Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

1988. augusztus 20. • PETŐFI NÉPE • 5

Annyi derék ember áll most csatasorba!

TOMPA, 1988

l\/|ióta a község eltartóképessége csökken, fogyóban van Dunaszentbenedek lakossága. Öregszik a falu. Duna- szentbenedek ugyanis falu, de a szó nemes értelmében. Mert máig őrzi a régi faluközösségek mindazon értékeit, melyek eltűnése más településeken hiányérzetet kelt bennünk. A „mindenki ismer mindenkit összetartó, szilárd viselkedésnormákat nyújtó erejét. S a falunak van múltja, ám jelenkori napja lemenőben, alkonyat felé tart. Virágzó jövője — ha lesz, s még ha ez fájdalmas is — valószínűleg csak egy iparosodó Kalocsa távoli kertvárosaként, üdülőkörzeteként lehet.

• Lengyelné László Veronika tanácselnök Papp Illés üzemvezetővel a tornaterem átadására készül.

— Amikor Csi- kériáról kifordulva Tompának tartottam, s az autóból megpillantottam községünk új víztornyát, magas, kékezüst teste láttán így szóltam magamban: „De

szép! Hát idáig is eljutottunk!"

„Addig nem bírok enni, Veron- kám

— Nekem mint tanácselnöknek is, öröm a falumat szebbnek látni ahhoz képest, amilyen kilenc éve volt, megválasztásomkor.

Ahányszor csak elmegyek a Deák Ferenc utcai kis

park-játszótér mellett, mindig arra gondolok:

„Ez itt az első

munkám."Szeméttelep állt a helyén. Annyiszor tisztítottuk a földjét, míg csak — háromszori vagy négyszeri ültetésre — gyökeret eresztettek a facsemeték. Most már a fű is szépen nő köztük.

Azért van könnyű dolgom, mert a tanács a hétköznapokon is számíthat Tompa csaknem valamennyi, ötezerkétszáz lakójára, üzemeire és intézményeire. Idős és fiatalabb — a mi emberünk. Jöjjön velem a Kolozsvári utca 23-ba, megmutatom: Stóf Györgynével együtt mivel érdemelte ki a 74 esztendős Födi Mátyásné is, hogy a Tiszta udvar, rendes ház tábla másodikként az övé lehetett.

Nyári és őszi rózsára, petúniára, ká- lára, Baranyából hozott aszparáguszra, s még többféle virágra meg fenyőfára néznek az ablakai. A kert és az útpadka közt a földet felgereblyézte. Födi néni az utcai rendcsinálásnak annyira nekiveselkedett, hogy azon kapta magát, már a szomszédok előtt is kész a barázdálással.

—- Addig nem bírok enni, Veronkám — szól a tanácselnökhöz a fiatalos mozgású néni —, míg a ház előtt nem teszem rendbe az utcát is!

Jó űt, járda — s a víztorony

Födi Mátyásné jobb kedvvel takarít azóta, hogy az utcájában, s még négy másikban augusztus derekára elkészítette az új utat a tanács útfenntartó szervezete. Ők, a lakók, tízezer forintot fizettek ezért fejenként, a 4 millió 100 ezer forintba került beruházás hozzájárulásaként. A földmunkában megosztoztak. Majdnem két kilométer hosszú járdát is építettek. Az Attila utcában Dé- vity Ferencné tanácstag lakásról lakásra járva gyűjtötte össze tulajdonosonként az ehhez szükséges 2000 forintot. A pénzt csekken fizette be a tanácsnak.

Azelőtt, hogy Tompára látogattunk, az Akácfa vendéglőben már leöblítették a meghívottak az a birkapörkölt vacsorát, amelyet a húsz útépítőnek főztek, jó munkájuk jutalmául.

Ha nem is éppen a medve bőrére ittak ezen a napon a Födi néni háza előtt is elhaladt útépítők, arra igen, hogy Tompának nagy ünnepe lesz ez az augusztus 20-a. Hatmillió forint értékű kötvény kibocsátásával a nagyközség tanácsa időt nyert — a lakosság javára. 1990-nél korábban, már az idén augusztus 20-ára feltölthették a látványnak is elragadó, 500 köbméteres víztornyot. Ezzel megszűnt a településen a vízkorlátozás. A beruházást, 13 millió forintért a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat végezte el, álig több mint négy hónap alatt.

Takarmánykeverő üzem, 15 millió

DUNASZENTBENEDEK:

• •

Öreg folyó partján

• Az 500 köbméteres víztorony.

• Az új takarmánykeverő üzem a Kossuth Mező- gazdasági Szak- szövetkezeté. Tizenötmillió forintba került. (Pásztor Zoltán felvételei)

forintért, a Kossuth Mezőgazdasági Szakszövetkezetben; a Bácsalmási Állami Gazdaság tompái üzemegységében szarvasmarhateiep-bővítés, amelynek következtében 600 helyett most már 1200 tehenet fejhetnek: e gazdaságfejlesztő beruházások ugyancsak Tompa gyarapodását jelzik az ünnep beköszönt ével. Az is elárul valamit az itt élők lokálpatriotizmusáról, hogy Szűcs István előadó szabadságra ment a tanácstól, csakhogy társadalmi munkában segítse befejezni a munkásőrök raktárának az építését.

„Az asszony és a gyerekek is eljönnek”

Annyi derék ember áll még csatasorba most, ezekben a napokban is Tompán, hogy csupán a nevükkel megtölthetnénk fél újságoldalt! A bágyasztó hőségtől és a félig átaludt éjszakáktól tikkadva ugyan, de nem lazítva dolgoznak a 303 négyzetméter alapterületű tornaterem végső munkálatain.

Orovecz Antal egyéni gazdálkodó már nincs itt. A tereprendezéskor, egy- lovas kocsijával ő szállította el innét a szemetet. Felajánlotta: az ünnepélyes átadás napján levág egy sertést a többieknek. A tanácselnöknek, Lengyelné László Veronikának ne legyen gondja a takarításra. „Az asszony és a gyerekek eljönnek” — ígérte.

Itt van viszont Papp Illés, a tanács költségvetési üzemének a vezetője. Csempéért, zuhanyozócsapokért és egyéb felszerelési tárgyakért bekocsizta a fél országot, hogy a régi és az új iskola, a diákotthon, az ebédlő, a művelődési ház, az uszoda és a kézilabda- pálya mellől végre ne hiányozzék a tornaterem se a gyerekek egész évi test- gyakorlására.

— Szinte állandó stresszben éltem júliusban és augusztus első felében — vált velünk pár szót az udvaron Papp Illés. — Bántott volna, ha valami miatt késünk.

Nem késtek.

— Július 1-jén még sehogyan se nézett ki ez a tornaterem — emlékezik vissza Lengyelné. — Átadás augusztus 20-ára? — kételkedtek a megyei tanácstól jött látogatók is. — Talán inkább november 7-ére!

Márpedig itt átadás lesz.

Egy falu ebben a szegény világban?

Horváth Zoltán kőfaragó kisiparos Grósz Györggyel 22 lépcsőfok elkészítésén dolgozik, amelyeken át majd fel lehet jutni az emeletre. Flibert János

melegpadló-burkoló önként vállalt szakmunkájával félmillió forintot takarított meg a tanácsnak. Sokat köszönhet a nagyközség Tomicskó Tibor és Kozla Frigyes kőműveseknek is. Nélkülük nem állnának most szilárd alapon a falak.

Ahonnét Orovecz Antal egy lovával nem olyan régen még a szemetet szállította el, s ahol csak egy udvar volt, ma: jó festékillatú, tágas tornateremmel várják a szeptemberi becsönge- tést. Húsz határőr honvéd is itt dolgozik; köztük Rokolya István jánoshalmi szobafestő és mázoló Pohner Lászlóval, a költségvetési üzem már nem katona festőjével az utolsó ecsethúzásokat végzi a tűzálló, műanyagra való, krémszínű festékkel.

— Ha már ebben a faluban szolgálok — mondja István —, legalább a szakmámat is gyakorolhatom, és közben megismerhetem az itteni fiatalokat.

Tompát már messze magam mögött hagyom, amikor föl-föltolul az emlékezetemben az egyik kisiparos hangja:

— Mi is örülünk — üzenem mindenkinek —, hogy a falu ebben a szegény világban is ilyen rohamosan fejlődik!

t

Kohl Antal

A faluba érkező idegennek érdemes egy kis sétával kezdeni az ismerkedést.

Távol a várostól

Napközben kihaltak az utcák. Csak az egyetlen bolt, a kis ABC nagyságú vegyesbolt felé ballag két idős nénike, kiknek ruházata furcsa keveréke a népviseletnek és az olcsó konfekciónak. Barátságosan beszélgetnek az egyik eladóval, s az embernek olyan érzése támad, hogy ha nem sütne a forró nyári nap, akkor az öregek szíve árasztaná a meleget. Alig vásárolnak valamit, látszik, hogy inkább beszélgetni jöttek. A boltban egyébként — bár szűkös választékban — a legkülönbözőbb áruféleségek sorakoznak egymás mellett, a diabetikus keksztől a vállfáig. Friss kenyér és tej persze kilenc óra után már nincs, de az ittenieknek nem is hiányzik. (Vagy beletörődtek? Ki tudja?)

Kihalt a Duna-part is. Csak néhány ladik pihen a lassú sodrású vízen, s a valaha jobb napokat látott révházból sem szűrődik ki zaj. A kocsmateraszon csak egy vendég kortyolgatja komótosan a habos sört, kicsi a forgalom. Komp régen nem jár, a túlsó parton a Paksi Atomerőmű hűtővize torkollik a folyóba. A Duna világokat választ el. Kristálytisztán látszanak ugyan Paks modern lakónegyedei, a város mégis valószínűtlenül távolinak tetszik a lebegő, forró párán keresztül. Mint ahogy valóban távol is van, csak a földvári hídon át közelíthető meg, nagy kerülővel.

Közösség és önállóság

A főutcán visszafelé haladva már nagyobb mozgás tapasztalható. A vadonatúj postaépület már annak a modern világnak a jelképe, amellyel összeköti a falut.

— Három-négyszáz levelet hozunk- viszünk naponta — mondja Csorba Ferencné hivatalvezető, aki érettségizett fiatalként jött vissza szülőfalujába dolgozni. — A pénzforgalom havonta eléri a négy-ötmillió forintot.

A postai adatok mutatják: Dunaszentbenedek él, még ha az utcák kihaltak is.

Az életről a tanácsháza pezsgése is árulkodik. Forgó Istvánná vb-titkár minden szavából érződik, hogy nagyon szereti szülőfaluját s az itteni embereket.

— Önálló tanácsunk, művelődési házunk, iskolánk van. Az iskoláért egy időben sokat kellett küzdeni, Úszódhoz akarták csatolni. Amikor bizonyítani kellett, hogy önállóan is életképes, összefogott a falu, s két tantermet építettünk társadalmi munkában. Azért jóban vagyunk a szomszéd településekkel, Úszóddal közös a körzeti orvosunk, Gédcrlakkal a téeszünk. Az orvos Úszódról jár át hozzánk, a fogorvos innen őhozzájuk. Az ezerkétszáz lakosból viszont 200-250 rendszeresen Kalocsára jár dolgozni, mert iparunk alig van. Negyvenen dolgoznak a tsz ruhaüzemében, a tíz kisiparos talál munkát a faluban. Paksra is járnak körülbelül harmincán. Többen is mennének, ha nem kellene olyan nagyot kerülni. Kalocsára szerencsére jó a közlekedés.

— Lehetne jobb is — szól közbe az érkező Koday Józsefné, a művelődési ház vezetője, aki szintén helybeli fiatal- asszony. — Reggel hatkor kezdődik a műszak, de már ötre beér a busz.

A munkaképes korúak mellett persze szóba kerülnek azok is, akjk még nem, vagy már nem dolgoznak.

— Az óvoda hatvanszemélyes, de csak 40 óvodásunk van. A konyhán ezért azoknak az özvegyasszonyoknak és idős férfiaknak is főzünk, akik a házi szociális gondozást igénybe veszik. Huszonötén vannak — mondja Forgó Ist- vánné.

Az idősebbekről szólván Koday Józsefnének eszébe jut. hogy Dunaszentbenedek büszkesége, a nyugdíjasklub éppen összejövetelt tart a művelődési házban.

Fiatal öregek- Engem is írjon fel, Pista! — mondják többen Gulyás Istvánnak, a klub gazdasági felelősének. A legközelebbi kirándulás névsorát írják össze, s ki-ki előveszi a pénztárcáját, hogy befizesse a részvételi díjat.

Legalább negyvenen vannak a teremben, s a kirándulás részleteinek megbeszélése után videóznak. A film címe: Jézus élete.

— Itt a katolikus harangozó, a református lelkész ugyan most nincs itt, de rendszeresen szokott történelmi előadásokat tartani mondja Lakatos Lajos, a klub vezetője, aki egyébként a Magyar Néphadsereg nyugalmazott alezredese. — Tizenöt taggal indult a klub működése, ma pedig már nyolcva- nan vagyunk. Olyan is előfordult már, hogy uszódi nyugdíjas kérte a felvételét. Rendszeresen járunk kirándulni, s az előadások témája is érdekli az öregeket. A korosztály jogi, egészségügyi problémáinak feldolgozása mellett előadásról előadásra követjük végig a magyar nép történetét. Jelenleg Hunyadi Mátyásnál tartunk. Filmmúzeum sorozatunkra negyven nyugdíjas váltott bérletet.

Dunaszentbenedek fogyó népességű, főként idős emberek által lakott falu. De rájöttek: ez nem ok arra, hogy ne érezzék jól magukat. Szót értenek egymással olyanok is, akik egykor nem álltak az ideológiai barikád azonos oldalán.

— Itt a klubban fiatalok vagyunk — mondja a vetítésről távozóban Tóth Lajosné. Siet haza, dolgozni. Mert a sertéshizlalás, a paprika- és csemegekukorica-termesztés ma is mindennapos foglalatossága a benedeki lakosoknak.

Bálái F. István

GEMENCTŐL KARDOSKÚTIG, PUSZTAVACSTÓL MÁRTÉLYIG

Új szerepben a Kiskunsági Nemzeti Park

Természetvédelmi feladatok a Dél-Alföldön

Az Országgyűlés tavaly hozta létre a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot, s azóta menetrend szerint követik egymást a szervezeti változások a vízügy, a környezet- és a természetvédelem területén. Amint a legutóbbi Magyar Közlönyben olvasható, jelentősen átalakult a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóságának államigazgatási jogköre, kibővült tevékenységi területe.'

— Mi változott valójában? — kérdeztem dr. Tóth Károlyt, a nemzeti park igazgatóját,

— A környezet- és természetvédelem korábban illetékes területi szervei — köztük a Szegeden működő dél-alföldi felügyelőség is — június 30-ával megszűntek, beolvadtak a tizenkét környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságba. S itt jön a bennünket érintő változás: a Dunától keletre, ahol négy nemzeti park működik, a megszűnt felügyelőségek feladatát úgy osztotta meg a minisztérium, hogy a természetvédelmet teljes egészében a nemzeti parkok igazgatóságaira bízta.

—- Mit jelent ez a gyakorlatban?

— Közigazgatási szempontból az elsőfokú természetvédelmi hatósági jogkör került hozzánk. Területi illetékességünk: Bács- Kiskun mellett a teljes Békés megye, Pest megye a négyes főúttól délre, Csongrád megye nagy része, valamint.Tolna megyéből az a rész, ahová átnyúlik a gemenci tájvédelmi körzet. Ha például ezen a területen valahol természetvédelmi szakhatósági bejárást kérnek, nekünk kell szakembert kiküldeni, s a többi hatósági tennivalót ellátni. A nagy feladaton belül a miénk a védett területek kezelői joga.

— Itt is van változás?

— A korábbi 36 ezer hektárral szemben mostantól 51 ezer hektárnyi védett terület tartozik hozzánk. A nemzeti park mellett öt tájvédelmi körzet — Dévaványa és Szabad- kígyós Békésben, Mártély Csongrádban, Ócsa Pest megyében, Orgovány Bács- Kiskunban —, valamint 14 országos természetvédelmi terület. A legismertebbek ezek közül: az ország földrajzi középpontja Pusz- tavacson, a mágorpusztai régészeti feltáróhely, a kardoskúti Fehér-tó. Megemlíthetem még a gemenci tájvédelmi körzetet és a szarvasi arborétumot is, melyeknek külön kezelőik vannak. A saját kezelésű védett területekből tízezer hektárnyi az állami tulajdon. Ezzel a legnagyobb „földbirtokosnak” számítunk a minisztérium területi szervei közül.

— Egymásnak adják a kilincset mostanában a különböző szakemberek a nemzeti park

igazgatóságán. Ez bizonyára összefügg az új feladatokkal.

— Alaposan fel kell készülnünk a hatósági munka végzésére, mivel ez rendkívül szerteágazó. Nem lesz könnyű kiépíteni a kapcsolatot a négy érintett megye tanácsi és intézményi vezetőivel. Létre kell hoznunk a megyei felügyelői hálózatot, irányítani a védett területek kezelését, gondoskodni az állami tulajdonú területek természetvédelmi szempontú, de mégis gazdaságos hasznosításáról. Tehát gazdálkodnunk is kell. Igazgatóságunk lényegében egy olyan maradványérdekeltségű költségvetési szerv, mely közvetlenül a minisztérium felügyelete alatt működik.

— A megváltozott szerepkör azt jelenti, hogy növekszik az itt dolgozók létszáma is?

— Összességében nem nő a foglalkoztatottak száma, de a mi létszámunk mégis megkétszereződik: a területeken lévő szakszemélyzet, a természetvédelmi örök ugyanis automatikusan átkerültek igazgatóságunk állományába. Eddig 25-en voltunk, júliustól 56 a létszámunk. Újabb szakembereket is felveszünk most, mivel a régi központokból, Szegedről, Budapestről többen nem jöttek át. Bőven akad jelentkező: olyan agrárszakemberek, biológusok, akik régóta várnak

• A dévavá- nyai túzoktelep átvétele nem zökkenőmentes.

arra, hogy a nemzeti parkban dolgozhassanak.

— Milyen tartalmi előnyeit látja a változásnak?

• — Végre arra a szervezetre bízták a természetvédelem ügyét, amelyik erre hivatott, megvan á megfelelő tapasztalata és tudományos kapcsolatrendszere. Lényegében visszaállt az 1979 előtti helyzet, jobb megoldást nem sikerült kitalálni. A természetvédelem ma már külön szakma.

— Valószínűleg akadnak gondok is az átállás során. *

— Az új munkatársak beállítása, a közlekedés megszervezése sok tennivalót ad. Az Alföld igen nagy területéről van szó. Gondot ok<yz az új szakemberek elhelyezése is kecskeméti központunkban. A tetőtér beépítésén gondolkodunk.

— A szakmai problémák közül melyikkel kerültek először szembe?

— A dévaványai túzokrezervátum átvétele nem megy zökkenőmentesen. A túzokvédelem nemzetközi feladatunk, mivel Magyar- ország túzoknagyhatalom. Itt azonban egy olyan örökséget kell átvennünk, amit nem biztos, hogy helyesen kezeltek eddig. Egyébként a mostani átszervezés azt is jelenti, hogy Békés megye védett területei nemzeti parki rangra emelkednek.

— S a törzsterülettel, a kiskunsági tájegységgel mi lesz?

— Biztos, hogy kevesebb energia és figyelem jut a régebbi területeinkre átmenetileg, különösen az első évben. A kezelés színvonalában azért nem fog visszaesést jelenteni. Azt a szellemi potenciált, amit működésünk 13 éve alatt a Kiskunsági Nemzeti Parkban kialakítottunk, szeretnénk most kiáramoltatni a többi területre. Készülnek a részletes költségvetési, hasznosítási, kezelési tervek. Szeretnénk lépésről lépésre meghonosítani az egész dél-alföldi tájegységen a jól szervezett, szakszerű természetvédelmi tevékenységet — mondta dr. Tóth Károly.

Lovas Dániel