Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-23 / 201. szám

/

1988. augusztus 23. • PETŐFI NÉPE • 3

KISZ, MIOT, SZERVEZETI PLURALIZMUS

Az ifjúság nagyobb bizalmat, önállóságot érdemel

NE FAGGASSON, JÖJJENEK AZONNAL!

Még nem látni, de a hangját már messziről hallani. A járókelők felkapják a fejüket, a járművek lelassítanak és félrehúzódnak. Száguld, hogy valaki vagy valakik életét megmentse. Naponta többször látni az utakon a fehér autót. Persze, nem mindig ugyanazt.

A megyében a tíz állomás közül a kecskemétin nappal tizenhárom, éjszaka öt mentő áll készenlétben.

Olyan ez, mint egy vizsga

A kecskeméti állomás előterében mentősök üldögélnek. Várják a figyelmeztető csengőszót, mikor kell indulniuk. Megérkezik a mentőorvos is Dr. Mátyás Edit fiatal, törékeny nő. 1986- ban végezte el az egyetemet, s utána másfél évet a tüdőkórházban dolgozott. Március óta a mentőknél tölti napjait. Eltöpreng az ember ezen a választáson, de a doktornő magyarázattal szolgál:

— Szerettem volna akut esetekkel foglalkozni. Érdekesnek, változatosnak találtam ezt a munkát.

Pedig nem könnyű. Gyakorlatilag ő az egyetlen kivonuló orvos a mentőállomáson. Kollégája egy szakvizsga miatt távol van, négy másik orvos pedig a megyeirits a honvédkórházbó) csak alkalmanként vállal mentőszolgálatot. Mentőtisztből sincs elegendő.

Mátyás doktornő reggel 7 órakor kezd, és csak este 7 után mehet haza. Néha huszonnégy óráig tart a szolgálat. Most nyugalmasnak tűnik itt benn, az állomáson, de ez csak a látszat. A doktornő mosolyogva beszélget, de közben figyel: mikor szólal meg az őt hívó csengő.

— Olyan ez, mint egy vizsga — mondja. — Míg ki nem húzom a tételt, izgulok. De amikor már ismerem a témát, csak arra koncentrálok. így van ez itt is. Amikor megtudom az esetet és sejtem, mire számíthatok, akkor már csak árra gondolok, hogy mit kell tennem.

Nagy baleseteknél a szervezés is a doktornő gondja. Néha azonban azt sem könnyű eldönteni, hogyan hozzák le a beteget a nyolcadik emeletről. S vajon a segítségért utólag köszönetét mondanak-e a megmentettek? Mátyás doktornő nevet:

— Magenheim doktornak a filmben. Itt még nem fordult elő ilyesmi.

Erős csengetés: egy rövid, egy hosz- szú, egy rövid.- Ez nekem szól — állapítja meg a doktornő, s már indul is a szolgálatvezetőhöz. Tőle tudja meg, hogy Kalocsáról Kecskemétre kell szállítani egy agysérültet. Ha ő elmegy, három óra hosszat orvos nélkül marad a mentőállomás.

Százhetven-száznyolcvan

hívás

A szolgálatvezető, Juhász Imre nem ül kocsiba, mégis tudja az összes mén-, tőautóról, merre jár. Egy térkép áll az irodájában, melyen kis makettekkel jelzik az autók tartózkodási helyét. Ezt nagyon pontosan figyelemmel kell kisérni, hisz egyetlen állomás sem maradhat mentő nélkül. A szolgálatvezetőtől ez komoly szervezést igényel.

Az asztalon tizenegy telefon, néha három is csörög egyszerre. Naponta 170-180 hívás érkezik, a legtöbb délelőttönként és péntek éjszaka. Nagyon sok hívó persze nem a mentőket keresi, hanem például a Városi mozit. Juhász Imre mindig így szól a telefonba:

— Halló, itt a mentők!

Erre gyakran nyomdafestéket nem tűrő válasszal jutalmazzák, vagy egyszerűen nem hisznek a saját fülüknek, és megrendelnek a másnapi filmre két jegyet. S akadnak „vidám” emberek, akik csak a hpmor kedvéért csődítik ki a mentőket.

— Tegnap éjszaka háromszor mentünk ki hiába-—jegyzi meg a szolgálat- vezető.

S ezek után is maradjon türelmes, hogy nyugodtan kikérdezgesse a bejelentőt, hová menjen a mentő, és milyen betegségről lehet szó. Ezt nagyon pontosan kellene tudniuk a mentősöknek.

• „Olyan ez, mint egy vizsga.’

Néha három telefon is csörög egyszerre.

de a szolgálatvezető néha hiába kérdezget, ezt a választ kapja:

— Ne faggasson már, csak az időt húzza! Jöjjenek azonnal!

De hova és miért? Néha ki sem derül.

Juhász Imre szolgálatvezetőnek Kovács Gábor szakápoló segít. Ő a rádiós. Szintén veszi a hívásokat, feljegyzi a szállítások idejét és helyét, s kapcsolatot tart a mentőautókkal. Hosszú ez a szolgálat, és ugyanarra az emberre igen gyakran kerül a sor, mert kevesen vannak.

— A tavalyi szabadságomat az idén februárban tudtam kivenni — panaszkodik Kovács Gábor. — Azt hiszem, most nyáron sem lesz szabadság.

Juhász Imre hozzáteszi:

— Én tizenegy szilveszterből kettőt töltöttem otthon. Az is valami csoda folytán történhetett.

Csak a megszállottak

Néhányan az ebédlőben időznek. Ez a helyiség egyben a társalgó is. A televíziót saját pénzükön vették a mentősök.

Németh József a falon függő szolgálati beosztást silabizálja:

— Ezt mindig meg kell nézni hazamenet előtt, mert állandóan változik.

Igaz, hónap elején mindenkinek elkészítik a munkarendjét, de azt nem lehet készpénznek venni. Ha valaki beteg lesz, vagy behívják katonának, rögtön felborul a terv.

—- Itt aztán előre tervezni nem lehet — közli Nagy István mentőápoló. —

Ha azt találom ki, hogy este színházba megyek, biztos, hogy nem lesz belőle semmi.

Nemcsak a rendszertelenség nehezíti a mentősök munkáját, hanem a rengeteg túlóra is. 173 óra a havi törvényes munkaidő, s a nevek mellett bizony 240-250 óra látható. Hiába, kevés az ember, és nincs is jelentkező.

Németh József véleménye szerint:

— Ezt csak a megszállottak csinál- jak.

Újra szól a csengő: három rövid, egy hosszú, hárpm rövid. Sürgős eset, azonnal indulni kell. Egy perc sem telik el, Nagy István és Sári Pál gépkocsivezető már a mentőben ülnek. Irány a megjelölt helység. A menetlevélen a cím és az eset leírása: 20 éves fiú lett rosszul, a földön vergődik.

A vezető bekapcsolja a szirénát. Benn is nagyon hangos, szinte elviselhetetlen.

— Mi már megszoktuk — mondja Nagy István.

A meleg is gyötri az embert. Jól jellemezte Németh József a mentőt:

— Nyáron négy keréken guruló szauna, télen jégszekrény.

Már várják a mentő érkezését. A beteg valamivel jobban van, beszélni is tud. Nagy István alaposan kikérdezgeti, gyógyszert ad neki. Ő is vezeti ki a mentőautóhoz, a gépkocsivezetőnek most nem kell cipekednie.

A fiút a honvédkórházba szállítják. Visszafelé már nem szól a sziréna, pedig igyekeznek. Lehet, azóta újabb hívás érkezett, s indulni kell újra.

Benke Márta

BŰNÖZŐK NYOMÁBAN

Aki tökélyre vitte az önkiszolgálást

Egy szarkának is dicsőségére válna K. Gy.-né egyetlen nap alatt elért „teljesítménye”. A huszonkét éves asszony háztartásbeli. Férjével és két gyermekével egy Kalocsa környéki faluban él.

Július 21-én délelőtt Kalocsán járt és betért néhány üzletbe. No, nem vásárolni. Ennél sokkal takarékosabb megoldást választott. Első útja az I. István utcai önkiszolgáló boltba vezetett. Itt az önkiszolgálást a tökélyre fejlesztette, ugyanis még a pénztárost is kiiktatta a vásárlásból. Az öt csomag fél kilogrammos Omnia kávét a bevásárlókosár helyett a táskájába tette és kisétált az üzletből.

Nem ment messzire, csak a ruházati vállalat áruházáig. Itt egy

lila, egy zöld, egy kék és egy bébiszandált, valamint egy vászoncipőt rakott el. Természetesen eszébe sem jutott, hogy esetleg kifizethetné az ezekért járó 3150 forintot. Inkább villámgyorsan távozott az áruházból.

Annyira azért nem sietett, hogy elkerülte volna ruházati vállalat 451-es számú boltját. Ebből az üzletből egy piros női inggel és nadrággal, valamint négy pár zoknival távozott. Hiába, igényesen válogatja össze a ruhatárát és nem éri be akármilyen holmikkal. Az általa kiválasztott ruhaneműkért 2125 forintot kellett volna fizetnie.

K.-né még mindig elégedetlen volt aznapi „munkájával”. Beszerzőkörútját a kalocsai áfész 1-es számú ABC-áruházában folytatta. Innen sem akart üres kézzel távozni, ezért mindent eltett, ami csak

Megalakul a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa, amely a különféle szervezetek különböző érdekeinek egyeztetésére készül. Konferenciát hív össze a KISZ, kimondottan is azzal a szándékkal, hogy rendezze sorait s kijelölje helyét és szerepét a lassú, de biztos bizalomvesztés évei után. Ismeretes, hogy az MSZMP országos értekezletét követően a Központi Bizottság egyebek között felkérte a KISZ-t szervezeti tevékenységének és módszereinek az új feladatokhoz való igazítására, kapcsolatrendszerének fejlesztésére, „különös tekintettel az ifjúság szerveződési lehetőségeinek bővítéséből adódó feladatokra. ”

Ezzel összefüggésben beszélgettünk Kovács Jenővel, az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztály ának helyettes vezetőjével.

— Az ifjúsági mozgalom meglehetősen nehéz helyzetben van. Maga is tett hibás lépéseket, de a közvélemény sok mindenért hibáztatja, amiről nem elsősorban a KISZ tehet —mondja Kovács Jenő. — A pártnak és a KISZ-nek egyaránt mielőbb programmal kell előállnia a kialakult helyzet megváltoztatása érdekében.

— Hol tart most az átalakító munka?

— Jelenleg a KISZ vezető testületéiben és az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő ifjúsági bizottságban folyik az elgondolások kimunkálása. Ezeket a közeli hetekben széles körű vitára bocsátják. Az elképzelések kiterjednek arra is, hogy a kora, helyzete és érdekei szerint tagolt ifjúság milyen módon találhat magának jobb szerveződési lehetőséget, például réteg- szervezetek keretében. Abban ugyanis természetes egyetértés mutatkozik, hogy az ifjúságnak szüksége van olyan szervezetre vagy szervezetekre, amelyek a nézeteit, érdeklődését és érdekeit képviselik a megfelelő fórumokon. Meg kell vitatni azt is, hogy milyen legyen az ifjúsági szervezetek és a párt viszonya. Ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy minden párt fontosnak tartja, hogy legyen egy vagy több, úgymond saját ifjúsági szervezete. A gyakorlati megoldások különbözhetnek, de abban nincs eltérés, hogy az ifjúság minden rétegében keresik a közvetlen kapcsolat lehetőségét, amely aztán valamilyen szervezetben testet is ölt. Tudunk az MSZMP és a KISZ viszonyához hasonló kapcsolatról és van olyan megoldás is, amikor a párthoz közelálló, vagy azzal szimpatizáló fiatalokat meglehetősen laza kritériumok alapján fölveszik a párttagok közé, majd korosztályi alapon hoznak létre a párton belül munkaközösségeket vagy szervezeteket.

Hasonló elképzelések a hazai előkészítő munka során is fölmerültek.

— Ezek a példák lényegében az ifjúságnak a párthoz való viszonyára utaltak, a helyzet ismeretében a kérdés azonban úgy is megfogalmazható, hogy módosul-e a párt viszonya az ifjúság szervezeteihez.

A párt nem vállalja a gondoskodó atya szerepét

— Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy a párt nem követ helyes magatartást, ha egyszerűen és kizárólag a „gondoskodó atya” szerepét kényszeríti önmagára az ifjúsággal való kapcsolatában. Sokkal nagyobb teret kell engedni ahhoz, hogy a fiatal nemzedék a maga szája íze szerint alakítsa azt a társadalmat, amelyben él. Ehhez azonban bizalomra is szükség van. Ennek alapja az lehet, hogy a mai fiatal nemzedék sem adta fel az egyenlőség, az emberség, az igazságra való törekvés szocialista eszményeit. Az a véleményem, hogy ezek az igények és ezek a szándékok minden nemzedékben újraélednek, még ha megvalósításukat a különböző generációk más-más formában tartják is lehetségesnek.

— Burkoltan vagy nyíltan, de számos kritika érte az ifjúság pártirányításának merevségét, hogy figyelmen kívül maradtak azok a súlyos problémák, melyek a fiatalok körében lakás, munkahely, bérezés, egyáltalán egzisztenciális problémaként éltek s vezettek el az ideológiai távlatvesztéshez. Milyen választ fogalmazna meg ezekre a kritikákra?

— Ami a párt és az ifjúsági szervezet viszonyát illeti, nem tudom elválasztani a párt és a társadalmi, a párt és az állami, a párt és a gazdasági szervezetek korábbi viszonyától. Vagyis ez a viszony lényegében nem különbözött a más területeken tapasztaltaktól. Ugyanakkor azok a törekvések, amelyek a pártértekezleten kifejezésre jutottak, sejtetik és igénylik, hogy ezen a téren is legyenek változások. Ez azonban a dolognak csak a politikai, mozgalmi része. Egy politikai pártnak ugyanis — kiváltképpen, ha kormányzó pártról van szó — az ifjúsággal mint a társadalom fontos csoportjával oly módon is foglalkoznia kell, hogy elősegíti egzisztenciális problémáinak a megoldását. Vagy legalább megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a fiatal nemzedék a saját erejéből képes legyen előbbre jutni, érvényesülni. Nos a kormány készül egy olyan program elfogadására, amely az ifjúság helyzetének javítását szolgáló tennivalókat tartalmazza. A javaslat meglehetősen előrehaladott állapotban van. S ha elfogadják, arra lehet számítani, hogy az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtó, szorgalmas és törekvő fiatalok az eddiginél jobban boldogulhatnak a nehéz gazdasági körülmények közepette is.

A cél az, hogy az előbbre jutás, a jobb élet megteremtése ne döntően a családi háttéren, hanem elsősorban az egyéni teljesítményen múljon.

az útjába került. Ebben a boltban közel kétezer forint értékű árucikknek: két doboz olajfestéknek, egy pár férficipőnek és két habfürdőnek nem tudott ellenállni. Így ezek is a már tömött zsákjába vándoroltak.

Nem tudni, hogy ezután merre tartott volna, mit tervezett, mert bármit is határozott, számításait keresztülhúzták az utóbbi áruház eladói. Tetten érték. A rendőrök segítségével a „csodazsákból” hiánytalanul előkerült K.-né július 21-ei gyűjteménye. Mind a négy üzlet kára megtérült.

Az eddig büntetlen előéletű asszony egyetlen nap alatt 8500 forint értékű árut lopott el! Ezért a Kalocsai Városi Bíróságon dr. Gaál István tanácsa kétrendbeli lopás vétségében és kétrendbeli lopás bűntettében bűnösnek találta. Főbüntetésként tíz hónapi börtönre és nyolcezer forint pénz mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette a bíróság.

Bencze Andrea

— Fölerősödött az a korábbi vélemény, miszerint a KISZ nem látta el hatékonyan a tagjai érdekképviseletét. Ezt látványosan alátámasztja, hogy a különféle szerveződések az érdekvédelmi tevékenységet állítják a munkájuk középpontjába. Vajon nem a felé tartunk, hogy a korábbi és vitatható mozgalmi munkát teljesen háttérbe szorítja a kétségtelenül fontos létproblémák túlhangsúlyozása?

Az érdekek képviselete

—Politikai intézményeink között—és nem elsősorban önhibájukból — ezen a téren csakugyan tapasztalható zavar. Normális helyzetben—remélem, ez irányba haladunk—a politikai szervezetek nem hagyhatják figyelmen kívül a tagok érdekeit, függetlenül attól, hogy elsősorban azok politikai összefüggéseit tárják fel. S akkor védik jól az említett érdekeket, nevezetesen az ifjúság érdekeit, ha olyan kormányzati, társadalomirányítási viszonyokat segítenek létrehozni, amelyek a lehető legnagyobb mértékben biztosítják a fiatalok jog- és érdekvédelmét. A kifejezetten érdekvédelmi jellegű szervezetek, például a szakszervezetek, elsődleges feladata az, hogy tagjaik lét- és munkafeltételeit közvetlenül érintő ügyekben határozottan és gyakorlatiasan képviseljék, mind a csoportokat, mind az egyéneket. És hogy ez így is legyen, nos ehhez kell többek között az egyesülési törvény, amely világos és egyértelmű viszonyokat tételez fel a különféle típusú szervezetek működéséhez. Úgy gondolom tehát, hogy például a munkahelyi bérügyekben nem elsősorban a politikai szervezeteknek, hanem az érdekvédelemre hivatott szakszervezetnek kell véleményt nyilvánítani. Nem lenne szerencsés, ha a KISZ ifjúsági szakszervezetté válna. Arra kell inkább törekedni, hogy az országban uralkodó társadalmi, politikai viszonyokat a fiatalok érdekeinek megfelelően, nagyobb hatásfokkal befolyásolhassa. Határozott és önálló véle- ménnyél.

— Hogyan alakul majd a pártnak a MIOT-hoz való viszonya?

— A Magyar Ifjúság Országos Tanácsa megalakításának alapja az a tény, hogy az elmúlt években kibontakozó folyamatok nyomán nem egyetlen, hanem különféle szervezetek képviselik az ifjúságot. Egy részüknek az volt az igénye, hogy önálló arculata megtartása mellett — a közös ügyekben együttesen is felléphessen.

Erre a modellre vagy mechanizmusra Európa számos országában találunk példát, amikor is az az elv érvényesül, hogy minden szervezet megtartja önállóságát, közös fellépésre csak olyan ügyekben kerülhet sor, amelyekben teljes az egyetértés. Tehát a MIOT esetében nem egy újabb irányító központról és kiváltképpen nem egy újabb szervezetről van szó, hanem olyan fórumról, amely lehetőséget teremt az álláspontok összehangolására az ifjúságot érintő kérdésekben. Egy ilyen fórum megalakítása alapos — és bizonyára hosszan tartó — előkészítést igényel. Vitatott kérdés például, hogy milyen szervezetek lehessenek a MIOT tagjai. Valószínű, hogy az egyesülési törvénnyel összhangban a MIOT kötelékébe az egyéni tagsággal rendelkező, az ifjúsággal foglalkozó, országos hatáskörű és bejegyzett szervezetek léphetnek majd. Nyitott kérdés, hogy milyen lesz a kapcsolata az országos tanáccsal azoknak a kluboknak, köröknek, helyi szervezeteknek, amelyek nem szerveződtek országos mozgalommá. Ezek részére feltehetően helyi szinten kell inkább közös fórumot teremteni.

—A MIOT előkészítő bizottságának elnöke egyik nyilatkozatában utalt arra, hogy a Szociáldemokrata Ifjúsági Fórum bejelentette megalakulási igényét. A dolgok pillanatnyi állása szerint létrejöhetne parasztpárti, liberális, vagy éppen kereszténydemokrata fórum is. Adódik tehát a kérdés: meddig ifjúsági fórum és mikor alakul párttá?

— Egy politikai párt léte vagy nemléte, megítélésem szerint, nem deklaráció kérdése. Ez igaz úgy is, hogy nem feltétlenül párt az, amely önmagát annak kiáltja ki; de igaz úgy is, hogy lehet, hogy lényegében pártként működik egy csoport, még ha ezt tagadja is. Egy párt létének minimális követelménye, hogy tagsággal, megfelelő szervezeti hálózattal és pénzforrásokkal, valamint politikai programmal rendelkezzen. Fontos az is, hogy minden igazi párt — egyedül vagy másokkal együtt — kormányra akar kerülni. Politika, kormányzás, hatalom — ezek egymástól el nem választható fogalmak. Nos, az eddig alakult különböző társadalmi csoportok, állampolgári kezdeményezések esetében a felsorolt jellemzők egyike vagy többike hiányzik.

— Mit jelent a népfrontjelleg az ifjúság, közelebbről a MIOT esetében?

— Véleményem szerint két különböző dologról van szó. Az ifjúság egészét érintő nagy kérdésekben — foglalkoztatottság, lakás, oktatás, nemzetközi ifjúsági cserék — lehetőség és szükség is van a tagságra is támaszkodó, ifjúsági szervezetek közös fellépésére. Ennek kerete lehet egy ifjúsági tanács. Más kérdés, hogy a népfront jegyében — és esetleg keretében — az ifjúság képviselői rendszeres eszmecserét folytassanak a politika különböző ügyeiről, a kormányzásról, a törvénykezésről és keressék azt, ami összekötheti őket. Egy ilyen fórumon nemcsak országosan kiépített ifjúsági szervezeteknek van helyük, hanem kisebb, lazább csoportoknak, sőt szervezetekhez nem csatlakozott, érdeklődő egyéneknek is.

— Mit vár a párt a KISZ tervezett konferenciájától?

A befolyás növeléséért

— A pártnak az a természetes törekvése, hogy növelje befolyását az ifjúság körében. Ehhez bármilyen szervezeti megoldás — rétegszervezet vagy egységes politikai szervezet — keretet nyújthat. Az elmúlt évek során e befolyás nem növekedett. Most tehát joggal vátja el a párt az ifjúság körében dolgozó kommunistáktól, hogy találják meg e befolyás növelésének módját. Ha úgy ítélik meg, hogy ehhez szervezeti támogatásra van szükség, a párttagok többsége támogatni fogja a kommunista ifjúsági vezetőket. Ha úgy látják, hogy a pártnak, a kormánynak határozottabb lépéseket kell tennie az ifjúság különböző rétegei helyzetének javítására, az anyagi lehetőségek függvényében bizonyára ehhez is támogatást kapnak. A „hogyan tovább?” semmiképpen sem egyszerűsíthető le arra, hogy egy vagy több KISZ legyen. Beható programvitára, új kezdeményezésekre van szükség, amelyek biztosíthatják, hogy a már több éve bontakozó politikai versengésben a szocialista mozgalmak helytállnak és növelik hatásukat.

K. E.