Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-25 / 176. szám
4 • PETŐFI NF.PE • 1988. július 25. MOZIVÁLSÁG Hol tart a hazai filmgyártás? Olvasom a Tudományszervezési és Informatikai Intézet előzetes statisztikáját közművelődésünk 1987-es „teljesítményéről''. A számok tükrében úgy tetszik, hogy szorító — s már-már katasztrofálisnak tekinthető — gazdasági gondjai közepette a közművelődés tartani tudta a korábbi szintet, nem volt tapasztalható az a visszaesés, amelyet a közvélemény szinte egyöntetűen prognosztizált. A kérdés természetesen az: a mennyiségi mutatók hogyan tudják visszaadni a valós helyzetet, miként utalnak a minőség változásaira? Vegyünk példának egyetlen részterületet, a filmgyártást és a mozik nézőszámának alakulását. Hiányzott a könnyebb műfaj A gyorsmérleg híven tükrözi a valóságot, amikor kimutatja, hogy 1987- ben összesen 31 nagyjátékfilm készült el, míg egy esztendővel korábban, 1986-ban csupán 24. A számok impozánsak, szépek, mutatósak, csak éppen a több mint harminc játékfilm műfaji összetételét nem árulják el. Nem beszélnek arról például, hogy — miként az 1987-es termést fölvonultató, 1988 februárjában megtartott magyar játékfilmszemlén is látható volt — a harmincegy egész estés munkából több hosszú, nemegyszer többrészes dokumentumfilm volt. Nem beszélnek arról sem, hogy 1987-ben hiányzott a filmtermés palettájáról a könnyebb műfaj, a vígjáték, a szatíra. A dokumentumfilmek megszaporodásának okait köny- nyebb fölfejteni, hiszen köztudott,' hogy előállítási költségük töredéke annak, amit egy-egy játékfilm fölemészt, így logikus, hogy a magyar filmgyártás súlyos gazdasági válságában, a tőkehiány állapotában előtérbe kerültek az olcsóbb produkciók. A kérdések kérdése persze az, hogy miként jelentkezik ez a felfokozott érdeklődés, lemérhető-e ennek létezése valóban a mozik látogatottságának alakulásán, tükröződik-e a magyar filmek forgalmazási statisztikáiban? Az senkit sem lep meg, hogy a televízió tömeges elterjedése, majd a videó és a műholdas, kábeles tévézés óta a mozik látogatottsága — s persze ezerl belül a magyar filmeké is — folyamatosan csökken. 1960-ban, a csúcsévben például még 140 millió mozijegy kelt el hazánkban, s minden negyedik néző magyar filmhez váltott belépőt. A mélypont 1980-ban volt, 60 millió mozilátogatóval, és tízmilliós negatív nézőrekoddal a magyar filmek látogatóit illetőleg. Azóta úgy hatvan-hetven- millió között látszott megállapodni a mozinézők száma, s ezzel — figyelembe véve a többi audiovizuális média mind erősebb konkurenciáját — a filmforgalmazás elégedett is lehetett. (Már csak azért is, hiszen 1980 és 1987 között megszűnt csaknem háromszáz mozi, így csökkent a megtartott s megtartható vetítések száma is.) Tavaly azonban egyetlen esztendő alatt tizenkétmillió látogatóval kevesebbet regisztrálhattak a filmszínházak. Az 1986-os 68 millió helyett 1987-ben csupán 56 milliót. S ez abban az esztendőben történt, amikor egyébként nőtt a hazai gyártású egész estés filmek és a külföldi játékfilmek bemutatóinak száma. Ósdi fölszerelések Ennyit a statisztikákról, a számokról, amelyek jelzik ugyan a tendeciá- kat, az ellentmondásokat, ám képtelenek az okokat fölfejteni. Hiszen hogyan is árulkodhatnak rideg számok például arról, hogy milyen a magyar mozik technikai fölszereltsége, komfortfoka, mennyire hiányoznak belőlük a korszerű vetítő- és hangosítóbe- rendezések — a klímaberendezésekről már nem is szólva —, milyen szükek és kényelmetlenek a széksorok? Az általános áremelkedés minden családot sújtó hatásai közül egyébként is előre jelezhető volt a kultúrára fordított kiadások visszafogása, ám ha ez még a jegyárak növekedésével is párosul, akkor a statisztikában megfogalmazott tendencián nincs mit csodálkozni. Az azonban mindenképpen elgondolkodtató, hogy ez a folyamat olyan időszakban zajlott le, amikor a nemzeti filmgyártás fennmaradásáért összefogott a filmes szakma, amikor a kulturális kormányzat komoly anyagi áldozatvállalással megmentette a magyar filmet a gazdasági összeomlástól, s amikor a magyar filmművészet az égető, friss társadalmi kérdések iránti újra föltámadt fogékonyságával mindennél jobban megérdemelné a közönség támogatását. A falvak itt is hátrányban Verjük-e félre a harangokat tehát, van-e moziválság Magyarországon, vagy sem? Többféle válasz fogalmazható meg, s mindegyikben akad némi igazság. A mozik számának csökkenése világjelenség (egész Brazíliában például feleannyi filmszínház működik, mint hazánkban), így ezen nincs mit siratni, főként akkor, ha tudjuk, hogy elsősorban a gazdaságtalan, lepusztult, kis falusi mozik szűntek meg. Azon azonban már lehet meditálni, hogy a falvakban miért nem lépett helyükbe az olcsón, gazdaságosan üzemeltethető videomozizás? A mozilátogatók számának rohamos csökkenését látva egyfelől nyugodtan kétségbe is eshetünk, másfelől — tudva az új adórendszerrel, az inflációval, az áremelkedésekkel sújtott családi költségvetések terheit — a közgazdasági okokat magunk elé idézve a folyamat törvényszerűnek és nehezen visszáfordíthatónak tűnik. A moziválság létét kérdőjelezi meg például az az adat, hogy miközben az össznézőszám csökkent 1987-ben, a magyar filmek látogatóinak aránya ezen belül nem változott jelentősen, 20,2 százalék volt. Ám ha figyelembe vesszük a régi, nagy sikerű magyar fimek felújításából származó „forgalmat”, s a szervezetten „kivezényelt” iskolásokat, akkor ez az adat is azonnal kérdésessé válik. Már csak azért is, mert a felmérésekből kiderül: minden állampolgár évente átlag alig több, mint ötször megy moziba, s ezen öt alkalom közül csupán egyszer ül be magyar filmhez. Ésszerűbb „munkamegosztást” Valahol itt lehetne, érzésem szerint, elvágni a gordiuszi csomót, innen lehetne — közös filmgyártási és filmforgalmazási erőfeszítéssel — újrakezdeni a dolgot. Például úgy, hogy a tisztes, komoly, fontos történelmi és társadalmi kérdéseket boncolgató egész estés dokumentumfilmek bemutatásának „terepe” ne a mozi, hanem az eleve sokkal nagyobb nézettséget garantálni tudó televízió legyen, s a moziban azok a könnyebb vagy komolyabb műfajú játékfilmek fussanak, amelyek alkalmasak arra, hogy a néző visszaszokjon a magyar filmekhez. Ehhez természetesen pédául annak is meg kellene teremteni a feltételeit, hogyan egyesülhetnének egy jó ügy érdekében a televízió és a filmstúdió-vállalatok filmgyártásra fordítandó összegei, hogyan érzékelhetnék kézzelfogható módon a filmstúdiók filmjeik sikerét vagy bukását. 1987-ben alapjaiban szervezték át a magyar játékfilmgyártást, s megindult a filmforgalmazás átalakítása is. 1987- ben ugyanakkor soha nem látott mélypontra zuhant a mozik iátogatottsága. Verjük félre a harangokat? Vagy várjunk még egy évet, amíg a helyzet kiforrja magát? Én az utóbbi megoldást javaslom: várjunk. De ne tétlenül. .. V. P. SZENT ISTVÁN ÉS KORA • Isnán és Gizella, középen Szent Imre, Szerelmes Miklós Magyar hajdan és jelen (1847) című albumából. Kiállítás a Széchényi Könyvtárban Vajon milyen lehetett Szent István, államalapító királyunk? Szelíd arcú. vagy nagyon is zord, szigorú vagy nyílt tekintetű, dús szakállú öregember, vagy robusztus termetű dalia? Az ábrázolások, leírások ilyennek is, olyannak is festik. Egyetlen korabeli ábrázolása, a paláston lévő, nem sokat árul el vonásaiból. A későbbi korok rajzai, festményei - még a Kálmáncsehi kódex gyönyörű Szent István-miniatúrája. vagy a Thuróczy-krónika festőileg is megkomponált illusztrációja is — idealizált királyképet közvetítenek. Csakúgy, mint a 18—19. század művészete, legyen az szobrászat, festészet, avagy írott szó, egyházi vagy világi szöveg. Mindez persze csak külsőség. Bár nekünk fontos, értékes jeladás a régi korokból. Ám ennél sokkal többről van szó azon a kiállításon, amelyet az Országos Széchényi Könyvtárban rendeztek Szent István és kora címmel. A történelmi emlékezet forrásait őrző nemzeti könyvtárunk ezzel a rendezvénnyel kapcsolódik az első magyar királyra emlékező országos ünnepségekhez. Féltett kincseit mutatja be a könyvtár, légkondicionált termekben, az ős- nyomtatványokat őrző félhomályban október végéig nyitva tartó kiállításon. Csaknem kivétel nélkül minden írott, nyomtatott műtárgy a Széchényi Könyvtár tulajdona, mindössze egyet kölcsönzött az Országos Levéltártól, legrégebbi oklevelünket, a veszprém- völgyi apácamonostor görög nyelvű alapítólevelét. Néhány érem, ötvöstárgy és kerámia egészíti ki a kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum, az Ipar- művészeti Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből. Négyszáz korai és későbbi, hazai és külföldi dokumentum, eredeti kéziratok és latin nyelvű szövegek magyar fordítása, könyvek, metszetek, rajzok idézik I. Istvánt és korát. Tizenöt kódex, köztük a legismertebb, a Halotti Beszédet is tartalmazó Pray-kódex, amelyet egy Szent István-napi szövegrésznél nyitottak ki. A legrégibb híradást 1080-ból Szent István nagyobbik, és két és fél évtizeddel későbbről kisebbik legendáját az Ernst-kódex tartalmazza. És láthatjuk Hartvik győri püspök 12. századi legendáját egy másik ősnyomtatványban. István király Decretumának, egyházügyi törvényeinek és végrehajtási utasításainak gyűjteményét az Admonti-kódexben. Magyarul olvashatunk „Boldogságos Szent István királynak ünnepéről” az Erdy-kódexből, amelyet a mohácsi-vész után egy kartauzi szerzetes írt. Itt van Istvánnak fiához, Imréhez írt Intelmeinek bölcs szövege, és illusztrálásul a Magyar Anjou legendárium (hasonmás kiadásban) Szent Imre-ábrázolása. Alig volt történelmünkben ilyen jelentős, széles látókörű uralkodó még egy, mint István. Hatása majd’ egy évezred távlatából is eleven. Legendák, egyházi és világi énekek, szépírói művek, tudományos munkák őrizték — őrzik — nevét és tetteit. Az egyik terem falát csupa külföldi enciklopédiából vett fotónagyítások borítják az Enci- clopedia Brittanicából, a Larousse-ból, brüsszeli, zágrábi, varsói és szlovák, finn, német, osztrák, itáliai könyvekből, amelyek Szent Istvánról, a magyar állam alapítójáról szólnak. Egyik vitrinsor a Szent Jobb történetét, a másik a korona hányattatásait ismerteti. Százhetvenhat olyan helységet jelöl a történelmi Magyarországot ábrázoló térkép, amelyben Szent Istvánról neveztek el szentegyházat, templomot. Szent Istvánnal kapcsolatos legkorábbi zenei emlékünk a 12. század első felében Székesfehérváron lejegyzett. zsolozsma a grazi Codex Albensiensis- ben található. Becses az a kotta is, amely a pesti német színház 1812-es megnyitására készült ünnepi nyitány egykorú másolatát tartalmazza. Rajta a zeneszerző, Ludwig von Beethoven saját kezű aláírása és dinamikai megjegyzései. De hasonlóan értékes dokumentum Erkel és Kodály Istvánról szóló zeneműve. Az István, a király rockopera díszletterve is ott van a tárlókban sok egyéb színpadi mű kíséretében. Díszlettervek, jelmezek, Kós Károly eredeti színpadterve, fotók neves színészi alakításokról, színházi eseményekről. A közös bennük, hogy Szent Istvánhoz és korához vagy utóéletéhez kapcsolódnak. Kádár Márta SAJTOPOSTA Hogy félreértés ne legyen ... Július 16-ai lapszámunk Család —Otthon—Szabad idő rovatában kapott helyet a „Ki hogyan adózik?” című cikk. A sajtószolgálattól kapott közérdekű írás egyik mondata így hangzik: Az adóalap megállapításánál a gyedet és a mellette vállalt munkából származó jövedelmet össze kell vonni az egyéb jövedelmekkel. E tájékoztatás adóra vonatkozó része pontos, ám „a gyedet és a mellette munkából származó jövedelmet ...” megfogalmazás félreértésre adhat okot: nevezetesen arra, hogy a gyermekgondozási díjban részesülő szülő egyidejűleg munka- viszonyban is állhat. Pedig a társadalombiztosítási jogszabály éppen az ellenkezőjét tartalmazza: Nem részesülhet gyermekgondozási díjban a biztosított, ha bármilyen jogviszony keretében munkát végez vagy hatósági engedélyhez kötött kereső tevékenységet folytat. Van telefon, , Pár ezer lakosú községünkben főleg a közületeknél (áfész, téesz, vendéglő) található telefon, meg néhány magánszemélynél. Ebből már következik, hogy a helybeliek többsége csak a postahivatalból tud telefonálni. Csakhogy a nappali hivatali időn túl, meg a hétvégeken zárva ez-a helyiség, s ilyenkor az egyetlen segélyhívó áll rendelkezésre. A postaépület falára szerelt zöld dobozban van a készülék, amelynek a használata nem egyszerű. Miért? Mert először — kissé a szá- zadeleji technikát idézően — egy kart kell megforgatni, ám utána gyakran fülsiketítő sípolás hallható a kagylóban, ami lehetetlenné teszi a kapcsolást. De az is előfordul, hogy hosszan foglaltat jelez a szerkezet, majd serceg és recseg. Szóval, bosszantásra kiválóan alkalmas. Ha egy R-beszélgetést akarunk — ez esetben a hívott fél a fizető —, még szívesen várunk akár egy félórát is a kapcsolat megteremtésére, de ha gyors segítség kell (pl. mentő, tűzoltó), míg a műszaki nehézség „jóvoltából” kimegy a hímég sincs? vás, s annak nyomán megérkezik a segítség, már leéghet a ház vagy éppen válságos állapotba kerülhet egy beteg. Jó lenne tudni, meddig kell még elviselnünk ezt a „van telefon, s még sincs” állapotot... Dányi Hedvig Kunszállás A közérdekű ügyben felvilágosítást kértünk a helyi tanács vb- titkárától, valamint a megyei távközlési üzem helyettes vezetőjétől. Közléseik révén az alábbiakról értesültünk: Kunszálláson új telefonközpont épül — több mint 6 millió forint ráfordítással —, amelynek átadására a tervek szerint idén ősszel kerül sor. A modern berendezés révén távhívórendszerbe lép ez a kis település is, ahol jelenleg legalább negyvenen várják, hogy lakásukba felszereljék a készüléket. Természetesen a posta nyilvános fülkét is elhelyez, ahonnan éjjelnappal hívhatók lesznek az előfizetők. Az ott lebonyolítandó segélyhívásért továbbra sem kell fizetni, a többi beszélgetés díját pedig az automata számláló határozza meg. LAKOSSÁGI PANASZOK NYOMÁBAN Korszerűsítendő, bővítendő a hunyadivárosi vízhálózat E hónap elején kánikula tombolt Kecskeméten: 4-én 32,4, 5-én 35,8 és 6-án 37,2 Celsius-fok volt a legmagasabb hőmérséklet. A tikkasztó időjárás következtében ugrásszerűen megnőtt a vízfogyasztás: egyesek szinte egész napon át működtették a kiskertjeikben, hobbiföldjükön felszerelt öntözőberendezést, mások két-három óránként locsolták a lakásuk menti járdát és úttestet. A Hunyadivárosban több helyütt jelentősen csökkent a víz nyomása, a Liszt Ferenc utca—Czollner köz—Tinódi utca által határolt új lakótelepen pedig ellátási zavar is keletkezett. A térségben lakó olvasóink jelezték, hogy a harmadik-negyedik emeleti lakások nyitott csapjaiból alig folydogált a víz esténként, néha órákig. Aki reggel vagy napközben nem tartalékolt elegendő mennyiséget, mert munkahelyére sietett és ott késő délutánig dolgozott, hazaérve sokszor annyi vizet sem talált, hogy egy szem cseresznyét megmosson benne. Az említett okok miatt ismétlődő panaszokról informáltuk a városi tanács, valamint a vízmű vezetőit, továbbítva az érintettek kérését: szűnjenek meg a vízszolgáltatás zavarai, ha szükséges, határozott intézkedés révén! Először a hatóság reagált, s álláspontját ekképpen foglalta össze dr. Fúy Ferencné elnökhelyettes:-— Végrehajtó bizottságunk július 7- cn foglalkozott a megyeszékhely vizelláA bőr feldörzsölése, kipállása esetén nagyon hatékony ápolószer a hintőpor. Valaha folyamatosan árusította szinte mindegyik illatszer- és vegyesbolt, ABC-áruház, sőt gyógyszertár is. Manapság sehol sem kapható. Körülbelül fél éve rátaláltam ilyen árura, jugoszláv importból származott, s bár csak 7-8 dekányi volt dobozának hasznos tartalma, borsos összegért adták. Pedig a minősége igen gyenge, az ismert magyar babahintőporral nemigen vetekedhet. De e külföldi termék is eltűnt a polcokról. tási helyzetével, különös tekintettel a perzselő melegre, s úgy döntött, egyelőre nem indokolt életbe léptetni locsolási korlátozást vagy tilalmat. Ami persze nem jelenti azt, hogy zöld utat kapott a vezetékes víz pazarlása. Az előzőekből kitűnik: a testület a hunyadivárosi lakótelepen tapasztalt vízhiányból nem vont le semmiféle következtetést, s ez felér annak közlésével, hogy a magasabb emeletek lakói, úgymond, a nyár velejárójaként kénytelenek rövidebb-hosszabb ideig nélkülözni otthonukban a vizet. A másik illetékes, az Észak-Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vállalat nem egészen ilyen alapállásból vizsgálta meg a történteket. íme Benkó Zoltán igazgató válasza: — A szóban forgó térségben eredetileg családi házakhoz méretezett vízvezetékek kerültek földbe. Később módosult a beépítési koncepció, minek következményeként összesen több száz lakást számláló négyemeletes lakóházak készültek el arrafelé. Ezekhez pedig nem alkalmas a régi vízhálózat, mely korszerűsítendő, bővítendő. E munka kiviteli dokumentációit tavaly küldtük meg a városi tanácsnak, amely máig sem keresett meg bennünket megrendelésével. A legutóbbi hunyadivárosi vízhiányra hivatkozással most újra levélben fordultunk a hatósághoz, sürgetően javasolva az említett beruházás mielőbbi elkezdését, megvalósítását. Tudom, hogy a takarékosság jegyében alaposan meggondolandó, mit gyártson az ipar, s mit szerezzen be a kereskedelem. Azzal is tisztában vagyok: az úgynevezett alacsony árfekvésű fogyasztási cikk keveset hoz az előállító és az ipar konyhájára. Mégis úgy vélem, hogy a gyógyászati, higiéniai és egészségügyi célokat egyaránt szolgáló áruk — ide sorolandó a hintőpor is — választékát- nem szerencsés (nem szabad) csökkenteni. özv. Vízhányó Balázsné Kiskunhalas ÜZENJÜK „Elkeseredett asszony” jeligére: Köztudomású, hogy családi pótlék arra a naptári hónapra jár, amelyben a szülő (nevelőszülő) legalább 21 napon át munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban stb. állt. Mivel az Ön férje tavaly év végétől már nem volt biztosított, ez az ellátás nem illette meg. Másik kérdésére válaszolva elmondjuk, hogy a főfoglalkozásként mezőgazdasági kistermelő tevékenységet végző, vagyis egyénileg gazdálkodó személy szintén jogosult a különféle társadalombiztosítási ellátásra — például családi pótlékra —, feltéve, ha státusát, jövedelmét igazolja a helyi tanács, az illető pedig eleget tesz járulékfizetési kötelezettségének. Hasonló jellegű saját ügyükkel kapcsolatos érdeklődésünkre arról tájékoztatott bennünket a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetője: amennyiben a szükséges hatósági igazolást megszerzik, visszamenőlegesen maximum hat hónapra, és a járuléktartozásukat is rendezik, kérelmük alapján pótlólag megkaphatják — négy kiskorú gyermekük után — az elmaradt családi pótlékot. Jónás Benőnének, Csengődre: A levelében foglaltak alapján Ön jogosult a férje halálától számitott egy évig folyósítandó, tehát ideiglenes özvegyi nyugdíjra, mely azon ösz- szegnek a fele, amelyet az elhunyt rokkantsági ellátásként kapott. Az özvegyi nyugdíj legkisebb összege idén 2780 forint. (Más ez az értékhatár, ha a meghalt házastárs a nyugdíjához szükséges szolgálati időt mező- gazdasági szövetkezeti tagként, kisiparosként stb. szerezte meg.) Az írásban előterjesztett ilyen igényt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság bírálja el, melynek címe: Budapest XIII. kér., Váci út 73. 1820. Kelemennének, Kunszentmiklósra: Elvált házastársak lakáshasználatáról — kérelemre — a bíróság dönt. Közös tulajdon esetén megosztja azt, ha effélére lehetőséget ad az alapterület, az alaprajzi beosztás és a helyiségek száma. Nem kerülhet sor e megosztásra, ha bármelyik fél korábbi magatartására figyelemmel zavaró, érdeket sértő lenne a közös lakáshasználat. Ekkor születik az a bírósági ítélet, miszerint az egyik volt házastársnak el kell hagynia a lakóingatlant, mégpedig azzal a feltétellel, hogy a használati jog ellenértéke reá eső részét megkapja a lakásban maradt féltől. Mivel Önnek is ilyen ügyben van vitája, annak megoldásához javasoljuk igénybe venni szakszervezeti (munkahelyi) jogsegélyszolgálat vagy ügyvéd közreműködését. Kincses Sándornak, Tassra: Minta Munka Törvénykönyve előírja, a vállalati kollektív szerződésben kell meghatározni a munkaruha-juttatásra jogosító munkaköröket, a juttatási időket, s az ezzel összefüggő egyéb feltételeket. Jól teszi, ha e szerződést, melynek minden munkáltatónál könnyen hozzáférhető helyen kell lennie, alaposan áttanulmányozza, s ha ezek után úgy ítéli meg, hogy Önt sérelem érte, jogorvoslatért forduljon a helyi szakszervezeti bizottsághoz, indokolt esetben pedig a szakszervezetek megyei tanácsához. Megemlitjük még: ha a munkaruhajuttatás vállalati rendje kívánnivalót hagy maga után, a módosításra — megváltoztatásra — vonatkozóan javaslatot lehet tenni a szakszervezet évi munkájáról szóló beszámoló alkalmával, ahol a dolgozók közösségének van döntési joga. Nagy Józsefnének, Izsákra: Kecskeméten, a megyei szakorvosi rendelőintézet mellett kijelölt parkolóhely található. Aki nem ott, hanem a szomszédságban lévő füves-fás területen hagyja gépkocsiját, szabálysértést követ el, s jogosan bírságolják meg. önnel is ez történt a közelmúltban. Egyébként igaz, hogy a hivatalos parkírozó gyakran zsúfolt gépkocsikkal, ám alig 50 méterre van a megyei kórház hasonló rendeltetésű parkolóhelye, melyet szintén minden autós igénybe vehet. Közülük csak kevesen élnek e lehetőséggel. Pedig az illegális parkolás drága mulatság ... Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 CIKKÜNK NYOMÁN Figyelmeztették a boltvezetőt Június 13-án megjelent Sajtóposta rovatunkban tettük szóvá a Baján lakó Petresevics Jánosné sérelmét: több mint két hónappal ezelőtt rendelte meg szemüvegét az Ofotért helyi üzletében, ahol eddig csak ígérgetésben és udvariatlanságban volt része. Cikkünk nyomán vizsgálatot végzett a kereskedelmi egységet működtető Optikai Finommechanikai és Fotócikkeket Értékesítő Vállalat, melynek képviseletében Nádai András osztályvezető és Tóth Dezsőné csoportvezető az alábbiakban számoltak be megállapításukról, intézkedésükről: Azért volt szükség az átlagosnál hosszabb időre, mert a vásárló ragaszkodott ahhoz, hogy a magával hozott keretbe készítsük el a szemüveglencsét, ami pluszmunkával jár. Emellett gondot okozott a bizonyos dioptriák esetében fennálló szűkös ellátottságunk is. Noha boltunk vezetője nem ismerte el az olvasójukkal szembeni nemtörődöm módon való viselkedést, figyelmeztettük őt, egyidejűleg közölve: dolgozóitól szigorúan követelje meg a maximális udvariasságot. A bekövetkezett kellemetlenségért ezúton kérjük kedves vásárlónk elnézését! Hová tűnt a hintőpor?
