Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-23 / 201. szám

2 ® PETŐFI NÉPE 9 1988. augusztus 23. SZOVJETUNIÓ Kevesebb kitüntetés, szobor nélkül Égő sebre égető füvet? A Dnevnik a jugoszláviai tömeggyűlésekről A Szovjetunióban megváltoztatták a kitüntetések adományozásának rend­jét, figyelembe véve a dolgozók észre­vételeit, illetőleg az SZKP 19. pártkon­ferenciáján elhangzott javaslatokat — erről számolt be hétfőn a TASZSZ hír- ügynökség kommentárjában, előzete­sen ismertetve a keddi szovjet lapok­ban megjelenő ezzel kapcsolatos doku­mentumokat, az SZKP KB határoza­tát, illetve a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének két rendeletét. A szovjet hírügynökség értékelése szerint a változásokat az tette szüksé­gessé. hogy az állami kitüntetések leér­tékelődtek, különösen azok, amelyeket a brezsnyevi időszakban bőkezűen osz­togattak születésnapok és más jubileu­mok alkalmából. Ekkor alakult ki az a gyakorlat, hogy tucatjával, gyakran százával osztogatták az érdemrendeket az ötéves terv teljesítése kapcsán; előze­tesen megállapított arányokkal, hogy hány mérnök, munkás, nő lehet a név­sorban. Az adományozási rend megváltozta­tásának lényege; a kitüntetési javasla­tokat sokkal demokratikusabb módon terjesztik elő. A jelölések a múltban gyakran a nyilvánosság kizárásával történtek, most viszont az adott sze­mély kitüntetési javaslatát mindenkép­pen meg kell vitatni annak a kollektí­vának, ahol az illető dolgozik. A dol­gozói kollektíva döntése alapján lehet csak továbbítani a javaslatot. A kol­lektíva ugyanakkor bármely tagját je­lölheti állami kitüntetésre, s hasonló jogokkal ruházzák fel a társadalmi szervezeteket is. Az új rendeletek értelmében ezek után a jövőben nem lesz tömeges kitün­tetésosztás, még az ötéves tervek végén sem. Aktív dolgozó, jubileumok alkal­mából, nem részesülhet állami kitünte­tésben. A jövőben megszűnik annak lehetősége, hogy egy személy többször is megkapja a legmagasabb elismerés­nek számító szovjet állami kitüntetése­ket — a Szovjetunió Hőse, illetve a Szocialista Munka Hőse címeket —, s érvényét veszti az a korábbi rendelet, hogy bronzmellszobrot állítsanak olyan élő személyeknek, akik többször részesültek ilyen kitüntetésben. Szigorítottak emellett a Lenin-rend és az Októberi Forradalom Érdemrend (a viselési sorrendben a két első kitün­tetés) adományozásának feltételeit. Új előírás, hogy munkájá elismeréseként a dolgozó csak akkor részesülhet újabb állami kitüntetésben, ha az előző ado­mányozása óta legalább öt év telt el. A Szovjetunióban ugyanakkor 15 új címet alapítottak, amelyekkel a külön­böző szakmák érdemes mestereit, dol­gozóit ismerik el. A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÓK SZERINT: Már Bush az esélyesebb Kis Csaba jelenti Washingtonból: „Vihar egy pohár vízben” — jelentette ki George Bush, a Republikánus Párt elnökjelöltje az általa választott alelnökjelölt, Dán Quayle szenátor körül támadt vitákról. Mint jelentettük, az amerikai sajtó nagy teret szentelt annak, hogy Quayle a vietnami háború idején nem a hadsereg reguláris egységeiben teljesített szolgálatot, hanem a Nemzetőrségben, amelynek egységeit nem vetették be Viet­namban. Állítólag családi és politikai összeköttetéseket használt fel arra, hogy bekerüljön a gárda egyik alakulatába. Bush pénteken már Quayle otthonában, az indianai Huntingtonban is kijelentet­te, hogy kitart alelnökjelöltje mellett, s ezt azóta több ízben is megismételte. Bush ellenfele, Michael Dukakis is kijelentette, hogy nem óhajt „ügyet” csinálni Quayle katonai szolgálatából és nagyra becsüli a Nemzetőrségben teljesített szolgálatot is. Bush mindenesetre — a Quayle-ügy ellenére —jól zárta a párttanácskozás hetét: nyilvános szereplései sikeresnek bizonyultak. A Newsweek című hetilap legújabb számában hétfőn megjelent közvélemény-kutatási adatok már az ő előnyét mutatják Michael Dukakisszal szemben—mégpedig meglepően nagy, kilencpontos fölényt. — Nincs Jugoszlávia Koszovo nél­kül és nincs Koszovo Jugoszlávia nél­kül. A szocialista, önigazgatási és föde­ratív Jugoszlávia sorsát szívükön viselő emberek számára egy pillanatig sem Tcétséges, hogy a koszovói válságot gyorsan meg kell oldani — állapította meg hétfői kommentárjában a Dnev- _ nik. Az újvidéki napilap emlékeztetett ar­ra, hogy a „koszovói seb hét év óta nem gyógyul be”, majd feltette a kérdést: vajon ebben az esetben a szerb népi mondás hirdette gyógymódot kell-e al­kalmazni, vagyis az égő sebre égető füvet kell tenni? Hová vezethet ez a gyógymód? Az újvidéki, pancsovai és Nova Pa- zova-i nagygyűlés után a múlt szomba­ton Titográdban lezajlott tömegmeg­mozdulás megerősítette a koszovói szerbek és crnágoracok óriási bajaival, gondaival vállalt, ismert szolidaritását, s szorgalmazta azoknak az évtizedeken át felhalmozódott problémáknak a- sürgős megoldását, amelyek miatt a szerbek és crnagoracok tömegesen ki­vándorolnak Koszovóról — folytatta a Dnevnik. — Bebizonyosodott azonban az is, hogy a koszovói szerbek és crna­goracok a dráma megoldását kizárólag Tiltakozások Burmában Kormányellenes tüntetés és általá­nos sztrájk kezdődött tegnap Burmá­ban. Helyi diplomáciai források szerint több ezren vonultak az utcákra, tilta­kozásul az új elnök személye ellen, akit a kormányzó párt pénteken nevezett ki az ország élére. A véres tüntetések nyomán a múlt héten lemondott Sein Lwin államfő he­lyére a kormány eddigi igazságügy­miniszterét és a rendszer egyik feltétlen hívét, Maung Maungot választották. A burmai diákok a hét végén tünteté­sekre és általános sztrájkra szólították fel a lakosságot. Jelentések szerint az üzletek többsége, a nagyvárosokban nem nyitott ki. Ellenzékiek tüntetése Prágában (Folytatás az 1. oldalról) sérletet tett a közrend megbontására. Köztük provokátorok is voltak, akik­nek késő éjszakai magatartása a huli­ganizmusba csapott át. így például üvegeket dobáltak a biztonsági szolgá­lat tagjaira, akik közül kettőt könnyen megsebesítettek. A biztonsági erők elő­állították a vasárnapi események 77 résztvevőjét, főleg az akció szervezőit. Többségüket a kihallgatás után szaba­don engedték. Huszonnyolc személyt még őrizetben tartanak huligánakciók elkövetésének gyanúja miatt. Előállí­tottak hét külföldit is. Közülük hatot Csehszlovákia területének elhagyására ' szólítottak fel. Növekvő feszültség Lengyelországban (Folytatás az 1. oldalról) nehézgépekkel torlaszolták el, tovább­ra is megszállva tartva a kikötő terüle­tét. Annak_ellenére, hogy vasárnap a szczecini ügyész büntető eljárást kezde­ményezett 16 erőszakoskodó és a kikö­tő vagyonát veszélyeztető sztrájkoló el­len, és hasonló eljárást helyezett kilá­tásba azok esetében, akik a kikötői ha­tóságok felszólítására nem hagyják el a kikötő területét, amit ugyancsak vasár­nap bezártnak nyilvánítottak. Ugyancsak a lengyel rádió számolt be arról, hogy Szczecinben sztrájkba lépett egy helyi vasúti építővállalat né­hány részlege. Sikerült azonban reggel — kisebb zökkenőkkel — beindítani a tömegközlekedést a 200 ezres város­ban, miután vasárnap az ország más részeiből járműveket és vezetőket irá­nyítottak ide. ' Varsói információk szerint a lengyel fővárosban a reggeli órákban kísérlet történt a helyi közlekedés megbénításá­ra, de a sztrájkakció nem hozott ered­ményt, Más üzemekből is érkeznek hí­rek sztrájkagitációról, de eddig csak Gdanskban, a Lenin hajógyárban kez­dődött munkabeszüntetés. Gdanski források szerint a hajógyár kapuját megszállták a sztrájkolok. A lengyel rádió szerint Karzymierz Majdanski szczecini püspök felhívással fordult a sztrájkolókhoz. Mérsékletre, józan belátásra szólította fel az akciók résztvevőit, s arra: gondolják végig, hogy vajon ma reálisak-e követeléseik, kinek az érdekeit szolgálja mindaz, ami ma Lengyelországban történik. Emlé­keztetett az 1970-es, az 1980-as évek és az idei májusi sztrájkok negatív követ­kezményeire. A püspök kérte a sztráj­kok résztvevőit: az egész lengyel társa­dalom érdekeit tartsák szem előtt. a szerb tagköztársaság alkotmányának megváltoztatásában, valamint nagy­számú jugoszláv és főként Vajdaság tartományi vezető leváltásában látják, úgy, ahogy azt Belgrádban gondolják. Ezeket a vezetőket tartják hibásnak azért, hogy a koszovói drámg nem ren­deződik gyorsabban, bennük keresik a bajok forrását. — E gyúlékony és eufóriás összejö­veteleken egyre nagyobb támogatásra találnak a koszovói helyzet normalizá­lásának elfogadhatatlan módszerei. Villámgyorsan átlépik vagy elmossák azt a határt, amely a nemzeti és hazafi­as érzések, s a nép szenvedéseivel vál­lalt szolidaritás, valamint a nacionaliz­mus között húzódik. Mind gyakrab­ban hallhatók olyan követelések, hogy Koszovón vezessék be a katonai igaz­gatást, hogy osszanak szét fegyvereket. Vajon ez-e a koszovói helyzet megoldá­sának helyes módja, vagy pedig olyan polgárháborúhoz vezet, amelyben sen­ki sem nyerhet, csak veszíthet? A titog- rádi manifesztáció azt mutatja, hogy az ilyen jellegű tömegmegmozdulásokat egyre nehezebb ellenőrizni, s minden újabb nagygyűléssel növekszik a súlyos kilengései^ és a vérontás veszélye — mutatott rá végül a Dnevnik. Vérengzés Burundiban Vasárnapig 35 ezren menekültek a közép-afrikai törpeállamból, Burundi­ból a vele északon szomszédos Ruan­dába. A menekültáradatot a törzsi vé­rengzések váltották ki. Hétfőn Ruanda fővárosában nyilatkozatban közölték, hogy a menekülteket, akiknek többsé­ge gyermek és asszony, folyamatosan nyilvántartásba veszik és ellátják a leg­szükségesebbel. A nyilatkozat hangsú­lyozta, hogy Ruanda semmilyen, terü­letéről kiinduló Burundi-ellenes táma­dást nem ösztönöz és nem enged meg. Bujumburai kormányforrások sze­rint a hutu és tuszi törzsek között au­gusztus elején kezdődött tömegmészár­lásban eddig 24 ezer, többségében a tuszi törzshöz tartozó embert gyilkol­tak le. A kormány egyik verziója sze­rint a vérengzések hátterében külföl­dön élő hutu provokátorok állnak, akik a tuszi befolyás alatt álló vezetés megdöntésére törnek. A Burundi népességének 15 százalé­kát alkotó tuszik befolyása alatt áll a kormány és a hadsereg. A lakosság 85 százalékát a hatalomból kizárt hutuk teszik ki. Ruanda népességében a hu­tuk és tuszik aránya hasonló, de itt a hutu többség tartja kezében a hatal­mat. A burundi kormány által elrendelt általános utazási tilalom lehetetlenné teszi, hogy külföldi megfigyelők az ese­ményék helyszínéről tudósítsanak. Burundi vasárnap biztosította a ru- andai vezetést: hatóságai mindent meg­tesznek, hogy véres törzsi mészárlások epicentrumában, az észak-burundi Ki- rundo és Ngozi tartományokban hely­reállítsák a békét, és hazatelepítsék a menekülteket. A biztosítékokra azért volt szükség, mert az ugyancsak törpe­állam Ruanda gazdaságát igen megter­heli a menekültek áradata. IRA — A „LETÖRLENDŐK” SZERVEZETE 2. A hosszú háború Az ír Köztársaság megalakulásához vezető forrongások kezdetén még kulcsszerepet játszó ír Köztársasági Hadsereg a sziget kettészakítását köve­tő évtizedekben mindinkább a „régi di­csőséget” visszaálmodó veteránok és ifjú csodálóik maroknyi gyülekezetévé szelídült a függetlenné vált déli ország­részben. Észak-írországban pedig, a hatva­nas években tetőző polgárjogi mozga­lom fellendülése idején, az IRA gya­korlatilag megszűnt létezni. Feltáma­dását az ulsteri unionista pártok en­gesztelhetetlenségének köszönheti. Amikor ugyanis London már hajlott a katolikus kisebbség követeléseinek részleges kielégítésére, az ulsteri protes­táns szervezetek „önkéntesei” ismét tá­madásba lendültek Belfast és London- derry katolikus szegénynegyedei ellen. A munkát-kenyeret és egyenlő szava­zati jogot követelő tüntetők meneteit szétverték, a véres összetűzések min­dennapossá váltak. A forrongó tartományban 1969. au­gusztus 15-ére virradóra jelentek meg a brit hadsereg reguláris erői. Az ostrom alatt álló „katolikus gettók" lakói kez­detben felszabadítóként üdvözölték a brit katonákat. A katolikus és protes­táns lakónegyedeket elkülönítő-brit vé­dővonal azonban csakhamar zárógyű­rűnek tűnt az ostromlottak szemében. Olyan idegen erőnek, amelynek funkci­ója semmiben sem különbözött a „fe­hér bennszülöttek” fékentartására sza­kosodott helyi karhatalom szerepétől. Belfast katolikus negyedében 1969 novemberében ült össze titkos tanács­kozásra az IRA 51 veteránja. Többsé­gük úgy vélte, hogy tudomásul kell venniök a brit kormánynak Észak­írországban betöltött meghatározó szerepét, s abból kell kiindulniok, hogy két ír kormányzat de facto létezik — a dublini és a belfasti. A radikálisok azonban nem tágítottak az egységes ír Köztársaság megteremtésének „vérrel megszentelt” követelésétől. A szavazásnál a radikálisok marad­tak alul, 39:12 arányban. A tanácsko­zásról kivonultak és bejelentették az „ideiglenes haditanács” megalakulását. Megfogadták, hogy folytatják a több mint fél évszázada megkezdett fegyve­res harcot a „brit megszállók kiűzésé­re”. Programadó nyilatkozatukban deklarálták: az IRA „ideiglenes kato­nai szárnya” „mindvégig hűséges ma­rad a Í2 megyéből álló ország 1916 húsvétján megszületett és 1919-ben az első ír parlament által kikiáltott ír Köztársasághoz, amelyet 1922-ben fegyveres erővel döntöttek meg, s tarta­nak elnyomás alatt máig”. Ezzel a deklarációval kezdte meg te­vékenységét az „ideiglenes” IRA, meg­különböztetve önmagát a megalkuvó­nak bélyegzett „hivatalos” ír Köztár­sasági Hadseregtől. Az „ideiglenesek­nek” programjuk már volt, de számot­tevő erejük még nem. Leghatékonyabb tagtoborzóiknak ezúttal is legádázabb protestáns ellenfeleik, az unionisták ir- reguláris fegyveresei bizonyultak. A brit reguláris csapatok bevetését közvetlenül megelőző időszakban a szórványos terrorakciók halálos áldo­zatainak száma nem haladta meg az évi 25 főt. Az egymást kiátkozó „pápis­ták” és „eretnekek” kölcsönös vérbosz- szújának ördögi körforgása azonban hirtelen felgyorsult 1971 augusztusá­ban. Ekkor a brit kormány — az unio­nista pártok és az ulsteri rendőrség (RUC) vezetőinek sürgetésére — hoz­zájárult a „radikális megoldáshoz”: a terroristagyanús elemek begyűjtéséhez és internálásához. Az intemálandók listáját a helyisme­retekkel rendelkező RUC állította ösz- sze. Kizárólag IRA-gyanús személyek összefogását vélte szükségesnek, jólle­het, az IRA protestáns hasonmásai leg­alább annyi életet oltottak ki, mint ka­tolikus ellenlábasaik. Mintegy 70-80 „provo” és 50-60 „hi­vatalos” IRA-tag neve szerepelt a ter­rorakciók feltételezett kivitelezőinek listáján. Akkoriban tehát ennyire be­csülte a RUC vezérkara az IRA két szárnyának együttes „fegyveres erejét”. A többi 300-350 gyanúsított még az ulsteri rendőrség minősítése szerint is legfeljebb csak „alkalmi segítőnek” vagy „szimpatizánsnak” volt tekinthe­tő. 1971. augusztus 9-ére virradólag a katolikus lakónegyedeket a brit kato­naság lezárta és géppisztolyos járőreik fedezetével a helyi karhatalmi erők 350 IRA-gyanús személyt vettek őrizetbe. A bírósági eljárás nélkül hosszabb- rövidebb ideig internáltak száma 1974 végéig már meghaladta a háromezret. Számuk növekedésével egyenes arány­ban azonban növekedni látszott az IRA aktivistáinak száma és népi támo­gatásuk is a katolikus ír lakosság köré­ben. Ami pedig a „radikális megoldás” hatékonyságát illeti: az internálás első teljes évében — 1972-ben — az erő­szakcselekmények halálos áldozatai­nak száma 467-re, vagyis a brit katona­ság bevetését megelőző évek átlagos emberélet-veszteségeinek húszszorosá­ra emelkedett. A céljával ellentétes ha­tásúnak bizonyult internálást a brit kormány 1975 elején megszüntette ugyan, de még további négy évbe telt, amig az erőszak halottainak száma évi száz alá csökkent. (Következik: A hosszú háború "huszadik éve.) Köves Tibor Magyar vezetők távirata Románia felszabadulásának 44. évfordulójára Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisz­tertanács elnöke, Straub F. Brúnó, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Románia nemzeti ünnepe alkalmából táviratot kül­dött Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének, illetve Constantin Dasca- lescunak, a Román Szocialista Köztársaság kormánya elnökének. Sta- dinger István, az Országgyűlés elnöke ugyancsak táviratot küldött Nico­lae Giosannak, a Nagy Nemzetgyűlés elnökének. (MTI) * Románia nemzeti ünnepe alkalmából dr. Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára táviratban köszöntötte Ion Sávút, a Román Kommunista Párt KB tagját, az Álba megyei pártbizottság első titkárát, kifejezve reményét a meglévő gondok miharabbi megoldásában, amely elősegítheti a magyar és a román nép barátságának erősítését, kapcsola­tainak bővítését. Szűrös Mátyás megbeszélése Maxime Gremetz-cel Szűrös Mátyás, Az MSZMP KB titkára hétfőn találkozott Maxime Gremetz- cel, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjával, a központi bizott­ság külügyi titkárával, aki az MSZMP meghívására augusztus 22-23-án tartózko­dik hazánkban. Az elvtársi légkörű találkozón, amelyen pozitívan értékelték az MSZMP és az FKP közötti hagyományosan jó, fejlődő kapcsolatokat, eszmecse­rét folytattak a nemzetközi helyzet és a munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Áttekintették azokat a lehetőségeket, amelyek a kommunista pártok előtt állnak a nemzetközi béke és biztonság, a leszerelés előmozdítása terén. Maxime Gremetz tájékoztatást adott Franciaországnak az elnök- és a törvényhozói választások után kialakult belpolitikai helyzetéről és a párt tevékenységének főbb irányairól. Mikrobiológusok tanácskozása Nemzetközi mikrobiológiai tanács­kozás kezdődött hétfőn Pécsett. Az öt­napos tudományos ülést a Magyar Mik­robiológiai Társaság rendezte, együtt­működve az Egészségügyi Világszerve­zettel (WHO), a Szociális és Egészség- ügyi Minisztériummal, valamint a Ma­gyar Tudományos Akadémiával. A ta­nácskozás témája: a liszterióziskutatás. A Listeria monocytogenes embereket és állatokat egyaránt megbetegítő baktéri­um. S mivel a fertőzés "terjesztésében epyes élelmiszerek (tej, hús) is szerepet játszanak, világszerte erősödött a liszté- riával való foglalkozás. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen rendezett koferencián 25 európai és ten­gerentúli ország szakemberei vesznek részt: mintegy kétszázan. Nemcsak hu­mán orvosok, hanem állatorvosok és élelmiszer-higiémikusok, ajárványtan és genetika művelői is. A lisztéria kórokozóját az 1920-as években ismerték fel. Riadalmat azon­ban csak az utóbbi évtizedekben keltett, amikor halálos kimenetelű járványos megbetegedéseket okozott, főleg az Egyesült Államokban és Kanadában. Különösen súlyosan veszélyezteti a ter­hes anyákat és az újszülötteket: vetélést, koraszülést és halvaszülést idézhet elő. Hazánkban kevésbé okoz gondot a lisz- tériafertőzés, a szarvasmarháknál és ju- hoknál ugyan évi 500-1000 esetben mu­tatják ki, az embereknél azonban ritkán észlelnek megbetegedést. Pécsett ezúttal másodszor rendeznek már nemzetközi liszteriózis tanácsko­zást, ami az orvostudományi egyetemen folyó eredményes kutatómunka elisme­rését is jelzi. AjpécSi -konferencián öt Témát; vizs­gálnak meg a szakemberek: a liszterió- zissal kapcsolatos módszertani és jár- ványtani kérdéseket, a baktérium meg- betegítőképességének genetikai vonat­kozásait, a lisztéria megjelenését az élel­miszerekben és a környezetben, végül a megelőzés problémáját. A záróülésen ajánlásokat fogalmaznak meg a lisz- téria-törzsek izolálásának és jellemzésé­nek legalkalmasabb módszerére, s a tu­dományos eredményeket átadják a WHO-nak. Megkezdődött Szabadíts Antal és társai bűnpere Hivatali vesztegetéssel és más bűn- cselekmények elkövetésével vádolja az ügyész Szabadíts Antalt, az V. Kerületi Tanács volt elnökhelyettesét és Ács Ist­vánt, az V. Kerületi Ingatlankezelő Vállalat volt igazgatóját. A korrupt tisztségviselők és szabadlábon védeke­ző három társuk büntetőügyének tár­gyalását hétfőn kezdte meg a Pesti Központi Kerületi Bíróságon Varga Zoltán tanácsa. A vádirat szerint Szabadíts Antal és Ács István beosztásukkal visszaélve, különböző bűncselekményeket követ­tek el együtt, illetve külön-külön. Az V. kerületi Nyári Pál utca 12. szám alatti építési terület rendelkezésre bocsátásá­ért például a Napsugár Üdülőépítő és Fenntartó Szövetkezettől 100-100 ezer forintot, majd helyette 5-5 ezer dollárt kértek. Tulajdonképpen ezen csúsztak el: az üzletkötésről ugyanis magnófel­vétel készült. Egy másik vádpont sze­rint az egyik külkereskedelmi vállalat­tól külföldi utat kértek maguk­nak annak fejében, hogy a cég az általa bérelt épület tetőterét beépíthesse. Szabadíts Antalt csalással, magán­okirat-hamisítással és csempészéssel is vádolják. A volt tanácsi tisztviselő nagy értékű műszaki cikkek behozata­lakor valótlan tartalmú vámáru-nyilat­kozatot adott. Ács István jogtalan előny fejében címjegyzéken nem lévő épület tetőtér-beépítéséhez járult hoz­zá. Az első- és másodrendű vádlottal kapcsolatba került bűntársakat: Suda Vilmost, a kerepestarcsai Általános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat főmérnökét csalással, hűtlen kezeléssel, sikkasztással; dr. Czeglédi Ottót, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem adjunktusát orgazdasággal, csalással; Muhr Albert kisiparost hivatali veszteséggel vádol­ják. A vádirat ismertetése után a bíróság Szabadíts Antal kihallgatásával meg­kezdte a bizonyítási eljárást. A per so­rán 82 tanút s több szakértőt hallgat­nak meg. ítélet októberben várható. (MTI) VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK>ÁRFOLYAMOK: Érvényben: 1988. augusztus 23-ától 30-áig Vételi Eladási Pénznem: árfolyam 100 egységre. Angol font forintban 8971,21 9526,13 Ausztrál dollár 4332,39 4600,37 Belga frank 132,50 140,70 Dán korona 726,45 771,39 Finn márka 117839 1251,29 Francia frank 819,45 870,13 Görög drachma 34,66 36,80 Holland forint 2460,89 2613,11 fr font 7457,% 7919,28 Japán yen (1000) Jugoszláv dinár (1000) 397,05 421,61 17,27 1833 Kanadai dollár 4327,80 .4595,50 Kuvaiti dinár 18 660,62 1981438 Norvég korona 761,99 809,13 NSZK-márka 2777,83 2949,65 Olasz Kra (1000) 37,53 3935 Osztrák Schilling 395,06 41930 Portugál escudo 34,17 36,29 Spanyol peseta 42,42 45,04 Svájci frank 3302,39 3506,67 Svéd korona 813,31 863,61 USA-doUár 5314,54 5643,28 ECU (Közös Piac) 5786,74 6144.68

Next

/
Thumbnails
Contents