Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-07 / 161. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. júhus 7. Pentagon-beismerés: Mégis adott jelet az Airbus? A Pentagon szóvivője beismerte, hogy az iráni utasszállító repülőgép, amelyet vasárnap lőtt le egy amerikai rakétacirkáló a Perzsa(Arab)-öbölben, sugárzott azonosítási jeleket égy automatikus berendezésen, a szóvivő szerint azonban a jelek azonosak voltak azokkal, amelyeket iráni harci repülőgépek is használtak. Igaz,,fűzte hozzá, hogy a polgári azonosítójelek is megérkeztek. így a Vincennes személyzete a gépet „katonai és támadó szándékkal közeledő” gépnek vélte. A szóvivő azt is kénytelen volt elismerni, hogy a lelőtt gép magasságáról és sebességéről közölt adatok kétesek, sőt egy NAPI KOMMENTÁR A magyar—román viszonyról Ismét bekerültünk a világsajtóba. Nem többet, s nem kevesebbet jelent e sommás megállapítás, mint hogy Magyarország, egy nem is csak magyar, inkább közép-európai ügy a világlapokban szerepel. A magyar—román viszony- nem világpolitikai kérdés, de tagadhatatlanul széles érdeklődést kelt Európában és a tengerentúlon. Végiglapozva az elmúlt heteknek ezzelfoglalkozó tudósításait, hírmagyarázatait, sajátos kép rajzolódik ki: a magyar—román vita hírértéke a nyugati sajtó számára elsősorban szokatlansá- gában rejlik. Szokatlannak, sőt példátlannak minősítik a vita élességét, a bevetett eszközöket. Hiszen 40 év alatt nem akadt olyan eset, hogy két szomszédos, azonos szövetségi rendszerhez tartozó szocialista ország Európában ilyen módon vitázott volna, hogy tiltakozó tüntetéseket tartsanak (ráadásul független csoportok szervezésében), illetve hogy külképviseleteket zárjanak be. Tabuk törtek itt össze, és erre külföldön is felfigyeltek. Ilyen tabu volt korábban a romániai menekülők befogadása, és az ügy nyílt tárgyalása, a hazai hivatalos fórumok és a társadalmi szervezetek tiltakozása a jogfosztás, a nyelvhasználat visszaszorítása, s végül a falufelszámolás ellen. Bizonyos, hogy Budapest fellépésének változását mindenekelőtt az a felismerés okozta, hogy a romániai vezetésre a csendes diplomácia eszközei nem hatottak. Az erőszakos asszimilációról mint végső politikai célról nem mondtak le, sőt, az erősödött. Eddig az intézkedések elsősorban a városi lakosságot, az értelmiséget érintették. Az úgynevezett, „területrendezési terv" most az ezer éve szinte változatlan településeken élő magyar (és más nemzetiségű) parasztságot vette célba: a termőföldnyerés és „magasabb civilizációs fok" az állítólagos cél, ám bizonyos, hogy másról van szó. A világsajtó is felfigyelt erre a „nagyszabású tervre”. Először az ősi kulturális emlékek megsemmisülésének képe keltett riadalmat, majd a felismerés, hogy az erőszakos szándék célja aligha más, mint a kisebbségi lét teljes felszámolása, a nagyromán „beolvasztási” elképzelések jegyében. A romániai belső viszonyokat a nyugati lapok már viszonylag hosszabb ideje meglehetősen kritikusan szemlélik: a mostani fejlemények hatására viszont már felteszik azt a kérdést is, hogy helyes volt-e az állítólagos „független román külpolitika" elismeréseként hallgatólagos támogatást adni az ehhez hasonló elavult politikai gyakorlatnak, ami évtizedekig folyt? Változást jelent, hogy ma már a nyugati (és részben keleti) politikusok is felfigyelnek ezekre a fejleményekre. A bécsi utóértekezlet résztvevőit joggal aggasztja az az eshetőség, hogy a román magatartás megtorpedózhatja az egyhangú egyetértést, amely a záróokmány elfogadásához, s végső soron a helsinki folyamat továbbviteléhez kell. Emlékezniük kell arra is, hogy a Budapesti Kulturális Fórum is a román vétó miatt zárult végül úgy, hogy pár soros záróközleményt sem adhattak ki róla. Persze azt is látni kell, hogy a szocialista országok között hagyományos szövetségi kapcsolatok meghatározzák a politikusok és a sajtók állásfoglalásait. Nehéz azt elvárni, hogy a bonyolult kö- zépkelet-európai történelmet minden bonyodalmával együtt jól ismerjék a távolabbi, nem szomszédos országok. A tudósításokban ezért is ügyeltek több helyen — s leginkább a szövetségesek —, hogy a szűkszavú sajtóközlések pati- kamérleg-pontossággal tartalmazzák a magyar és román állásfoglalásokat. Végül mégis látni kellett, s ezt a megnyilatkozások is tükrözték, hogy Budapesten a kormányzat, ugyanúgy, mint a június 27-ei megmozdulás szervezői és résztvevői, elutasítják a zavaros soviniszta és •nacionalista gondolatokat, jelszavakat, fellépésüket csakis és kizárólag a jogvédés szándéka, a civilizált viszonyok fenntartásának, az egyetemes értékek megőrzésének törekvése vezérli. Nem véletlen, hogy a szomszéd ország lapjai olyan nagy terjedelemben közölték a pártfőtitkár nyilatkozatát, amiben tárgyalási szándékunkról, a párbeszéd fenntartásának szükségességéről- szólt. Feltételezhető, hogy mindazt, ami a magyar—román viszonyban történik, különös figyelemmel kísérik a többi szomszéd államban is, ahol jelentős létszámú magyar nemzetiség él. Hogy hasonló helyzet ezekben az országokban nincs, arról Grósz Károly is szólt, s a nemzetiségek szerepének növelése helyet kapott a legutóbbi magyar—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalásokon is. Sajátos módon foglalt állást a kérdésben a pozsonyi Pravda. A Szlovák KP lapja a magyar—román ellentétekről szóló írását Gorbacsov-idézettel zárta, jelezve, hogy az SZKP KB főtitkára ugyan azt nem az adott probléma kapcsán mondta: „A szocializmusban minden nemzet és nemzetiség valódi egyenlőségének, szociális és szellemi virágzásának és kölcsönös gazdagításának a rendszerét látjuk, ahol nincs helye a nemzetiségi viszály semmilyen megnyilvánulásának, a nacionalista és soviniszta előítéleteknek, és ahol győz a nemzetek internacionalizmusa és testvérisége-" Miklós Gábor amerikai hajó másféle jelzéseket észlelt és nem látta úgy, hogy az Airbus „alacsonyabb pályára tért” — ahogy azt az első jelentések tartalmazták. Ezek az észlelések azonban nem jutottak el a rakétákat kilövő cirkálóhoz. Az Egyesült Arab Emírségek légi irányításában dolgozó — de magukat megnevezni nem kívánó — hanem arab állampolgárok közül többen is közölték amerikai riporterekkel, hogy az amerikai hadihajók rendszeresen megnehezítik a polgári légiforgalmat, durva — és sokszor igen veszélyes — utasításokat adnak a polgári pilótáknak is. Összecsapások a jereváni repülőtéren Kedden az esti órákban mintegy négyszáz, többségében fiatal örmény megszállta a jereváni repülőtér épületét, követelve, hogy a repülőtéri dolgozók szüntessék be a munkát közölte szerdán Moszkvában tartott sajtótájékoztatóján Vagyim Perfiljev külügyi szóvivő. — Az épület körül további másfél ezren gyűltek össze ugyanezzel a céllal. A reptéri épületben tartózkodók minden lehetséges módon akadályozni igyekeztek a csomag- és személyforgalmat, sőt, a repülőgépek föl- és leszállását. A helyszínre kivonuló rend- fenntartó erők háromszor is távozásra szólították fel a rendbontókat, ennek azonban nem volt semmi foganatja, sőt, a fiatalok kövekkel és üvegekkel dobálták meg a rendőröket. A történtek következtében 36 személy megsérült, közülük 4 állapota súlyos — mondta a szóvivő és cáfolta a halálos áldozatokról elterjedt híreket. Lubomír Strougal, a csehszlovák minisztertanács elnöke, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttségének vezetője felszólalásában bírálta, hogy az elmúlt időszakban kevés volt a gyakorlati előrelépés, a KGST gazdasági mechanizmusának javításában és a szocialista gazdasági integráció meggyorsításában csak részeredményeket értek el. Javasolta, hogy a nemzetközi szocialistá munka- megosztás kollektív koncepciója mindenkori helyzetnek megfelelő pontosításával segítsék elő a nemzetgazdaságok intenzív fejlődési pályára állítását. A csehszlovák kormányfő hangoztatta, hogy országa kész részt venni az új együttműködési formák kipróbálásában. Zbigniew Messner, a lengyel minisztertanács elnöke, a Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetője egyebek között megállapította, hogy nem tartják kielégítőnek az integráció gazdasági mechanizmusainak kialakítása érdekében végzett munkát. Ezek fejlesztése nélkül a KGST-országok olyan komoly akadályokba fognak ütközni, amelyek lényegesen csökkentenék a két- és többoldalú együttműködésben rejlő előnyöket. A KGST-országok egyesített piacának kérdéskörében kifejtette, hogy együttes és intenzív előkészítő munkára van szükség. Az értékek, a szolgáltatások és a termelés bizonyos elemeinek szabad áthelyezése biztosithatná azok maximális hatékonyságú felhasználását minden partner és az egész közösség érdekében. A lengyel álláspont OROSZ LETERE KAZAHUL TANUL Kolbin a nyelvhasználatról — Orosz létemre el kellett kezdenem grúzul tanulni, amikor a párt Tbiliszibe küldött, most pedig, hogy Alma-Atában kell helyt állnom, kötelességemnek tartom, hogy legalább alapfokon elsajátítsam az ott élő népek nyelvét — mondta nemrégiben egy moszkvai sajtóértekezleten Gennagyij Kolbin; a Kazah KP KB első titkára. — A szovjetunióbeli nemzetek és nemzetiségek iránti tiszteletünket többek között azzal is kifejezésre juttathatjuk, ha fontosnak tekintjük nyelvük, kulturális örökségük, hagyományaik megőrzését; a köztársaság parlamentjében például interpellációm egy részét kazahul mondtam el — tette hozzá Kolbin. Az anyanyelv használata egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek meglehetős élességgel vetődtek fel az utóbbi időben a szovjet köztársaságokban. A kétnyelvűség sok helyütt megszokott dolog, de az sem ritka, hogy emberek sokasága orosz nyelvismeret hiányában elesik fontos információktól. Lenin többször hangsúlyozta, mennyire lényeges a nemzetiségi nyelvek iránti figyelem és tisztelet. Ezek a nyelvek, ha nem fejlesztik őket tudatosan, veszítenek kifejező erejükből és szociális töltetükből. Maga Lenin is fontosnak tartotta, hogy a köztársasági — nem helybeli születésű — pártvezetők elsajátítsák az ott beszélt nyelvet. Ä brezsnyevi korszakban — vagy ahogyan mostanában emlegetik: a tespedés, a pangás éveiben — egyoldalúan álltak hozzá ehhez a kérdéshez, sőt, nacionalizmusnak bélyegezték és elmarasztalták a nemzetiségi nyelvek hivatalos használatára irányuló erőfeszítéseket. Maga a nyelvhasználat kérdése, az orosz nyelv mindenkire nézve kötelező, erőltetett használata természetesen csak ártott az ügynek. Nemigen akadt olyan, nem helybéli tadzsikisztáni vagy grúziai vezető, aki jól beszélte, a tadzsik vagy grúz nyelvet. Az emberek angolul vagy németül kezdtek inkább tanulni. Igaz, nem kis akadályokat kell leküzdenie annak, aki ma, a peresztrojka harmadik évében vállalkozik mondjuk a tadzsik nyelv tanulására: nincsenek szótárak, nyelvkönyvek, tanfolyamok ... Gennagyij Kolbin példája tehát ma még egyedi, de — az SZKP 19. konferenciájának határozatait ismerve — remélhetőleg már nem sokáig. A háború előestéjén I. Mától kezdve rövidítve — három részben — ismertetjük azt a Pravdában megjelent terjedelmes cikket, amely részlet D. Volkogonov vezérezredes Sztálinról szóló, a közeljövőben megjelenő Győzelem és tragédia című könyvéből. A háborút megelőző két hónap alatt Sztálinhoz sok értesülés, jelzés, információ érkezett arról, hogy Németország nyíltan a Szovjetunió megtámadására készül. A figyelmeztetések a felderítés csatornáin a diplomatáknak, a Szovjetunió barátainak vonalán érkeztek. Amikor a töredékes információk végül fenyegető sorrá rendeződtek, Sztálin a Molotowal folytatott tanácskozás után úgy döntött: ellenőrzi Berlinnek az ezekre a tényekre való reagálását. Döntés született, hogy tapogató-' zásképpen TASZSZ-közleményt adnak ki, mely átlátszó célzásokat tartalmaz az egyezmény feltételeinek Németország által történő betartására. A közlemény, mely gyakorlatilag felszólította Németországot arra, hogy kezdjen tárgyalásokat a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről, június 14-én jelent meg. Ugyanezen a napon Hitler, aki már tudott a közleményről, utolsó megbeszélést tartott a hadseregcsoport- és hadseregparancsnokokkal a Barbaros- sa-terv gyakorlati végrehajtásáról. A támadásra való felkészülés és a részletek pontosítása után a tervet csak annyiban módosították, hogy a támadás kezdetét június 22-én 3.00 óráról 3.30-ra helyezték át. Sztálin és Molotov arra számított; ha Berlin beleegyezik a tárgyalásokba, akkor egy-másfél hónapig el lehet húzni őket, és ezzel a támadás kérdése ebben az évben lekerült volna a napirendről. Sztálin nem alaptalanul feltételezte, hogy Hitler a nyár végén nem fog háborút indítani, ősszel még kevésbé. És ez azt jelentette volna, hogy a Szovjetunió még 7-10 hónapot kapott volna az ellenállásra való felkészülésre. A TASZSZ dokumentuma békítőén kijelentette, hogy „tekintettel arra, hogy Németország épp olyan tántorít- hatatlanul betartja a szovjet—német megnemtámadási egyezmény feltételeit, mint a Szovjetunió, szovjet körök véleménye szerint azok a híresztelések, melyek szerint Németország a szerződés megszegésére és a Szovjetunió megtámadására készül, minden alapot nélkülöznek ...”. Moszkvában várták Berlin reagálását. A szovjet nagykövetségről érkező rejtjeles táviratokban azonban ez áll: a hivatalos körök teljesen elzárkóztak a közleményre adott válasz elől. Sztálin az utolsó pillanatig bízott előrelátásában. Még egy hónappal a háború kitörése előtt bizalmas körben ezt mondta: „Az összeütközés jövő év májusában valószínűleg elkerülhetetlen lesz”. Annak ellenére, hogy bízott a háború elodázásának lehetőségében, Sztálin a háborút megelőző utolsó hónapokban idejének oroszlánrészét katonai kérdésekre fordította. A vezérkar külön utasítása értelmében, a Sztálinnál folytatott tanácskozás után megkezdődött az egységeknek és a kötelékeknek a belső körzetekből a határmenti körzetekbe való előretolása. A robbanásveszélyes helyzetre való tekintettel Sztálin jóváhagyta a katonai főiskolák hallgatóinak idő előtti kibocsátását. A fiatal parancsnokokat és politikai dolgozókat a kiképzés után szabadság nélkül azonnal a csapatokhoz irányították, ahol nagy hiány volt belőlük. Sztálin hosszas habozás után olyan nagyszabású akcióra is elszánta magát, mint körülbelül 800 000 tartalékos behívása, akikkel a határmenti körzetek 21 hadosztályát egészítették ki. Sajnos, ezekre a lépésekre csak 2-3 héttel a háború kitörése előtt került sor. A védelmi népbiztos június 19-ei hadparancsa elrendelte a repülőterek, parkok, bázisok álcázását, a repülőgé-' peknek a repülőtereken való széttago- lását. De a parancs végrehajtásába éppen csak hogy belefogtak ... Mint ahogy a hadsereg tábori irányítási pontjainak kivonása is csak a támadás előestéjén kezdődött meg. A szükséges intézkedések elkéstek, de Sztálin még ezeket is igen kelletlenül hozta meg, és gyakran ismételgette rögeszméjét: „ezek a lépések provokálhatják a német csapatokat”. Miközben egyetértett a katonákkal, valahol a lelke mélyén szerint ezt a piacot nem később, mint 2000-ig kellene kialakítani. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-képviselője, a- KGST 44. ülésszakán részt vevő küldöttség vezetője az ülésszak idején Prágában találkozott Lubomir Strougal- lal, a csehszlovák kormány elnökével. A találkozón áttekintették a kétoldalú kapcsolatok több időszerű kérdését, valamint a KGST- ben megvalósuló két- és sokoldalú együttműködés néhány feladatát. Marjai József megbeszélést folytatott Janez Zemljariccsal, a jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) alelnökével is, aki hazája küldöttségét vezeti a KGST 44. ülésszakán. A magyar miniszterelnökhelyettes, kereskedelmi miniszter Mohammad Han Dzsalalarral, az Afganisztáni Köztársaság kereskedelmi miniszterével áttekintette a két ország gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainak helyzetét. Marjai. József a csehszlovák fővárosban találkozott több tagország állandó KGST-képviselőjé- vel. Constantin Dascalescu, román miniszterelnök, a Román Szocialista Köztársaság küldöttségének vezetője arról szólt, hogy a KGST legutóbbi rendkívüli ülésszaka óta hozott intézkedések bizonyos mértékben elősegítették a KGST-szer- vek tevékenységének javítását, az ülések és a munkabizottságok számának csökkenését. Ezzel együtt azonban az az irányzat is megfigyelhető volt, hogy a KGST-szer- vek tevékenysége az együttműködés általános és módszertani kérdéseire irányul, valamint olyan kérdésekre, amelyek a más országokhoz és a nemzetközi szervezetekhez fűződő viszonnyal kapcsolatosak. A KGST-szervek tevékenységi körének ez a szűkülése nem szolgálja a kölcsönös együttműködés fejlesztését és mindazoknak a céloknak az elérését, amely alapján a KGST-t létrehozták. A román álláspont szerint nincs szükség elsietett intézkedésekre, amelyekkel figyelmen kívül hagynák a fejlődés egyes szakaszait és nem számolnának a reális feltételekkel, valamint a szocialista gazdaság tervszerű irányításának általános törvényszerűségeivel — mondotta Dascalescu. GYORSLISTA Nyereményjegyzék az 1988. július 5-én megtartott június havi lottótárgynyere- mény-sorsolásról, melyen a 24. heti szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket használtuk. A Vásárlási utalvány (3000 Ft) B Dacia 1310 TLX típ. személygépkocsira szóló utalvány C Grundig színes tv D Wartburg Standard típ. személy- gépkocsira szóló utalvány E Casio videomagnó F Polski Fiat 126 E típ. személygépkocsira szóló utalvány G Sanyo videomagnó, UHR 3100 EE típusú H Philips FDC 463/38 kétkazettás music center, hangfalakkal, kazettákkal I Philips mikrohullámú sütő J Commodore—64 számítógép, Citizen 1200-as printer, Profex DR 1000 adatbeolvasó, kazettákkal és 2 db joystickkai K Varia-utalvány (75 000 Ft) L Philips lézerlemezjátszó, erősítővel, hangfalakkal és lemezekkel M Sony lézerlemezjátszó, erősítővel, hangfalakkal és lemezekkel N Színestévé-utalvány (30 000 Ft) O ITT—541 music center P DUAL lézerlemezjátszó erősítővel, hangfalakkal és lemezekkel R Otthon lakberendezési ' utalvány (50 000 Ft) S Hang-fény utalvány (50 000 Ft) T Szerencseutalvány (40 000 Ft) U Iparcikkutalvány (25 000 Ft) V Zenesarok-utalvány (20 000 Ft) W Sanyo rádiómagnó X Vásárlási utalvány (10 000 Ft) Y Vásárlási utalvány (7000 Ft) Z Vásárlási utalvány (5000 Ft) remélte, sőt hitte, hogy Hitler nem fog kétfrontos háborút folytatni. Sztálin, miközben nyilvánvaló, egyenes vonalú logikát követett, mélységesen tévedett. Mintha azt hitte volna, hogy ha ő nem kész a háborúra, akkor azt nem kényszeríthetik rá. Azt pedig, hogy mi nem állunk készen, Sztálin megérezte, amikor a XVIII. pártértekezlet után külön meghallgatott néhány népbiztost a hadsereg újrafegyverzésének állapotáról és menetéről. Például amikor azt mondták neki, hogy az új harckocsizó egységek kiegé-' szítéséhez 12,5 ezer közepes és nehéz harckocsi, 43 000 traktor, 300 000 gépkocsi hiányzik, nem hitte el. Hasonló volt a helyzet a légierőknél is. Az új repülőgépek, a harckocsikhoz hasonlóan, nem több, mint 10-20 százalékot tettek ki. A hibák természete nem egyszerűen a hibás számításokban, be nem igazolódott jóslatokban, az agresszor rossz- indulatában rejlik. Mindez megvolt. A hibák, vétségek, megbocsáthatatlan balfogások fő oka a diktátori egyeduralomban gyökerezik. Sok, messzemenő következményekkel járó döntést személyesen ő hozott meg. Nehéz a népbiztosokat, a Katonai Főtanácsot hibáztatni, amikor már kialakult a „csalhatatlan és bölcs vezető” státusa. Sztálin bármely koncepciójának, álláspontjának elvi ellenzését „meg nem értésnek”, „szembeszegülésnek”, „politikai éretlenségnek” lehetett volna értelmezni, annak minden következményével együtt. Még mindenki jól emlékezett a politikai perekre. (MTI-Press) 2 484 658 z 2 992 716 X 3 841 077 X 78 124 728 X 2 503 830 t 3 371 363 y 3 845 870 y 78 129 521 u 2 513 416 w 3 376 156 z 3 850 663 X 78 134 314 w 2 518 209 w 3 385 742 z 3 855 456 z 78 139 107 w 2 523 002 y 3 390 535 t 3 860 249 z 78 143 900 t 2 527 795 z 3 409 707 V 3 865 042 k 78 148 693 y 2 546 967 j 3 414 500 z 3 879 421 0 78 153 486 a 2 575 725 s 3 419 293 s 3 884 214 w 78 158 279 X 2 2 2 2 580 585 594 614 518 311 897 069 s z 0 z 3 3 3 3 428 433 438 443 879 672 465 258 r z t t 3 3 3 889 898 903 007 593 386 p u X 78 78 78 163 167 172 072 865 658 u 0 t 2 2 618 623 862 655 z X * 3 3 448 452 051 844 y t 3 3 908 912 179 972 V z 78 78 177 182 451 244 X w 2 628 448 s 3 457 637 t 3 917 765 z 78 187 037 z 2 638 034 w 3 462 430 u 3 932 144 t 78 191 830 p 2 642 827 X 3 476 809 w 3 935 937 t 78 196 623 z 2 647 620 z 3 481 602 X 3 941 730 z 78 201 416 z 2 652 413 V 3 486 395 w 3 946 523 z 78 206 209 z 2 657 206 z 3 491 188 u 3 951 316 u 78 211 002 X 2 661 999 y 3 495 981 r 3 960 902 u 78 215 795 t 2 666 792 z 3 505 567 y 3 970 488 r 78 220 588 y 2 671 585 r 3 510 360 y 3 975 281 t 78 225 381 y 2 676 378 y 3 515 153 w 3 980 074 X 78 230 174 y 2 681 171 V 3 519 946 y 3 984 867 X 78 234 967 u 2 685 964 y 3 524 739 V 3 989 660 1 78 239 760 X 2 690 757 p 3 534 325 p 78 439 329 y 78 244 553 V 2 695 550 s ■ 3 539 118 k 78 444 122 s 78 249 346 y 2 700 343 y 3 543 911 u 78 463 294 X 78 254 139 y 2 705 136 í 3 548 704 u 78 472 880 V 78 263 725 y 2 714 722 u 3 553 497 w 78 477 673 p 78 268 518 t 2 724 308 X 3 558 290 z ■78 487 259 m 78 273 311 s 2 729 101 z 3 563 083 y 78 492 052 X 78 282 897 X 2 733 894 w 3 567 876 z 78 496 845 X 78 287 690 r 2 738 687 z 3 587 048 V 78 501 638 w 78 292 483 y 2 743 480 V 3 591 841 X 78 511 224 p 78 297 276 y 2 748 273 t 3 596 634 0 78 516 017 w 78 302 069 z 2 753 066 z 3 601 427 z 78 525 603 s 78 306 862 z 2 767 445 z 3 606 220 z 78 530 396 X 78 311 655 z 2 772 238 m 3 611 013 y 78 535 189 w 78 316 448 z 2 781 824 z 3 625 392 V 78 549 568 X 78 321 241 t 2 786 617 t 3 630 185 0 78 554 361 y 78 335 620 u 2 796 203 X 3 634 978 z 78 568 740 z 78 340 413 z 2 800 996 X 3 649 357 w 78 573 533 w 78 345 206 X 2 805 789 X 3 654 150 m 79 000 110 X 78 354 792 z 2 810 582 z 3 658 943 y 79 004 903 y 78 359 585 w 2 815 375 z 3 663 736 w 79 009 696 u 78 364 378 z 2 820 168 X 3 668 529 z 79 014 489 z 78 369 171 p 2 824 961 ■ z 3 673 322 w 78 028 868 u 78 383 550 V 2 829 754 V 3 692 494 X 78 033 661 y 78 388 343 u 2 839 340 X 3 721 252 w 78 038 454 z 79 393 136 s 2 844 133 y' 3 730 838 V 78 043 247 y 79 397 929 y 2 872 891 r 3 740 424 y 78 048 040 z 79 402 722 X 2 877 684 r 3 745 217 X 78 052 833 r 79 407 515 w 2 882 477 y 3 754 803 X 78 057 626 0 79 412 308 y 2 892 063 y 3 759 596 w 78 062 419 w 79 417 101 z 2 896 856 r 3 764 389 w 78 067 212 X 79 421 894 t 2 901 649 y 3 769 182 X 78 072 005 y 79 426 687 z 2 911 235 u 3 778 768 V 78 076 798 y 79 450 652 u 2 916 028 e 3 783 561 t 78 081 591 w 79 455 445 w 2 920 821 *u 3 788 354 z 78 086 384 X 79 460 238 y 2 939 993 r 3 793 147 z 78 091 177 u 79 469 824 z 2 944 786 V 3 797 940 X 78 100 763 z 79 474 617 JT) 2 949 579 w 3 807 526 z 78 105 556 y 79 484 203 y 2 954 372 y 3 826 698 w 78 110 349 w 79 488 996 w 2 968 751 t . 3 831 491 y 78 115 142 V 79 498 582 z 2 978 337 n ’ 3 836 284 X 78 119 935 w 79 522 547 X A.nyertes szelvényeket 1988. július 25-éig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok vagy posta útján a Sportfogadási és Lottóigazgatóság címére (1875 Budapest V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A hivatalos tárgynyereményjegy- zék július 11-étől megtekinthető az OTP-fiókokban, totó-lottó kirendeltségekén és a postahivatalokban. Listánk a szegedi és pécsi postaigazgatóság területén vásárolt szelvények számait tartalmazza. Folytatódott a KGST-ülésszak
