Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-05 / 186. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 5. TORDAY ALIZ VÁLASZTÁSAI „A textilesek mellé szegődtem” Tévedés volna Torday Alizt kritikusként emlegetni, bár nevét a textilművészetről szóló írások tették ismertté. Huszonöt éve jelent meg első cikke a modern magyar textilről, és talán arra a legbüszkébb, hogy barátként és szószólóként egyaránt elfogadta őt a textiles gárda. Ennek legbeszédesebb bizonyítéka, hogy a szakma kérésére és javaslatára került Szombathelyre, a Savariá Múzeum iparművészeti osztályvezetői posztjára 1987 márciusában. Akkor már a Képző- és Iparművészeti Szövetségben is érzékelték, hogy veszélyben a szombathelyi gyűjtemény és a bienná- lék sorsa, mert 1984-től szakértő, gazda nélkül maradt a textilművészet ügye Szombathelyen. Egyre terhesebb kötelességgé vált, ami régen büszkeség és öröm forrása volt: a modern textilművészet patronálása. Torday Aliz neve a textiles szakosztály tagjainak jutott eszébe. — Vállald el, biztattak. Sokat gondolkodtam, de tulajdonképpen jókor szóltak. A televízió műsorigazgatóságán dolgoztam, s a nyugdíj határán az foglalkoztatott: mindent abbahagyni, vagy új életet kezdeni. Akkor ért a textilesek javaslata. Jellemző, hogy én nem a szakírók, nem a kritikusok szakosztályának vagyok tagja a szövetségben, hanem a textilesnek, könnyű volt levonni a huszonöt évvel korábbi választás következményeit: én a textilesek mellé szegődtem. Ezért vállaltam a szombathelyi munkát öt évre, két biennáléperiódusra — mondja Torday Aliz a váltás körülményeiről. Amikor egy évvel ezelőtt beszélgettünk, több bizakodás, több öröm volt a szavaiban. Most, a hatféle textilkiállítás (ezekből ötöt ő rendez) nyitása előtti napokban sokkal feszültebb, gondterheltebb és csalódottabb. A kiállításokat semmi sem veszélyezteti, a nyitás ünnepi percei előtt nincs akadály sem Szombathelyen, sem Kőszegen. A modern magyar textilművészet jelentkezésének 20. évfordulója a nyár egyik rangos kulturális eseménye lesz. A háttér azonban sok tanulságot rejteget. — Azt mondta Kecskés Ágnes, akinek kiállítása Kőszegen lesz az 1986-os Rózsa Anna-díj jutalmaként, hogy ügyeljem meg, ez lesz életem lísgboldogabb szakasza. Igaz lehet, mert ez a legnehezebb. Nem bántam meg. hogy elvállaltam, nem az irigység, a közömbösség bánt, az van minden munkahelyen. Azt nem tudom megszokni, hogy azok, akiknek örülniük kellene a nemzetközi vonzerőt képviselő ágazat jelenlétének, nem szeretik a textilt. A legnagyobb csalódást a textilesek okozták. Sokáig rendben levőnek látszott minden. A biennáléfelhívásra elküld11 ték jelentkezési lapjaikat, az egykori velemi ösztöndíjasok is, csak a pályamunkákkal maradtak adósak. Egy ideig azt hittem, hogy az avantgárd megtorpanásáról, átmeneti kifulladásáról van szó, hát istenem, előfordul más műfajokban is. De nem spontán alkotói válságok miatt nem érkeztek meg az ígért művek, hanem V + (Velem plusz) néven csoport alakult. Be is mutatkozik hamarosan a Budapest kiállítóteremben belga művészekkel közösen. — A megosztottságot növelik a kiállítási lehetőségek, a főváros vonzereje mindig nagyobb . . . — Ez természetes, számoltam vele, de itt nem egyéni döntésekről van szó. Egyébként lesz egy másik ünnepi alkalom is a textilművészek számára: júliusban kezdődően a Műcsarnokban látható a húszéves fejlődést reprezentáló kiállítás, amelyet részben a szombathelyi gyűjteményből válogat Herczeg Ibolya. Eleven textil a cime, és helyet kapnak a minitextilek is. Ehhez képest a szombathelyi 10. biennálé az idén visszafogottabb, hagyományosabb lesz. Az anyagok ismeretében állítom, nem kell kudarctól félni, csalódástól tartani Szombathelyen és Kőszegen. Ellenkezőleg: egyidejűleg ilyen átfogó képet még nem nyújtottak a kiállítások, mint most. Éppen az előző évek ' hiányainak pótlására a Szombathelyi Képtárban a fal- és tértextilek, meg a mini textilek kaptak helyet, ugyanebben az időben a Savaria Múzeum az ipari textileket fogadja be, Kőszegen pedig három önálló kiállításon mutatkoznak be a két évvel ezelőtti nyertesek: Polgár Rózsa, Kecskés Ágnes és Polgár Csaba. Torday Aliz újabban könyveket ír. A szép otthon sorozatban tavaly aratott nagy sikert a Skandináv szellemben című album, megjelenés előtt áll a Falusi hangulatban című könyve, és elkészült a Zölden című is, a kertekről, a verandákról, a kerti bútorokról. — A textiltechnikák megismeréséhez nem volt kedve? — Dehogynem. Egyszer szerepeltem egy kiállítássorozaton is. Egy francia textilművész ötlete volt, körlevelet küldött 700 művésznek, ismerősnek. Azt kérte, küldjünk egy rossz farmernadrágot, abból ő papírt készít, visszaküldi és mi dolgozzuk fel valahogyan. Küldtem a farmert, megjött a papír, jó alaposan összehajtogatva, így lett 18 lapfelületem. Arra leporellóként megcsináltam 'az életem eseményeit egy másik farmer és fotók segítségével, montázsszerűen. — Nem bántja, hogy nem lett művész? — Nem. Gyerekkori álmom megvalósult, amikor megtaláltam a textilt. Kedvet akartam csinálni hozzá, megmutatni, mi benne a szép, a jó, baráti köröm is textilesekből alakult. Annak idején, amikor a televíziónál dolgoztam, letettem a munkát, kijöttem a vetítőből, a stúdióból, s mentem az én textiles barátaimhoz megnézni, mit csinálnak, címet adni annak, ami kész. Most, hogy ez lett a foglalkozásom, nagy bajba kerültem: nincs többé hobbim! Budai Rózsa KÖZSÉGMONOGRÁFIA NÉMET NYELVEN Csátalja története Szép kiállítású könyvet hozott a napokban a posta. Tudtam, hogy készülőben van, mégis izgatottan vettem a kezembe. Vajon sikerült-e a nagyszabású vállalkozás: összeállítani az egykor szinte teljesen német nemzetiség lakta Csátalja monográfiáját —leküzdve az anyaggyűjtésben az országhatárok okozta nehézségeket? — Nos, a kétkötetes, ezeroldalas munka lenyűgöző hatással volt rám: egy ültő helyemben olvastam végig, mintha nem is egy rengeteg adatot feldolgozó tudományos művet, hanem a legizgalmasabb regényt tartanám a kezemben. Mielőtt azonban a monográfia tudományos értékeiről szólnék, hadd említsem más irányú jelentőségét, melyet nem kevésbé fontosnak tartok: hídverés ez az észak-bácskai községről szóló, Nyugat-Németországban született német nyelvű könyv. Baráti kéznyújtás. S bizonyíték, hogy a négy évtizeddel ezelőtt kényszerrel vagy önként távozott honfitársaink tartani, sőt erősíteni akarják a kapcsolatot a szülőföldjükkel. A szerzők, akik e nemes cél érdekében munkálkodtak, minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek. A könyv kiadója — egyben néhány fejezet szerzője —, dr. Ottenthal Ádám az előszóban népes közreműködő gárdának mond köszönetét: dr. Taffemer Antalnak, Hefner Józsefnek és nejének, Eberhard Józsefnek, Titz Mátyásnak, Rukatuki Augusztnak, Heinrich Ádámnak, Willand Mátyásnak, Bleifusz Máriának, Putte- rer Jánosnak, — hogy csak azokat említsem, akikről külön is szívesen írnék, ha a jelen recenzió keretei engednék. Az első rész bevezető tanulmányát Kőhegyi Mihály, a bajai múzeum igazgatója írta: Csátalja története az előidőktől a honfoglalás, illetve Árpád-korig. A régészeti leletek elemzésével mutatja be a szerző a település régmúltját. A község története a honfoglalástól a II. világháború végéig dr. Flach Pál munkája. Azt mondhatnám, hogy Észak-Bácska helytörténetének kiváló kutatója ezzel egész életművére tette fel a koronát. (A Münchenben élő, 80 esztendősen is töretlen alkotókedvvel dolgozó történettudós munkái — a legfontosabbak közül néhányat emlitve: Kunbaja, Hajós, Császártöltés története, a Vaskút-monográfia, Bajáról szóló könyvei — a helytörténészek nélkülözhetetlen kézikönyvei.) „Csatallya” nevével 1543-ban találkozunk először a kalocsai érsekség tizedjegy- zékén: az érsek 43 forintot és egy pár csizmát kapott a községtől. A török elnyomás alatt elnéptelenedett faluba 1731-ben jöttek az első telepesek, akik azonban nem külföldiek, hanem az északi országrészből származó magyarok és szlovákok voltak, majd 1737-ben érkeztek a német bevándorlók első csoportjai. A lélekszám folyamatosan növekedett, 1859-ben a község elöljárói a következőket jelentették: Csatalja község lakossága jelenleg 1330 főre lehető, valamennyien római katolikusok és német nemzetiségűek, akik Elő-Ausztriából származnak. Az éghajlat jó, és előnyös befolyást gyakorol a népesség sokasodására. A lakosság mezőgazdasággal foglalkozik. A helységben 212 ház van, a szokásos építési mód a vert fal, általában nádtető, de 16 házat cseréppel fedtek be. A lakásokat tisztán tartják. A Flach-féle tanulmány átfogó voltára jellemző, hogy több mint száz könyvet használ fel forrásul. A csátaljai német nemzetiség kitelepítése 1944 őszétől 1947 nyaráig történt. Kőhegyi Mihály és Tóth Ágnes kecskeméti levéltáros közös munkája az erről szóló rész, mely a történeti feldolgozás után közli a kitelepítettek, illetve a mentesítettek névsorát. Ez talán a történelem viharaiban sokszor megtépázott község múltjának legszomorúbb fejezete. A következőkben képet kapunk a népesség összetételéről, a nyelvjárásról, az iskolai és egyházi viszonyokról, a község néprajzáról, majd a második kötetet teljes egészében a családfakutatás adatainak szentelték. Közük az 1737—1830 között élő családok jegyzékét, valamint a név-, a család-, majd a származási hely regisztert. A csátaljai anyakönyveket — nehezen kibetűzhető voltuk miatt kétéves munkával — a katymári — nemrég elhunyt — Kungl Vilmos fejtette meg, az ő érdeme a feldolgozás is. Az egyetlen, ami elszomorít a hézagpótló Csátalja-monográfia olvasásánál, az az, hogy hiányzik a magyar nyelvű és a mindenki számára hozzáférhető kiadás. Jó lenne pedig — akár szerényebb külsővel és papíron — magyar kiadásban is közkinccsé tenni. Gál Zoltán Gondok a műszaki képzés körül A GAMF nem panaszkodhat Jó néhány éré megfigyelhető tendencia, hogy a felrételi ponthatárokat a műszaki főiskolák és egyetemek levelező tagozatain jóval az átlagos alatt állapítják meg. Ennek ellenére az idén például a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának levelező tagozatán három, a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán pedig hat fő teljesítette a bejutáshoz elegendő minimumot. Nem meglepő tehát, hogy az ország csaknem valamennyi műszaki egyeteme megszüntette a levelező képzést, a főiskolák pedig továbbra is beiskolázási nehézségekkel küszködnek. A Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola levelező tagozatára hetvennégyen adták bejelentkezési lapjukat az 1988 —89-es tanévre. Ebből kilencen érték el a felvételhez szükséges 78 pontot. Az átirányításokkal együtt huszonkettőre bővült a leendő első évfolyamosok száma, s hogy ebből mennyien szereznek majd oklevelet, az a jövő titka. — Az említett adatok azt látszanak alátámasztani, hogy a levelező tagozatokra — a műszaki főiskolákon legalábbis — a leggyengébb felkészültségű fiatalok jelentkeznek. Hogyan látja ezt a kecskeméti GAMF esetében — tettük fel a kérdést dr. Kulcsár Béla főigazgatónak. — Nem fogalmaznék ilyen éllel, hiszen nem ritka az igen jó képességű, tehetséges és igyekvő hallgató a levelező tagozaton sem. Az viszont valóban jelez valamit, hogy a hetvennégy jelentkezőből az elérhető 120 pont felét is — ami még korántsem jelent felvételt — mindössze tizenheten érték pl. Ha ezt összevetjük a nappalisok eredményeivel, valóban óriási az eltérés.-— Az érdeklődés tehát nem a műszaki pályák, hanem a levelező tagozat iránt csökken? — A GAMF helyzete kicsit jobb az átlagosnál. Mi 1985 után jelentős növekedést tapasztalhattunk a jelentkezésekkor. Ez a létszámbővülés még akkor is tekintélyes, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időszakban körülbelül 20 százalékkal több érettségiző került ki a középiskolákból. A levelező tagozaton ezzel párhuzamosan a hetvenes évek végétől rohamosan csökken az érdeklődés. S ha még a lemorzsolódást is számításba vesszük, megdöbbentő képet kapunk. 1984-ben például százketten felvételiztek, ebből hetvenketten kezdték meg az első évfolyamot, s mindössze tizenöten kaptak diplomát. — Miben látja a változás okát? — Először is a társadalmi igény csökkenésében. A hetvenes években a vidéki ipartelepítések idején százon felüli létszámokkal indultunk, s több helyen — így Egerben, Békéscsabán, Jászberényben és Csongrádon — konzultációs központokat is létesítettünk. Azóta a vállalatok érdekeltsége csökkent saját dolgozóik taníttatására, s inkább a nappali tagozatosokkal kötött ösztöndíjas formát választják, így nincs szükség tanulmányi szabadságra, ulazásidíj-térítésre . . . Kész szakembereket kapnak. S el kell ismeri: minőségi különbség van a nappali és a levelező tagozaton végzettek felkészültsége között. — Arra az eltérésre gondol, amely már a felvételkor nyilvánvaló? — Természetes, hogy azonos képességek esetén sem mindegy, hogy egy félév alatt 15x2+2, vagy pedig 7 x 1 órányi intézményes képzésben vesz részt valaki. S a mindennapi konzultációs lehetőségeket, a számítógép- és műszerellátottságot még nem is emlitettük. • Említette viszont a GAMF eltérő helyzetét a műszaki főiskolák között. Miben nyilvánul ez meg?- Nálunk nincs beiskolázási és elhelyezkedési probléma. Ez pedig elsősorban a képzési profilunkból adódik. Ha megnézzük a szakonkénti megoszlást, máris érthetőbbé válik a jelenség: a háromszázötvenhárom jelentkező közül százötven- hármán automatikát, százan számítástechnikát szeretnének tanulni, harmincötén termelésirányítók, ugyanennyien technológusok lennének, s mindössze harmincán kívánnak a többi ágazatra bejutni. — A választható szakok bővítésével fokozható tenne az érdeklődés a levelezösök körében is? — Jelenleg a gépgyártás-technológia szak technológiai ágazata és a gépipari automatizálási szak automatizálási ágazatai közül választhatnak a levelezösök. A bővítés egyelőre megoldhatatlan, hiszen pillanatnyilag is alig több mint tíz hallgató tanul a III—IV. évfolyamon. Ha ezt a kis létszámot még tovább bontanánk, csak elmélyítenénk a problémákat. — Hogyan látja ezek után a műszaki képzés jövőjét? —- Az ország problémáit műszaki szakemberek fogják megoldani, ehhez azonban magasan kvalifikált, tájékozott és gyakorlatias emberekre van szükség. Ennek alapjait a felsőoktatásban kell lerakni, amihez fejlesztésre, az eszközproblémák megoldására van szükség. Nem elhanyagolható természetesen az sem, hogy a megtermelt értékekkel hogyan gazdálkodik az ország. A levelező képzés — már régóta látjuk — nem üti meg a felállított mércét. Jobban felkészült fiatalokat a jelentkezők számának bővülésével tudnánk kiválasztani, ehhez viszont a társadalmi igény növekedésére lenne szükség. Ha azonban nincs igény, akkor kár is erőltetni... G. Tóth Tímea KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügyelet ideje hétfőtől péntekig 18 órától másnap reggel 8 óráig tart, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hétköznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosztika. Gyerekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5., C pavilon, földszinti ambulancia (T.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc, Városföld gyermek és felnőtt betegeit munkaszüneti napokon a kecskeméti kórház említett két épületében látják el. Orgovány: Orgovány, központi rendelő (T.: 25); Lajosmizse. Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 220); Kunszent- miklós, központi rendelő (T.: 155); Du- navecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunba- racs: dr. Benkő M. (Kerekegyháza, Lenin tér 14. T.: 71-340); Lakitelek: dr. Glied I. (Lakitelek, Széchenyi krt. T.: 42-015); Izsák: dr. Pap Gy. (Izsák, Bercsényi u. 13. T.: 94); Tiszaalpár: dr. Pulius T. (Tiszaalpár, Imre tér 18. T.: 44-162). Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti 28-222-es telefonon, naponta 18 órától másnap reggel 6 óráig hívható. BAJA: az ügyeletét a bajai kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el. (Pokomy u. T.: 11-244). Itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bácsborsódi, bács- szentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, nemesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskuti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, ménteleki, kunbajai, csikériai, madara- si, katymári lakosokat látják el. (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rendelőben látják el a betegeket. (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet idején ellátják a kiskőrösi, akasztói, csengődi, tabdi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 69); Soltvadkert: központi rendelő (T.: 21). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a központi ügyelet szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, városi kórház, Fad- rusz J. u. 4. (T.: 62-360). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, petőfiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje: szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézetben a tiszakécskei és szentkirályi betegeket látják el. (T.: 41-011). KALOCSA: a rendelőintézetben tartanak ügyeletét: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Homokmégy, Miske, Ordas, Dunaszentbenedek, Öregcsertő-Csorna, Szak- már, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10, 122, 234). Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. URFI-szoba: 219-es mellék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalocsa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (Vécsey tér 1. T.: 167); Fájsz, Dusnok: dr. Szilágyi K. (Dusnok, Dembinszky u. 13. T.: 24); Dunapataj, Harta: dr. Horváth S. (Harta, Templom u. 122. T.: 47); Hajós: dr. Zakupszky E. (Hajós, Temető u. 9. T.: 27). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tartanak ügyeletet (T.: 21-011, 275-ös mellék). Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kis- szállási, pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskunmajsa, központi rendelő (T.: 31-211); Jánoshalma, Rém, Borota, Kélesha- lom: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Kelebia, Tompa: dr. Máriási K. (Tofnpa, Rákóczi u. 15. T.: 31). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletet: Kecskemét: Szabadság tér 1.; Baja: Tóth Kálmán tér 2.; Bácsalmás: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa György u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalocsa: Széchenyi lakótelep; Kiskörös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kunszentmiklós: Kálvin tér 7.; Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Béke tér 4.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15 —19.; Solt: Béke tér 6. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106). KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Lakos K. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344). BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Szerelnie: dr. Steiner R. (Baja, November 7. tér 6.); Nemesnádudvar, Sükösd, Ér- sekcsanád: dr. Maruzsa V. (Sükösd, Dózsa u. 149. T.: 34); Bácsszentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vörös Hadsereg u. 7/A); Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbokod: dr. Éber E. (Bácsbokod, Hunyadi u. 28. T.: 14); Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Varga M. (Madaras, Hunyadi u. 1/A T.: 2); Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Szálas L. (Herceg- szántó, Dózsa u. 1/A). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, Bafami: dr. Dobos E. (Kalocsa, Magyar u. 3. T.: 800); Tass, Szalkszentmárton, Dunavecse, Apostag: dr. Szüts M. (Dunavecse, Vörös Hadsereg u. 8/A); Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Németh I. (Solt, Lepke u. 4.); Harta, Dunatetétlen, Állampuszta, Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Duna- szentbenedek: dr. Csiba E. (Harta, Gallé T. u. 64); Szakmár, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Répási Cs. (Szakmár, Bajcsy-Zs. u. 55.); Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés, Fájsz, Dusnok: dr. Kunváry J. (Császártöltés, Tanács- köztársaság u. 1.). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Juharos I. (Kecskemét, Petur bán u. 2. T.: 20-454); Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Ispánovity I. (Kecskemét, Kölcsey u. 24. T.: 20-869); Jakabszállás, Orgovány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. T.: 42); Szentkirály, Nyárlőrinc: dr. Dani S. (Nyárlőrinc, Sugár u. 16. T.: 43-192); Lajosmizse: dr. Adonyi L. (Lajosmizse, Bajcsy-Zs. u. 52. T.: 117); Tiszakécske: dr. Pitti L. (Tiszakécske, Tanácsköztársaság u. 6. T.: 41-027); Kerekegyháza, Kunba - racs, Ladánybene: dr. Szakáll Sz. (Kerekegyháza, Engels u. 54. T.: 71-161). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Ut- schalott F. (Kiskőrös, Bacsó B. u. 16. T.: 11-653); Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Túrái J. (Izsák, Kecskeméti u. 37.); Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Tóth S. (Kunszentmiklós, Petőfi ltp. B. ép. T.: 202); Szabad- szállás, Fülöpszállás: dr. Schieider J. (Fülöpszállás, Kossuth u. 12.); Soltvadkert, Bocsa. Tázlár: dr. Pais K. (Bocsa, Mező 1. u. 19. T.: 53-04.3); Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Bozi R. (Akasztó, Vörös Hadsereg u. 3. T.: 51- 336); Kecel, Imrehegy: dr. Beke J. (Kecel, Malom u. 22.). KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunfélegyháza: dr. Horváth A. (Kiskunfélegyháza, Wesselényi u. 3. T.: 61- 389); Gátér, Pálmonostora, Petőfiszál- lás: dr. Gyöngyösi P. (Petőfiszállás, Kossuth u. 54. T.: 79-064); Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Horváth L. Tiszaalpár, Ady E. u. 89. T.: 44-191); Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Kole- tics J. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársaság u. 16. T.: 31-108); Jászszentlászló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jászszentlászló, Radnóti u. 3. T.: 72-622); Bugac, Kunszállás: dr. Szabó G. (Bugac, Felsőmonostor 577. T.: 72-570). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Horváth L. (Kiskunhalas, Fazekas G. u. 17. T.: 22-554); Zsana, Harkakö- töny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Aladics S. (Kiskunhalas, Ibolya u. 11.); Jánoshalma: dr. Csépányi N. (Jánoshalma, Magyar L. u. 20. T.: 223); Borota, Rém: dr. Joó L. (Rém, Petőfi u. 23.); Mélykút, Kisszállás: dr. Mikó N. (Mélykút, Lenin tér 54. T.: 28); Tompa, Kelebia: dr. Patocskai G. (Kelebia, Ady E. u. 216.); Bácsalmás. Csi- kéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kossuth u. 21. T.: 4); Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.1.
