Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

I 1988. július 14. • PETŐFI NÉPE « 3 A korszerű általános iskoláért Beszélgetés dr. Kelemen Elemér minisztériumi főosztályvezetővel A négy évvel ezelőtt elfogadott köz­oktatás-fejlesztési program meghatározta a tennivalókat egészen az ezredfordulóig. A Művelődési Minisztérium elemzést készí­tett az általános iskola helyzetéről, átfogó vizsgálatnak vetve alá az intézményt. A na­pokban fejeződött be Baján a Tanítók XXIII. Nyári Akadémiája, melyen a nyitó előadást — amint arról lapunkban hírt ad­tunk —, dr. Kelemen Elemér, az MM alapfo­kú nevelési főosztályának vezetője tartotta az általános iskolai oktatás időszerű kérdése­iről. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy a közoktatási szakembertől néhány kérdésre választ kérjünk. — Milyennek látja az általános iskola je­lenlegi helyzetét? — Bizonyos, hogy ez az intézménytípus egy új történelmi korszak eredménye, mely alapjaiban változtatta meg, s tette demokra­tikussá a művelődéshez vezető utat. Sajnos az általános iskola fennállásának négy évti­zedét végigkísérik a különböző működési za­varok, amelyek gyökere visszanyúlik egészen a 19. század kezdetéig. A mostani évtized elején 1 millió 162 ezer, az elmúlt tanévben pedig 1 millió 300 ezer tanuló látogatta az általános iskolát, azaz a növekedés 12 száza­lékos. A nagyarányú létszámnövekedéssel együtt más igények, például az étkeztetés vagy a napközi is nehezítették a terheket. Súlyos gond a tanteremhiány: a hatvanas években 12 ezer, 1985-ben még mindig 5 ezer teremmel volt kevesebb a kívánatosnál, a szükségtantermek igénybevétele mellett. Tudjuk, hogy az oktatás-nevelés folyamatá­ban az emberi tényező a meghatározó. Nos, az általános iskola állandó munkaerőhiány­nyal küszködik — nemcsak a pedagógus­hiányt értem ez alatt —, még akkor is, ha egyes városokban és környékükön esetleg más tapasztalható. És természetesen nem bé- külhetűnk ki az oktatás korszerű eszközei­nek szűkösségével sem. — Mi a véleménye az iskola belső működési zavarairól, így a maximalizmusról? Baváltak- c az új tantervek? — A második kérdésre adandó válaszom az elsőre vonatkozót is magában foglalja. Az említett tantervek nem eléggé vették figye­lembe az általános iskola alapozó szerepét, a gyermekek életkori sajátosságait, így pél­dául a pszichikai terhelhetőséget. A maxi­malista gyakorlat azután mely egyébként lehetetlenné teszi a pedagógusok törvényben deklarált önállóságának érvényesítését is — háttérbe szorítja az iskola nevelő munkáját. V A tanulmányi eredményeket elemezve azt tapasztaljuk, hogy megnőtt a nagyon jó elő­menetelt tanúsító tanulók száma, de még jobban a lemaradók aránya. — Az alapvető képességekkel kapcsolatos oktatási kérdések tárgyalására Ön külön feje­zetet szentelt az előadásában. Miért? — Azért, mert az általános iskolai képzés legfontosabb célkitűzésének tartom a nyelvi­kommunikációs képességek kellő megalapo­zását. Gondolok itt a beszédre, az olvasára és az írásra, továbbá a matematikai képessé­gekre, köztük a numerikus számolásra, a fel­adatértésre és -értelmezésre, a prob­lémamegoldásra. Építeni csak szilárd alapra lehet a pedagógiában is, ezért az alapképzés­re sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben. — Helyesli-e a készségtantárgyak háttérbe szorulását? — Ellenkezőleg! Azt vallom, hogy — mint a személyiségalakítás nélkülözhetetlen esz­közeinek — vissza kell adnia az ének-zene, a rajz és a testnevelés rangját. Mindannyian mondhatnánk számtalan példát, mi minden­re használják fel némely intézményben az e tárgyakra rendszeresített tanórákat. A kö­vetkezőben át kell gondolni, hogy mit kíván tőlünk az ének-zenei nevelésben a kodályi hagyomány továbbvitelének kötelezettsége. A testi nevelésben igazodni kell a kor valósá­gához, hiszen a mozgásszegény életmód ellen az iskola teheti a legtöbbet. A rajz által „lát­ni” is megtanulnak a gyerekek ... Csak ak­kor léphetünk e téren előre, ha szakítani tu­dunk az oktatás fejlesztésének mennyiségi módjával, és megszüntetjük a szakadékot az óvoda és az általános iskola között a kész­ségtárgyak terén. — Jó néhány változtatást terveznek. Me­lyek ezek? — A környezetismeret a későbbiekben összekapcsolódik a technika B tantárggyal. Miután a gyermek fejlődésében az egyik vá­lasztóvonal a kilencedik, a másik pedig a tizenkettedik-tizenharmadik életév körül van, az alsó és felső tagozat négy-négy tanév­re való felosztása nem illeszkedik a legsze­rencsésebben. Ennek módosítása, az életkor­hoz igazítása célszerű lenne. Vagy például felül kell vizsgálni az egész napos iskola álta­lánossá tételének elhibázott koncepcióját. — Megvannak-e az általános iskola kor­szerűsítésének anyagi feltételei? — A jelen helyzetben a közoktatást kevés­bé érintik a korlátozó gazdasági intézkedé­sek, mint a népgazdaság többi ágazatait. A viszonylag kedvező helyzet ellenére itt is visszaeséssel, a hiányok növekedésével kell számolnunk, ezért az intézmények szakmai önállóságának lényeges vonásaként meg kell teremteni az önállóbb gazdálkodás lehetősé­gét. A szakmai fejlesztési programokat az eddigi elosztási rendszer helyett pályázatok útján szeretnénk megoldani. Nagyon fontos a belső tartalék feltárása. Például a demog­ráfiai hullám levonulása után a felszabaduló eszközöket meg kell tartani az ágazatban, hogy az intézmények szinten tartását, a pe­dagógusok élet- és munkakörülményeinek javítását, a tanulócsoportok létszámának csökkentését szolgálják. — Az általános iskola megújulásának kulcskérdése a pedagógus. Felszámolható-e a pedagógushiány? — A pedagógushiány, a pálya elnői­esedése vagy a képesítés nélküli nevelők irán­ti igény mind egyetlen okra vezethető vissza: a pedagógushivatás presztízsének romlására. Be kell ismernünk, hogy a pálya — a kedve­zőtlen élet- és munkakörülmények miatt — egyáltalán nem vonzó. Ennek ellenére a kö­vetkező években lesz bizonyos javulás. Az alsó tagozatban a tanítóhiány megszűnésére számíthatunk, így ott az álláshelyeket képe­sített nevelők töltik majd be. Gál Zoltán HAJSZA AZ ÉJSZAKÁBAN Sört ivott az ámokfutó AUGUSZTUSTÓL KAPHATÓ LESZ: Fecskendő­készlet cukor­betegeknek A vak és gyengénlátó cukorbetegek is biztonságosan beadhatják maguk­nak a létfontosságú inzulint a Libertás nevű fecskendőkészlet segítségével, amelynek árusítását várhatóan augusz­tusban kezdik meg a budapesti és a vidéki gyógyszertárakban. A Libertás készlet — dr. Máté Ró­bert nek , a Légügyi Igazgatóság Repü­lőegészségügyi Szolgálat szakfőorvosá­nak, valamint Iván Gyula orvosi mű­szerésznek a találmánya — egyszer használható fecskendőket, tűket, „ön­belövő” szerkezetet és a fertőtlenítés­hez sükséges kellékeket tartalmaz. A kívánt inzulinadagot előre beállít­hatják a cukorbetegek. A változtatás mértékéről kattogó hang tájékoztatja az eszköz kezelőjét, s a beállítás mecha­nikusan ugyancsak érzékelhető. E jel­zések segítségével azok a betegek is biz­tonsággal, helyhez és személyhez kö­töttség nélkül használhatják a készülé­ket, akik egyébként látásukkal nem tudják ellenőrizni a felszívott folyadék mennyiségét. Beállítás után a fecsken­dőbe már csak a megfelelő inzulinadag kerül; a légtelenítés és a beszúrás pedig gombnyomással irányítható. Ez az újdonság Magyarországon több ezer embert érint. Hazánk lakos­ságának 2-3 százaléka cukorbeteg, s a diabéteszesek csaknem egytizede állan­dó inzulinpótlásra szorul. E betegség­nek gyakori szövődménye a látásrom­lás, súlyosabb esetekben pedig a vak­ság; jelenleg csaknem ötezer gyengénlá­tó cukorbeteg igényel naponta inzulin­pótlást. A látássérültek mellett azok­nak a diabéteszes betegeknek a min­dennapjait is megkönnyítheti a készü­lék, akik — például á kezük remegése miatt — a hagyományos fecskendőt nem tudják kezelni. A Libertás készletet kiválónak minő­sítette a Vakok és Gyengénlátók Or­szágos Szövetsége is, amelynek Kis öt­let — nagy segítség elnevezésű pályáza­tán ez kapta az első helyezést. A szaba­dalom hasznosítására a Tradecoop Ipari Szövetkezeti Kereskedőház vál­lalkozott: megszervezték a gyártást s a forgalmazást. A Libertás készletre egyébként már több európai, gyengén- látókat tömörítő egyesület is felfigyelt, sőt Japánból is érdeklődtek már az új termék iránt. Igazoltatás, egy kis kitérővel Az éjszakában cirkáló rendőr­járőr igazoltatni akarta egy sze­mélyautó vezetőjét július 9-én, nem sokkal éjfél előtt Kecskemé­ten, a Bethlen körúton. Nincsen ebben semmi különös — a közle­kedésrendészetnek ez is dolga —, legfeljebb akkor zavaró a helyzet, ha a „pilótának” vaj van a füle mögött, mint esetünk főszereplőjé­nek, aki — ahelyett, hogy annak rendje-módja szerint megállt volna — gondolt egy merészet és nagyot, s le akart lépni, pontosabban rövid időre le is lépett a színről. Miért próbált a távozás himes mezejére lépni? Mindjárt megtud­juk, egy kis kitérővel. A történet röviden a következő. A gépkocsi vezetője, amint ész­lelte a rendőri zseblámpa megállást jelző fehér fényjelzését, hirtelen kormánymozdulattal abban a pil­lanatban bekanyarodott a Bocskai utcába, a járőrkocsi pedig utána száguldott. A rendőr üldözés köz­ben azonnali segítséget kért a váro­si rendőrkapitányság közlekedési alosztályának ügyeletétől. Aztán, az autóversenyekre jel­lemző sebességgel, jó nagy utat megtettek alig több mint negyed­óra alatt. A rajt, mint említettük, a Bethlen körúton volt, a verseny pedig az alábbi útvonalon zajlott: Bocskai—Mikes—Nagykőrösi —Sárkány—Táncsics utcák, majd újra a Nagykőrösi utca, innen a Budai—Kada Elek—Árok—Ka- szap, ismét a Budai—Kada Elek —Árok—Kaszap utcák, onnan vissza a Budai utcába, azután a Kazinczi utca—Bethlen körút kö­vét koptatták, s végre a Vacsi köz­ben értek a sors által kijelölt célba. Ott sikerült megállásra kényszerí­teni az ismeretlen éjszakai ámokfu- tót oly módon, hogy egy személy- gépkocsi keresztbe állt az úton, s bár az ámokfutó erősen fékezett, eme akadálynak ütközött. Egyéb­ként további három rendőrkocsi, valamint egy taxi is segített az ül­dözésben. Az igazoltatásnál kiderült, a fér­fi Német István Ferenc 33 éves Kecskemét, Nagykőrösi utca 42. szám alatti lakos, az Árpádvárosi Karbantartó Kisszövetkezet dol­gozója. Elmondása szerint azért menekült a rendőrautó elől, mert egy órával azelőtt megivott körül­belül másfél liter sört a munkahe­lyén s féltette a jogosítványát. Né­metet természetesen vérvételre vit­ték a megyei kórházba. A hajsza — szerencsére — éjsza­ka történt, amikor alig van közúti forgalom. Máskülönben ki tudja, mi történhetett volna. így is ve­szélyben volt több gyalogos testi épsége, például a Budai utcában és a Vacsi közben. Az ámokfutó csak azért nem ütött el senkit, mert a rendőrautó megkülönböztetett jel­zését észlelve időben el tudtak ug­rani a nagy sebességgel száguldó jármű elől. Az említett taxis, mint mondot­ta, azért társult az üldöző rend­őrökhöz — elismerésre méltó mó­don —, mert hallotta, hogy a rendőrkocsiból a hangszórón át többször megállásra szólították fel a menekülő jármű vezetőjét, s lát­ta, hogy mindhiába. Több más ta­núja is van e nem mindennapi köz­úti esetnek. Az egyik ház gazdája például vendégeit kísérte ki az ut­cára, akik be akartak ülni gépko­csijaikba, de a száguldó jármű elől az árokba kellett ugrálniuk. Személyi sérülés nélkül ért tehát véget az éjszakai üldözés, viszont a féltett vezetői jogosítványt kö­nyörtelenül elvették Némettől, aki ellen ittas vezetés vétsége miatt in­dítottak eljárást. Ügyében folytat­ják a vizsgálatot. Rapi Miklós ÜDÜLŐTERÜLETI ŐRJÁRAT Szelíden csak szolidan változik a helyzet — Mint háziasszony az ételekét reá­lisnak tartom, viszont túlzás a 21 forint (!) a tejfölös uborkasalátáért. A strand bejáratához közel a Csepe­gi bár. Nyitvatartásáról sehol sem tájé­koztat tábla, csak arról, hogy fürdőru­hában is látogatható. Benyitva: a be­rendezés összhangja szemet nyugtató, az asztalokon vasalt, tiszta'terítők, raj­tuk friss gerberaszálak. A pultnál a kö­zépkorú férfi udvariasan megszólít, hellyel kínál. Üdítőt kérek. Rákérdez: — Melegebbet, félhideget, vagy na­gyon hideget parancsol? Talán ez az a hely, ahol nemcsak a szemének, hanem a fülének sem igen hisz a vendég. A tóparti strandra nyíló kiskapuk bejáratánál ott a tábla: a belépőjegyek ára felnőtteknek 15, a gyerekeknek 5 forint. Ám a part és környéke szintén szemetes. A gyerekeknek árnyék nélkü­li porfészekben néhány hinta, mászó­ka. A strand területén nincs kiépített tusoló, a nyilvános vécé állapota leír­hatatlan. A környék egyetlen régi szálláshelye a Tó Szálló, ahol újdonság —heti egy alkalommal — a szervezett kalocsai vá­rosnézés. A közeli vendéglőben pedig ebédidőtájt is szinte lesik a betérőket. Az egyik felszolgáló mondja: — Kínálhatunk szinte bármi, keve­seket csábít a vendéglői étkezés. Leg­többen hütőtáskával, élelemmel teli szatyrokkal indulnak a vízpartra. Két­ségtelen, az az olcsóbb. Összegezve az üdülőterületi őrjára­tot: Szelíden a korábbi évekhez képest csak szolidan változik az ellátási hely­zet, a környezet. Pulai Sára A becslés szerint egy kánikulai na­pon több -mint háromezer ember tar­tózkodik Szelíden. A kempingben hat- százan férnek el, a fizetővendégszobák száma száz körüli, a Tó Szállóban 54 vendéget fogadhatnak. S hogy mi vár rájuk és a többi ideutazóra? Uralkodó a por, a szétszórt szemét. Alig van füvesített, virágos terület. így aztán szembetűnő ennek az ellenkező­je: mint például a kemping bejárata előtt egy nádtetős kicsiny építmény és parkosított környezete. A házikóban hideg üdítők, különféle ízű hókristá­lyok kaphatók. E vendégmarasztaló helyen még sorbaállni is érdemes! Mel­lette egész nap nyitva egy üzlet, mely­ben minden nyaralási kellék — matrac­dugó, tű-céma, tisztálkodó- és illatszer — beszerezhető. A kempingben viszont a néhány hin­ta ugyanolyan ütött-kopott, mint évek­kel ezelőtt volt. Nem is szólva a kör­nyezetéről. Az útkanyarban beton épületegyüt­tes, benne a Kalocsai Áfész 46-os ve­gyesboltja. Lassan déli záróra. Ide a Bácshús hetente kétszer szállít tölte­lékárut, de most semmi sincs, üres a hűtőpult, a tejé úgyszintén. Sokan ke­resik a tőkehúst, de tárolására nincse­nek meg a feltételek. így is napi 60-70, hétvégeken 100 ezer forint értékű árut forgalmaznak. A postahivatalt átalakították, egy fi­atal házaspár áll a nyaralók szolgálatá­ban. • Viharvert, ütött-kopott hinták a kempingben. — Kecskemétre szeretnék telefonál­ni. Közbénmfrghéznék ogy*napitapot. — Újság már nincs. Keveset kap­tunk, vagy rendeltünk? Húsz Népsza­badságunk volt, hat Magyar Nemzet, a megyei lapból tíz. Holnap több lesz. Nemrég óta vagyunk itt. A telefonra pedig másfél, két óra hosszat kell várni — mondja a fiatalasszony. — Egyéb­ként van mit csinálnunk, egész nap távirat-, csomagfelvétel, értékcikk­árusítás, valutabeváltás. Tegnap példá­ul 350 ezer forintot továbbítottunk. Naponta 5-600-an jönnek. Jövőre ezért is bővítik a hivatalt. A Kalocsai Áfész 48-as zöldséges standjánál, amíg a mellette lévő vegyes­bolt zárva, átveszik az üres üvegeket. Ám tárolásuk nem szép látvány. Még kevésbé a kilónként 40 (!) forintért kí­nált lecsópaprikáé. A postaláda tetejé­ről kaporbokor lóg, csak úgy adják, akinek kell. A zöldség-gyümölcs-eláru- sító hely közelében szinte felüdül az ember: a „Kis büfé” tulajdonosa fello­csolt, az asztalok, székek, a térítők, az állófogyasztásra alkalmas pultok tisz­ták. Ám az italkínálat inkább télidőre való: tömény szeszből hat-, üdítőből négyféle van, palacsintából viszont ti­zenegyféle ízesítésű. A Lugas vendéglőnél egyetlen házas­pár étkezik. — Mit ebédelhetnék? — kérdezem én is. — Ha időben szól, szinte bármit el­készítünk, a borsófőzeiéktől kezdve a rántott sajtig. Sokallja tán az árakat? A dunapataji tanácsnál az üdülési szezon kezdete előtt az idén is összejöttek mind­azok, akiknek közük van a Szelidi-tóhoz. Számuk nem kevés, hiszen ez a hely ter­mészetvédelmi, horgász- és üdülőterület egyben. A tizennégy tagú bizottság titkára a dunapataji tanács elnöke, Schramm Gábor so­rolja a gondokat: — Bővíteni kellene a zöldövezetet, a szociális létesítményeket. Megoldásra vár a szennyvízelvezetés. Nincs orvos stb. Mindez pénzkérdés. — Miből győzik az üdülőterületi fel­adatok megoldását? — Mivel nincs megfelelő infrastruk­túra, Szelíd nem lehet országos jelentő­ségű üdülőterület. így semmiféle támo­gatást nem kapunk. Üdülőterületi áta­lánydíjat kérhetünk, s telkenként 800 forintra szavazták a tehót. Ezek együtt évente mintegy 600 ezer forintot jelen­tenének, de jóré­szük tartozás. Ez­zel szemben pél­dául a csatorná­zás 40 millióba kerülne. Meghir­dettük egy két­millió forint érté­kű telek átadását is. Nincs jelentke­ző a szükséges élelmiszerüzlet építésére. A hí­nárt vágatni kell, a szeméttelep rossz helyen van, a partvédő sáv ki­alakításához hoz­záfogtunk, de mi­re elkészül, 4-5 millió forintba kerül. Mindezek ellenére igyek­szünk a magunk módján és lehetőségeink szerint min­dent' megtenni Szelídért. • Évek óta nem működik ... .. . ez viszont friss, tiszta, egészséges, olcsó. • Szelidi oázis. (Straszer András felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents