Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-07 / 161. szám

* 1988. július 7. • PETŐFI NÉPE • 3 A távolság nem lehet akadály Pártcsoportmunka a kunszentmiklósi áfésznél A Kunszentmiklós és Vidéke Általános Fogyasztási és Érté­kesítési Szövetkezetnél mind­össze negyvenkilenc tagú párt- alapszervezet dolgozik. Az áfész feladata több község ellátása, így a párttagok, a bolthálózat­nak megfelelően, .szétszórtan dolgoznak. Az alapszervezeten belül hat pártcsoport működik, ebből az egyik — tizenkét tagú Szabadszálláson, egy Tass- kertesen, négy pedig Kunszent- miklóson. Ebből következik, hogy rendkívül nehéz a párt- alapszervezet kommunistáinak a dolga, hiszen egy-egy feladat megszervezése, a mozgósítás össze sem hasonlítható egy gyáregység vagy egy műhely le­hetőségeivel. Mozgósítás, nevelés — A pártalapszervezet veze­tősége — mondta Bajnóczi La- josrté titkár — a szétszórtság, a sokféle gond figyelembevételé­vel határozta meg a pártcsopor­tok tevékenységét. A legfonto­sabb a kommunisták szervezé­se, a taggyűlésre, illetve a párt­vezetőség által megjelölt felada­tok végrehajtására való mozgó­sítás, az egységes értelmezés. Másik cél a kommunisták neve­lése, a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítése. Az országos pártértekezlet határozatából eredően a párt politikájának megismertetése, magyarázata, a pártmegbízatások végrehajtásá­nak ellenőrzése és a kommunis­ták munkájának értékelése ugyancsak fontos teendő. Nyilvánvaló, hogy a pártcso­portoknak fontos szerepük van a taggyűlések előkészítésében, a napirendre kerülő kérdések elő­zetes véleményezésében, a ja­vaslatok megtételében. Az is természetes, hogy a csoportok a párttagság utánpótlásának ki­választásában és nevelésében igen jelentős szerepet töltenek be. A pártcsoportok munkáját a bizalmiak irányítják, de tevé­kenységüket a vezetőség fogja össze. Segíteni az ellátást A pártcsoportok — szokták mondani — az élet sűrűjében tevékenykednek. Ezt teszik a kunszentmiklósi áfész kommu­nistái is; segítik a szövetkezet előtt álló gazdasági és ellátási feladatok megoldását, s nem­csak a párttagokat, hanem a munkahelyeken dolgozó pár- tonkívülieket is mozgósítják. Törődnek a szocialista brigád­mozgalommal, a munkaver­sennyel, figyelemmel kísérik a szakszervezet munkáját és fog­lalkoznak a KISZ-szel, a fiatal munkatársak gondjaival. — A szabadszállási pártcso­port kivételével kötelező cso­portgyűléseket nem írtunk elő. Azért tettünk kivételt, mert a szabadszállási pártcsoportnál nagyobb a munkahelyek közöt­ti távolság, tagoltság, s több az idősebb korosztályhoz tartozó kommunista. Az alapszervezet taggyűléseit megelőzően párt- csoport-értekezleteket tartunk, ahol a taggyűlés napirendi pontjait vitatjuk meg. Ez azon­ban nem zárja ki azt, hogy a szabadszállási pártcsoport rész­vételével ne tartsunk közös alapszervezeti taggyűlést. Éven­te három-négy alkalommal vesznek részt taggyűlésen. Még hatékonyabban A pártcsoportok tevékenysé­gét az MSZMP Kunszentmikló­si Városi Jogú Nagyközségi Bi­zottsága értékelte, s megállapí­totta, hogy feladataikat végre­hajtják. A csoportok tagjai jól ismerik egymást, azonban a kö­zösséggé formálódás, az össze­tartozás, az egymás iránti fele­lősségérzet vonatkozásában lenne még javítanivaló. Ebből a szempontból a központi igazga­tásban dolgozó pártcsoport munkája a legjobb, igaz, hogy ennek tagjai egy helyen, azonos munkaidő-beosztásban dolgoz­nak. A hálózatban működő pártcsoportok közül a legtöbb gond természetszerűen a sza­badszállásival van. — Gondjaink elsősorban ab­ból adódnak — magyarázta az alapszervezet titkára —, hogy a pártcsoport tagjai, maga a bi­zalmi is, nyugdíjasok, ebből kö­vetkezően akadályoztatva van­nak az aktívabb munkában. A csoportok tevékenységének még hatékonyabbá tétele érde­kében meghívjuk a vezetőségi ülésekre a bizalmiakat, sőt, a pártvezetőségi tagoknak egy- egy pártcsoportot patronálniuk kell. Csak is ilyen módon tudjuk nyitottabbá, jobbá, vonzóbbá tenni a pártcsoportok, az egész pártalapszervezet munkáját. Gémes Gábor NAPKÖZBEN Keresd a befőzőiiveget! Befőzésre biztató sorokat olvashatnak mos­tanában az újságokban a háziasszonyok. De ma már biztatás nélkül is sokan igyekszenek eltenni télire a nyár kincseit, hiszen könnyen érzékelhető takarékosságot, célszerűséget jelent ez a család számára. Számos jó könyv is szol­gálja ezt a hasznos munkát, szerencsére a gyü­mölcsök is sorban beérnek, s elérhető áron ke­rülnek piacra. Látszólag tehát semmi akadálya a befőzésnek. Csupán egy dolog, de ez aztán a leglényege­sebb: a boltokban nincs mindenütt befőzéshez szolgáló üveg. Kecskeméten például az Arany János utcai „üveg- és porcelán” boltban az ér­deklődőt sajnálkozással, de útbaigazítás nélkül küldik el. Nem vigasz az sem, hogy ugyanott értékes porcelánok és különböző órák (!?) bősé­ges választékát kínálják, ha a szezon egyik lé­nyeges kelléke hiányzik. De végigjárhatja az ember a többi boltot is, céljának megfelelő üve­get csak véletlenül talál. Még jó, ha „megsúgja” valaki a címet: az Amfora Üvért Széchenyi téri udvari üzletében és a Centrum Áruházban kap­ható a keresett árucikk néhány méretben. Joggal kérdezik tehát az érdekeltek: miért nem gondoskodtak az illetékes belkereskedelmi szervek időben az értékek megőrzéséhez nélkü­lözhetetlen befőzőüvegről, annak megfelelő „terítéséről”, valamennyi szakbolt ellátásáról és a vevők kellő útbaigazításáról? December­ben ugyanis ez már késő lesz! T. P. Valaki feláll Házasság­Élve­Háláló­l-gy éven aluli meghaltak Megnevezés kötések születések zások 1 száma Bács-Kiskun megyében 3404 6980 8060 115 Országosan 66037 125736 142455 2189 1000 lakosra jutó 16-5a/ 17,4a/ Bács-Kiskun megyében 6,1 12,6 14,5 Országosan 6,2 11,8 13,4 KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE TÁRSADALMI JELZŐSZÁMOK A népmozgalom főbb adatai és mutatói 1987 Ezer élveszülöttre számítva. fis 1000 1 Ákosra. Jutó ól vészül et-es n.iii 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 Ev. Hl Bites megyében E23 ürsz&sfosan Az 1000 1 Ákosra. Jutó hAlÁlozÁs ÚJ HELYZETBEN ÚJ FELADATOK Interjú a mozgáskorlátozottakról Az év elején a kormányzati munka átalakítása során a szociálpolitika új tárcát kapott, az új főhatóság a Szociá­lis és Egészségügyi Minisztérium. Lét­rejött az Országos Szociálpolitikai Ta­nács is, amely egyéb szociálpolitikai feladatok mellett foglalkozik a fogya­tékosokkal, így a mozgáskorlátozot­takkal is. A mozgássérültek jelenlegi helyzetéről beszélgettünk Hermányi Pálnéval, az új minisztérium szociálpo­litikai főosztályának főelőadójával. — A mozgáskorlátozottak gondozá­sa igen összetett feladat. Figyelembe kell venni, hogy az elváltozás végleges állapot-e vagy gyógyulásra, javulásra lehet számítani a kezelések, műtétek után. Az iskoláztatást, a munkaválla­lást alapvetően meghatározza a fogya­tékosság jellege. — Milyen intézményrendszerben fog­lalkoznak a fiatalokkal? — A mozgáskorlátozottak 90 száza­léka általános iskolában tanul vagy magántanuló. Ezeknél a gyerekeknél nagy szerepet játszik a családi háttér. Az intézeti gondozásra szorulók szá­mára országos hatáskörű intézményt működtetünk Budapesten. A két ott­hon — a II. kerületben a Marcibányi téren és a XIV. kerületben a Május 1. úton — ez év tavaszától egy intézmény­ként folytathatja munkáját. Jelenleg itt 280 gondozott él. Ezeknek a fiatalok­nak az oktatását, képzését igyekszünk megoldani. Egyrészt úgy, hogy kihelye­zett — az intézményben működő — osztályokban tanulnak, másrészt aki­nek állapota engedi, normál iskolába jár. így az ott élők kétharmada tanul SANYO VIDEOTELEFON A Sanyo japán elektronikai cég egyik fiatal női al­kalmazottja mű­ködés közben mu­tatja be a Matsu­shita, Mitsubishi, NEC, Sony és Sa­nyo cégek közre­működésével ki­fejlesztett új, vi­szonylag olcsó vi­deotelefont, amelynek 12 cen­timéteres fekete­fehér képernyőjén a beszélgetők lát­hatják egymás ar­cát. A hagyomá­nyos telefonké­szülékhez kap­csolható videote­lefont a kooperáló cégek hamarosan 460 és 530 dollár közötti áron dob­ják piacra. ebben az évben is. Ennek a létszámnak egyik fele általános iskolai és gimnáziu­mi oktatásban, másik fele pedig szak­munkásképzésben vesz részt. Öten fel­sőoktatási intézmény hallgatói. Legnépesebb a szakmát tanulók tá­bora. Ezért új utakat, új lehetőségeket keresünk ebben a képzési formában. A hagyományos vállalati oktatás mel­lett gondolunk arra, hogy az intézmé­nyen belül gazdálkodó szervezetet le­hetne létrehozni, ahol a szakmatanulás teret kaphatna. A néhány éve működő Alfa Ipari Szövetkezet — ahol mozgás- korlátozottakat foglalkoztatnak — ke­retében is elképzelhető a szakmunkás- képzés. Jelenleg azonban ehhez nincs helyiségünk és ennek megoldása egye­lőre sajnos, kilátástalan. — A szakmaválasztás minden fiatal­nak nagy gond, és meghatározó az egész életre. Még inkább igaz ez a fogyatékos embereknél. Ök milyen lehetőségek kö­zül választhatnak? — Elvileg közel ötszáz olyan munka­kör van, amit be tud tölteni mozgás- korlátozott személy, gyakorlatilag azonban lényegesen kevesebb a vá­lasztható szakmák, s főképp a munka­helyek száma. Az intézetben lakók ese­tében az a néhány lehetőség van, ami házon belül adott, a családban élőknél pedig döntő, hogy a lakóhelyükön mi­lyen iskolatípus működik. Az iroda­gép-műszerész, a karbantartó, a me­chanikai műszerész, a bőrdíszműves és a női szabó szakmák a legnépesebbek. Ebbe persze kényszerűség is beleját­szik, ugyanis e foglalkozások oktatásá­hoz vannak meg leginkább a feltételek. Legnagyobb gondunk a megfelelő intézményi háttér hiánya. A jelenlegi vállalati oktatási forma előnye, hogy a gyerekek a beiskolázás előtt egy évig dolgoznak és ez alatt kiderül, hogy ké­pesek-e elvégezni az adott munkát vagy sem. A mozgáskorlátozottak kiszolgál­tatott helyzetben vannak, mert a válla­latok mindenkori szándékától függ, hogy kapnak-e lehetőséget a tanulásra. — Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik a budapesti intézetet már „kinőtték”? — Részben visszakerülnek a család­jukba, részben más intézetben élnek tovább. Az önálló élet feltételeinek megteremtése szinte elérhetetlen szá­mukra. Több új megoldást is tervezünk ezzel kapcsolatban. Szeretnénk a sza­kosított szociális otthoni hálózatot to­vább bővíteni. Néhány ilyen intézmény már működik az országban, de ez még kevés, és nem is minden esetben felel­nek meg teljesen rendeltetésüknek. A társadalom szemléletváltozása azért lassan már érezhető. Most épül például Pécsett egy új intézmény, melynek egy része szintén szakosított szociális ott­hon lesz. A szakemberek már figyelem­be vették, hogy az épület mozgáskorlá­tozottaknak épül és a speciális igények­nek megfelelően készítették el a terve­ket. Az önálló életre minimális segít­séggel képes sérültek számára — elkép­zeléseink szerint — olyan garzonhá­• zakra lenne szükség, ahol saját ottho­nukban élhetnének, de a szükséges or­vosi, gondozói segítséget házon belül megkaphatnák. L. I. A közügyek iránt egyébként ke­véssé érdeklődőkre is nagy hatással volt az elmúlt hét két izgalmas „té­véműsora”: a helyszíni tudósítás a magyar Parlamentből s vele párhu­zamosan az SZKP országos érte­kezletéről, a politizáló embernek pedig katartikus élményt jelentett a látvány: annak tapasztalása, hogy az események nem mindig a meg­szokott forgatókönyvek szerint pe­regtek. (Ha volt ilyen még egyálta­lán.) A legváratlanabb pillanatok­ban, amikor a kezek az évtizedek alatt beidegződött rítusok szerint már jóváhagyóan emelkedtek volna a magasba, felállt valaki. Felállt, véleményt mondott, vitatta az elő­terjesztett szöveget, javaslatot tett. Tárgyától függetlenül már ezért is fordulat jellegű, történelmi jelen­tőségű ez a változás. Mármint az, hogy az emberek elkezdtek „feláll­ni” — s a többiek természtesnek tartották ezt, nem pedig szentségtö­rő illetlenségnek, rosszabb esetben- szankciót kiváltó devianciának. • Néhány péda erejéig szakadjunk el a nagypolitika szférájától. A ma­gyar közélet mélyvizében is mind többször tapasztalható, hogy időn­ként „feláll valaki” és a dolgok e pillanattól már nem a megszokott . mederben folynak, hanem a helyi, pillanatnyi valóság, vagy az annak megismerése iránti vágy vezérli azo­kat. Az egyik megyei pártbizottság ülésén az első titkár ismertette a legutóbbi központi bizottsági dön­téseket. A napirendről nem tervez­tek vitát nyitni. Ez a régi „rend” szerint úgy zajlik le, hogy bejelen­tik: a téma tájékoztató jellegű. Majd elhangzik a tájékoztató, amit vita nélkül illik elfogadni. Ezúttal nem így történt. Szót kért a pártbi­zottság egyik tagja, s mondanivaló­ját azzal kezdte: szerinte a párt leg­felső testületéiben lezajlott változás megállt a megyehatáron. A megyé­ben nem érezni a politikai gyakor­lat megújulását. Fejtegetéseit a pártbizottság nem utasította vissza, hanem gondosan mérlegelte, majd határozatokat is hozott. Ezek szerint bizottságot kell alakítani, amelynek feladata: a helyzetet az év végéig megvizsgálni, javaslatot tenni a megyei pártbi­zottság összetételének a megváltoz­tatására, s az új feladatokhoz illő új arcokat megtalálni. Egyszóval: felállt valaki, megszó­lalt, s e pillanattól a dolgok más jelleget öltöttek. Szétpattant a rutin acélbilincse, s elkezdtek azzal fog­lalkozni, ami ott és akkor a témát illetően mindenkit a legjobban ér­dekelt. Lehet, hogy nem találják meg elsőre a jövő feladataihoz leg­jobban illő új arcokat, de az bizo­nyos: ez előtt a bizottság előtt egy tabu megdőlt. Az előre kigondolt forgatókönyvek, az ügyrendi elő­írások, a szerepjátszás — a bürok­ratagondolkodás — nem állhatja többé útját a valóságos gondok fel­színre kerülésének. Még akkor sem, ha ennek személyi konzekvenciái is lehetnek. Ami a személyi konzekvenciákat illeti, erre is szolgált érdekes példá­val az elmúlt hét. Az egyik megye- székhelyen új tanácselnököt válasz­tottak. Az elnökválasztás utáni első tanácsülésen — mindenki meglepe­tésére — a tanácselnök-helyettes a felmentését kérte. Indoklásként el­mondta. hogy nem ért egyet néhány személyi kérdés megoldásával, de legfőbb érve az volt, hogy a megvá­lasztott új tanácselnök és közötte személyi különbségek vannak, ame­lyek nem teszik lehetővé az egységes vezetői munkát. Egyenes, tisztessé­ges beszéd. Aki ismeri a régi közéleti normákat, tudja, hogy hány helyen kellett volna egyeztetni, jóváhagyat­ni még tegnap is ezt a lemondási szándékot, milyen nehezen összeka­part indokokat kellett volna magya­rázatként előadni, rejtegetve a való­di indokot: a nézetkülönbséget. Nos, ezután így is lehet. Feláll valaki és kimondja, amit gondol, teszi, amit elhatározott. Kimondja, amit gondol, ha kell: a kétkedést, az egyet nem értést is. Mint azon a másik megyei tanács­ülésen, ahol a közbiztonságról tár­gyaltak. Az előterjesztés bőségesen taglalta a helyzet romlását, ténye­ket, adatokat sorolt ennek bizonyí­tására. Tartalmazta azonban a sztereo­tip megállapítást is, mely szerint a bűnözés növekedésének megállítá­sa nem sikerült ugyan, de a „köz­rend, a biztonság még jó”. Ugye, ismerős göícs? Rákényszerülünk valamely negatív jelenség beismeré­sére, hiszen tenni kellene valamit, de a „szocialista mundér” védelme is kötelez. Ezért hozzá kell tenni, hogy a „helyzet összességében meg­nyugtató” és hasonló, a keserű va­lóság pirulájának lenyeletésére szolgáló politikai ostyákat. Ese­tünkben ez már nem ment. Rákér­deztek, hogy mihez képest jó „még” a közbiztonság? S így született, a kételkedő kérdés nyomán a helyzet­tel szembenéző új határozat. Visszatérve az elmúlt héti tévé- közvetítésekhez: a látottak nem csak országos vagy nemzetközi je­lentőségű politikai fordulatot tük­röztek. Sűrítve bemutatták egyben a megújulás igényét, a változtatásra érett közéleti valóságot. Példáink­kal együtt vizsgálva pedig azt iga­zolják, hogy a politikai intézmény- rendszer, a közgondolkodás meg­újításának útján immár nem lehet visszafordulni. Mert most már mind többször lesz valaki, aki feláll és szól. Varga József Ulti a félhomályban Jó másfél évvel ezelőtt, amikor még hozzá sem kezdtek A vak asz- szony visszanéz című magyar játék­film forgatásához, látni lehetett, hogy nem mindennapi alkotásról van szó. Elsőként Szotyolai Rezső stúdió- vezető nyilatkozott a Hajnali Igaz­ság című napilapban: — Felméréseink azt mutatják, hogy olyan magyar filmeket vár tő­lünk a közönség, amelyek szórakoz­tatnak, önfeledt kikapcsolódást je­lentenek a mozilátogatóknak. Félre hát a sok millió forintba kerülő, úgynevezett művészi filmekkel, az öncélú, átszűrt, sokszor érthetetlen mondanivalóval telített képsorok­kal, abba kell hagyni a görcsös ön­mutogatást, nincs szükség a rende­zők rébuszos fogalmazású sirámai­ra, az apprehendáló befelé fordulás­ra! Ezentúl kizárólag olyan filmeket forgatunk, amelyeket a közönség is megnéz, nem csak az átvevőbizott­ság meg a szakmai zsűri. Ezért vá­runk nagy sikert legközelebbi fil­münktől, amelynek ideiglenes címe: A vak tyúk is talál szemet. Nem sokkal ezután Bádogos Csa­ba, a Mindent bele! hetilap szemfü­les riportere Olvastam a forgató- könyvet című írásából megtudtuk, hogy elkezdődtek a Féllábú manö­ken forgatásai. Az új magyar film némi módosítással A vak asszony visszanéz forgatókönyve alapján készül. Az is kiszivárgott, hogy a legjobb magyar filmvígjátékok, így a Hippolit. a lakáj, A veréb is madár produkciók méltó folytatásaként tartják számon a szakemberek. A ri­portból megtudtuk, hogy az újság­író majdnem halálra röhögte magát a forgatáson, de szerencsére volt a közelben egy orvos, aki görcsoldó injekcióval elsősegélyben részesítet­te Bádogos Csabát. — Élvezem a forgatást! — mondta rádióinterjújában Bazsi Gazsi, a népszerű komikus, akit ala­csony termete miatt Góliátnak be­céz a filmszakma. — Végre egy ne­kem való szerep. A Vakarlak, méh akarlak című produkcióban, amely régebben a Vak tyúk is talál szemet, illetve a Féllábú manöken címet vi­selte, én egy analfabéta, holdkóros gyárigazgatót játszom, aki nudista divatbemutatón beleszeret egy fél lábbal is gazellajárású manökenbe. Csak a film végén derül ki, hogy a manökennek hitt hölgy nem más, mint az egyik hirhedt bordélyház éj- - jeliőre. De amíg eljutunk idáig, ka­cagtató jelenetek hosszú sorát neve­ti végig a közönség. Állítom, hogy bármelyik Búd Spencer- vagy Benny Hill-produkció kismiska és gyenge fércmü e magyar film mel­lett. Ilyen agitatív reklámhadjárat ha­tására még szép, hogy rohan az em­ber megnézni a filmet; nem igaz? Töredelmesen bevallom, hogy én, a naiv mozinéző csak az előcsarnok­ban kezdtem gyanakodni, hogy itt valami gáz van. Nemcsak az árjegy­zéket néztem végig, hanem a pénztár felett lógó tájékoztatót is. Az igaz­gatóság közölte: ha jegyet váltok a Vakarlak, mert akarlak című új ma­gyar széles vásznú filmhez, ak kor rá­adásként megnézhetek egy Búd Spenccr-produkciót, mert a jegy árában ez is benne foglaltatik. Mit mondjak? Négyen voltunk a nézőtéren. A mozigépész, az igazga­tó, az ügyeletes rendőr meg én. En­nek ellenére kitűnően szórakoz­tunk, mert a félhomályban egyfo­rintos alapon ultizni kezdtünk. Fél óra múlva már az irodában vertük a blattot. Nem panaszkodhatom. elég jó lapjárásom volt. A mozijegy árát többszörösen visszanyertem. Csak azt nem értem, miért szidják egyesek állandóan a mai magyar fil­meket. Kiss György Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents