Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-03 / 184. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 3. Grósz Károly interjúja a Washington Postnak Grósz Károly, az MSZMP főtit­kára, a Minisztertanácselnöke ked­den a Parlamentben fogadta Jim Hoagland-et és Michael Dobbs-t, a Washington Post című lap vezető munkatársait. Válaszolt az Ameri­kai Egyesült Államokban tett láto­gatásának tapasztalatai, társadal­mi-gazdasági fejlődésünk irányai, s a nemzetközi kapcsolatok alakítá­sáról vallott felfogásunk iránt ér­deklődő kérdéseikre. (MTI) Kétemeletes laktanya­szárnyat robbantott az IRA Keddre virradóra pokolgép-riadóké­szültségbe helyezték a brit katonai és rendőri erők vezérkarát, miután az Ira hétfőn reggel felrobbantotta Észak- Londonban a,hadsereg futár- és posta­szolgálati központjának egyik lakta­nyáját. Megszigorították a királyi csa­lád és a vezető politikusok védelmét biztosító rendszabályokat. A brit kor­mány attól tart, hogy az inglis barakk- táborban végrehajtott merénylet az Ira beharangozott „angliai bombaoffenzí- vájának” kezdetét jelzi. A kormány a bírálatok kereszttüzé­be került amiatt, hogy az Ira képesnek bizonyult egy kétemeletes laktanya­szárnyat romba döntő pokolgépet tele­píteni a hadsereg postaközpontjában. Ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt azzal vádolják a fegyveres erők vezetőit, hogy elhanyagolták a legelemibb biztonsági rendszabályok betartásának ellenőrzését is. Archie Hamilton, a fegyveres erők miniszterének helyettese azzal védeke­zett, hogy az Ira „igen puha célpontot” választott, amikor egy londoni lakóne­gyed közé beékelődő barakktábor „fő­ként civil jellegű feladatokat” ellátó ka­tonai személyzete ellen hajtott végre „gyáva merényletet”. A robbanás meg­ölt egy 23 éves katonát, kilencen meg­sérültek, közülük három még hétfőn műtéten esett át, állapotuk súlyos. Az inglis laktanya katonái és az ott dolgozó polgári alkalmazottak maguk is „a biztonság teljes hiányára” panasz­kodnak. Állításuk szerint, gyakorlati­lag minden ellenőrzés nélkül bárki be­juthat a tábor területére. A Scotland Yard különleges nyomozócsoportja egyebek között azt a feltételezést is vizsgálja, hogy esetleg a tábor szokásos szombat esti diszkótáncrendezvényé- nek egyik hölgyvendége csempészhette be a robbanóanyagot. események — sorokban GENF Genfben kedden folytatódott az Afrika délnyugati részén kialakult feszült helyzet rendezését célzó tárgy alássorozat: immár negyedszer találkoznak a tárgyaló felek — Angola, Kuba, a Dél-afrikai Köztársa­ság és a közvetítő szerepet vállaló Egye­sült Államok — képviselői, akik eddig Londonban, Kairóban és New Yorkban folytattak megbeszéléseket. BUENOS AIRES Latin-amerikai kőrútjának következő állomására, Argentínába érkezett kedden George Shultz amerikai külügyminiszter. Fogadja Raul Alfonsín államfő, és az amerikai diplomácia vezetője találkozik a kormány tagjaival, valamint az ellenzéki politikai pártok vezetőivel. TIRANA Mesut Vilmai török külügyminiszter tegnap megkezdte Tiranában tárgyalásait albán vendéglátójával, Reis Malile kül­ügyminiszterrel — jelentette az ATA al­bán hírügynökség. Két egyezményt írnak alá a gazdasági, illetve a tudományos együttműködés fejlesztéséről. Hírügynök­ségek rámutatnak arra, hogy Enver Ho- dzsa halála óta az albán vezetők igyekez­nek enyhíteni az ország önkéntes elszige­teltségét. RÓMA Egy másfél éve húzódó, kilátástalannak tűnt gyermekrablási ügy zárult le végre kedden Olaszországban: a most nyolc­éves Marco Fiorát, akit 1987. március 2-án raboltak el ismeretlen tettesek Tori­nóban, fogva tartói szabadon engedték. A csendőrök Calabria délolasz tarto­mányban, Ciminna város közelében talál­tak rá a lerongyolódott ruházatú, elcsigá­zott gyermekre JERUZSÁLEM Az Izrael által megszállt arab területek településeinek életét hétfő óta általános sztrájk bénítja. A helyi lakosok és az izra­eli katonák között több helyütt összetűzé­sek voltak. Ezekben egy palesztin életét vesztette. SZTYEPANAKERT A Karabah-hegyvidéki Autonóm Terü­let mai helyzetéről, a normalizálás érde­kében szükséges további intézkedésekről tárgyaltak kedden a terület központjá­ban, Sztyepanakertben az örmény és az azerbajdzsán kommunista pártok vezetői. Szűrén Arutyunjan és Abdul Rahman V'e- zirov találkozóján jelen volt Arkagyij Volszkij, az SZKP KB és a Legfelsőbb T anács Elnöksége képviselője is. BELGRÁD Bizonyos, hogy Grósz Károly elégedet­ten térhetett haza amerikai látogatásáról. Meggyőződhetett arról, hogy az óceán túlsó oldalán a reformok következetes végrehajtásával megőrizhető és növelhető Magyarország tekintélye, s ezzel megerő­södik a híd is, amelyen keresztül az ország jelentős támogatást kaphat az Egyesült Államoktól — állapította meg a belgrádi Politika. MOSZKVA Kedden Moszkvában Alekszandr Ja- kovlev, az SZKP KB PB tagja fogadta Berecz Jánost, az MSZMP KB PB tag­ját, a KB titkárát, aki a szovjet főváros­ban tartózkodik. A megbeszélésen részt vett Jurij Szkljarov, az SZKP KB Agitá- ciós és Propaganda Osztályának vezetője, valamint Andics Jenő, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának ve­zetője. Jerzy Urban a SZER-be látogat VARSÓ Szeptember első felében látogat Münchenbe, a Szabad Európa Rádió szerkesztőségébe Jerzy Urban, a len­gyel kormány szóvivője és útját hivata­los NSZK-beli látogatásra is felhasz­nálja, miután elfogadta az erre vonat­kozó bonni meghívást. Szokásos keddi nemzetközi sajtóér­tekezletén a szóvivő elmondta, hogy a személyes javaslatára létrejövő találko­zó a Szabad Európa Rádió lengyel szekciójának munkatársaival élénk vi­tát váltott ki úgy Münchenben, mint a külföldön élő lengyeleket tömörítő Po- lonia szervezetnél, amelynek elnöke nyíltan ellenezte a párbeszédet a hiva­talos Varsó képviselője és a Szabad Európa között. Azzal érvelt, hogy ez egyedül Urban és a lengyel vezetés ér­dekeit szolgálja. Urban útja München­be egyébként abba a nyílt lengyel tájé­koztatáspolitikába illik, amely igyek­szik hatástalanítani, leleplezni a nyuga­ti hírközlő szervek lengyelellenes rágal­mait. Ennek szellemében sugároz im­már hónapok óta hetente összefoglalót — kommentár nélkül — a lengyel rá­dió a nyugati rádiók Lengyelországról szóló híreiből, a napilapok pedig időről időre részleteket közölnek a lengyel el­lenzék képviselőinek nyugati rádiók­nak adott nyilatkozataiból is. A szóvivő kérdésekre válaszolva el­mondta, hogy kedden Varsó főpolgár­mestere Alekszander Krawczuk kultu­rális miniszter kérésére engedélyezte, hogy összehívják a lengyel PEN Club közgyűlését, amely új vezetőséget kí­ván választani és ezzel megújítja a szer­vezet munkáját, ami 1981, a lengyelor­szági szükségállapot bevezetése óta szünetel. A PEN Club tevékenységének újrakezdéséhez eddig azért nem járul­tak hozzá, mert az 1981-ben felfüggesz­tett vezetőség változatlanul hivatalban levőnek tekintette magát és nem járult hozzá a közgyűlés összehívásához. A készülő lengyel egyesülési törvény­ről Urban elmondta, hogy az pártok és szakszervezetek alakulását nem teszi majd lehetővé, de módot nyújt arra, hogy a különböző csoport- és rétegérde­kek kifejezésére és védelmére szolgáló' társaságok jöjjenek létre. A törvényről a konzultáció folyik — mondotta — és nem cáfolta, hogy közvetett formában Lech Walesa, az egykori „Szolidaritás” volt elnöke is részt vesz a párbeszédben. Tadeusz Olechowski lengyel külügy­miniszter múlt hét végi egyesült álla­mokbeli tárgyalásait értékelve a szóvi­vő további javulást észlelt a két ország viszonyában, bár — húzta alá — Wa­shington még mindig inkább ígérete­ket, mint konkrét lépéseket tesz. A len­gyel külügyminiszter értésére adták, hogy az Egyesült Államok a lengyel gazdasági reform konkrét eredményei­től, a második félév gazdasági teljesít­ményétől teszi függővé döntését a len­gyel törekvések támogatásáról. Carlucci egy MÍG—29-es pilótafülkéjében Noha Frank Carlucci amerikai védelmi miniszter már nem először foly­tat hivatalos látogatást szovjet kollégájával. Dmitrij Jazov hadseregtábor­nokkal, és a Szovjetunióban sem először jár, mostani látogatása mégis szenzációsnak nevezhető — állapította meg kedden reggel a szovjet tv 120 perc című műsorának vezetője. Carlucci, aki hétfőn érkezett Moszkvába, kedden reggel a Moszkva környéki Kubinka légitámaszpontra látogatott el. Itt egyebek között meg­tekintett egy MÍG—29 mintájú, korszerű szovjet harci repülőgépet, amely­nek pilótafülkéjébe is beléphetett. Sokatmondó adat: Carluccinak mind­össze hét percre volt szüksége ahhoz, hogy megismerkedjék a szovjet légierőnél rendszeresített egyik korszerű bombázótípussal. Az egységben szolgálatot teljesítő pilóták ezután a magas rangú vendég tiszteletére bemu­tatót tartottak a repülés magasiskolájából, előbb egyéni, majd kötelékben végrehajtott gyakorlatokkal. A légierő egységénél Borisz Korolkov vezérőr­nagy, a Szovjetunió légierejének főparancsnok-helyettese kalauzolta végig az amerikai vendéget. A minden részletre kiterjedő ismerkedés kapcsán a helyőrség tisztjei a TASZSZ tudósítójának meg is jegyezték, hogy mindez elképzelhetetlen lett volna fél évvel ezelőtt; a két ország kapcsolatai érzékel­hetően javulnak, mind újabb tartalommal telítődnek. Ezt követően Carlucci a szovjet hadsereg egyik legjobb egységét, az ugyancsak Moszkva mellett lévő tamanszki gépesített lövész gárdahadosz­tályt kereste fel. A gárdahadosztályt még 1940-ben alapították. Nevét onnan kapta, hogy 1943-ban ez a hadosztály szabadította fel a tamanszki félszigetet. Itt Jazov hadseregtábornok személyesen mutatta be a hadosz­tály tisztjeit, katonáit, fegyverzetét amerikai kollégájának. A vendégnek módja volt megtekinteni egy harcászati gyakorlatot; előbb a tüzérség támogató tevékenységét, a harckocsik, páncélozott szállító harcjárművek, a légi biztosítást adó harci helikopterek mozgását volt módja nyomon követni, majd a gyakorlat második felében egy deszantegység földreszállá- sát követően a hadosztálynál rendszeresített valamennyi tűzfegyver össztü­zét nézte végig. Az amerikai védelmi miniszter felkapaszkodott egy T— 72-es mintájú harckocsira, Jazov honvédelmi miniszter pedig ismertette vele a jármű műszaki-harci tulajdonságait. Nyomozás a szumgaiti pogrom ügyében A február végi szumgaiti pogrom ügyében az ügyészi, bűnüldöző, bel­ügyi és orvosszakértői szervek széles körű bevonásával ötödik hónapja tart a vizsgálat. Ennek eredményeiről, a nyomozás során tisztázott újabb részle­tekről számolt be a Trud című napilap tudósítóinak V. Nyenasov, a Szovjet­unió főügyészsége vizsgálati főosztá­lyának helyettes vezetője és Vlagyimir Gaikin, a főügyészség nyomozója. Mint elmondták, pontosítani kell né­hány hónapja közölt adataikat. Esze­rint az azerbajdzsáni Szumgaitban a huligán elemek örményellenes cselek­ményeinek 32 halottja volt (köztük hat azerbajdzsáni nemzetiségű), különbö­ző fokú testi sérülést szenvedett több mint 200 ember, az összetört lakások száma 200. Több mint 50 kulturális létesítményben tettek kárt és több mint 40 személyautót gyújtottak fel. Eddig 94 törvényszegőt tartóztattak le, közöttük gyilkosokat, nemi erőszak és rablás elkövetőit. Húsz vádlott ösz- szesen 16 ügyét már átadták a bíróság­nak. Három személy ügyében volt bí­rósági tárgyalás: Iszmanov ügyéről már beszámolt a sajtó, rajta kívül a 30 éves Ajdin Ibisovot és a 16 éves Jasar Garibovot ítélték eddig el. Mindketten bandákat szerveztek munka nélküli, huligán elemekből, vasdorongokkal, csodarabokkal, ^övékkel felfegyver­kezve indultak a város örmény lakosai­nak kiirtására, s a rendfenntartó erők­kel is szembeszálltak. A vizsgálati munkában több város tapasztalt ügyészi, állambiztonsági és belügyi munkatársa vesz részt, felhasz­nálják a korszerű bűnüldöző technika vívmányait. A tettesek többségét már megtalálták. Most a bizonyítékok gon­dos ellenőrzése, szemtanúk felkutatása, a szembesítések folynak. A vizsgálat nem egy meghökkentő esetet is feltárt — mondja Nyenasov, és példaként említ egy szumgaiti családot, amely örményeknek nyújtott menedé­ket azokban az órákban, amikor a vér­gőzös csőcselék1 az utcán tombolt, ám közben a család egyik tagja maga is részt vett az örményellenes pogromban. Kivételt természetesen senkivel sem tesznek, ezt a fiatalembert is felelősségre vonják — tette hozzá az ügyészségi tiszt­ségviselő. Végezetül kifejtette: sokak ag­godalmával ellentétben nem befolyásol­ja a nyomozást, hogy azt Azerbajdzsán­ban végzik; erről a vizsgálat tisztaságát és törvényességét ellenőrző ügyészek gondoskodnak, akiknek kifejezetten ez a feladatuk. Amikor a benzint még csak patikában árulták ... Ha elmondja bárkinek is a tervét, biztosan lebeszélik róla. Szerencsére nem tette. Berta Benz, a mannheimi feltaláló felesége, fiaival, ám a férj tudta nélkül, azon a száz év előtti augusztus eleji reggelen kihozta a garázsból az akkor már két éve ott porosodó járművet. Carl Benz automo­bilnak nevezte: három kereke volt, valamiféle kocsira emlékeztetett, és — ez volt ám a szenzáció! — benzin üzemanyaggal működött. 0,88 lóerős, négyütemű motor működtette, amit kurblival indítottak be. Az akkor 39 esztendős bátor asszony nagy útra indult: Mannheimből a 120 kilométerre fekvő Pforzheimbe! Ez volt az első ilyen vállalkozás, a feltaláló addig csak a ház körül próbálgatta ki a járművet. Berta Benz aligha tudhatta, hogy ezzel a „hőstettével" az autózás korsza­kát nyitotta meg. Nem kalandvágy hajtotta. Inkább csak elege volt abból, hogy miután a család minden megtakarított pénzét felemésztette a kísérle­tezés, az automobil előállítása, úgy tűnt: remény sincs a befektetés megtérü­lésére. Az emberek ingatták a fejüket és egyáltalán nem ismerték fel, mire lehetne használni ezt a különleges csodabogarat. Berta asszony úgy gon­dolta: könnyebb lesz keresletet támasztani, ha majd az emberek beszélnek az automobilról. • No, ezt aztán sikerült elérnie! A 120 kilométeres úton nagy feltűnést keltett a száguldó automobil. Az emberek egy része tátott szájjal bámulta, mások rémülten húzódtak odébb. Nem beszélve a nagy riválisokról, a lovakról, amelyek többsége egyenesen megvadult a szörnyű jószág láttán. Volt egy pillanat, amikor majdnem kudarcba fulladt a nagy kísérlet. A tankot nem ilyen hatalmas úthoz méretezték, s egyszerre csak, jóval a cél előtt kifogyott a benzin. Nem lévén benzinkút, Berta asszony a patiká­ban szerezte be az üzemanyagot, hogy áztán vígan pöföghessenek tovább. Volt még egy kellemetlen szakasz: a túlságosan meredek úton nem tudott a kocsi felkapaszkodni. Szerencsére a 13 és 15 éves Benz fiúknak volt elég erejük „kézi erővel” átsegítem a kocsit a nem várt akadályon. Holtfárad- tan, porosán, ám büszkén gördültek be este Pforzheimbe, és a megérdemelt pihenés után a visszaút viszonylag simán lezajlott. Carl Benz végül nem haragudott: sőt, jól hasznosította bátor feleségének tapasztalatait a hibák kijavításában. Benzék leszármazottai — ki ne ismerné a Mercedes-Benz nevet? — hálásak az elődöknek: augusztus 4—7. között rendezvénysorozattal emlé­keznek meg a korszakot nyitó nagy autózásról... Szászi Júlia A vizsgálat lezárult Tiszakécskén, de a kedélyek nem nyugodtak meg Sajtótájékoztatón ismertet­ték tegnap a megyei tanácson egy vizsgálat megállapításait. Amint Simon Jenő, személyzeti osztályvezető elmondta, a vizs­gálatot a megyei tanács műve­lődési osztályának vezetője ren­delte el egy lapunkban megje­lent cikk nyomán, melyet köz­érdekű bejelentésként kezelt. Egy rendhagyó óra története című cikkünk június 8-án jelent meg, s a tiszakécskei gimnázi­um egyik érettségiző osztályá­nak tanulói mondták el, mi.tör­tént az utolsó magyarórán. A rádió és több újság is beszá­molt az ügy különböző vonat­kozásairól, melynek közép­pontjában egy beszélgetés áll. Ennek során a tanácselnök szo­bájában néhány diák jegyeiről esett szó. Röviden a vizsgálat főbb megállapításai: A tanácsházi beszélgetésre az oktatási törvény értelmében nem kerülhetett volna sor, ezért a megyei tanács elnöke írásbeli figyelmeztetésben részesítette Miskó István tanácselnököt. A gimnázium igazgatóját a vizsgálat vezetője, a művelődési osztály helyettese tantestületi ülésen marasztalta el, mivel tu­domása volt az esetről, de nem kért részletes tájékoztatást. A tanácsházára behívott ta­nárnőt, Tajti Erzsébetet az is­kola igazgatója, Angyal János részesítette szóbeli figyelmezte­tésben, mivel számonkérési módszereit nem találta teljesen kifogástalannak. A tanácselnö­ki beszélgetésen szintén részt vett az iskola igazgatóhelyette­se, Gyapjas László, akinek az ügyében még nem zárult le a vizsgálat, mivel az iskolaigaz­gató meg kívánja várni a pár­huzamosan zajló pártvizsgálat eredményét. Amint Simon Jenő elmond­ta, a részletes vizsgálattal sze­retnék lezárni a kedélyeket bor­zoló ügyet. A megjelent újság­írók jó néhány kérdést feltettek. Ezek közül néhány: A Népszabadság kérdése: — Indokolt volt-e ezt a vizsgálatot elválasztani a pártvizsgálattól? (Utóbbi azért folyik, mivel az egyik érintett tanuló a városi pártbizottság egyik titkárának gyermeke. A szerk.) A válasz: — A megyei veze­tőség döntött így, tekintettel ar­ra, hogy majd csak augusztus 9-én kerül a párt végrehajtó bi­zottsága elé a pártvizsgálat eredménye. A Magyar Hírlap kérdése: — Igaz-e, hogy a városi tanács elnöke a végrehajtó bizottság előtt bejelentette a lemondását, az iskola igazgatóját pedig fel­mentették? A válaszokat az érintettek adták meg, akiket szintén meg­hívtak a sajtótájékoztatóra: Miskó István: — Kértem korengedményes nyugdíjazáso­mat. Angyal János: — Nem tudok róla, úgy teszem a dolgom, mint eddig. A Szabad Föld újságírójának kérdései a tanácselnökhöz: In­dít-e sajtópert az újságokkal szemben? Miskó István: — Gondolko­dom a sajtóperen. Kérdés: Ki a felelős a pedagó­giáért, a tanácselnök vagy a ta­nár? Miskó István: — A felelősség az enyém is, mindenért, ami a városban történik. Amint már az eddigiekből is kitűnt, szót kaptak az ügyben érintettek is a sajtótájékozta­tón. Ki-ki részletesen elmondta véleményét, s jó néhány egy­másnak ellentmondó kijelentés a elhangzott. (A sajtó is bőven kapott szemrehányást a tény­feltáró cikkekért.) Mindebből azt a tapasztalatot szűrte le a tudósitó, hogy még mindig nem nyugodtak meg a kedélyek a Tisza-parti városban. Kérdésére, hogy vajon az itt elhangzottak után valóban le­zártnak tekinthető-e az ügy, Si­mon Jenő a következőt vála­szolta: — A vizsgálat lezárult a kon­zekvenciák levonásával. De at­tól tartok, hogy a tiszakécskei ügy — más megvilágításban — még folytatódik az itt el­hangzottak miatt. Lovas Dániel Termelési hitelek a mezőgazdasági nagyüzemeknek (Folytatás az 1. oldalról) sárló vállalatokat is, amelyek ebben az időszakban váltók kibocsátásával igye­keztek áthidalni készpénzfizetési nehézségeiket. A pénzintézet jelentős tételekben fogadta váltóikat, és mivel a korábban kihelyezett összegeket foko­zatosan visszafizetik a partnerek, a to­vábbiakban a cukor- és a konzervipar számára is lehetővé teszik — legalábbis részben — a váltóforgalom fönntartá­sát, készpénzfizetési nehézségeik enyhí­tését. A mezőgazdasági hitelek átrendező­désére jellemző, hogy a pénzintézetek fejlesztési hitelállományának mintegy felét kellett átcsoportosítani a rövid le­járatú hitelek körébe. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelőknek alaposan meg kell gondolniuk, milyen célra folyamodnak fejlesztési hitelért. Mivel nélkülözhető pénzeszközeik nemigen vannak, az idei tapasztalatok szerint a beruházásoknál korábban ta­pasztalt élénkülés ebben az időszakban már nem mutatható ki. Az elbírálás alatt lévő fejlesztési hitelek jelentős ré­sze különben a szarvasmarha- és sertés­telepek támogatását tenné lehetővé, és kisebb arányban a gépvásárlásokat. A gazdaságok jóval kevesebb hitelt igé­nyelnek olyan fejlesztésekre, amelyekre újabban már nem jár állami támogatás. Mit tehet a családsegítő? (Folytatás az 1. oldalról) bizonytalan a megélhetésük, gyermeke­iknek nem tudják fizetni az óvoda vagy a napközi térítési díját. Sajnos, ezen a téren olykor a központ dolgozóinak minden igyekezete hiábavalónak tűnt. Az egyéves munka tapasztalatai megmutatták, hogy nem elegendő egy- egy családnál az egyszeri segítség. Szükséges lenne, hogy a munkatársak rendszeresen figyelemmel kísérjék a családok sorsát, ám ehhez kevesen van­nak. A/ is kérdés, hogy egy személy milyen mértékben terhelhető, mennyire vállalhatja magára más családok gond­jait. A családsegítő központok jelenleg azok az intézmények, amelyek egyéni emberi problémákkal foglalkoznak. A szociális gondok szaporodásával sze­repük és feladatkörük várhatóan nő majd. B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents