Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-16 / 195. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 195. szám Ára! 1,80 Ft 1988. augusztus 16., kedd VESZTESÉGES FÉLÉV l TÁN Feszített munka, szervezeti korszerűsítés az Április 4. Gépipari Műveknél Tíz éve nem volt rá példa, hogy félév­kor ilyen eredménnyel kelljen szembe­néznünk — mondotta Szabó Lajos a kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek vezérigazgatója a gyár vállalati tanácsának tegnapi ülésén. Az ered­mény kifejezés ezúttal inkább vesztesé­get takar, a félévi mérleg veszteségro­vata ugyanis 15 millió forintot mutat. Ez az összeg az azóta eltelt másfél hó­nap alatt ugyan csökkent, a prosperáló vállalatként nyilvántartott Á4GM azonban változatlanul nehéz helyzet­ben van. Szabó Lajos vezérigazgató szóbeli előterjesztésében az eredmény draszti­kus csökkenésének több okát is felso­rolta. Az okok egy része ismerős, hi­szen vállalataink szinte kivétel nélkül ezekkel küzdenek, s közülük legfőkép­pen az állami elvonások túlzott mérté­két fájlalják. A vállalat a féléves terve­zett árbevételtől 80-90 millió forinttal maradt el június végéig. Mint Szabó Lajos kiemelte, ha nemcsak a puszta számokat tekinti, hanem a megválto­zott körülményeket is (értve ezen a sza­bályozók szigorodását, az árváltozáso­kat, az adóreform vállalatokra neheze­dő terheit), akkor elmondhatja, hogy a vállalati kollektíva semmivel sem dol­gozott kevesebbet, mint tavaly. Termelési, tervezési okai is vannak az eredménytelenségnek. A vállalat tő­kés importja 30 százalékkal nőtt a ta­valyihoz képest, ugyanakkor olyan, munkaigényes termékeket állítottak elő, amelyek árbevételhozama ala­csony. A tőkés export lekötötte a kapa­citás nagy részét, aminek következté­ben a jelentős bevételt hozó szocialista szállításokkal a gyár elmaradt. Válto­zatlanul gondot okozott az alapanyag­ellátás. A szocialista export adója, illet­ve a bevételek elvonása ugyancsak emelkedett az idén. A vezérigazgató és a vállalati tanács tagjai is úgy ítélték: a gazdálkodó szervezetek mozgástere egyáltalán nem nőtt, továbbra is szabá­lyozókkal, adminisztratív rendeletek­kel gúzsba kötve próbálnak gazdasá­gosabban termelni. A harmadik negyedév közepére — mondotta az igazgató — a gyár egyen­súlyba kerül, és ha nehezen, feszítetten is, de teljesíteni tudják az ez évi, mint- egy egymilliárd forintos árbevételi ter­vet. A gazdálkodási feltételek jövőre sem lesznek könnyebbek, így a vállalati tanácsnak a kiskunfélegyházi gyárban is döntenie kell: hosszú távra alakít­ják-e ki stratégiájukat, vagy évről évre, tűzoltó munkával próbálnak úrrá lenni gondjaikon. A hosszú távú elképzelések kialakí­tását szolgálja a vt-ülcsen megvitatott másik téma, a vállalati szervezet kor­szerűsítése. Alkalmazkodni kell a meg­változott körülményekhez — hangsú­lyozta a vezérigazgató —, míg az utób­bi években a vertikális kapcsolatokat fejlesztették (leányvállalatokat alapí­tottak), addig kissé háttérbe szorultak a horizontális kapcsolatok. Vállalaton belüli önálló egységeket, csoportokat, (Folytatás a 2. oldalon) SZÓ VJET KORMÁNYNYILA TKOZ A T AFGANISZTÁNRÓL Pakisztán nem tartja be genfi kötelezettségeit A szovjet kormány határozottan leszögezi, hogy tűrhetetlenné vált az az obst- rukciós magatartás, amelyet Pakisztán az afganisztáni rendezésről kötött genfi megállapodásokkal kapcsolatban tanúsít. Ha ez folytatódik, a Szovjetunió fenn­tartja magának a jogot, hogy a helyzet diktálta intézkedéseket tegyen — állapítja meg a szovjet kormány hétfői nyilatkozata. A dokumentumot a genfi megállapo­dások óta eltelt három hónap, s a szovjet csapatkivonás első felének befejezése kapcsán tették közzé. A Sovjetunió, mint a genfi megállapodáscsomag egyik garantálója, mindent elkövet, hogy kötelezettségeit pontosan teljesítse. Ezt mutatja, hogy augusztus 15-ére, a genfi megállapodásoknak megfelelően, a szovjet csapatok fele hazatért Afganisztánból. Moszkva tiszteletben tartja a be nem avatkozással kapcsolatos előírásokat is. Ugyanezzel a jóakarattal tevékenykedik Afganisztán. Kabult nem érheti szem­rehányás azért, hogy nem használja ki a belső rendezés számára Genf által nyújtott lehetőségeket. Elegendő megemlíteni olyan eseményeket, mint az új kormány megalakulása, amelyekben tisztán látszanak a koalíciós tendenciák — mutat rá a dokumentum. Bővül a koalíciós hatalmi szervek helyi hálózata, sok helyütt eddigi ellenzékiek kapták a kormányzói posztot, vagy olyanok, akik fontos tisztségeket töltöttek be a régi rezsimekben. Az afgán vezetés politikai platformja a pluralizmuson, az ANDP-nek a hatalmi monopóliumról való lemondásán és kompromisszumos készségén alapul. Ha ez válaszra talál, széles alapokon álló koalíciós kormány megalakulásához vezethet és véget vethet a vérontásnak — állapítja meg a doku­mentum. ^ A szovjet vezetés sajnos kénytelen megállapítani, hogy a rendezés jóval előbbre tarthatna, ha Pakisztán ugyanilyen felelősségteljesen hajtaná végre Genfben vál­lalt kötelezettségeit. Az afgán helyzet rendezésének egyik legfontosabb kérdése az afgán belügyekbe való beavatkozás megszüntetése. A genfi megállapodások után három hónappal azonban nemhogy nem szűnt meg, de jelentősen erősödött a beavatkozás. Folyta­tódik a kézi és nehézfegyverek szállítása Pakisztánból Afganisztánba, fegyveres csapatok, külföldi instruktorok érkeznek az országba. Ha Pakisztán továbbra is a szovjet csapatok kivonására próbálja leszűkiteni a genfi megállapodásokat és figyelmen kívül hagyja saját kötelezettségeit, akkor ez kedvezőtlen következményekkel járhat az afgán rendezés szempontjából. Ha ez így folytatódik, a Szovjetunió fenntartja magának azt a jogot, hogy a helyzet diktálta intézkedéseket tegyen. A Szovjetunió a maga részéről továbbra is mindent megtesz. Az afganisztáni rendezés sikere azonban nagyban függ a genfi megállapodások összes résztvevőjé­nek és a rendezésbe bevont erőknek a politikai elszántságától — szögezi le végül a szovjet kormánynyilatkozat. TERMELÉS, FELHALMOZÁS, FOGYASZTÁS A KSH jelentése kilenc ér népgazdasági folyamatairól A Központi Statisztikai Hivatalban elkészült az a jelentés, amely a gazda­ságpolitikai irányváltás éve — 1979 — óta eltelt időszak főbb népgazdasági folyamatait elemzi. Áz elmúlt kilenc évet a gazdaságpoli­tikai törekvések, ezek eszközrendszere, és az elért eredmények alapján három szakaszra — az 1979—81, az 1982 84, valamint az 1985—87 közötti idősza­kokra bontották. A fő figyelmet az 1985—87 között lezajlott folyamatok­ra, és ezen belül is kiemelten az 1987-es évre irányították. Az egyes szakaszok főbb jellemzői a következők: az 1979—1981 közötti időszakban az 1978. novemberi MSZMP KB „pályamódosító” határo­zata nyomán megkezdődött a külgaz­dasági egyensúly javítása. A dollár­elszámolású adósságállomány öt év óta tartó gyors növekedése megállt. A nagymértékű javulásban azonban meghatározó szerepe volt az előző évek során felhalmozódott tartalékoknak, ezek kimerülése után a javulás lelassult. Az export tervezett gyors növelése csak 1979-ben valósult meg, a következő két évben a növekedés fékeződött. Az egyensúlyjavítás alapvető eszköze az importkorlátozás volt. Ez 1981-ben, a középtávú tervidőszak első évében eny­hült, ami azonnal a behozatal növeke­dését eredményezte. Ebben az időszakban az éves tervek viszonylag dinamikusabb, összességé­ben 10 százalékos gazdasági növeke­dést irányoztak elő, abban a remény­ben, hogy a nagyobb fejlődés megte­remti az egyensúlyjavítás forrását, és így a belföldi felhasználásnak csak kis­mértékű visszafogására lesz szükség. Három év alatt azonban a gazdasági növekedés ténylegesen alig haladta meg a négy százalékot. A növekedésen belül a konvertibilis export bővülése kétszer olyan gyors volt, mint a rubel­elszámolásúé (24, illetve 12 százalék). A belföldi felhasználás is eltért a terve­zettől, 1 százalékos növekedés helyett 3 százalékos csökkenés következett be. Ezen belül a fogyasztás ekkor még elég jelentősen, 6 százalékkal növekedett — miközben a második olajárrobba­nás okozta recesszió miatt a fejlett tő­kés országok döntő többségében csök­kent a személyes fogyasztás. Magyar- országon az egyensúlyjavitás kizáróla­gos eszköze a felhalmozás csökkentése volt, ez három év alátt 21 százalékkal esett vissza. Felhalmozási hányadunk 1981-ben azonban még így is maga­sabb volt, mint a fejlett tőkés országok­ban, viszont az európai KGST-orszá- gok között már a legalacsonyabb lett. A gazdaság pénzügyi helyzetére az 1980. évi árreform nyomta rá bélyegét. A vállalatok jövedelmét alapvetően az áremelkedésekből származó inflációs árnyereség határozta meg, a külgazda­sági egyensúly stabilizálása ugyanak­kor szigorú vásárlóerő-szabályozást követelt meg. Ezért kellett állandóan változtatni a szabályozókat, ami csak részleges eredményeket hozott, -viszont számos kedvezőtlen következménnyel járt. Az 1982—1984-es időszakban a gaz­daságirányítás központi kérdésévé az ország fizetőképességének megőrzése vált, s ennek érdekében tovább folyta­tódott a restrikció. A megtett intézke­dések a külső egyensúly javulásában látványos eredményeket hoztak. 1983 —1984-ben olyan mértékű konvertibi­lis elszámolású külkereskedelmi aktí­vumot sikerült elérni, ami az áruforgal­mon kivüli fizetések pozitív egyenlegé­vel együtt elegendő volt a korábban felvett hitelek állandóan emelkedő ka­matterheinek fedezésére, valamint az adósságállomány szerény mértékű csökkentésére is. Az egyensúlyjavulás azonban a struktúra átalakulása, a ha­tékonyság növekedése helyett ismét el­sősorban az import 1982. évi jelentős csökkentéséből és 1983—84. évi szinten tartásából adódott, az export növeke­désének üteme — a támogatások foko­zása ellenére — az 1980—81 -es évekhez képest alig változott. Az import mér­séklése az energiahordozókon kívül leginkább a gépek és berendezések be­hozatalát érintette. A változatlan ösz- szetételű konvertibilis export erőlteté­se, a korszerű technika importjának visszafogása elmélyitette a gazdaság strukturális feszültségeit. Ebben az időszakban az éves tervek mind a gazdaságnövekedésben, mind a belföldi felhasználásban alacsonyabb ütemet irányoztak elő (a három év alatt összesen 5, illetve 4 százalékot), a tény­leges ütemek ennél valamivel nagyob­bak lettek (6, illetve 2 százalék). Ä nö­vekedésben a rubelelszámolású export szerepe megnőtt, összességében megha­ladta a nem rubelelszámolású export növekedési ütemét is. A belföldi fel- használáson belül a felhalmozás újabb 13 százalékkal alacsonyabb, míg a fo­gyasztás 3 százalékkal magasabb lett, így a termelésből fogyasztásra kerülő hányad is csökkent. Á felhalmozáson belül ezekben az években az import- korlátozás függvényeként elsősorban a készletfelhalmozás esett vissza. Felhal­mozási hányadunk a fejlett tőkés or­szágok átlagos szintjére csökkent. Az anyagi ágazatokban gazdálko­dók árukibocsátása 25 százalékkal nö­vekedett, de ennek kétharmad része az árak emelkedéséből származott. A fel­használt anyagok áremelkedése meg­egyezett a kibocsátás árindexével, vagyis a többletköltséget a termelők teljes egészében továbbhárították ára­ikban, s ez még a bérek és a tiszta jövedelem jelentős növelését is lehetővé tette. Az 1985—87 közötti időszak legfőbb jellemzője, hogy a gazdaságban nem következett be az a pozitív fordulat, amivel az MSZMP XIII. kongresszusa, illetve ennek nyomán a VII. ötéves terv számolt. A termékkibocsátás jóval ki­sebb mértékben növekedett, mint a fel- használás. Konvertibilis adósságállo­mányunk több mint kétszeresére nőtt, áruforgalmunk egyenlege ismét pasz- szíwá vált. Exportunk a három év so­rán mindössze 5 százalékkal bővült, míg importunk növekedése megközelí­tette a 20 százalékot. Az 1985—87-es időszakon belül 1987-ben bekövetkezett a gazdaság élénkülése, a bruttó hazai termék növe­kedési üteme 3,4 százalékos volt. A di­namikus növekedés azonban több ne­gatív következménnyel járt együtt. A bruttó hazai termék (GDP) előző évhez mért többlete folyóáron 135 mil­liárd forint volt. Ennek kétharmad ré­szét — 90 milliárd forintot — elvitte a fogyasztás növekménye. További 36 milliárd forintot kötött le a felhalmo­zási többlet, mindössze 9 milliárd fo­rintjutott a belföldi források növekmé­nyéből az egyensúly javítására. Ez az összeg lényegesen kisebb, mint ameny- nyire a külföldi adósságterhek fedezé­séhez szükség lett volna. A kereskedelmi bankok megalakulá­sával nagyobb teret kaptak a gazdaság- irányításban a pénzügyi elemek. A kez­deti nehézségek, a megfelelő ismeretek és tapasztalatok hiánya miatt a pénz­intézetek még nem voltak képesek a jövedelmek szabályozásában az elvárt szerepet betölteni. A vállalati eredmények 1987-ben — pénzintézetek nélkül — 18,9 száza­lékkal nőttek a magas bérkiáramlás el­lenére is. A vállalatok jövedelemnövekményé­nek több mint 70 százaléka 1987-ben is áremelkedésből származott, ebben az évben a vállalati jövedelmek 65,3 szá­zalékát vonta el az állami költségvetés az 1986. évi 61,3 százalékkal szemben. (MTI) • Wolter Mihály és Nagy Jó­zsef tárcsát cserél — ez is hozzá­tartozik a leendő cukorrépaföl­dön végzett munkához. • Sorban állnak a teherautók, hogy a szerves trágya mielőbb kikerüljön a földekre. (Kép és szöveg: Straszer András) IRAK—IRÁN TŰZSZÜNET ELŐTT Javaslat hadifogoly­cserére Irán elfogadja az ENSZ-főtitkár- nak azt a javaslatát, hogy a tűzszü­net érvénybe lépését (augusztus 20- át) követő három hónapon belül kicserélje az összes hadifoglyot há­borús ellenfelével, Irakkal. Ezt Mo- hamed-Dzsavad Laridzsani iráni külügyminiszter-helyettes közölte vasárnap az iráni televíziónak adott nyilatkozatában. Ugyanott kijelen­tette: Teherán azért fogadta el a Biztonsági Tanács tűzszüneti hatá­rozatát, mert félő volt, hogy a há­ború az Arab (Perzsa)-öböl egész térségét lángra gyújtja. Szaddám Húszéin iraki elnök azonban azt állította egy vasárnapi beszédében, hogy Irak katonai sikerei képtelen­né tették Iránt a háború folytatásá­ra. Laridzsani iráni külügyminisz­ter-helyettes az említett tv-interjú- ban kitért hazájának a két vezető nagyhatalomhoz fűződő viszonyá­ra is. Azt mondta, hogy moszkvai látogatásán biztosítékot kapott: ha véget ér a háború, bővülni fognak a szovjet iráni kapcsolatok. Az Egyesült Államokkal Teherán mindaddig nem hajlandó a kapcso­latok felújításáról tárgyalni, amíg Washington ellenséges magatartást tanúsít Iránnal szemben — mondta Laridzsani. Az augusztus 20-ától hatályos iraki—iráni tűzszünet tiszteletben tartását 350 fős katonai megfigyelő csoport lesz hivatott ellenőrizni. Ezt az Egyesült Nemzetek Szerve­zete állította össze húsz ország — köztük Magyarország—képviselő­iből. Hírügynökségi jelentések szerint hétfőre várható a török, a finn és a svéd kontingens megérkezése a tér­ségbe. Az osztrák, a dán, a kanadai és az ausztráliai katonai szakértők már a helyszínen vannak. A megfi­gyelő csoport munkáját előkészítő előőrs várhatólag hétfőn fejezi be szemleútját a frontvonalon, ahol azt tanulmányozzák, hogy milyen tárgyi feltételek szükségesek az ENSZ-küldetés teljesítéséhez. Ez­után az előkészítő csoport Teherán­ba utazik. Róbert Runcie canterburyi ér­sek, anglikán egyházfő vasárnap befejezte megbeszéléseit Reza Szaid Mohamedivel, az iráni külügymi­nisztérium képviselőjével. A meg­beszélésekről kiadott közlemény szerint az anglikán egyház feje újó­lag kérte Teheránt, vesse latba „vi­tathatatlan befolyását” a Libanon­ban fogva tartott brit túszok kisza­badítása érdekében. A megbeszélé­sek a közlemény szerint „nyíltak és higgadtak” voltak, és tükrözték brit—iráni viszonyban az utóbbi hetek folyamán bekövetkezett szá­mottevő javulást. Hőségben a földeken • Az erőgé­pek nekivág­nak a 200 hek­táros táblá­nak. A megyében lévő közegészségügyi felügyelőségek az ellenőrzések során megállapították, hogy a strandok vizét és az élelmezés-egészségügyet illetően nincs minden rendben. A nyár folyamán a medencés fürdők és a szabadstrandok vizét 2-3 alkalom­mal vizsgálták. A termálmedencék kö­zül csaknem mind kifogásolható volt, a bakteriális szennyezettség miatt. Leg­inkább a kiskőrösi, amelynek vizében például júliusban a megengedettnek harmincszorosát érte el az összbaktéri- umszám. Ismeretes, hogy a mesterséges fürdőket ivóvíz minőségű vizzel töltik fel, szennyezettségük tehát többnyire a fürdőzőktől származik, akik eseten­ként nem tartják be a higiénés szabá­lyokat. A helyzetet rontja az is, hogy a strandok nem vállalják a fürdővendé­gek létszámának a szabályozását. Na­ponta több százan áztatják magukat egy-egy medencében, ami nem lenne gond, ha mindennap lecserélnék a vi­zet. Ez viszont sok helyen a kút vízho­zama miatt lehetetlen. A szabadstrandokon jobb a helyzet. A nyári vizsgálatok során általában jó • A kecskeméti záportározó vízminősége első osztályú. vízminőséget tapasztaltak, Kunfehértó kivételével, ahol be is tiltották a für­dést. A kecskeméti záportározó ezzel szemben első osztályú víznek minősült. Sok hiányosságot tártak fel az élelme­zés-egészségügy terén folytatott vizsgá­latok. A legtöbb szabálytalanságot a Köjál-ellenőrök az élelmiszerboltok­ban, büfékben, presszókban, italbol- (Folytatás a 2. oldalon) Hőségben, porszáraz földeken folyik a munka megyeszerte. Tarló­hántás, szerves- és műtrágyaszórás, mélyszántás a soron levő tennivaló. — Ez látható a solti határban, az Állampusztai Célgazdaság és a Hartai Erdei Ferenc Termelőszö­vetkezet földjein. 4 KÖJÁL NYÁRI TAPASZTALATAI A szabadstrandokon tisztább a víz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents