Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
„Olyan nyilvánosságot és nyíltságot , ahol az én munkám, és másoké is, megméretik99 Interjú Pozsgay Imre államminiszterrel Bács-Kiskun megyében kezdte politikusi pályafutását Pozsgay Imre, a Politikai Bizottság tagja, aki kedden még a Hazafias Népfront főtitkára volt, szerdán azonban az Országgyűlés államminiszterré választotta. A parlamenti ülésszakon kérdeztük Pozsgay Imrét eddigi munkájáról, új feladatairól, és az azzal kapcsolatos elképzeléseiről. — A fiatalabb korosztály tagjai közül talán kevesebben tudják, hogy ön hosszú ideig Bács-Kiskun megyében dolgozott. Mikor ment el? — 1970 jaguárjában. Tizenkét és fél évig voltam Bács- Kiskun megyében. — Azóta többféle beosztást is betöltött. — Igen. A pártközpontban kezdtem dolgozni, hosz- szabb ideig a Társadalmi Szemlének voltam főszerkesztő-helyettese, majd 1975-ben miniszterhelyettesnek neveztek ki; 1976-ban megválasztottak kulturális miniszternek. Hat éven át dolgoztam kulturális és művelődési miniszterként, s 1982 nyarán pedig, éppen hat esztendeje, lettem a Hazafias Népfront főtitkára. — Ön soknak tartja ezt, mármint a gyakori váltást? — Szerintem nem sok. Ha meggondolom a társadalmi mobilitás követelményeit, akkor azt kell mondanom, hogy például hat évig lenni miniszternek — ami idő alatt némelyik országban hat kormány bukik meg —, nem nevezhető túl nagy forgásnak. Általában az a véleményem azonban, hogy nem jó dolog, ha a vezetők túl hosszú időre leülepednek egyetlenegy helyen. Ameddig a feladatuk tart, és a képességük ennek a feladatnak az ellátásához, addig vállalják a megbízatást! — Az ön új tiszte, az államminiszterség újonnan jött létre, legalábbis az utóbbi évtizedeket tekintve. S amikor volt is régebben, akkor is igen különböző feladatok jutottak egy-egy államminiszternek. Önnek mi lesz a konkrét tennivalója? — Valóban, mindig a kor követelményei szerint határozta meg a kormány az államminiszter feladatát, bár magát a miniszteri posztot az Alkotmány tartalmazza. Egy közös vonás azonban mindegyik akcióban van: valamilyen fontos politikai alkalomhoz, eseményhez kötődtek ezek az államminiszterségek. Itt és most úgy hiszem éppen ahhoz a politikai követelményhez, amelyik arról szól, hogy kiküszöbölve a kormányzati munka egyolda• Megbeszélés az ülésteremben. Pozsgay Imre és Grósz Károly. lóságait, a végrehajtó hatalomnak a társadalommal való kapcsolatai erősödjenek, miként a törvényhozással való kapcsolatai és a nyilvánossága is. Én azt hiszem, hogy legfontosabb feladataim ezen a területen lesznek, s mindamellett még egy nagyon jelentős munkakör tartozik hozzám: a tudománypolitika új módon való alkalmazása a kormányzati munkában. Keresni a tudományos eredmények adaptálásának, feldolgozásának új lehetőségeit, szemben azzal a korábbi gyakorlattal, amelyik nagyon sokszor megrendelt és élőírt következtetéseket várt a tudománytól. — Ön ez utóbbiról, konkrétabban fogalmazva a korábbi tarthatatlanná vált gyakorlat megváltoztatásának szükségességéről szólt — egyebek között — az idén áprilisban Kecskeméten megtartott szociológiai vándorgyűlésen is. Amikor kifejtette a szociológiára vonatkoztatva, de szélesebben értelmezve, hogy a szociológia a 60-as években nálunk elnyerte „személyi szabadságát” — vagyis kimondhatja azt, amit akar, de még nem nyerte el a „közösségi szabadságát”, hiszen a politika eldöntheti, hogy mit használ fel a tudományból. Bizonyos döntésekhez adott muníciót, de az nem lehetett alapvető, mert a szociológiai tudás bármikor, mellőzhető volt. Eddig az általam a tanácskozáson rögzítettekből a tartalmi idézet. — Igen, körülbelül erről van szó. S amit én ott elmondtam, azt szeretném következetesen érvényesíteni ebben a munkakörömben. —- A feladatai közül mi az, amit kap — amit más tárcák szíves-örömest átadnak —, és mi az, amit meg kell vagy kellétt szerezni? — Azt hiszem, van itt bőségesen feladat, hatáskörrablással nem kell majd foglalkoznom. Viszont kooperációval, más tárcákkal való koordinációval mindenképpen. Azt remélem, hogy ebben a tisztségemben számíthatok a minisztertanácsbeli kollégáim támogatására. Hiszen az államminiszteri tevékenység működési szempontból nem zavaró elemként hat, hanem összekötő kapocsként illeszkedik a kormányzati munkába. Mert nemcsak a kormány külső kapcsolatairól, hanem a belső együttműködés feltételeinek javításáról is szó van. — Mennyiben segíti vagy esetlegesen nehezíti majd munkáját az — amit a politizáló, újságolvasó, érdeklődő közvélemény is tud vagy tudhat —, hogy egyrészt önnek kifejezetten jó barátai, valamint az ön gondolkodásához nagyon közel álló nézeteket valló kollégái vannak a kormányban, másrészt az a tény, miszerint ön korábban más beosztásban már részt vett a Minisztertanács munkájában? — Először is: valóban vannak jó barátaim a kormányban, ez biztonságérzetet ad. Vannak kitűnő kollégáim, akikkel már korábban is együtt dolgozhattam, ez pedig fontos tapasztalat és együttműködési feltétel. Én ismerem a kormány minden tagját, s ebből arra következtetek, hogy jó partnereket, együttműködő társakat találok. A kérdés másik része: számomra a kormányban a korábbi időben eltöltött hat esztendő óriási közigazgatási tapasztalatot jelent, tehát ilyen szempontból nem kezdőként kapcsolódom be az államigazgatási végrehajtó munkába, amit a kormányban végezni kell. — Mit jelent a Hazafias Népfrontban eltöltött hat esztendő? — A társadalmi kapcsolatok szempontjából nélkülözhetetlen és mással pótolhatatlan tapasztalatot és élményt. Meg kell mondanom, életem egyik legszebb tevékenységi korszaka ez, s ezért fájó szívvel hagyom ott azt a feladatot. — Bízik abban, hogy a népfront megtartja dinamizmusát, kezdeményezőkészségét, megőrzi az utóbbi néhány évben kivívott tekintélyét? — Bízom ebben, s én ehhez támogatást is szeretnék adni, amennyiben az ott dolgozó kollégáim ezt szívesen veszik. Hiszem, hogy így lesz. — Említette, hogy a nyilvánosság intézményeinek a felügyelete is a feladatai közé tartozik. — Ez konkrétan azt is jelenti, hogy a kormányon belül nekem kell elsősorban foglalkoznom a Magyar Távirati Irodával, a Televízióval, a Rádióval, a Magyar Hírlappal és a Közvéleménykutató Intézettel. — Énnek alapján, új beosztásából adódóan, ezután mást kell hogy jelentsen önnek a nyilvánosság, ami eddig elsősorban gondolatai kifejtéséhez adott teret. — Egy kicsit bonyolultabb lesz a feladatom, mert a gondolataimat ezentúl sem akarom véka alá rejteni, eltitkolni, ám ugyanakkor következetesen a kormány céljait és elhatározásait kell képviselnem. Ami mégis bizakodással tölt el: én úgy hiszem, hogy egy olyan kormány tagja lehetek, amelyik a stabilizáción túl a kibontakozás kormánya, vagyis a megújuló, fordulatot előkészítő politika kormánya. — Közvetlenül államminiszterré történő megválasztása után, amikor itt a Parlamentben megköszönte a bizalmat, azt mondta, hogy legfőbb felettesének a magyar népet tekinti, s szolgálatát e tisztségében addig a percig kívánja ellátni, ameddig a nép bizalmát élvezi. Ugyanakkor többször is kifejtette, hogy a megújulásban nagy szerepe van az érdekek tagolódásának, megnyilvánulásának, s az ezekből adódó konfliktusok vállalásának. Miből fogja lemérni, hogy meddig terjed a konfliktusvállalás határa, és hol kezdődik a bizalom hiánya? — Én azt hiszem, hogy olyan politikai intézmény- rendszer megteremtéséhez fogunk eljutni, ahol ez maga is nyilvánosan megméretik. Az én politikai törekvéseimben ez is benne van. így tehát nem kockázat nélkül tettem ezt a kijelentést, hanem olyan nyilvánosságot és nyíltságot kívánok, ahol az én munkám, és másoké is, megméretik és elbírálható. Váczi Tamás (Folytatás az 1. oldalról) A magyar közvélemény folyamatosan hangot adott erősödő aggodalmának, ellenérzéseinek. Számos spontán kezdeményezésre is sor került, amelyek a határainkon kívül élő magyarok, a nemzet egésze iránti nagyfokú felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot. Bizonyították, hogy népünk pontosan érti a kérdésben rejlő politikai gyúanyag veszélyességét; önbecsülése, érdekei jogos védelméről azonban nem mondhat le. Mindezek során nem történt olyan esemény — a június 27-én mintegy 25- 30 ezer fő részvételével lezajlott budapesti tüntető felvonuláson sem —, amely a Magyar Népköztársaság jogrendjébe ütközött volna, vagy a román nemzeti szuverenitást sértené. Szűrös Mátyás nyomatékosan hangsúlyozta: a magyar lakosság tiltakozása nem a román nép ellen irányul. Éppen ellenkezőleg, a románságot is sújtó intézkedések miatt érzett aggodalmat és felháborodást fejezi ki. Minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár tudatában van annak, hogy közös jövőnket csak egymásra utalt népeink megértése, barátsága és összefogása alapozhatja meg a mában. — Elvi politikánk változatlanul ar- .ra irányul, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel normalizáljuk viszonyunkat, és fejlesszük kapcsolatainkat. E törekvésünket jól tükrözik az 1977-es legfelsőbb szintű találkozón és azóta előterjesztett javaslatok. Legutóbb 1987 júniusában adtunk át konkrét indítványokat a román félnek. Kezdeményezéseink mindenkor összhangban voltak a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, a helsinki záróokmánnyal, a magyar —román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel és a két ország kormánya által aláírt más megállapodásokkal. A párt és a kormány részéről, valamint a sajtóban újra és újra hangot adtunk azon készségünknek, hogy a gondok érdemi, építő jellegű megvitatásában és megoldásában konstruktív partnerek vagyunk. Álláspontunk lényegéről a két párt között május-júniusban lezajlott levélváltásról közzétett nyilatkozatban is szóltunk. Megerősítettük, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magyarok jogos igényeinek kielégítése elsődlegesen Románia felelőssége és feladata. Számunkra azonban változatlanul fontos kérdés a magyarság sorsának alakulása, önazonosságának megőrzése, az anyanyelv Védelme, egyéni és kollektív jogainak érvényesülése, tevékeny részvétele a hazánkkal folytatott együttműködésben, emberi kapcsolataink zavartalan ápolása. Nem rajtunk múlik, hogy kapcsolatainkban nem sikerült előrelépnünk. Sőt, a helyzet sajnálatos módon tovább romlik. A román fél elutasította javaslatainkat vagy nem is válaszolt azokra; hasonló kezdeményezéseket a maga részéről nem tett. Propagandája az országban és világszerte magyarellenes indulatokat próbál szítani, rendszeresen rágalmazza a magyar párt és állam politikáját és vezetőit, népünk jogos önbecsülését sértő állításokat terjeszt. Üzeneteik és nyilatkozataik elfogadhatatlan követeléseket, sőt fenyegetőzéseket tartalmaznak, hogy egyedüli tárgyalási alapnak kizárólag a román álláspontot fogadtassák el. Ázonos szövetségi rendszerhez tartozó országok esetében különösen súlyosnak minősül az, hogy a román kormány — amely eddig is korlátozta ottani külképviseleteink jogszerű tevékenységét — felszólított bennünket kolozsvári főkonzulátusunk bezárására, vezetőjét és munkatársait pedig kiutasította Románia területéről. (A főkonzulátus személyzetének és ingóságainak hazaszállítasa egyébként június 30- án 16 óráig megtörtént.) A jövőben változatlanul határozottságot kell' tanúsítanunk érdekeink védelmében, és konstruktivitást a problémák megoldását szolgáló lépések •együttes kimunkálásában. Ebben a szellemben továbbra is készek vagyunk külügyminisztereink és a két párt központi bizottsági titkárainak találkozójára, a tavasszal közösen elhatározott miniszterelnöki megbeszélések megfelelő előkészítésére. Mindez jól szolgálná a legfelsőbb szintű véleménycseréhez nélkülözhetetlen feltételek kialakítását. Természetesen nyitottak vagyunk minden építő jellegű román indítvány megvitatására is. A magyar külpolitika törekvéseinek megalapozottságát a román intézkedések nemzetközi fogadtatása is igazolja. Szűrös Mátyás végezetül utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban számos képviselő azzal a javaslattal fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy a törvényhozó testület foglaljon állást a román vezetés jogsértő, antihu- mánus intézkedéseivel, különösen a településrendezésre vonatkozó tervével kapcsolatban. A külügyi bizottság áttekintette a kialakult helyzetet, és felelősségteljes mérlegelése után arra a következtetésre jutott: a magyar népszuverenitást megtestesítő Országgyűlés foglalkozzék e kérdéssel és álláspontját dokumentumban is rögzítse. A külügyi bizottság elkészítette az állásfoglalás tervezetét, és azt az Országgyűlés elé terjeszti. Kérte a képviselőket, az indítványt vitassák meg, fogadják el, és döntsenek amellett, hogy azt hivatalosan eljuttatják a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének. BOLDIZSÁR IVÁN (országos lista) elmondotta: tudja, hogy elsősorban az erdélyi magyar falvak ügye aggasztja a közvéleményt. Ám a területrendezési terv végrehajtása a románlakta falvakat is veszélyezteti, s ezeknek a kistelepüléseknek a kultúrája is fontos része az egyetemes európai kulturális örökségnek. A továbbiakban a külügyi bizottság által elkészített állásfoglalási javaslathoz fűzött szövegmódosító észrevételeket. Befejezésül arról Szólt, hogy magyar részről hosszú ideig rendkívüli önmérsékletet tanúsítottunk. Az Országgyűlés is hallgatott akkor, amikor már tudta, hogy az erdélyi magyarság nehéz helyzetben van. Mivel azóta a helyzet még rosszabbá vált, nem bizonyult járhatónak ez az út. De az állásfoglalás-tervezet célja nem a sérelmek fölhánytorgatása, hanem annak a szándéknak a hangsúlyozása, hogy Magyarország változatlanul kész az érdemi együttműködésre Romániával — mondta Boldizsár Iván. SCHÖNER ALFRÉD (országos lista), a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának elnöke saját közösségének történelmi tapasztalataira hivatkozva emlékeztetett arra, hogy mit jelent a közömbösség, ugyanakkor mit jelent az, ha az emberek nem közönyösek, hanem felemelik tiltakozó szavukat minden olyan ügyben, amely egy közösséget emberségében, gondolkodásában, ányanyelvében, múltjában és jelenében sért. Most a magyar társadalom minden része felemelte tiltakozó szavát, és felajánlotta segítségét. Ezzel összefüggésben megemlítette — lelkész képviselőtársai felkérésének is eleget téve —, hogy a magyaroroszági és az országon kívüli egyházak minden támogatást megadtak a most nehéz helyzetben lévőknek, odaadó, tapintatos, felelősségteljes munkát végeztek. Ezért is kérte, hogy az állásfoglalásból az egyházak szerepére utaló gondolat ne maradjon ki. BARCS SÁNDOR (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója, az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának elnöke felszólalásában emlékeztetett a magyar—román kulturális egyezmény 1948. január 30-án történt törvénybe iktatásának vitájára. Az akkori ülésszakon a koalíciós pártok nevében ő tartott lelkes előadói beszédet, amelyben a magyar és a román nép egymásra utaltságáról, a magyar nemzetiségjogegyenlőségéről, megnyílt kulturális fejlődési lehetőségeiről szólt. A Romániában élő magyarság életében a kedvező változások sora 1948 után is folytatódott: magyar autonóm terület létesült, magyar színházak működtek a nagyvárosokban, rádió- majd tévéműsorok szóltak magyar nyelven, irodalmi folyóiratok, folklór-kutatások indultak meg. S aztán lassan, sorjában minden a visszájára fordult. Megszűnt a Bolyai egyetem és a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás az orvostudományi és ' gyógyászati intézetben, felszámolták a Egységes lesz-e az áramdíj? Az elfogadott ügyrendnek megfelelően interpellációk következtek. Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.), a Növénytermesztési és Minősítő Intézet fajtakísérleti állomásának vezetője még az elmúlt ülésszakon interpellált az Országos Árhivatal elnökéhez a lakossági elektromos áram fogyasztói árának egységesítése tárgyában. Az akkor kapott választ sem ő, sem az Ország- gyűlés nem fogadta el, így az interpellációval kapcsolatos vizsgálatot az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint ipari bizottsága végezte el. Égyüt- tes jelentésükről határoztak most. a képviselők. A két bizottság az interpellációban foglalt kérdés megvizsgálására és a szükséges javaslat megtételére albizottságot hozott létre. E testület egyebek között megállapította, hogy a jelenleg érvényben lévő tarifarendszer nem ösztönöz a villamosenergia racionálisabb felhasználására. Ugyancsak megállapította az albizottság, hogy a mai helyzet — a területi differenciálás — nem felel meg az objektív követelményeknek, tehát az interpellációban felvetett rendezési igény jogos. Ezért az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a szükséges feltételek megteremtésével, az általános árpolitikai intézkedések keretén belül rendezze a villamosenergia-tarifarend- szer problémáit. A tarifarendezés előkészítését és végrehajtását úgy javasolták, hogy az új díjrendszer fokozatos bevezetés 1989-ben kezdődjön meg és 1991-ig fejeződjön be. A jelentésben foglaltakkal Pálfi Dénes képviselő és dr. Szikszay Béla, az Országos Árhivatal elnöke*egyetértett. Pálfi Dénes ugyanakkor megjegyezte: bízik a kormányban, hogy 1989-ben az első lépést valóban megteszi ebben a kérdésben. Az Országgyűlés a t.erv- és költségvetési, valamint az ipari bizottság együttes jelentését negyven ellenvéleménnyel és hét tartózkodás mellett elfogadta. Lesz-e elég hitel? Ezután az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának jelentését vitatta meg a Parlament. Kovács András (Heves m., 10. vk.), a Selypi Cukorgyár főmérnöke a tavaszi ülésszakon a mezőgazdasági üzemek hitelellátása tárgyában a Magyar Nemmagyar nyelvű agárárképzést, töredékére csökkent a magyar nyelvű rádió- és televíziós adások időtartama, és iskolák egész sorát számolták fel. Az egyetemi képzésnél szigorúbb numerus clausust alkalmaztak, mint a Horthy-rendszer- ben Magyarországon. A magyar anyanyelv használata nemcsak hogy nem nyert hivatalos elismerést, hanem egyenesen nem kívánatosnak, hátrányosnak kezdett számítani. Ezek miatt értett egyet a képviselő a Magyar Országgyűlés állásfoglalásával. Ezt köVétőén Szűrös Mátyás mondott köszönetét a hozzászólásokért, és kérte az Országgyűlést, bízza meg a külügyi bizottság elnökét és titkárát, hogy az elhangzott javaslatok alapján véglegesítsék a szöveget, mutassák be az Országgyűlés elnökének és adják át a sajtónak. Szavazás következett: az előterjesztést, annak közzétételét a javasolt módosításokkal, s eljuttatását a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzet- gyűléséhez, az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta. zeti Bank elnökéhez interpellált. Miután a választ a képviselők többsége nem fogadta el, az illetékes bizottság vizsgálatod végzett, s arról jelentést készített. Ebben a bizottság azt javasolta a kormánynak, hogy a monetáris irányítás erősítésével biztosítsa a termelési-felvásárlási zavarok megszüntetését. AZ MNB elnöke az érdekelt főhatóságokkal együtt tekintse át és javítsa a monetáris irányítás eddig kialakult gyakorlatát. A jelentést kiegészítve Kovács András elmondotta: nem elégedett a bizottság állásfoglalásában megfogalmazottakkal. A finanszírozásban korábban tapasztalt feszültségek nem szűntek meg, csupán csökkentek. Javasolta, hogy a jelentést egészítsék ki a következőkkel: a Magyar Nemzeti Bank adjon egyértelmű garanciát arra, hogy megteremti a feltételeket a .felvásárláshoz szükséges források biztosítására; a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter pedig szorgalmazza azt, hogy az élelmiszer-gazdaság finanszírozását hosz- szabb távon kiemelten kezeljék. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke biztosította a képviselőket arról, hogy a bizottság által készített jelentést elfogadhatják. Az abban leírtak szerint a harmadik negyedévre a kereskedelmi bankokkal megállapodtak a szükséges rövid lejáratú finanszírozás biztosításában. Tény, hogy a hitelkeretet csökkentették, de 15 milliárd forintot elkülönítettek a mezőgazdasági felvásárlás finanszírozására. Váltókkal kívánják elérni, hogy a kereskedelmi bankok a számukra biztosított forrásokat a felvásárlásokra folyósítsák. A terv- és költségvetési bizottság jelentését a mező és élelmiszer-gazdasági üzemek hitelellátásáról az Országgyűlés 24 ellenszavazattal és 26 tartózkodással elfogadta. Autóelőleg — másképp Héllner Károly (Budapest, 32. yk.), a Magyar Gazdasági Kamara személyzeti és munkaügyi főosztályvezetője az új gépkocsik előjegyzésével kapcsolatban a pénzügyminiszterhez és a kereskedelmi miniszterhez intézett interpellációt. Ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy 1979 óta folyamatosan irritálja a gépkocsivásárlókat az esetenként hosz- szú évekre lekötött előleg nagy aránya s az alacsony kamatláb. A képviselő a vonatkozó rendelkezéseket javasolta INTERPELLÁCIÓK felülvizsgálni, és indítványozta, hogy új gépkocsit vagy a más árukhoz hasonló feltételekkel lehessen megvásárolni, vagy — a jelenleginél korrektebb módon — a várakozási időtől függően, differenciáltan állapítsák meg az előleget és kamatot. Villányi Miklós pénzügyminiszter elmondta: egyetért a személygépkocsi- előleg-fizetési rendszer és annak feltételeire vonatkozó eddigi szabályok felülvizsgálatával. Az interpellációban alternatív javaslatok hangzottak el, ezeket és esetleges további lehetőségeket alaposan meg kell vizsgálni. Kérte, hogy élhessen az Országgyűlés ügyrendjében meghatározott jogával, vagyis azzal, hogy az interpelláló képviselőnek és az Országgyűlés elnökének írásban adhasson választ. Stadinger István bejelentette: az Országgyűlés tudomásul veszi, hogy a pénzügyminiszter élni kíván az ügyrendben biztosított jogával. Vakcinahiány DR. HORVÁTH LÁSZLÓ (Bács- Kiskun m., 9. vk.) tiszaalpári körzeti állatorvos az állatorvoslásban használatos gyógyszereknek az év elejétől kezdve krónikussá váló hiánya kapcsán fordult az ipari miniszterhez: vizsgáltassa meg, mi okozta a Súlyos hiányt, s intézkedjen annak érdekében, hbgy a magyar gyógyszeripar hiánytalanul teljesítse ellátási kötelezettségét. Amennyiben a hazai ipar egyes gyógyszereket nem tud előállítani, azokat importból pótolják folyamatosan. Berecz Frigyes ipari miniszter han-, goztatta: a képviselő létező, komoly gondra hívta fel a figyelmet, amelyről az interpellációt megelőzően az Ipari Minisztériumnak nem volt tudomása. Az állatorvosi gyógyszerek négy minisztérium felügyeletével kerülnek a hazai felhasználókhoz. Az illetékes minisztériumokkal egyeztetett felmérés rávilágított, hogy a hazai gyártású állatgyógyszerek közül nyolc készítményből volt három hónapot meghaladó, további 15 készítményből pedig egy-két hónapos hiány. A 25-féle, szocialista országokból érkező készítményekből krónikus hiány volt, s a hiánycikkek listájára került 14-féle, tőkés importból származó gyógyszer. Ámi a szerződéskötési kötelezettséget illeti, a vizsgálat megállapította, hogy az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok kivétel nélkül rendben megkötötték szerződéseiket a Gyógyért Vállalattal, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium készletező vállalatával. A gyárak adatai alapján megállapítható» hogy megindult a gyógyszerkészletek feltöltése, jelenleg már csak a Chinoin két készítményéből van hiány. Ennek felszámolására — saját gyártással, illetve behozatallal — intézkedés született. A kereskedelmi miniszter pedig biztosítja a feltételeket a gyógyszerkészletek szintjének megtartásához. Az interpellációra adott választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Közművek — adóval? DR. BALOGH KÁROLY (Győr- Sopron m., 11. vk.) rábapordányi körzeti orvos a közművek létesítése esetén az általános forgalmi adó visszaigénylése tárgyában interpellált. Számon kérve a kormánytól, miért nem tartja be az általános forgalmi adóról tavaly megalkotott törvény — interpellációjával kapcsolatos — egyik bekezdését. Mint mondta, ez a probléma elsősorban a közművesítést végző magánszemélyek és építőközösségek tevékenységére vonatkozik, mert a jelenlegi gyakorlat szerint nem igényelhetik vissza az általános forgalmi adót. A kormány nevében válaszoló Villányi Miklós pénzügyminiszter szerint a magánszemélyek és az építőközösségek a lakásközművesítéssel kapcsolatos beruházásaikat terhelő általános forgalmi adót visszaigényelhetik, ezt az erről szóló törvény is biztositja. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy a lakásközművesítés nem azonos a teljes közművesítéssel. Fogalomkörébe csak a lakásnak a közvezetékekre csatlakoztatása <a.szükséges mérőszerkezetek felszerelése, ai vezetékek lakáson belüli kiépítése és a fogyasztói berendezések beépítése sorolható. A közterületi, közcélú közművezetékek kiépítésének forgalmi adója — mivel ez nem lakásközművesítés — a parlament döntése alapján nem igényelhető vissza. Nem törvényellenes tehát a gyakorlat a közművesítések általános forgalmi adóztatása terén — állapította meg. Megemlítette azt is, hogy a beruházások forgalmi adóztatása alól a törvény csak nagyon rendkívüli esetekben, kiemelt fontosságú célokra adott mentesítést. Ebből kiindulva a közműépítések közül csak az ivóvíz- és csatornázási beruházások tartoznak a kedvezményezett körbe. A villany-, a hő- és a gázvezetékek építésének esetében a kormány nem lát lehetőséget a kedvezmény idei érvényesítésére. A későbbiekre vonatkozó — tehát már 1989-től alkalmazható — gyakorlatot a tárca áttekinti, és a jövő évi költségvetés parlamenti vitája keretében visszatér a kérdéskörre. Balogh Károly az interpellációra adott választ nem fogadta el. Ragaszkodott ahhoz, hogy az általa ismertetett törvényszakasz betűjének és tartalmának érvényt szerezzenek; kérte, hogy még ebben az évben térjenek visz- sza erre a kérdésre. Az Országgyűlés az interpellációra adott pénzügyminiszteri választ nagy többseggel elutasította; a képviselők közül 42-en fogadták el és 12-en tartózkodtak. Az elnöklő Stadinger István a kérdéskört az ad hoc bizottság hatáskörébe utalta, kérve, hogy vizsgálódásának eredményeiről az Országgyűlés őszi ülésszakán adjon jelentést. Képviselői kérdések Árkiegészítés — csak a fővárosban? LÁSZLÓ BÉLA (Szabolcs-Szatmár m., 14 vk.), a Fehérgyarmati Városi Pártbizottság első titkára kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, illetve a kereskedelmi miniszterhez. Mint mondotta, Budapesten a lakossági szilárd- tüzelőanyag-fuvarozást árkiegészítéssel támogatja a költségvetés. A hátrányos helyzetű térségek miért nem kapnak ilyen támogatást? Villányi Miklós pénzügyminiszter elmondotta: a kormány határozott szándéka a különféle ártámogatások határozott, fokozatos leépítése. Ezért a támogatás-leépítéssel párhuzamosan a tarifa-megállapítás rendszerét indokolt egységesíteni. Villányi Miklós úgy foglalt állást, hogy a gazdaságilag elmaradt térségeket nem fogyasztói árkiegészítéssel, hanem helyi fejlesztési programokkal kell segíteni.
