Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-03 / 184. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 3. A HAGYOMÁNYT NEM HAGYJÁK! • Bács-Kis- kun és Fejér megyei fiatalok a stuttgarti városi parlamentben. í s • Altatódal. Előadták a hartai szövetkezeti táncegyüttes legifjabb tagjai. • A táncostábor idején öt zászló díszítette a gerlingcni általános iskola gyülekezőterét • Kovács László hartai fafaragó parasztportréja kanadai ébenfából készüjt. A táborra emlékezve a Jahnhallban állították föl. Duna menti táncrendek a Neckar-parton A Mercedes városában A következő napokban a kör- # nyék nevezetességeivel ismerkedtünk. Megnéztük például a kisváros patinás helytörténeti gyűjteményét. Örömmel fedeztük föl: külön helyiséget kapott a gazdag hartai kiállítás. A bölcsőtől a hitvesi ágyig minden fontos bútordarabot megkapott a város a hajósok alapította község tanácsától, hogy összeállíthassa a tárlatot. A Magyarországról származó svábok — tűnt ki a látottakból — semmit sem akarnak feledni. A közgyűjteményben gondosan megőriznek minden, a családok történetére vonatkozó okmányt. Becsben tartják a legegyszerűbb esküvői, ballagási fotót is . . . A múzeum után a modern városháza következett, mely a képzőművészeti tárlatok fóruma is egyben. A díszteremben adott fogadást dr. Hans Sauter úr helyettes polgármester, aki számos tudományos dolgozatot publikált már a svábok magyarországi telepítéseinek történetéről. Legutóbb - néhány hónapja — Balogh Tibor és Glatz Ferenc professzorokkal szerveztek közösen egy háromnapos tanácskozást: „A német ajkúak története a Kárpát-medencében” címmel. A szimpózium anyagát néhány hónapon belül megjelenteti majd az Akadémiai Kiadó. A Zsámbékról elszármazott ügyvéd ismertette a város erőfeszítéseit, hogy baráti kapcsolatokat létesítsenek más földrészek, országok városaival. Fontosnak találják: a különböző kultúrájú, hagyományú népek ismerjék meg egymást, így legyenek a világbéke munkatársai. Vannak angliai, kínai kapcsolataik, de Gerlingen nek a magyar testvérvárosok — Harta és Tata — a legfontosabbak. Ezt bizonyítja, hogy szinte nincs olyan hét, hogy ne találkoznának személyesen is a települések tanácsi elöljárói. (Albrech Seiler polgármester a minap egy Mercedes tűzoltóautóval ajándékozta meg Tata, Ágastyán városrészének önkénteseit.) Az igazi különlegesség természetesen Stuttgart volt. Naponta többször is indult autóbuszjárat a tartományi székhelyre. A vendéglátók szervezett városnézésről is gondoskodtak. Csütörtökön a „Rathausban” a háromszázezres nagyváros helyettes polgármestere adott fogadást a magyarok tiszteletére. A tájékoztatón megtudhattuk: az NSZK egyik leggazdagabb vidéke a Baden-Württemberg tartomány. Stuttgart pediga gép- ésazelektronikai ipar, valamint a borászat központja. Olyan világcégek székhelye mint a Mercedes vagy a Bosch. A vizek városának is mondják, hiszen Európában, Budapest után náluk van a legtöbb gyógyforrás. A városházi tájékoztató után megnéztük a Daimler- Benz autómú/eumot és a Sváb Sorházat. Érdeklődők egy csoportja Unter- türkheimbe, a Szőlőskert termelőszövetkezetbe is ellátogatott. Déluíán a Neckar-parti város jelképeként ismert tv-torony egyik kilátójából—százötven emelet magasságból gyönyörködhettünk a tágas völgy panorámájában. Akiknek idejük, kedvük volt, megnézhették a pazar gazdagságú múzeumokat is. A tartományi képtár világhírű német- alföldi és XX. századi kollekcióját, valamint a történeti bemutató kelta kincstárát. (Nagy megkönnyebbüléssel hallottuk, hogy Stuttgartban nincs belépődíj a közgyűjteményekben.) Bármily mozgalmasak, fárasztóak voltak is a nappalok, az esti, éjszakai táncházak nem maradhattak el... A csárdás az NSZK-ban is hódít Az egyik alkonyati próba szünetében beszélgettem Iréné Hauck koreográfussal az „ungarndeutsch” táncegyesület koreográfusával. Kértem, mutassa be a vendéglátókat; a gerlingeni táncosokat. K ülőn vezetése van az egyesületünknek és a folklórcsoportunknak. A városban húsz éve munkálkodik tánccsoport. Nemrég rendeztük megajubileumi bemutatót. Tiz felnőtt- és tizennégy gyerekpáros lépett a közönség elé. — Elsősorban a Magyarországról származó családok gyermekeivel foglalkoznak?- Kezdetben ez volt a jellemző. A Kárpát-medencéből hozott hagyományok továbbéltetése volt közösségünk feladata. Ma már azonban csak én tudok magyarul a csoport tagjai közül. A próbákon németül beszélünk. Mostanában már olyanok jönnek közénk, akik szeretnék közösségben, értelmes elfoglaltsággal múlatni szabad idejüket.-— Milyen táncokat tanulnak? — Vannak hagyományos sváb táncrendek. Néhányat a repertoáron is tartunk közülük. De ezekkel nem lehet megélni. Az egyszerű lépéseket, szinte mindenki tudja errefelé. Minket a csárdás tett híressé. Az ugyanis mindig, mindenütt eladható. A temperamentumos magyar népitánccal jártunk már kölni; a frankfurti és a stuttgarti fesztiválokon. Nemrég az Ibusszal szerződtünk. Magyar napokon, kereskedelmi kiállításokon szoktunk műsort adni. De már nálunk is egyre nehezebb had- rafogni a fiúkat és a lányokat. Talán még az általános iskolásokkal megy a legegyszerűbben. — Mit dolgoznak a felnőttcsoport tagjai? — A legkülönfélébb foglalkozást űznek. Van drogériái eladó, óvónő, kozmetikus, gépszerelő, felszolgáló, katona. Jó csapat ez. Bátran vállalkoztak az otthoniak meghívására, a tábor megszervezésére is ... Búcsú a Jahnhallban Az NSZK-ban nagy becsben tartanak minden régi épületet. Vigyáznak rájuk, mint a nehezen megtalált kincsre. Érthető is, hiszen a háború vihara sivataggá söpörte az országot. Bár mil- liárdokat költöttek, hogy az ősi kastélyokat, várakat, templomokat eredeti formában újjáépítsék, igazi tisztelet csak az „eredetinek” jár. Gerlingenben ilyen „épületereklye” a Jaímhall. A" múlt század nyolcvanas éveiben épült fagerendás épület. Egyszerű díszítésű tágas közösségi ház. Itt találkoznak ünnepeken a magyar közösség tagjai is ... A táborzáró banketten a Jahnhall színpadán léptek közönség élé az együttesek. A XIV. Duna menti táncostábor gálájára meghívták a magyar—német szövetség és a város vezetőit, valamint azokat, akik pénzzel, segitséggel támogatták a továbbképzés megrendezését. A gerlingeni folklórklub most egy amerikai cow- boy-tánccal kezdett. Majd a szalk- szentmártoniak verbungja és menyecskeköszöntője következett. Az adonyi- ak és a hartaiak polkát léptek. Végül ismét a szalkszentmártoniak, a csupatűz öregcserői táncokkal...” A Nem messze van ide Kalocsa kezdetű népdalt együtt énekelte a közönség a színpadon karikázó, marsoló fiúkkal, lányokkal. Akik nem értették, nem ismerték a szöveget, tapssal segítették a ritmust. Állt a bál. A szünetekben ültünk le, hogy összefoglaljuk a tapasztalatokat, élményeket. . . — Minél többször van ilyen rendezvény — mondta Gillik Péter hartai mű- velődésiház-igazgató —, annál inkább féltjük. Azért pontosítgattuk aggályosán a meghívót, a garancialeveleket, hogy nehogy valamit félreértsünk és a következmény elrontsa a hangulatot. Ma már viszont igaz örömmel summázhatjuk: remekül szerveznek német barátaink. Üdülés, pihenés- és tanulás volt egyszerre ez az egyhetes együttlét. Megismerhettük egy másik európai nép életét, munkáját, hagyományait. — Nem lehet igazán fölmérni még — szól közbe Mayer Józsefné, az ado- nyi szövetkezeti csoport vezetője —, hogy mit jelent közösségünk életében egy ilyen nagy utazás. Az otthoni továbbképzések is segítettek a csoportvezetőknek. de egy külföldi kirándulás még inkább összehozza a csapatot. Nem mindennapi ajándék, ha szállást, ellátást ígérve, barátok várnak egy távoli országban... — Nehezen tudnám összefoglalni a legeket — mondja Németh Józsefné, a szalkszentmártoni művelődési ház igazgatóhelyettese. — Sokan voksolnának biztosan az esti táncházakra vagy a tartalmas kirándulásokra. Számomra az volt a legmegragadóbb élmény, hogy láthattam: hajó ismerősök fogadnak, a Duna forrásvidéke táján, a Neckar-parton is hamar otthonra lehet lelni. Nem véletlenül mondták a költők, politikusok, hogy a folyam felfogható népeket, nemzeteket, kultúrákat összekötő barátságfüzérként is. Örülhetünk, hogy a Szalkszentmártonban alapított nyári nagyrendezvény határokat legyőző együttmunkálkodásnak teremtett hagyományt. Itt, a búcsúesten mondtam el termelőszövetkezetünk vezetőségének üzenetét: 1989-re ismét Homokpusztára hívjuk a tábort! A záróünnepségen a magyar delegáció vezetője. Wünsch László adta át az együttlét emlékeként a hartai népművészeti egyesület tagjának. Kovács László fafaragónak a munkáját, egy parasztportrét. A fiatal, tehetséges alkotó a nagyméretű alkotást a tábor lakójaként, a gerlingeni iskola udvarán faragta ... Farkas P. József HATÉKONY KULTURÁLIS ALAPÍTVÁNY — TALLÓZÁS A TA VAL YI MÉRLEGBEN — MIT KAPTAK BÁCS-KISKUN MEGYEI INTÉZMÉNYEK? Előbbre sorolhatunk a Soros révén Mi tagadás, némelyek fanyalogva vették tudomásul négy esztendeje, hogy egy magyar származású amerikai üzletember évi egy-két millió dollárt szán a magyar kibontakozást elősegítő, gyorsító szellemi kezdeményezések támogatására. A Magyar Tudományos Akadémia Soros-alapítvány bizottságának 1987. éri beszámolója éppen aznap került a kezembe, amikor Grósz Károly miniszterelnök- pártfőtitkárt házában fogadta Soros György, az alapító. Változnak az idők! Tavaly már csaknem nyolcvanmillió forintot, azaz hárommillió dollárt fordítottak a kulturális alkotó munka támogatására. Az alapítvány magyar bizottságának élén Soros György elnök és Kulcsár Kálmán társelnök áll. Az irodalmi kuratóriumot Sőtér István, a társadalom- tudományit Király Tibor vezeti. Több száz jelentkezőből 68-an részesültek társadalomtudományi ösztöndíjban. Csak a tematikai sokféleség érzékeltetésére alkalmasak fölhozott példáim: A magyar népdalszövegek számító- gépes katalogizálása, A magyar zsidóság művészeti kincsei, A korrupció mikroökonómiája a szocializmusban, Egy kisváros hatalmi viszonyainak empirikus szociológiai vizsgálata, A második gazdaság földrajza Magyarországon, A magyar filozófia felnőtté válása, Bajcsy-Zsilinszky Endre publicisztikáinak összegyűjtése. Csaknem ugyanennyien dolgozhatnak anyagi gondoktól mentesen választott irodalmi témájukon. Egyik kiváló írónk Buda visszafoglalásáról ír regényt, többen monográfiát írnak, jeles zenetudósunk Kodály kiadatlan följegyzéseit rendezi sajtó alá. Számosán utazhattak a Sorosalapítvány támogatásával külföldi konferenciákra. Legtöbbük úticélja az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság volt, de szinte a világ valamennyi fejlett országába eljutottak magyar orvosok, természettudósok, irodalmárok, a műszaki tudományok művelői, az agrártudományok képviselői. Tekintélyes külföldi szakfolyóiratokban publikálhattak magyar kutatók az alapítvány révén. Nyári amerikai és másutt szervezett továbbképzéseken képezhették magukat másfél százan. Örvendetes, hogy közülük sokan még egyetemi hallgatók, középiskolások. A Soros-alapítvány támogatta a felsőfokú magyar vezetőképző intézeteket, a könyvtárakat (külföldi könyvek beszerzésével, fénymásoló gépek ajándékozásával — kapott a kecskeméti Katona József Könyvtár is —, hungari- cák hazahozatala stb.). A kecskeméti hangszergyűjtemény gyarapítására is juttattak 200 ezer forintot. Hozzájárult az alapítvány a magyar —amerikai kulturális kapcsolatok szélesítéséhez. Technikai eszközök megvásárlásával, illetve ezek beszerzésének megkönnyítésével fontos kutatásokat segítettek az üzletember dollárjai. Kapott támogatást — egyebek között — a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézete, a Magyar— Csehszlovák Történész Vegyesbizottság magyar tagozata, az MTA Történettudományi Intézete, a Goldmark- alapítvány, az MTA Szociológiai Intézete, a Művelődéskutató Intézet, számos egyéni kutató. • Megyénkből a Kalocsai Múzeumbarátok Köre jutott 300 ezer forinthoz dr. Gyetvai Péter „A tiszai koronakerület településtörténete” című munkájának kiadásához. A bajai zeneiskola nemzetközi zenei-fúvószenei táborához kapott 50 ezer forintot. Sikerrel pályázott a Patajiak Köre. Részben a Sorosalapítvány forintjaiból vásárolja meg székházának felszerelését. Csinos ösz- szeget szavazott meg a Soros-alapítvány az Országos Népművészeti Egyesület Bács-Kiskun Megyei Szervezete kézműves műhelyének felszereléséhez. Nemzetközi animációs filmes kapcsolataink bővítéséhez a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műterme kért több mint félmillió forintot 3 évre. 1987-ben így fogadhattak francia vendégeket, vehettek részt a zágrábi és a várnai fesztiválon, hívhattak meg egy svájci grafikust. Az MTA Soros-alapítványának bizottsága nemcsak tőkeereje miatt vált kulturális életünk fontos tényezőjévé: nyíltsága, munkamódszere, hatékonysága is példaértékű. H. N. rász, érdemes művész elkészítette a fiatal Petőfiről mintázott nagyméretű plakett tervét. A bronzérme súlya 307 gramm, átmérője 80, vastagsága 7 milliméter. A rendezők biztosítani kívánják, hogy a Petőfi nevét viselő intézmények, gyűjtők, numizmatikusok és mindazok, akiket érdekel, megvásárolhassák a plakettet, amelynek elő- és hátlapját ezúton tesszük közzé. Az ára előreláthatóan 400 forint lesz. Az emlékbizottság annyi plakettet készíttet, amennyi az előre felmért igény kielégítésére elegendő. Felhívjuk mindazoknak az intézményeknek, magánszemélyeknek a figyelmét, akik a plakettből vásárolni szándékoznak, hogy igényeiket 1988. november 1-jéig postai úton jelezzék, vagy személyesen jelentsék be az alábbi címre: Dala József, Celldömölk, Mikes Kelemen u. 18. 9500 Petőfi-emlékbizottság Ostffyasszonyfa Petőfi-plakett Jövőre lesz 150 éve annak, hogy a fiatal Petőfi a Vas megyei Ostffyasszonyfán töltötte a nyarat, Salkovics földmérnök rokonánál. Az ostffyasszonyfai irodalmi emlékhelyen több emléktábla, két szobor és egy emlékszoba, valamint az évente történő megemlékezések bizonyítják a hagyománytiszteletet. Egyetértésben a Petőfi Társasággal, 1989 májusában Ostffyasszonyfán tartják meg a Pe- tőfi-emlékhelyek országos találkozóját és számos más rendezvénnyel emlékeznek az évfordulóra. Ez év március 15-én emlékbizottság alakult az előkészületekkel járó feladatok végzésére. Felkérésünkre Kiss Sándor szobKÉPERNYŐ Sorskérdések Az úgynevezett szórakoztatás oltárán viszonylagosan és valóságosan is többet áldozó külföldi televíziókban is gyakran nézhetők-hallhatók politikai vitaműsorok. Ezek, amennyire kevés személyes tapasztalatomból és szakirodalmi ismereteimből tudom, főként napi gondokkal vagy világ- politikai problémákkal foglalkoznak. Sanyarú történelmünk tragikuma, hogy sorskérdésként kémek újabb és újabb nemzedékektől választ megoldatlan vagy valamikor elrontott ügyeink. A hamisan tájékozott nemzeti köztudat rossz döntésekbe, elhibázott válaszokra késztetheti a napi politikát, éppen ezért létérdekünk a tisztánlátás, a realitások tudomásulvétele, de az adott időben és körülmények között kívánatos, megtehető nemzeti érdekvédelem is. A „Mikor Csíkból elindultam, jaj. . .” riport-dokumen- tumfilm alkotói (Chrudinák Alajos, Győrffy Miklós, Tanos Miklós, Takács András, Szeberényi János) ezzel a történelmi felelősséggel dolgoztak. Szánandó sorsú, sajnálatra méltó románok megszólaltatásával jelezték, hogy nem kizárólagosan nemzetiségi elnyomás miatt hagyják el ezren és ezren szülőföldjüket, vállalják a bizonytalanságot. Egyik-másik megszólaltatottnál sikerült érzékeltetni azt a bizonyos, a keserűség poharát túlcsordító cseppet, a vívódást eldöntő megaláztatást, a pislákoló remény elhamvadását. . . Chrudinák Alajos főszerkesztő-műsorvezető feltehetően afféle szónoki kérdésnek szánta a bevezetőben említett meg- futamodás? fölvetését. Az elsősorban a közreműködő riporterek okos, higgadt kérdéseinek és az általuk is megteremtett bizalom légkörének tulajdonítható, hogy olykor beidegzett- ségeikkel küszködve, minden bizonnyal őszintén szóltak a hazánkba települtek (menekültek!) helyzetükről. (Gondoljunk Illyés versére: szinte észrevétlenül szivárog az áldozatok lényébe is a zsarnokság mérge, maguk sem veszik észre megváltozásukat, tartják természetesnek, ami embertelen, elfogadhatatlan.) A műsor címével is hangsúlyozottan elsősorban az otthonukat odahagyókról szólt ez a megdöbbentő műsor, de köz- vetve-közvetlenül az adott helyzet mielőbbi megváltoztatását is sürgette. Kedden a hazánkból kitántorgott, eltávozott tengerentúli magyarok újabb csoportjával ismertetett meg Kígyós Sándor, Radványi Dezső sorozata. Ha arra gondolunk, hogy minden harmadik magyar határainkon kívül él, akkor sohasem lehet elég ezekből a riportfilmekből. Sok mindentől fenyegetett, koptatott nemzeti tudatunk védelmében sorskérdéseink közé sorolom régóta a nyelvvédő műsorokat, a tévé kitűnő Álljunk meg egy szóra! tíz percét is. A csütörtöki Hírháttér riportjainak közös nevezője a közélet demokratizmusa volt. (A kormány—szakszervezet vitáról ezúttal a rádió mondott többet, meghatározóbbat!) A pénteki Befejezetlen forradalom az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb könyvére hívta föl az érdeklődők figyelmét. Sajnos, a műsorigazgatóság „jóvoltából” nehéz döntésre kényszerültek a politikai, kulturális kérdések iránt fogékonyak. Csütörtökön amerikai, pénteken a változatosság kedvéért az NSZK-ban készült krimit vetítettek főműsoridőben, emiatt sugározták majdnem egyszerre a politikai dokumentumműsort a X. Europa Cantat közvetítésével, a Szép Szó új kiadásával. A túlzás nélkül történelminek nevezhető magyar—amerikai tárgyalásokról látott-hallott, kiváló színvonalú, lényegláttató közvetítések, nyilatkozatok többségében sorskérdések dörömböltek szembesítést követelve. A közvéleményt befolyásoló tévé a nézők pontos, az összefüggéseket feltáró tájékoztatással segítette nemzeti politikánk további megújítását. H. N.
