Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE v, I v':" - -v4: k viW K ■’ ■ i,A ’ , .•**• • r - c •» k A *. . t-' AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 188. szám Ara: 1,80 Ft 1988. augusztus 8„ hétfő JASSZER ARAFAT: „ Harcunk utolsó szakaszába érkeztünk” Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője úgy véli, hogy „már csak idő kérdése" az önálló palesztin állam megalapítása. A bul­gáriai Várnában a szófiai televíziónak szombaton adott nyi­latkozatában kijelentette: „harcunk utolsó szakaszába ér­keztünk, és hamarosan kitűzzük lobogónkat Kelet-Jeruzsá- lemben, jövőbeli fővárosunkban”. Arafat szombaton utazott el Bulgáriából. Előtte fogadta őt Todor Zsivkov. a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkára. Jordánia és Ciszjordánia közigazgatási kapcsolatainak feladása megszilárdította a PFSZ szerepét a palesztin kérdés esetleges megoldásában — hangsúlyozta szombaton Husz- szein jordániai uralkodó. Hozzátette: a Ciszjordániához fűződő adminisztratív kap­csolatok feladása „fájdalmas lépés” volt, amelyet Amman azzal a céllal tett, hogy „megerősítse a palesztin nép harcát a PFSZ-nek, a palesztinok egyedüli és törvényes képviselőjé­nek irányításával”. Jichak Samir izraeli miniszterelnök szerint Jeruzsálem kész tárgyalni Egyiptommal, Jordániával, a palesztinokkal, de nem a PFSZ-szel. A The Observer brit folyóirat vasárnapi számában közölt nyilatkozatában azt is kijelentette, hogy a jövőbeli tárgyalásokon Ciszjordánia állandó státusa a meg­beszélések külön témaköreként szerepelne. Nyári útkarbantartás a megyében Bács-Kiskun megye úthálózata — az utak teherbírását és szélességét, valamint a forgalmat összehasonlítva — különösen túlterhelt. Területün­kön 2074 kilométer országos közút fenntartása tartozik a Szegedi Közúti Igazgatóság kecskeméti koordinációs főmérnökségének feladatkörébe, amelyből 600 kilométer az első-, illetve másodrendű főútvonal. Besorolását illetően a többi bekötő, összekötő, valamint hozzájáró út. Az utak átlagos szélessége 6,1—6,2 méter. Az időjárás általában március közepétől novem­ber közepéig alkalmas karbantartási munkák végzésére, de a fő szezon természetesen a nyár, amikor kevés a csapadék. Borsos Sándornak, a koordinációs főmérnökség fenntartási vezetőjének tájékoztatása szerint a lokális (1—1,5 négyzetméteres) javítási munkák mellett az idén egymillió 400 ezer négyzetméter olyan nagyfelületű útjavítás szerepel a tervek között, amelyben a pályaszakasz teljes szélessége állag­megóvó záróréteget kap. A főmérnökség kétféle technológiát alkalmaz, az egyik szerint a hígított bitumenes, másik szerint a bitumenemulziós záróré­teg készül. Az idén a munkálatok nagyobbik felét — 890 ezer négyzetmé­tert a hígított bitumenes technológiával végzik. Ez a módszer — bár olcsó - kevésbé népszerű a lakosság körében, mert a javítási szakaszok mentén gyakori a kőfclpattanások miatt a szélvédőtörés. Ami Borsos Sándor szerint úgy előzhető meg, ha ezeken a szakaszokon nagyobb köve­tési távolságot tartunk, s lassan hajtunk. A tervezett munkálatokat kilencven százalékban már befejezték. A na­gyobb feladatok között szerepelt az 51-es számú főúton a Tass—Szalk- szentmárton közötti vasúti felüljáró, a Dunavecse—Apostag szakasz, vala­mint a Dunapataj Kalocsa szakasz burkolása. A későbbiekben, de még az idén sor kerül ugyanezen útvonal Baja alatti szakaszának javítására is. A napokban kezdődtek a munkálatok az 53-as út kisszállási csomópontjá­nál, de befejeződött már a bugaci bekötőút javítása. Felvételeinken a Kiskunlacháza - Izsák közötti út szabadszállási belterületén a solti üzem- mérnökség Varga Imre által vezetett brigádja dolgozik. Egyrétegű bitu­menemulziós zárást végeznek tört-osztályozott Siemens Martin salakkal, amely olcsóbb, mint a bányakő. B. F. I. Európa a mienk is! Autóbuszunk elhagyta a nagyanyámnak oly kedves Pozsonyt, kávéztunk a Kijeviül Münchenig sokfelé látható századfordulós hangulatú prágai cukrászdában, elrobogtunk gyárvárosi, gyer­mekkoromat idéző nagyüzemek mellett, amikor egy német kisvá­rosban ükapám jutott az eszembe. Külföldi utazásom előtt került a kezembe Vándorló-könyve. Evekig járta a szomszédos államo­kat, ebben a városkában kapta a legnagyobb elismerést tudomá­nyáért, szorgalmáért. Családi hagyományként tudom, itt tanult a legtöbbet, részben az itt elsajátított ismereteinek köszönhetően tekintették dunántúli szülővárosában a legképzettebb mesternek. Mások is dolgoztak külföldön — enélkül nem is kérhették a mestervizsga engedélyezését —, de talán ő volt a legfogékonyabb, mert később újra nyakába vette a világot. Csak így honosodhattak meg évtizedek alatt hazánkban a gondolkodás, a technika új vívmányai. A leghatékonyabb lokálpatrióták azért járták Euró­pát, hogy otthon hasznosíthassanak mindent, amit elleshettek, megfigyelhettek. Az egyik híres kecskeméti szőlőnemesítö és tár­sadalomszervező azért biztatta a tanácsot, az iparegyletet: küldje­nek minél több embert külföldre, mert különben elmaradunk. Helyi és országos reformereinket éppen helyzetünk és a fejlettebb országok közötti különbségek késztették a fejlődés gyorsítására, a másutt bevezetett újítások, bevált vívmányok alkalmazására, így épülhetett ki viszonylag gyorsan a hazai vasúthálózat, így ismerhették meg a homoki bortermelők a korszerű tárolókat, így kerültünk egyre közelebb Európa fejlett országaihoz. Mégis joggal panaszkodtak nagy gondolkodóink: a Duna-tájon lassabban járnak az órák. Egy küldöttség tagjaként sok száz kilométert buszozva újból és újból éreznünk kellett európaiságunkat. Bármerre jártunk, ma­gyar vonatkozású emlékek erősítették az összetartozás érzését. Megtapasztalhattuk a mai közös gondokat. A két ország határvi­dékén füstölő, büdös gőzöket-gázokat okádó Sziléziában időnként holdbéli tájakon éreztük magunkat. Csupasz ágaikkal fák tízezrei könyörögtek az életért mindkét országban. Szinte mindenütt el­tűntek a gyerekkoromban még a gazdagabb államokban is csúfos- kodó barakktelepek. Ausztria néhány körzetét kivéve alig-alig láttunk embereket a szántóföldeken, a mezőkön, a kertészetek­ben: gépek pótolják a kétkeziek munkáját. Kiáltó eltérések bizonyították, hogy a társadalmi közgondolko­dás, a szokások hatalma, a hatalom igényessége vagy nemtörő­dömsége néhány évtized alatt milyen eltéréseket teremthet. Az utak jobb állapotából, a szolgáltatók udvariasabb viselkedéséből, a gondozottabb, tisztább falvak látványából akkor is nyilvánvaló­vá vált, hogy másik országba értünk, ha megállás nélkül robog­tunk volna át a határon. Építész, környezetvédő, várostervező útitársaimmal újra és újra tapasztalnunk kellett, hogy több évtizedes elzárkózásunk követ­kezményeinek mielőbbi felszámolása nélkül messzebb kerülhetünk Európától, mint sokan gondolnák, messzebb kerülünk megújulási céljainktól. Az egyik nagy szövetkezel immár nyugdíjas vezetője turistaút­jairól számtalan jó ötletet hozott haza, valósított meg idehaza. Még —jelképesen szólva — egy autóbuszról szemlélődve is meg­állapítható: nemcsak apró, gyakorlatias produktumokkal gazda­gíthatja korunkat a második évezred felé közeledő Európa. Mitagadás, egyikünket-másikunkat olyan indulatos tettvágy, a változtatás annyira erős szándéka szorongatott hazatérve, mint amikor Ady gőzösről szemlélődött az Alföldön. Heltai Nándor A XIY. Zománcművészeti Alkotótelep kiállítása Tegnap délelőtt Kecskeméten az Er­dei Ferenc Művelődési Központ emele­ti galériájában a megye párt- és tanácsi vezetőinek és a kínai nagykövetség munkatársainak jelenlétében An Li, a Kínai Népköztársaság nagykövetségé­nek első titkára nyitotta meg a XIV. Nemzetközi Zománcművészeti Alko­tótelep kiállítását. Bevezetőjében elmondta, hogy a leg­utóbbi években az országaink közötti politikai és gazdasági kapcsolatok fej­lődésével párhuzamosan a kulturális kapcsolatok erősödése is egyre érzékel­hetőbb. A kortárs kínai művészetek — az irodalom, a film és a képzőművé­szetek — legkülönfélébb területeinek képviselőivel egyre gyakrabban és rendszeresebben találkozhatunk folyó­iratokban, kiállítótermekben, mozik­ban. Ennek a kapcsolatnak a kézzel­fogható tárgyi jeleivel — a többi között épp a zománctáborban készült alkotá­sokkal — találkozhatunk Bács-Kiskun megyében is. A kínai mesterek ugyanis idén másodszor dolgoztak néhány hé­tig együtt a kecskeméti műhelyben a hazai és a külföldi alkotókkal. Han Li beszélt az alkotótábor vendégeire oly nagy hatást tett technikai virtuozitás, mívesség több évezredes előzményeiről és ezeknek legújabbkori feltámadásá­ról is, a legutóbbi tiz esztendőben tett látványos fejlődésről, melynek köszön­hetően e tárgyak ma igen szép számmal lehetnek jelen a nemzetközi kereskede­lemben. A most kiállított néhány darab is reprezentálja, hogy a kínai kultúrá­ban mekkora nyomatékot kap a nem­zeti hagyomány őrzése. Hozzátette még, hogy az itt szerzett tapasztalatok is feltehetően hozzájárulnak majd a kortárs kínai tűzzománckultúra fejlődéséhez. Az ünnepélyes beszédet követően, két alkotó vehette át kiemelkedő tevékenységéért a jutalmat: a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díját, Hertay Mária, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep díját pedig a Moszkvából érkezett Olga Kuznyecova nyerte el. A díjak átvétele után Pap Gábor művészettörténész, a kiállítás rendezője készített szakavatott tárlatvezetöként gyors számvetést, s jellemezte röviden a kiemelésre érdemes munkákat. Károlvi Júlia KÓRHÁZREKONSTRUKCIÓ KALOCSÁN Cél: a szín­vonalasabb betegellátás Akik ismerik a kalocsai kórház je­lenlegi állapotát, azok tudják, alaposan megérett már a felújításra. Az 1962-ben épült kórházi mosodát — Szőnyi Istvánné gazdasági igazgató szerint — már tíz éve le kellett volna állítani. Működtetése persze olcsóbb volt, de sem a mai biztonságtechnikai, sem pedig az egészségügyi előírások­nak nem felelt meg. A kórház rekonst­rukciós tervében ezért is került első helyre a mosoda épületének felújítása, illetve bővítése. A tervek tavaly készül­tek el, s akkor a költségeket 50 millió 100 ezer forintra becsülték. Erre az évre ez az összeg — az áremelkedések és az általános forgalmi adó miatt — 74 mil­lió 596 ezer forintra emelkedett. A ki­vitelezést a Dutép Vállalat végezi. Az idén májusban el is kezdték a munkát, az építés befejezése 1989 októberére várható. A rekonstrukciós tervben ezenkívül a többi között a kórház három öreg épületének rendbehozatala is szerepel. Régi bennük az elektromos hálózat, a hőtávvezeték, és nincs elegendő vizes­blokk. A gyakori csőtörések szinte ál­landó munkát adnak a kórház műszaki gárdájának. Az épületek felújítását a VIII. ötéves tervben szeretnék megva­lósítani, aminek persze feltétele, hogy a meglévő osztályokat előbb új épület­be helyezzék. A jelenlegi pénzügyi lehe­tőségek azonban — bármennyire is in­dokolt a korszerűsítés — ezt nem teszik lehetővé. Ugyanez a helyzet a véradó állomás rekonstrukciójával kapcsolatban is. 1989-re mindenképpen meg kell oldani, csak az a kérdés: miből? A nehézsége­ket csak fokozza, hogy a nagyobb jelle­gű felújítások mellett igen költséges a kórházi műszerek kicserélése, pótlása. A rendelkezésre álló pénzösszeg pedig mindig jóval kevesebb, mint amennyire szükség lenne. Ezek a gondok a kórház vezetését egyéb megoldások keresésére késztetik. A legsürgetőbb felújítások mellett egy nappali kórház létrehozását is tervezik. Ebben az intézetben fiziko- és hidrote­rápiás kezelés folyna. A feltételek (szakemberek, uszoda, szabadidőpark) adottak, csak ki kell használni. Jelenleg olyan partnereket keresnek — tárgyal­tak már a társadalombiztosítási igaz­gatósággal és a Pusztatouristtal — akik tőkével lépnének be a vállalkozásba. A szervezést a kórház vezetősége vál­lalja, hisz elsősorban nem üzletről, ha­nem a betegek színvonalasabb ellátásá­ról van szó. VEZEl Öl PÁLVA7ÁTOK ÉRTÉKELÉSE Új tanév — új iskolaigazgatás Az elmúlt tanévben vezették be azt a pályáza­ti rendszert, melynek értelmében a művelődési intézményekben valamennyi vezetői állast csak pályázat útján lehet betölteni. Minden olyan helyet meghirdetnek, ahol a vezetőknek lejárt a megbízása. Az 1988—89-es tanévre Bács- Kiskun megyében az igazgatói állások betölté­sére összesen 87 pályázatot hirdettek meg. 28 óvodavezetői, 26 általánosiskola-igazgatói, 12 általános művelődésközponti igazgatói, 5 álla­mi zeneiskola-igazgatói, 4 nevelőotthoni igaz­gatói, 1 neveléstanácsadói, 3 gimnáziumi igaz­gatói, 3 középiskolai kollégiumigazgatói, 3 szakközépiskola-igazgatói és 2 szakmunkás­képző-igazgatói állásra adtak be pályázatot. Hatvanhét helyre csak egy-egy pályázó je­lentkezett, hat helyre pedig egyáltalán nem akadt jelentkező. Azokban az intézményekben, ahol a pályázó nem kapta meg a tantestület 51 százalékos szavazatát, vagy nem rendelkezett ötéves szakmai gyakorlattal — összesen 11 eset­ben — új pályázatot írtak ki. Az idei választásokba már a tavalyi, indító esztendő tapasztalatai is beépültek, ennek kö­vetkeztében zökkenőmentesebben zajlottak. A választások előkészítő szakasza is a korábbi­nál nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb légkör­ben folyt. Ebben az is lényeges szerepet játszott, hogy az eljárást szabályozó eredeti művelődés­ügyi minisztériumi rendeletet a területi vélemé­nyek alapján egy új kiegészítéssel módosították, amelynek következtében a szabályozás sokkal pontosabbá, egyértelműbbé vált. A nevelőtes­tületek örömmel fogadták, hogy „egyetértési jogkörük” súlya megnövekedett. Ha tehát most egy pályázó megkapja az 51 százalékos szava­zati többséget, akkor azt a kinevező szerv csak rendkívüli esetben utasíthatja vissza. A módo­sítás feloldotta azt a mechanikus szabályt is. mely szerint az ötéves kinevezési periódus letel­tével mindenkinek — még az egy-két évvel a nyugdíj előtt állóknak is — pályáznia kell. Több mindenben történt ugyan előrelépés, de sajnos, a második év eredményeinek értékelései is azt mutatják, hogy még mindig nagyon kevés a külső — korábban nem vezetői állást betöl­tött — pályázóknak a száma. Az összesen ki­lencvennégy pályázóból mindössze tizenkilenc az, aki valóban „külső”, közülük is csak hatan dolgoztak beosztott pedagógusként. Az esetek többségében a volt intézményvezető kívánta újra betölteni a meghirdetett állást. Pedig jó lenne, ha ez a lehetőség több, viszonylag felké­szült, tehetséges fiatalnak jelenthetné a kitelje­sedést, az érvényesülés útját. K. J. B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents