Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 20. Kezdeményezett a Bácsépszer Fizetnek, hogy ellenőrizzék őket Kedvezőbben alakult a Bácsépszer első félévi teljesítménye. mint ahogy vártuk kezdte beszélgetésünket Zima Tibor, a kecskeméti központú építőipari vállalat főmérnöke. Nem biztos, hogy az egész év munkája a félidő eredményei szerint alakul majd, éppen ezért a közeli napokban felülvizsgáljuk idei tervünket, mert tudnunk kell, hogy az év hátralévő időszakában ugyanilyen feszes munkatempót dik- tálhatunk-e magunknak. Egy dolog, anélkül, hogy kérdeztem volna, máris kiderült: a vállalatirányítás fontos elemének tekintik az előrelátást, a felkészülést. A hatszorosan kiváló megyei építőipari cég időben, amikor még senki sem akarta vállalni, felfigyelt a felújítási munkálatokban rejlő lehetőségekre. Egészen új területen, mondhatni más szakmában próbálkoztak. A kecskeméti városi tanács, az Újkollégium, a Cifrapalota, legutóbb pedig a színház épületének rekonstrukciója hirdeti, hogy a Bácsépszer felnőtt a vállalt feladatokhoz. — A rekonstrukciós munkákhoz létrehozott kapacitásukat hogyan tudták lekötni? — Kalocsán, Kunszentmiklóson és Kiskőrösön hasonló építőipari szervezetekkel rendelkezünk. A megyei megrendelők nem adtak volna folyamatos munkát, ezért a vállalatnak ki kellett lépnie Bács-Kiskun területéről. Budapesten, ahol lényegesen nagyobb a kereslet, a többletkapacitással bíró egységeinket bevonva, már korábban nyitottunk egy kirendeltséget. Elvégzett munkáik, például a régi Zeneakadémia rekonstrukciója, a tv-adótorony beállványozása hírverésnek sem volt rossz. Ezt az építésvezetőséget január 1-jétől önállósítottuk. Elképzeléseink jól beváltak. — Más vállalatokhoz képest mi az erősségük? — Az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött a szakipari szerelőkapacitásunk. Ezen a téren olyan erősek vagyunk, hogy soha nincs gondunk a munkák befejezésével és a szerződési határidők betartásával. Megtérülés szempontjából sem mindegy a vállalatnak a gyorsaság. A Bácsépszer inkább előrehozza a határidőket, míg egyes vállalatok négy-öt évet is elkínlódnak egy-egy létesítmény átadásáig. — Mondana erre példát? — Legutóbb a kiskőrösi gimnázium idő előtti átadásával ejtettük (pénzügyi) zavarba a beruházót. Gyorsabb és koncentráltabb a munkavégzésünk, de a gyorsaság is gondot okoz, ha nem kapunk időben munkaterületet. Ilyenkor a megrendelővel közösen kell kitalálnunk a megoldást. Szeretnénk például a honvédségnek vállalt munkánkat hat hónappal hamarabb befejezni. Ha ez sikerül, a beruházás 10 százalékának megfelelő, 7,4 millió forintos többletnyereséghez jut a vállalatunk. Úgy vélem, megrendelőink bizalmát éppen a gyors és pontos teljesítéseinkkel érdemeltük ki. De további előnyt jelent számunkra, hogy teljes építőipari vertikummal • Belső munkálatokat már csak a Rákóczi utca felőli Dózsa- teremben végeznek a Bácsépszer szakemberei. (Straszer András felvételei) • Ismét megszépült a technika háza Kecskeméten. rendelkezünk, így más szakipari munkákban sem szorulunk országos nagyvállalatokra. Vagy szintén régi Bácsépszer- gyakorlat, hogy nem tartunk év végi átadást, mivel a hajrá és a téli időjárás nem kedvezhet a minőségnek. — Azt hallottam, fizetnek azért, hogy saját magukat ellenőriztessék. — Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézetet bíztuk meg, hogy munkáinkat rendszeresen ellenőrizze. így még mindig jobban járunk, ha időben kiderülnek, mintha utólag kellene kijavítani a hibákat. — Korábbi ösztönző kísérleti bérrendszerüket, amelynek jelentős szerepe volt az eredmények elérésében, sikerült-e továbbfejleszteni? — Idén először munkaszerzésre is elkülönítettünk jutalmat, amelyikre bármelyik dolgozónk pályázhat, aki munkát hoz a vállalatnak. Szeretnénk, ha mindenki érezné: többlet- munka nélkül nem lesz fedezete a többletkeresetnek. — Ebben az évben melyek a jelentősebb munkáik? — A már említetteken kívül szép feladat Kecskeméten a technika háza felújítása, a fővárosban a Kodály Múzeum kialakítása és az Országos Egészségmegőrző Központ munkálatai. De pályázunk a kecskeméti SOS-gyermekfalu kivite-t lezésére és megbízást kaphatunk az új bábszínház építésére is. — Van-e új vállalkozása a Bácsépszernek? Az anyagellátás és a szakipari munkák jobb kiszolgálása érdekében a Kőfaragóipari Vállalattal folytatunk tárgyalásokat egy közös üzem létrehozására Kalocsán. Ugyanis nem lehet kapni burkolathoz szükséges kőlapokat, ami beszerezhető, az is rettenetesen drága, pláne, ha importból származik. A közös üzem beindításával a megye ellátását szeretnénk javítani, és reméljük, hogy új termékünk segít majd az importanyagok pótlásában. Kisvágó Árpád DUSNOKI MUNKÁS-PARASZT TSZ Májkacsák a háztájiban A Dusnoki Munkás-Paraszt Termelőszövetkezetben évi 300 ezer Mulard fajtájú kacsát keltetnek, előnevelnek. Ennek felét a Pécsi Baromfifeldolgozó Vállalat részére adják át, a másik 150 ezret pedig a háztáji gazdaságokba helyezik ki. Itt a kistermelők bérhizlalás formájában gondozzák tovább, majd adják vissza a szövetkezetnek. Nemcsak dusno- kiak, hanem környékbeliek is társulnak az akcióba, sokan Kiskunhalasról érdeklődnek. Jagicza József- né a keltetőben dolgozik, de az otthoni istállóban most is 150 kacsát nevel. Ketrecben, műanyag taposórácson, modern technológiával. Tizennégy-tizenöt hetes korban fogadom a turnust, ilyenkor három kiló körüliek — mondja. — Naponta kétszer tömjük az állatokat, reggel és este, ugyanabban az időben. Lényeges, hogy előtte 12 órával kellően megpuhítsuk a szemet, így jobban hasznosul, könnyebben emésztődik. Látja, rácson Jagicza Józsefné a kacsák között. tartjuk, higiénikus körülmények között a kacsákat, betegség nem fordul elő. Tizenkét napig tart egy turnus hizlalása. Nyolc-tíz kilogramm kukoricát használnak föl kacsánként. Leadáskor 5-5,5 kilogrammot nyomnak a vágásra érett állatok. De ami a lényeg: a máj súlya. Egyes példányok mája eléri a 90 dekát is. A minősítés szerint 38 dekán felül már első osztályúnak számít. Ja- giczáék átlagban 40 dekagrammot érnek el. A vágáskor személyesen győződhetnek meg munkájuk eredményéről, a vágóhídi bontást ellenőrizhetik. — Napi hat-nyolc óra rámegy a tömésre, a takarmány előkészítésére — hallom a háziasszonytól. — A férjem is besegít az adagolásnál, szállításnál, takarításnál. Általában reggel ötkor kelünk, este nyolcason az óra mutatója, mire végzünk. A szövetkezet biztosít kukoricát, ki is szállítják. Végelszámoláskor vonják le az árát. Júliustól decemberig tart a szezon, 10-12 falkát fogadunk, úgy 1500-1800 kacsát adunk át évente. A májprémium a tiszta haszon. Ötszázalékos elhullás az engedélyezett, azon felül a mi kárunk a pusztulás. A lelkiismeretes gondozás, no meg az időjárás sokat számít. A nyári kánikulák idején bizony a forróság gátolja a gyarapodást, jó ha marad valamicske haszon. Leginkább az őszi hónapok kecsegtetnek eredménnyel. Mint dr. Parti Istvántól, a Munkás- Paraszt Termelőszövetkezet elnökétől megtudom, 44 ezer kacsát tömtek tavaly a dusnoki kistermelők. Sikerült megteremteni a közös és háztáji olyan harmóniáját, ahol a kölcsönös előnyök garantálják a jó kapcsolatot. A kistermelők és a tsz ilyen szövetsége példamutató erejű. Az integráció folytatásában és bővítésében egyaránt érdekeltek a háztáji gazdaságok és a szövetkezet. A dusnoki tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy megfelelő partneri viszony kialakításával hosszú távra megoldhatják a devizát termelő májkacsahizlalást. Zs. K. I. ÉRDEKFELTÁRÁS, -EGYEZTETÉS, KÖZÖS FELLÉPÉS Menedzser jogász Amikor beléptem az irodába, éppen csengett a telefon. Dr. Dombóvári Henrik, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének vezető jogtanácsosa egy barna dosszié után érdeklődött a vonal túlsó felén beszélőtől és arról, hogy annak anyaga alapján kezdeményezzenek-e pert. A kérdéseim tehát, hiszen beosztását, végzettségét ismertem, a jogászi munkával lettek volna kapcsolatosak, csakhogy . .. '— Munkánk kisebbik része az, ami kimondottan a jogi dolgokkal foglalkozik, tehát a bírósági ügyekkel, perekkel, gazdasági bírságokkal. Ez utóbbiak, megjegyzem, bár kis jelentőségűnek tűnnek, pénzügyi hatásuk hosszú évekig visszafoghat egy-egy közösséget. Társadalmi megítélését tekintve, és a mi szempontunkból is, fontosabb a tagszövetkezetek nem gazdasági tevékenységének segítése. Ebbe beletartozik például számítástechnikai gt létrehozása, ifjúságpolitika, különböző társasági szerződések kidolgozása. De az a felmérés is a mi munkánk volt, amit nem túl régen a kisnyugdíjas szövetkezeti tagok között végeztünk, és végül is kiharcoltuk számukra a kivételes nyugellátást. — Ezek szerint jogi tudással alapozott menedzsermunkát végez? — Remélem, hogy így van. Ez most konkrétan azt is jelenti, hogy bennünket sem kerül el a reform. A gazdasági társulásokról szóló jogszabály tervezetét megvitattuk a teszöv jogtanácsosi bizottságának tagjaival, és a véleményünket továbbítottuk a Hazafias Népfronthoz, illetve a TOT-hoz. De az egyesülésről szóló jogszabálytervezet ugyanilyen utat jár be. Ez az, amit a jogász végez el. Viszont hajlandók vagyunk akár az ördöggel is cimborálni, hogy a tagszövetkezetek egy forinttal többet mondhassanak magukénak — ez a dolog menedzselési része. Ez azt jelenti a társadalompolitikai titkárság öttagú csapatának — ebbe tartozom én is —, hogy elébe igyekszünk menni a dolgoknak. Hasonló ügyek miatt gondban lévő gazdaságokat próbálunk meg összefogni, például a juh felvásárlására létrehozni egy közös akarattal fellépő társulást. A jelek kedvezőek, előbb-utóbb ki kell forrja a gazdasági élet sokféle területen ezeket az egységes fellépéseket. — Milyen szerepe van ezek szervezésében? — A szerződési feltételeket kell kidolgozni, a kondíciókat meghatározni úgy, hogy az érdekelt szövetkezetek ezáltal nagyobb eséllyel indulhassanak egy-egy üzleti tárgyaláson. Ugyanezért a vegyes vállalatok létrehozásában is vannak feladataink. Erőlködünk — sajnos, így kell mondani -— azon, hogy minél több, megfelelő adottsággal rendelkező gazdaság próbálkozzon az önálló külkereskedelmi jog megszerzésével. Ez sok szervezési munkát, még több meggyőzést igényel a csapatunk részéről. — Érzik, hogy fontosak a szövetkezeteknek? — El kell tudnunk érni, hogy fontosak legyünk. És ez már az egész érdek- képviseleti szervezetre vonatkozik. Szerencse, hogy ezen az úton már több éve elindult a kiskunsági teszöv. Most az a dolgunk, hogy erősítsük azt az érzést a szövetkezetekben: igenis érdemes invesztálniuk, mert ezért értékes dolgokhoz juthatnak. Érdekeik feltárásához, egyeztetéséhez, végigviteléhez kapnak segítséget. — A munkájuk palettája igen színes. Nem fárasztó ez? — Jó érzés, ha fut a szekér. Fut a jogi munkában, fut a menedzselésben. Nem is igen gondolja végig az ember, amikor belekezd valamibe, mennyit kell majd a sikerig „belefeccelni”. Jobb a sodrás, mint az állóvíz, itt lehet bizonyítani, a jó, az elégedettség érzését sikerként learatni. Egészen addig, míg a következő munkába bele nem kezdünk, mert akkor már ismét a „szekér futása”, a legfontosabb. — Mit várna el egy ebbe a csoportba kerülő ifjú szakembertől? — Elsősorban a kreativitását, az alkotásra, jobbra, változtatásra való képességét venném figyelembe. Ez az a tulajdonság, amellyel manapság többet kellene törődnünk, fejlesztenünk, de kihasználnunk is. Gál Eszter „A VEVŐK MIATT MINDIG MARADTAM” Marika, a pénztáros Kiss Károlynéról a „Nők a pult mögött” csehszlovák filmsorozat Andulkája jut eszembe. Bár emlékezetem szerint Andulka kicsit testesebb és valamivel fiatalabb volt, valahogy mégis hasonlítanak egymásra. Akik láttuk á sorozatot, elfelejhetjük-e Andulkát? Ő álmaink kereskedője, mindig köszön, mindig barátságosan, szívesen ad vásárlási tanácsokat és a legrémesebb vevő sem hozza ki a sodrából. Az eszményi eladó, amilyen a valóságban nincs is. Lehetséges persze, hogy tévedek. Talán mindenkinek van egy Andulkára emlékeztető ismerőse valamelyik üzletben. Nem tudom, örülnének-e ők az „eszményi kereskedő” elnevezésnek. Jobban örülnének, úgy gondolom, a hétköznapi megbecsülésnek, vagy annak, ha a kereskedelmünkben uralkodó állapotok folytonos elmarasztalása mellett néha-néha róluk is szó esnék. Andulkáink tartásáról, szakmaszeretetéről, a „régimódi” elvhez való ragaszkodásukról: jó kereskedőnek lenni igen is rangot jelent, és csakis jó kereskedőnek érdemes lenni. Kiss Károlynét — vagy ahogy a kecskeméti „lordok háza” alatti ábécében szólítják munkatársak és ismerősök: Marikát, — szeretik a vevők. Láttam, ahogy mosolyogva üdvözölték, ahogy megálltak néhány szót váltani vele a gondolák között, tanúja voltam a rövid, barátságos diskurzusoknak, amikor már a pénztárgépnél ült. Marikával nem lehet egy tágas irodában kényelmesen, karosszékben ülve beszélgetni. Ha lenne is ilyen iroda az ábécé hátsó traktusában, Marika akkor sem érne rá ott üldögélni az újságíró kedvéért. A beszélgetést a pince-raktárban kezdtük, a gondolák között folytattuk és a pénztárnál fejeztük be. Bevallom, néha elvesztettem szem elől, olyan gyorsan cikázott raktár és üzlethelyiség között. Beszélgetésünk egyébként valóban beszélgetés volt, kérdezz-felelek játék, nem ilyen monológ, mint ami alant következik. Az újságíróönkény formálta csak azzá, mert a kérdések talán nem is fontosak. A háttér- festés pedig ezúttal fölösleges, hiszen mindnyájan különösebb nehézség nélkül el tudunk képzelni egy átlagos magyar élelmiszer-áruházát, vevőkkel és eladókkal, sörösrekesz-akadályokkal, hiánycikkekkel és egymás tetejére ragasztott árcédulákkal, megannyi egyéni és közös gondunkkal-bajunkkal. * * * — 1968 óta dolgozom ebben az üzletben. Jó is meg rossz is, ha az ember ennyi időt eltölt egy helyen. Volt itt, aki azt mondta rólam: ó, az úgysem megy el, ennyi időt kibírt, most már a többit is kihúzza. Rosszat is, jót is megértem itt, sokszor készültem elmenni, de aztán a vevők miatt mégis maradtam. Nagyon jólesik az embernek, ha a keresztnevén szólítják, előfordul, hogy olyan vevő is, akiről hirtelenjében nem tudom, kicsoda, láttam-e már. Pénztáros és mindenes vagyok, látja, most árut készítek össze megrendelésre, aztán elmegyek a bankba pénzt váltani, utána beülök a pénztárba. Ma reggel fél 6-kor kezdtem, fél 7-kor nyitunk, de addig ki kell rakni a tejet, átvenni a zöldséget, meg a többi érkező árut. Az élelmiszer-kereskedelemben nagyon nehéz dolgozni. Néha elnézem a ruhaüzletek eladóit, nem irigylem én őket, csak azt gondolom, nekik egy kicsit talán könnyebb a dolguk. A vegyiáru-raktár feltöltése, rendbentartása is az én reszortom, illetve ketten vagyunk erre, de most éppen szabadságon van a kolléganőm. Nekünk kell gondoskodni róla, hogy a kinti polcok mindig tele legyenek. Eladó az áru, de a vevő a pincéből nem veszi meg, az biztos. Ki kel! rakni, hogy lássa, mi van. Régebben tudtam én minden árat fejből, de most, hogy annyit változnak, nem is lehet megjegyezni. Az áremelkedésért is először mindig a pénztárosokon csattan az ostor, a vevők velünk morgolódnak, pedig hát nem mi találjuk ki. Sok vevő nem szól a pultnál, hogy szerinte rosszul számoltak, hanem inkább a pénztárosoknak mondja, ezért is velünk vitatkozik. Vannak rendes vevők, de akadnak furcsák is. A múltkor az egyik váltig állította, hogy ezerforintossal fizetett, pedig csak ötszázast adott. Le kellett zárni a pénztárt, ro- vancsolást csinálni. Nem volt nálam a pénze, de még akkor is csak hajtogatta a magáét. Hát igen, lopnak is az emberek. Azt a nőt, akit az előbb látott az irodában, már harmadszorra csípték el a kollégák. Nem titok, megmondom, hogy mennyi a fizetésem. Pótlékokkal, jutalékokkal együtt nincs ötezer forint. Nem panaszkodom én, ennyi van, ennyiből kell megélni. Azért bántja az embert, hogy akik most jöttek ide dolgozni, csak alig két-háromszáz forinttal kapnak kevesebbet. Megfordult már a fejemben, hogy nem érdemes hűségesnek lenni! A vevőkön nem tölthetem ki a bosszúmat, mert ilyen keveset keresek. De észreveszik ám, ha nem vagyok olyan jókedvű, mondják is: Marikának valami baja van! Azt tartják itt rólam, hogy jár a szám, néha sokat is. Jó kimondani az igazságot, utána úgy megköny- nyebbülök. Hátrányom emiatt? Nehéz megítélni így magamnak, lehet, hogy volt. A kívülálló talán jobban látja. Én a lányoknak is szólok, ha látom, hogy csak álldogálnak, a polc meg üres. Mondom, hogy fogjuk meg a munka végét, mert úgyis el kell végezni, de ha csak téblábolunk, sose megyünk haza. A fiatalabbak húzkodják is néha a szájukat, nem veszik jó néven, hogy a pénztáros dirigál. A fiatalok nem mindegyike szereti a szakmát. Volt egy tanulónk, ahogy fölszabadult, el is ment az Ofotérthez, nem akart az élelmiszerszakmában maradni. Tudja, ma mindenki azt nézi, hol lehet kevesebb munkával több pénzt keresni. Ma fél 3-ig dolgozom, ha közben befut egy Füszért- szállítmány, akkor talán 4-ig is itt kell maradni. Nem szól érte senki otthon, hogy később megyek, egyedül vagyok. A férjem meghalt, a fiam már megnősült, a szüléimét segítem, ahogy tudom. Van egy hold szőlőnk, azt műveljük a húgommal, egy kis pénz is jön belőle. Sokat kell rajta dolgozni, de nagyon jól érzem ott magam, megnyugtat, hogy látom a fákat, az érő szőlőt, gyümölcsöt. A vevők? A vevőkkel mindig jól megvagyok. Magyar Ágnes
