Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 9. A turisták dollárjai — A TURIZMUS hozza is, meg viszi is a konvertibilis pénzt, s hosszú idő után az idén először valószínűleg többet visz, mint amennyit hozni képes. Az úgynevezett világútlevél megjelenésével ugyanis az év első négy hónapjában kereken tizenötször annyian igényeltek turistaellátmányt. mint a múlt év azonos időszakában. A devizagazdálkodásnak tehát a turizmussal kapcsolatos kiadásai megsokszorozódnak, ami nem várható a bevételeknél. Ezzel az idegenforgalom vezetőinek éppen a legnyomatékosabb érve válik egyesek szemében kérdésessé. Ok ugyanis eddig azt hangoztatták, hogy a turizmusba érdemes befektetni, érdemes további szállodákat, jachtkikötőket, teniszpályákat. üdülőfalvakat építeni, egész régiókat a vendégfogadás szolgálatába állítani, hiszen az idegenforgalom devizamérlege mind nagyobb aktívumot mutat. Valóban, ez a mérleg az utóbbi években egyre tekintélyesebb aktívumot jelzett, és az idén ez az aktívum valószínűleg eltűnik, sőt, passzívumba csap át. Csakhogy azt is látnunk kell, hogy az aktívum mesterséges képződmény volt. hiszen a bevételek spontán módon, az ország iránt megnyilvánuló érdeklődéstől, azaz a kereslettől függően alakultak, ezzel szemben a kiadásoknak kemény korlátokat szabott a devizahatóság. Hasonló jelenségeket észlelhetünk a turizmus devizagazdálkodásában, mint a nemzetközi kereskedelmében: míg az áruexport növeléséért mindent elkövetünk, addig az áruk behozatalát adminisztratív előírások tartják meglehetősen szigorú határok között. A devizagazdálkodásnak ezt a módját azzal indokolják, hogy Magyarország csak így maradhat tisztességes adós, csak így képes visszafizetni a külföldi hiteleket. Bár vannak olyan nézetek, amelyek szerint, ha valamivel többet importálnánk, akkor lényegesen többet tudnánk exportálni is, s e két nézet képviselői között vita folyik, eszmefuttatásunkban mi most ennek a kérdéskörnek egy részénél, a turizmusnál maradunk. Itt is igen valószínű, hogy a magyarok szabadabb kiutazása kedvez a beutazásoknak; a politikailag és gazdaságilag megreformált ország számos óknál fogva vonzóbb lesz a külföldi turisták számára. Most azonban a devizamérleg egyelőre inkább a kiutazások terhét érzi, semmint a beutazások hasonló mértékű növekedésének gyümölcsét szüretelhetné. Ez a szüret majd csak később, a gyümölcs beérése utánra várható. A KIADÁSOK megsokszorozódása azonban pillanatnyilag meglehetősen nyomasztja a devizagazdálkodást. Kézben a világútlevéllel, az állampolgárok százezrei jelentkeznek turistaellátmányért, üzemanyagtérítésért, s az igénylők száma az idegenforgalmi főszezonban várhatóan tovább fog növekedni. Az utazni készülőkben pedig ott bujkál az aggodalom: vajon tartja-e szavát az állam, Vajon továbbra is rendelkezésre bocsátja-e azt a konvertibilis valutát, amit a világútlevélhez ígért? Az aggodalmat a hatóságok igyekeznek eloszlatni: állítják, hogy az év elején életbe lépett rendelkezéseket nem módosítják, a kiutazóknak a turistaellátmányt továbbra is kiadják, illetve eladják. Bár nem kételkedünk abban, hogy most, amikor a kormány a bizalomerősítő intézkedések sorát hozza, nem fojtja az iránta kialakuló bizalmat az utazási lehetőségek korlátozásával megtépázni, de azt azért nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy igyekszik majd a turizmus deviza- mérlegét egyensúlyban tartani. Teheti ezt adminisztratív módszerekkel, de teheti piaci eszközökkel is. Adminisztratív módszer lenne például az, ha a vámmentesség jelenlegi 10 000 forintos keretét nem nyújtaná valamennyi kiutazás, illetve hazautazás alkalmával, hanem évente csupán néhány, esetleg csak egy alkalommal. Tehetné ezt abból a meggondolásból, hogy tapasztalatai szerint igen sokan csak bevásárolni járnak Ausztriába, méghozzá rendszeresen járnak; akadnak, akik-az idén már húszhuszonöt alkalommal is átrándul- tak, s hoztak be mindannyiszor vámmentesen 10 000 forintnyi fogyasztási cikket. Csakhogy a hatóságnak azt is meg kell gondolnia, hogy a turistaimport természetes, a világ minden táján megfigyelhető jelenség, a mi esetünkben pedig úgy is felfogható, mint a hivatalos behozatal tehermentesítése. A devizagazdálkodás szemszögéből kifejezettten előnyös, ha a turisták a maguk valutájából vásárolják meg azoknak az áruknak egy részét, amelyeket egyébként a hazai boltokban vennének meg. Remélhető, hogy a hatóságok is így ítélik meg a kérdést, a turistaimport pejoratív felhangja eltűnik, és a jelenlegi, az utasoknak kedvező vámszabályokat sem módosítják. Márcsak azért sem, mert a turizmus devizamérlege más, nem adminisztratív, hanem piaci eszközökkel is javítható. Mint a Magyar Nemzeti Bankban elmondták, nemcsak kiadásaik, hanem bevételeik is nőttek a világútlevél megjelenésével: megsokszorozódott az az összeg, amit a magyar állampolgárok utazási számláin kezelnek. Ezt az ösz- szeget természetesen nem csupán nyilvántartják a bankok, hanem használhatják, forgathatják is. Ám az utazási számlákon lévő konvertibilis pénzt a jelenlegi rend szerint tulajdonosaik csakis kiutazáskor használhatják fel. Ami azt jelenti, hogy az állam szinte rákényszeríti állampolgárait, hogy az e számlákon lévő, majdnem 3 milliárd forintnak megfelelő összeget kivigyék az országból. A GAZDASÁGI ÉSSZERŰSÉG azonban ennek az ellenkezőjét diktálná: azt, hogy ösztönözzék a pénztulajdonosokat kemény valutájuk hazai elköltésére. Aminek az lenne a módja, hogy lehetőséget adjanak arra, högy az utazási számlákon lévő pénzért Magyarországon, az erre specializálódott bolthálózatban lehessen vásárolni. így a számlákon lévő pénz egy része minden bizonnyal az országban maradna. Tulajdonosaik nem külföldön költenék el pénzüket, hanem az Intertourist, az Utastourist üzleteiben vennének érte korszerű műszaki cikkeket, kozmetikumokat, játékokat. A turizmus devizamérlege azonban így sem tarthatná meg azt a jelentékeny, több száz millió dolláros aktívumát, amit tavaly mutatott. Bár a beutazás az idén tömegesebb mint tavaly volt, és az idelátogatók több pénzt is költenek, ez mégsem növeli olyan mértékben a bevételeket, amilyen mértékben a kiadások nőnek. Ám súlyos hiba lenne ebből arra következtetni, hogy akkor most már a turizmus nem az egyik legjobb, vagy éppenséggel a legjobb devizatermelő ágazatunk, s így nem érdemes a fejlesztésre. Gazdaságos- sági elemzések bizonyítják, hogy a turisták fogadása lényegesen hatékonyabban juttatja az országot devizabevételekhez, mint az áruexport átlaga. S ez a lényeg, ami a turisztikai kiadások növekedésétől függetlenül, változatlanul megköveteli az ország turisztikai fogadó- képességének fejlesztését, vagyis a jelentékeny idegenforgalmi beruházásokat. Gál Zsuzsa EGYÜTT A TŐKÉS PIACON? Prágai külkereskedők, szikrai áruk A Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság az idén együttműködési szerződést kötött a csehszlovákiai Strojimport vállalattal. Á kapcsolat egyelőre csak a dolgozók csereüdültetésére korlátozódik, ám a szerződő felek mesz- szebbre is tekintenek. Prágában és Nyárlőrincen is tárgyaltak már arról, hogyan tudnák együttműködési lehetőségeiket üzletileg is kiaknázni. Nemrégiben átadták az állami gazdaságban a magyar—csehszlovák barátság házát, amit az első csoport, kéthetes üdüléssel, júniusban fel is avatott. Az átadáson részt vett René Pospiszyl, a Strojimport vezérigazgató-helyettese, akit arról kérdeztünk, hogy a csehszlovákiai átalakítási program milyen változásokat hoz vállalata számára és hogyan illeszkedik ehhez a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdasággal tervezett együttműködése. — Kérem, mutassa be a Strojimport tevékenységét! — A Strojimport Csehszlovákia egyik legnagyobb külkereskedelmi vállalata. Szerszámgépek és textilipari berendezések export-importjával foglalkozunk. Cégünknél ezerhétszáz ember dolgozik, azokban a csehszlovák üzemekben pedig, amelyek a Strojimpor- ton keresztül adják el, illetve szerzik be gépeiket, körülbelül százhúszezer. Leg- fontosabb partnereink a szocialista országok, termékeink 60-65 százalékát ezekben értékesítjük. Összességében a világ 90 országával állunk kapcsolatban. Egyes tőkés országokban vegyes társaságokat, illetve kereskedelmi irodát is létrehoztunk, Európában tizenkettőt, azon kívül — főleg Amerikában — ötöt. Ezek a társaságok a mi gépeinkkel kereskednek. Sőt, a vegyes társaságokon keresztül léptünk először Gróf Zeppelin és a Zeppelinek 1 Q ő Q július 8-án, 150 éve 1 O u O . szQ]etett Ferdinand Zeppelin gróf, német feltaláló, akit a világ a léghajózás úttörőjének tart. Ez a megállapítás azonban így nem teljesen igaz, mert a léghajózás ötlete a magyar Schwarz Dávid nevéhez fűződik, Zeppelin az ő terveit fejlesztette tovább, és építette meg az első merev testű, kormányozható léghajót. Az előzményekről annyit, hogy a keszthelyi születésű, technikai érdeklődésű Schwarzot foglalkoztatta a repülés, és e téren teljesen új útra lépett: a léghajó ballonhüvelyét új anyagból, egész vékony alumíniumlemezből tervezte. Alumíniumváz alkalmazásával és a légcsavaroknak a léghajó testén való elhelyezésével új irányt adott a léghajózásnak. Meghívást kapott a cári Oroszországba tervei kivitelezéséhez. Két évig folytak a kisérletek, de a léghajókhoz fűzött remények itt nem váltak be. Munkáját a németek segítették tovább, akik felfedezték, hogy a léghajó hadi célokra is alkalmas lehet, s egyúttal az alumínium új felhasználási területét is látták a találmányban. 1895-ben volt az első felszállási kísérlet. A léghajó megtöltéséhez azonban a német vegyi gyárak csak gyenge minőségű gázt tudtak szállítani, s ezért az első kísérlet sikertelen volt: a kudarcot Schwarz nem tudta elviselni, meghalt. A porosz hadügyminisztérium folytatta Schwarz munkáját, és 1897. november 3-án megtörtént az első tényleges felszállás a 3500 kilogramm súlyú, 47,5 méter hosszú, szivar alakú, a világ eddig legnagyobb, 3607 köbméter térfogatú léghajójával. Zeppelin gróf, aki egyébként magas rangú katonatiszt volt, egy évvel Schwarz halála után megvásárolta a feltaláló özvegyétől az alumínium alkalmazásának ötletét, és két évvel később, 1900. július 3-án a Bode- ni-tó partján felszállt az első „Zeppelin”. A felszállás sikeres volt, de húszperces repülés után a leszállásnál a gép összetört. Az ekkor 62 esztendős tábornok, Zeppelin nem adta fel a harcot és 1906-ban óránként 30 mérföldes sebességgel két sikeres repülést végzett. A további fejlesztést jelzi, hogy a léghajók az I. világháborúban részt vettek London bombázásában. 1924-ben a Zeppelin-művekben épült az a híres, Los Angeles nevű léghajó, melyet a németek jóvátételként adtak Amerika számára. 1924-ben 80 óra alatt tette meg útját új hazájába. 1931-ben Magyarországon is végzett propagandarepülést egy kormányozható Zeppelin, amely előzőleg körülrepülte a Földet. A sorozatosan bekövetkezett balesetekből levonták azt a következtetést, hogy az üzembiztonság szempontjából az addig használt olcsó, de robbanékony hidrogénnel szemben a hélium az egyedül alkalmazható töltőgáz. A baleseti veszély és a nem nagyon fokozható sebesség miatt a léghajózás sohasem vált igazán jelentős közlekedési eszközzé. Képünkön: Zeppelin-léghajó szerelése Friedrichshafenban, a Zeppelin-müvekben (MTI— Press) kooperációs kapcsolatba magyar partnerekkel is, például már vannak eredményeink Belgiumban és Svájcban a Technoimpexszel közösen. Venezuelában NDK-gyártmányú berendezéseket adtunk el. Azokat a szerszámgépeket, amelyeket mi nem gyártunk, de a tőkés piacon keresettek, más szocialista országokból próbáljuk beszerezni, kooperáció keretében. Éves forgalmunk — ebben tőkés és szocialista országok egyaránt benne vannak — eléri a? 1 milliárd dollárt. — Nem sok egy kicsit az 1700 ember egy olyan vállalatnál, amelyik csak kereskedik mások gyártmányaival? — Nem mondom, hogy ennyi emberre mindig, feltétlenül szükség van. Alkalmazottaink nagy többsége az export-import részlegeknél dolgozik, hiszen áruválasztékunk rendkívül széles. Két épületünk van Prágában, pusztán ahhoz, hogy ezeket működtetni tudjuk, kétszázötven ember kell, a takarítónőtől a telexkezelőig. Lehetséges, hogy csökkenteni fogjuk a létszámot, főképp, hogy még ebben az évben számítógépeket akarunk vásárolni. Másrészt, ha nem tudunk olyan eredményeket, akkora forgalmat elérni, mint eddig, kénytelenek leszünk lemondani ilyen nagy apparátusról. Hacsak nem bővítjük tevékenységünket, amire most a csehszlovákiai átalakítás és az új törvények értelmében lehetőségünk nyílik. — A komplex átalakítás, a „prestav- ba” mit jelent egy nagyvállalatnak? Könnyebb vagy nehezebb lesz a helyzete? — Könnyebb semmiképpen sem lesz. Az új törvények szerint módunkban áll eddigi partnereinken kívül más vállalatokkal is kapcsolatba lépni, de a gyártók is válogathatnak majd, melyik külkereskedelmi céggel kívánnak dolgozni. A nagyobb önállóság, a szabad választás lehetősége nekünk azt jelenti, hogy jobb minőségű áruval, esetleg olcsóbban kereskedhetünk. De benne van az is, hogy 1990-től a Strojimport pénzügyileg is teljesen önálló, önfenntartó vállalat lesz, amelyik már nem számíthat minden körülmények között az állam segítségére. Igaz, hogy erre eddig sem szorultunk rá. Mi eddig is abból éltünk, amit magunk kerestünk, de ezután még inkább így lesz. — Mint mondta, mostantól bővíthetik külkereskedelmi tevékenységüket. Új áruk és új partnerek után néznek? — Elsősorban azt a hálózatot szeretnénk jobban kihasználni, amelyet a tőkés országokban kiépítettünk. Felkínáljuk a vegyes társaságok lehetőségeit más külkereskedelmi vállalatoknak vagy egyenesen a gyártó üzemeknek. Bizonyos vállalatok Csehszlovákiában jogot kapnak arra, hog termékeikkel .önállóan kereskedhessenek külföldön. Csakhogy a semmiből indulni, kapcsolatok, ismeretek, alapvető tárgyi feltételek nélkül rendkívül nehéz és főképp nagyon drága. De, ha nekünk ott vannak az irodáink, a telefon és a telex, s nem utolsósorban az emberek, akik megfelelő ismeretekkel, kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeznek az adott országban, -— miért ne ajánljuk föl másnak is mindezt? Természetesen üzleti René Pospiszyl vezérigazgató-helyettes A barátság házának átadása, amelyen részt vett Andrej Duraj, Csehszlovákia magyarországi nagykövete is. (Tóth Sándor felvételei) alapon. Ugyanezt felkínáljuk a szocialista országokbeli partnereinknek is. A Strojimport tehát nem akarja elvenni mások kenyerét, „elhalászni” mások orra elől az árut, inkább szeretné előnyösebben kihasználni a már meglévő külföldi kapcsolatait. — A Kecskemét—Szikrai Állami Gazdasággal hogyan tervezik az együttműködést, azon kívül, hogy minden évben megszervezik a dolgozók csereüdültetését? — Az új törvények értelmében a gépeken kívül bármilyen más áruval is kereskedhetünk, ha ez nekünk megéri. Ebben az értelemben próbálunk Szikrával közös programot találni. Nos, néhány szakemberünk már járt itt, hogy a borral kapcsolatban tájékozódjon, ugyanakkor külföldi partnereinknél is „tapogatóztunk”, érdekli-e őket ez a termék. Közvetlen boreladással nem szándékozunk foglalkozni. Mondjuk, harmadik árun keresztül értékesítenénk. Legjobb, ha égy'példán magyarázóm meg. Szeretnénk megvásárolni valamilyen árut egy harmadik országban. Eladjuk nekik a bort, megkapjuk azt a bizonyos árut, a magyaroknak pedig pénzzel fizetünk. Ilyen háromszögben vagy akár négyszögben képzeljük el az ügyletet. — Szóval a belső piacra nem akarnak betörni mint borforgalmazók? —•• Nem, Csehszlovákiában van erre specializált külkereskedelmi vállalat, amelyik a magyar bort értékesíti. Ebbe mi nem kívánunk beleavatkozni. Lehet, hogy a jövőben találuhk rá módot, de a közvetlen eladás, úgy gondolom, ma még túl nehéz nekünk. — Tegyük fel, hogy Szikra nem pénzt, hanem valamilyen gépet, úgy értem, cseh gyártmányú gépet kér a borért. — Erre is találunk megoldást. Mi nem akarunk bort, viszont keresünk egy harmadik céget valamelyik vegyes társaságunkon keresztül, amelyik bort kíván venni. Szikrának átadjuk a kért gépet, a fizetség pedig attól a harmadik cégtől jön. Tehát efféle csereláncolatra gondolunk. Végeredményben nekünk mindegy, kié lesz a gép, ha megfelelő árat kapunk érte. — Csakhogy a bort jelenleg — legalábbis Európában — igen nehéz eladni. Ezt nyilván önök is tudják. — Mi elsősorban folyó bor értékesítésére gondolunk, pillanatnyilag ebben látunk nagyobb lehetőségeket. Ez természetesen nem zárja ki a körből a palackos borokat sem. Végül is az együttműködés lényege, hogy a Nyu- gat-Európában lévő kereskedelmi irodahálózatunk segítségével kívánunk közreműködni a szikrai bor tőkés piaci értékesítésében. — Közös vállalatot is létrehoznának? — Van ilyen elképzelésünk, de erről még igen korai lenne beszélni. Egyelőre csak kooperációról van szó. — A későbbiekben, ha az együttműködés megfelelő eredménnyel jár, bekapcsolódhatnak-e más Bács-Kiskun megyei vállalatok is? — Ez attól függ, mennyire boldogulunk. Most még csak a kezdeti lépéseknél tartunk, s azt sem tudom megmondani, lesz-e eredményünk ebben az évben. De arra mindenféleképpen lehetőséget látunk, hogy mind a két fél számára előnyös együttműködést alakítsunk ki. Úgy gondolom, az új gazdasági feltételek, a nagyobb önállóság önöknél is, nálunk is, feltétlenül kedvezni fog az olyan közvetlen vállalati kapcsolatok fejlődésének, mint amilyenről a mi esetünkben is szó van. Magyar Ágnes
