Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-08 / 188. szám
r 1988. augusztus 8. • PETŐFI NÉPE • 5 Mire jó a váltó? Avagy pénzügyi politikánk gondjai Az idei év gazdaságpolitikájának egyik slágertémája lett a pénzügyi politika mindkét része, a fiskális és monetáris, vagy ha úgy tetszik, a költségvetési és a hitelpolitikai gyakorlatunk. Érthető ez az élénk érdeklődés a pénzpolitika iránt, hiszen a költségvetési hiány csökkentése nemcsak a felhasználás korlátozását, de a megtermelt jövedelmek ütemesebb és a tervezettet meghaladó elvonását eredményezheti. A termelő ágazatokat érintő pénzszűkítő politikát pedig nyilván azért éri kritika, mert minden érintett fel tud hozni „népgazdasági érdeket” sértő hatást az általánosan alkalmazott, vagy alkalmazni kívánt módszerrel szemben. Nincs olyan gazdasággal foglalkozó újságcikk, rádiós vagy televíziós adás, melyben a kérdést már többször oda-vissza ne vitatták volna meg, kritika tárgyává ne tették volna, de a megoldás realizálható lehetőségei mindig elmaradtak. Felkavart állóvíz Óvatosan bánjon a kritikával — a helyzet bármilyen oldalról történő bemutatásával — az, aki képtelen a választható út valamelyikét megmutatni. Miért van szükség a pénzszűkítő gyakorlatra a termelő ágazatokban? A kialakulóban lévő piacgazdaságban a pénznek szánt szerep meghatározó, a pénztulajdonosnak nem, kis kockázattal járó felelőssége kíméletlen lesz. Nem véletlen tehát, hogy sokan szeretnék az értékmérő funkciót kisebbíteni, várható hatását elodázni. Az állóvizet felkavarta a monetáris gyakorlatnak a múlt évben kialakult határozatlansága, az ez évben megkezdett — de módszereinek végrehajtását nem jól prognosztizáló — szigorúbb gyakorlata. A pénz mennyiségének szűkítése a termelés területén többek között megvalósítható egyfelől a hitelpénz-kibocsátás csökkentésével, másfelől a bankhitelnek vállalat- közi hitellé történő átalakításával. Az előbbi a banki adminisztráció továbbnövelésével, a hivatali beavatkozás módszereivel és legkevésbé a piaci törvények érvényesülésével valósulhatott volna csak meg. Az utóbbi megvalósítása a gazdasági folyamatoknak számlapénz mellőzésével, értékpapír közbejöttével lehetséges. A vállalatközi hitelezést a váltó testesítheti meg. Használható értékpapír Érthetetlen a gazdálkodó szervek ettől való idegenkedése. Amíg a váltó a reálfolyamatok kísérője — az áruváltó—áru résztvevője — addig a jegybanktól nem kívánja meg a hitelpénz kibocsátását. Ebből következik viszont, ha az üzleti bankok által leszámítolt váltó a jegybankhoz kerül, úgy csak akkor nem növeli a gazdaságban kintlévő pénzállományt, ha a kereskedelmi bank hiteleit csökkentik a viszontleszámítolt összeggel. Nyilvánvaló, hogy e hitelekből finanszírozott kölcsönöknek ezzel együtt arányosan csökkenniök kell. Ezért nem lehet például adót sem fizetni váltóval, mert az adó már megtermelt és részben realizált termelésből származó jövedelem előlege. A váltó pedig — mint láttuk — az áru és szolgáltatás termelési folyamatában használható értékpapír. Mint ilyen, a reálfolyamatok részeként lényegesen gyorsabban forog mint „pénzeszköz” a hitelpénznél. Ezáltal kíméli a hitel tömegét, meggátolja a készletek hatékonyságának romlását, a gazdaságtalan termeléshez nem biztosít forrásokat, a piac értékítélete felé kényszeríti a termelés és értékesítés fázisait, szigorúbbá teszi a szerződéses fegyelmet. Talán ez az egyik morális oka annak, hogy ilyen sok ellenzője van, pedig ha a fizetés módjaként a szállítási szerződésekben a „váltót” jelölték volna meg, és nem a kritizálgatás, a monopolhelyzetre hivatkozás, az önkényesen választott leszámítolási gyakorlat akadályozná elterjedését, már lényegesen előbbre járnánk a váltó elterjedésében. Egyesek szerint a váltóval nem lehet a monopolhelyzetet megtörni. Téves nézet, még ha reális tapasztalatokra támaszkodik is. Ha a hitelt pénzteremtő eszközként csak a tőke növelésére, a fejlesztés és struktúraátalakítás érdekében használnánk fel, akkor a termelés reálfolyamatát teljesen átterelhetnénk a „vállalatközi hitelezés”, a váltó területére, tekintet nélkül arra, hogy termelőről, kereskedőről vagy csak szolgáltatásról volna szó, mindenki váltóval forgalmazhatna. Meg kell tanulni Természetes igény, hogy e folyamatok eltérő ütemessége, belső költségstruktúrája által teremtett pénzigényt a kereskedelmi bankoknak ki kell tudni elégíteniök. Saját forrásaik elégtelensége esetén lép csak be a jegybank a „váltóhi- tel” bankoktól független — keret nélküli — pénzteremtő funkciójával és ezt mint monetáris szabályozó egyikét a piac pénzmennyiségének meghatározására használja fel. Sokan kifogásolták, hogy a bankok nem tanították meg a gazdálkodókat a váltó használatának tudományára. Ha valaki nem tanulta meg az „F betűt”, ne a tanítóját szidja, hanem pótolja az elmulasztott ismereteket. Egyébként a Gazdasági Kamara, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság többször is lehetőséget nyújtott ilyen jellegű tanfolyamokon való részvételre. Mi az oka, hogy főleg a mező- gazdasági termelés csúcsidőszakában ilyen váltóellenes hangulat uralkodik? Rendezni a folyamatokat Nem vállalkozhatunk a nyilvánosság előtt megnyilatkozók okfeltárásának csokorba kötésére. Azt azonban mindenképpen meg lehet állapítani, hogy a gazdálkodási és annak számviteli nyilvántartása szempontjából kényelmesebb volt a számlapénzként megjelenő hitellel dolgozni; a nem megfelelően választott fizetési mód a reálfolyamatok rendjébe nem könnyen enged teret a váltónak; a szállítók nehezen látják be, hogy bevételükhöz lényegesen gyorsabban jutnak, és még kamatot kapnak a kiegyenlitéskor. A vevők olcsóbb kölcsönnel fizethetnek, mint bármilyen bankkölcsön esetén; a pénz forgási sebességének növekedése mérsékelheti a' forgótőkeszükségletet. A „váltóhitel” nem lehet a pénzszükítés megakadályo- zója, de fokozatosabban teszi lehetővé a felesleges pénzek kivonását a gazdaságból, mivel az üzleti bankok bonitásvizsgálata a leszámítolás differenciálásával felszínre hozzák a kedvezőtlen pénzügyi egyensúlyba került vállalatokat. Kívánatos volna a sok vita és egymásra mutogatás helyett rendet tenni a fejekben, rendet a pénzforgalmi folyamatokban, mert nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a szükségszerűen bekövetkező piaci mechanizmust megállítsuk. Az akadályok elhárítása legyen mindazok feladata, akiknek érdeke a dolgok jobbá tétele, mert itt ma már a tetteké a pálya. Szendrey J. Sándor Fogyóban az északi-tengeri kőolaj Nagy-Britannia északi-tengeri kőolajmezőinek termelése az évtized végére annyira csökken, hogy az országnak már kőolaj-behozatalra lesz szüksége. A mai kitermelési eljárásokkal — ebben már a víz besajtolása is szerepel — a 8,2 milliárd tonnára becsült északi-tengeri kőolajvagyonnak mintegy 42 százaléka, vagyis megközelítőleg 3,4 milliárd tonna hozható a felszínre. Érthető ezért az a törekvés, hogy további — úgynevezett fokozott kőolaj-kihozatali — eljárásokkal igyekeznek a készleteknek legalább a felét kitermelni. Evégett a Shetland-szigetek- től északkeletre 160 kilométeres távolságban lévő Brent kőolajmezőn a Shell és az Esso kőolajtársaságok nagyszabású, közös kísérletbe kezdtek. A telepben a kőolaj felületi feszültségét vegyi anyag besajtolásával kívánják csökkenteni, s ezáltal elősegíteni a kőolajáramlást. Azt tervezik, hogy e célra nitrogéngázt használnak majd fel. A nitrogéngáz hivatott pótolni a földgázt, mert annak zömét eladták a brit gázvállalatnak. A nitrogéngáz a földgáznál kevésbé keveredik a mezőben levő folyadékkal, ám mihelyt bejut a vízzel elárasztott kőolajmezőbe, a tárolókőzet pórusaiban rekedt kőolajat lefelé irányuló mozgásra készteti. A nitrogéngázt a levegőből kívánják kivonni, ám az ehhez szükséges tengerparti létesítmények költségét 1,4 milliárd fontra becsülik. Jövedelmező kígyótenyésztés háztájiban Vietnam egyik déli tartományában, Minh Haiban az utóbbi időben felvirágzott a kígyótenyésztés. Nem teljesen váratlanul persze, hiszen a Mekong deltájában, Ca Mau településen például a helyi lakosok már évszázadok óta tisztában vannak a kígyó nem elhanyagolható gazdasági hasznával. A kígyóhús például nemcsak igen ízletes és tápláló, hanem különböző gyógyszerek adalékanyagául is szolgál. Zsírjából égési sebek kezelésére kenőcsöt készítenek. Alkoholban feloldott epéjéből híg kenőcsöt kevernek, amely kiváló enyhítője az izomláznak. A csontokból huzamosabb melegítés, forralás után' különleges, erősítő-frissítő tulajdonságú zselatin keletkezik. Végül, de nem utolsósorban a kígyóbőr szintén alapanyaga némely orvosságnak, s emellett kiváló minőségű bőrtermékeket készítenek belője. A Minh Hai-i gyógyszergyár évente mintegy 3-5 ezer kilo- grammnyi kígyót vásárol fel a helyi vadászoktól. Azonban a kígyók kedvelt lakóhelyének, a mangróveerdők ritkulásának következményeként kevesebb lett a vadon élő és befogható hüllő is. Ezért megpróbálkoztak a tenyésztésükkel. Az ötletet 1984-ben az adta, hogy egy, a gyárban tartott kígyó 12 kicsi hüllőnek adott életet. így a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kígyó fogságban is képes a szaporodásra. Fel is épitettek egy kígyófarmot, ahol azóta sok ezer kicsi kígyó látott napvilágot. A hüllőket három hónapos korukban a helyi lakosoknak mintegy háztájiba kiadják „felnevelésre”, majd visszavásárolják. Jól jövedelmező tevékenységről van szó, amit talán az is bizonyit, hogy a kígyótenyésztés egyik résztvevője, Nguyen Hung Tan másfél év alatt 18 kilogrammnyi kígyóért 250 ezer dong (18-20 ezer forint) tiszta jövedelemhez jutott. Ez — a magas inflációt is figyelembe véve — Vietnamban tisztes jövedelem. (MTI-Press) — daróczi — Emlékcseppek Csehszlo vákiából évente számított szokásos nyereségráta 13,5 százalék. HARMADIK CSEPP: Ez kissé sörillatú. Az 1573-ban alapított brumovi sörgyárban voltunk. A kinti szikrázó meleg után előkerültek a pulóverek, sőt összébb is húztuk magunkon, míg megnéztük a sárgaréz főzőüstök mellett jól megférő modem technikai eszközöket. NEGYEDIK CSEPP: Erről inkább a tej jut eszembe, bár igazán a sertésnek kellene. A videofilmen látott, lényegében ISV-technológiával „előállított”, teljesen steril környezetbe születő malacok képe — őszintén — sokáig kísértett. Pedig tudom, a film a legkorszerűbb technikai fogásait mutatta be. Csodálni valók az eredmények, a második-harmadik generációs vágóállatok. A hozzárendelt adat pedig: egy kilogramm hús előállításához felhasznált takarmány 3,05 kilogramm. Mégis inkább a fehéren, barnán, sárgán csordogáló, keveredő tejre emlékszem szívesen a szövetkezet tejfeldolgozójában. Összeszámlálhatatlanul sokféle termék készül itt a város és a környező települések ellátására. ÖTÖDIK CSEPP: A slusovicei agro- kombinátban a 800 férőhelyes tehenészet még nem különösebben lélegzetelállító, de a hozzá szorosan kapcsolt tevékenység, a zigótaátültetés! Nem csoda, hogy az állatorvos-hallgatók ez irányú képzését is itt végzik. Versenyistállót mutattak, sőt saját lóversenypályát. És a biotechnológiai üzem! Természetes alapanyagú rovarölő és egyéb növényvédő szereket gyártanak. A fémcsövek, tartályok, szerelvények bonyolult rendszerét egy hatalmas üvegablakon figyelhettük. Nemcsak mi, hanem az üzem dolgozói is. De minek is közelebb menni? Emezen az oldalon az okos számítógép mindent elrendez. De a legszebb, a hegyekkel körülölelt tó, mellette a gazdaság üdülőcentruma. Szálloda, teniszpálya, étteremmé alakított hajó. Ja igen! Az agrokombi- nát dolgozói féláron kapnak itt szobát. HATODIK CSEPP: Az üzemlátogatások mellett természetesen arra is teremtettek módot a szakemberek, hogy közös gondok megoldására lehetőséget keressenek. így esett szó gyümölcsfeldolgozónak alapanyag szállításáról, termelési technológia kipróbált eredményeinek kölcsönös hasznosításáról, csereüdültetésről és nem utolsósorban a járási Kasawa népi együttes kiskunsági szereplésének előkészítéséről. ÉS A SZIVÁRVÁNY, AMI A SOK CSEPPET ÖSSZEFOGJA: Valamennyien innen, a Kiskunságról, a homokról indultunk erre az egyhetes útra, a szemünknek szokatlan, hegyes vidékre. Eleinte tele volt a kisbusz sóhajtásokkal: de szép, nézd! A harsogó fenyőzöld, a bujkáló patakok látványa lekötötte a társaságot. De nem kellett sok idő, amikor már azért bökdöstük egymást, hogy a másik is lássa az erdőkből kihasított, de gabonával bevetett talpalatnyi területeket, a fürge, mozgékony gépeket, a működő öntözőgépek rengetegét. A röpke konzultációk — nézd, mekkora fogást csinál a traktor, a hegymenetben mennyit csökken a sebesség — után a legtöbbször ehhez hasonló mondat hangzott el: ilyen elkelne az otthoni földeken is. G. E. • Isz-úvoda. • fejsz íncsomagolás. E z az a pillanat, amikor szégyenkezem. Egy útibeszámolót valójában a hazaérkezéskor azonnal papírra kellene vetni, bár még akkor sem emlékezik mindenre pontosan a tollforgató. Hát még, ha ilyen-olyan halaszthatatlannak ítélt tennivaló után szánja rá magát élményeinek leírására. így lesznek az emlékek folyamából csupán cseppecskék. ELSŐ CSEPP: A Kiskunsági Mező- gazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének nyolctagú küldöttsége izgalmának levezetéseként szinte egy emberként vonult kávét inni a hosszú út előtt. Itt az ideje a „régen láttam már” felkiáltásoknak. Csipkú Sándor, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnöke, a delegáció vezetője, névsorolvasást tartott. Csengődi Sándor, a Kaskantyúi Homokgyöngye Tsz elnöke, Bozó Lajos, a Kiskunfélegyházi Lenin Tsz párttitkára, Weinhardl József, a Bócsai Petőfi Tsz elnöke, Zsámhoki Jánosné a Teszöv föellenőre, a csoport mellé kirendelt tolmács, Bányi Tivadar és a nevéhez méltóan harcsabajuszú Harcsa Lajos gépkocsivezető lassan elhelyezkedett a Hungarocamion Mercedes kisbuszában. Az úticél a csehszlovákiai Gottwaldov. Az ottani járási tsz- szövetséggel tízesztendős a kapcsolata a kiskunságiaknak. Ők láttak vendégül bennünket. A nyelvi nehézségek ellenére, este a fogadáson, gyorsan összemelegedett a társaság, már a magyar fülnek is ismerősnek csengő agrár- szakszavak is gyakran keveredtek a beszélgetésbe. MÁSODIK CSEPP: Magas, szőke asszony, a Javolnik Szövetkezet főmérnöke, beszélt a nehéz körülmények között, de csodálatos hegyvidéki környezetben gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem életéről. Kevés a szántó, sok a gyep, tehát fontos a szarvasmarhaágazat, a tejtermelés, a borjúnevelés, nem kevésbé a juhászat. És persze a kiegészítő tevékenység, a fafeldolgozás, a Tesla gyárral kooperációban dolgozó üzemrész. Megnézzük a szövetkezet építette óvodát, az egészségügyi központot, amit szintén a gazdaság tart fenn. És — vajon jól értettük? — az # Az agrokomhinát versenylovait járatják. • A delegáció tagjai a sörgyár előtt.
