Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-27 / 178. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 27. IRAK—IRÁN A külügyminiszterek tárgyalnak — a katonák harcolnak Tárik Aziz iraki külügyminiszter kedden elindult New Yorkba, ahol az ENSZ-ben szerdán kezdődnek az iraki —iráni tűzszünettel kapcsolatos tár­gyalások. Az iráni diplomácia vezetője, Ali Akbar Velejati már hétfőn délután megérkezett a világszervezet székhelyé­re. A harci cselekményekről szóló keddi hírügynökségi jelentésekből az tűnik ki, hogy Irak a tűzszüneti tárgyalások előtt — korábbi ígéretének megfelelően — megkezdte a kivonulást az elfoglalt iráni területekről. Az első, így felszaba­dult iráni városok az iraki—iráni határ közelében most az iraki területen felál­lított Teherán-ellenes iráni felkelő csa­patok kezébe mennek át. Irak kedden megerősítette, hogy — amint azt hétfőn előre bejelentette — csapatai kivonultak két korábban el­foglalt iráni városból. Irán ugyanerről először azt közölte, hogy Irán táma­dást indított a szóban forgó városok visszafoglalására, a későbbi iráni köz­lemények szerint viszont Irak újabb el­lentámadást intézett volna ugyanezen városok ellen, és vissza is foglalta volna őket. Az iráni közlések huszonnégy óra leforgása alatt többször módosultak. A jelentésekből nem derül ki egyértel­műen, hogy melyik ez a két város, de valószínűleg Karand-Garbróí és Szale- hábádról van szó. Lehet, hogy nem maguk az iraki csa­patok foglalták el ezt a két helységet, hanem az' iraki területen, irániakból felállított úgynevezett Nemzeti Ellenál­lási Hadsereg. Irak kedden hivatalosan is cáfolta, hogy csapatai vették volna be a két várost, a Nemzeti Ellenállási Hadsereg pedig a saját eredményének könyvelte el a városok elfoglalását. A legutóbbi iráni bejelentés már úgy fogalmazott, hogy Irak és a Nemzeti Ellenállási Hadsereg közösen vette be a két várost. Ezek közül az egyik, Ka- rand-Garb 60 kilométerre fekszik az iraki—iráni határtól, de a kormányel­lenes irániak bejelentették, hogy tény­leges céljuk a határtól 150 kilométerre levő nyugat—iráni nagyváros, Ker- mánsáh elfoglalása. Izraeli küldöttség utazott a Szovjetunióba Kedden elutazott az az izraeli konzuli delegáció, amelyet csütörtökre várnak Moszkvába. A hattagú küldöttség előbb Hollandiába megy, ahol átveszi a szovjet beutazási engedélyt. 1967-ben a Szovjetunió, a szocialis­ta országok többségével együtt, megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel, s azóta Izrael érdekeit Hollandia képviseli Moszkvában. A kül­döttség, amely két hónapos tartózkodásra kapott vízumot, ennek megfe­lelően a holland nagykövetség helyiségeiben fogja végezni moszkvai munkáját. Izraelben hónapok óta tevékenykedik a Szovjetunió konzuli küldöttsé­ge: az orosz ortodox egyház tulajdonát képező ingatlanok ügyeit rendezi és az Izraelben élő szovjet állampolgárok útlevelének meghosszabbítását látja el. KARABAH A HETEK KEGYETLEN RAKÉTATÁMADÁSAI Levél Cuellarnak Afganisztánból Abdul VakiI afgán külügyminiszter levélben hívta fel hétfőn Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár figyelmét az af­gán szélsőségesek kegyetlen hadviselési módszereire, valamint arra, hogy Pa­kisztán és az Egyesült Államok meg­szegi a genfi megállapodásban vállalt kötelezettségeit. Kérte a világszervezet vezető tisztségviselőjét, vesse latba be­folyását a szerződésszegések megaka­dályozása érdekében. Emlékeztetett arra, hogy a pesavari székhelyű Hetek Szövetségétől függő kormányellenes fegyveresek a közel­múltban többször is rakétákkal lőtték Folyamatban van a normalizálódás Interjú a területi első titkárral A Karabah-hegyvidék jövője az Azerbajdzsán SZSZK keretén belül csak akkor képzelhető el, ha Baku tá­mogatásával megoldják a térség társa­dalmi, gazdasági és nemzetiségi problé­máit — hangoztatta az MTI moszkvai tudósítójának telefonon adott nyilat­kozatában Genrih Pogoszján, a Kara- bah-hegyvidéki területi pártbizottság első titkára. Abdulrahman Vezirovval folytatott hétfői eszmecseréje alapján a karabahi politikus annak a meggyőző­désének adott hangot, hogy az Azer- bajdzsáni KP KB első titkára részéről erre megvan a készség és jószándék. — Karabah-hegy vidéken a mai helyzet közel van ahhoz, amit stabilnak szoktak nevezni, a normalizálódás fo­lyamatban van — közölte Pogoszján. Mint elmondta, a karabahiak döntő többsége megértette, hogy a Legfel­sőbb Tanács Élnöksége által hozott döntés magában foglalja az adott hely­zetben lehetséges kompromisszumo­kat. Hozzátette ugyanakkor, hogy a határozat nem jelenti a karabahi prob­léma végleges megoldását, ehhez to­vábbi kitartó munkára van szükség. Ezzel összefüggésben bizakodásának adott hangot az LTE által létrehozott különbizottságot illetően. Pogoszján szólt arról, hogy a területi pártszerveknek konkrét intézkedési programja van a helyzet normalizálá­sára, a kibontakozásra. Szó van egye­bek között arról, hogy új örmény nyel­vű lapkiadó kezdi meg működését a Karabah-hegyvidéken. A kiadó január elsejétől örmény nyelvű hetilapot fog megjelentetni a ma is meglevő napilap mellett. Emellett lehetőség lesz Ör­ményországban kiadott örmény nyelvű könyvek megvásárlására, az anyanem­zettel való kulturális kapcsolatok foko­zott erősítésére. Genrih Pogoszján, aki részt vett és igen szenvedélyes hangú beszédet mon­dott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége Karabah-hegyvidékkel fog­lalkozó ülésén, kitért arra, hogy a kara­bahi Néptanács határozata az Azerbaj­dzsánból történő kiválásról helytelen, a túlfűtött érzelmek által diktált lépés volt, amit ő személy szerint sem támo­gatott. Az LTE ülése azonban ezen a téren is tisztázta a helyzetet, érvénytele­nítette ezt az elkeseredett hangú hatá­rozatot. Az Örményországba történő utazá­sok, Karabah-hegyvidék és Örményor­szág kapcsolattartása kapcsán elmond­ta, e téren még vannak bizonyos fe­szültségek, de reményét fejezte ki, hogy ezek idővel feloldódnak. Végezetül ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a problé­mát hideg fővel, józanul kell átgondol­ni és megoldani. Kabult. Az utóbbi másfél hónapban 177 rakéta csapódott be az afgán fővá­rosba. A rakétatámadások következté­ben 75-en meghaltak, 98-an megsebe­sültek. • Az afgán külügyminiszter rámuta­tott, hogy a kormányellenes fegyvere­sek pánikot akarnak kelteni a polgári lakosság körében, és el akarják ijeszte­ni a menekülteket a hazatéréstől. Végezetül kiemelte, hogy az afga­nisztáni rendezésről szóló megállapo­dás értelmében tilos a külső beavatko­zás Afganisztán belügyeibe. Ha az Egyesült Államok és Pakisztán betar­taná a genfi megállapodást, akkor a szélsőségesek eleve nem is juthatnának azokhoz a rakétákhoz, amelyekkel az afgán fővárost lövik — mutatott rá Abdul Vakil. Események sorokban MOSZKVA Az SZKP KB meghívására ked­den üdülésre a Szovjetunióba érke­zett Milos Jakes, a CSKP KB fő­titkára. NEW YORK Tadeusz Olechowski lengyel kül­ügyminiszter hétfőn New Yorkba érkezett, hogy a lengyel—amerikai kapcsolatok javításáról tárgyaljon John Whitehead amerikai külügy­miniszter-helyettessel ,és más veze­tő amerikai személyiségekkel. ÜZBEGISZTÁN: Kivételezések megszüntetése Az üzbég kormány tegnapi határozata értelmében közkór­házakká nyilvánították azokat az egészségügyi intézménye­ket, amelyeket eddig csak a köztársasági vezetők és családtag­jaik látogathattak. A döntés szerint Taskentben egy kórházat, két felnőtt- és egy gyermekorvosi rendelőintézetet, valamint egy szülőotthont adnak át a köznek teljes személyzetükkel és felszerelésükkel. Az üzbég dolgozók rendelkezésére bocsátottak három Krím-félszigeti üdülőt is, ahol eddig kizárólag a magas rangú vezetők és családtagjaik pihenhettek. A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint ezeket az intéz­ményeket a társadalmi igazságosság kedvéért adták át, amit a szovjet sajtó már régóta sürget. Különösen indokolttá tette a lépést, hogy szovjet viszonylatban Üzbegisztánban a legmaga­sabb a népszaporulat, ugyanakkor a kórházi ágyak számát te­kintve az egyik legrosszabbul ellátott köztársaság. Moszkvai megfigyelők arra hívják fel a figyelmet, hogy hasonló döntések születtek már más szovjet köztársaságokban is, így Azerbaj­dzsánban, ahol magas rangú személyek részére fenntartott üdülők és vendégházak sorát adták át közhasznú célokra. Vietnam egyetért Szihanukkal Egyetértéssel fogadta a délke­let-ázsiai „koktélpartin” részt vevő vietnami küldöttség veze­tője Sziltanuk hercegnek azt a javaslatát, hogy Kambodzsa he­lyét hagyják üresen az ENSZ- ben az ország körüli problémák rendezése érdekében. Le Mai nagykövet szerint Szi­ltanuk-indítványa, amely a The Washington Post hasábjain megjelent interjújában hangzott el, „értelmes javaslat”, amely „megfelel mind a kambodzsai , nép érdekeinek, mind a nemzet­közi közvélemény követelésé­nek”. A vietnami nagykövet elmon­dotta még: Szihanuk és Hun Sen kambodzsai kormányfő egy­aránt azon a véleményen van, hogy meg kell akadályozni a „vörös khmerek” visszatérését Phnompenbe. A Kambodzsa körüli helyzet rendezésével foglalkozott hétfőn a közös piaci országok külügy­minisztereinek nyilatkozata is. Az EGK e fórumán hangoztat­ták, hogy a vietnami csapatok teljes kivonása „elengedhetetlen feltétele” a kambodzsai helyzet rendezésének. MANILA Pénzügyi kérdésekben keletke­zett súlyos ellentétek miatt manilai részről megszakították az ország­ban létesített amerikai támaszpon­tok jövőjéről kezdett Fülöp-szige- teki—amerikai tárgyalásokat. RÓMA Az olasz gépkocsivezetők általá­ban fegyelmezetten betartották a vasárnaptól egész Itália területén érvénybe lépett sebességkorláto­zást, bár a közhangulat megítélésé­ben és a baleseti statisztikák érté­kelése szempontjából megoszlik az új kormányrendelet híveinek és el­lenzőinek a véleménye. „NEM TARTOM SZOCIALISTA TÁRSADALOMNAK” Jurij Afanaszjev cikke A Pravda bírálja a történész nézeteit Sztálinnak és óriási apparátusának ellenforradalmi útja nem volt történel­mi szükségszerűség, s nem volt indo­kolt sem; ezért van esély arra, hogy az • átalakulás során valóra váljanak a hamvukba holt gazdasági, politikai jo­gi lehetőségek — írta Jurij Afanaszjev a Pravda keddi számában megjelent terjedelmes cikkében. Végső soron a Szovjetunióban nem sikerült olyan formára alakítani a Szo­cializmust, ahogyan azt Lenin és az 1920-as évek lenini gárdája elképzelte; ebből ered a forradalmi, vagyis mélyre­ható szerkezeti átalakítás szükségessé­ge, írta. Afanaszjev jól ismert törté­nésztársa, P. Kuznyecov kérdéseire és vádjaira válaszol írásában. Afanaszjev lényegében az alábbi két kérdésre keresi a választ: —jogos-e az az állítás, hogy Sztálin vezetése alatt sikerült felépíteni a szocialista társadal­mat, még ha ez a társadalom nem is eléggé szocialista, és — volt-e történel­mi alternatívája a „sztálini szocializ­musnak” — avagy Lenin a maga NEP- jével tragikus hibát vétett, ezért az ok­tóberi forradalomnak nem is lehetett más következménye, mint egy véres, diktatórikus rendszer kialakulása. Afanaszjev azon a véleményen van, hogy mivel van esély a sztálinizmus által ki nem használt lehetőségek való­ra váltására, lehetővé válik az is, hogy az új körülmények között új életre kel­jenek a lenini elvek, elképzelések. A mostani feltételek részben sokkal kedvezőbbek is, mint amilyenek a hú­szas évek végén, a harmincas évek ele­jén voltak — emlékeztet a történész. Másrészt az sem tagadható, hogy a jelenlegi feltételek bizonyos szempont­ból kedvezőtlenebbek, hiszen most nem a „kaszárnya-szocializmus” kiala­kulása fenyeget, hanem éppen azokkal a következményekkel kell megbirkóz­ni, amelyek annak hosszú fennállásá­ból erednek: a „kaszárnya-szocializ­mus” ugyanis a mai napig érezteti hatá­sát, s bizton számíthatunk rá, hogy ön­ként nem is engedi át a helyét a valódi szocializmusnak, a demokráciának, ál­lapítja meg a professzor. Afanaszjev kifejti: Sztálin egy egész társadalmi réteggel a háta mögött eltö­rölte a NEP-et, a bolsevista pártot saját „fegyverhordozó hadapródjainak” tö­megévé változtatta. Elszakította a munkásságot a parasztsághoz fűző szövetségi köteléket, a munkásokra fel­tétlen engedelmességet kényszerített, elnyomta és részben megsemmisítette az értelmiséget, az állami lét alapjává a rettegést és a vért tette. A Szovjetunióban kialakult társa­dalmat nem tartom szocialista társada­lomnak vagy — ahogyan Kuznyecov állítja — fejlődésében eltorzult szocia­lista társadalomnak, még ha ez az állí­tásom sokakat nyilván megrémiszt is — írja a Pravdában a szovjet történész, majd hozzáteszi: csak abban bízha­tunk, hogy a peresztrojkáért folyó har­cot tudatosan felvállalok — bizonyos idő elteltével remélhetőleg a lakosság túlnyomó többsége — megtaláljuk ma­gunkban az erőt és a kellő elméleti ala­pot, a megfelelő politikai taktikát, hogy ismét rátaláljunk a szocialista út­ra. A szerző ezek után párhuzamot von a sztálini korszak és a jelenkor haladás­ellenes erőinek tevékenysége, jellege között, és rámutat: ha manapság valaki kénytelen nyugdíjba vonulni, az még korántsem jelenti a lenini káderekkel szemben alkalmazott sztálini terrorhoz való visszatérést. Hiszen a nyugdíjazás nem száműzetés, börtön vagy golyó ál­tali halál! Ellenkezőleg: jól beleilleszt­hető a néphatalom, a normális politi­kai harc eszköztárába. A Pravda ugyanebben a számban szerkesztőségi cikkben vitatja Afanasz­jev bizonyos nézeteit. Elsősorban azt az állítását teszi bírálata tárgyává, amely a szovjet társadalom jellegére vonatkozik. Csak nem „feledkezett meg” Afanaszjev professzor társadalmi felépítésünk olyan meghatározó voná­sairól, mint a termelőeszközök társa­dalmi tulajdonán alapuló szocialista gazdasági rendszer, a kizsákmányoló osztály, a munkanélküliség megszűné­se? Aligha feledékenységről van szó — állapítja meg a Pravda. A szerkesztőségi cikk szerint Afa­naszjev nem a relitásoknak megfelelő­en írja le a helyzetet, márpedig ezzel árt az átalakítás amúgy is nehéz, forradal­mi folyamatának. Afanaszjev történelemszemlélete nem objektív: nem veszi figyelembe pél­dául — amire pedig a párt a sztálini bűnök leleplezésekor nyomatékkai fel­hívta a figyelmet —, milyen történelmi jelentőségű a nép alkotó tevékenysége, a párt által kidolgozott tervek életköze- lisége, s hogy ezeket a terveket, az ok­tóberi forradalom szellemét tükröző jelszavakat hogyan fogadta és tette ma­gáévá a nép. Abban viszont igaza van a történész­nek, hogy az átalakítás ellenfelei még korántsem adták fel a harcot, s velük szemben valóban kíméletlenül kell küz­deni — írja szerkesztőségi cikkében a Pravda. AZ ÉPÍTŐIPAR ELSŐ FÉLÉVE Visszaesés helyett termelésnövelés Az építőipar kivitelező vállalatai és szövetkezetei a kisszövetkeze­tekkel együtt az év első hat hónap­jában a vártnál kedvezőbb ered­ményt értek el: 5,5 százalékkal nö­velték termelésüket, pedig az idei tervben 5 százalékos visszaeséssel számoltak. A számottevő változás elsősorban a kisszervezeteknek kö­szönhető, mert ebben az időszak­ban másfélszeresére bővítették ter­melésüket. Ehhez jelentősen hoz­zájárult a kisszövetkezetek gyara­podása is, hiszen főleg náluk he­lyezkedett el az a 18 ezer dolgozó, akivel az állami vállalatok és a na­gyobb szövetkezetek létszáma csökkent az első félévben. A lakásépítésben tovább csök­kentek a teljesítmények. A kivite­lezők ebben az évben 20 ezer 500 lakás felépítésével számoltak, de június végéig csak mintegy 18 ezer lakás idei felépítésére kaptak szer­ződéses megbízást. Az első félév­ben ebből 5600 új otthont adtak át, amelynek nagyobb részét hat ÉVM-vállalat: a 43-as, a Bázis Dél-Dunántúli, a Duna—Tisza közi, a Komárom, a Győr és a Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalat építette. A június végéig átadott új otthonok száma alig kétharmada a múlt év első felében befejezett lakásokénak. így az éves feladatoknak majdnem 70 százalé­ka a második félévre maradt. Jóval kedvezőbben alakult viszont az építőipar konvertibilis exportja, főleg a külföldi fővállalkozóknak dolgozó magyar alvállalkozók eredményeinek révén. Az év első felében 31,7 millió dollár értékű exportmunkát végeztek el, ami 12 százalékkal több, mint a múlt év azonos időszakában. A változatlanul élénk kereslet­nek megfelelően az építőanyagipar az éves tervben számított egyszá­zalékos csökkenés helyett több mint 5 százalékkal bővítette terme­lését. Ezen belül égetett téglából mintegy 20, tetőfedő anyagokból 15 százalékkal — köztük betoncse­répből 36 százalékkal — szállítot­tak többet az építőknek, mint egy évvel korábban. Égetett tetőcse­répből azonban még mindig na­gyobb a kereslet a hazai termelési lehetőségeknél. Fel kell tárni a munkát hátráltató tényeket (Folytatás az I. oldalról.) mindenkinek nagyobb felelősséget kell vállalnia, többet is kell cselekednie. A hozzászólók közül Fenyvesi Jenő, a Városföldi Dózsa Tsz elnöke a szabá­lyozó és jogi rendszer korlátáit sorolta, azokat, amelyek gátolják a fejlődést, valamint a burjánzó hatósági előírások ellen emelt szót. Mészáros István, a Helvéciái Állami Gazdaság igazgatója a vezetői érdekeltség elégtelenségét em­lítette, Ballun Tibor ágasegyházi iskola- igazgató, a községi pártalapszervezet titkára azt az abszurd helyzetet tette szóvá, amelyben az ipar termékeinek árát folyamatosan emelheti, míg a me­zőgazdasági termékárak korlátok közé szorítottak. Alter Róbert, a kecskeméti városi pártbizottság titkára ismertette azt a városi elképzelést, amely szerint Kecs­kemét lakosságának növelése nem cél, inkább a környező községek lélekszá- ma gyarapodjon és a települések kapja­nak nagyobb segítséget a lakás és inf­rastruktúra fejlesztéséhez. Kifejtette, hogy a párttagság ideológiai képzését javítani kell, a politizáló, vitatkozó készségben erőteljesebb fejlődés szük­séges. Szakolczai Pál zárszavában kérte a párttagságot, hogy a politikai, gazdasá­gi gyakorlati munkát hátráltató, nehe­zítő tényeket, körülményeket tárják fel, hogy a párttestületek, a lakosság érde­kében ezek elhárításáért síkraszállhas- sanak. r, , SZAKSZERVEZETI MEGBESZÉLÉS Bírálják a kormányintézkedéseket (Folytatás az I. oldalról) ja, ez a hiány a szakszervezetek vélemé­nye szerint a gazdálkodás egyéb körül­ményeivel függ össze. A szakszervezetek vezetői sérelmes­nek tartják, hogy a döntések előtt nem kaptak tájékoztatást, véleményüket nem kérték ki. A szakszervezetek részletes tájékoz­tatást kérnek az év hátralévő részében esetleg tervezett egyéb intézkedésekről, a fogyasztói árszínvonal várható ala­kulásáról. Változatlanul szükségesnek tartják, hogy a Minisztertanács mi­előbb alakítsa ki álláspontját azzal a megállapodással összefüggésben, amely a kormány és a SZOT vezetői­nek legutóbbi találkozóján jött létre, az 1988-ra tervezett, 15 százalékos árinde­xet meghaladó áremelkedés egyes terü­leteken történő ellentételezéséről. A megbeszélés résztvevői Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettesnek — aki a Minisztertanács elnökét helyette­síti távollétében — a fentieknek megfe­lelő tartalmú levelet juttattak el. Tíz fiatal szakember kap támogatást (Folytatás az I. oldalról.) nők, Tóth Vera kecskeméti közgazdász pályaműve, valamint Hegedűs Tibor bajai fizikus és Jäger Zoltán bajai víz­mérnök közös elképzelése. A beküldött pályázatok igen sokszí­nűek. A Kalocsai Haynald Obszerva­tórium nemzetközi szintű csillagászati kutatásainak újraindításától megyei számitógépes oktatóprogram készíté­séig, az export-import lehetőségeket felmérő kínai tanulmányúiig lehetne sorolni, milyen kezdeményezések sze­repelnek a részletes pályaművekben. Az alapítvány felügyelő bizottságának tegnapi ülésén az elsődleges szempont természetesen az volt, ami a pályázat célja, hogy a megye társadalmi, gazda­sági fejlődését szolgálják a megvalósí­tásra váró tervek, elképzelések. K. E. „Cseresznyés völgy” Balotaszálláson (Folytatás az 1. oldalról) völgy”. Korántsem e hangulatos név miatt választották azonban, hanem azért, mert példányai a hazánkban el­terjedt fajtáknál egy héttel hamarabb érik el a 3,2 kilogrammos átlagsúlyt. Persze ehhez gyorsan hozzá kell tenni, akkor, ha a takarmányuk megfelelő. Balotaszállásról éppen a takarmánymi­nőség lehetséges megtartása érdekében a Jánoshalmi Petőfi Tsz-be szállítják a megtermelt szemesterményeket, ahol a Palotási Állami Gazdaság receptúrája szerint keverik és viszik vissza a barom­fitelepre. A jövő év júniusában, amikor befeje­ződik a tojástermelés, a kacsatelepi szakemberek szerint tojónként 120-140 tojást számlálhatnak össze. Akkor kez­dődik meg a törzsállomány selejtezése, az állatoknak a Kiskunhalasi Baromfi- feldolgozó Vállalathoz szállítása. A nagytakarítás után ismét fogadókész lesz a törzstelep, lehet várni a naposjó­szágokat. A törzstelep személyzete teljes felké­szültséggel fogadja ma a naposkacsá­kat, hiszen a napokban tértek vissza Szolnokról, a Palotási Állami Gazda­ságból, ahol elsajátíthatták a tartás- technológiát, kibővíthették ismeretei­ket a törzstelepi munkákkal kapcsolat­ban. A tojások útja azonban nem ér vé­get. A rendszergazda, a Palotási Állami Gazdaság kelteti ki őket — egyelőre. Az utóbbi szó nagyon fontossá vált a balotaszállásiaknak. Ugyanit a tervek szerint a törzstelepi építkezésnek lesz folytatása is. A helybéliek, a tompái Szabadság Tsz, a Kiskunhalasi Barom­fifeldolgozó Vállalat, valamint a belga Peterson cég közösen víziszámyas- keltető létrehozásán fáradoznak. Az el­képzeléseket az idén ősszel valósítják meg, két ütemben készük majd el a ka­csa- és libakeltető, körülbelül 60-70 millió forintért. G. E.

Next

/
Thumbnails
Contents