Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-02 / 183. szám

1988. augusztus 2. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS EREDMÉNYEI ÉS A TERMELÉSI SZÍNVONAL ALAKULÁSA (2.) A sertés és a baromfi kiemelt szerepe A gazdasági fejlődés során elő­fordulhat, hogy egy ország állatál­lományában egyik vagy másik faj száma csökken, azonban a szük­ségletekhez képest a termelés mennyisége nem változik. Tehát az egy lakosra jutó termék mennyisé­ge nem csökken. Ez a nagyobb eredményt adó állatfaj és -fajta ter­melésben tartásával érhető el. 1986-ban az egy lakosra számí­tott termelésben Magyarország jó­val az európai átlag felett volt: Dá­nia és Hollandia után a harmadik helyet foglalta el Európában. A termelés húsféleségenkénti ösz- szetételében számottevő sajátosság figyelhető meg: Magyarországon a legalacsonyabb az egy lakosra jutó marhahús mennyisége, viszont a baromfihús termelése a vizsgált or­szágok között a legmagasabb. Az 1981—85. évek átlagában az euró­pai hústermelés 4 százalékát a ma­gyarországi mennyiség tette ki. Ezen belül a marhahúsnak 1,3, a sertéshúsnak 5,1, a baromfinak 5,4 százalékát képviselte. Népgazdasági igények szerint Az állattenyésztési ágazatok fej­lődését szabályozó gazdaságpoliti­kai intézkedések többé-kevésbé a népgazdasági igényeket közvetítet­ték. Az évenkénti kisebb-nagyobb ingadozásoktól eltekintve 1970 és 1987 között a vágóállat-termelés az országoshoz hasonlóan a me­gyében is emelkedett. Bács- Kiskunban 1987-ben 265,6 ezer tonnát érte el a vágóállat termelé­se, ami 79 százalékkal több volt az • Legdina­mikusabban a baromfi- állomány nőtt. 1971—75. évek átlagánál. 1987- ben a termelés 62 százalékát a vá­gósertés, 27 százalékát a vágóba­romfi, 9 százalékát a vágómarha és 2 százalékát a vágójuh tette ki. A vizsgált években a szerkezet- módosulás következtében a vágó­sertés és -baromfi termelésének aránya nőtt, a vágómarháé pedig csökkent. Az 1971—75. évek átla­gához képest 1981—85. években a vágóbaromfi termelése 98 száza­lékkal, a vágósertésé 76, a vágó­marháé pedig 17 százalékkal emel­kedett. A legutóbbi években is di­namikusan, a korábbi időszaknál nagyobb mértékben nőtt a barom­fitermelés. A vágósertés hústerme­lésen belüli magas aránya, vala­mint a vágóbaromfi-termelés nö­vekedése a fogyasztás szempontjá­ból is meghatározó, éppen ezért a hazai ellátásban e két fő állatte­nyésztési ágazat kiemelt szerepet tölt be. Termelésüket a nagyüze­mek és a kistermelők közel azonos ütemben bővítették. Az állomány- növekedés mellett a fajlagos ho­zam emelkedésének is nagy szerepe volt. A nagyüzemek súlya A nagyüzemi állattenyésztés adottságai befolyásolták a húster­melés mennyiségét és összetételét. Innen származott 1987-ben a me­gyében termelt vágóállat 53, ezen belül a vágójuh 80 százaléka, a vá­gómarha mintegy háromnegyede, a vágóbaromfi több mint kéthar­mada és a vágósertés több mint kétötöde. Napjainkban a nagyüze­mekben az 1970-es évek közepén kezdődött húsirányú szakosodás ellenére gyakorlatilag nem válto­zott a vágómarha-termelés aránya. Ugyanis a tehénállomány mérsék­lődését a vágómarha-termelés csökkenése követte. (1. ábra) A fajlagos hozamban jelentős előrelépés mutatkozik az állami A mezőgazdasági nagyüzemek­ben az anyakoca-állomány mérsé­kelt emelkedését a vágósertés­termelés dinamikus növekedése kí­sérte, ami a termelés hatékonysá­gára utal. Emelkedett az élő szapo­rulat és csökkent a felnevelési vesz­teség. (2. ábra) Az állami gazdasá­gokban az egy kocára jutó vágó­sertés-termelés az 1980: évi 1666 kilogrammról 1987-re 2550 kilo­grammra (53 százalékkal) emelke­dett. Ugyanezen idő alatt a mező- gazdasági termelőszövetkezetek­ben mérsékelten, csupán 11 száza­lékkal nőtt: 1447 kilogrammról 1605 kilogrammra. E tekintetben a gazdaságokban. A tenyésztői munka eredménye a genetikai ké­pességek javulása. A tartást és a takarmányozást is korszerűsítet­ték. Az állami gazdaságokban az egy tehénre jutó vágómarha­termelés 1980—87 között 35 szá­zalékkal nőtt. Viszont a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek kö­zös gazdaságaiban ebben az idő­szakban 8 százalékos a csökkenés. A szarvasmarhák vágási átlagsú­lya kisebb, ami egyrészt a fajtavál­tás következménye, másrészt a na­gyobb arányú üszőkivágás velejá­rója. termelőszövetkezetek még számot­tevő tartalékkal rendelkeznek. A nagyüzemekben az utóbbi években dinamikusan nőtt a vágó­baromfi mennyisége, ami főként a hatékonyság javulásának, vala­mint a liba- és a húscsirketermelés bővülésének következménye. A vágóállat-termelés egészére kihat, hogy a kisüzemekben elsőd­leges a vágósertés- és a baromfiter­melés, ez utóbbi is jelentősen kü­lönbözik a nagyüzemitől: jóval ki­sebb a vágótyúk és nagyobb a vá­góliba aránya. Dr Nagy Lajosné a KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgató­ságának közgazdász csoportvezetője Javuló hatékonyság A tpfiénJlIomdny és a vácjóninrha-tprwoléa tnrtúí» irányzata Az anyakoca-állomóny fii a vánónnrtdn-tnrmnlén táttós irányzata a mezíVjnzcI.náüi síüvetkezotck khziis gn/flwAgnUuin, 197U-1M7 a mezőgazdasági szövetkezet»* közös gezdasábaiban, 1970-Í9B7 ttb, tonna JL 30 MILLIÁRD KÖBMÉTER FÖLDGÁZ Vörös varrat a Haladáson • A munkálatok közben. (Fotó: Orbis—MTI) A Kárpátok vidékén lévő, az Ukrán SZSZK ivano-frankovszki területéhez tarto­zó Bogorodcsani település lakosai közül több százan vettek részt azon a június 25-ei ünnepi nagygyűlésen, amelyet abból az alka­lomból tartottak, hogy összehegesztették az utolsó varratot a Haladás nevű új, transz­kontinentális gázvezetéken. Ezt a létesít­ményt a KGST-hez tartozó Bulgária, Ma­gyarország, NDK, Lengyelország, a Szovjet­unió és Csehszlovákia nemzeti építőbrigádjai készítették el. ... Azon a napon reggel 9 órakor hegesz­tők léptek a munkaárokban fénylő hatalmas gázcsövekhez. A legjobb szakmunkások, a saját nemzeti kollektíváik szocialista munkaversenyének győztesei kaptak jogot arra, hogy összehegesszék az úgynevezett „vörös varratot”: a bolgár Iván Kosztagyi- nov, a magyar Matkó Zoltán, a német Holger Schaffer, a lengyel Leszek Strelecki, a szovjet Alekszandr Melesko, valamint Jan Timko és Ferdinand Nagy Csehszlovákiából. Lent a munkagödörben működésbe hozták a he­gesztőberendezést, és hamarosan felcsattant a taps a Bogorodcsan közelében lévő mezőn: befejeződött a Haladás gázvezeték csőrend­szerének megépítése. A rendszer több mint 4600 kilométer hosszú, és a sarkkörön túli Jamburgtól a Szovjetunió nyugati határáig tart. Az új integrációs létesítmény építői joggal büszkék arra, hogy a vállalásaikat határidő előtt teljesítették: a gázvezeték acél csőkígyó­ját a 19. országos pártkonferencia moszkvai megnyitásának időpontjára átadták. A Ha­ladás gázvezeték építőinek ugyanazon a na­pon Ivano-Frankovszkban megtartott ter­melési értekezletén összegezték a nemzetközi szocialista munkaverseny negyedéves ered­ményeit. Győztesei a csehszlovák építőbri­gád tagjai lettek. így majdnem kétéves kitartó és megfeszí­tett munkára tették fel a koronát, hiszen az első hegesztést 1986 augusztusában végezték el. Az azóta eltelt időszakban nagy erőfeszí­tések közepette folyt az építkezés, számos műszaki problémát megoldottak és sok ter­mészeti akadályt küzdöttek le az építők. A Haladás gázvezeték kiindulópontja az örök fagy birodalmában van, és ilyen talajvi­szonyok között a vezeték 230 kilométeres szakaszát kellett lefektetni. A vezeték majd­nem 1500 kilométeren át mocsaras és lápos vidékeken keresztül halad. Sok gondot okoz­tak a kisebb és nagyobb folyók is, majdnem 700 került közülük az építőbrigádok útjába. Vagyis hatalmas munkát végeztek az építők: az egész vezetéken félmillió csőillesztést he­gesztettek össze. A Haladás gázvezeték jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Az 1989-es végleges üzem­be helyezése után az építkezésben részt vett szocialista országok évente 30 milliárd köb­méter földgázt kapnak majd ezen a vezeté­ken. Tovább folytatódnak a kapcsolódó munkák, jelenleg teljes erővel dolgoznak a kompresszorállomások építésén. Az építke­zés során értékes termelési és műszaki ta­pasztalatokat szereztek, kialakították a több mint 40 ezer főt számláló nemzetközi építő­egység együttműködésének mechanizmusát. Ezeket a tapasztalatokat széleskörűen hasz­nosítják majd az újabb transzkontinentális gázvezeték lefektetésénél, amely a Jamal gáz­lelőhelyről fog indulni. V. Jurcsenko (APN—MTl-Press) MÓDOSÍTÁSOK — ÉRTELMEZÉS A mezőgazdasági kistermelők adóztatása Megyénkben különösen nagy volt az érdeklődés a kistermelők körében az adóre­form iránt, ami érhető is, hiszen az összlakossághoz viszonyítva nálunk a legnagyobb a kistermelők aránya. A nagyságrend érzékeltetéséhez nem érdektelen tudni, hogy az eddig mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelem után adót fizetők száma jóval ezer alatt van. Ebben a körben az adófizetés szempontjából három kategóriát különböztethetünk meg. Azoknak, akiknek p kistermelésből származó éves árbevétele kisebb, mint 500 ezer forint; árbevételük 500 ezer forint és 2 millió forint közé esik; na­gyobb, mint 2 millió forint. Legkevesebb gondjuk azoknak van, akiknek bruttó árbevétele nem éri el az évi 500 ezer forintot, mert mezőgazda- sági kistermelésből származó jövedel­mük adómentes. Azoknak, akiknek ár­bevétele meghaladja az 500 ezer forin­tot, de a 2 milliót nem, adófizetési köte­lezettségük lehet: az 500 ezer forintot meghaladó rész bizonyos hányada: nö­vénytermesztésnél 30, állattenyésztés­nél 10 százaléka számít jövedelemnek. Mivel a növénytermelést vagy áz állat- tenyésztést általában nem egyedül, ha­nem családi vállalkozásként gyakorol­ják, az ebből származó árbevételt is egybe kell számítani, majd a jövedel­met a ténylegesen együtt dolgozó 16 éven felüli családtagok között egyenlő arányban kell megosztani. Az így megszerzett jövedelmet kell év végén összevonni (ha van) az egyéb forrásból származóval. Ha az egybe­számított jövedelem a 48 ezer forintot meghaladja, az adót az általános szabá­lyok szerint meg kell fizetni. Az adó kiszámításához konkrét pél­dák a Petőfi Népe 1988. március 12-ei számában „Tudnivalók a mezőgazda- sági kistermelők adózásáról” című cikkben találhatók. Most elsősorban az időközben életbe lépett módosítások­ról, pontosításokról szeretnénk az ér­deklődőket tájékoztatni. Azok, akiknél az árbevétel 2 millió forint fölött van, vagy alkalmazottat foglalkoztatnak, nem minősülnek me­zőgazdasági kistermelőnek, hanem vál­lalkozónak, így adójukat a vállalko­zókra vonatkozó szabályok szerint fi­zetik. A kategóriák meghatározásánál szándékosan használtuk az árbevétel ki­fejezést. Az adókötelezettséget ugyanis a mezőgazdasági növénytermesztésért vagy állattenyésztésért kapott teljes ellenérték, vagyis az árbevétel határozza meg. Az adót viszont a jövedelem után kell fizetni, ami t vagy a törvény ál tál dik­tált jövedelmezőségi hányad alapján, vagy vállalkozásnál a bevételek és költ­ségek tételes elszámolásával kell megál­lapítani. A törvény a mezőgazdasági kistermelőnél azért használ diktált jöve­delmezőségi hányadot, hogy a tevé­kenységet könyvvezetési kötelezettség ne terhelje, hiszen a tételes elszámolás enélkül nem képzelhető el. Mivel a mezőgazdasági kistermelés jelentős kedvezményeket élvez, ezért nem érdektelen annak meghatározása, hogy mi minősül mezőgazdásági kister­melésnek. A törvény, illetve annak 1987-ben kiadott végrehajtási utasítása elég átfogó kategóriákat alkalmazott, amely több helyen nem Volt elég egyér­telmű, ezért a Minisztertanács 40/1988. (V. 31.) MT sz. rendelettel módosítva az eredeti végrehajtási utasítást, tételesen felsorolta, hogy mi tartozik a mezőgaz­dasági kistermelés körébe. Eszerint mezőgazdasági kistermelés­nek minősül a munkaviszony keretén kívül végzett növénytermesztés: kerté­szeti termékek előállítása (kivéve a vi­rágokat és dísznövényeket); élő állatok és állati termékek előállítása (kivéve a sportlovat, versenylovat, az élő vadat, a lőtt vadat, a kutyát, a macskát, a laboratóriumi állatokat, a dísz- és ál­latkerti állatokat, a hullatott agancsot, az agyart, a trófeát). A végrehajtási utasítás szerint mező- gazdasági kistermelésnek minősül — amennyiben a tevékenységhez iparjo­gosítvány vagy magánkereskedői enge­dély nem szükséges — az alábbi termé­kek előállítása: tejipari termékek, be­főttek, püré, dzsem, izek, szárított, aszalt, porított, cukrozott gyümölcs, folyékony gyümölcs, gyümölcsszörp és -sűrítmény, szárított és porított főzelék és zöldség, zöldség alapú ivóié, sava­nyúságok, szőlőmust, sűrített szőlő­must, félkész szőlőbor, gyümölcsmust. sűrített gyümölcsmust, félkész gyü­mölcsbor bortermelési célokra, és egyéb gyümölcsbor, mesterségesen szá­rított dohány, műlép, magbél. Kistermelésnek minősül a felsorolt mezőgazdasági tevékenység akkor is, ha azt részes munkavállalás keretében végzik és ha az erre vonatkozó megál­lapodás a termelési folyamat egészére vagy a növénytermesztés termékeinek betakarítására irányul. (Bár a rendelet 1988. május 31-én lépett hatályba, ren­delkezéseit január 1-jétől kezdve kell alkalmazni.) Még egyszer felhívjuk a figyelmet ar­ra, hogy a virágtermelés, díszállat (ku­tya-, macskatenyésztés) nem minősül mezőgazdasági kistermelésnek, s a vál­lalkozói adóról szóló szabályok szerint a vállalkozói adó hatálya alá tartoz­nak. A vállalkozói adó alól mentes ér­tékhatár ellentétben néhány korábban, a sajtóban is megjelent nyilatkozattal, 100 ezer forint. A vállalkozói adó alóli mentesség a személyijövedelemadó-kötelezettséget nem érinti. A vállalkozásból kivont jö­vedelem után személyi jövedelemadót kell fizetni. Nem kell azonban személyi jövedelemadót fizetni a mezőgazdasági kistermelést bővítő beruházásra fordí­tott jövedelem után. Ettől függetlenül a vállalkozókat bejelentési kötelezett­ség is terheli. Bővebb információval az adófelügyelőség ügyfélszolgálata áll rendelkezésre. A magánszemélynek, ha adóköteles jövedelme van, akár mezőgazdasági kistermelésből, akár más, nem főmun­kaviszonynak számító forrásból, az adóévet követő év március 20-áig jöve­delemadó-bevallást kell benyújtania és az adóját rendeznie. Erről személyre szóló felhívást senkinek nem tudunk küldeni. Somodi Sándor, az adófelügyelőség vezetője r Biztos jovo! A KISPESTI TEXTILGYÁR (cím: Budapest XVIII., Fáy u. 2. 1184) fonó munkakörben 18 év feletti nők és 22 év feletti férfiak részére A tanfolyam 1 éves. Alapkereset első negyedévben 5500,— Ft/hó, előmeneteltől függően negyedévenként emelkedik 500-1000 Ft-tal. Első negyedévben havonta 1000 Ft prémiumot kaphatnak a legjobb eredményt elérők. Három műszakos munkakör, egy év után 7000-10 000,— Ft/hó kereseti lehetőséggel. Később biztosítjuk munka mellett a szakmunkás-képesítés meg­szerzését. Kezdési időpont: 1988. október 1. Szállást komfortos bérleményekben vagy munkásszállón biztosí­tunk, amely első hónapban díjtalan. További hónapokban 300 Ft/fö/hó, illetve 100 Ft/fó/hó. Hétvégi hazautazás az ide vonat­kozó rendeletek szerint. . Jelentkezni lehet: személyesen és írásban SORTEX (Bu­dapest XX., Marx Károly u. 294. tel.: 279-470/139-es mel­lék) Kiss D. Tibor személyzeti és szociális osztályvezető­nél, 1988. augusztus 25-éig. 1988. augusztus 31 -éig minden jelentkezőt értesítünk a tanfo­lyammal kapcsolatos tennivalókról. 2005 J'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents