Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉ!

LÁTOGATÁS A ZOMÁNCMŰVÉSZETI ALKOTÓTELEPEN

Tervek, vázlatok részletek

Még csak néhány napja kezdődött meg a munka a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Főiskola műhelyeiben, a zománcművészek nemzetközi alkotótelepén. A résztvevők névsorán végigfutva kiderül, hogy sok az ismerős, legtöbbjük már sokadszorra érkezett. Túri Endrével, az alkotótelep vezetőjével a műhely épületének emeletén ültünk le beszélgetni. (Kátai Mihály — betegsége miatt — az idei tábor munkájában nem vesz részt.)

— Ennyi külföldi ösztöndíjas, mint ezen a nyáron, egyetlen korábbi évben sem dolgozott itt még — mondta. Idén például hat alkotó érkezett a Szovjetunióból, három pedig Kínából. Munkálkodásuk közben igen sok tapasztalatot adnak át. Tavaly nemcsak tervekkel, hanem már alaposan előkészített anyagokkal, rekeszelt tálakkal érkeztek, idei kuriózum, hogy a legelső fázistól közöttünk készítik munkáikat, a résztvevők élénk figyelmének középpontjában. Mindhárman a Kecskeméten már ismerős klasszikus kínai iskola képviselői, ugyancsak tanulságos, pontos, alapos és biztos mozdulatsoraikat közelről figyelni. A végeredmény sem kevésbé érdekes, hisz a zománcozás e formájában a porcelánfestés hagyományai is fellelhetők, a kontúrokat a fém: a rekeszek vonala adja. Egészen speciális módon termékenyíti meg a kétféle anyag egymást.

— Mi az idei év tematikája?

— Nincs merev téma, inkább arra igyekszünk ösztönözni mindenkit, hogy próbáljon meg a maga számára felfedezni még járatlan utakat, s hogy fogalmazzon meg a saját maga számára kérdéseket, s persze, ha lehet, válaszokat is ebben az anyagban. Ami programnak nem is olyan kevés, mert kísérletezni természetesen elemi anyag- és technikai ismeretek nélkül lehetetlen. A jó kísérlet fontos kelléke a megfelelő tudatosság. Folyamatosan és szívesen adunk bárkinek bármilyen gyakorlati segítséget, szívesen fogadunk bármilyen, izgalmasnak látszó újítást.

— A jelenlegi nehéz anyagi helyzet nem okozott többletgondot például az alkotótábor munkájának előkészítésében, fenntartásában? Mindenféle alapanyagból elegendő mennyiségű áll a művészek rendelkezésére?

— Bár a pénzünk nem több, mint korábban, miközben szinte mindennek felment az ára, igyekszünk úgy gazdálkodni, hogy az alkotók ne vegyék észre gondjainkat.

— Ki tudják szolgálni egyidejűleg ennyi ember igényét?

— Igen, s ebben a műhely is segítség, mely háttérintézményként teljes apparátusával a telep mögött áll. S bár olykor úgy tűnhet, talán túl sokan vagyunk itt együtt ezekben a hetekben, én úgy gondolom: a több résztvevő nagyobb közösséggé is válhat, ami inspiráció is lehet a munkában. Egy kisebb társaságban talán nyugodtabban lehet dolgozni, így azonban nagyobb rá az esély, hogy olyan ösztönző versenyszellem alakulják ki, melyben ki-ki előhívhatja legjobb képességeit.

Látogatásom forró, kánikulai délutánján csak néhány alkotót találtam munkája fölé hajolva, úgy tűnt, mintha még nem fejeződött volna be egészen az ismerkedés egymással, a lehetőségekkel, a lassan körvonalazódó tervekkel. Mint kiderült, csak igen kevesen érkeztek előre meghatározott, részletes programmal, előkészített anyaggal. Ennek köszönhető, hogy még alig akadtak az asztalokon kézzel fogható részletek. Nem volt csoda, ha a szokatlan, a kemencék közelében még erőteljesebb forróságban estefelé már csak kevesen dolgoztak a helyükön. Mayer Berta festőművész, aki már régóta foglalkozik a zománccal is, a legkitartóbbak egyikeként éppen rendet készült rakni festékes üvegei között, amikor mellészegődtem, hogy beszéljen a következő hetek terveiről.

— Negyedszer vagyok itt, és a korábbi évekhez hasonlóan, idén sem készültem előre részletezett programmal. Csak az irányt sejtem, s azt hiszem, majd csak kísérletezésem eredményei adnak formát munkámnak. Az ember ennyi idő után már pontosan számol a telep lehetőségeivel is, és — az anyagismeret után, vagy még előtt? — legfeljebb ez szabja meg a határokat. Sokat jelent, hogy valóban lehet számítani az adottságokra. Fontos például, hogy a tárgyi feltételek az egyre nehezebb anyagi körülmények között is szinte teljes mértékben változatlanok.

A szomszédos teremben Báron László félig feldolgozott anyagokkal megrakott asztala mögül adott épp tanácsot az NDK-ból érkezett kollégájának, a Magyarországon először vendégeskedő Gabriel Cobet-nek.

össze- és széthajtogatott vázlataiba, terveibe nézve úgy tűnt, egyedül nem is megyek sokra, ezért arra kértem, segítsen megfejteni a félig absztrakt, félig figurális tollvázlatok titkát, mondja el, van-e közük az idei, az alkotók által javasolt tematikához, a család problémaköréhez.

— Nem először, s korántsem csak a téma kedvéért foglalkoztat ez a kérdés, az ebben rejlő, manapság szinte beláthatatlan problematika, hisz korábban is — például a gyermekév alkalmából — készültek már munkáim, amelyekben a gyerekek tartottak tükröt a családnak.

Arra a kérdésemre, hogy mégis pontosabban mit készít, azzal hökkentett meg, hogy családi bábszínházát, háromnál több figurával. Az egyes alakok alkatrészeit kiteregetve arról is mesélt, milyen lez az Übü papa mosolyával felszerelt családfő, hogyan mozdul majd az egyes családtagok karja elhárításra, védekezésre, hogyan ölt majd háromdimenziós zománcban alakot a nagyon mai, szarkazmusra és tragédiára egyaránt könnyedén „átállítható”, izgalmasnak ígérkező bábszínház. Ami persze — tette hozzá — csak a legvégén derül ki, hogy hogyan sikerült.

Károlyi Júlia

• Mayer Berta

• Stcfániay Edit

0 Talascsuk Alekszej

DOBOZI ESZTER

tükörben

egy keret s redök: az éj eresztékei alul: hajnali pír mása, miseboroké ha-ha, s vacsoraasztalok vörös lángja hajak, koronák lobogása kifolynak, elfojtódnak — szemek, sikolyok s a szederjes arc! sós nedvek a szájban

a felgyülemlő kék, a zöld a test árkaiban kaparnak valahol, szántják a körmeikkel a betont, a földet — varázslat vérebei s hallod, amint a csont ropog t egy keret s redök: az éj eresztékei; veszélybe hajszoló hatalmad kellő nyugalma rajtad elégedett vagy — mintha már odaát mintha csak elkövetted volna

VILLÁNYI LÁSZLÓ

NAGYAPA

Két fiam ott született,

abban a győri kórházban,

hol térdkalácsodat hagytad;

hogy is sejthetted volna:

hova Beregszászról téged vitt

az első viágháborút,

lányodat viszi férjhez a második;

s a kettő közt építettél,

mint ahogy én akarok,

ha nem is házakat;

titkot sejtettem K. u. K. ládában,

s néhányra leltem általad; innét száz méterre sétáltunk, naponta nézek vagy megyek arra; ott sírtam anyámmal, pedig azt sem tudtam: a távirat Beregszászról érkezett; hiába is tagadnám: arról, hogy rég nem vagy, úgy megfeledkeztem már, mint te, olykor, a szétlőtt, kioperált térdkalácsról.

ELŐADÁST TARTOTT KECSKEMÉTEN

Az animáció egyik legeredetibb

John Halas nem ritka vendég Magyarországon. Hébe-hóba filmjeit is látjuk moziban, tévében. A tévé jóvoltából ismerhettük meg életútját néhány éve egy ötrészes sorozatból, amely Az animáció története; John Halas élete címet viselte. Öt évvel ezelőtt és az idén vendége volt a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak, amelyen külön sorozatot szenteltek életműve bemutatásának. De gyakran jön fővárosunkba, mint az ASIFA, a Nemzetközi Animációs Filmszövetség tiszteletbeli elnöke.

Legutóbb a nyár elején, a 2. Kecskeméti Animációs Filmszemle zsűrielnökeként üdvözölhettük az élénk, minden új iránt érdeklődő művészt. Előadásokat tartott, bemutatta tanítványai filmjeit, értekezett a magyar animáció távlatairól.

John Halas, a világhírű angol rajzfilmrendező és producer, az animáció egyik legeredetibb művésze, mint Halász János látta meg a napvilágot 1912- ben Pesterzsébeten. S bár fiatalon — 24 évesen — Londonba került, korábbi, magyarországi működése is kultúrtörténeti és filmtörténeti jelentőségű.

Tizenöt éves korában filmfőcímeket és plakátokat rajzolt Pál Györgynek (ő a későbbi George Pál, a hollywoodi rajz-bábfilm egyik legkiválóbb mestere). Egyéves párizsi tanulmányút után jelentkezik a Bauhaus elveinek magyarországi meghonosításával kísérletező Bortnyik Sándor Műhely stúdiójába. A modern tipográfia és reklámművészet iskolája volt ez a stúdió.

Itt a mozgás, a rajz dinamikája iránt élénk érdeklődést mutató festő tanítványa és asszisztense lett a fiatal Halász János. Eközben ismerte meg Berény Róbertét (akinek betűtípusait plakátokra alkalmazta) és Moholy Nagy Lászlót.

Bortnyik iskolájában tanult Macs- kássy Gyula is, akivel néhány évvel később a karikaturista Kassovitz Félix társaságában önálló rajzfilmstúdiót nyitottak — megalapítva a hazai rajzfilmgyártást. Két évig dolgoztak

John Halas és a 21. század

együtt. A közös elképzeléseket itthon később Macskássy valósította meg. Halász János egy meghívás révén Londonba utazott. (Hajdú Imre, azaz Jean Image, a ma Párizsban élő neves rajzfilmrendező invitálására.)

Londoni működése először nem volt különösen sikeres. Ott is hagyta a céget, amely Walt Disney stílusú filmeket akart produkálni. Elvette feleségül a nagyszerűen rajzoló Joy Batchelort, és rövid időre visszajöttek Budapestre. 1940-ben már újból Londonban vannak. Ekkor alapították meg az azóta fogalommá lett műhelyt, a Halas és Batchelor Cartoon Film Ltd-t — megalapozva a brit rajzfilmgyártást. Az igazi siker ekkor szegődött hozzá, és nem is hagyta el soha többé. Az első angol bábfilm, az első sztereo rajzfilm, az első technicolor film, az első játék- ' film-hosszúságú rajzfilm, az első felnőtteknek készült rajzfilm, az első rajzfilmopera, és még számos tartalmi-technikai újítás fűződik nevéhez. Munkásságát megannyi díj, kitüntetés és üzleti siker kísérte. Neki sikerült először megtörnie az amerikai rajzfilm egyeduralművésze

mát, és műveivel meghódítani az amerikai piacot is. Kapott Oscar-díjat, elnyerte az ASIFA legmagasabb elismerését, az Annice-díjat és a Brit Birodalom lovagrendjét.

A háború idején hatvan filmet készített a brit Információs Honvédelmi Minisztériumnak, köztük nem egy antifasiszta témájú alkotást. Csinált reklám- és oktatófilmeket, sorozatokat a televíziónak, egész estés rajzfilm-adaptációkat, szatirikus, karikaturisztikus felfogású filmeket. Groteszk humor, meghökkentő trükkök, felfokozott tempó jellemzik munkáit.

John Halast, a művészt a műfaj megújulásának technikai és elvi lehetőségei érdeklik. Ezért foglalkoztatja a számítógép, a videotechnika, a lézergrafika.

Kecskeméti előadásának címe — a 21. század művészete — is erre rímelt. Azt fejtegette, milyen lesz a rajzfilm, a film és a többi művészet az elkövetkező húsz-harminc évben. Ahogy hatvan éve az avantgárd, a Bauhaus, máig hatóan meghatározta a művészetek útját, mondta - úgy a jövő művészetét a tévé és a videó. Úgy is mint műfaj, és úgy is mint technika. E médiák által a nézők képi intelligenciája máris sokat javult. A film is felgyorsult, nem kell annyi magyarázat, mint évtizedekkel ezelőtt egy-egy képi jelkép, fordulat alkalmazásához. Megszületett az „elektronikus ecset”, a komputergrafika, s ezt előszeretettel és könnyebben alkalmazza a film, mint például a képzőművészet. A világ animációs filmtermésének legújabb, legprogresszívabb alkotásai éppen komputerrel születtek — Japánban.

A hetvenhat éves mester ma is, mint hatvan évvel ezelőtt, a legújabb művészeti irányzatokra és technikára figyel — használja, alkalmazza, befogadja és továbbfejleszti, egyénivé varázsolja. És azt mondja, sohase felejtette el, hogy Bortnyik-tanítvány volt. Ahogy John Halas tanítványai is egy életre magukkal viszik mesterük szellemét.

Kádár Márta

ÚJ MŰFAJ, ÚJ ÖTLET?

A Minitextil

kiállítási művészet

A minitextil a hetvenes évek terméke; magyar művészek is bábáskodtak megszületésénél. Sőt, az ötlet itt született meg, nálunk, már a hetyenes évek elején. Pontosabban itt is megszületett. Mert végül Angliában nyílt meg az első minitextil-kiállítás, több magyar résztvevővel. Az első hazai minitextil-bemu- tató pedig ez után egy évvel Szombathelyen volt 1975-ben. Ugyanitt a magyar textilművészeti biennálékkal együtt 1976-tól rendezik meg a nemzetközi miniatűrtextil-biennálékat, idén éppen a hetediket, amelyre kilencszáz jelentkezőtől válogatták ki a legjobb háromszáz munkát.

De hát mi is a minitextil? Ötlet, miniatürizált munka, kísérlet, tenyérnyi

0 Grazyna Brylcwska (Lengyelország): Nyisd meg arcodat

'Mpy: :■ 1 ... 4ri

——-—>—

0 Virginia Davis (Egyesült Államok): Kettős ikátszövés

örökkévalóság? Művészet. Mérete meghatározott: 20 x 20 x 20 centi. Ami az jelenti, hogy kiterjedése is lehet. Miközben viták tárgya volt a tértextil — majd később a csodálaté —, a minitextil esetében soha nem volt probléma a harmadik dimenzió meghódítása. Egyértelműen vált témája alapján apró textilszoborrá. Ilyen méretben ugyanis aligha lehet „leképezni” a valóságot egy az egyben. Az elvont dolgok ábrázolása pedig feltétlenül igényli a harmadik kiterjedést. Egy struktúra többet mond, térben ábrázolva, mint más technikával síkban megjelenítve. A textilnek önmagában is lényeges ösz- szetevője a strukturáltsága, hiszen függőleges és vízszintes fonalak kereszteződésében jön létre maga a textil, a „szövet”. Az első idők minitextil-készí- tőinek jelentős része éppen abból az eufórikus örömből indult ki, hogy most kipróbálhatja a Nchnikát, az anyagot, a szövésmódot. Sorban születtek a szövött apróságok mellett a hímzést, hurkolást, fonást felelevenítő módszerek. És egyre inkább tágult az anyagok köre is. A drótkerítés vagy a papírszalvéta apropóján a drót vagy a papír, hasonlósága folytán a fa, a kő is szerepel olykor textilként. A szó szoros értelmében szerepel, mert tcxtilszerepet tölt be. A kavics a gombolyagot helyettesíti esetleg, a sodrony a kötőfonalat.

Mindez persze csak technika és anyag. Eszközök a gondolat kifejtésére. Az anyag megmunkálása alkalmat ad a színes kifejezésre is: némelyik miniatűr gobelin a zárdái művek aprólékosságával készült, beleértve a naivsá- gát is. Sok ötlet rejlik a varródobozban: szinte szobrocskává emelt varródobozok. gombok, cérnák képviselik a müvesztek intim világát — mint amikor a festő a műtermét ábrázolja. És a gombostűk! Összeragasztva, beszúrva, megfestve, micsoda strukturálódási lehetőséget rejtenek! Oszloprend és fémgombok feje — miniatűrben — ébreszt rá az emberi arányok viszonylagosságára. A merített papírral ismét egy építőanyag került a művész kezébe. Formázható, színezhető, hajlékony, lágy,

nem textilidegen. Lehet rá írni, lehet varrni, beszőni felvetőfonalak közé. Ugyanígy a már nyomott papírt, levelet. újságcikket, könyvszöveget is. Min- déz persze csak szemezgetés a témák között. Az ötletek fclsorolhatallanul sokfélék, beleértve az ironikus, humoros megfogalmazásokat. A magyarok közül például Hübner Aranka jeleskedett effélékkel. Az Értékálló pénz című minitextilje egy selyemből szőtt ötszáz forintos volt; 1980-ban szerepelt a kiállításon, nem kevés jóstehetségről téve tanúbizonyságot. (A megszövés ugyanis valóban értéknövelő tényező.)

Sok „talált tárgy” is helyet talált a minibemutatón; igaz, mindig is hatott az uralkodó képzőművészeti irányzat, ha volt ilyen. A ma irányzata, az új érzékenység különben is igényli a miniatürizálást; a sokféle „magánmitológia” valóságos kis oltárait készítették már el, egyéni kifejezőeszközökkel, privát istenségekkel. A miniatűrtextil ez idő tájt főképpen kiállítási művészet. S mint ilyen, leginkább együtt hatásos, minél nagyobb merítéssel; térben és időben minél több művésrmutatkozik be, annál világosabb és érdekesebb ké-, pet kapunk a különbözőségekről — és a hasonlóságokról. Amíg a képzőművészetben általában, s a textilművészetben különösen az egyéni kiállítások adnak jobb fogódzót egy művész fejlődéséről. gondolkodásmódjáról, addig a minitextil e szakma teljességéről, a textil határairól és lehetőségeiről tudósít.

A miniatürizálás a technikában: követelmény. A művészetben: következmény, ami a technikával, a kísérletezéssel és az ötletgazdagsággal is összefügg.

Az idén két helyen is lesz nagyszabású minitextil-bemutató: Szombathelyen június 24-étől augusztus 28-áig a

7. Nemzetközi miniatűrtextil-biennálén, a szombathelyi képtárban 236 művész háromszáz apró alkotása látható, a Műcsarnokban pedig az Eleven textil című kiállításon július 29-étől az előző hat minibiennálé anyagából válogatás.

Torday Aliz

Szilágyi Gábor