd óhatatlanul felfigyel a cikkre, mely arról szól: fekete zászló leng a budapesti taxikon, ugyanis a munkatársak gyászolják a szolgálatteljesítés közben meggyilkolt kollégájukat.

— Döbbenetes ... —jegyzi meg halkan a gépkocsivezető, aki az újságra pillantva adja hírül, hogy tud a tragédiáról.

Kis csend következik, majd az Utas kérdez: '

— Maguk, kecskeméti Volán-taxisok védve vannak-e az ilyesmitől?

A sofőr gondolkodás nélkül felel:

— Korántsem megnyugtató a helyzetünk. Bár itt az URH-rendszerű adó-vevő, csakhogy nagyon öreg készülék, kis hatásfokkal működik. Úgyannyira, hogy a város egyes pontjairól sem halljuk tisztán a diszpécserünket. A pár kilométernyire lévő Katonatelepről pedig már semmi kapcsolatunk a központtal. Ha tehát bajba kerülnénk, segítséget sem lehetne kérni e készülékkel.

— A CB-rádiósokat sem tudják vele elérni?

— Nem. A kapcsolatteremtéshez nekünk is CB-rádióra lenne szükségünk. Csakhogy ehhez nincs elég pénze vállalatunknak. így azután jobb híján csak óvatosak lehetünk, meg a szerencsében bízhatunk, abban, hogy csupa jószándékú embert fuvarozunk.

E témáról szót váltottunk a néhány hónap múlva nyugállományba készülő taxissal. Sági Györggyel, aki eddig csaknem másfél millió kilométert tett meg. Neki is voltak már izgalmas pillanatai a kocsijában tartózkodók „jóvoltából”, érthető hát, hogy önvédelmének lehetőségével sokat foglalkozik. Ezeket mondja:

— Szerintem sem az URH-, sem a CB-technika nem igazán alkalmas a védelemhez, ha a taxist a kocsiban ülve, s váratlan pillanatban éri támadás. Ez esetben idő és mód sincs a mikrofon használatára, de még a vijjogó hangot adó riasztóberendezés sem ér semmit, ha a helyszín ritkán lakott térség.

— Akkor Ön miben látja a megoldást?

— A kábítóspray használatában. Ez egy speciális szerkezet révén működne, amit a taxis kezelne ...

Nos, e műszaki ötlet további leírásától eltekintünk, megjegyezve: az illetékeseknek érdemes lenne a részleteket megismerniük, s ehhez szíves partnerek volnának a taxisok.

„Miért tettek rosszat velünk?”

Téesztagként régóta baromfitenyésztéssel foglalkozunk, s a felnevelt szárnyasokat a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet veszi át. Hosszabb időn át megállapodás volt érvényben a gazdasággal, mely e vállalkozásunk alapján havi háromezer forint munkabért adott nekünk. Ez év tavaszán minden megváltozott. De hogyan?

A másik fél „jóvoltából” megszűnt a tagsági viszonyunk, s a munkakönyvünket postai úton kaptuk meg. Összesen 21 családot érintett a döntés. Valamennyien nehéz helyzetbe kerültünk, hiszen nincs keresetünk. Az igaz, hogy szerződés alapján továbbra is felvásárolja tőlünk a baromfit a szövetkezet, de a tevékenységünk révén egyáltalán nem gyarapodik a nyugellátáshoz szükséges szolgálati időnk. Ma sem értjük az illetékeseket: miért teltek rosszat velünk?

Fülöpszállási baromfitartók

ÜZENJÜK

Dusnoki Dezsőnek, Kisszállásra:

Ez év januárjától az öregségi nyugállományban lévő személy az ellátása korlátozása nélkül dolgozhat és kereshet. E tevékenységéről nem kell tájékoztatni a nyugdíjfolyósító szervet. Más szabály vonatkozik a rokkantsági nyugdíjasra, akinek nyugdíja megszüntetendő, ha rendszeresen alkalmazzák, s az ebből származó bére legalább négy hónapon át nem kevesebb annál az ösz- szegnél, amelyet a megrokkanása előtt végzett munkakörében elérhetne. Részletesebb felvilágosításért forduljon társadalombiztosítási szakemberhez.

„Tanácstalan vagyok” jeligére: A Munka Törvénykönyve világosan leszögezi, hogy fegyelmi büntetés csak a munkaköri kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben szabható ki. A vétkességet a munkaadónak kell bizonyítania. Soraiból azonban arra következtetünk, hogy önnek nem a munkavégzését, hanem magánkapcsolatait kifogásolják kenyéradó gazdái, akik megtorlásul a felmondást helyezték kilátásba. Véleményünk az, hogy az ilyesféle fenyegetés, intézkedés nélkülöz minden jogalapot. Noha létezik olyan előírás, miszerint a dolgozónak munkahelyén kívül is a munkaköréhez méltó magatartást kell tanúsítania, e regulakc- retbe nemigen sorolható be vétkes mulasztásként az a tény, hogy például ön rossz házasságban él, s az abból való kijutása reményében 16 'évvel fiatalabb lánnyal alakított ki partneri viszonyt, a kölcsönös vonzódás alapján. Amennyiben magánéletét a munkaadója fegyelmi büntetéssel (ezen belül a legsúlyosabb döntésnek minősülő elbocsátással) honorálja, forduljon jogorvoslatért a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, indokolt esetben pedig a munkaügyi bírósághoz.

„Telek” jeligére, Bajára: A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény értelmében mentes az adófizetés alól az ingatlankisajátítás utáni kártalanítás összege. Mindez azért van így, mert a kisajátítást elrendelő jogerős határozat végrehajtásakor nem képződik új jövedelem.

Téglásné Halász Juditnak, Kecelre: A terhességi-gyermekágyi, illetve gyermekgondozási segély, valamint a gyermekgondozási díj szolgálati időn (munkaviszonyon, szövetkezeti tagsági viszonyon stb.) alapuló ellátás. Bár ön rövidesen megszüli első kisbabáját, ám a levélben említett foglalkoztatási időt, s a mostani állásnélküliségét tekintve nem rendelkezik jogosultsággal, hogy rendszeres segélyezésben vagy díjazásban részesüljön. E gond megoldásában segíthet a méltányossági intézkedés. Ez utóbbit kérje írásban a megyei társadalom- biztosítási igazgatóságtól.

Trungelné Román Irmának, Izsákra: A helyi Dobó utcában szakaszosan készült el a szilárd burkolat, s bár e kivitelezési munka már 1985 végén befejeződött, a 18/1983. (X. 16.) ÉVM—KPM számú rendelet alapján kötelezően felszámítandó útfejlesztési hozzájárulással csak az idén tavasszal terhelte meg az érintett lakosokat a nagyközségi tanács. E kivetés kissé késedelmesnek tűnik, ám nem ütközik jogszabályba, ugyanis a közműfejlesztési hozzájárulás adó módjára behajtandó köztartozás, amelynek elévülési ideje az esedékességtől számított öt esztendő. Fontos megjegyezni, hogy e pénzbeli kötelezettség megállapításakor a legfrissebb telekkönyvi adatok szolgálnak alapul. Ha ön úgy véli, hogy a Dobó utcában 2 éve vásárolt ingatlana árában benne foglaltatik a hivatalosan csupán most kasszirozásra kerülő útfejlesztési hozzájárulás is, az eladótól peres úton követelheti vissza az ilyen címen kifizetett pénzt.

E közérdekű ügyben tájékoztatást kértünk a szóban forgó mezőgazdasági nagyüzem elnökétől, Vízi Mihálytól, aki a következőket mondotta:

— Tagjaink háztáji gazdaságában hagyományos teendőnek minősül a baromfinevelés, amit szervezetten támogatunk, például az igények szerinti mennyiségű naposcsibe kihelyezésével, s a tartásukhoz, pontosabban a kívánt súlyuk eléréséhez szükséges takarmány biztosításával. E vállalkozások eredményeként évente több százezer pár rántani való csirkét veszünk át és szállítunk a feldolgozó üzembe.

Korábban tényleg az volt a gyakorlat, hogy az otthonukban baromfit gondozó tagjainkkal szerződést kötöttünk, minek alapján garantáltunk részükre havi bért. Csakhogy az adózás új rendje módosította a jövedelmezőség arányát a téesz és a tagok vonatkozásában is. Ez a módosítás pedig jövedelemcsökkenéssel lett egyenlő.

A bekövetkezett helyzetről sokat meditáltunk. Szakembereink szoroz- tak-osztottak. nemkülönben a tagok. Az idei év tavaszán meghívtunk adóügyi szakértőt, akinek részletesen elmondtuk bánatunkat, s ő kendőzetlenül válaszolt, ismertetve az adójogszabályok szerinti kötelezettségeket.

Már ezen az összejövetelen megszületőit a döntés, hogy a régi munkaviAhonnan szomorúan távozott a vendég... I

Köztudomású, hogy a szakállt nem viselő férfiak jól ápoltságának alapvető feltétele a rendszeres borotválkozás. Akik munkaképes korban vannak, általában maguk végzik el e műveletet, később azonban már sokaknak gyengül a látása, vagy remeg kissé a keze, s ők a borbélyra bízzák ezt a feladatot.

A Kecskeméten lakó 82 éves Gyula bácsi — kérésére nevezzük így — szintén gyakori vendég a Csongrádi utcai otthonához közeli egyik fodrászatban, azon a júliusi hétköznap délelőtt azonban a szolgáltató másik üzletébe tért be, ahonnan pillanatokon belül távoznia kellett. Az esetet így mesélte el:

— Utazni készültem, s miután megváltottam jegyemet a nagyállomáson, rádöbbentem, hogy jócskán van még időm a vonat indulásáig. Mert egy kicsit borostás voltam, gyorsan bekopogtam az ottani figarókhoz. Nyomban leültem a szabad székre, s udvariasan mondtam: borotválást kérek.

A fodrásznő egyáltalán nem kezdett hozzá a rutinos teendőhöz, hanem végigmért tekintetével, majd hűvös tömörséggel közölte: akkor borotvál meg, ha nyiratkozni is fogok.

Mikor a meglepetéstől felocsúdtam, közöltem, éppen a megelőző héten voltam hajvágáson, így ettől most eltekintek. A hölgyet mindez nem érdekelte, hanem határozottan felszólított: döntsem el, igény- lem-e ily módon a szolgáltatást, vagy sem. Ekkor nemmel válaszoltam, mire adott tanácsot: amenyszonyi-kereseti forma gazdaságosan nem tartható. Az a bizonyos 21 tagtársunk - ellentétben a panaszos levélben írottakkal - önként lépett ki a szövetkezetből, s e döntésükben őket sem pro, sem kontra módon nem befolyásoltuk. Velük rosszat senki nem tett, a változást végső soron a gazdasági szabályozók idézték elő.

A volt tagok most mindannyian kistermelők, akik azonban a megelőzőek- ben említett támogatási megkapják tőlünk. Ami a keresetüket illeti, az garantált, hiszen köztudott, hogy évi 500 ezer forint jövedelemhatárig adómentesek. Amennyiben pedig a megfelelő társadalombiztosítási járulékot rendszeresen fizetik, működésükkel nyugdíjalapot is teremtenek maguknak. Ha azonban egyszer másképpen határoznak, újra kérhetik a felvételüket közösségünk tagjai sorába . ..

Végezetül elmondom, hogy a Minisztertanács július l-jei döntése igen kedvező azon tagok számára, akik mindig szívesen serénykednek saját gazdaságukban. Ők ugyanis, feltéve, ha teljesítették az évi 1000 1500 óra

foglalkoztatási kötelezettségüket és szövetkezetünkkel megállapodást kötnek, munkanap-jóváírásban részesülhetnek az otthoni munkájuk után, ami a nyugdíjba is beleszámit. ha kifizették a vele kapcsolatos járulékot.

nyiben remeg a kezem, használjak villanyborotvát.

Elhagyva az üzletet, megfogadtam: oda többé nem teszem be a lábam. Érdekel viszont, hogy milyen meggondolás, vagy felhatalmazás alapján léphet fel így a vendégével szemben egy fodrász.

A kecskeméti MÁV-állomáson található 5-ös számú fodrászat szerződéses üzemeltetésű és a Kecskeméti Fodrász Szövetkezethez tartozik. Műszaki vezetője, Sándor Tibor a történtekről értesülve, így tájékoztatott bennünket:

— Dolgozónk súlyos mulasztást követett el azáltal, hogy megtagadta az idős bácsi horotválását. A különféle szolgáltatásainkat tilos összekapcsolni. Nekünk mindig a vendég óhajának megfelelően kell a munkát elvégeznünk. Az a szak társunk, aki nem így tesz, számolhat a felelősségre vonásával.

Egyébként szakmailag megengedhetetlen az említett két szolgáltatás egyidejű elvégzésére még csak ajánlatot tenni is. Miért? Mert a borotválkozás a napi higiénia része, inig nyilatkozásra minimum két-három hetenként van csak szüksége az embernek.

A kellemetlenségért ezúton kérünk elnézést az idős bácsitól, akit megnyugtatunk: intézkedésünk révén nem kerülhet sor többé a vendéggel való hasonló bánásmódra!

Szerkesztette: Velkei Árpád

Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611