Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
1988. augusztus 24. • PETŐFI NÉPE • 3 A TÖRVÉNY NEVÉBEN — VÉGREHAJTÓKKAL 1988-BAN „Feri bácsi, ne engedje!” (1) Kis faluvégi ház előtt áll meg a Zsiguli és az IFA. A személygépkocsi vezetője nyugodtan lép be a rendben tartott udvarba: tudja, nem harap az épület mögötti kiskertben hüsölő nagy fekete kutya. Ötödször jár ennél a családnál, de talán sohase ilyen nehéz szívvel. Nincs tovább: ha most sem fizetnek valamennyit, legalább a hűtőszekrényt el kell vinni. A tartozásnak így is csak egyhuszonötöd része térül meg, jó esetben. Az autóból egy rendőr és egy újságíró is kiszáll. A tehergépkocsin ketten várakoznak. Az udvari eperfa alatt kis homokvár, tucatnyi játékautó. Kisgyermek játszhatott itt nemrégiben. A félig vakolt épület előszoba-konyhájából jön ki a ház asszonya. Bizonytalan korú, de biztos, hogy semmiképp sem láthatott harmincnál több nyarat. Vékony csontú, olcsó ruhába öltözött, tiszta, rendes teremtés. Riadt, tíz év körüli kislány bújik oltalmat keresve szoknyájához. Érzi az asszony: ezt a létcsatát elvesztette. De azért az utolsó szalmaszálba is kapaszkodik. Csak keresztnevén említi férjét. — T. szerződést köt munkahelyén és kap százezer forint előleget ledolgozásra. Higgyék el, még ebben az évben ki tisztázzuk! A korábban kitűnő szakmunkás végrehajtó, autóját külföldi munkavállalás többletjövedelméből vásárolta, sajnálkozva utasítja el a további halasztási kérelmet. — Idestova két éve tartoznak a szak- szövetkezetnek. Régóta járok magukhoz. Javasoltam: kérjenek részletfizetési kedvezményt, meg talán a kamatot is elengedik vagy csökkentik. Nekem is parancsolnak az előírások. El kell vinnünk a hűtőszekrényt. — Ne vigyék, a gyerekek miatt is szükségem van rá! Higgye el, fizetünk! Küszködve a sírással: — Idegbecsípődés meg a gyerekek miatt nem dolgozhatok, a féljem jó, ha hatezret keres. Nem mondhat mást a végrehajtó: — Próbáljanak valakitől kölcsönkérni, fizessék ki a hűtőszekrény becsértékét és itthagyjuk. Nem egészen szabályos, de megértem magukat. Maga is érzi: ki adna kölcsön szegényéknek? ... (Közben a körzeti megbízott halkan tájékoztat az asszony családjáról: a szülőktől sem számíthat támogatásra.) — Legalább a fizetésig várjanak! Ez se megy. Nyilvánvaló: az ügy eldőlt. A végrehajtó behívja az IFA-n várakozókat. A fiatalasszony úgy húzza ki a duga- szolóaljból a zsinórt, mintha élete egy darabját szakítaná ki a mozdulattal. Pillanatok alatt kipakolja a kánikulától a szekrényben óvott élelmiszereket. Az újságíró és a rendőr kisétál az udvarra. Az együttérzését nem titkoló hatósági közeg — mint utólag megtudom — ismét elmondja: miként mentesülhetnek hasonló kínos pillanatoktól. Szinte könyörögve unszolja az asz- szonykát: már holnap intézkedjenek, (így a Hivatal is könnyebb helyzetbe kerülne: más foglalható ingóságot nehezen találna a kis otthonban. Szigorú törvény tiltja a mindennapi életvitelhez szükséges bútorok, használati eszközök lefoglalását, kényszerű értékesítését.) A segítőkész szavak még egyszer föl- lobbantják a háziasszony reményét. Kiszalad a tiszthelyetteshez. — Feri bácsi,’ ne engedje! Ha Feri bácsitól függne, nem is engedné, de hatósági közegként éppen az intézkedés foganatosításának biztosítására rendelték ki. Az erős fiatalemberek könnyedén az IFA platójára emelik a jó állapotú jégszekrényt. Van bőven hely, eddig csak egy nagy szekrényt, néhány más bútort kényszerültek szállítani. * * * A nagyközség másik szélén található végrehajtandóhoz autózva egy pompás, BMW márkájú autót és gyönyörű új házat látok az egyik utcában. Tájékozott útitársaimtól tudom: tulajdonosuk többször került különféle gazdasági visszaélések miatt összeütközésbe a hatóságokkal. Olykor ő húzta a rövidebbet. Most több millióra becsülik vagyonát. Pontosan ismerik a végrehajtást elszenvedett szakmunkás kálváriáját is. Feltehetően házukat szerették volna megnagyobbíttatni, befejezni és ezért sok disznóra szerződtek. Korábban már hizlaltak kisebb mennyiséget, soha sem fizettek rá. Most sorba döglöttek a disznók, a táp fogyott, több mint százezer forinttal maradtak adósak. Ehhez jönnek az eljárási költségek, a kamatok. Munkahelyén becsülik, keresik a segítségnyújtás lehetőségeit. Jó esetben két év alatt megfizethetik a tartozást, talán a jövő évtized elején újra lesz hűtőszekrényük. A tízesztendős kislány azonban élete végéig nem felejti: egy nagy autó vitte el a keservesen, részletre vásárolt régit. Heltai Nándor „NÉPMŰVELŐ” NÉPDALKOR Igazi népművelés az az előadás- sorozat, amelyet a Soros-alapítvány támogatásával valósít meg az érdi bukovinai székely népdalkor. Többnyire az apró, Tolna megyei községekbe települt be 1945-47- ben ez a népcsoport. Hogy eredeti kultúrájukat megtartani segítsenek nekik, most az érdi — szintén székelyekből álló — népdalkor, vezetőjükkel, Kóka Rozália előadóművésszel az idén húsz előadás megtartását vállalta. A saját hagyományaikról szóló, a népdalaikat felelevenítő műsorok legutóbb Kalaznó, Aparhant, illetve Kéty és Felsőnána községek bukovinai székely hallgatósága körében arattak nagy sikert. Képünkön: előtérben Kóka Rozália és az együttes legkisebb tagja. (MTI-fotó) NAPKÖZBEN: Vásárolok Az ember vagy vezet, vagy iszik: bort, konyakot, ki szódával, ki anélkül. Én nem iszom, de nem is vezetek, holott autóm, sőt szifonom is van, egyszóval autószifonos vagyok. Pórul járt szomszédaim ugyan előre figyelmeztettek, én mégis vásároltam előbb egy használt kocsit, aztán egy autószifont. Az előbbi még aznap a szervizbe került, az utóbbit én vettem kezelésbe. Egy óráig ráztam, töltögettem. Semmi! Ráment tíz patronom anélkül, hogy megszusszant volna. Csupán a tizenegyediknél, hanem akkor feltartóztathatatlanul folyt, sistergett. — Kérem, kisasszony, ha nem zavarok — somfor- dáltam másnap vissza ugyanahhoz az eladóhoz —, volna szíves kicserélni ezt a portékát? .... Rám se hederített, úgyhogy szólíthattam volna Jeanne d’Arcnak vagy bedőlt búbos kemencének is. Szótlanul tett-vett, amíg elő nem rántoftam a kérdéses árut. Ez hatott: akkorát ugrott, mintha máris nyakon spricceltem volna. — Parancsol? Elfulladt hangon tájékoztattam. — Értem. Egy ránc már a közelgő vihart jelezte, amikor nálam jóval harciasabb vevő rontott az üzletbe. Kezében autószifon, mi is lehetett volna más. Erre határozott: kikapta kezemből a készüléket, kicserélte, becsomagolta. Két nap múlva visszavittem. — Az autószifon — emeltem magasba gyakorlott mozdulattal —, tetszik tudni, amit tegnap, vagyis tegnapelőtt volt szíves becserélni... Észrevettem a ráncot. Hiába, mégiscsak vihar lesz. És úgy lön! Méltatlankodva korholt, amiért napról napra zavarom, vigyáztam volna jobban erre az izére. Biztosan összevissza ütögettem, így nem csoda, hogy ez is bedöglött. Holott jó volt, teljesen hibátlan. Hibátlan áru, hibátlan kiszolgálás az ő jelszavuk. Végül, hogy a kioktatásból se maradjak ki, fölényesen folytatta: — A szénsav, mint bizonyára maga is tudja, olyan brikett, azaz vegyület, mely nehezebb a levegőnél, ezért nyomás alatt cseppfolyósodik. Mint a gáz, illanó és .. . A többire, isten bocsá’, már nem voltam kíváncsi. Hónom alá vágtam az autószifont és én is elillantam. Nagy Pál Bővítik a bajai hidat Megkezdődtek a bajai vasúti—közúti Duna-híd korszerűsítésének munkálatai; az átjáró felújításához és kiszélesítéséhez a dunántúli oldal felől láttak hozzá. A 280 millió forintos beruházás első szakaszában október elejéig 62 vaskonzolt erősítenek ideiglenesen a híd két oldalára és áthelyezik a 20 kilovoltos elektromos vezetéket, valamint a postai és a vasút biztosító berendezések kábeleit. A következő lépésben ideiglenesen felerősített konzolokat a végleges helyükre hegesztik majd, és ezeken alakítják ki mindkét oldalon az egy-egy autósávnyi szélességű új részt. A munkálatok alatt a gyalogosforgalom szünetel a bajai hídon, azonban autóbusszal át lehet jutni az egyik oldalról a másikra. A járműforgalmat kevésbé érinti a korlátozás, mindössze a vasúti szerelések és gépkocsik előtt, reggel 7 órától 8 óra 20 percig és délután 13 óra 15 perctől 14 óra 35 percig lesz zárva a híd. KINCSTÁRJEGYEK — MÁSODIK SOROZAT A Budapest Bank megkezdte a kincstárjegyek második sorozatának árusítását, mivel az elsőként kibocsátott 5 milliárd forint értékű értékpapír már elfogyott. A bank folyamatossá tette a kibocsátást, ami azt jelenti, hogy a költségvetési törvényben meghatározott kereteket figyelembe véve, az igényeknek megfelelően hozzák forgalomba az értékpapírt. Az idei költségvetési törvény szerint az államháztartás finanszírozására a magyar kormány összesen 15 milliárd forint értékben bocsáthat ki kincstárjegyet. Ezt nem kell az idén teljes mértékben visszafizetni, az áthúzódó állomány azonban nem haladhatja meg a 10 milliárd forintot. Az újonnan kibocsátott kincstárjegyekből máris több mint egymilliárd forint értékű kelt el. Mint ismeretes: három, hat, és kilenc hónapos lekötésű értékpapírok kerülnek forgalomba; ezek közül a három és kilenc hónaposak a legkeresettebbek. A júniusi kamatemelés hatására tovább növekedett a kereslet a kincstárjegyek iránt. (Akkor visszamenőleges hatállyal felemelték a kincstárjegyek kamatait.) Ma már a három hónapos lekötésű értékpapír bruttó kamata 11, a hat hónaposé 13, a kilenc hónaposé pedig 15 százalék. A megemelt kamatozású értékpapírokból jelenleg hetente mintegy 90-100 millió értékben vásárol a lakosság. Az első időszakban kibocsátott rövid lejáratú értékpapírok visszavásárlása is folyamatos. Eddig több mint 260 millió forintot fizettek ki a pénzintézetek a lejárt kincstárjegyekre. A feleségemmel történt, hogy vé- gigmenvén a pesti Bajza utcán, földbe gyökerezett lábbal állt meg egy ház előtt. Ő mesélte így. Fölnézett a ház falára, a falról tábla nézett vissza rá, a tábláról pedig felirat: „Épült 1944-ben”. Alit a ház előtt, a feliratos tábla alatt, és azt kérdezte: „Lehetséges ez?” Házépítés 1944-ben? Mérnök, tervrajzzal? Kubikos a gödörben? Kőműves, csengő kalapáccsal? Ringó szoknya a malteroslányon? Vidám bokrétaünnep? Zenés házatvatás? 1944- ben? Amikor tavasszal a németek? Amikor nyáron a deportálás? Amikor ősszel a nyilasok? Amikor télen az QStrom? Házat építeni a bombák friss prédájául? Fészket rakni a villan elé? A leendő függöny anyagán, a tapéta színén, a szőnyeg mintáin töprengeni, miközben őt Kovács Évike álnéven dugdossák gonosz felnőttek elől jóságos felnőttek, és ha töpreng valamin, hát az az, hogy sikerül-e vajon életben maradnia? Lehetséges ez? — kérdezte magától, aztán tőlem is, pedig tudta, hogy lehetséges. Hogy az a tábla a Bajza utcai házon, valódi. Hogy nem történelmi tréfa. Hogy igen: németek és deportálás, nyilasok és ostrom, de házépítés is. Hogy Anna Frank naplója nemcsak rettegésről tudósít, hanem bakfisszerelemről is. Hogy 1526-ban nemcsak mohácsi vész volt, hanem lakodalmak is tavasszal, szüret ősszel, keresztelők télen. Hogy a kukoricásban, amelyben Petőfit utoljára látták, hamarosan beérett a termés, valakinek le kellett törnie a csöveket, és levágnia a szárat, s hogy ez is 1849 őszén történt. Hogy a történelem széles, nagy, életteljes sodrásokban történik, és elszegényítjük, ha tankönyvi sémákban gondolkodunk róla. Márpedig fölötte hajlamosak vagyunk rá. Angol történelem? Gyilkos ármány a királyi udvarban, őfelsége hajóhada a tengeren, manchesteri posztó, bankok a londoni Cityben, gyarmatok öt kontinensen. Francia történelem? Lajosok, hosszú sorban, egytől tizenhatig, parókás forradalmárok a nyaktiló tövében, a császár Elba szigetén, De Gaulfe 44-ben, a Diadalív alatt. Magyar történelem? Törökök, osztrákok, folyton két pogány között, nagy felbuzdulások, lehanyatló zászlók. És a nemzeteket jellemző figurális sémák: szikár öregúr, szakállal, magas cilinder, csíkos nadrág: Uncle Samnek hívják, ő az Amerikai Egyesült Államok. Köpcös figura, pocakkal, lapos cilinder, csizmanadrág: John Bull a neve, ő Nagy- Britannia. A bájos hölgyet, kacér Sémák keblekkel, frígiai sapkával a fején Marianne-nak hívják, ő az édes Franciaország. Boldog országok, folyamatos történelemmel. Gondoljunk önmagunkra: Magyarországnak nincs jelképfigurája. Történelmünk rövid, töredezett szakaszokból áll, mindig másmilyenek vagyunk, alkalmi figurák képviselnek bennünket. A múlt századvég ünnepélyes elképzelésében hölgy voltunk, nemzeti pruszlikban, koronával vagy pártával a fejen; az élclapokban férfiak, borjúszájú ingben, árvalányhajas kalappal. Önarckép-sémánkat 1945 óta a kari- katúristák, a kabarészerzők és az újságírók diktálják. És hány új meg új szakasz ebben a rövid negyven- három évben, hány sémaváltozattal! Festői rongyok, madzaggal átkötött derék, jövünk elő csontsovány an a pincéből: ezek vagyunk 1945-ben. Bakancs a lábon, zsák a háton, ülünk a vagon tetején: megyünk feketézni. Simléderes sapka, nyakkendőtlen ing, lódenkabát, tábla a kézben, rajta „Éljen!” — felirat, ez már az ötvenes évek. Később a bécsi Grabenen állunk, kalandozó magyarként, téliszalámival a kézben — ez a hatvanas évek. Jönnek a hetvenesek: Trabantban feszít a magyar, tenyérnyi víkendte- lek kerítése mögött, vagy süti a lán- gost egy bódéban. Most alighanem kötvényt vásárolunk, tehót fizetünk és géemkában dolgozunk. Hogy milyenek voltunk és vagyunk, alig is tudjuk, eltakaiják a folyton változó sémák. Történész nyilatkozik a televízióban, tájékozatlanságunkat panaszolja saját személyes történelmünkben, a dokumentumok hiányát, a napi politikai szempontok uralmát a tárgyilagos vizsgálódás fölött. Ugorjunk vissza, csak úgy találomra, az ötvenes évekig! Szolgaian másoltuk a szovjet példát, mindenben hasonlítani akartunk rá, sőt már-már hasonlítottunk is — így az egyik sommás ítélet. Senki sem vizsgálta még (mert, fél, hogy gesztusát politikailag minősítenék): mi mindenben különböztünk mégis. Csak gyanítom, hogy más történelmünk, más hagyományunk, más itthoni adottságunk és más mentalitásunk miatt voltaképp mindenben különböztünk; hogy a szomszédokkal együtt, mégis más történelemként éltük meg azt az időt; hogy nagyon is magyar történelem volt az. Mert nemzetietlen volt az akkori országvezetés — ez is a sommás ítéletek egyike. Senki sem mondta még (mert fél, hogy rossz politikát védelmez, pedig csak tárgyilagosságra törekedne vele), senki sem mondta még: úgy igaz ez a nemzeti- etlenség, hogy tények sokasága bizonyítja a fura ellenkezőjét is. Hiszen nemzeti volt az országvezetés, már-már az értelmetlenségig: gazdasági önállóság, nem kérünk külföldi segélyt, elzárkózás a külpia-' coktól. Ugyanez hazafias önérzetben: mi majd megmutatjuk, saját erőnkből, a vas és az acél országa leszünk (vagyunk). És katonailag? Nem rés, hanem erős bástya. Aknazár délen, nyugaton. Turisztikailag? Senki se be, se ki. Hogy is adhattuk volna föl identitásunkat a szövetséges szomszédok kedvéért, amikor nem látogathatván őket, s ők sem járhatván nálunk, alkalom sem kínálkozott erre? És történe- lemszemléletileg? Romantikus hazafiasság sugalmazása. „Négyszáz év küzdelem az önálló Magyarországért” — ez a címe kötelező olvasmányunknak. Dózsa—Rákóczi —Kossuth-kultusz. Hetyke kuruc- kodás. Az irodalomban: lobogónk Petőfi. A festészetben: Munkácsy Mihály. A mozgalmi összejöveteleken: magyar népdal. A műsoros esteken: népi tánc. Minden vállalatnál népdalkórus, néptáncegyüttes. A korszak reprezentáns filmjei: Föltámadott a tenger, Déryné, Rákóczi hadnagya. Színdarabjai: Egri csillagok, Ozorai példa, Fáklyaláng. Operája: a Bánk bán. Operaslágere: Hazám, hazám, te mindenem. Nemzetietlenség? Mondom, hogy inkább fura ellenkezője: „extra Hungariam”-állapot. Miért bizonygatom ezt, miért beszélek a sémák ellen? Nem vagyok balga, tudom, hogy nem válhatunk tudósokká, akik a teljes folyamat részletgazdaságában keresik az érvényes történelmet; azt is tudom, hogy nincs népi történelemtudat jelképpé sűrítő egyszerűsítések nélkül, ha úgy tetszik, sémák nélkül. Annyira, hogy jó lenne, ha boldog; országgá válván, önportrénkra lel nék egy állandó figurában, aki t mondjuk Bizakodó Jánosnak neveznek. De érvényes történelem re éppen ezért volna szükségünk n lékünk nem tudósoknak is. Ehhez pedig tudomásul kell vennünk, hogy a pesti Bajza utca egyik há; ián tábla furcsálkodhat, ezzel a szö\ ég- gél: „Épült 1944-ben.” Faragó Vilmc )s OLVASÓNK ÍRJA Mai feladat Minap a Pusztító indulatok című vezércikkében arról írt munkatársunk, hogy az élet egyre nehezebb leckét ad fel minidannyiunknak, s vannak, akik a nehézségek láttán összeomlanak. Az írásban példaként felhozott emberi, családi tragédiák tanúskodnak erről. Horváth László kunszentmiklósi olvasónk továbbgondolta a cikkben felvetett kérdéseket. Levelében így ír: — Azt hiszem, teljes mértékben egyet lehet érteni azzal az őszinte aggódással, mely kicsendül ebből az írásból. Nem tudom azonban, hogy^i megoldás módjára utaló szívós türelmet, kitartást, átgondolt cselekvést mennyire, milyen mértékig várhatjuk el ma az emberek nagy többségétől. Ezt a kis nemzetet már több évtizede szívós türelemre, kitartásra intette a mindenkori hatalom. Ám az átgondolt cselekvésből csak a cselekvés jogát engedte át. Az átgondolás mindig fent történt, de mint jelen társadalmi viszonyaink mutatják, nem egészen alaposan. Én úgy gondolom, hogy a kívánalom szintjén megfogalmazott biztatás helyett a „kell” szintjén való gondolkodás és cselekvés a mai feladat. Persze ennek feltételeit nem elsősorban az átlagembernek kell megteremtenie. Ha létezik és valóságos a gondolat és a cselekvés szabadsága, nem szükséges a biztatás. Ha megszűnnek azok az objektivációk, melyek hatása folytán elkeseredettek, magukba zárkózók, kiúttalanok az emberek, akkor majd csökkenni fog a cikkünkben leírtakhoz hasonló tragédiák, szörnyűségek száma — írja kunszentmiklósi olvasónk. Veszteséges iparvállalatok Az első félévben az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó mintegy 600 vállalat közül körülbelül 80 volt veszteséges. Az összveszteség 6 mil'iiárd forintot tesz ki. Tavaly ilyenkor még csak 56 vállalat volt ebben a helyzetben, 5 milliárd forint körüli összveszteséggel. A második félévben általában javulni szokott a helyzet, hiszen azokra a hónapokra tehető a nagyobb arányú érté kesítés, akkor folynak be a vállalatokhoz a bevételek. Tavaly például az év végén csak kilenc vállalat maradt ebben a körben, az összveszteség 2 milliárdra mé rséklődött. Az egyes ipari ágazatok közül a gép-, a könnyű- és a villan íosenergia-ipar nyeresége erőteljesen csökkent, míg a vegyiparé és a kohászaté nö’ zekedett. A leginkább veszteséges nagyvállalatok közé tartozik — a félév tükrí ;ben — a Ganz Mozdony- és Vagongyár, a Tungsram, a Medicor és a Diósgyőri < jépgyár, egyenként 200—400 millió forintnyi veszteséggel, de az év végéig mé:g megfordulhat sorsuk. Egyébként új csődeljárás jelenleg egyetlen iparvállalat (ellen sem folyik. (MTI) KŐEDÉNYEK EXPOR A Gránit Csiszoló- szerszám- és Kőedénygyártó Vállalat budapesti üzemében részben a jobb munkaszervezés, részben technológiai korszerűsítés következtében 15 százalékkal nőtt a termelés az idén az egyszerégetett kőedényekből. A főként hazai alapanyagból készülő termékekből ezáltal az igények növekedése és a jó minőség révén több kerül a tőkés piacokra. (MTIfotó)
