Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 8. Deszantosok botránya Moszkvában Minden jóérzésű moszkvai lakos csak felháborodással reagálhatott arra, amit augusztus 2-án a hadsereg kötelé­kéből frissen elbocsátott fiatalok müveitek a város köz­ponti, Gorkij nevét viselő parkjában: mint a TASZSZ jelentette, mintegy nyolcezer fiatal úgy döntött, hogy a legrosszabb hagyományok szellemében ünnepli meg a légideszant fegyvernem létrehozásának 56. évfordulóját — avagy inkább önmagát. .. A jelentés szerint az ország különböző pontjairól érke­zett egyenruhás fiatalemberek már a kora reggeli órák­ban gyülekeztek ezen a keddi napon a parkban, s a találkozót a maguk módján próbálták emlékezetessé ten­ni. Csupa virtuskodásból, kivagyiságból az ittas deszan­tosok letaposták a park pázsitját és virágait, — a park­ban pihenők kérését, hogy hagyják abba az italozást és a növényzet tönkretételét, a legdurvább káromkodások­kal utasították vissza. A vandalizmus a parkban tartott délelőtti koncert idején érte el egyik csúcspontját, de még késő este is folytatódott. A deszantosok fölmásztak a színpadra, ott itták üvegből a vodkát és a bort, megkapa­rintották a mikrofont. Erőszakkal kényszerítettek máso­kat, hogy vigyázzállásban igyanak, az Afganisztánban hősi halált halt fegyvertársaik emlékére. A park egyik szökőkútjánál a deszantosok térden állva elkezdték le­tépni magukról a katonai kitüntetéseiket, s a vízbe haji- gálták az érdemrendeket. A koncertet a rendezőség kény­telen volt félbeszakítani. Az esti műsoron ugyanez megismétlődött. A részeg deszantosok nem hallgattak a jó szóra, sem a rendőrök­nek, sem józan társaiknak nem sikerült jobb belátásra bírniuk őket. Verekedések robbantak ki, s a park hama­rosan úgy nézett ki, mintha légitámadás érte volna. Amikor este tízkor a parkot bezárták, a deszantosok kis csoportokba verődve az Arbat utca felé indultak, ahol szintén kihívóan viselkedtek, zavarták a járókelők­nek és a környék lakóinak nyugalmát. A rendőrök fel­szólításaira sem hagyták abba a rendbontást, majd egy csoport a Kalinyin sugárúton a Vörös tér felé indult. A csoporton belül verekedés tört ki, a deszantosok bele­kötöttek a járókelőkbe. Végül a rendőrség erélyes közbe­lépésének köszönhetően sikerült helyreállítani a belváros rendjét, igaz. hat rendőrt sérülésekkel kórházba kellett szállítani — írja jelentésében a szovjet hírügynökség. Kik használhatják az örmény kormány üdülőit? Más szovjet köztársaságok korábbi példáját követve az Örmény SZSZK Mi­nisztertanácsa és az Örmény KP KB is úgy döntött, hogy az örményországi egészségügyi és szociális minisztérium kezelésébe adja át a kormány üdülőit, vendégházait, a minisztertanács hétvégi bungalóit. Az erről szóló határozatot csütörtöki számában ismertette a Kommunyiszt című orosz nyelven megjelenő jereváni lap, amely egy másik határozatot is ismer­tetett: ez a különböző — nem magántulajdonú üdülők felhasználásában mutat­kozó súlyos hiányosságok felszámolásáról szól. A moszkvai Pravda szombati számában ismerteti ezt a két határozatot, és jereváni tudósítójának tollából arról is beszámol, hogy a köztársaságban alkotó szellemű vita bontakozott ki a felhal­mozódott gazdasági és szociális problémák megoldásáról. A köztársaság lakossá­ga olvasói levelekben és telefonhívásokban immáron nem elsősorban elégedetlen­ségét, panaszait hangoztatja, hanem konkrét javaslatokat tesz a helyzet javítására. — Igazuk van az embereknek — mondta Szűrén Arutyunján, az Örmény KP KB első titkára a lap tudósítójának — az összegyűlt gondokat meg kell oldani, s ha ez nem is megy egyhamar, ki kell jelölni a legfontosabb célt, ez pedig nem lehet más, mint a társadalmi igazságosság helyreállítása. A Kommunyiszt szerdai számában A. Dadáján, a köztársaság igazságügymi­nisztere az Armenpressz munkatársának kérdéseire válaszolva méltatta a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének azt a rendeletét, amely az utcai felvonulá­sok, tüntetések és gyűlések rendjét szabályozza. Dadáján kifejtette: noha március­tól Örményországban ideiglenes rendszabályok voltak érvényben a gyülekezési joggal kapcsolatban, ezek több fontos körülményről nem tartalmaztak egyértelmű állásfoglalást. A rendelet felszámolta ezeket a joghézagokat — mondta Dadáján, és felhívta a figyelmet arra, hogy a rendelet szerint kizárólag a Szovjetunió alkotmányában foglaltaknak kell eleget tenniük az ilyen rendezvények szervezői­nek és résztvevőinek. Azaz: elmaradt a régebben szokásos kiegészítés: „és más -törvényeknek” megfelelően. Ez azért lényeges; mertít. gyűléseken-gyakran-éppen az alkotmányos jogok megsértése ellen tiltakoztak az emberek — mondta az örmény igazságügyminiszter. RUST NYILATKOZATA Útját hónapokig tervezte Irán kész tárgyalni Irakkal Irán hajlandó a tűzszünet kikiáltása után közvetlen tárgyalásokat kezdeni Irakkal — jelentette be vasárnap Irán EN SZ-küldöttsége. Az iráni ENSZ-delegáció vasárnap „hivatalos nyilatkozatot” tett közzé, miután megbeszélést tartott Javier Pé- rez de Cuellar ENSZ-főtitkárral. A nyilatkozatot a hivatalos teheráni rádió ismertette. Az állásfoglalás szerint Irán kész ar­ra, hogy a tűzszünet kihirdetése után, a főtitkár gyámságával, szemtől szem­be tárgyaljon Irakkal. A nyilatkozat leszögezi: „miután Bagdad visszavonta a béke-erőfeszítésekhez csatolt előfelté­telét, a főtitkár megkezdheti tervének alkalmazását, és a tűzszünet kezdetét jelentő „D”-nap kihirdetése után hoz­záláthat a tüzszüneti határozat más rendelkezéseinek érvényesítéséhez. A nyilatkozat úgy véli, hogy a Bag­dad által emelt előfeltétel visszavonása „lépés az 598-as határozat megvalósí­tása irányában”. „Szabaddá vált az út a tűzszünet megteremtése felé” — hangsúlyozza az iráni ENSZ-küldött- ség hivatalos nyilatkozata. Jugoszláv — bolgár vita Ismét vita kezdődött Jugoszlávia és Bulgá­ria között. A jugoszláv sajtó ezúttal azt a módot helyteleníti, ahogyan Bulgáriában megemlékeztek az ilindeni felkelés 85. évfor­dulójáról. ^ A jugoszláv lapok a hét végén közölt írása­ikban sérelmezték, hogy Bulgáriában a „ma­kedón nép törökellenes felkelését a bolgár tör­ténelem kiemelkedő mozzanataként tüntették fel”. Jugoszláv felfogás szerint, aminek a la­pokban most hangot adnak, Bulgária „ki akarja sajátítani a makedón nép nemzeti fel­szabadító harcát”. A jugoszláv kommentárok a hét végén azt is helytelenítették, hogy Bulgáriában az évfor­duló alkalmából méltatták az orosz—török háborút lezáró San Stefano-i szerződést, amely — írják —, papíron létrehozta az egész Makedónját és Szerbia jelentős részét magá­ban foglaló Nagy-Bulgáriát”. A belgrádi Borba azt veti Bulgária szemére, hogy egyrészt jószomszédi viszonyt és együtt­működést ajánl fel Jugoszláviának, másrészt „nem ismeri el a jugoszláv szövetségi állam egyik tagköztársaságának létét”. Mathias Rusttal közölt többoldalas inter­jút vasárnapi számában a The Mail on Sun- day londoni lap. A nyugatnémet fiatalembert a hét közepén részesítette kegyelemben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége és utasította ki az országból. Rust ta­valy — engedély nélkül — berepült Cessna típusú sportgépével a Szovjetunió légterébe, s leszállt a moszkvai Vörös tér közelében. Kalandor vállalkozásával kapcsolatban az angol lapnak adott exkluzív nyilatkozatá­ban megint azt állította: azért utazott a Szov­jetunióba, mert találkozni szeretett volna Mihail Gorbacsovval, hogy megvitassa vele „álmát egy olyan világról, ahol nem lesz töb­bé háború. ..”. Mint elmondta, hosszú hónapokig tervez­te útját különböző térképek segítségével, igen alapos számításokat végezve. Minderről még szülei sem tudtak. Részletesen beszélt útjáról: egy szovjet MÍG vadászgép hosszú ideig követte őt, és olyan közel repült hozzá, hogy még a repülők arcát is tisztán láthatta. „Ekkor megijedtem, arra gondoltam, hogy most egy rakéta következik ...” „Követtem volna, ha felszólítanak erre. De ők csak kétszer körberepültek a gépem körül, majd távoztak ... Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért nem akadá­lyozták meg továbbrepülésemet... Csak a Vörös térnél történt landolásom után . .. kezdtem egyáltalán elgondolkozni arról, mi is következhet ezután...” — nyilatkozta Rust. A kihallgatásokról elmondta, hogy azo­kon igen kifárasztották őt, de igen korrekten viselkedtek vele. A szovjet belügyi szervek azt akarták kideríteni, hogy nyugatnémet vagy amarikai ügynök-e. Amikor szerdán szabadon bocsátották, szovjet ügyvédje kijelentette: .bármikor szíve­sen látjuk önt a Szovjetunióban, de kérjük, legközelebb az Aeroflot járatával jöjjön — mondotta Rust. Bár a Stern nyugatnémet .magazin megvá­sárolta a Rust-stori kizárólagos közlési jo­gát, az angol napilap a Sternnel kötött meg­állapodása alapján nyilvánvalóan osztozik a kiadói jogon. Események sorokban WASHINGTON Továbbra is Michael Dukakis előnyét mutatják az amerikai közvéleménykutatások. A De­mokrata Párt elnökjelöltje szá­mára komoly segítséget jelent, hogy — a The New York Times és a CBS televízió most közzétett közös felmérése szerint — az amerikai középosztály az idei választásokon nagyobb mérték­ben támogatja majd a demokra­tapártiakat, mint a republikánu­sokat. Reagan elnökségének nyolc éve alatt ez a réteg, amely a szavazók között a legaktívabb, kész volt az elnök politikájának elfogadására, most azonban nem bízik abban, hogy George Bush megfelelő elnök lenne. Hasonló­képpen Dukakis előnyét mutatja a Gallup Intézet most közzétett közvéleménykutatása is. ISZLÁMÁBÁD Pakisztánban közzétett pénte­ki sajtójelentések szerint a pa­kisztáni légierő vadászgépei az ország határtérségében csütörtö­kön este lelőttek egy afgán harci repülőgépet. Az értesülések az afgán kormányellenes erők egyik fő pakisztáni bázisaként ismert Pesavar hatóságaitól származnak. Az afgán harci gép állítások szerint 35 kilométernyi­re repült be a pakisztáni légtérbe, és Mirámsáh városa fölött lőtték le a pakisztáni gépek. Pakisztáni lapértesülések szerint a gép piló­tája katapultált, és később a pa­kisztáni hatóságok elfogták. Az esetről egyébb részleteket nem közöltek. Afgán részről a pakisztáni ál­lításokat eddig nem erősítették meg. TUNISZ Sedli Klibi, az Arab Liga főtit­kára vasárnap Tuniszból, a Liga székhelyéről az ENSZ New York-i központjába indult. Tár­gyalásai. az irak—iráni háború befejezését szolgáló egyezkedé­sekhez kapcsolódnak. RANGUN A burmai kormányzattal szemben álló erők tiltakozó moz­galma Rangun után a vidéki vá­rosokra is átterjedt — erre en­gednek következtetni a dél-ázsiai ország hírügynökségének jelen­tései. Ezek szerint tüntetések voltak az ország déli részén fek­vő Pegu és Tanatpin, továbbá az észak-burmai Jenanyaung város­ban. Ezért Rangun után ezekre a településekre is kiterjesztették a rendkívüli állapotot. A hírügy­nökség jelentette, hogy Peguban a rendőrök rálőttek az őket meg­támadó tömegre, amely főként diákokból állt. Három ember meghalt, 18 megsebesült. Hason­ló incidens volt Tanatpin város­ban is, az ottani áldozatok száma azonban nem ismeretes. ÚJ ELEM A KÖZEL-KELETI VÁLSÁGBAN A királyi döntés háttere Milyen is legyen ajordán politika, ha nem jordán? Husszein király kijelentése, hogy „jordanizálni" akarja országa politikáját, tehát szigorúan belső ügyet jelenthetne. Ha azonban nem a kifejezésekkel játszunk, hanem a lényeget vizs­gáljuk, megállapítható: fontos, új elem jelentkezett a közel-keleti válságban. A jordanizálás gyakorlatilag azt célozza, hogy Amman — legalábbis hivatalo­san —feladja terveit, elképzeléseit az Izrael által megszállt területekre vonatko­zólag s elismeri a Palesztinái Eelszahaditási Szervezet ezekkel kapcsolatos felségjogait. Ez önmagában még nem jelentene újdonságot. Hiszen Jordánia, nem kis viták után, az 1974-es rabati arab csúcsértekezleten elvben kinyilvánította: a PFSZ a palesztin nép egyetlen törvényes képviselője s a felszabaduló területeken palesz­tin államot kell létrehozni. Ezzel lemondott a Nyugati Partról (Cisz-Jordániá- rál) valamint Jeruzsálem arab szektoráról, amelyek az első és harmadik közel- keleti háború között (1949—1967) jordán fennhatóság alatt álltak. Igaz, olyan területeket adott fel, amelyek éppen nem voltak birtokában. S úgy mondott le róluk, mintha meg akarná tartani azokat. Elég arra utalni, hogy a megszállt területek lakosai jordániai útlevéllel utazhattak: a folyó nyitott hídjain keresztül, Jordánián át exportálhatták a mezőgazdasági termékeket más arab országokba: 10 ezer 300 közhivatalnok, tanító, vallási tisztségviselő kapott rendszeres havi fizetést Jordániától: Amman 1,3 milliárd dollár értékű ötéves fejlesztési segélytervet szavazott meg a Nyugati Partnak: s amikor feloszlatása után tizenkét esztendővel, 1986-ban újra létrehozták a jordán képviselőházat, a hatvan tagú parlamentben fele-fele arányban foglaltak helyet Jordánia, illetve Cisz-Jordánia küldöttei. Ennek most vége. Jordánia szemmelláthatólag „kivonult" a megszállt terüle­tekről. Az igazi indítékokról folyik a vita. Az egyik vélemény szerint a nyolc hónapja tartó palesztin felkelés hozta zavarba Husszeint, s attól tart, hogy a mozgalom átterjed országára, ahol a lakosság számbeli többsége palesztin hátte­rű. Tehát más formábán megismétlődne az emlékezetes Fekete Szeptember, az 1970 őszén tizenötezer halálos áldozatot követelő jordániai—palesztin összecsa­pás. Mások taktikát sejtenek a döntés mögött: az uralkodó azt kívánja bizonyí­tani, hogy Amman nélkül nem megy, tehát várja a „visszahívó” követeket. A szándéktól függetlenül azonban máris megmozdult a közel-keleti politika. Összehívták a 450 tagú palesztin parlamentet, a Nemzeti Tanácsot: a PFSZ-nek határoznia kell, hogyan él a lehetőséggel. (Például miként pótolja a kiesett anyagi juttatásokat: kész-e tárgyalási javaslatokat tenni az új helyzetben: bizto­sítani tudja-e a belső viszályokba keveredett mozgalom egységét.) Zavar mutatkozik Washingtonban, ahol a Shultz-tervet elsősorban Jordánia közreműködésére építették és Izraelben, ahol könnyen ez a kérdés uralhatja a három hónapon belül esedékes válasziások kampány-finisét. Peresz Munkapárt­ja a jordániai megoldást vallotta magáénak, de most mit mondhat? Samir annak bizonyítékát látta a döntésben, hogy a király is azt véli: Izrael nem vonul vissza. (A szélsőséges Tehija párt egyenesen a megszállt területek jogi bekebelezését követeli.) Csakhogy ebben az esetben a magasabb szaporodási rátát figyelembe véve nem sokkal 2000 után arab többség alakulna ki Izraelben. Vagyis a térségben megint egyszer minden felfordult, de kát ez igazán nem újság a Közel-Keleten.. . Réti Ervin Hazai küldöttek közreműködése a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság munkájában Magyar gazdaságtörténészek, is részt vesznek majd. s már most tevékenyen készülnek a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság 10. kongresszusára, amelyet 1990-ben rendeznek Belgiumban — mondotta Pach Zsigmond Pál akadémikus, aki nemrég érkezett haza a belgiumi Leuvenből, a társaság végrehajtó bizottságá­nak üléséről. A társaság tiszteletbeli elnöke előzetesként jelezte: Csató. Tamás a szervezője annak a szekciónak, amely elemzi a kis- és középvállalatok struktúráját és stratégiáját az ipari forradalomtól napjainkig. Berend T. Iván akadémikus az oktatás és a gazdasági növekedés összefüggései a XIX-XX. századi Közép-Euró- pában címmel tart előadást a konferencián. A gazdasági fejlődés problémáinak elemzéséhez is hozzájárulnak a magyar kutatók. Endrei Walter a középkori textiltörténet, Granasztói György és Bácskai Vera korai és újkori várostörténettel foglalkozó szekcióban vesz részt. Heckenast Gusztáv az egyik szervezője annak az ülésnek, amely a Hambsburgok XVII-XVIII. századi gazdaságpolitikáját tár­gyalja. Részt vesznek a magyar szakemberek abban a szekcióban is, amelyben Amerikai felfedezésének közelgő 500. évfordulója alkalmából megvitatják e föld­rész felfedezésének gazdasági hatásait. Pach Zsigmond Pál arról tart előadást, hogy Amerika felfedezése miként hatott a közép-kelet-európai régió gazdasági fejlődésére a XVI-XVIII. században. . A kongresszus szakmai előkészítését a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság magyar nemzeti bizottsága koordinálja. Nem korai mindezzel foglalkozni, hiszen már a közeljövőben előadói üléseket rendeznek a szakma területén végzett leg­újabb kutatások bemutatására és megvitatására. A gazdaságtörténeti diszciplína, amely szorosan kapcsolódik a társadalomtör­téneti vizsgálódásokhoz, fontos impulzusokat adhat a jelenkor gazdasági problé­máinak értelmezéséhez és kezeléséhez is — mondta Pach Zsigmond Pál. — Ez a felismerés ma már keleten és nyugaton egyaránt teret hódít, s ennek jeleként egyre gyakrabban kérnek fel gazdaságtörténészeket is: vegyenek részt az időszerű gazda­sági kérdésekkel foglalkozó szakértői bizottságok munkájában. A gazdaságtörté­net újabb fejlődési szakasz elé tekint Magyarországon is, és ismét vonzza a fiatal történész és közgazdász szakembereket. A magyar gazdaságtörténészek 1960 óta tevékenyen közreműködnek a világ több mint 40 országának tudósait tömörítő társadalomtudományi szervezet tevé­kenységében. A Müchenben tartott 3. kongresszus óta a szervezet vezetésében is részt vesznek. Ez utóbbi annak elismerése is, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetemen létesített gazdaságtörténeti tanszék és a Magyar Tudományos Akadé­mia Történettudományi Intézete körül kifejlődött a magyar gazdaságtörténeti iskola. A felszabadulás után kibontakozó magyar marxista történetírás különbö­ző ágai közül az első évtizedekben éppen a gazdaságtörténet fejlődött a leglendüle­tesebben, és már akkor nemzetközi érdeklődést váltott ki. A nemzetközi társaság elnöke 1978—1982 között Pach Zsigmond Pál volt, a szervezet 8. kongresszusát 1982-ben Budapesten tartották. Az 1986-ban Bernben rendezett 9. kongresszuson Berend T. Iván akadémikust választották a társaság alelnökévé. (MTI) Hétvégi munka a földeken Két megyéből jelezték vasárnap, hogy befejezték a búza aratását. Pest megyében az Ipoly menti gazdaságok­ban az utolsó tábláról is levágták a kenyéTnek-valót. JóUhaiadtak az üze­mek a szalma letakarításayiai isíjhelyet adva a tarlóhántó gépeknek. A gyorsjelentés szerint bő terméssel fizetett a búza Bács-Kiskun megyében, ahol 97 ezer hektárról 5,2 tonna búzát takarítottak le. A legjobb eredményt ezúttal is a bácskai részen érték el, a nagybaracskai, jánoshalmi, rémi, dá- vodi és a nemesnádudvari termelőszö­vetkezetekben hektáronként hat tonna feletti a termés. Az aszály és a múlt heti viharkárok egyaránt munkát adtak a gazdáknak a Duna—Tisza közi megyében. A csapa­dékhiány egyes helyeken már nagy kárt okozott a kapásnövényekben. Az áru­növénynek szánt, száradásnak indult kukoricát kényszerből szombat-vasár­nap is silózták a homokhátsági gazda­ságok; ezt tette néhány bácskai nagyü­zem, így például a Bácsalmási Állami Gazdaság is. A viharok miatt silózni kellett a megye több térségében a csak­nem teljesen ledőlt kukoricát. A gazda­ságok helyzetét súlyosbítja, hogy a laza szerkezetű homoktalajokon ahol öntözésre sem volt lehetőség - teljesen kisültek a rétek, néhány táblában pedig a gyökereit különösen mélyre eresztő lucerna is kiszáradt. Csongrád megyét elkerülték az el­múlt napok esői, így még mindig szom­jasak a földek, továbbra is esőt vár a ha­tár. Ezért a mezőgazdasági nagyüze­mekben több mint 200 öntözőgéppel szórták a növényekre a vizet, két nap alatt mintegy 15 ezer hektár kapott 15 —25 milliméter mesterséges csőt. A gaz­daságok elsősorban a vetőmagoknak termelt kukoricát, Szeged környékén pedig a fűszerpaprikát öntözték. Szombaton és vasárnap is teljes mű­szakot tartottak a makói hagymater­melők. Sok száz parcellán családi vál­lalkozásban szedték, osztályozták és csomagolták az így exportra előkészí­tett vöröshagymát. Szeged környékén megkezdődött a szabadföldön termelt paradicsom szedése. A szerződéses ter­melőktől a nagyüzemek járművei „me­netrendszerűen” hordták a termést a paradicsomfeldolgozó ’ üzemekbe. (MTI) Magyar család tragédiája Ausztriában Egy öttagú magyar család három tagja életét vesztette vasárnapra virradóra autóbaleset következtében az ausztriai Schwechat és Schwadorf között. A család gépkocsija a Budapest felé vezető autóút B 10-es szakaszán éjfél után frontálisan összeütközött egy bécsi rendszámú személygépjárművei. A baleset akkor történt, amikor a bécsi kocsi vezetője kétségbeesett manőverekkel igyekezett kike­rülni egy őzet, amely az úttesten futott át. Az összeütközésben életét vesztette a 39 éves Máté János, budapesti lakos; 9 éves fia, Gábor, és 11 éves leánya, Zsuzsanna. Felesége, a 37 éves Mária és másik lánya, a 13 éves Ágnes megsebesült, de életüket nem fenyegeti veszély. Az ütközésben szörnyethalt a bécsi rendszámú kocsi vezetője, a 18 éves Martin Frank, míg utasa, a 21 éves Martin Riedl, súlyosan megsérült. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT SEVARDNADZE BEFEJEZTE AFGANISZTÁNI LÁTOGATÁSÁT Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere vasárnap befejezte az Afganisztáni Köztársaságban tett látoga­tását. Nadzsibullah elnökkel Kabulban tartott zárómegbeszélésén áttekintették a munkalátogatás eredményeit, és megállapították, hogy valamennyi felvetett kér­désben a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. Megállapodtak abban, hogy Sark miniszterelnök szovjetunióbeli látogatásának előkészítéseként szakértői szin­ten folytatják a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés kiszélesítésével összefüggő konkrét javaslatok további pontosítását. A szovjet—afgán tárgyalásokról vasárnap Kabulban közös közleményt hoztak nyilvánosságra. Sevardnadze Kabulban fogadta az afganisztáni baloldali demokratikus pártok •tömbjéhez tartozó szervezetek vezetőit, és találkozott az afganisztáni magánvállal­kozók képviselőivel is. Sevardnadze vasárnap hazautazott.

Next

/
Thumbnails
Contents