Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-26 / 177. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE ____________________________________________________ AZ MSZMP BÁCS-KISKUN. MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 177. szám Ára: 1,80 Ft 1988. július 26., kedd New Yorkba várják Irán és Irak külügyminiszterét Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára rá szeretné venni az egymással hadban álló Irán és Irak külügyminisztereit, hogy folytassanak személyes megbeszélést is New Yorkban. Erről a szándékról egy vasárnap adott televíziós nyilatkozatában beszélt a világszervezet legmagasabb rangú tisztségviselője. Frank Carlucci amerikai védelmi miniszter vasárnap úgy nyilatkozott az NBC Televíziónak, hogy akkor sem szűnik meg az Egyesült Államok katonai jelenléte a Perzsa (Arab)-öbölben, ha létrejön a tűzszünet Irán és Irak között. Pérez de Cueller meghívására a hét elején New Yorkba érkezik Ali Akbar Velajati iráni és Tárik Aziz iraki külügyminiszter, hogy az országaik közt megkötendő tűzszünetről tárgyaljon. Az ENSZ főtitkára vasárnap közölte, hogy várhatólag ma vagy szerdán kezdi meg puhatolózó tárgyalásait a két külügyminiszterrel. NEW YORK, BOSTON Grósz Károly tegnap bankszakemberekkel tárgyalt Találkozó Nixonnal és Dukakisszal Vasárnap délután New Yorkban Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke találkozott az Egyesült Államokban élő magyar emigrációs szervezetek, az egyházak, a különböző társadalmi szervezetek képviselőivel. Miniszterelnökünk a találkozót követően részt vett azon a vacsorán, amelyet Edgar Bronfman, a Zsidó Világkongresszus elnöke adott tiszteletére. Tegnap Grósz Károly folytatta megbeszéléseit New Yorkban: vezető bank- szakemberekkel találkozott, megbeszéléseket folytatott az amerikai társadalom különböző képviselőivel, köztük Richard Nixon volt elnökkel, előadást tartott a Külpolitikai Tanácsban, az Egyesült Államok rendkívül befolyásos társadalmi szervezetében. Középeurópai időszámítás szerint az esti órákban rövid időre New Yorkból Bostonba látogatott, ahol találkozott a Demokrata Párt elnökjelöltjével, Michael Dukakis massachusettsi kormányzóval. Az esti — hazai idő szerint a késő éjszakai — órákban már ismét New Yorkban volt a kormányfő, ahol részt vett a magyar—amerikai üzleti tanács tiszteletére adott vacsoráján. * A vasárnap délután a New York-i Intercontinental Hotelben megtartott találkozó az emigráció képviselőivel fontos állomás volt a miniszterelnök kőrútján. Több száz meghívott jött el a beszélgetésre, amelynek házigazdája hazánk washingtoni nagykövete, dr. Házi Vencel volt. A magyar kormányfő rámutatott: a kormány fontos feladatának tekinti a kapcsolatok ápolását a hazánk határain túl élő magyarsággal. ,,Ez a tény, hogy mi ma az Egyesült Államokban hazánkat képviselhetjük, egy új szellem, egy új kor, egy új felfogás megnyilvánulása is” — hangoztatta. „A múltat nem lehet meg nem történtté nyilvánítani — jelentette ki — visszanézni kötelező, de csak annyira, amennyire a jelen és a jövő számára hasznosíthatjuk tanulságait. Politikánk megújulásánál ezért nem elsősorban a múltból kell kiindulnunk — bár azt nem tagadjuk és nem is felejtjük —, hanem a jelenből, és a jövő követelményének igényéből” — hangoztatta. Leszögezte: ma soha nem látott mértékben érvényesülhetnek az emberi gondolatok, felszínre kerülhetnek azok a nézetek és tapasztalatok, amelyek ko(Folytatás a 2. oldalon.) FEL VÉTELEK A FELSŐŐRT A TÁSI INTÉZMÉNYEKBE Negyvenhétezerből tizenhétezren Pontcsúcs a kecskeméti tanítóképzőben Az egyetemek és főiskolák a napokban értesítik a felvételizőket vizsgaeredményeikről és a felvételi bizottság döntéséről. A Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda ezzel párhuzamosan már összesítette a vizsgaeredményekre, az egyes intézmények ponthatáraira vonatkozó számadatokat. Az idén mintegy 47 ezren jelentkeztek az egyetemek és főiskolák nappali tagozataira, s közülük 17 ezren kezdhetik meg ősszel felsőfokú tanulmányaikat. A korábbi évekhez hasonlóan nagyon magas volt a tudományegyetemek bölcsész- és jogi karaira pályázók száma. E karokra — szakpártól függően — háromszoros, illetve négyszeres volt a túljelentkezés. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán valamennyi szakon százon felül alakult a ponthatár, a nyelvszakokra pedig csak 106-107 pont fölötti teljesítménnyel kerülhettek be a jelöltek. A vidéki egyetemek bölcsészkarain ehhez hasonló pontszámmal vették fel a jelentkezőket. A jogtudományi karokon Budapesten és Pécsen 100, Szegeden 102 volt a ponthatár. A tavalyihoz viszonyítva csaknem ezerrel nőtt a pedagógusképző intézményekbe jelentkezők száma. A tanárképző és tanítóképző főiskolára átlagosan háromszor többen szerettek volna bejutni, mint amennyi a felvehetők száma volt. A legmagasabb ponthatár — 98-100 — a földrajz és biológia szakon alakult ki, a magyar, történelem és idegen nyelv szakpáron országszerte 90 pont fölött kellett teljesíteniük a pályázóknak. A tanítóképzők között a kecskemétin volt legmagasabb a szint (101 pont), míg a legalacsonyabb ponthatárok (86, illetve 88) a győri és a kaposvári főiskolákon alakultak ki. A műszaki felsőoktatásban továbbra is az építész, illetve a villamosmérnöki szakterületen volt legmagasabb a színvonal, a követelményeknek az építészmérnöki karon legalább 109, a villamosmérnökin pedig 107 ponttal lehetett megfelelni. Az idei adatok is bizonyítják a közgazdasági és kereskedelmi felsőoktatási intézmények iránti folyamatosan növekvő érdeklődést. A közgazdaságtudományi egyetemekre háromszoros volt a túljelentkezés, 104-105 pont körül szabták meg a határokat. A Külkereskedelmi Főiskola áruforgalmi szakára 105, az idegen nyelvű levelező szakokra 100-107 pont közötti teljesítménnyel lehetett bejutni. Már hagyomány, hogy a hazai felsőoktatásban az orvos- tudományi egyetemeken kell a felvételhez a legmagasabb szinten teljesíteni. Ez évben is az általános orvosi karokra 110-112 ponttal, a fogorvosi karokra pedig 110 ponttal kerülhettek be a jövendő medikusok. Az egyetemi és főiskolai felvételekkel kapcsolatban a Művelődési Minisztériumban elmondták, hogy a fellebbezési, illetve átirányítási kérelmeket az adott felsőoktatási intézményekhez július 29-éig lehet eljuttatni. A döntésekről augusztus második felében értesítik a pályázókat. A VÁROS SZÉLÉN KÉTMILLIÓÉRT Iskolatörténeti gyűjtemény nyílik Hamarosan iskolatörténeti gyűjteményt avatnak Kecskeméten, a város határában megüresedett, Nyomási ÁL talános Iskola épületében. Dr. Sztrinkó Istvántól, a megyeszékhely Katona József Múzeumának igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy az egykori tanyai iskola felújítása, a gyűjtési, feldolgozási, kiállítási munkák összköltsége mintegy kétmillió forint lesz. A megye első ilyen jellegű gyűjteményében állandó kiállításon mutatják be a kecskeméti iskolák történetét, 1945- ig. Külön kiállításon tárják közszemlére a Bács-Kiskun legkülönbözőbb részein gyűjtött berendezési tárgyakat, melyek az 1920-as, 30-as, és 40-es évek tantermeit ismertetik meg az érdeklődőkkel. A gyűjtemény harmadik helyiségét közművelődési célokra — szakid Folytatás a 2. oldalon.) Tomboló kánikula • Kiskunhalason a Sóstón este hatkor — még mindig ennyien. (Tóth Sándor felvétele) Tikkasztó napok köszöntöttek ránk. Amire csak ritkán volt példa, vasárnap — a tomboló kánikulában — Kecskemét egy kihalt város képét mutatta. Az emberek a perzselő nap elől vízben, árnyékos helyeken vagy épp a befíiggönyö- zött szobákban kerestek oltalmat. A kecskeméti szabadidőközpontban 4389-en, a széktói strandon 4463-an, a fedett uszodában 1277-en váltottak jegyet ezen a napon. Lakitelek Tősfürdőjébe több mint háromezren, az izsáki strandra pedig 845-en mentek el, hogy felfrissüljenek a medencékben. Ivóvízből is jóval többet fogyasztott a lakosság, mint máskor. Szekeres István, az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat főmérnöke szerint 60 ezer 400 köbméter vizet termeltek például vasárnap a megyeszékhely lakóinak ellátására. Az idei legnagyobb vízfelhasználást — 70 ezer 500 köbmétert — július 8-án jegyezték föl. Kánikula ide, kánikula oda, egy jó tanácsot ezen a nyáron is érdemes megszívlelni. Ki-ki annyi vizet fogyasszon — engedjen ki a csapokból —, amennyi valóban feltétlenül szükséges! Talán fölösleges is a figyelmeztetés, hogy az autómosásnál most előbbre való: az iváshoz, a háztartásokban és a fürdőkádakban legyen elegendő vizünk. K—I EGY HETI KÉSZLET A NYOMDÁBAN — MI LESZ, HA NEM LESZ? A Petőfi Népe és a papírhiány A szombati Népszabadságban egész oldalas cikk elemzi az újságpapír- helyzetet: önmagában az írás terjedelme is jelzi a téma fontosságát. Ma már a szűk szakmán kívül az újságolvasók is tudják: kevés a papír. Az ok: a Szovjetunió, ahonnét az újságnyomó rotációs papír érkezik, 10 százalékkal csökkentette idei szállításait — ez csaknem 7 ezer tonna papírt jelent. Mit jelent - vagy jelentjei — ez a Petőfi Népe olvasói számára? Fel kell készülni arra, hogy esetleg korlátozások lépnek életbe. A pillanatnyi helyzet az, hogy a lapunkat előállító Petőfi Nyomda alig egy heti készlettel rendelkezik újságnyomó papírból — kaptuk tegnap délután a tájékoztatást Sebesvári László vezérigazgató-helyettestől. Bár időben megrendelték a szükséges mennyiséget és várnak szállítmányokat, az ilyen kis készlet nem nevezhető biztonságosnak. Ha a speciális újságpapír kifogy, szükségmegoldásként persze másfajta — például tankönyvkészítésre használatos - alapanyagot is készek munkába venni, de ez esetben nem lesz mire nyomni a tankönyveket... Bizonyos intézkedéseket — ezeket talán nem is veszi észre az olvasó — már életbe léptetett lapunk kiadója: csökkentették például az el nem adott lapok — az úgynevezett remittenda — mennyiségét. Az árusok csak annyit rendelnek, amennyit biztosan el tudnak adni — éppen ezért lehet, hogy esetleg már kora délelőtt elfogy náluk az újság. A következő kényszerű lépés vagy a példányszám, vagy pedig a terjedelem esetleg mindkettő — korlátozása. Lehetséges, hogy szombaton 12 helyett csak 8 oldalon fogunk megjelenni. Szóba kerülhet, hogy hétfőn a 8 helyett csak 4 oldalas lenne a Petőfi Népe — akkora, amekkora a moszkvai Pravda, - vagy az, hogy e napon egyáltalán nem jelenne meg. Ma előre — nem leltet tudni, hogy a hiány súlyosbodik-e. Az biztos, hogy illetékes kormányszervek erőfeszítéseket tesznek a helyzet normalizálására —■ á többi között konvertibilis valutáért is vásárolnak újságpapírt. Az is biztos, hogy a legkisebb korlátozásnak sem örülnénk — különösen ezekben az időkben, amikor soha nem látott igény mutatkozik a politikai napilapok iránt. De ha elfogy a papir, akkor nekünk ugyanúgy meg kell értenünk a helyzet szükségszerűségét, mint az olvasónak. Még csak annyit: ha korlátozásokat kell életbe léptetni, akkor azok természetszerűleg az összes lapra vonatkoznak majd, nemcsak a Petőfi Népére. Reméljük, hogy mindez nem következik be. Mákszüret a hobbikertben Mostanában meggyorsult a többi közt a mák érése is. Balogh Lajosék pirtói hobbikertjéből nem hiányzik ez a növény sem, termése révén csökkennek a konyhai kiadások. A hét végén Baloghnénak besegített a mákszüretbe leánya is. Szemközt a valósággal Lassacskán egy esztendeje, hogy újra tanuljuk a szembenézést a valósággal. A Parlament tavaly őszi ülésszakától a Központi Bizottság minapi üléséig tartó nyilvános tanfolyam világossá tette: ha a korábbi tendenciák folytatódnak, a felzárkózás minden reménye nélkül leszakadunk attól a nemzetközi középmezőnytől, ahová egyszer már eljutottunk. Nem utolsósorban a kendőzetlen valósággal való szembenézés volt az erjesztője az országos pártértekezletben kicsúcsosodó politikai aktivitásnak. Ellenállhatatlan erővel tört utat a felismerés, hogy a kiúttalansággal fenyegető gazdasági folyamatok megállításához és megfordításához — csakúgy, mint az intézmények rendszerében és működésében igényelt változásokhoz — új politikai és személyi feltételekre van szükség. Nyilvánvalóvá vált e két szükséglet, a gazdasági és a politikai megújulás összefüggése, egymásrautaltsága, de talán kevésbé a közöttük levő feszültség. A kitűzött politikai cél, a közélet pluralizmusa, a következetesen végigvitt jogállamiság, a valódi nyilvánosság, amellett, hogy önmagában is érték, a szocializmus megújulásának lényegi eleme. Ösztönzője lehet a gazdaság kívánatos vágányra állításának. Az utóbbi sikerei pedig előmozdítják a szocializmus demokratikus modelljének kibontakozását. A valóságos társadalmi folyamatok azonban nem olyan simán gördülnek, mint a papírra vetett sorok. A gazdasági megújulás még sikeres menete esetén is visszaesésekkel, feszültségekkel, konfliktusokkal terhes, s az eredmények csak később jelentkeznek. Nem kerülhető meg a kérdés, amire ma még senki sem tud biztos választ adni, hogyan vizsgázik ilyen körülmények között a politikai rendszer születőben levő új mechanizmusa? S ami talán még fontosabb: a demokratikus változások végső és megföllebbezhe- tetlen igazolását előbb-utóbb a gazdaság sikereinek kell nyújtaniuk, érzékelhetően javuló életszínvonalat, minden szférára kiterjedően jobb életminőséget teremtve a társadalom számára. Sorsdöntővé vált az időtényező, mert az idő nem nekünk dolgozik. Ennek a belátásáról tanúskodott az Országgyűlés júliusi ülésszakának hangulata és még markánsabban a Központi Bizottság legutóbbi ülésének egész menete. Az is nyilvánvaló már, hogy a legközelebbi jövőbe nézve a radikális cselekvésnek súlyos ára van: munka- nélküliséggel, az eddiginél magasabb inflációval, reálbércsökkenéssel, a termelés és a nemzetijövedelem átmeneti visszaesésével kell számolni. Valamennyi a társadalmi feszültségeket növelő tényező, mégsincs más lehetőség. Am ennek kimondásánál az sem elhallgatható, hogy azért nincs, mert az elvesztegetett időért is fizetni kell. Senki sem várja — nem is várhatja —, hogy az emberek lelkesen vállalják majd a rájuk háruló súlyosabb terheket. Amit kérni lehet, az az átmeneti — bár nem is túl rövid távú — fokozott tehervállalás elkerülhetetlenségének megértése. S ez nem kis próbája lesz a korábbi csalódások miatt megcsappant, majd a politikai változások bekövetkezése és ígérete nyomán éppen csak izmosodni kezdő bizalomnak. Alighanem a jövő fő kérdése, hogy sikerül-e ezt a bizalmat megtartani, sőt tovább erősíteni. Az ígéretekkel már megégettük magunkat, az illúziók pedig kiábrándulásba torkolltak. A realitásokon alapuló, lépéseinek társadalmi következményeit minden oldalról felmérő, azokra felkészülő, a dolgok nyílt néven nevezéséhez ragaszkodó politika azonban igényt tarthat a bizalomra. Ehhez azonban a politika részéről távlatos gondolkodásra van szükség, arra, hogy a sürgető gondok, a tűzoltó feladatok ne sodorják el a későbbi fejlődés megalapozásáról való gondoskodást, hogy ne váljon lerongyolódó mostohagyerekké az infrastruktúra, a közoktatás, a művelődés, az egészségügy — mindaz a „nem termelő ágazat", amely éppen a jövőt termeli. Arra, hogy a gyakran egymást keresztező reformok, szabályozórendszerek helyett összefüggő, < konzisztens reformban, rendszerben gondolkozzunk, amely feltehetően segít odajutni, ahova menni akarunk. Arra, hogy a gazdaság szerkezeti átalakulásával elkerülhetetlenül együttjáró emberi veszteségeket a minimumra korlátozzuk, hogy a vesztesek is érzékeljék: nem „írja le" őket a társadalom. A politikától a jövőben sem várhat senki tévedhetetlenséget. A demokratikus, pluralisztikusán szerveződő közélet csökkentheti a tévedések, a hibák lehetőségét és súlyát, de kiküszöbölni nem képes azokat. Elvárható azonban — és a megújuló politikai struktúrák lehetőséget adnak rá —, hogy a tévedések hamarabb felszínre kerüljenek, ne okozzanak későbbi súlyos terheket a társadalomnak, hogy a lehető leghamarabb helyesbítsük a hibásnak bizonyult döntéseket. S akkor nemcsak kisebbé válnak az ezekből adódó terhek és veszteségek, hanem elviselni is könnyebb őket. Kis Tamás
