Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-08 / 162. szám

1

1988. július 8. • PETŐFI NÉPE • 3

BEFEJEZŐDÖTT A SZÁLLÍTÁSI NYÁRI EGYETEM

SZAKSZERVEZETI ÁLLÁSPONT A BÉRREFORMRÓL

Kedvező szakmai fogadtatás Árkövető emelés évente

Csütörtökön Kecskeméten befejeződött a szállítási nyári egyetem, amely négy napon át felső fokon képezte tovább az ország fuvarozó és fuvaroztató szakembereit. A zárónapon Katona András, a Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője a múlt évi energiafelhasználás tapasztalatairól, s az idei tennivalókról szólt. Dr. Petőfi László, a KM osztályvezetője a közforgalmú közlekedési vállalatok tarifáinak januári változása utáni helyzetről beszélt, majd dr. Hinfner Miklós, a Kereskedelmi Minisztérium osztályvezetője a magyar külkereskedelem világpiaci helyzetét taglalta. Az utolsó előadást Csák- vári István, a Mahart igazgatója tartotta, a vállalat feladatait ismertette.

A négynapos országos rendezvényt Takács Bélának, a KM főosztályvezetőjének, a Központi Szállítási Tanács titkárának összegzése zárta be. Arra kértük Takács Bélát, hogy röviden értékelje a szállítási nyári egyetem munkáját.

— Milyen volt a szállítási nyári egyetem szakmai fogadtatása?

— A nagy érdeklődés és aktivitás arra utal, hogy nagyon tetszett a szakmának ez a rendezvény. Jónak tartották, hogy naponta volt lehetőség a véleménynyilvánításra, ugyanakkor ke- veselték az időt, mert mint mondták, túl sok volt a jó, érdekes téma. Az érdeklődésre jellemző, hogy harminc magánfuvarozó is részt vett a nyári egyetemen, vállalva ennek költségeit, sőt a keresetkiesést is. A közlekedést a szakemberek hasonlóképpen ítélik meg, mint a gazdaságot. Sajnos, az ágazat álló- és mozgórészei tovább öregedtek,

gondolok itt például az utak, vasutak és az azokon közlekedő eszközök életkorának növekedésére. A jelenlegi gazdasági helyzet a közlekedésnek nem kedvez, néhány esetet kivéve kevesebb a fejlesztésre fordítható pénz, mint korábban.

— Mi volt a véleményük a hallgatóknak, az előadóknak a közlekedés alága- zatairól?

— A közúttal kezdem. Az alaphangot a közlekedési törvény és annak végrehajtási utasításai adták meg. A hallgatók a végrehajtási utasításokkal szemben követelményeket támasztottak, bár optimista várakozás észlelhető. A magánszektorban olyan erőteljesen növekedett a tehergépjárművek

száma, hogy az már meghaladja a Volán-vállalatok eszközeinek nagyságát. A követelmény az, hogy a végrehajtási utasítás mind a magán-, mind a közületi fuvarozókat egyformán bírálja el, egyformán adóztassa. Azt várják, hogy kevesebb legyen a bürokrácia, s vannak fenntartások az autópálya-használati díjjal kapcsolatban is. Ami a repülést illeti, biztatóak a kezdeményezések a lízingeléssel, illetve a közös vállalatok alakításával. A belföldi folyami hajózásban a Mahart visszavonulóban van, nincs vállalkozási kedv, nyilván át kell dolgozniuk vállalati stratégiájukat.

— A vasútról milyen vélemények alakultak ki?

— Nagyon érdekes, hogy a vasúttal szemben a múlt évben megfogalmazott elvárásokat kérték számon a fuvaroztatók. Az a kérés, hogy gyorsuljanak fel a szervezésnek azok a részei, amelyek nem kerülnek pénzbe. Melyek ezek? A vasútikocsi-előrejelentés és -értesítés, a tömegmegállapítás, a darabszámlálás, a kármegállapítás, az áruvédelem, satöbbi. A fuvaroztatók szeretnék érezni, hogy a vasút megbízható.

— Milyen kérések hangzottak el az egyetemmel kapcsolatosan?

— Többet szeretnének hallani a közlekedés és a vám kapcsolatáról, s jobban megismerkedni Kecskeméttel. A város nagyon tetszett a résztvevőknek, ez a program már teljesen beépült Kecskemét nyári idegenforgalmába. Itt minden rendelkezésünkre áll. A rendezvény sikeres lebonyolításáért ezúton mondok köszönetét a város és a megye vezetőinek.

Gémes Gábor

A SZOT illetékesének nyilatkozata

Élénk várakozás előzi meg a bérreform kimunkálását, bevezetését. A tervezett intézkedésekkel kapcsolatos, a szakszervezeti tagságot leginkább foglalkoztató kérdésekre Vörös Pétertől, a SZOT bérreformbizottságának titkárától kért választ Baj'kó Erika, az MTI munkatársa.

MTI: A szakszervezeti tagok közül sokan kifogásolják, hogy kevés információt kapnak a bérreform előkészületeiről, majdani bevezetésének körülményeiről s arról, hogy tulajdonképpen mit is jelent a bérreform.

V. P.: A szakszervezetek bérreformmal kapcsolatos elképzeléseit a SZOT legutóbbi, június végi ülésén vitatta meg. Az ott tárgyalt javaslat elkészítését is vita előzte meg. Augusztusra minden bizalmihoz eljuttattunk egy olyan kis füzetet, amelyben a szakszervezeti koncepció lényegét foglaljuk össze, s ennek részletes, illetve kivonatos közlésére felkérjük a szakszervezeti és a vállalati újságokat is. Ezek alapján a tagság véleményt mondhat arról, hogy egyetért-e a vázolt tennivalókkal, s más megoldásokra is tehet javaslatot. Az alapszervezeti eszmecserék lényegét az ágazati szakszervezetek összesítik, s azokat a saját véleményükkel együtt eljuttatják a SZOT-hoz. Október elejére szeretnénk a SZOT testületéi elé vinni a tagsági vita tapasztalatait, s ezután alakítanánk ki e témában a szakszervezetek végleges álláspontját.

MTI: Fokozza a feszültséget a dolgozók körében, hogy a bérreformmal kapcsolatban elhangzó különféle nyilatkozatok nemegyszer ellentmondanak egymásnak. Emiatt többen úgy vélik, hogy ebben a kérdésben ma még nagy a határozatlanság.

V. P.: A gazdaságpolitikai folyamaTÁRGYKÉSZÍTÉSRE CSÁBÍTÓ ESZKÖZÖK, NYERSANYAGOK

Vakáció a jakabszállási alkotóházban

Bár már június második felétől megkezdődött a táborozások időszaka, a Népművészeti Egyesület Bács-Kiskun Megyei Szervezetének jakabszállási alkotóháza még csak ezen a héten nyitotta meg kapuit. A népi fafaragók szakmai programjainak színhelyeként ismert épület, a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ szervezésében először fogad gyermekeket. A hét közepére közülük már senki sem érezte vendégnek magát, igen nagy biztonsággal vették birtokukba a fafaragók, népművészek által készített eszközöket, használati tárgyakat. Mert egy városi gyerek számára elsősorban ezek a dolgok, lehetőségek, a sokféle, izgalmas gyakorlati munkára, tárgykészítésre csábító nyersanyag, a szakemberek vezette programok jelentik a legfőbb vonzerőt. A közeli erdő, a jó levegő, a hűvös falak már csak a ráadás.

A megyei vakációajánlatok között különleges színt képviselő tábor szervezői az egyhetes közösségi játék és munka által ízelítőt próbálnak kínálni a fiataloknak mindabból, ami a hagyományos paraszti életforma jellegzetességeit jelenti. Látogatásunk délutánjának rekkenő melege még a legkisebbeket sem tudta megijeszteni. A tágas udvar akácfái között töltötte mindenki a nap majd’ minden óráját, a munkapadokat ebédlőasztallá alakítva még az étkezések idejére sem kellett elszakadni a közeli erdő látványától. Itt ültünk le beszélgetni Font Sárával, aki ugyanebben az épületben már több szaktábort is szervezett és vezetett. Gyerekekkel most indult ide először. S bár minden táborlakó jól érzi magát, aligha telik el napja kisebb-nagyobb izgalom nélkül.

— Nem vagyok egyedül, a foglalkozásvezetőkre, két-három felnőttre: Bo- dacz Tiborra, Csíkszentmihályi Károlyra mindig számíthatok.

— Kikből áll a tábor?

— Korban vegyesebb a kis csapat, mint terveztük. Először úgy volt, hogy

csak felsősök jönnek, de végül kisebbek jelentkezését is elfogadtuk. Szinte kivétel nélkül városiak, a megyén kívül még Budapestről is érkeztek. így aztán ezek az élmények nagyon sokjíjdon- sággal szolgálnak számukra. A programokat általában csoportfoglalkozás indítja. Aki az új tevékenység alapműveleteit már tudja, az visszatérhet a régebbi kedvencéhez is. Egyetlen program sem kötelező, egyidejűleg többféle a választék, de mindig csak kínálat formájában.

— Melyek ezek?

— A foglalkozásvezetők útmutatásával sokféle hasznos gyakorlati munkával ismerkedhetnek meg. pármelyik tevékenység lényege, hogy játékosan, kicsinyitetten, de az eredetinek mindig hiteles változata legyen. Konkrét rendeltetése van minden itt készült tárgynak. Azt hiszem, máris elértük, hogy mindenki céllal kezdjen hozzá egy-egy kis vállalkozásához. Az anyagokat nem mindig kapják előkészítve, például a vesszőfonáshoz szükséges vesszővel először kévébe kötve találkoztak. Aztán közösen vermeltük, fejtettük

f » \

• Készül a kemence.

Szövés közben.

szét, vágtuk le kívánság szerinti méretre az egyes szálakat. De a gyékénnnyel, vesszővel való ismerkedéshez az is hozzátartozik, hogy tudják: hol s hogyan nő, kirándulásainkat efféle ismeretszerzésre is felhasználjuk.

—- A legelső napokban elhárította a beszélgetést arra hivatkozva, hogy még nem lehet tudni, a szép tervekből mit sikerül valóra váltani. Azóta azonban eltelt ismét néhány nap és bőven akadnak kézzel fogható, sőt csuklóra, hajba köthető, használható „eredmények".

— Sokféle alapművelettel megismerkedtek a gyerekek, sokféle munkához hozzá tudnak kötetlenül is látni, az eszközök állandóan a rendelkezésükre állnak, használják is őket. A szövés-fonáson, gyöngyfűzésen kívül például bőrből is ügyesen dolgoznak. A gyerekek^ kívánsága szerint minden este „kötelezően” megrakott tábortűz mellett az ének- és tánctanulásból is sokan kiveszik a részüket.

— Többfelé is jártak?

— Az első napokban többször is sétára indultunk a környéken, először az erdőben növényeket és gyönyörű színes hernyókat gyűjtöttünk. (Most itt esznek a befőttes üvegekből készített „ter- ráriumukban”.) A környékbeli tanyán is szívesen fogadtak bennünket. Ennek köszönhető, hogy a legvállalkozóbb kedvűek még a kecskefejést is kipróbálhatták. Szerettük volna a séták közben azt is érzékeltetni, hogyan tartozik a tanyavilág egy-egy faluhoz. Mindehhez hozzátartozik a több kilométeres gyalogút, de tudniuk kell azt is, hogy a nehézségeknek ez a fajtája is része ennek az életmódnak.

— Van még hátra valami a programból?

— Igen, érintetlen még a sifonvászon és a varrógépünk, nem tudom, a varrásig eljutunk-e.

— A népművészekhez hasonlóan a gyerekek is gazdagítják valamilyen konkrét tárggyal a tábort?

— Már javában épül legnagyobb köA foglalkozások legfőbb helyszínén.

zös vállalkozásunk, a kemence, amely a későbbiekben is fontos funkciót lát majd el. Az utolsó estén a kis mesterek is tapasztalhatják, hogyan sikerült a munka, mert ebben sütjük a vacsorához a lepényt. Reméljük, a barátságoknak a hazaindulás nem vet majd véget, tervezzük, hogy találkozunk még többször is az idén, eljövünk ide is, hogy megnézzük: ősszel és télen hogyan változik a jól ismert táj. Károlyi Júlia

tok változásának hatására a gazdaság különböző szereplői — a dolgozók, a vállalatok, a különféle tárcák és érdek- védelmi szervek, s a kormány is — egyre sokszínűbben látják ugyanazokat a kérdéseket, így a bérrel kapcsolatos elképzeléseket is. Ez természetes folyamat. A sokszínűség annak is következménye, hogy a demokrácia szélesedésével egyre több egymástól eltérő érdek kerül a felszínre.

A bérreformmal kapcsolatos főbb célokban a szakszervezetek álláspontja már kialakult.

A szakszervezetek a bérreformtól olyan bérpolitika és bérrendszer működtetését várják, amely biztosítja a reálbérek tartós és érzékelhető, minden dolgozó rétegre kiterjedő növekedését, a társadalmilag igazságosabb kereseti arányok kialakítását, s amelyhez a korábbiaknál hatékonyabb eszközrendszer tartozik. A munkabéreknek jobban ki kell fejezniük a megélhetés költségeit, hiszen ma már azoknak a csa- • ládfenntartással, a kulturálódással, művelődéssel, a lakáshoz jutással és -fenntartással kapcsolatos kiadásoknak a jó része is a dolgozókat terheli, amelyeket korábban az állam magára vállált.

A szakszervezetek álláspontja sze: rint évente mindenki számára biztosítani kell egy olyan mértékű béremelést, amely követné az alapvető fogyasztási cikkek mindenkori áremelkedését. A megélhetés költségeit elsősorban az alapbérnek kell tartalmaznia, s az alapbérnek kell meghatározónak lennie a kereseti arányok alakulásában is. Másik nagyon fontos törekvésünk, hogy az azonos szakmákban, szakmacsoportokban dolgozók alapbére — függetlenül attól, hogy mely ágazatban tevékenykednek — közelítsen egymáshoz. Hiszen a munkaerőnek a szocializmusban is van ára, s mint ahogy más áruhoz sem jut olcsóbban vagy drágábban egy-egy ágazat, vállalat aszerint, hogy jól vagy rosszul gazdálkodik, a különbségek az alapbérekben ebben az esetben sem indokoltak. A vállalati gazdálkodás eredményességének más kereseti elemekben kell megjelennie.

E célok megvalósításához a szak- szervezetek véleménye szerint a legmegfelelőbb eszköz a béralku, a munkáltatók és a munkavállalók, illetve azok érdekképviseleti szervei megállapodása az adott időszak követendő bérpolitikájában, a bérek növekedésének mértékében. A béregyeztetések három — vállalati, ágazati és népgazdasági — szinten valósulnának meg, alulról felfelé építkezve. S talán a legfontosabb: a bérpolitikának a jövőben nyilvánosnak kell lennie. A béralku eszköz lehet ahhoz, hogy ezután ne a színfalak mögött dőljenek el olyan fontos bérpolitikai kérdések, amelyek a társadalom egészét, minden munkavállalót érintenek.

MTI: A dolgozók közül sokan felvetik, hogy a korábbi célkitűzések közül sem valósult meg jó néhány. Többen most sem látnak garanciát arra, hogy a bérreform elképzelései a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben valóra válthatók.

V. P.: A szakszervezetek véleménye szerint az egységes költséggazdálkodás

— amikor a bér a vállalat számára ugyanolyan költség, mint bármely más ráfordítás — bevezetésével, legalábbis a gazdaság versenyszférájában megteremthetők a lehetőségek a szabadabb bérgazdálkodáshoz.

A munkabért ma a gazdasági szabályozórendszer kemény korlátok között tartja, hiába takarít meg más területeken a vállalat jelentős összeget, azt nem fordíthatja közvetlenül a bérek növelésére. Holott éppen a szabadabb bérgazdálkodás nyithatna utat a vállalaton belüli teljesítmények fokozásához, s ezáltal a népgazdasági hatékonyság javításához.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a bérreform teljes kibontakoztatásához időre van szükség. Az első, reform értékű lépéseket azonban már jövőre meg kell tenni. így például a szakszervezetek véleménye szerint már jövőre meg kell szüntetni a jelenlegi elkülönült keresetszabályozást. Mivel azonban a kormány nehéz gazdasági helyzetünkben nem mondhat le teljesen a vásárlóerő szabályozásáról, jövőre még csak a legfelsőbb szinten, a kormány, a SZOT, a gazdasági kamara és más érdekvédelmi szervek között történhet meg a béregyeztetés. Ennek tárgya a mi megítélésünk szerint a nominálbérek éves szintű, népgazdasági átlagban számított növekedése, s ezen belül a minden dolgozóra kiterjedő kötelező minimális béremelés szintje kell hogy legyen. Azonnali, jelentős béremelkedést senki se várjon az első lépésektől. Ugyanakkor a szakszervezetek szorgalmaznak bizonyos központi bérpolitikai intézkedéseket is különböző társadalmi rétegek számára. Az ezzel kapcsolatos megbeszélések során eddig itt szóba kerültek az oktatás, az egészségügy, a költségvetési intézmények és az ipar bizonyos területei.

Garanciák természetesen a béregyeztetés mechanizmusának működtetéséhez is szükségesek. Tisztázni kell, hogy a béralku során előre meghatározott szabályok szerint kik, miről, mit dönthetnek. Ehhez megfelelő jogi háttérre van szükség. E kérdésben a szakszervezetek szerepének pontos meghatározása is szükséges. Egyebek között ezért is szorgalmazzuk a szakszervezeti törvény kidolgozását, amely rögzítené a szakszervezetek jogait, kötelességeit, felelősségét.

MTI: Attól is tartanak a dolgozók, hogy a bérreform bevezetésének terhei rájuk hárulnak majd. Úgy vélik, fennáll a veszélye annak, hogy a szabadabb bér- gazdálkodás lehetőségeit még a rosszabbul gazdálkodók is igyekeznek majd kihasználni, s a növekvő költségeiket a vásárlókkal fizettetik meg áremelések formájában.

V. P.: A béralku során a szakszervezeteknek is figyelemmel kell majd lenniük a bérek növekedésének további hatásaira. Jelenleg a termelési költségeknek átlagban csak 8-10 százalékát

— természetesen vannak olyan ágazatok, ahol ennél jóval nagyobb arányát

— teszik ki a bérekre kifizetett összegek. Tehát a bérek kisebb mértékű növekedése önmagában nem okozhat jelentős inflációs nyomást.

Természetesen fennáll a reális veszélye annak, hogy ha „elszaladnak” a bérek, ha a vállalatok a növekevő bir- ' költségeket nem tudják kigazdálkodni, akkor nőhet az infláció a gazdaságban. Ennek megakadályozása a dolgozóknak, s így az őket képviselő szakszervezeteknek is feladata.

Nyilatkozat, avagy a bűvös 48 ezer

A tizenöt éves gyerek, befejezvén a középiskola első osztályát, munkát vállal a nyári szünetben. így van ez rendjén. Dolgozzon csak néhány napot vagy hetet, hadd bővüljön az életismerete. Meg aztán jól jön az a kis pénz is a mai szűkös világban.

A gyerek tehát munkába áll. És nyilatkoznia kell, mégpedig nem kis dologban, hanem abban, hogy a keresete 1988-ban nem haladja meg a 48 ezer forintot.

A gyereknek fogalma sincs, hogy mire megy ki a „játék”. Miért is lenne, hiszen tanuló, eddig még nem tanítottak velük 'pénzügyi politikát. Nem így a szülő, akinek aláírásával szentesíteni kell a gyerek munkavállalását. A szülő nézi a Nyilatkozat című kérdőívecskét, mosolyog és pogány ötlete támad. Számolni kezd, bár hadilábon áll a matematikával.

Imigyen bajlódik a „képlettel”, papíron, ceruzával (A számokat számokkal írja, hogy jobban hasonlítson a számtanhoz.):

A gyerek 1 évben 9 hónapot iskolában tölt. Marad tehát három hónapja arra, hogy szülői engedéllyel dolgozzon (melyik családban ne engednék ezt a gyereknék?!). Mégis, maradjunk ennyiben. S akkor ... ? Akkor havi több mint 16 ezer forintot kellene keresnie ahhoz, hogy a keresete meghaladja az évi 48 ezret, ami ugyebár már adóalap lehetne. Nem lenne rossz, de ez a számítás ott hibádzik, hogy teljesen képtelenség, hiszen az apuka (sok apuka) alig keres többet havonta a 16 ezer felénél, noha évtizedek óta szorgalmasan dolgozik.

Mellesleg a gyerek most kukoricát címerez egy tsz-ben, napi 300- ért, ami 20 munkanapot számítva 1-jétől 30-áig — havi 6000 forintra rúg(na), ha végig ezt csinálja(-ná) (de hát a kukoricacímer is elfogy egyszer), s akkor az évi (háromhavi) keresete 18 ezer forint lenne. Legyen egy kicsivel kevesebb, egy kicsivel több, még mindig hiányzik 30 ezer forint körüli, munkaviszonyból származó összeg az adóalaphoz.

Legyünk merészek! Hozzuk ösz- sze neki a hiányt. Küldjük el dolgozni a téli meg a tavaszi szünetekben, rakassunk ki vele vagonokat hétvégeken, zavarjuk el éjszakai . munkákra is — nehogy pihenjen a szerencsétlen —, csakhogy valóban oka legyen a bevallásra: az egész így is kevesebb 48 ezernél.

No, de száz szónak (számnak) is egy a vége: a gyerek dolgozik és nyilatkozik, s a kettő közül az előbbi dicséretes, az utóbbi nevetséges. Ám ..., ha mélyebben belegondolunk, van abban valami reménykeltő, valami felemelő érzés, hogy tudjuk: mire vagyunk képesek kis hazánk gazdasági felemelkedéséért...!

Mindazonáltal szülőként kérek mindenkit, mondjon olyan munkahelyet, ahol három hónap alatt 48 ezernél többet keres egy középiskolás, hogy oda küldhessem a fiamat, nehogy bagópénzért fecsf" Tje el szünidejének drága napjait. Mi több: vele megyek én is, és boldogan nyilatkozók: az évi keresetem meghaladja a 48 ezret — három hónap alatt.

„Álom, álom, édes álom ...” (Kálmán Imre operettjéből.)

Rapi Miklós