Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 24. TŰNŐDÉS TANYAI TANÍTÓKRÓL, TANTERMEKRŐL — KECEL, 1988 • A bizonytalanság ideiglenessége a dömötöri iskolában. Aki kaput nyitott: Kovásznai Lajos • Tücskös talán még megmenthető (Straszer András felvételei) (3.) Közel van a dömötöri iskola a forgalmas betonúthoz, mégis mintha kiesne az időből. Hiába keresünk csengőt, a zárt kapun dörömbölve várjuk a bebocsátást. Megszakítás nélkül ugat a láncolt Ikutya, hiába. Már fordulnánk vissza, amikor kiballag Kovásznai Lajos tanító úr. Felesége a fővárosba utazott lánya- iikhoz. így máskor kell jönnöm, mindkettőjükkel beszélni szeretnék. (Fotóriporter kollégám dolgozott közben, mehetünk látogatásom újabb időpontjának megbeszélése után.) „Levelezős emberek?” Minek titkoljam: néhányan furcsán néztek rám a faluban, amint megtudták., hogy Kovásznaiékról is írok. Valak.i elnéző mosollyal figyelmeztetett: „Vigyázzak, levelezős emberek. Mindé n lehetséges fórumot felkerestek már pana szaikkal.” Az a kérdés, hogy jogos vagy jogtalan, n íéltányos vagy méltánytalan kérésük. Vali óban megkeseredett emberekkel találkc >ztam. Nag yjából egy évtizeddel fiatalabbak a : sorozatban bemutatott Vékony Emmár iái, Molnárnénál, így ők nem ismerik a megalázó álláskeresést. Nekik : sem volt könnyű. Az em ;rgikusabb Kovásznainé Kalocsán nőt t föl, ott is képesítőzött. Még az elhely ezkedésnél is viszonylag szerencsés volt. Az azóta önálló községgé fejlődött Érsekhalmán kapott állást. Előfordult'., hogy rőzsés kocsin jutott ki állomáshel yére. Örült, ha valami meleg ételt készít hetett az ínséges években. Innen helye zték át Kecelre, a dömötöri iskolába, ös szevont osztályok tanítására. Megtörtént, hogy kartársát és az iskolájuktól 3 kilométerre dolgozó Vékony Emmát is helyettesíteni kellett. Egy nap 12 osztályt tanított. Azt persze senki sem kérdezte, hogy télen, őszi esőzések heteiben hogyan jut el a másik iskolába. Csak azt tudta, ezt nevelték belé a képzőben: mindenképpen oda kell érnie a megszabott időben, mert várnak rá a gyerekek. Lámpások voltak Egy pedagógustanfolyamon ismerkedett meg férjével, aki előzőleg az elhagyatott Illancson dolgozott, Jánoshalma mellett. Oktatta, nevelte a kéles- halmi gyerekeket is, szükség volt szakértelmére a jánoshalmi központi iskolában is. Fűthetetlen szobában lakott téli hónapokban, megpróbálták a tanyai élet nehézségei. Az ötvenes-hatvanas évek nagy nekibuzdulásai őket is lelkesítették. Ko- vásznaiék nem csak kedvelték az iskolán kívüli népművelést: értettek is hozzá. A csupa kezdeményezőkészség fiatalasszony elsőként kapott Kiváló Tanító kitüntetést Kecden. A fehér foltok CÍtüfite(égébgn elért sikereikről a megyei újság is beszámolt. Közben két gyereket neveltek. Bölcsőde, közeli nagymama hiányában a tantermekben nőtt fel a két kislány. (Csodálható, hogy mindketten követték szüleik példáját? Gyógypedagógiai tanárok Budapesten.) Az érthetetlenül sokáig húzódó villanybevezetésig ők voltak a „lámpások”. Ők éltették a dömötöri színjátszó csoportot. Egy-egy előadásukra még a faluból is érkeztek érdeklődők. Sokáig jól kijöttek a szülőkkel, errefelé valamivel módosabbak laktak. Azért itt is szívesen otthon marasztották (volna) a nagyfiút, a nagylányt, amikor kellett a munkáskéz. Ennyi év távolából milyen szeretettel beszél némelyik tanítványáról Kovásznainé. Sorolja, kiből mi lett. Mintha kicsit büszkébben említené azok nevét, akik egyetemi, főiskolai diplomával fejezték be tanulmányaikat, mint azokét a szintén dicsérően megnevezettekét, akik idehaza bizonyították rátermettségüket, emberségüket. (Érthető ez a parányi szakmai elfogultság: egy-egy diploma közvetve-közvetlenül annak a népiskolának, azoknak a pedagógusoknak az elismerése, akik olyan jól megalapozták az úgynevezett magasabb rendű ismeretek helyét.) Nyugdíjasként először társbérletben? Az iskola megszüntetésével mintha életük értelmét veszítették volna el. Tanyai tanítóknak vallják magukat, ezért adták el — mondták — a pedagógus- kölcsönnel épülő belterületi lakásukat. Úgy gondolták, hogy a szokott helyen, a dömötöri iskolában lakva élvezik majd a nyugdijat. Általában az a gyakorlat, hogy a lehető legméltányosabban annak adják el a tanításra már nem használt tanyai iskolát és a hozzá tartozó lakást, aki hosszabb ideig ott dolgozott, ott lakott. Némi huzavona után Kovásznaiék viszonylag kedvezményesen megvásárolhatták eddigi szolgálati lakásukat. Számomra eléggé talányos, hogy a volt tantermet miért értékesítette a helyi végrehajtó bizottság külön. Az idős tanító házaspár szerint a tulajdonostársnak van lakása, nem is keceli. Bosszút éreznek e döntésben. Különféle személyi összefonódásokra, kölcsönös érdekeltségekre utalnak beszélgetésünkkor. Most már harcban állnak a végrehajtó bizottsággal, sokakkal. Panaszukkal megjárták a megyei fórumokat. Szerintem előbbre jutnának több bizalommal. Van megoldás? Amennyire tudom, jogsértés nem történt. A pontos körülmények ismerete nélkül is megállapítható, hogy kis jóakarattal, a hosszú tanyai nevelőmunka elismeréseként hozzásegíthette volna az egész iskolához a helyi tanács a most kétségbeesett családot. Félnek a jövőtől. Házaspárként senkivel sem éltek telektársbérletben. Milyen ember? Lehet, hogy a leválasztásnál a kút is „a másiknak” jut? Szívesen beszámolnánk az ügy minden érdekelt, de leginkább a hosszú ideje ott lakó pedagógusok Számára elfogadható, a tanács jóindulatú nagyvonalúságát jelző megoldásáról. * * * Mi tagadás, elég sok árnyék került a megismert keceli tanyai iskolákról kialakult képbe. A három megkérdezett pedagógus úgy érzi, hogy nyugdíjazásukkor nagyobb szeretetet, körültekintőbb figyelmet érdemeltek volna. Aligha minősíthető megnyugtatónak a volt tanyai iskolák sorsa. Az említettekre ráférne némi renoválás. A tücskösi láttán elszomorodik mindenki, aki sajnálja meglévő értékek romladozását. Itt már megkezdte munkáját az enyészet. A tanácsi vezetőktől tudom, hogy Polgárdi- ban alkalmas használó jelentkező híján lebontottak egy tanyaépületet. ' Aligha gondolták azok a keceliek, akik oly sokáig, oly hévvel küszködtek tanyai iskolák létesítéséért, hogy csupán néhány évtizedig lesz szükség eredeti feladatkörükben ezekre az épületekre. Heltai Nándor TyeggeJ. óta ülésezett a nagyteremben a XV tanács. Egyetlen napirendi ponttal küszködtek a tanácstagok. De sehogyan sem ju tottak dűlőre. — Törjük a fejünket! — buzdította a jelenlévőket a fiatal, becsvágyó vb-titkár. —- Szégyenszemre mi legyünk az egyetlen település az országban, amelyik semmit sem tud felmutatn i? — Megette a fene — legyintett az elnök. — Későn ébredtünk. A többi falu már minden népszokást felújított, kisajátított. Igri- cen már mióta balázsolnak?! A Gergely- járási mióta csinálják a vonyarcszékkuti- ak?l Vagy Bag.lyaskesztölcön a vízkereszti játékokat?! A busóról már nem is beszélek, vele Dunát lehet' rekeszteni. — Ez a zord igazság — bólintott az állatorvos. — Kátakilityin pünkösdölnek, Pató- csőn szalmamutykót égetnek, Gúzfüzesen ördögmaszkások tilolják a strumflit, Egresházán dudaszóval búcsúztatják az őszt, szájharmonikával a telet. A patikus széttárta a két karját, — Nekünk semmi sem maradt — szögezte le. — Még Pankaligeten is, pedig az feleakkora sincs, mint mi, népviseletbe tönkölik a rönköt. Vagy rönkölik a tönköt, már nem is tudom. A lényeg az, hogy nekünk semmi sem maradt. A százesztendős Mihály bácsi, aki a tanácskozás kezdetétől csendeskén füstölt a sarokban, a „Nikotin a nép ellensége!” feliratú plakát alatt, most kivette a pipát a szájából. — Ilyet már azért ne mondjon a gyógyszerész kartárs! Ezeréves falu a miénk, akad itt hagyomány dögivei. Amiből népszokást lehet csinálni. Teszem azt, milyen nagy története van annak a semmi kis dombnak a faluvégen, a fiaztató mögött! Mintha angyal szállt volna le! Felcsillanó tekintetek, szaporább lélegzetvétel. A vb-titkár felugrott a helyéről, odaszaladt Mihály bácsihoz, gyengéden megrázta a vállát. — Mondja már, Misi apó! Milyen története? — Karon ülő poronty voltam még — kezdte az öreg —, amikor nagyanyám mesélte, ő is a nagyanyjától hallotta, hogy az ánti időben azon a dombon vár állott. Fából való kicsiny vár, de vár! Abban lakott Csekő vitéz. Amikor a török oda be akart menni, Csekő vitéz egy karóval jól hókon ütötte. Úgy bizony. Döbbent csend. Aztán általános üdvrivalgás. — Meg van mentve a falu becsülete! — rikkantott nagyot az elnök. — Csekőhal- mán vár állott! Csekő vitéz hókon ütött egy törököt! Lottón se nyerhettünk volna többet! Megrendezzük a Csekőhalmi Napokat! Fő szám — a várjáték! Korhű jelmezben, korhű fegyverekkel! Meg mindennel! Lehívjuk a tv-híradót, a Rádiót, az országos lapokat, ahogy dukál. Három napig fog tartani legalább! — Kerek egy hétig! — ütött az asztalra a lódoktor. — Lesz lovasbemutató! Gulyaterelés. Birkanyíróverseny. Pásztorkutyavetélkedő! A kultúrház vezetője folytatta: — Szabadegyetemi előadássorozat. Diával. A török igáról. Szavalóverseny a mai török irodalom gyöngyszemeiből. Szabadtéri színpad a libalegelőn! Rendelünk egy oratóriumot, beat-zenészekkel! Sakkszimultánt is tarthatunk. Az Operából és a Vidám Színpadról a legnépszerűbb művészeket hívjuk meg. Néhány külföldi sztárt is! A lelkesedés magával ragadta az egész testületet, csak úgy záporoztak az életrevaló javaslatok, a vb-titkár alig győzte jegyezni. Éppen abban határoztak, hogy a főtéren felállítják Csekő vitéz lovasszobrát, amint a nyeregből áthajol a favár palánkján, kezében karó, a cölöpvár küszöbén támolygó török, amikor az örök ellenzék, Hepciás Kis Lajos kért szót. — Ez mind szép és dicső —jelentette ki —, de ménkű sok pénz, meg munka kell hozzá. Az alvégen pedig még mindig nincs bekötve a villany, a Fő utcán megroggyant a járda, az iskolában tatarozni muszáj. Nekünk meg egy bukszánk van csak! Vasvillaszemek döfték keresztül mindenfelől az ünneprontót, az elnök fejcsóválva utasította rendre. — Még ilyenkor sem nyugodhatok Lajos? Nem érted, hogy nem forgácsolhatjuk szét az erőnket?! Mi itt most történelmet csinálunk. Kürti András BÁCSALMÁS JELES SZÜLÖTTE Ante Evetovic Miroljub A bácskai bu- nyevác-horvátok jelentős legújabb- kori költői közé tartozik Ante Evetovic Miroljub, aki 1852. április 24-én született Bácsalmáson. Apja Evetovic Daniel földműves volt, akit környezete tehetséges szónokként és öntudatos bunye- vácként ismert. Édesanyja Antunovic Emerencia (Imerka). A családban Ante Evetovic harmadikként született. Édesanyja rokoni kapcsolatának köszönve a nagy bunyevác népművelő és felvilágosító Antunovic Iván kalocsai prelátus (1815—1888) felkarolta. így a szülőhelyi elemi iskola után Kalocsán elvégezte a jezsuiták hat osztályát. A gondnokának és tanítójának közvetlen közelében eltöltött kalocsai évek sorsdöntőek voltak további fejlődésére és munkájára. Antunovic befolyása alatt olvasta a „Bunyevác, Sokác Tündért" (amelyet ebben az időben Kalocsán szerkesztettek és nyomtattak ki), valamint az akkori horvát újságokat, elsősorban a Vienacol, a zágrábi irodalmi újságot. (Koszorú, szerkesztő: Auguszt Sénva.) Valószínű, hogy olvasmányélményei váltották ki benne az írás utáni vágyat, népe szolgálatára. 1880-ban a ferencesekhez ment és teológiai tanulmányokat folytatott. Egy évig Bécsben, majd Vukováron és Baján élt. A bajai ferences kolostort elhagyva, Szlavóniában telepedett le, ahol Valkovó plébánosaként a 69 éves korában bekövetkezett haláláig, 1921. február 24-éig élt és dolgozott. Szlavóniában — elhagyva a bácskai bunyevác környezetet — keserves, kemény életet élt. A hivatásával járó kötelezettségek, gondok és viszálykodások mellett hatalmasodott el gyógyíthatatlan betegsége és lassanként megszűnt énekelni a „pacsirta a Karasica mellékéről” (így nevezték őt a Valkovó melletti Karasica folyócskáról). Visszahúzódó, magányos és elfelejtett lett. Verseit a bunyevác szórakoztató és tanulságos havi lapban, a Szabadkai Neven- ben, a bunyevác- sokác Danica című kalendáriumban, a zágrábi Viánacban és a Simlyben, a Su- boticke novine című bunyevác- sokác hetilapban, majd az eszéki lapokban jelentette meg. Életében egyetlen verseskötetet adott ki — lírájának legszebb és legértékesebb részét — Boldog és szomorú órák címmel (Svetni i nujni énsi, Eszék, 1908.) Kísérletet tett epikus költemények írására is, a népi költészet szellemében, írt egy hosszabb ódát János pap (Pop Ive) címmel atyai tanítómester példaképének dicsőítésére. Mint lírai költő elégi- kus tónusokkal, leginkább nosztalgikusan inspirálva emlékezett a forrón szeretett szülőföldre, a szülői házra. Szelíd fájdalommal énekelt elvesztett édesanyjáról. Nemzeti ihletésű költészetében Miroljub elsősorban a horvát költők között találta meg példaképeit (Prerádo- vic Petár) s hangsúlyozta a horvát néphez való tartozását. De ugyanilyen fokon kötődött a szerb romantikus költészethez is, különösen híres kortársa, Jovan Jovanovic Zmáj költeményei által. Ante Evetovic Miroljub a népből sarjadt azon bunyevác irodalmárpapok sorába tartozik, akik alkotásukat és munkájukat alávetették nemzeti népművelő törekvéseiknek, összeegyeztetve hivatásukat népük igaz érdekeivel. Halálának tizedik évfordulóján a Horvát írók és Művészek Klubja kiadta Eszéken a költeményeinek gyűjteményes kötetét, s 1936-ban Szabadkán mellszobrot emeltek neki. A világhírű szobrászművész, Iván Mestrovic alkotásáról készült másolatot állította posztamensre a Bácsalmási Városi Tanács a templomkertben. (Képünkön.) Bötkös Józsefnc Bácsalmás (1852—1921) A HÓNAP MŰTÁRGYA Augusztus: Szecessziós tükör Kecskeméti Galéria A Cifrapalota előcsarnokában látható nagyméretű tükör Budapestről került a gyűjteménybe. Valószínűleg egy nagypolgári lakás szalonjának vagy egy női hálószoba berendezésének a része volt. A tulajdonos elbeszélése szerint kisméretű ülőgarnitúra és asztalka tartozott hozzá. A garnitúrát a század elején kapták nászajándékba, majd az 1930-as években a szecessziós stílus divatjának elmúltával kicserélték a bútorokat, így a garnitúra többi darabja elkallódott. A nagyméretű, álló, csiszolt üvegtükröt faragott napraforgódíszes keret veszi körül. A hullámzó szárak és szirmok aranyozottak, a napraforgótányérok és a -levelek ezüstözöttek, a háttér mattezüst színű. A tükör két oldalán középmagasságban egy-egy lámpa- vagy virágtartó konzol van, alul pedig növénytartó láda található. A fafaragások magas színvonala, a szép csiszolás arra utal, hogy a tükör olaszországi eredetű. (Méhesi Éva fotója) Csekőhalmi napok Dömötöri dörmögés
