Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-16 / 195. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 16. A REAGAN—BUSH FOLYAMATOSSÁG JEGYÉBEN Republikánus tanácskozás New Orleansban Hétfőn délelőtt megnyílt a Re­publikánus Párt elnökjelölő tanács­kozása New Orleansban. A fő ese­ményről azonban'csak este, közép­európai idő szerint már kedden haj­nalban került sor: ekkor szólalt fel a tanácskozáson Reagan elnök. Reagan vasárnap érkezett a város­ba és mindjárt megadta a pártta­nácskozás alaphangját, konzerva­tív programot hirdetett meg és ál­dását adta arra, hogy a párt irányí­tását alelnöke, George Bush vegye át. Bush csak kedden jelenik meg New Orleansban, és nem szerepel együtt Reagannel, mintegy annak bizonyítására, hogy kibújik főnöke védőszárnyai alól. A párt elnökjelöltje egyébként változatlanul titokban tartja, kit választ maga mellé alelnöknek. Bush csak csütörtökön kívánja ezt bejelenteni, amikor megtartja prog­rambeszédét. A párt konzervatív csoportjának egyes képviselői azonban azzal fenyegetőznek, amennyiben az alelnöki tisztjelöltje nem felelt meg ízlésüknek, ellenje­lölttel állnak elő. A republikánusok konzervatív választási programot fogadnak el a tanácskozáson kül- és belpolitikai téren egyaránt, a Reagan nevével fémjelzett irány folytatását ígérik. A tervezet külpolitikai része példá­ul azt hangoztatja, hogy az Egye­sült Államoknak „erőteljes és hatá­rozott vezetést” kell adnia a világ más országainak. „A Reagan— Bush kormányzat Bebizonyította, hogy a párbeszéd csak akkor lehet eredményes, ha az erő helyzetéből kiindulva megy végbe” — hangoz­tatja egyebek között a tervezet kije­lentve, hogy a kongresszusnak, amelyben aligha szűnik meg a de­mokrata párti többség november­ben, nem volna szabad „beavatkoz­nia” az amerikai külpolitika alakí­tásába, mert „gyengíti” az ország helyzetét. A program szerint az eljövendő republikánus kormányzat folytatná a párbeszédet és a kapcsolatok javí­tását a Szovjetunióval, de ezt to­vábbra is feltételekhez akarja kötni. Jellemző, hogy a tervezet változat­lanul „rab nemzetekként” emlegeti az európai szocialista országokat. Nem tükröz változást az egyéb nemzetközi kérdések megítélésében sem — Közép-Amerika, Közel- Kelet, Ázsia, Áfrika problémáit a reagani retorika szellemében taglal­ja. A leszerelés, illetve a fegyverke­zés kérdéseiről is a reagani követel­ményeket ismétlik meg: állást fog­lalnak ugyan a leszerelési tárgyalá­sok folytatása mellett, de egyúttal folytatni kívánják az amerikai fegy­verzet „korszerűsítését” — más szóval bővítését — és különösen az úgynevezett hadászati-védelmi kez­deményezés, vagyis ürfegyverkezési program megvalósítását. Az euró­pai leszerelés lehetőségéről szólva a tervezet „aszimmetrikus csökken­tést” követel a hagyományos fegy­verek és fegyveres erők szintjén a Szovjetuniótól és a Varsói Szerző­dés államaitól. „Az igazi leszerelés nem csupán a kelet- nyugati eny­hülést szolgálja, hanem meg kell növelnie az Egyesült Államok biz­tonságát” - hangoztatja a prog­ram azt állítva, hogy a Demokrata Párt nem lenne képes ilyen leszere­lési megállapodások kivívására, ha­nem „egyoldalú engedményeket” adna a Szovjetuniónak. Dos Santos nyilatkozata LUANDA Az Angolában állomásozó kubai erők harcba vetésének döntő szerepe volt abban, hogy Pretoria a tárgyaló- asztalhoz kényszerült - jelentette ki az MPLA-Munkapárt alapszervezeteinek • érv ■■.élőivel találkozva Jósé Eduardo >-, a pártelnöke, államfő. T..\:tly. amikor az országba betört dél-afrikai erők fokozták harci tevé­kenységüket, a luandai kormány kéré­sére Angolában állomásozó kubai egy­ségeket ha korlátozott mértékben is be kellett vetni a küzdelembe. Ez a bevetés melynek helyszíne a Cuan- do-Cubango tartománybeli Cuito Cua- navale volt — vezetett azután az erővi­szonyok megváltozásához és a Lon­donban, Kairóban, New Yorkban, majd Genfben lefolytatott tárgyalások­hoz. — mutatott rá Dos Santos. JORDÁN—PALESZTIN KAPCSOLATOK: Oldás és kötés A Palesztinái Felszabadítási Szervezet kitart a Jordániával létrehozandó konfö- < deráció gondolata mellett; e konföderáció létrehozása az önálló palesztin állam létrejötte után lenne esedékes. Ez derül ki abból a PFSZ-közleményből, amelyet a szervezet vasárnap, a háromnapos palesztin—jordániai megbeszélésekről adott ki. A közlemény szerint Jordánia vállalta, hogy a jövőben is érvényben tartja az izraeli megszállás alatt álló Ciszjordánia palesztin lakosainak jordániai útlevelét, változatlanul kézben tartja e terület oktatásügyét, és nyitva hagyja a Jordán- folyón átívelő hidakat országa és a folyó nyugati partvidéke között. A PFSZ magas szintű tisztségviselőkből álló küldöttséget menesztett a hét végén Ammanba, élén Mohamed Abbasszal, a vb tagjával, hogy tisztázzák azt az új helyzetet, amelyet Husszein jordániai király két héttel ezelőtt kihirdetett döntése teremtett. Mint ismeretes, az uralkodó lemondott a Jordán-folyó nyugati partvi­déke feletti felségjogáról, és a PFSZ-re ruházta a teljes felelősséget a terület további sorsáért. (1948 és 1967 között Husszein, illetve elődei kormányozták Ciszjordániát.) A döntés bejelentésekor nem volt teljesen világos, hogy milyen mértékben vette le a kezét Amman a megszállt területekről. A palesztin delegáció feltehetőleg éppen ebben kívánt világos helyzetet teremteni, magával az uralkodó­val és Zaid ar-Rifai miniszterelnökkel tárgyalt ezekről a kérdésekről. Husszein király szóban forgó döntése óta ez volt az első magas szintű megbeszélés a palesztin szervezet és az arab királyság között. Elbűcsúztatták a magyar ENSZ-katonákat Grósz Károly fogadta Josef Stockot Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke hétfőn az Országházban fogad­ta Josef Stockot, az alsó-szászországi tartományi parlament keresztényde­mokrata (CDU) frakciójának vezetőjét. A szívélyes légkörű megbeszélésen jelen volt Hans Alfred Steger, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Az alsó-szászországi tartományi parlament kereszténydemokrata (CDU) frakciójának hazánkban tartózkodó küldöttségét hétfőn fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter is. A kötetlen légkörű találkozón a magyar gazdaság helyzetére és a kor­mányzati elképzelésekre vonatkozó kérdések megbeszélésén túl a tarto­mány és hazánk közötti kapcsolatok fejlesztésének konkrét feltételeivel, módszereivel foglalkoztak. Egyetértettek abban, hogy adottak a feltételek a kereskedelmi forgalom és az együttműködés felzárkóztatására a Magyar- országgal szorosabb kapcsolatban álló NSZK-tartományok szintjére. En­nek fő eszköze a minél szélesebb, közvetlen vállalati kapcsolatok létrehozá­sa, fejlesztése, amit a kormányszervek saját eszközeikkel és lehetőségeik kihasználásával támogatnak. Josef Stock a délutáni órákban sajtóértekezleten találkozott az újság­írókkal az Atrium Hyatt Szállóban. Elöljáróban leszögezte: Magyarország és Alsó-Szászország kapcsolatait úgy kell fejleszteni, hogy az segítse keres­kedelmük kiegyensúlyozottabbá tételét. A Grósz Károllyal és Marjai Józseffel folytatott megbeszélésekről el­mondta: megállapodtak abban, hogy az alsó-szászországi parlament CDU-frakciója közreműködik annak az NSZK-beli menedzserképzésnek a megszervezésében, amelyben még tavaly ősszel egyezett meg a magyar kormánnyal Ernst Albrecht alsó-szászországi miniszterelnök. Ennek kere­tében az első lépésben mintegy tíz, magasan képzett magyar szakember fél évig tanulmányozná az alsó-szászországi vállalatok működését, többek között a Volkswagennél, a Salzgitter Ag-nál, a Karman Ag-nál, a Carl- Duisburg-Gesellschafttal együttműködésben. A tartományi intézmények szívesen közreműködnének magyarországi menedzserképzésben is. A parlamenti frakcióvezető kijelentette: az alsó-szászországi vállalatok bővíteni kívánják kapcsolataikat vegyes vállalatok formájában is a magyar cégekkel, s erre elsősorban a magyar idegenforgalomban, a közlekedési infrastruktúra fejlesztésében, a szennyvíztisztításban, a biotechnológiában és a mikroelektronikában látnak lehetőséget. Az együttműködés fejleszté­sét azonban nehezíti a gazdasági rendszerek különbözősége és — mint mondta — a magyarországi engedélyezések körüli bürokrácia. A nap folyamán a küldöttség tagjai állami és társadalmi szervek képvise­lőivel találkoztak, tájékozódtak a magyar és az alsó-szászországi együtt­működés lehetőségeiről. (MTI) Feszített munka, szervezeti korszerűsítés az Április 4. Gépipari Műveknél Ünnepélyes külsőségek között bú­csúztatták el hétfőn a Magyar Néphad­sereg Művelődési Házában azt a 15 magyar katonatisztből álló egységet, amely augusztus 20-ától részt vesz az ENSZ iraki—iráni katonai megfigyelő- csoportjában. Kárpáti Ferenc vezérezredes honvé­delmi miniszter a katonatisztek és hoz­zátartozóik előtt mondott beszédében emlékeztetett arra, hogy a magyar kato­nák 23 másik ország képviselőivel együtt ellenőrzik majd a tűzszünet vég­rehajtását. Megtisztelő feladatot vállal­nak azzal, hogy hozzájárulnak a csak­nem nyolc éve dúló, pusztító és céltalan háború befejezéséhez, amit a haladó gondolkodású emberek hosszú ideje várnak. A miniszter kifejezte reményét, hogy az ENSZ-katonák jelenlétével, a tűzszünet révén ténylegesen létrejöhet a fegyvernyugvás, s ez elvezethet a két nép, a két ország közötti békeszerződés­hez. Rámutatott: a magyar kormány mindig azon fáradozott, hogy előmoz­dítsa, elősegítse a térség békéjét. Ki­emelte: büszkeségre ad okot, hogy ha­zánk ilyen megbízatást kapott a világ- szervezettől. A miniszter ezután arról szólt, hogy bár a felkészülésre kevés idő volt, a katonák minden fontos tudniva­lóval megismerkedtek, a feladat magas színvonalú ellátására képesek lesznek. A Magyar Néphadsereg vezetői bíznak a katonatisztek felelősségérzetében s abban, hogy minden esetben meggon­doltan, felelősen, körültekintően végzik majd a rájuk bízott munkát. Hazánk­nak érdeke, hogy a magyar katonák jól lássák el feladatukat, méltóan képvisel­jék a Magyar Népköztársaságot és had­seregünket, öregbítsék jó hírnevünket. A miniszter szólt arról, hogy az ittho­niak figyelemmel kísérik a katonatisz­tek kinti tevékenységét, s ígérte: min­denben segítik hozzátartozóikat. Kár­páti Ferenc végezetül sok sikert kívánt a katonáknak. A katonatisztek parancsnoka, For­gács László alezredes válaszában meg­köszönte a kormány, illetve elöljáróik bizalmát. A feladat azért is felemelő — mondta —, mert először képviselhetik a Magyar Néphadsereget ENSZ-katona- ként, katonai megfigyelő csoportban. Társai nevében ígéretet tett arra, hogy — az ENSZ előírásainak megfelelően — minden tőlük telhetőt megtesznek a rájuk bízott feladat maradéktalan vég­rehajtására. Az ünnepséget követő fogadáson Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes rövid pohárköszöntőjében hangoztat­ta, hogy a magyar katonatisztek élvezik az ország közvéleményének bizalmát, rokonszenvét. Kifejezte reményét, hogy a tűzszünetet békemegállapodás követi, majd arról szólt: hazánk továbbra is ki­egyensúlyozott politikai, gazdasági kapcsolatokra törekszik mindkét or­szággal. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a katonatisztek egyszersmind dip­lomaták is, a közös ENSZ-csoportban így fogják számon tartani őket. * * * A Magyar Néphadsereg Művelődési Házában bemutatták a katonák felsze­relését. Egy-egy katonatiszt négy bő­röndöt visz magával: úticsomagjukban hat napra elegendő hideg élelem van. Ruhatárukat az ENSZ kérése szerint a különböző éghajlati-időjárási viszo­nyoknak megfelelően állították össze, s van benne egyebek között vegyvédelmi felszerelés és alapvető gyógyszer. Egy- egy felszerelés értéke 60 ezer forint. A katonatisztek kedden a délelőtti órákban kelnek útra. (MTI) események sorokban PEKING Norodom Szihanuk herceg, a kambodzsai kormányellenes koalí­ció tényleges vezetője hétfőn, nyolc­napos japáni látogatását befejezve, Tokióból Pekingbe utazott — je­lentette az AFP francia hírügynök­ség. BUDAPEST A Központi Fizikai Kutató Inté­zet Tőigazgatójának, Szabó Ferenc akadémikusnak meghívására au­gusztus 9—15. között hazánkba lá­togatott Roald Szaggyejev akadé­mikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Űrkutatási Intézetének igazgatója. Szaggyejev akadémi­kust fogadta Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára és Márta Fe­renc, a Magyar Tudományos Aka­démia alelnöke, az Interkozmosz Tanács elnöke. A megbeszéléseken megvitatták az űrkutatás jelenlegi és távlati feladataival kapcsolatos együttműködést. Véleményt cserél­tek továbbá a tudomány szerepéről mai világunkban és a peresztrojka tudományos életet érintő kérdései­ről. (MTI) MODENA Gyászol az autósvilág: 90 eszten­dős korában otthonában elhunyt Enzo Ferrari, az egykori híres konstruktőr, a nevét viselő olasz Forma—1-es versenyistálló csapat* vezetője. Enzo Ferrari 1898. február 18-án született Modenában. Az autó­sporttal 10 éves korában jegyezte el magát, amikor édesapja elvitte egy bolognai utcai versenyre. Az első világháború végén már „tesztpiló­taként” dolgozott, majd 1919-ben egy olasz gyártmányú kocsi volán­jánál versenyzőként részt vett élete első autósviadalán. A következő esztendőben az Alfa Rómeóhoz, a legnépszerűbb itáliai együtteshez került. Elsősikerét 1923-ban érte el, majd 13 évig tartó pályafutása so­rán további 46 alkalommal lett győztes. Ám Ferrarit jobban érdekelte az autók tervezése, építése, mint a ver­senyzés. 1929-ben Modenában lét­rehozta a Scuderia Ferrari nevű versenyistállót, amely az Alfa Ro­meo szolgálatában állt. Első kocsi­ja, az Alfa 158 két világbajnoki cí­met szerzett, megtörve ezzel a Mer­cedes és más autógyárak uralmát. Csapata 1947-ben Rómában aratta első Grand Prix-győzelmét, majd 1950-től, a kezdettől bekap­csolódtak a Forma—1-es világbaj­noki viadalokba. Az eddigi 39 sze­zon alatt egyetlen évben sem ma­radtak távol a küzdelmektől. A Ferrari 93 Forma—1-es fu­tamgyőzelmet ért el az évek során: az első az argentin Jósé Froilan Gonzalez 1951-ben Silverstone- ban, az utolsót az osztrák Gerhard Berger tavaly év végén, Ausztráliá­ban. (Folytatás az 1. oldalról) kisebb szervezeteket kívánnak létre­hozni, amelyek rugalmasabban kap­csolódnak a piachoz és kereteiken belül jobban érvényesül a dolgozók érdekelt­sége. A vállalati tanács elé került előter­jesztés több lépcsőben alakult ki, a vál­lalat szinte minden szakemberének vé­leményét, észrevételeit összegezték benne, s egyelőre nem tekinthető végle­gesnek. A gyár egyik, szervezéssel fog­lalkozó leányvállalata egy érdekes — és az előterjesztés készítésében igen hasz­nosnak bizonyult — felmérést készített a gyár kiskunfélegyházi dolgozóinak megelégedettségéről. A megkérdezett dolgozók egyértelműen rossznak ítél­ték a munkafolyamatok szervezetlen­ségét, a meglévő eszközök kihasználat­lanságát. Ami végeredményben azt bi­zonyítja, hogy házon belül is van még mit tenni az eredmények növeléséért. A vt-tagok hozzászólásai arról ta­núskodtak, hogy az előterjesztésen akad változtatni való. A tervek szerint a vállalati tanács idén novemberi ülé­sén határoz majd arról, milyen legyen az Április 4. Gépipari Művek új szerve­zeti felépítése. M. Á. ENSZ-csapatok a tűzfészkekben Kck sisakosok — így nevezik őket, s a világnak egyre több olyan tája van, ahol nemcsak újsághirekből ismer­tek, hanem nagyon is hozzátartoznak a mindennapok­hoz. Csodát persze ma már senki nem vár tőlük. A törté­nelem bebizonyította: háborúkat megakadályozni nem tudnak, mégha sokszor teljesítik is kényes feladatukat. Értelemszerűen tűzfészkekben bukkannak fel, igaz, olyankor, amikor a szembenálló felek elkeseredett csatá­rozások után végre belátják, hogy elengedhetetlen a bé­kés rendezés. Éppen ez a feladatuk: konfliktusokat elsimítani, már megkötött békemegállapodások betartása felett őrködni, farkasszemet néző, ugrásra, sőt lövésre kész fegyveresek közé állni ütközőként, fegyvertelenül. Önmagában sem könnyű e feladat, s gyakran tovább nehezíti, hogy az érintett kormányok súlyos vádakkal illetik magát az intézményt, kétségbe vonva a pártatlanságot. Az iraki—iráni konfliktus térségébe küldendő új ENSZ-kontingensről hozott döntés, nemkülönben a ma­gyar' részvétel nyomán megkülönböztetett figyelem irá­nyul e különös hadtestre. „Az ENSZ békefenntartó tevé­kenysége” kitétel tulajdonképpen nem szerepel a szerve­zet alapokmányában. Még sincs összeférhetetlenség a nemzetközi joggal, hiszen az ENSZ eredeti fő célkitűzése önmagában is a béke fenntartása. Ez utóbbi tekintetében teljes az egyetértés a tagállamok között, s ezzel magya­rázható, hogy a konkrét békefenntartó hadműveletek sem váltanak ki ellenérzést. Irányulhatnak ezek a béke és biztonság megóvására; olyan helyzetek tisztázására, amelyek nemzetek közötti kapcsolatokat érintenek; vagy a békét veszélyeztető, sőt, megsértő viszályok elsimítására, fegyveres konfliktusok csillapítására. Az akciók kétirányúak lehetnek. Küldhet az ENSZ az érintett térségbe megfigyelőket, akik már meglévő megál­lapodások betartását ellenőrzik, vagy ennél nagyobb ha­táskörrel békefenntartó erőket. Az akcióra valamelyik ENSZ-tagú Ham. vagy maga a főtitkár tesz javaslatot, amennyiben a konfliktusban érintett felek mindegyike egyetért azzal. Másik feltétel, hogy a Biztonsági Tanács­ban legalább kilencen szavazzanak a javaslatra; az öt tagállam bármelyikének „nem” szavazata eleve meghiú­sítja az akciót. A harmadik feltétel, hogy a tagállamok önkéntes jelentkezőiből összeálljon a szükséges csapat­kontingens. Lőfegyvert a kék sisakosok csak közvetlen életveszély esetén használhatnak, mellesleg: felszerelésük csakis könnyű fegyvereket foglal magában. Ha azt mondják, ENSZ-csapatok. az újságolvasó többnyire a Közel-Keletre gondol. Igaz, amióta 1948- ban az ENSZ fegyverszüneti ellenőrző szervezete (UNT- SO) megalakult, szinte egyfolytában akad feladat ebben a térségben. 1956 és 1967 között — mindkét évszám egy-egy háborút jelez Gáza volt a főhadiszállás. Elő­ször az ellenségeskedések beszüntetését voltak hivatva elősegíteni; később a fegyverszüneti vonal mentén jár- őröztek. A létszám olyan 6 ezer fő körül volt; s kétezerrel is több, amikor az 1973-as háború utánfUNEF ti) néven a Szuezi-csatorna övezetében és a Sínai-félszigeten az egyiptomi--izraeli csapatszétválasztást vigyázták. Ké­sőbb az 1974—75-ös megállapodások nyomán végrehaj­tott csapatkivonások is az ő felügyeletük mellett mentek végbe. Talán a legtöbb hír a Libanonban áilomásozókról szól: finnek, svédek, írek, lengyelek, osztrákok, franciák — ám e megbízatás nyomán nemzetiségük másodlagossá válik, ők az UNIFIL katonái. A békefenntartó erők megbízatása mindig fél évre szól; s a libanoni helyzet kuszaságát jelzi, hogy bizton lehet számítani a hosszabbí­tásra. Ide, Libanonba mellesleg az első kontingens még 1958- ban érkezett, UNOGIL-nek hívták, és a polgárháború, majd az amerikai partraszállás tette szükségessé küldeté­süket. Később annyi minden egyéb feladat jutott: szem­mel tartani a libanoni - szíriai határ mentén az illegális ember- és fegyvercsempészetet, majd az ország déli részén a palesztin—izraeli csatározásokat megakadályozni, az érvényes ENSZ-határozatok betartatása, belvillongások, és ki tudja, még mi minden került a nem veszélytelen feladatok listájára. Ott voltak 1962-ben Jemenben, amikor a polgárhábo­rú és a külföldi beavatkozás tette szükségessé jelenlétüket — igaz, alig 189 volt ekkor a létszám. Nem így Kongó­ban: 1960-ban a leopoldville-i (ma Kinshasa) főhadiszál­láshoz 20 ezren tartoztak. Persze a tét sem volt csekély: a belga csapatok, sőt, minden külföldi zsoldos kivonása, a polgárháború megakadályozása, a fekete-afrikai or­szág békés kibontakozásának biztosítása. A felsorolás hosszan folytatható lenne, latin-amerikai országokkal (talán a legkézenfekvőbb Dominika, ahol 1965. május és 1966. október között játszottak igen fon­tos szerepet). A múlt felidézése annyiban indokolt, hogy a tapasztalatok alapján ragaszkodik az ENSZ ma is, súlyos anyagi nehézségei ellenére is a kék sisakosokhoz. Az iraki—iráni csatatérről talán nemsokára már tényleg múlt időben beszélhetünk; s ha ez így lesz, abban szerepe van az ENSZ-nek elméleti síkon épp úgy. mint a gyakor­latban. fegyvertelen békekatonái révén. A szabadstrandokon tisztább a víz (Folytatás az 1. oldalról) tokban és üzemi konyhákban találták. Eddig 19 a szabálysértési intézkedések száma,' a pénzbüntetések összege pedig 30 ezer 900 forint. Az ellenőrzött élelmiszer- és vegyes­boltokat leginkább a rendetlenség és a tisztaság hiánya jellemezte. Több eset­ben a hűtők belsejének állapotát is elfo­gadhatatlannak találták. Néhány üz­letben a tej és a tejtermékek hűtéséről nem gondoskodtak, Kiskunfélegyhá­zán és környékén a boltok 80 százalé­kában hiányoztak a tejárusításhoz szükséges hűtővitrinek. Egyéb tárolási hibákat is felfedeztek. Gyakran talál­ták például a mélyhűtőkben a fagyasz­tott csirke és a mirelit zöldségféle kö­zött a jégkrémet. Nemegyszer akadtak lejárt szavatosságú tejtermékre és gon­datlanul tárolt, fertőzés veszélyének ki­tett felvágottra. Egyes italboltok állapota is siralmas­nak mutatkozott. Baja területén kettőt be is zárattak a vécék használhatatlan­sága és a nem megfelelő takarítás mi­att. A poharak tisztasága sem volt elfo­gadható. Az egyik italboltban még a poharak fertőtlenítőszeres mosogatá­sáról szóló rendelkezést sem ismerték. Az ellenőrzések során rendetlenséget és piszkot nemcsak az élelmezési egysé­gen belül tapasztaltak, hanem annak külső környezetében is. A talált hibák kijavítására minden esetben felszólították az egység dolgo­zóit, s helyszíni bírságolással büntet­tek. A hiányosságok megszüntetése csak az ellenőrzésektől természetesen nem várható. Minőségi változást elsősor­ban a megfelelő feltételek megteremté­se hozhat. B. M. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT MEGFOJTOTTA GYERMEKEIT A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság emberölés bűntette elkövetésének alapos gyanúja miatt eljárást indított Szabó Lajosné 33 éves tanárnő, dabasi lakos ellen, aki hétfőn lakásukon megfojtotta gyermekeit, a hétéves Mátét és a nyolc hónapos ikreket, Anettet és Adriennt. Szabóné egy pengével öngyilkosságot kísérelt meg, amitől könnyű sérülést szenvedett. A rendőrség a gyanúsítottat őrizetbe vette. (MTI) ELISMERT VALLÁSFELEKEZET A MAGYAR ISZLÁM KÖZÖSSÉG Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény értelmében 1988. augusztus 15-ei hatállyal törvényesen elismert vallásfele­kezetté nyilvánította a Magyar Iszlám Közösséget. A bemutatott szervezeti sza­bályzatukban kinyilvánították, hogy az alkotmánynak és a törvényes jogszabá­lyoknak megfelelően kívánnak működni Magyarországon.

Next

/
Thumbnails
Contents