Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-05 / 186. szám

1988. augusztus 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Mn valósait meg Kecskeméten a VE. ©téves tervben? Beszélgetés Altér Róberttel, a megyeszékhely pártbizottságának titkárával A közelmúltban vitatta meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Kecskeméti Városi Bizottsága a megyeszékhely VII. ötéves tervé­nek időarányos megvalósítását, a fejlesztés helyzetét. Arra kértük Alter Róbertét, a megyeszékhely pártbizottságának gazdaságpoliti­kával foglalkozó titkárát, tájékoz­tassa olvasóinkat erről a közérde­kű témáról. — Mi volt a VII. ötéves terv alapvető célja? — Alapvető cél a pénzügyi egyensúly tartós biztosítása mellett az intézmények működtetése volt. Emellett, a legfontosabb a lakossá­gi igényeket figyelembe véve a la­káshoz jutás megoldását, támoga­tását, az oktatás; a közüzemi víz-, és szennyvízcsatorna-építés feltéte­leinek javítását, az időskorúakról való gondoskodást határozta meg. Sajnos, az elmúlt két és fél évben a gazdaság nem a kívánt mérték­ben fejlődött, az előre jelzett gaz­dasági élénkülés nem következett be. Ez a tanácsi gazdálkodásban a pénzeszközök beszűkülését, a ter­vezett támogatás csökkenését eredményezte. — Mennyi lakás épült, s milyen módon segítette a város tanácsa az otthonhoz jutást? — Lakásokból az előirányzott 3740 helyett mintegy 3000 épült, amelyből 2980 magánerős. A la­kásmobilitás során 189 állami la­kás leadásáért a városi tanács 35 millió forintot fizetett ki, ebben az évben erre a célra 10 millió forint áll rendelkezésre. Ez idáig mintegy 900 család kapott lakásvásárlás­hoz, -építéshez állami támogatást. A VII. ötéves tervben 62 általános és középiskolai tanteremből ez- idáig 39 épült meg, míg a tervezett közműberuházások — kutak, víz­gáz-, elektromos hálózat — idő­arányosan, vagy azt meghaladóan teljesültek. — Gyarapodtak-e a közmüvek, enyhült-e a telefonhelyzet, a szociá­lis ellátás? — Az önerős út- és járdaépítésre az első három évben 94 milliót fize­tett be a lakosság, amelyet ez év végéig 112 millióval egészít ki a tanács. A telefonhálózat kétezer állomással bővült, a kábeltévé pe­dig hétezer lakásba jutott el. A közlekedés feltételeit javító be­ruházások közül átadásra került a városközponti autóbusz-pályaud­var, az idegenforgalmi parkoló. A szociális ellátás színvonalát javí­totta a Margaréta Otthon, nőtt a házi szociális gondozásban részt vevők száma, családsegítő köz­pontok kezdték meg működésü­ket. A kereskedelmi, szolgáltató lé­tesítmények döntő hányada együttműködési pénzeszközökből, illetve külső forrásokból készült el. A kedvezőtlen, sokszor bizonyta­lan közgazdasági helyzet ellenére, a tervidőszak várospolitikai céljait teljesítettük. — Mi lesz a jövő, hogyan lehet az embereket, a fiatalokat lakáshoz juttatni, létesülnek-e újabb közin­tézmények? — A várospolitikai tervek to­vábbi megvalósítása során újabb gondokkal, feszültséggel kell szá­molni. Feltehetően, az előttünk ál­ló két évben a fejlődés dinamikája nem éri el az előző évekét, mivel az anyagi források döntő részét az előrehozott pénzeszközök vissza­térítésére kell fordítani. Ezért in­dokolt, hogy a városban megvaló­suló beruházások a megyeszékhely társadalmának közmegegyezésével és nyilvánossága által ellenőrizve valósuljanak meg. Az állami lakás­építés csökkenésének mértékét a lakásmobilitás fokozásával, a tá­mogatási formák szélesítésével, te­lek-előkészítéssel ellensúlyozzuk. Szorgalmazzuk, hogy az OTP Bank, a lakásszövetkezet és a vá­rosban működő vállalatok to­vábbra is jelentős számú lakás megépítésével vállaljanak részt e feladatokban. A következő idő­szakban indokolt a csatornaháló­zat fejlesztése. Az oktatási intéz­mények beruházásait, a Zója utcai, az Egyetértés utcai iskola felújítá­sát, építését be kell fejezni, s elő kell készíteni az építendő megyei könyvtár területét. Megoldásra vár a katonatelepi, a petőfivárosi körzeti orvosi ellátás tárgyi feltéte­leinek megteremtése, az értelmi fo­gyatékosok, a mozgássérültek és a logopédia elhelyezése, a fogtechni­kai laboratórium befejezése, illetve a városközponti rendelőintézet megyei eszközökből való felújítá­sa. — Bővül-e a megyeszékhely ke­reskedelmi hálózata? — Csak együttműködéssel lehet megoldani a kereskedelmi és a szolgáltatóhálózat fejlesztését. Be­fejeződik a hunyadivárosi szolgál­tatóház építése, s új kereskedelmi egységet és szolgáltatóházat ho­zunk létre a Margaréta Otthonnál. ABC-áruházak építése várható a Vacsihegyben, a Mária városban és a Bajcsy-Zsilinszky utca térségé­ben. Emellett támogatjuk a pénz­intézetek, az OTP Bank, a Hitel­bank, valamint a gazdálkodó egy­ségek ügyviteli épületeinek —- ATE, Zöldért, KIOSZ, BM — el­helyezését szolgáló létesítmények létrehozását. A folyamatban lévő és az előkészítés alatt lévő felada­tok a terv várható pénzügyi elő­irányzatai alapján, az állami támo­gatás mérséklése mellett is megva­lósíthatók. A város fejlődésének folyamatosságát a VIII. ötéves tervben megkezdődő tervezés adja. Az 1990 utáni évek várospolitikai céljai kimunkálására a pártbizott­ság és a városi tanács szakértői bizottságokat hoz létre — mondta befejezésül Alter Róbert. Gémes Gábor Nyár a Balti-tenger partján Évente több ezer üdülő pihen vagy talál gyógyulást a Balti-tenger partján. Nem is csoda, hiszen a tenger hullámve­rése, a sirályok rikoltozása, a szélben hajladozó fenyőfák zúgása akkor is csodálatos élmény, amikor rossz idő van. Ám amikor a nap delelőre jut és a víz 19 Celsius-fokra felmelegszik, Jurmala homokos strandja mágnesként vonzza az üdülőket. A Jurmala néven ismert hosszú partszakaszon egymást érik Lettország népszerű üdülőhelyei. A legrangosabbak egyike a Kemeri szanatórium. Itt kedvezményes beutalóval pihenhetnek a gyógyulást kereső dolgozók. A tudományos­műszaki forradalom a betegek szolgálatába állította leg­újabb vívmányait: lézerek és mágneses gyógykezelés, baro- kamra és sok egyéb hatásos gyógyászati eszköz segíti az orvosok munkáját. (APN — MTI-Press) Q A Kemeri szanatórium. 9 A jurmalai strand. Csúcstalálkozó Néztük a feleségemmel a csúcstalálkozót. No, nem élőben, csak úgy a tévében bámultuk az összefoglalót. Maguk is látták, nem? Csak azon izgultam, nehogy elejtsék a ratifikációs okmányokat, mert ak­kor aztán leshetjük, mikor cserélik ki. De nem ejtették el, alá is írták golyóstollat. Szóval rendben ment minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mondta is az asszony, hogy nincs szebb, mint a proto­koll. Csak azt sajnálja, bogy elsiettük a gyerekeket. Ha nem lettünk volna ilyen mohók, most meghívhatnánk a Reagant keresztapának. — Önző vagy, asszony — mondtam neki. — Inkább a megúju­lást kellene sürgetni. Náíunk egy egész ország keresztapja lehetne! Szóval így elemezgettük a világpolitikát, amikor átdörömbölt a szomszéd, hogy halkabban szuszogjunk, mert aludni akar. — No — mondom —, Jolán, öltözz! Kinevezlek külügyminisz­ternek. Átmész a szomszédba, és megegyezel velük, hogy a köztünk lévő feszültségek enyhítése érdekében holnap este megtartjuk a csúcstalálkozót. Nagyszerű diplomata az én feleségem, másnapra összehozta a csúcstalálkozót. Pontosan fél nyolckor kopogtak. A szomszéd frakkban, az asszony nagyestélyiben. Nem mondom, mi is hasonló­képp kirittyentettük magunkat. Rá is ment a maradék OTP-beté- tünk, no de fő a protokoll. A díszvacsorán, melyet a gyerekszobá­ban tálaltunk föl, pohárköszöntökben méltattuk egymás múlhatat­lan érdemeit, aztán a tárgyalótermekbe vonultunk. Mi, a szomszéd­dal a nagyszobába, az asszonyok meg a konyhába mosogatni. — Hát... -— mondtam ünnepélyesen — én azt indítványozom, hogy béküljünk ki. — Jó — mondta a szomszéd, és elővett a zsebéből egy papírla­pot. — A mi feltételeink a következők. Tévé-rádió bömböltetés este tízig. Szex hetenként maximum háromszor, mert áthallatszik, és nem győzök felelni a gyerekeknek, hogy mi az. Én nem vagyok pohos állat, a feleségem nem utcalány, és nem főz moslékot. A gye­rekeink nem vadállatok, az anyósom nem banya. Igaz, néha a látszat csal. Ezt azért vettem bele, hogy legyen mit engedni a kompromisszum érdekében. t— Rendben van — mondtam. — A mi feltételeink a következők. Az átkalapált fal kijavíttatik, nagykalapács eldobatik. Én nem vagyok hülye agár, a feleségem nem Loncsos Mari, és nem jár bizományi felmosórongyban. A gyerekeink nem kenguruk, és az anyósom nem lepcses szájú tamariszkusz. A kompromisszum érde­kében az utolsó pont törölhető. Mire megfőzték a kávét, szinte teljesen elkészült a dokumentum. Az utolsó pontot mindketten töröltük. Jöttek az asszonyok, és átnézték az okmányt mint szaktanács- adók. — Jó, jó — mondta a szomszédasszony —, de azt azért rögzíteni kellene, hogyan ellenőrizzük a megállapodás végrehajtását. Mert ugye, ha a konyhában suttogják, azt nem biztos, hogy meghalljuk ... — Nekünk nincs ilyen gondunk, drágám — jegyezte meg a feleségem szerényen —, mert ti csak üvöltve tudtok kommunikálni. — Hallod ezt, Józsi? Ez a szuka már megint engem gyaláz! — süvöltötte szomszédasszonyom, és a falhoz vágta a kávéscsészét. — Te hagyod ezt, Józsi?! — Mi vagyok én neked, te kurucok kései leszármazottja? — írta körül a jelzőt diplomatikusan a nejem, s a fejére borította a tálcát. — Jenő! Rekeszd be a tárgyalást! Nem tehettünk mást a szomszéddal; mélabúsan néztünk egymás­ra, meg az aláírásra váró dokumentumra, és kivonszoltuk a tárgya­lóteremből felajzott nejeinket. Hiába no, nem elég a diplomáciát nézni, meg is kell tanulni, ha már ilyen vékony falat rakott közénk az a mindenható építőipar. , , , ■ ,. T. Ágoston László Bruttósítás után is maradt a teljesítménybérezés Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség felmérése A bruttósítással kapcsolatos átszámítási nehézségek elle­nére sem mondtak le a vállalatok arról az ösztönzési lehető­ségről, amit a teljesítménybérezés jelent — állapították meg az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség szakemberei. A múlt év végén még olyan jelzések érkeztek a főfelügyelőségre, hogy a munkáltatók jó része a teljesít­ménybérek bruttósításának nehézségei miatt az időbéres el­számolásra való áttérést tervezi. A legfrissebb információk szerint azonban mégsem így történt, a vállalatok a lehetősé­gekhez képest igyekeztek megőrizni, sőt néhol továbbfejlesz­teni a teljesítményekhez közvetlenül kötődő bérezést. Az OMMF szakemberei 472 vállalatnál vizsgálták, hogy az új adórendszer és gazdasági szabályozás miként hatott a különféle bérezési formákra. A vizsgált szervezetek a január 31-ei adatok szerint összesen 381 998 dolgozót foglalkoztat­tak, közülük 196 241-en kapták a fizetésüket teljesítmény­bérben. Az összlétszámhoz képest a teljesítménybéresek ará­nya 51,4 százalék, ami csak 0,8 százalékkal kevesebb az 1987. év végi, s 1 százalékkal az 1986. december 31-ei ará­nyuknál. A teljesítményhez kötött bérformák közül változatalanul a darabbérezés a leggyakoribb; a vizsgált szervezeteknél a teljesítménybéresek 38,1 százalékának— 74 375 embernek — a keresete függött közvetlenül az elvégzett munka meny- nyiségétől. Sok munkáltató él azzal a lehetőséggel, hogy olyan kombinált bérformát alkalmazzon, amely a dolgozók keresetét a teljesítmények mellett szakképzettségük szerint is differenciálja. Ebben az esetben a dolgozók képzettségét személyi alapbérük megállapításánál veszik figyelembe, s ezt az alapbért egészítik ki a teljesítménytől függő prémiummal. A prémium nagyságát mind gyakrabban a munka minősége is meghatározza. Ezt a kombinált bérformát egyénekre vagy csoportokra számolják el, aszerint, hogy milyen a munka jellege. A vizsgált teljesítménybéresek 52,2 százalékánál — 101 357 dolgozó esetében — alkalmaztak ilyen kombinált bérformákat. Viszonylag alacsony azoknak a száma, akik jutalék formájában érdekeltek a nagyobb teljesítményekben. A forgalom után elsősorban a kereskedelemben és a vendég­látásban fizetnek jutalékot a munkáltatók. A főfelügyelőség szakemberei azt is vizsgálták, hogy a teljesítménybérek alapjául szolgáló követelmények mennyire felelnek meg a realitásoknak, azaz mennyire igazodnak a munkafeltételek változásához a normák. A vizsgált vállala­tok mindössze 5 százalékánál tapasztalták azt, hogy egyálta­lán nem fordítanak figyelmet a normák időnkénti felülvizs­gálatára. Ugyanekkora volt azoknak a munkáltatóknak az aránya, amelyek évente nemcsak egy alkalommal, hanem legalább félévente, de néhol — ahol a technológiaváltás ezt szükségessé tette — többször is igazítottak a normáikon. „SZERETNÉK EGYSZER TORONYHÁZ ÉPÍTÉSÉN RÉSZT VENNI . . A kölcsömdBFwhoz nő is jár? A vízpartra járók is sorra mondogatják: ezt a meleget alig lehet elviselni. Mit mondjanak a napsugárhoz közelebb lé­vők, a magasban dolgozók, mint Csikász Ildikó, akire egy járókelő hívta fel a figyelmem. Az érdeklődő gyalogos Kecs­keméten, a Dózsa György út hűvös oldalában kíváncsian nézegette a készülő többszintes lakóház születését, miközben észrevette, hogy a toronydaru kezelője hölgy. — Jelezze már a kolléganőjének, hogy szeretnék vele be­szélni — kérem az egyik szerelőt, aki éppen az álló szerkeze­tet javítja. Egy-két kézmozdulat a földről, majd felfelé nézek, hogy megértésre talált-e a hívás, de máris előttem egy közép- termetű, vékony, barna, fiatal, ápolt külsejű nő. — Milyen ott fenn? — Jó, csak meleg van. De ha kinyitom az ajtót, ablakot nagy a huzat. — Hogyhogy ezt a szakmát választotta? — Harminchat éves vagyok, csináltam már sok mindent. Az az igazság, tanulni nem nagyon szerettem. Inkább az érdekes, a látványos, a nem mindennapi dolgok vonzanak. Voltam felszolgáló, szövőnő, de híddarus is. Két évvel ez­előtt pedig a Petőfi Népében olvastam, hogy a budapesti központú Építőipari Gépesítő Vállalat toronydarust keres. Nem írták, hogy csak férfit. Jelentkeztem. Azt már ott hal­lottam, hogy egyszer ilyen munkára volt már nő dolgozójuk, csak nyugdíjba ment. Kár, hogy nem találkoztam vele... Közben Debrecenben elvégeztem a nehézgépkezelő tanfo­lyamot, s most itt vagyok, a géppel együtt. — Mit szólnak az építkezésen dolgozó férfiak, amikor lát­ják, hogy a kölcsöndaruhoz nő tartozik? — Nem is szólnak, inkább csodálkoznak. Bár mondtak már olyanokat, hogy „itt is kitúrják a férfiakat...” De hamar megbékélnek. — Egyik építkezésről a másikra, városról városra jár. Mi tetszik ebben a munkában? — Sokat lehet félni. No nem a magasságtól, mert akkoriéi se mennék. Figyelni kell az akasztást, a terhet, a helyet, ahová vinni kell a tonnákat. Itt csak együtt lehet jól dolgozni. — És a család...? — Szüleimmel élek. Kecskeméti vagyok. Nem vágyok a fakanálra. Tipikus hő, feleség nem szeretnék lenni. Az a sok válás, probléma. Nem nekem való. Imádom a szabadságot, a megpróbáltatásokat. — Mire vágyik? — Egy igazi toronydarun, nem ilyen ötvenhárom métere­sen, szeretnék egyszer toronyház építésén részt venni. Pulai Sára A ruházati termékek fefie rossz minőségű A Kermi-vizsgálatok tapasztalatai A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetben az év első felében 3016 új hazai gyártmányt vizsgáltak meg an­nak érdekében, hogy megállapítsák: megállja-e a termék a helyét a piacon. A hazai újdonságok 80 százaléka megfelelt a forgalomba hozatal köve­telményeinek, ez valamivel rosszabb arány, mint a múlt év azonos időszaká­ban volt. Különösen a ruházati termé­kek, valamint az élelmiszerek és élveze­ti cikkek közt találtak több olyat, amely nem felel meg a minőségi előírá­soknak. A korábbinál kevesebb új készít­ménnyel rukkolt ki ezúttal a tejipar. Étolajból hétféle újdonságot állított elő az ipar, s közülük öt megnyerte a bírá­lók tetszését. A húsipar lényegesen több új készítményt mutatott be a Ker- mi szakembereinek, mint a múlt év első felében, s e termékek 73 százaléka meg­felelőnek bizonyult. Többségük ba­romfihúsból készült. A hazai gyárakban előállított 474 újfajta ruházati termék és háztartási textília alig több mint fele állta ki a minőségi vizsgálódás próbáját. Külö­nösen a felső ruházati cikkek adtak sok kifogásra okot, mindössze 30 százalé­kuk bizonyult kifogástalannak. A ru­haneműket általában azért /ninősítette alkalmatlannak a Kermi, mert nem méret- és színtartóak, nem megfelelő a fény- és kopásállóságuk, s tisztításuk is gondot okoz. Noha a cipőgyártók sem büszkélkedhetnek, a lábbelik minősé­gében mégis történt előrelépés, a mos­tani vizsgálatok során a cipőújdonsá­goknak mindössze 19 százalékát minő­sítették alkalmatlannak a viselésre. Jól vizsgázott a minősítéskor a hazai iparcikkújdonságok nagy része. A Kermi 971 új terméket vizsgált, 21 százalékkal többet, mint egy évvel ko­rábban. Főleg háztartási gépekből, fő­ző- és fűtőkészülékekből, vas-, papír- és játékáruból hoztak sok újdonságot a gyártók. A főző-, fűtő- és vízmelegítő készülékek közül több kiemelkedően jó minőségűt találtak, ezek a FÉG, az Elekthermax és a Lampart, valamint az Alumíniumárugyár termékei. Jó minő­sítést kaptak egyes híradástechnikai cikkek is, például az Orion és a Video­ton színes, valamint fekete-fehér televí­ziókészülékei, valamint a Videoton au­tós rádió-magnó kombinációja. Kitűnő minőségűnek ítélte a Kermi az új hazai gyártmányú kerékpárokat, utánfutókat és különféle jármütartozé- kokat is. A bútorgyártók 47 új bútort mutat­tak be a félév folyamán, körülbelül 10 százalékkal kevesebbet, mint tavaly az első félévben. Minden szempontból ki­fogástalannak bizonyult a minták kö­zül 14-féle, ez több, mint egy évvel ko­rábban. A kifogásolt termékeknél a hi­bák ugyanazok, mint az elmúlt évek­ben voltak, nem megfelelő a gyártás- technológia, a technológiai fegyelmet nem tartják be, továbbra is pontatla­nok az illesztések, a külső és belső felü­letek eldolgozása nem megfelelő.

Next

/
Thumbnails
Contents