Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-16 / 195. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 16. Az époszi ember A hozzáértők szemében már az ötvenes évek derekán az egyik legjelentősebb kortárs költőnek számított az akkor még huszonéves Juhász Ferenc. S ha ez akkor így volt, ma is így kell lennie. Hiszen a múló időben Juhász életműve nem vesztett jelentőségéből. Talán furcsának tűnik, hogy a hatvanadik születésnap alkalmából, az ünnepen ezt is hangsúlyozandónak érzem, de Juhász Ferenc költészete annyira fontos, hogy még ilyenkor sem tűri el a mellébeszélést. S az cáfolhatatlan, hogy a közvélemény már hosszabb ideje elfordult tőle, olvasói és hívei megfogyatkoztak. Megjelenő — s reprezentatív kiállítású újabb köteteinek ugyan megfelelő, az irodalmi életbe beilleszkedő visszhangja van, de a fiatalok kevéssé olvassák. Ám az ifjúság mindig könyörtelen, s így igazságtalan is az elődökhöz. Olvasás nélkül pedig igazán nem illik véleményt formálni. Olvasni kell tehát Juhász Ferencet is, s költői világába természetesen úgy léphetünk csak be az igazi megértés reményével, ha időrendben haladunk, s a húszéves fiatalember népies-tárgyias hangjától indulunk el. S ha így teszünk, akkor a költő szinte kézen fogva vezet bennünket, magyarázza az őt körülvevő világot, s benne önmagát is. Hiszen Juhász úgy indult a felszabadulás után, hogy a lehető legdemokratikusabb törekvéseket képviselte: a néptömegek élményeit szólaltatta meg a néptömegekhez közelálló stílusdemokratizmussal. Közérthető volt tehát nemcsak költői, hanem köznapi értelemben is. 1953 után azonban nagyszabású változások érlelődtek nemcsak a közéletben, hanem a költészetben is. Juhász Ferenc olyan újító és katalizátorszerepet vállalt fel, amelynek révén forradalmi módon megváltoztatta a Juhász Ferenc hatvanéves magyar költészetet. Bizonyos, hogy nélküle, e szemléleti-poétikai költői forradalom nélkül más lenne az évszázad második felének magyar lírája. Ezt a költői forradalmat Juhász Ferenc nem egyedül, hanem Nagy Lászlóval együtt, vele szinte közös költői műhelyben vitte diadalra, bár egyértelmű Juhász kezdeményező szerepe. Az a líra, amelyet létrehoztak, látomásos-szimboli- kus jellegű. Ez a líratipus látványosan szakított a tárgyiassággal, a leíró jelleggel. Az érzékletes megjelenítésben nem ez, hanem a látomás lett a szervező középpont. Átalakult és lényegesen megnőtt így a költői képiek szerepe. A kor bonyolult, ellentmondásos világa értelmezést kívánt, s felerősítette a rendteremtés, az átfogó világmagyarázat igényét. Ebben a látomá- sos költői világban továbbra is nagy szerepe volt a népiségnek, de annak inkább a jelképes és mitikus vonásai erősödtek fel. így lettek az elbeszélő költeményekből épo- szok, amiként Juhász Ferenc elnevezte a maga nagyszabású epikolí- rikus alkotásait, s a népmesék szerencsét próbáló legkisebb fiújából így lett époszi ember, aki már nemcsak a karriertörténetek boldogságát látja meg a világban, hanem a feloldhatatlan ellentmondásokkal való bátor szembenézést is. így született meg 1954-ben a lírai forradalom első igazi, átütő erejű sikerdarabja, A tékozló ország, s így formálódik ki ezekben az esztendőkben Juhász költészetének egyetemes jellege, ami az époszi ember'nek azt a törekvését jelenti, hogy a természetet és a társadalmat extenzív és intenzív értelemben is minél teljesebben kívánja birtokba venni a líra eszközeivel. A jó újítások, a jelentősek mindig beépülnek a líra egészébe. Juhász Ferenc költészete az ötvenes évek lírai forradalma után a hatvanas évekre elfogadottá, a hetvenesekre klasszikus értékké vált. Közben jöttek újabb lírai forradalmak, másfajták és másféle hatásúak. S ha ezek közül egyesek meg is tagadták Juhász költészetét, ezt csak úgy tehették, hogy a magyar lírai hagyomány szerves részének tekintették azt. Juhász költői modora és hangvétele közvetlenül aligha folytatható. Adyval rokonítható ebben is. De újító szelleme, az egyetemes világkép megteremtésének igénye, a vállalkozás bátorsága olyanfajta művészi értékek, amelyeket bárki örömmel folytathat. Az ifjú költővezérből érett férfikorára magányos harcos lett. Jobban is illik ez, nemcsak az életkorhoz, hanem az époszi emberhez is, aki akkor is egy nép költője, ha ezt ma csak kevesen tudják. Vasy Géza Örök érvényű-e az óbolgár naptár? Az óbolgár naptár a világ legrégibb kalendáriumai közül való, feltételezések szerint i. e. 2824-ben keletkezett. A naptárban, amely a nap járásához kötődött, december 22-én, a téli napforduló napján kezdődött az év. December 22-e nulladik napnak számított és nem sorolták egyetlen hónaphoz sem. A többi 364 napot négyfelé osztották: egy évszak 91 napból és 13 teljes hétből állt. Az évszakok egyenként három hónapot foglaltak magukba, a hónapokat pedig egyes állatok után nevezték el: disznó, egér, ökör, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, majom, ürü, kakas és kutya. Az évszakok mindig vasárnappal kezdődtek. A kalendárium megalkotásához szükség volt az égitestek mozgásának ismeretére. A naptár középpontjában a kilenc számból álló, úgynevezett mágikus négyszög állt, amely a négy világtájat jelképezte és a világmindenségben megnyilvánuló harmóniát fejezte ki. A mágikus négyzetben a vízszintes, függőleges és átlós irányban elhelyezett számok mindig egyenlő összeget adtak. Manapság a szakemberek nemcsak az óbolgár naptár ősi voltáról beszélnek, de elismerik annak szinte tökéletes felépítését is. Az ENSZ egyik bizottsága most vizsgálja több más kalendáriummal együtt, hogy a különböző naptárak segítségével esetleg egy új, az egész világon érvényes naptárt szerkesz- szenek a világszervezet égisze alatt. (Sofia Press—MTI-Press) A hirdetés Sokáig vártam arra, hogy házasságközvetítőt nyissanak, mindhiába. — Sebaj — gondoltam évek múlva, és megírtam a következő hirdetést: „35 éves férfi, főiskolai végzettségei, gyomorfekéllyel és kopasz fejjel, 177 cm magas, akinek Hemingway a kedvenc írója, szívesen megismerkedne 20-22 éves főiskolás lánnyal, aki szeret főzni és kedveli a művészetet. Címem ...” A hirdetést kiragasztottam a kapunkra. Alig telt elfél óra, máris csöngettek. Fiatal szőke nő állt az ajtóban. — Olvastam a hirdetést — suttogta szégyenlősen.- — Tessék, jöjjön be! — Ez a garzonlakása? —- kérdezte. — Igen. — Hány négyzetméter? — Húsz. — Mellékhelyiségek nélkül? — Természetesen! — Nos, én feleségül mennék magához! — Talán bizony már belém is szeretett? — kérdeztem. Miért ne? —felelte. ' — Hagyja itt a címét, majd gondolkodom a dolgon. Alighogy eltávozott, megint csengettek. Egy újabb nő — és csinos is. —- Te akarsz nősülni? — kérdezte már az ajtóban. — Igen, én. Meg kellene állapítanom, jártas-e az irodalomban — villant át az agyamon. — Mi a véleménye Lorcáról? — kérdeztem. — Ilyen nevű emberrel még nem találkoztam — jelentette ki, aztán ő kérdezett: — Mennyi a havi fizetésed? — Hatvan rubel. — Lesújtó pillantással végigmért és elment. Persze több mint háromszázat keresek, de becsaptam öt, nehogy a pénzemért szeressen belém. Belenéztem a tükörbe és elszomorodtam: hát szerethet valaki egy ilyen csúnya pasast, mint amilyen én vagyok? Ismét csengettek. Idősebb, termetes hölgy jött be, orra alatt kis bajuszka díszelgett. Rögtön leült, lehúzta a csizmáit és csicseregni kezdett. — Oh, de régen is keresem magát — mondta, és epekedve végigmért. — Örvendek — mondtam —, Nyikolaj vagyok. — Szidónia. Megijedtem; egy ekkora nő meg én ... s rögtön törni kezdtem a fejem, hogyan is szabadulhatnék meg tőle minél előbb. — Csak hatvan rubel a havi fizetésem — kezdtem. — Nem baj — mondta. Majd pótolunk hozzá a bankbetétemből. —1 És csak nemrég szabadultam a börtönből! — No és? — mondta nyugodtan. — Majd én talpra állítalak. Gyere, készítek neked vacsorát, biztosan megéheztél. A táskájából csupa finomságokat szedett elő és közben sze- relemittasan nézegetett. „Hogyan szerethetett belém ilyen gyorsan?” — morfondíroztam. — Olvasni szeretsz? — kérdezte. — Analfabéta vagyok! — Nem baj, majd én megtanítalak írni is, olvasni is! — És van három törvénytelen gyerekem — sóhajtottam. —- Mással is előfordul az ilyesmi — legyintett. — Nekem is van kettő. — És saját lakásom sincs! — ordítottam kétségbeesetten. — Sebaj, átmenetileg meghúzódunk akár az állomáson is! Láttam, hogy a nő halálosan belémszeretett. — Bocsánat — mondtam —, leveszem a hirdetést a kapuról. A lakásomtól a földszintig, végig a lépcsőházban hosszú sorban álltak a nők. — Már tárgytalan a dolog! — fordultam feléjük. — Már foglalt vagyok. Megtaláltam a boldogságomat. Kis ideig zsörtölődtek, aztán eltávoztak. Én pedig soha többé nem tértem vissza a lakásomba ... Leonyid Karsinszkij (Megjelent: az Új Szóban, Sági Tóth Tibor fordításában) fiatalokról - fiataloknak ABLAK, MÜSZI, PUMUKLI ÉS A TÖBBIEK • A tanulók megbeszélik, ki mit csinált az idős emberek otthonában, miben segítettek. (Tóth Sándor felvétele) Nyújtsd a kezed! Negyven fiú és lány nyújtott segítő kezet napokig a bajai öregeknek. Milyen az idősek lelkivilága, hogyan bánjanak velük? — ezekkel a bonyolult kérdésekkel ismerkedtek a szociális gondozói táborban, amely a Nyújtsd a kezed! nevet kapta. Célja olyan szemlélet kialakítása, hogy a fiatalok nyitot- tabbak legyenek az idősek iránt, tudjanak együtt élni velük, jobban megértsék a problémájukat. A tábort a KISZ KB Egészségesen, természetesen programtanácsa kezdeményezésre hozták létre a megyei és a bajai városi KlSZ-bizott- ság és úttörőelnökség segítségével. A táborvezető Kökény Istvánné volt, míg a szakmai programokat Almási Zsóka, Bárdos László, dr. Bácskai Erzsébet, Szentgyörgyi Andrea és Rózsa Éva irányította. Dr. Bácskai Erzsébet pszichológus elmondta, hogy általános iskolák felső tagozatos és egészségügyi szakiskolák, illetve szakközépiskolák tanulói vettek részt az országban is egyedülálló táborozáson. Az első napokban ön- és társismereti foglalkozások voltak, ezt követték a látogatások olyan idős emberek otthonában, akiket a helyi szociális gondozó írt össze. Erről nagy lelkesedéssel beszéltek a kis „úttörők”, akik három csoportban rótták a várost: Ablak, Müszi és Pumukli néven. Hogy miért éppen ezeket a neveket kapták a csoportok? Egyszerű a magyarázat: az Ablak fényt visz az idősek életébe, kapcsolatot jelent a külvilággal; a Müszi „egy csettintés és megyünk”, gyors segítség; a Pumukli kedvességet, melegséget, szeretetet jelent a gyerekek számára. Jenyik György, T. Nagy Zsuzsanna és Borkóczi Dóra a 78 éves Julis nénihez és a 85 éves Jakab bácsihoz járt. Hogyan fogadták őket? Zsuzsa elmondása szerint, mikor először mentek hozzájuk, féltek, hogy bizalmatlanok lesznek, és nem tudnak beszélgetni velük. Tévedtek: Julis néni aranyos volt, kedvesen fogadta a tanulókat, Jakab bácsiék is hamar feloldódtak. A feleség arra büszke, hogy még el bírja látni a férjét, ugyan nem főz, de az ebédért eljár. „Nem kell segíteni semmiben!” — mondta, de a lelkes fiatalok letörülgettek, kitakarítottak ... Márton Hajnalka, Ádám Andrea és Boldoczki Zsolt szerint, ilyen táborban egyre több diáknak kellene részt vennie, és akkor másként látnák az idősek helyzetét, mentalitását. Szeretnék az iskolában továbbvinni az itt tapasztaltakat. Rapcsák Mária és Feldman Renáta vallja, hogy nagyon jó volt az idősekhez járni és segíteni nekik, végig hálásak voltak. Marika már tavaly is részt vett hasonló táborozáson, és most újra meglátogatta Marica nénit, akihez akkor járt. A tíz nap alatt lelkileg bizonyára feltöltődtek a gyerekek. Ez garancia lehet arra, hogy továbbra sem feledkeznek meg az idős emberekről, s ha szükség van rá, nyújtják a kezüket... Grafikai műhely Kiskőrösön A kiskőrösi Ligeti Ifjúsági Központ már eddig is sok jól működő szakkörrel, klubbal hívta fel magára a figyelmet. A grafikai, a kerámia-, a fotó-, a számítógép-, a videó-, a kismama-, a nyelv- és az értelmiségi klubok igen látogatottak. A városi KISZ- bizottság mindent megtesz azért — anyagiakkal, szervezéssel —, hogy jól működjenek ezek a kis közösségek. Szívesen járnak ide a városi fiatalok, de az idősek is, hogy hasznosan töltsék el szabad idejüket. Az egyik legrégibb szakkör a grafikai, a legtöbb embert foglalkoztatja és a legnagyobb eredményt érte el. Ez köszönhető többek között egy lelkes pedagógusnak, Babucsikné Zeikfalvi Annának, aki 1986 óta foglalkozik a jelentkezőkkel. — A városi amatőr képzőművészeket igyekszem összefogni — mondta —, és úgy érzem, ez alatt a rövid idő alatt is sikerült jó közösséget kialakítanom. Egy igazi grafikai műhelyt szeretnék Kiskőrösön létrehozni. — Hányán tagjai a szakkörnek? — Ötvenen, főleg középiskolás korosztályúak, de van köztünk hatvanéves is. A legfiatalabb egyébként hétéves. Hétfőn és csütörtökön foglalkozunk a tagokkal. A grafika, a festés és a rajzolás technikájával ismertetjük meg a szakkör résztvevőit.-— Milyen eredménnyel? — Eddig húsz kiállításunk, bemutatkozásunk volt, és szinte min• A szakkörvezető grafikákat rendez. denhol szép sikert értünk el. Például 1986-ban a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel országos pályázaton Szalai Ildikó díjazott lett. Egy évvel később szintén. A Művészet és egészség városi pályázaton a 12 éves Cserni Erika lett első, mig tavaly az Életet az éveknek országos megméretésen Volák Márta és Hajnal Mariann kapott dijat. Egy nemzetközi rajzpályázaton jól szerepelt Lucza Mónika és Breznyán Mária. Sok hazai és nemzetközi alkotótáborban veszünk részt. Mint mondtam, elsődleges célunk egy grafikai műhely létrehozása. Ezenkívül az, hogy a képzőművészet területén továbbtanulni kívánó fiataloknak legyen hol felkészülniük a felvételi vizsgákra. Jó kezekben van tehát a grafikai szakkör Kiskőrösön. Babucsikné Zeikfalvi Anna is számos díjjal büszkélkedhet művészeti tevékenységéért. 1987-ben a XIII. országos amatőr képző- és iparművész-kiállításon kiemelt díjat kapott, az idén nyáron pedig a pedagógusok megyei kiállításán lett díjazott. CSEPREGI ÉVA ÉS SZÖUL Az olimpiai játékok éljenek mindörökké! Közeledik a nagy játék, az olimpia. A magyar sportolókon és sportvezetőkön kívül résztvevője lesz egy magyar énekes is, Csepregi Éva, a Neoton sztárja. Természetesen nem sportolni, hanem énekelni fog. Mit? — kérdeztük tőle budapesti otthonában. — Mándoki—Bencker szerzeményét, amely két szerelmes fiatalról szól, akik a világ különböző pontján élnek és az olimpia hozta össze őket. Szöulban, az olimpiai songfesztiválon adjuk elő egy gálán. — Ha már kint lesz, gondolom, nem hagyja ki a sportrendezvényeket sem. Melyik a kedvenc sportága? — A labdarúgás és az atlétika. Ezeket mindig szívesen megnézem, de más sportágat is, ha tétre játsszák. Régebben sokat jártam meccsekre. Egyébként a téli sportokat a látványosságáért kedvelem. — Ön is sportolt valamikor? — Még most is! Sokat gimnasztiká- zok, futok és aerobikra is járok. A koncertekhez kell a jó kondi. Általános iskolás koromban is szívesen sportoltam, de inkább a játékos mozgást szerettem. A rúdra mászást azonban kifejezetten gyűlöltem. ' — Tavaly volt Szöulban és az idén is. Milyen változást tapasztalt egy év alatt? — Hatalmasat: rengeteget fejlődött a város, szépült, gyarapodott. Főleg sportpályákban. Tavaly szeptember 17-én megkezdték a visszaszámlálást. A Szöul főterén álló óra mutatja a napok fogyását... — Mikor látjuk újra Bács-Kiskun megye településem koncertkörúton? — Már csak az év végén, amikor az országot fogjuk járni. Hogy Csepregi Éva mennyire szereti a sportot, ez dalaiban is kifejezésre jut, gondoljunk csak: a Marathon, az Ugrókötél. a Labda és a Hungaroring című számaira. De az aerobikról is kiadott nemrégiben egy lemezt a Neoton. Az olimpiai számot hallgatva, biztosan sikere lesz Szöulban. A szövegből íme egy részlet: „Szükségem van a szerelmedre, Te nagyon távol élő lány, az óceán nagyon széles, de hidat építünk rá. Szerelem mindörökké, és a játékok éljenek mindörökké!” Összeállította: Temesi László (temesi)
