Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-29 / 206. szám
2 • PETŐFI NÉPE 9 1988. augusztus 29. A LENGYEL EGYESÜLT MUNKÁSPÁRT ÜLÉSE IRAK—IRÁN Korai a béke? Gyorsabb munkára sürgette az iraki és iráni tárgyalófeleket Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. A világszervezet vezető tisztség- viselője szerint a két ország külügyminisztere a megbeszélések első két napján kellő figyelmet szentelt egymásnak, de — tette hozzá Cuellar a tárgyalások gyorsabb menetére van szükség ahhoz, hogy az augusztus 20-án életbe lépett tűz- szüneti megállapodás tartós békekötéshez vezessen. Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter. az iráni küldöttség vezetője a pénteki tárgyalásokat követően kijelentette: egyelőre korainak tartja a béke esélyének latolgatását a két ország között. Megjegyezte, hogy nem kívánnak kompromisz- szumokba belemenni olyan ügyekben, amelyekért nyolc éven át harcollak. Más kérdésekről szólva az ABC amerikai televíziós társaság riporterének elmondta, hogy országa mindaddig nem igyekszik befolyást gyakorolni az amerikai túszokat Libanonban fogva tartó lrán-barát gerillákra, amíg Washington nem szabadítja fel a befagyasztott iráni pénzköveteléseket. Mint emlékezetes, az amerikai bankokban lévő iráni pénzeket zárolta az amerikai kormányzat, miután még 1979-ben a teheráni amerikai követség alkalmazottait majd másfél éven át házi őrizetben tartották. Jelentések szerint 8-9 milliárd dollárról van szó. A teheráni rádió jelentése szerint a Szovjetunió is kész együttműködni Iránnal az ország újjáépítésében. A rádió a teheráni szovjet nagykövetre hivatkozott a kétoldalú együttműködési bizottság ülése kapcsán. Javaslat hangzott el egy szovjet szakértői delegáció kiküldésére. Mint ismeretes, a Szovjetunió közreműködött az iszfaháni acélmű építésében, de az együttműködés további területe lehet a kőolaj- és gázipar és a vízi energia hasznosítása is. Kritikusan és Kritikus, de mindenekelőtt önkritikus szellemben folytatta ülését vasárnap a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága. A politikai bizottság szombaton előterjesztett két beszámolója után, arra mintegy válaszul, Zbigniew Messner kormányfő és Zdzislaw Sadowski, a reform megvalósítását irányító miniszterelnök-helyettes, aki nem tagja a LEMP-nek, egyaránt védelmébe vette a kormány politikáját, bár beismerték, hogy az év eleji egyszeri áremelésekkel elképzelt egyensúlyjavító politika kudarcot vallott. Mindketten kitartottak amellett, hogy a kormány a Szejm által elfogadott reformprogramot következetesen végrehajtja. Részletesen ismertették a már eddig megtett intézkedéseket és kétségbe vonták egy új gazdasági program szükségességét, ehelyett a megkezdett program következetes folytatását szorgalmazták. Sadowski az augusztusra kialakult feszült gazdasági, mindenekelőtt belpiaci helyzetet „inciden- tálisnak” minősítette és tagadta, hogy Lengyelországban hiperinfláció bontakozna ki az első félév 50 százalékos áremelkedése nyomán. Messner kormányfő, aki egyben a LEMP KB PB tagja is, hosszú felszólalásában a még most is tartó sztrájkok politikai jellegét hangsúlyozta és úgy vélekedett, hogy az ott megfogalmazott gazdasági követelések teljesítése a lengyel gazdaság összeomlását eredményezné. Ugyanígy vélekedett a legális szakszervezeti mozgalom országos központja, az OPZZ követeléseiről is. Az év legnagyobb hibájának nevezte, hogy az ország vezetése meghátrált a társadalmi nyomás előtt, és az eredetileg tervezettnél nagyobb béremeléseket adott az áremelések ellensúlyozására. Óvott attól, hogy az akkori hibát most megismételjék és javasolta: vezessenek be ár- és bérstoppot, amelynek időtartama alatt felfüggesztenének minden bértárgyalást. A kormányfő szerint ezzel és néhány más szükségintézkedéssel már jövőre az idei felére csökkenthető az infláció, két év múlva pedig akár 3-5 százalékra. A miniszterelnök és a miniszterelnök-helyettes egyaránt arra panaszkodott, hogy miközben az egész társadalom a veszteséges üzemek felszámolását követeli, addig a konkrét döntések önkritikusan minden esetben az egyes érdekcsoportok, helyi politikai tényezők és a központi adminisztráció egy részének ellenállásába ütköznek. Sadowski szerint a vállalatok felszámolásának meggyorsításához fel kellene készülni a munka- nélküliség kezelésére is, miközben a politikai vezetés és ő maga is ellenzi a munkanélküliséget Lengyelországban. Jelenleg 27 vállalat felszámolásáról született döntés, köztük a gdanski Lenin Hajógyár és 140 cég van a „várakozólistán”. Messner szerint a kormány nem hátrálhat meg a sztrájkzsarolás előtt és nem járulhat hozzá, hogy az illegális, törvénytelen munkabeszüntetések költségeit az államkasszából, az egész társadalom kárára térítsék meg. A lengyel szakszervezeti mozgalom országos tanácsának elnöke, Alfred Miodowicz, aki a LEMP KB PB tagja is, felszólalásában fenntartotta a mozgalom bírálatát a kormánnyal szemben. változatlanul azzal vádolva, hogy nem veszi kellőképpen és időben a mozgalom figyelmeztető jelzéseit, elhúzza a megállapodásokat és ezzel maga is hozzájárul a feszültségek kialakulásához. Miodowicz élesen bírálta azt a gyakorlatot, hogy a hivatalos szak- szervezeti mozgalom követeléseiről hónapokig tartó, időhúzó vita folyik, amint azonban illegális, törvénytelen sztrájkok törnek ki és politikai feszültség alakul ki, az illetékesek azonnal készek a megoldásra. Miodowicz javasolta a szakszervezeti törvény felülvizsgálatát, mert az jelenlegi formájában rendkívüli módon megnehezíti a határozott érdekvédelmet, és ennek alapján alig lehet legális sztrájkokat kezdeményezni. Úgy vélekedett: alkotmányosan is rendezni kellene a szakszervezeti mozgalom helyét, és nem lehet megengedni több szakszervezet működését egy üzemben. A többi felszólalást is a vélemények sokszínűsége, a javasolt megoldások változatossága jellemezte. A többség azonban a kormány felelősségét hangsúlyozta és gyors, határozott lépéseket követelt. Javaslat hangzott el arról is, hogy össze kellene hívni a LEMP rendkívüli küldöttértekezletét. Vasárnap délután még további felszólalásokkal folytatódott a vita, ezt követően határozatok meghozatalával fejeződik be a KB ülése. MA INDULNAK Szovjet—afgán űrexpedíció Ma kora reggel, közép-európai idő szerint 6 óra 23 perckor indul útnak Bajkonurból az első szovjet—afgán űrexpedíció. Az afgán űrhajós két szovjet társa kíséretében összesen nyolc napot tölt a világűrben, s részt vesz a Mir űrállomáson a tudományos programban. A Szojuz TM—6 űrhajó indulását a szovjet televízió egyenes adásban közvetíti. A két afgán űrhajósjelölt, Abdul Ahad Mohmand százados és Muham- med Dauran Guljam Maszum ezredes csaknem egy éve érkezett, s Csillagvárosban és Bajkonurban megkapta a szokásos kiképzést. A szovjet szakemberek szerint mind felkészültségüket, mind fizikai állapotukat tekintve egyformán alkalmasak az űrrepülésre, így csak az indulás előtt az utolsó órákban dől el, melyikük látogat el az űrállomásra. Az első legénység szovjet parancsnoka a tapasztalt Vlagyimir Lja- hov, aki 1979-ben 175 napot, 1983-ban pedig 150 napot töltött a világűrben, társa pedig Valerij Poljakov orvos. A második legénységet Anatolij Bere- zovoj vezeti, 211 napos ürutazási tapasztalattal, másik szovjet résztvevője German Arzamazov orvos. A szovjet űrexpedíciókban eddig egyetlen orvos vett részt, Oleg Atykov személyében. A jelen program érdekessége, hogy a szovjet—afgán űrvállalkozás orvos tagja a nyolcnapos út végén elválik társaitól: visszatérésük után a Mir űrállomáson marad, az állandó legénység tagja lesz. Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov már izgatottan várja a vendégeket. Tiszteletükre „nagytakarítást” rendeztek, előkészítették az új hálóhelyeket és — megfürödtek. Nagy bánatukra a súlytalanság miatt csak ritkán, három- négyhetenként lehet részük ebben a kellemes élményben, egy különleges, légmentesen zárt zuhanyozófülke segítségével. A vendégek fogadására ünnepi ebédet készítenek a rendelkezésükre álló készletből. A csillagvárosiaktól megtudakolták, melyek afgán társuk kedvenc űr-ételei, s így állították össze a menüt: aszpikos tokhalat, fürjpecse- nyét, gyümölcslét és csokoládét kínálnak — s nagyon várják, milyen friss zöldségekkel, gyümölcsökkel lepik meg őket a látogatók. NSZK—NDK Nem engednek a zsarolásnak Az NSZK berlini állandó képviseletéről önként eltávoztak azok az NDK- állampolgárok, akik csütörtök óta az épület megszállásával akarták kikényszeríteni az NDK-hatóságoktól áttele- pülésük engedélyezését a másik német államba. Erről a nyugatnémet képviselet szóvivőjének bejelentése alapján délután számolt be a Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióállomása. A jelentésben az eddigi közlésekkel ellentétben csak hat személyről esett szó, míg korábban az épületben tartózkodó NDK-állampolgárok számát hétben jelölték meg. Mint a rádió az NSZK-szóvivő közlését idézve jelentette, az NDK hatóságai büntetlenséget biztosítanak a szóban forgó személyek számára, de nem vállalnak kötelezettséget arra, hogy engedélyezik kiutazásukat. Berlin világossá tette, hogy — mint megfogalmazták — nem engednek a zsarolásnak. Az NDK-állampol- gárok diplomáciai kísérettel szerettek volna Nyugatra távozni. A ZDF nyugatnémet tévéállomás szerint egy év óta a korábbihoz képest gyakrabban előfordultak ehhez hasonló esetek, amelyeket aztán nagyobb feltűnés nélkül sikerült rendezni: a kiutazásukat szorgalmazó NDK-állampolgárok végül is mindannyiszor távoztak az NSZK-képviseletről. mivel az NDK büntetlenséget biztosított tettükért. Némelyek más nyugati diplomáciai képviseletekre is behatoltak — közölte a ZDF televízió. Pinky, a bosszúálló angyal Politikai ellenfelei közül talán senkitől sem tartott any- nyira a tragikusan elhunyt Ziaul Hakk pakisztáni elnök, mint egy fiatal hölgytől. Aki történetesen nem más, mint az általa kivégeztetett miniszterelnök, a néhai Zulfikar Ali Bhutto elsőszülött lánya, Benazir Bhutto. Pakisztánban a viszonylagos politikai csendet egyúttal bizonytalanság jellemzi: mindenki arra vár, hogy a másik lépjen. A katonák árgus szemekkel figyelik, mire készülnek az ellenzéki polgári pártok. Azok próbálják kipuhatolni a jövőt lesz-e helyük a hatalmi szerkezetben, de semmit nem tesznek, amivel a hadsereget provokálhatnák. Abban azonban mindenki egyetért, hogy ha novemberben valóban szabad, tisztességes választásokat tartanak, amelyeken indulhatnak a pártok is, Benazir Bhuttónak nagy esélye van a győzelemre. Ki is hát ez a harmincöt éves ifjú hölgy? Származása révén arisztokrata. Gyermekkorát három testvérével együtt a család larkanai földbirtokán élte le Szind tartományban. Azokról az évekről most azt mondja: szívből gyűlölte a politikát. Miniszterelnök apja árnyékában sok intrikának és ügyeskedésnek lehetett akaratlan szemtanúja. Mégis, már akkor vérévé vált a közszereplés. Amikor apja megalapította a pakisztáni néppártot, Benazir az elsők között volt, aki befizette a tagdíjat. Középiskolai, majd egyetemi tanulmányait külföldön az amerikai Radcliffe-en és a brit Oxfordban — végezte. Élete úgy telt, mint a többi bohém diáké: rajongott Alain Delonért és Gamal Abdel Nasszerért. Filozófiát, közgazdaságtant, politikatörténetet és jogot tanult. Igazából ügyész akart lenni. De az események elsöpörték személyes vágyait. Ziaul Hakk 1977-ben katonai puccsal buktatta meg Zulfikar Ali Bhutto polgári kormányát. Röviddel rá politikai gyilkosság vádjában halálra ítélték a miniszterelnököt. Benazir Bhutto gyakran felkereste cellájában az apját: valójában az akkori beszélgetések során sajátította el a politizálás tudományát. Apja politikai örökösévé vált. Sejtette ezt az uralomra jutott tábornok is. Hot háziőrizetben, hol börtönben tartotta. Benazir 1984-ben a száműzetést választotta és Londonban telepedett le. A katonai törvénykezés feloldásakor úgy érezte, hogy eljött az ö ideje. Személyes okok miatt is gyűlölte Ziaul Hakkot: 1986 áprilisában lelke mélyén bosszúvágyó angyalként, lángoló szenvedélyekkel tért haza országába. Százezrek rivalgtak érte, bármerre járt. Sokan azt gondolták, hogy a tábornoknak befellegzett, uralmát Benazir Bhutto híveinek tömege félresöpri. Nem így történt. A csatazaj lassan elhalt és a lelkesedés lelohadt. A politikai kudarcba részben belejátszott Benazir Bhutto ellentmondásos személyisége is. Legodaadóbb hívei pártjának fiataljai voltak, akik azt hitték, hogy vezetőjük a nyugati kultúra behatásának nyomán gyökereiben akarja megváltoztatni az alapvetően mélyen vallásos és maradi iszlám társadalmat. Barátai, akik „Pinky"-nek becézik a politikusnőt, szemére is vetették férjhezmenetelét, mert a jövendőbelit a hagyományoknak megfelelően a család jelölte ki számára. „De hát tíz évvel ezelőtt még farmernadrágban futkostál, most beadod a derekad ilyen ósdi módszernek?’’ - kérdezték tőle. De vajon mi mást tehetett volna? Tisztában van vele, hogy nemcsak nyugati neveltetésére néznek ferde szemmel azok a hatalmasok — például a konzervatív földbirtokosi réteg —. akiknek a szava döntő lehet a politikai versengésben, hanem női mivolta is sokszor megalázkodásra kényszeríti. Meg kellett alkudnia önmagával: ha kell, levetkőzve büszkeségét, csadort és fátylat öltve, az illemszabályoknak eleget téve a nők számára fenntartott hátsó ajtót használja. De nem minden esetben hajlandó vállalni a gyengébb nem szerepét. Pártjának öregedő vezérei igencsak hevesen tiltakoztak ellentmondást nem tűrő stílusa ellen. A szépséges arc mögött arrogáns és türelmetlen asszony rejtőzködik, mondták. Sokan ki is léptek a pártból. Politikai felfogását önmaga úgy jellemzi, hogy a „bhut- toizmuson" alapuló szociáldemokrata eszméket vall. „Iszlám a hitünk, demokrácia a politikánk, szocializmus a gazdaságunk — és minden hatalom a népé" — nyilatkozta programjáról. Hogy a választásokon sikert arat-e, ha lehetőséget kap rá, a jövő nagy kérdése. Most — novemberre- decemberre — kisbabát vár. Lehet, hogy Ziaul Hakk kellő ravaszsággal tudatosan választotta a november tizenhato- dikai időpontot a szavazás napjául, eleve képtelenné téve, hogy Benazir Bhutto bekapcsolódhasson a választási kampányba. Az elnök már nincs a színen. És az öröksége? Vajon elfogad-e miniszterelnöki székbe egy hölgyet az a pakisztáni társadalom, amelyben a bíróságok előtt két nő szava ér fel egy férfi vallomásával? Rácz Péter Emlékünnepség Balatonszárszón a Magyar Élet Konferencia 45. évfordulóján Emlékünnepséget rendezett vasárnap Balatonszárszón a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szárszói Baráti Kör az 1943-ban itt rendezett Magyar Elet Konferencia 45. évfordulója alkalmából. Sokan ott voltak az ünnepségen az emlékezetes konferencia résztvevői közül. A Balatonszárszói Nagyközségi Tanács dísztermében Kanyar József, a Szárszói Baráti Kör elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. Előadása bevezető részében Huszár István azt a kérdést elemezte, miért voltak képtelenek a meghatározó politikai erők még 1943 tavaszán, Sztálingrád és Voronyezs után is arra. hogy érdemben hozzájáruljanak az országnak a fasiszta Németország oldaláról való leválásához, a háborúból való kilépéshez. Ezután a szárszói konferenciát méltatva hangsúlyozta, hogy az a különböző progresszív politikai áramlatok részéről felvetett terveket mintegy szintetizálva próbált választ adni a történelem legsúlyosabb kérdéseire. — Szárszó roppant szellemi energiákat mozgatott meg a helyzetelemzés mellett, és elsősorban a nagy világégés utáni Magyarország gazdaságának és társadalmának megrajzolása, a magyar haza lehetséges jövőjének felvázolása érdekében — mondotta. — Ha elvonatkoztatunk a korhoz kötött politikai töltésű mozzanatoktól, a felszólalók egyéni hitvallásától, a résztvevők többféle értelemben vizsgálható tagoltságától elmondhatjuk: a részt vevő írók, szociológusok, publicisták, közgazdászok, politikusok érvrendszerének alapszövete a történeti ábrázolásmód volt, a felvetett kérdéseket történelmi összefüggéseikben, nagy távlatú fejlődésükben, kibontakozásukban és érielődésükben helyezték el. A magyar valóság talaján, a nemzetközi kontextusok függvényében vizsgálták az adott pillanat gondjait, s még inkább a nemzet előtt álló feladatokat, a jövendő tennivalóit, eshetőségeit. A lehetséges fejlődéskép, a reálisnak felfogott alternatívák megrajzolása, a folyamatok összefüggő ábrázolása a megértést szolgálja, annak feltárását, hogy azok a társadalmi osztályok és rétegek, amelyek egyáltalán szóba kerülhettek egy új Magyarország megalkotása során, milyen utat tettek meg, mit hoztak magukkal a múltból, és miképpen prognosztizálható további sorsuk. Vagyis állíthatjuk: alapvetően elmélyült társadalomelemzés jellemzi Szárszót. — Fájdalmas mégis a történelmi tanulság! Az 1943-as tanácskozáson oly elementárisán megnyilvánuló szellemi energia végül is nem befolyásolta érzékelhetően a nemzet sorsát, de még azokét az osztályokét, rétegekét sem, amelyeknek ott jeles szószólóik felléptek. Ennek egyik nem jelentéktelen oka az volt, hogy sem a résztvevők, sem pedig a szárszói eszmevilágnak az ott megjelent 600 személynél jóval szélesebb tábora sem számolt eléggé a Velük szembenálló, ellenséges erőkkel a korabeli Magyarországon. A háború vége — ellentétben azzal, ahogyan Szárszón vélték még messze volt, a hitleri harmadik birodalom jelentős erőkkel és tartalékokkal rendelkezett. A magyar politikai élet mozgását pedig nem a baloldal és még csak nem'is az uralkodó osztályok németellenes csoportjai befolyásolták. Igen jelentős tényezők működtek a kormányzatban és a szélsőjobboldali ellenzékben egyaránt, amelyek a háborút Németország oldalán kívánták folytatni. A Hazafias Népfront főtitkára a továbbiakban kifejtette: Szárszón aggodalmak is megfogalmazódtak abban a tekintetben, hogy a fasizmus veresége után kibontakozó új világ mennyiben hasznosítja majd a magyar társadalom alapvető kérdéseinek megoldását célzó és a belső talajon kifejlesztet t programokat. Mert voltak alternatívák, a különböző progresszív erők több elképzelést, tervet fogalmaztak meg. Ezek között voltak olyanok, amelyek 1945, illetve 1948 után nagyon is felhasználhatók lettek volna. A kellő felhasználás elmulasztása történelmi mulasztás volt — állapította meg Huszár István, s hozzátette, hogy az említett elgondolások nem jelentéktelen része nia sem vesztette él időszerűségét. A történelem i tt is egybefonódik a jelennel. Megmutatkoztak 1943-ban ugyanakkor a realitásokat nem megfelelően figyelembe vevő, illúziónak bizonyult nézetek is, amelyek elemzése szintén nemcsak történelmi jelentőségű, hanem aktuális politikai haszonnal is járhat. Előadása befejező részében a népfront főtitkára Darvas József j 5 évvel ezelőtt, ugyancsak Szárszón elhangzott szavait idézte az 1943-as konferencia tanulságairól. „Mi annak idején hittel hittük, hogy a nemzeti sorskérdéseket a szocializmus automatikusan megoldja. A legsúlyosabbak, a legria- gyobbak meg is oldódtak —ha nem is automatikusan. A történelmi tapasztalat megtanította, hogy a még meglevők, s az újak csak munkával, küzdéssel oldhatók fel...” — Egy hangos kérdéssel és egy csendes válasszal fejezem be tette hozzá Huszár István. -- Csakugyan megtanított rá bennünket a történelem, csakugyan megtanultuk? Szeretném hinni, de legalább remélem, hogy igen. Ezután a kortanúk nevében Sebestyén László, a baráti kör elnökségének tagja emlékezett meg az 1943-as konferenciáról. Felszólalt az emlékünnepségen Kulifay Albert nagycsepelyi lelkész, aki a református Soli Deo Glória Szövetség 1928-tól 1943-ig rendszeresen megtartott konferenciáinak jelentőségét méltatta. Külön szólt az I934-es konferenciáról, amelyen memorandumot fogadtak el a népesedési gondokról, a munkához való jogról, a kivándorlás ellensúlyozásáról és a közoktatás átszervezéséről, kiemelte az 1939-es szárszói falukonferencia figyelemfelkeltő előadásait, majd a 1943- as találkozónak a magyarság jövőjéért síkraszálló, bátor hangú szónokairól emlékezett meg. Foltányi Árpád egyetemi hallgató a Szárszó ‘88 elnevezésű ifjúsági tábor résztvevőinek üdvözletét tolmácsolta. Az ünnepségen bejelentették: a Szárszói Baráti Kör javaslattal fordult a Hazafias Népfront Országos Tanácsához, hogy az 1943-as találkozó épületét és környékét nyilvánítsák történelmi emlékhellyé. Az emlékünnepség után a résztvevők felkeresték az 1943-as konferencia és tábor színhelyét, ahol megkoszorúzták a 30. évfordulón, 1973-ban elhelyezett emléktáblát. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT GDANSK, SZCZECIN, STALOWA WOLAB Sztrájkhelyzet A szombati hírekkel ellentétben nem egy, hanem még két bánya sztrájkol a múlt hét eleji tizenkettőből a sziléziai bányavidéken. A „Manifest Lipcowy" nevű bányában augusztus 15. óta tart a törvénytelen munkabeszüntetés, míg a „Jastrze- bie” bányában vasárnap is voltak tárgyalások az igazgatóság és a sztrájkolok között, akik már csak gazdasági jellegű követeléseiket tartják fenn. A tengermelléken változatlan a helyzet. A gdanski kikötők egyes részlegeiben, a gdanski Lenin Hajógyárban és a szczecini kikötőben tartanak a sztrájkok, tárgyalásokról nincs hir. Hasonló a helyzet Stalowa Wolaban is, ahol változatlanul a munkások egy kis része folytat tiltakozó akciót. A sztrájkok okozta veszteségek értéke a szczecini kikötőben meghaladja az egy- milliárd zlotyt, a bányászat közvetlen vesztesége a termeléskiesés miatt közel 10 milliárd zloty és több mint 11 millió dollár az export elmaradása következtében. AZ EXPRESS UTAZÁSI IRODA felhívja az utazni szándékozók figyelmét, hogy Kecskemét, Dobó I. krt. 11. Baja, Béke tér 5. szám alatti irodájában 1/12. szám alatti irodája szeptember 5-én indítja konvertibilis valutát is értékesít a szocialista valuták értékesítését. NÁLUNK RÖVIDEBB A SOR! ►IFJÚSÁGI k ÉS DIÁK ^S^IRODA 4Uhu express
