Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-02 / 183. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 2. Uj sportcsarnok Miskén fiatalokról - fiataloknak Öreg, szűkös, elavult a miskei műve­lődési ház épülete. Már az előző terv­időszakban célként tűzte ki a helyi ta­nács egy új, modernebb létesítmény építését, ám az akkor még csak terv maradt. A szükség azonban egyre ége­tőbb lett. A helyi Március 15. Mező- gazdasági''' T ermelőszövetkezet, vala- mint a környék lakói és közületei ha­mar felismerték: összefogásra, a pénz­eszközök gyors összegezésére van szük­ség. így indult meg 1985-ben a sport- csarnok építése. Az ellentmondás csak látszólagos. A sportcsarnok nem művelődési ház helyett épült. Többcélú intézmény lesz. amely helyet ad a tornaterem nélküli általános iskola tanulóinak tornaórák­ra és szabadidős tevékenységekre, tö­megsportrendezvényekre, esti progra­mokra, alkalmas lesz színházi előadá­sokra, koncertekre, s egy teljes szint áll rendelkezésre stúdió, fotó- és klubszo­bák kialakítására. A sportteremként üzemelő, több mint ezer négyzetméter alapterületű helyiséget százhúsz perc alatt színházteremmé tudják majd át­alakítani egy összeszerelhető színpad, s a faliszekrényekben elhelyezett székek segítségével. A sportszerek és a berendezési tár­gyak jó része már raktáron van, az épület avatását augusztus 20-ára ígér­jék. Az összességében mintegy har­mincmilliós beruházás költségeinek te­kintélyes részét társadalmi munkával, brigádakciókkal, településfejlesztési hozzájárulással, valamint a már négy éve fizetett lakossági felajánlással (min­denki évi jövedelmének 1 százalékát befizeti) fedezték. A termelőszövetke­zet csaknem tízmillió forinttal járult a kiadásokhoz. — Tudják-e tartani az augusztus 20- ai határidőt?— kérdeztük Horváth Mi­hály tanácselnöktől. — Nem ragaszkodunk hozzá, s en­OSCAR-DIJAS SÉF IRÁNYÍTÁSÁVAL Mit főztek ki a válogatott szakácsok? •' A felirat kicsit csalóka. Hiszen nem csupán sportcsarnok, hanem művelődési otthon, közösségi ház, sőt alkalmanként még színház is lesz az új létesítmény Miskén. (Méhesi Éva felvétele) nek több oka is van. Egyrészt: Alkot­mányunk ünnepére olyan jelentőségű megyei és országos rendezvényeket hir­dettek meg, amelyek elvonnák a figyel­met a sportcsarnok átadásáról. Más­részt, még másfél hónapos munkára van szükség ahhoz, hogy a teljes átadás megtörténhessen, részleges birtokbavé­telnek pedig nem látjuk értelmét. Au­gusztus végén újra tárgyaljuk a határ­idő megjelölését, de annyi már most bizonyos: szeptemberben megnyitjuk a kapukat. — Mi lesz a művelődési ház régi épü­letével? — Szeptember után is tovább funk­cionál, de másfajta szerepkörben. Ren­dezvényeket, elsősorban lakodalmakat lehet majd ott tartani, brigádtalálkozó­kat, kisebb ünnepségeket. így megol­dódik még egy gondunk: régóta volt már igény efféle „lakodalmas házra”. — A teljes épület alapterülete 54 mé­terszer 27 méter. Nem okoz majd gondot egy ilyen óriási létesítmény fenntartása? — A működtetéshez hozzájárul a Bács-Kiskun Megyei Tanács is, ám az az összeg a kiadások mintegy egyhar- madára lesz elegendő csupán. Belépő­díjat nem szedhetünk. Etikátlan dolog volna —- legalábbis egy ideig — pénzt kérni attól a kőművestől vagy villany- szerelőtől, aki szabadidejében itt dol­gozott, amikor kosárlabdázni vagy fo­cizni szeretne barátaival. A tervek kö­zött nagyobb rendezvények: koncer­tek, színházi produkciók, esetleg disz­kók szerepelnek, olyan vendégcsaloga­tó programok, melyek hasznot eredmé­nyeznek. Csak így tudjuk elérni, hogy önállóan fenntartsuk ezt a komplexu­mot, mely építése során számunkra az összefogás jelképévé vált. G. Tóth Tímea A HAGYOMÁNYT NEM HAGYJAK! Duna menti táncrendek a Neckar-parton Vendégségben a „magyalnémeteknél” (I.) Vajon tudják-e olvasóink, hogy van egy szép erdei tisztás Szalkszent- márton határában. Homokpusztán? Ahol a település lakói megrendezhetik közösségi ünnepeiket: majálisokat, au­gusztus 20-ákat, szüreti végzőket; más­kor pedig táborhelyül szolgál... Röstellem, de erről az idilli ligetről én, Bács-Kiskun megyétől ezer kilomé­terre, a Stuttgart (NSZK) melletti Ger­lingen városban hallottam először ma­gyar és német fiataloktól. Az idén ez a 20 ezer lakosú baden-würtenbergi vá­roska kínált otthont a Duna menti tán­costábornak. Az alföldi puszta akáco­sait azért idézhették oly szimpátiával a résztvevők, mert az alapító összejöve­telt — s azóta még hármat — ott ren­dezték. Nem merültek feledésbe persze a következő találkozók — a hartai, az adonyi és a dunaújvárosi — élményei sem. Sok szállal szőtt kapcsolat erősíti immár másfél évtizede a nyári tovább­képzések hagyományát. Hartáról, Szalkszentmártonból, Adonyból és Mezőfalváról tehát bízva indulhatott útnak a meghívott 110 táncoslábú fia­tal: tudták, nem idegen helyre men­nek . . . A Duna forrásvidéke felé ... Több hónapos előkészítő munka, le­vélváltások és telefonos egyeztetések után startolt az autóbuszos—személy- gépkocsis konvoj a Duna forrásvidéke felé. A hartaiak, hogy a rokonlátogatá­sokat egyszerűbben intézhessék, saját kocsikkal utaztak; az adonyi és a me­zőfalvi szövetkezetiek bérelt .Volán­busszal, a szalkszentmártoni csoport a helyi Petőfi Termelőszövetkezet — térí­tés nélkül kölcsön adott — új Ikaruszá- val. A már hetekkel korábban megkül­dött tábori bulletin igen érdekes elfog­laltságokat ígért. A tizenkilenc órás buszozás alatt hosszan beszélgethettem a továbbkép­zések vezető szervezőjével Wünsch Lászlóval, aki évtizedek óta gyűjti a Duna melléki, sok nemzetiségű falvak táncait. A jeles szakember szerint az öntevékeny művészeti csoportok nyári összejöveteleit a közösségépítés, a tánc­pedagógiai módszerek hatékonyabbá tétele, valamint a néprajzi és művészet- történeti ismeretterjesztés érdekében szervezik. Betartották a szavukat A művészeti közösségek tagjai <—- mondta útitársam — az évközi, leg­többször munka vagy tanulás mellett vállalt próbákon számos táncot, nép­dalt ismernek meg. Arra viszont nem jut idő a téli estéken, hogy mélyebben is megismerjék az összefüggéseket. Saj­nos, egyre nehezebb összefogni a kö­zösséget. Nincs olyan korosztály, mely­nek fölösleges ideje lenne. Az iskola, a munkahely, a család egyre több felada­tot ad. A nyári összejövetelek egy-egy hétre legalább lehetőséget kínálnak a találkozásra. — Hogyan jött létre a gerlingeni kapcsolat? — Egyik nyáron, amikor már javá­ban szerveztük a táborozást, megkeres­tek a hartai táncosok. Községünknek —' mondták —- van egy testvérvárosa az NSZK-ban. Magyarországról kite­lepített németek lakják. Érdeklődtek: színvonalasan munkálkodó folklórcso­portjukat meghívhatnák-e a homok­pusztai táborba? Nem volt ellenveté­sünk! így már vagy tíz év óta gazdagít­ják találkozóinkat az NSZK-ból érke­ző táncosok. A tavalyi zászlófelvonás­kor megkeresett a vendégcsapat titká­ra, Monika Schmidt. 1988-ban ők sze­retnék megrendezni a táncospartit — mondta. Be is tartották a szavukat.. . Kávé és kalács Megérkezés után gyorsan ment a tá­borverés. A vendéglátók aprólékosan előkészítettek mindent. Mivel az NSZK-ban egy külterületi általános is­kola is elsősorban park és jól fölszerelt sporttelep (a rangsorban csak ezután következnek az osztálytermek és közös­ségi helyiségek), otthonosan érezhette magát mindenki. A barátság elmarad­hatatlan kellékeivel, mazsolás kaláccsal és kávéval vendégelte meg a messziről jött látogatókat a fogadóbizottság. Majd következett a zászlóbontás cere­móniája. Az iskola gyülekezőterén, a pergőn előadott kunsági legényes után (a szalkszentmártoni fiúk mutatták be), Albrech Seltner polgármester köszön­tötte a csoportokat; kellemes pihenést, jó szórakozást kívánt a fiataloknak. Az ünnepségen alkalmam volt szót váltani Gerlingen első emberével... — Úgy tudom, a város vezetése tete­mes összeget ajánlott a folklóregyesü­letnek, hogy megrendezhessék az egyhe­tes összejövetelt. Nehéz volt elfogadtatni a költségvetést a városházán? — Józsefek, Jánosok, Teréziák, Lá­potok élnek itt már évtizedek óta — mondta Seltner úr. — A nevük már változott, Josefek, Theresek, Leopol- dok lettek, de a szívük a régi. Magyar- országi svábok ők, akik az 1946-os ki­településsel kerültek új hazába. Tízéves voltam, amikor megérkeztek az első családok Hartáról, Egyházasko- zárról, Dunabogdányból és Zsámbék­• Albrech Sellner polgármester és Josef Bader köszönti a magyar vendégeket a zászlóbontás ceremóniáján. • A Szalkszent­mártoni Petőfi Termelő- szövetkezet tánccsoportja. A kunsági legényessel köszöntek a vendégek. Ki hinné, hogy ételremekekben is ép­pen úgy lehet gyönyörködni, mint bár­mi más művészi alkotásban? Mert az ételkiilönlcgességek elkészítése, szerví- rozása maga a művészet. Erről magunk is meggyőződhettünk Kecskeméten a Liberté kávéházban, ahol három ifjú szakács munkáit állították ki a múlt hét végén. Csodálatos látványban volt részünk, a különféle készítmények úgy néztek ki, mint a festmények ... Nem akármilyen három séf „főzte ki” ezt a látványt. Mindannyian válo­gatottak és egy nagy versenyre készül­nek ezekben a hetekben. Októberben rendezik meg Pozsonyban az Intergas 88-at, a fiatal szakácsok, cukrászok és felszolgálók nemzetközi seregszemlé­jét. Ezen nyolc szocialista ország ifjú konyhamesterei indulnak, még a távoli Kubából és Mongóliából is. A három válogatott: Varga Károly (Kecskemét), Ortó Gyula (Miskolc) és Láczó István (Tatabánya). Edzőjük, vezetőjük: Dó­zsa György Oscar-díjas szakács a kö­vetkezőket mondta:- A tavasszal, az első országos gasztronómiai kiállításon legjobban szereplőket hívtuk meg a válogatottba. Ma ők Magyarországon a legtehetsé­gesebb ifjú szakácsok, akik most is bi­zonyították szakmai tudásukat. A fel­készülés egyik állomása volt a kecske­méti „edzőtáborozás”, a fiúk különtá- lakat csináltak és megbeszéltük, mit főzzenek majd Pozsonyban. — Mi lesz a menü?- Kocsonyázott pisztrángtekercs, baracskai halerőleves, vitaminsaláta, kalocsai ponty, kukoricadara galuská­val, túróstorta erdei gyümölccsel vagy csuszaparfé. Ez lesz a nemzeti menü, emellett hidegtállal versenyeznek. ról. A „neúbürgerek” becsületet szerez­tek itt is, mert jó iparosok, jó földmű­vesek, jó hivatalnokok lettek. És an­nak, aki sok voksot akar szerezni a választásokon, érdemes jóba lenni az „ungarndeutschokkal”. Közülük több személyes jóbarátom. Az elöljáróság tagjai közül többen is jártak már Ma­gyarországon. Helyettesem, dr. Hans Sauter, az NSZK-ban új otthonra ta­lált svábok szövetségének az elnöke. Büszkék vagyunk rá, hogy Gerlingen védnökséget vállalt az NSZK-ba telepí­tett magyarok felett. Josef Báder városi tanácstag lett a gondnoka a fiatalok találkozójának. Nyolcvan egyesület működik nálunk, s mindegyiknek adunk rendszeresen támogatást. Ha pedig nagyobb fába vágják fejszéjüket, a tartományi tanács is segít... Polka, csárdás, karikázó A gerlingeni találkozó szervezői úgy vélték: ha már a magyar fiatalok vállal­koztak a hosszú útra, ne unatkozza­• Főzés közben a három szakács. (Somos László felvétele) — Milyen eséllyel?- Ezeken a versenyeken mindig te­rem magyar babér. Bízom benne, így lesz most is. Varga Károly is bízik ebben, ő a Liberté kávéház mesterszakácsa. Sokat köszönhet főnökének. Csereklyei Sán­dornak, aki segítette munkájában és a felkészülésben. Mindenesetre érdemes megkóstolni az ifjú séf főztjét. T. L. MA, KECSKEMÉTEN Tiszta forrás, szép szó . . . Aki ismeri az ehhez a refrénhez tartozó dallamot, az már dúdolja is tovább: — „Ez legyen a jelszó! — S legyél a barátom. Sok ezerszer és még többször hangzott és hangzik fel ma is ez a dal, amelyet egy „magányos” gitáros-dalénekes és szerző alkotott és ad elő az ország minden pontján. Dinnyés Józsefről van szó, akit a munkás- és parasztfiatalok, az értelmiségiek és a diákok egyaránt jól ismernek. Dalszövegei, fülbemászó dallamai ifjúsági klubok, találkozók, békegyű­lések és építőtáborok hangulatát forrósították fel és indítottak meg szíveket, szóltak az észhez, az értelemhez. Egy generáció ismeri és vallja magáénak a gondolatokat, amelyek Dinnyés József gitárjából keltek szárnyra, hirdetni hitet, szolidaritást, barátságot, őszinte és tiszta emberi világot. Vallotta és vallja, hogy lehet és kell változtatni a világon, kell művelni és pallérozni úgy önnön magunkat, mint másokat. Ez a pedagógus, a népművelő, a politikus és újságíró ars poeticája, hitvallása is lehet egyben. Ő mindezeket próbálja ötvözni és politizálva tanít, tanítva művel, s dalban hirdet jót, jobbat, szebb jövőt. „A beöltözött doku­mentumember gondfelhő” — írta. Mindig aktuális, igazán jól eltalált, célzott szövegei elgondolkodtatták a fiatalokat. A hatvanas évek derekán elindultak országszerte az egyszál gitárosok Vietna­mért, Kubáért, Chiléért dalolni, politikai zenei stílust teremtve. A politikai beat a világ leigázott országaiért, a hidegháború és az öldöklés ellen emelte fel hangját. Dinnyés ifjúsági klubokban, építőtáborokban, egy idő óta Budapesten saját klub­jában olyan tábort szerzett magának, akik felerősítik hangját, szerteviszik az országban, a világban és együtt járják azt-az utatj-amclyet, meggyőződésem, egy politikai elszántsággal rendelkező pedagógus-népművelő dalosnak végig kell jár­ni. Augusztus 2-án az Erdei Ferenc Művelődési Központ látja vendégül 40. szüle­tésnapján, és este 7 órakor baráti beszélgetésre kerül sor vele. Ezt a beszélgetést augusztus 3-án a rádió „Reggeli csúcs” című műsora sugározza. Sz. P. Sikk, a Rock gyermekei Megszaladt az egyik tehetséges kecs­keméti zenekarnak, a Sikknek. A Pető­fi Csarnokban ötezer néző előtt léphe­tett fel az együttes az Edda előtt és sikerük volt. A tapsból nekik is kijutott bőven és szó van róla, hogy máskor is eljátszhatják az előzenekar szerepét az Eddán kívül akár az Első Emelet kon­certsorozatán is. Ezen kívül újabban szinte hetente hallhatók a rádióban, a Rock gyermekei című műsorban, ahol a slágerlistára felkerültek, voltak már harmadikok és másodikok is! A nyarat szorgalmasait átdolgozta a banda, amelynek tagjai: Sas Tamás (ének), Zónái Tibor (ének, billentyű), Rossu Tivadar (gitár), Váradi Tibor (ének, basszusgitár) és Váry Zoltán (dob). A hatodik tag, Gór József, aki a menedzseri teendőket látja el. O mondta: — Július elejétől beköltöztünk Cserny Kálmán Origó stúdiójába, ahol Várkonyi Zsolt hangmérnök segítségé­vel szinte éjjel-nappal dolgozunk. A nagylemezünk anyagát vesszük itt fel, mintegy tizenegy számot. Egyéb­ként a nyáron szaporodtak ’ dalaink, most már egy koncertre való van. Nagy sikernek tartjuk, hogy a Szerelem-szel­lem című számunk felkerült a Rock gyermekei slágerlistájára. A nyári mű- sor-összeállitást őszi fellépések követik majd. Dalainkkal szeretnénk minél több fiatalt megnyerni a zenénknek. No és a női sziveket, hisz a Szerelem­• Sas Tamás nagy átéléssel énekli fel dalát a stúdióban. szellemen kívül több szerelmes dalt írt Zónái Tibor és Rossu Tivadar. Ezek közül a Telefonkapcsolat című sláger­gyanús szerzemény. A nagylemez anya­ga augusztus közepén készül el és ősz­szel megjelenik. nak! A fő program természetesen a tánc volt. Az esti programokon alka­lom nyílt a koreográfiacserékre, német, görög, szerb, flamand táncokat tanul­hattak el egymástól az együttesek. És készülni, próbálni is kellett. Otthonról hozott és itt a táborban gazdagított műsorral két alkalommal is a színpad­ra léptek az együttesek. A vásártéren fölállított óriás sörsátorban, a nemzet­közi zenei fesztivál közönsége előtt ad­tak számot tudásukról a táncosok. A nagy rendezvény zárónapjának fő érdekessége a magyar vendégek bemu­tatkozója volt. A legnagyobb tapsot a hartai német nemzetiségi együttes ku­koricapolkája kapta. Újrázni, újrázni! Végül, tisztelgésül, a literes söröskrigli- ket emelték magasra a nézők. A szalk- szentmártoniak karikázója, az adonyi- ak verbunkja is tetszett. A finálé után a fesztivál szervezői látták vendégül a magyarokat... Farkas P. József (Következik: A Mercedes városában.) • Várkonyi Zsolt hangmérnök segít a felvételekben. Összeállította: Temesi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents