Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-12 / 165. szám
1988. július 12. • PETŐFI NÉPE • 3 GRÓSZ KÁROLY INTERJÚJA A NEWSWEEKNEK Magyarország új arculata A Newsweek című amerikai hetilap hétfőn megjelent száma interjút közölt Grósz Károly miniszterelnökkel, a MSZMP főtitkárával „Magyar- ország új arculata” címmel. Grósz Károly hazánk politikájáról, gazdaságáról, a reformtörekvésekről nyilatkozott Robert B. Cullennek és Michael Meyernek. A lapban megjelent szöveg a következő: NEWSWEEK: — Magyarország évekkel ezelőtt próbálkozott olyan reformokkal, amelyeket a Szovjetunió és más szocialista országok most fontolgatnak. De Önöket súlyos adósság, infláció, alacsony növekedési ráta és növekvő munkanélküliség terheli. Hol történt a hiba? GRÓSZ: — Beruházási politikánk volt az egyik hiba. Hatalmas összegeket költöttünk, azonban nem a meglevő berendezések korszerűsítésére, hanem új üzemek építésére, ahogy mondani szokták, a zöld legelőn eszközöltünk beruházásokat. Ha a meglevő berendezéseket korszerűsítettük volna, a beruházások kétszerte gyorsabban térültek volna meg. Emellett nem vettük meg a teljes rendszereket. Megvettük azok részleteit és saját berendezéseinket és technológiánkat próbáltuk felhasználni a lyukak betömésére. Nagy teljesítményű acélkonverter berendezést vettünk például Japántól. Csak húsz százalékkál kellett volna többet költenünk, hogy megvegyük ehhez a magas technológiai szintet jelentő' folyamatos öntőberendezést, de nem tettük, azzal az indoklással, hogy máris több mint kétszáz millió dollárt költöttünk el, s a további negyven millió már túl sok lenne. így most nagyon magas technológiai szintű acélt kapunk a kohóból, de nincs meg a kapacitásunk ahhoz, hogy azt hatékonyan dolgozzuk fel. — Magyarország Mihail Gorbacsov reformjait tekinti modellnek? — A Szovjetunióban megvalósuló reformok nem azonosak. Vannak hasonlóságok, így például a vállalatok növekvő autonómiája és az új egyéni ösztönzők. A szovjet gyakorlat azonban sok vonatkozásban jóval előttünk halad. Van egy másik különbség is. A magyar gazdaságban máris számos szabadpiaci elem van és gazdaságunk jobban irányul a Nyugat felé. Magyarország exportjának nagyjából ötven százalékát Nyugaton értékesíti, a Szovjetunióban ez a szám 9,5 százalék. — Tanácsadói azt mondják, hogy a reformok áremelkedést okoznak majd, munkanélküliséget teremtenek. Tisztázzunk valamit. Magyarországon nincs munkanélküliség, mivel hatvanezerrel több a munkalehetőség annál, mint ahány ember munkát keres. Előfordult, hogy vannak emberek, akik nem akarnak egyik helyről a másikra költözni azért, hogy munkát vállaljanak, vagy nem akarnak új szakmát tanulni. De tény az, hogy hatvanezer a felkínált munkaalkalmak száma, s a munkára szorulók száma ennek kevesebb mint a fele. — Nem mindegyik változás lesz népszerű. Hogyan akarják elkerülni a reformok visszafordítását? — A közvéleménynek meg kell értenie, hogy jobb most áldozatokat hozni annak elkerülésére, hogy a helyzet később komolyabbra forduljon. — Azt mondják, Ön is azok között volt, akik egy évtizeddel ezelőtt, vagy még korábban ellenezték a hasonló reformokat: Igaz ez? — Igen. A régi reformokat nem dolgozták ki részleteiben. Nagy volt a reformláz, mindenki saját elgondolásait akarta reformként bevezetni, mégpedig azonnal. Én ezt legalább olyan veszélyesnek tartottam, mint a mozdulatlanságot. Úgy látom, a helyzet most hasonlóan alakul. Az emberek megint mindent meg akarnak reformálni, anélkül, hogy tudnák, mi lenne a helyes reform. Példa erre a bérreform-javaslat. Ennek a javaslatnak a megvalósítása éppen olyan rossz lenne, mint amilyen rossz a mostani bérrendszer. Én tehát nem támogatom ezt. Hogy miért? Azért, mert nem akarom, hogy a reformok elveszítsék hitelüket. Amit én reformnak tartok, az nem valamiféle lázas tevékenység, hanem valami új, korszerű bevezetése. — Hogyan hat a mostani szovjet pártkonferencia Magyarország manőverezési lehetőségeire a reformok megvalósításában? — Amit én látok, az a rendkívül konstruktív szellem és légkör. Mihail Gorbacsov és a szovjet vezetés megerősödve került ki ebből. A vezetésben teljes az egység. A politikai és a gazdasági reform terén egyetlen olyan kérdés sincs, amellyel ne értenénk teljes mértékben egyet. — Ön egyszer azt mondotta, hogy Magyarországon a történelmi balszerencse miatt van egypárt- rendszer. Üdvözölné, ha egy napon a Magyar Szocialista Munkáspártnak ellenzéke lenne? — Nem állunk készen a többpártrendszerre. Lehetetlen visszaforgatni a történelem kerekét. — Milyen fokú pluralizmust fogadna Ön el? — Olyat, amelyben mind a pár? tón belül, mind azon kívül a különféle intellektuális és politikai elgondolások színes skálája nyilvánul meg, amelyben változatos szervezetek vannak, például a szak- szervezetek, az ifjúsági szervezetek, a társulások. — Miért használt a rendőrség a június 16-i tüntetés szétverésére gumibotot? Vajon ez jelzésül szolgált arra, hogy korlátozzák a szembenállást? — Nem szeretjük, ha verik a rendőreinket, márpedig bizonyítékunk van arra, hogy ez történt. Egyébként ez nem volt jelzés. Ebben az országban mindenki hangot adhat véleményének. Mindenki tüntethet. De alkotmányunk meghatározza, mit nem tűrhet meg a kormány. A június 16-i tüntetés fasiszta propagandára, sovinizmusra, irredentizmusra uszított. A kormány (nb: minden bizonnyal elírás, az alkotmányról van szó — a tud.) azt is meghatározza, hogy a kormány kötelessége a rend fenntartása. — Mi a véleménye ma az 1956-os felkelésről, a szovjet beavatkozásról és Magyarország akkori vezetőjéről, Nagy Imréről? — Véleményem az, hogy 1956- ban ellenforradalom volt. Polgár- háború kezdeti jelei mutatkoztak. Küszöbön állt a Nyugat katonai beavatkozása. A Szovjetunió ösz- szehangolt katonai akciója mindezt megakadályozta. Ami Nagy Imrét illeti. Helyes volt a bíróság elé állítani. Egy miniszterelnök nem sértheti meg a törvényeket és az alkotmányt, Nagy Imre ezt tette. — Mit szándékozik tenni a Romániában élő magyar nemzetiségűek balsorsával kapcsolatban? — Biztosan csak annyit mondhatok, hogy nem mozgósítjuk a hadsereget. Az ilyen nézeteltérések megoldása csak politikai úton lehetséges. Nem értem meg azonban, mi a logika abban, hogy lerombolják ezeket az ősi, nagy hagyományú falvakat. Ezek kulturális értéke igen nagy. Azt hiszem, minden kormánynak éppen ezek megőrzése a kötelessége. Ezért nem maradhatunk csendben. — Mit akar elérni az Egyesült Államokban teendő útja során? — A fő cél az, hogy Magyarországot megismerjék Amerikában, megismertessük az emberekkel szándékainkat, kormányunkat. Kormányunk szélesebb kapcsolatot akar kiépíteni a világgal és az a meggyőződésem, hogy a Magyarországhoz hasonló kis országoknak is van szerepük az enyhülés és a megértés előmozditásában. — Sok időt tölt majd Washingtonon kívül, üzletemberekkel. Miért? — Hogy jobban megértsük a világgazdaságban végbemenő folyamatokat. Ki kell dolgoznunk stratégiánkat, ehhez tényekre van szükségünk. Az Egyesült Királyságban és a Német Szövetségi Köztársaságban tett látogatásom során úgy találtam, hogy az ilyen párbeszéd hasznos. — Ön 1988 májusában lett az ország vezetője. Ha reformjai sikerülnek, milyen lesz Magyarország 1998-ban politikai és gazdasági téren? — Realista megítélés szerint tíz évre van szükség ahhoz, hogy végrehajtsuk stabilizációs és kibontakozási programunkat. Én már akkorra visszavonulok, akkor már három éve nyugdíjban leszek. Azt hiszem, hogy Magyarországot akkor a dinamikus fejlődés — a jelenleginek mintegy kétszeresét jelentő —, nagyjából évi három százalékos stabil gazdasági növekedés, és a mainál is nagyobb politikai nyíltság jellemzi majd. — Valóban az a szándéka, hogy önként visszavonul? — Határozatot hoztunk arról, hogy nem engedjük meg választott funkció két terminusnál hosszabb ideig történő betöltését. Mivel magam is e korlátozásért harcoltam, nem tartanám erkölcsösnek, ha túllépném azt. Több diplomást várnak a fogyasztási szövetkezetek A fogyasztási szövetkezetek szakemberellátásának javítására írt ki pályázatot a SZÖVOSZ, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa. Az áfé- szeknél, a takarékszövetkezeteknél és a szövetkezeti vállalatoknál elhelyezkedni kívánó fiatalok, illetve a már dolgozó, 35 évnél fiatalabb vezető szakemberek támogatására többféle lehetőséget teremtenek központi pénzforrásokból, illetve a megyei szövetségek oktatási alapjából. Az egyetemek és főiskolák — elsősorban a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola, valamint a Pénzügyi és Számviteli Főiskola — hallgatói az 1988 szeptemberében kezdődő tanévtől társadalmi tanulmányi ösztöndíjra nyújthatnak be pályázatot a számukra később munkát adó áfész- szel, takarékszövetkezettel, illetve MESZÖV-vel megegyezve. Az oktatási alappal rendelkező Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Győr- Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Tolna, Veszprém és Zala megyében a MESZÖV-öknél, másutt a helyi áfé- szeknél és takarékszövetkezeteknél pályázhatnak a fiatalok. A tanulmányaikat folytatók évenként 10 hónapon keresztül legalább havi 1200 forint ösztöndíjat kapnak, amit azonban a szerződés megszegése esetén vissza kell fizetniük. A fogyasztási szövetkezetek a pályakezdő diplomások, illetve a már dolgozó fiatalabb vezető beosztásúak letelepedését, lakáshoz jutását ugyancsak segíthetik a pályázat útján. Az első lakás megszerzéséhez személyenként 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatáshoz juthat így az a fiatal, aki tartósan egy helyen akar dolgozni. Ha olyan házaspár igényel támogatást a pályázattal, amelynek mindkét tagja helyi fogyasztási szövetkezetben dolgozik, akkor ketten együtt összesen 200 ezer forint támogatást kaphatnak. A pályázat lehetőséget teremt — a szövetkezetek saját pénzforrásainak bevonásával — a szakemberek átmeneti lakásfeltételeinek megteremtésére is, az úgynevezett használati jogú szövetkezeti lakásforma révén. Ez azt jelenti, hogy az áfész, a takarékszövetkezet vagy a szövetkezeti vállalat építtet, vásárol vagy felújít lakást, és azt meghatározott időre bérbe adja egy vagy több letelepedni szándékozó fiatalnak. Az ilyen lakás biztosítására fordított beruházási összegnek legfeljebb a 40 százalékát igényelheti a szövetkezet a SZÖVOSZ-tói. A fogyasztási szövetkezetek ezzel a pályázattal a felsőfokú végzettségű szakemberek arányát kívánják növelni; ez ugyanis jelenleg a mintegy 180 ezres dolgozói létszámnak hozzávetőleg csupán 2 százalékát éri el. Néhány éven belül — hasonló intézkedések meghozatalával, kedvezmények nyújtásával — a vezető beosztású diplomások létszámát szeretnék megkétszerezni. Az idén mintegy 10-11 millió forintot költenek az áfészek és a takarékszövetkezetek központi támogatási és fejlesztési alapjából ilyen célra. Szakma születik? Beszélgetés a titkárnőkről A titkárnő vezető állásban levő személynek vagy nagyon elfoglalt magánembernek közvetlen rendelkezésére álló alkalmazott, aki különösen bizalmas ügyek intézésében segítségére van, s közvetít közte, felettese és a hozzáforduló ügyfelek, valamint a beosztottak között — olvashatjuk az értelmező szótárban. A mindennapi munka azonban ennél jóval többet követel. Erről beszélgettem Lévai Jánosné Makai Judittal, a Bács-Kiskun Megyei Tanács közlekedési osztályának előadójával, a titkárnőképző tanfolyam vezetőjével. — A gyors- és gépírók nappali, kétéves iskolájában húsz évvel ezelőtt végeztem, majd leérettségiztem. A gyorsgépírás tanítására 1975-ben szereztem képesítést, 1981-ben pedig mérlegképes könyvelői oklevelet. Közben dolgoztam a szakmában. Pár évvel ezelőtt befejeztem az oktatást. Másodállásban, esti tagozaton tanítottam. Váltottam. Nem hagyott nyugodni a tudat, hogy a titkárnők sokrétű munkája, a gazdasági helyzet, az életkörülmények változásai szinte megkövetelik számukra a szervezett továbbképzést. — Öt évvel ezelőtt megkezdődhetett Kecskeméten — a TIT keretében — a titkárnőképző tanfolyam. — A képzés amelyre a megyéből bárki jelentkezhet — tíz hónapos. Évente huszonöt-harmincan végeznek, akik oklevelet is kapnak. Meggyőződésem, hogy a jó titkárnő általános és speciális szakmai képzettségű, széles látókörű, kifogástalan helyesírású, jó fogalmazó, politikailag tájékozott. Fontos, hogy jól ismerje a munkahelyét, az ott dolgozókat. Mindemellett megbízható, lelkiismeretes, kezdeményező, jó szervezőkészségű, jól ápolt és öltözött legyen. Tanítunk gyorsírást—kezdő és haladó fokon —, valamint magyart, pszichológiát, etikát, szervezési, állam- polgári, levelezési ismereteket, s van kozmetika és vendéglátás tantárgy is. — Alig fejeződött be a tanév, máris újabb fába vágta a fejszéjét. .. — Hazánkban másodikként — májusban — megalakítottuk a titkárnők klubját. Éves munkatervet készítünk. Szeretnénk találkozni, szakmai tekintélyekkel, mint például K. Nagy Zoltán okleveles gyorsírás- és nyelvtanárral. Klubtagnak elsősorban vezetők mellett dolgozó titkárnőket várunk, de nemcsak a megyeszékhelyről. Tervezzük leíró iroda létesítését, ahol különféle szolgáltatásokat szeretnénk bevezetni. Olyan angol és német nyelvű hanganyag készítésén "is fáradozunk, amit a tikárnők napi munkájukban hasznosítani tudnának. Igény van a beszéd- gyorsírás-képzésre is. — Mi a véleménye a titkárnők megbecsüléséről? — Szerintem a kifejezetten jó gyorsírókat, gépírókat és titkárnőket elismerik. De ez ne jelentsen számukra megelégedést. Igényeljék az állandó képzést, önképzést. Megéri. Felhívnám a figyelmet a hasznos rövidítéseket, jó sztenogramokat, érdekes olvasmányokat közzé tevő szakmai kiadványra, a gyorsírók és gépírók lapjára. Ez év márciusában a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségén belül megalault a titkárnői szakosztály oktatási bizottsága. Feladata a társadalmi vitára bocsátandó titkárnői követelményszinttel kapcsolatban beérkező javaslatok, vélemények és elképzelések összegyűjtése és végleges formába öntése azzal a céllal, hogy — a bizottság gondozásában — még az idén megjelenhessen a Titkárnők kézikönyve című kiadvány. — Az idén elkészítették a titkárnő- képző tanfolyam szóbeli vizsgaanyagát, s azt véleményével ellátva elküldték az oktatási bizottságnak. .— Az érdem nem csupán az enyém. Dr. Kiss Ferenc, a szegedi nevelési tanácsadó igazgatója etika, dr. Vargáné dr. Dobos Judit, a kecskeméti városi bíróság elnöke jogi • ismeretek, dr. Egyedi Ernő, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának vezetője szervezési ismeretek témában adták tudásukat. Azért is igyekeztem a javaslattal, véleménnyel, mert hazánkban nagy szükség van a titkárnőképzés egységesítésére, aminek első lépése természetesen a szakmásítás lenne, hogy megszűnjene- ka a bújtatott előadói és hasonló státuszok. Ha egyszer valaki titkárnő, miért ne lehetne hivatalosan is az? Ha meglesz az említett kiadvány, annak alapján fel lehet majd készülni az országos bizottság előtti szakvizsgára, melynek sikeres letevői oklevelet kapnának, és a szakképzettséget a személyi igazolványukba is bejegyeznék. Egyébként hazánkban — nem hivatalos felmérés szerint — mintegy 85 ezer titkárnő dolgozik. A magam módján — úgy is, mint az oktatási bizottság tagja — harcolok mostani és majdani kolléganőim nevében, hogy ez minél hamarabb megvalósuljon --- mondotta Lévainé Makai Judit. Pulai Sára ELSŐ BESZÉLGETÉS — Halló, Nyikolaj? Üdvözlöm, itt Nyina. — Ki? — Nyina. Emlékszik, a vendéglőben ismerkedtünk meg. Azt ígérte, hogy felhív. — Aha. Már emlékszem. Saslik- kai kínált. Gondoltam, hogy felhívom, de eltűnt a telefonszáma. Biztos a feleségem vette ki a zsebemből. —• Hát maga nős? És a felesége nélkül jár szórakozni? Hogy engedi el? — Ez amolyan munkahelyi szokás nálunk. Ünnepekkor az egész részleg együtt megy el valahová. — Én meg arra gondoltam, hogy meghívnám egyszer. — Na és már meggondolta magát? — Miért gondoltam volna meg? Ha akarja, holnap találkozunk, ráér holnap este? — Rögtön, egy pillanat. Csak megnézem a programot. Nos .. szóval.. . Jaj, valaki nyitja az ajtót, azt hiszem, megjött a feleségem. Később visszahívom. Mondja gyorsan a telefonszámát ... MÁSODIK BESZÉLGETÉS — Halló? Kolja? Én vagyok az, Nyina. Szervusz. Egyedül vagy otthon? — Aha, egyedül. Szervusz. — Nem baj, hogy tegezlek? Miért nem hívtál? — Természeti csapás ért. Nyakamon az év vége. Tárgyalások, jelentések erre az évre, jövőre, tíz évre előre. Mindennek a tetejébe szak- szervezeti bizottság, önkéntes egyletek, tűzoltóság, munkásőrség, környezetbarát-, könyvbaráttársaság, műemlékvédő bizottság. — Kerestél már? Azt mondja a feleségem: „Valaki hívott néhányszor, de velem nem akar beszélni, azonnal leteszi a kagylót. Csak nem szeretőt tartasz? Félre akarsz lépni?" Én meg mondom neki: „Elmaradott liba vagy! Régen a férfiak tartották ki a szeretőket, ma fordítva van. Még a feleség is hasznot húz belőle.” „Hát ha így van, a te dolgod — mondja. — Talán a kereskedelemben dolgozik? Akkor szerezz nekem . .és egy egész listát írt ősz- sze . . . vagy tizenkét pontot. — Kolja, mi lenne, ha meghívnálak hozzám? Holnap el tudjál jönni? — Rögtön, egy pillanat. Csak megnézem a programot. — Micsoda tevékeny ember vagy! Minden pontosan program szerint. Én meg hogy igyekeztem fiatal koromban, mégsem jött össze. — Rögtön, rögtön ... Tehát ti- zenhatodika. Nem, sehogy sem érek rá. Holnap 18.30-kor szakértői. Maga Tomin őrnagy lesz jelen. — És holnapután? — Holnapután? Azortnal.. . egy pillanat... A mieink játszanak a csehekkel... barátságos mérkőzést. — Kolja, esetleg felhívnál, ha ráérsz? — Aha, megegyeztünk, feltétlenül hívlak. Rendben. — Viszlát, Kolja. Várni foglak. HARMADIK BESZÉLGETÉS — Halló, Kolenyka, te vagy az? Én vagyok az, Nyina. — Szervusz. Miért nem hívtál olyan régóta? Már hiányoztál. A napokban megyek a metrón, nézem, mintha te lennél talpig bőrbe öltözve, fejeden meg olyan szvetterféle. — Miféle szvetter? — Na, hát hogy is hívják? Emlékszem, amikor először láttam, egészen elképedtem. „Ellopták ennek a lánynak a sapkáját? — gondoltam. — Szvetterrel védi a fejét a hidegtől." Megyek haza, mesélem a feleségemnek. Ő meg így: „De sötét alak vagy te, Kolja. Most ez a legmenőbb. Egész Európa ezt hordja.” „Hát ha Európa — gondoltam —, akkor biztosan szép." Csak a nevét felejtettem el. — Talán turbán? — Az is lehet, nem emlékszem, hogy nevezte a feleségem. De minek mondom mindezt, Nyinocska! Ideje lenne találkoznunk. — Kolja, akarod, hogy elmenjünk vacsorázni? — Vacsorázni? Mennék én szívesen. De a feleségem az egész fizetésemet elvette. Egy vasam sincs. Kellemetlen. — Nem, Kolja, én hívlak meg. — Hát, akkor az más. Rögtön, egy pillanat... Na... Holnap nyolcadik folytatás ... Mi ez? Letette a kagylót, vagy mi? Különös . . . Hol meghív, hol leteszi a kagylót.. . NEGYEDIK BESZÉLGETÉS — Halló, Nyina? Szervusz. Én vagyok az, Kolja. Nem felejtettél még el? — Nem. De nem számítottam rá, hogy felhívsz. Tudod, milyenek manapság a férfiak. — Halló, Nyina, hozzám jönnél feleségül? — Na, mi az, csak nem elváltál? — Aha, arra készülök. — Hogyhogy? — Azt mondja a feleségem, véletlenül megismerkedett valami ürgével. Úgymond művelt ember, nem olyan tökfilkó, mint én. Persze megsértődtem .. . Igen, ezért hívtalak. Hozzám jössz feleségül? — Most rögtön? El sem jöttél hozzám soha, még illendőségből sem. Most meg egyenesen ... És egyetlen egyszer láttuk csak egymást. Ha akarsz, most eljöhetsz. — Most? Nem, ma nem tudok. Az utolsó folytatás megy. Na, jól van, Nyinocska, viszlát. Elkezdődött a film. Inkább holnap. — Rendben, gyere holnap. Várlak. — Aha, feltétlenül megyek. ÖTÖDIK BESZÉLGETÉS — Halló, Kolja? Nyina vagyok. Miért nem jöttél el? Kibékültél a feleségeddel? — Aha, kibékültünk. De azért akartalak hívni, meg elmenni hozzád. De olyan adás volt... Inkább találkozzunk holnap. — Aha, rögtön, csak megnézem a programot. Tehát, tehát... egy pillanat. Hányadika van holnap? Nem, holnap nem tudok. Holnap műkorcsolya. És különben is .. azt akartam mondani. .. férjhez megyek, többet ne hívj. — Na de Nyina! És én? Hogyhogy ne hívjalak többet? Mit csináljak most? — Menj és nyugodtan nézd a tévét. — Mit tehetek mást, megyek. Különben ma a Szpartak játszik a Dinamóval ... Leonyid Podolszkij (Horváth Lilla fordítása) Telefonregény
