Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-26 / 177. szám

Időmilliomosok Több mint valószínű, hogy a tanuló ifjúság aggodalommal vegyes örömmel nyugtázta: félidőnél tart a szünidő. (Remélhe­tőleg még a fővárosi papír-írószer üzletek kedvezményes tan­szervásárai sem tűnnek számukra vészjósló jelnek, s nem ár­nyékolják be a felhőtlen szabadságot.) A hasznos és kellemes időtöltéstől az unalomig terjed a lehetséges elfoglaltságok skálája. íme néhány példa a választások közül. (Straszer And­rás felvételei) Villanyszerelők a Parlament üléstermében A Parlament képviselőházi üléster­mében már dolgoznak a Villanyszere­lőipari Vállalat szakemberei, kezdetét vette a tervek szerint egy évig tartó rekonstrukció — tájékoztatta Ács László, az Országgyűlés műszaki és el­látási főosztályvezetője az MTI mun­katársát. Az elektromos vezetékek fel­újításán kívül később a terem berende­zéseit is rendbehozzák, mindenekelőtt a padsorok, a belső tér faburkolatú szerkezeti elemei szorulnak nagyjaví­tásra. A lépcsőházakban és a karzati szinteken nem halasztható tovább a festés. Rövidesen felállványozzák az üléstermet, hogy felújítsák a karzati vi­lágítótesteket, restaurálják a festmé­nyeket és a szobrokat. A sokat emlege­tett szavazatszámláló berendezés be­építéséről végső döntés még nem szüle­tett. Az épületben és a Házon kívül is rendszeresen dolgoznak a kőművesek, s most jutottak el az ülésterem újjáva­rázsolásáig, amely huszonöt évvel eze­lőtt „esett át” utoljára egy részleges felújításon. A déli szárny egyébként is elég rossz állapotban van, szembetűnő a különbség például az északi társalgó nemrégiben restaurált freskói és a déli szárnyban lévő ugyanilyen helyiség .festményei között. A rekonstrukció idején a törvényho­zók az úgynevezett kongresszusi terem­ben tanácskoznak majd. amely majd­nem tükörképe az ülésteremnek. Mint ismeretes, ez eddig is adott otthont kü­lönböző értekezleteknek, ám ahhoz, hogy az Országgyűlés zavartalanul dol­gozhassák, kisebb változtatásokra van szükség. Lehetővé kell tenni, hogy a felszólalási szándékukat előre bejelentő képviselők a helyükről is beszélhesse­nek, eddig ugyanis az itt tartott konfe- - rcnciák résztvevői a szónoki emelvény­ről mondták el hozzászólásukat. Ugyanolyan hangosító rendszert építe­nek ki, amilyen az ülésteremben műkö­dött. A padsorokat is át kell rendezni, néhányat ki is kell venni, hogy a televí­zió kameráit a megszokott helyen állít­hassák fel. Az erkélyen le kell választa­ni bizonyos részeket, hogy a külföldi vendégek megfelelő körülmények kö­zött kísérhessék figyelemmel a tanács­kozást. Ezenkívül kisebb szervezési in­tézkedésekre van szükség, például a parlamenti gyorsírók máshol jöhetnek be, mint eddig, a látogatóknak pedig egy másik kapun kell az épületbe lépni­ük. A képviselők nagy valószínűséggel ugyanott foglalnak majd helyet, ahol korábban. BELEBOTLOTT, FELVETTE, ELDOBTA Kérdések a betörőhöz < • Ezt a kirakatot választotta bejáratnak a betörő. (Pásztor Zoltán felvétele.) NAPJAINK SZOCIÁLIS GONDJAI Hátrányos helyzetben Az állítást, hogy a szocializmusban nem lesznek szociálpolitikai feszültségek, a valóság réges-régen megcáfolta. Magáról az egyenlőségről alkotott le­egyszerűsítő elképzelés is hibás, hisz voltak és van­nak olyan tényezők, melyek eleve esélyegyenlőt­lenséget teremtenek. Gondolhatunk itt akár a te­hetségre, a fizikai-szellemi teherbírásra, akár a kör­nyezet lehúzó avagy fölemelő erejére. Az biztos; vannak olyan rétegek, melyek koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva hátrányos helyze­tűek, s még inkább azokká válnak egy gazdasági problémákkal küszködő társadalomban. Az utóbbi évtized növekvő feszültségeit már je­lezték az időskorúak helyzetében történt változá­sok. Egyre több az ellátatlan vagy alacsony nyug­díjból élő öregek száma. Sürgetővé váltak tehát az intézkedések. Támasz időseknek Bács-Kiskun megyében a lakosság 22,2 százalé­ka (126 ezer ember) időskorú. Anyagi természetű gondjaik mellett sok esetben a család, az utódok gondoskodása is hiányzik. Az ilyen helyzetű nyug- díjaskorúak részére hozták létre az idősek klubját, melyből 61 van a megyében, és kétezer idős ember ellátását biztosítja. Ez azonban még nem elegendő. Jóval többre van igény. A tervek szerint új klubot alakítanak ki Kecskeméten, Csengődön, Öregcser­tőn, Harkakötönyben és Szentkirályon. Míg az idősek klubja csak nappal fogadja lakóit, addig a hétközi otthonok szállást is adnak, amit főként a külterületen élők vesznek igénybe. A me­gyében tíz település rendelkezik ilyen intézmény­nyel. Mindkét ellátási forma hátránya, hogy el kell hagyni a saját otthont, amit sokan nem szívesen, csak a körülmények kényszerítő hatására tesznek meg. Érthető tehát, hogy jelenleg a szociális ellátás legnépszerűbb formája a házi gondozás. Az öt­száztizenöt gondozó több mint háromezerkétszáz nyugdíjasról gondoskodik. Tudni kell persze azt is, hogy a lakosság egyhatoda külterületeken él magá­nyosan, elszigetelten, s közöttük sok az idős, ma­gát már ellátni alig tudó ember. Rajtuk még nehe­zebb segíteni. Valamelyest könnyít a helyzeten, hogy a megyei tanács a helyi tanácsok részére anyagi támogatást ad gépkocsik vásárlására és üzemeltetésére. Az idén 9 millió forintot juttattak erre a célra. Az eddig vett 52 gépjárművel több mint kétezer sze­mély ellátását oldják meg. A házigondozói szolgálat javításában azonban bőven akadnak még tennivalók. Kevés a védőru­házat, a felszerelés, a tanyasi gondozók és általá­ban a gondozók fizetése. így nem csoda, ha nem jelentkeznek erre a munkára, holott legalább még 140-150 emberre lenne szükség. Bizonyára mindjárt szebben festene a kép, ha például a munkahelyek a saját nyugdíjasaik részé­re maguk alkalmaznának szociális gondozókat. De egyéb módon is segíthetnének. Ha mondjuk a kedvezményes étkeztetést — amelyben mindeddig kétezernél több időskorú részesült — minden vál­lalat, üzem lehetővé tenné az erre igényt tartó nyugdíjasainak. A létminimum körül A romló gazdasági helyzet egyaránt sújt fiatalt és öreget. A fiatalnak jóval többet kell dolgoznia, hogy a megszokott szinten tudjon élni, éppen ezért jóval kevesebb törődés jut a gondozásra szoruló idős hozzátartozójára. Sok esetben marad tehát megoldásként a szociális otthon, amelyből a me­gyében 15 van — működtetésük évente több mint 100 millió forintba kerül —, de ez sem elegendő. A kétezret is meghaladja az otthonokban lakók száma, s ezen felül legalább hatszázan várnak még intézeti elhelyezésre. A várakozás pedig igen hosszú idő. Sok esetben 6-7 év is eltelik, míg valaki bejut egy szakosított otthonba. Ezért szorul sok idős a költségesebb kórházi ágyra, holott ápolása, gondozása a szociális otthonban is megoldható lenne. Sürgető feladat tehát a régi otthonok bővítése és újak létrehozása. Az idén erre 120 millió forintot szánnak. A fejlesztés egyik lépése, hogy a megye- székhelyen működő Margaréta Otthont bővítik. A föntebb vázolt kép az éremnek csak az egyik oldala. A teljességhez az is hozzátartozik, hogy a megyében lakó időskorúak többsége a létmini­mum (3300 forint) körüli vagy alatti összegből él. A nyugdíjak pedig egyre kevesebbet érnek, hisz az időnkénti emelések nem pótolják az inflálódás kö­vetkeztében keletkezett veszteségeket. Elképzelhe­tő, hogy sok idős embernek már a gyógyszer, az orvosi kezelés és a tüzelő ára fölemészti a csekély nyugdiját. Ott pedig, ahol csúszópénzt kellene fi­zetnie, végképp hátrányba kerül, hisz a nyugdíjá­ból erre már igazán nem telik. Azokról az embe­rekről nem is beszélve, akik mindig munkaképtele­nek voltak, vagy valami oknál fogva rokkanttá váltak. A számukra nyújtott segítség anyagi termé­szetű. Segélyek — visszatartva Évek óta csaknem háromezren kapnak rendsze­res segélyt (személyenként 2950 forintot), rendkí­vüli segélyben pedig tavaly több mint tizenötezer embert részesítettek (számuk évről évre emelke­dik). 1987-ben összesen 107 millió forintot juttat­tak erre a célra. Elgondolkodtató, hogy egyes helyeken, mint például Kiskőrösön és Dávodon hatszor is adtak anyagi segítséget a rászorulóknak, ezzel szemben például Bocsa, Akasztó, Petőfiszállás és Zsana ta­nácsa nem használta fel teljes mértékben a rendel­kezésre álló pénzt. Ennek természetesen több oka is lehet, de az igazi ok a szemléletben keresendő. Ugyanis nagyon sok múlik a tanácsi vezető akara­tán, szociális érzékenységén. Vannak helyek, ahol kérés nélkül is segélyeznek, vannak, ahol kérésre sem. Befolyásoló tényező persze az is, hogy a segélye­zésre szánt összeg a helyi tanács költségvetésében szerepel, s amennyiben nem költik ezt el teljesen, másra is fordíthatják. Igaz, a települések nem egy­formán fejlettek, sok helyen most készülnek az utak, a szociális ellátás azonban nem függhet az adott.terület fejlettségétől,,Kérdés.az is, hogy a segélyek valóban az igazán rászorult, a többszörö­sen hátrányos helyzetben élő személyek, illetve csa­ládok segítését szolgálják-e? Ez annál is inkább fontos, mert nem kis összegekről van szó. Tavaly például a megye 16 millió forint központi támoga­tást, gz idén pedig 36 milliót kapott, hogy az igé­nyek szerint osszák szét a helyi tanácsok között. Régi módon nem lehet A leírtakból joggal lehetne következtetni, hogy a szociális gondoskodás csak az időskorúnkra ter­jed ki. Ez nem így van. A gondoskodás differenci­ált hálózata és intézményrendszere segít a csecse­mők ellátásától a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáig. A szociális gondok azonban napról napra nőnek, elég ha csak a fiatal házasok és a nagycsaládosok helyzetét említjük, nem is szólva az alkoholizmus következményeiről. Ezeket a problémákat már nem lehet a régi módon megol­dani. A különböző rétegek különböző nehézségek­kel küszködnek, éppen ezért másféle gondosko­dást, segítséget kívánnak meg. A szociális gondok sokrétűsége egyre jobban sürgeti a korszerűbb — a speciális emberi problé­mákra figyelő — szociálpolitikai gyakorlatot. Ez persze nem lehet csak az állami szociálpolitika feladata. Összefogásra, társadalmi szolidaritásra van szükség. Benke Márta S zombaton hajnalban a kecskeméti Hunyadiváros egyik lakója üvegcsö­römpölésre ébredt. Az ablakon ki­pillantva egy sötötruhás férfit látott, aki ép­pen a Czollner-közi ABC-áruház kirakatán át igyekezett az üzletbe. Alig telt el két- három perc és már az utcán is volt. A szem­tanú nem késlekedett, hanem azonnal értesí­tette a rendőrséget. Ismét feltűnt a sötétru­hás férfi, s megint belépett az üzletbe a szét­zúzott kirakaton át, majd egy szatyorral a kezében ismét az utcán termett. Hamarosan megérkeztek a rendőrök. A boltban senkit sem találtak, ám az egyik közeli bokorban egy guggoló férfire bukkan­tak, aki éppen fél üveg pálinkát próbált a torkán leengedni. Mellette egy szürke sza­tyorban hat üveg szeszes ital lapult. A házkutatás során 11 szál lángolt kol­bászt, hat női fehérneműt, három doboz női harisnyanadrágot, egy pár műanyag szan­dált és női papucsot leltek a rendőrök. Mind­ezek értéke megközelítőleg 2500 forint. Az eset részleteibe a legilletékesebb, a 42 éves Cs. F., a tettes avatta be munkatársun­kat. — Szombaton reggel fél 4 körül indultam el otthonról, valami alkalmi munkát keríteni a hétvégére. Van nekem állandó munkahe­lyem, de hát jól jön a mellékes is. A Daróczi közben lakom, közel a ABC-hez. Szóval, elindultam otthonról, s amint mentem a bolt előtt, megbotlottam egy jókora betondarab­ban. Felvettem, aztán betörtem vele a kira­katot. Átléptem az üvegszilánkokon, s már bent is voltam a boltban. Ekkor azonban egy személykocsi haladt el az úton, és láttam, hogy az egyik házban felkapcsolták a vil­lanyt. Megijedtem, és kiszaladtam. Az utcán vártam egy kicsit, de semmi gyanúsat sem vettem észre. Visszamásztam. Telepakoltam a szatyromat, aztán jöttem is. Az italokat eldugtam abba a bokorba, ahol megtaláltak, a többi holmival pedig hazaszaladtam. Ott­hon lepakoltam, és már fordultam is vissza a pálinkáért.' Láttam a rendőrségi autót, de csak a pia érdekelt. Lebújtam a bokorba és ittam. Ott találtak meg. — Miért volt szüksége női fehérneműkre, harisnyanadrágra? — Azt sem tudtam, mit pakolok. Nem gondolkoztam én. Amit találtam, azt vittem. Nem terveztem el előre ezt a dolgot. Nem voltam eszemnél akkor. Előtte való nap késő estig ittam. Nem párolgott még el a fejemből a szesz. — Dolgozik valahol? — Igen. Tavaly októberben költöztem ide Kecskemétre. Előtte Miskolcon dolgoztam egy vállalatnál már hosszabb ideje. Aztán a feleségemmel tarthatatlanná vált a kapcsola­tunk, s beadta a válópert. El kellett költöz­nöm otthonról. Akkor jöttem ide. Október­től januárig alkalmi munkából éltem, kőmű­ves mellett dolgoztam. Januártól a BRG a munkahelyem. Esztergályos vagyok. — Ezelőtt került már összeütközésbe a tör­vénnyel? igen. Háromszor lopásért, de igen kis értékek miatt. Egyszer a feleségem jelentett fel, mert elvettem tőle ötszáz forintot. Akkor még házasok voltunk. Eddig büntetésként hat hónap javító-nevelő munkát és 3 hónap fogházat töltöttem le. Egyszer pedig har­mincnapos elzárást kaptam közveszélyes munkakerülésért. — Hogyan képzeli el a jövőjét? — Nem tudom. Odalenn, az őrizetben már annyiszor átgondoltam , szombat óta. Nem értem, hogy tehettem. Olyan jól élünk az élettársammal. A múlt héten még festet­tem a lakást. A munkahelyemen jól érzem magám. Most pedig kiderül, hogy mit csinál­tam; biztosan nem maradhatok ott. Nem értem magam. Most végképp eltökéltem, hogy végzek az alkohollal. Meg is teszem. * A nyomozás az ügyben tovább folytató­dik. A hunyadivárosi ABC-ben azóta helyre­állt a rend, és reggelre már üveg is került a kirakatba. Az üzlet kára 10 ezer forinthoz közelít, mert a betörés miatt szombaton reg­gel kilenckor tudtak kinyitni. Addig is az üzlet mellett tejet, kenyeret és péksüteménye­ket árusítottak. Bencze Andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents