Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-25 / 176. szám
I 1988. július 25. • PETŐFI NÉPE • 3 A kajszival mindig csak baj van? Beszélgetés a Zöldért Duna-táji kirendeltségének vezetőjével • Július közepétől másfél hónapig szinte megállás nélkül üzemel a Zöldért-kiren- deltség válogatógépe. Sajnos egyre kevesebb minőségi áru kerül a külkereskedőkhöz. A gyümölcsösökben ma már a rázógép a főszereplő. — Április végén szinte az egész országban elfagytak a virágzó kajsziültetvények. A Duna-melléki sárgabarack- termelők viszont — mivel csak néhány fagyzugos helyen okoztak arrafelé kárt a mínuszok — szerencsések az idén: gazdag a termés s szinte egyedül vannak a piacon. Ügy hihetnénk, végre gond nélküli az idei hozam. — Nem értünk egyet — mondja Kovács Endre, a Zöldért Duna-táji kirendeltségének vezetője. — Én úgy látom, minden eddiginél zavarosabb, zajosabb a gyümöcsértékesítés. Ha az okokat nézzük: fontos tudni, hogy az idén is pontatlan volt a termésbecslés. Közepes hozamokról beszéltek a termelők, de rekordot vártak. Mindenki remélte a nagybani, gazdag, elnéző, s ragaszkodó vevőt. így szinte a legutóbbi időkig nem voltak véglegesítve a szerződések . . . — Mégis, milyen az idei kajszitermés a Duna-melléken? — Még nincs vége a betakarításnak, de én úgy látom, hogy igazán jó termésről beszélhetünk; egyes határrészeken rekordról. A becslések szerint 30 ezer mázsa barackot lehet értékesíteni Du- navecséről, Szalkszentmártonról, Tassról. Ennek csak harmadát közvetítjük mi a fogyasztók felé. Az összesből 5 —6 ezer mázsa származik a házikertekből. Apostagon, Solton, Dunaegyhá- zán és Szalkszentmártonban egyre többen kísérleteznek a zamatos gyümölcs termesztésével. — A Zöldértnek, úgy gondolom, azért a nagyüzemek a legfontosabb partnerei... — Alapvető stratégiai feladat, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a termelőszövetkezetekkel, az állami gazdaságokkal. A mennyiség meghatározó tényező a piacon. Sajnos ma még ha a kiskertekben ültetnek tíz fát, szinte mind más fajta. A nagyüzemektől viszont egyszerre tetemes mennyiséget kapunk egynemű áruból. Viszont egyre fontosabbak a kistermelő parnerek. Exportnál szinte kizárólag a tőlük származó gyümölcsre számíthatunk. Nekünk — s úgy gondolom a népgazdaságnak is — az számit igazán, hogy mennyit tudunk értékesíteni a terményekből a nyugati piacokon. A gonddal szedett, szépen csomagolt csemege pedig elsősorban a magángazdaságokból kerül telepeinkre. — Azt hallottam, hogy Önök — bár mindenki tudta, hogy az országban hiány van csonthéjasokból — négy napra leállították a fölvásárlást.... —- Valóban volt stop, de nem négy, hanem csak két napig. Nem volt köny- nyü nemet mondani a gazdáknak, akiket nagyon is munkára sarkallt a 30 forintos felvásárlási ár. Tudták, hogy nem tartható sokáig ez, s egyre inkább a mennyiségre törekedtek. A minőséggel viszont sok gondunk volt, tépték a fáról a barackot, zölden, sárgán, ahogy jött. Vevőink ugyanakkor nem akarták elismerni a magas árat. Halasztgatták a szállítást. Itt állt az udvaron 3 ezer mázsa szép barack. Nehéz napok és éjszakák voltak. A teljes anyagi bukás előtt döntöttem úgy; rövid időre zárjuk be a kapukat... — A külkereskedők miért nem indíÉRTÉKEKET VÉDENEK tották a transzportokat Münchenbe, Grázba, Bécsbc? — Ők is óvatosak voltak, tudták, hogy a „viharvert”, drága magyar kajszi július 15-ig — amíg. a görög és a spanyol sárgabarack még nem érett le nem versenyképes a kinti standokon. Persze, úgy gondolom, lehetett volna ezt is jobban szervezni. A barack ugyanis nem alkuszik; ha süt a nap, néhány nap alatt leérik. — Ä konzervgyárak startja sem sikerült igazán! —v- Ez tudatos fékezés volt, bár okos érvekkel válaszoltak a termelők kritikáira. Azt mondták például, hogy még foglaltak a feldolgozó gépsorok, nem végeztek a meggyel, a borsóval, vagy hogy nincs jármű, szabadságra mentek a dolgozók. Ezek igazak is voltak, de másról is szó volt. Az ugyanis egyértelmű; az igen drága rostos gyümölcslevek árát - bármilyen egészséges és ízletes italok is, — nem lehet tovább felfelé srófolni. A közönség lemond róluk. Ha pedig drága — kilónként 30-35 forint — az alapanyag, igen nehéz visz- szafogni az emelést. Érthető, hogy a belföldi nagyfogyasztók — tudva, hogy a kajszi néhány nap alatt lefolyik a fáról —, e lassítással le akarták verni az árakat. — Ez könnyen sikerülhetett is. — Nem ment egyszerűen! Az idén először a szerencsés kevesek is kartelt alakítottak. Kimondták: nem engednek a 35-ből .. . Végül, zajos viták után, 28 forint körüli árban állapodtak meg. Ha így haladunk — és esetleg jövőre is súlyos kárt okoz a fagy, — a lekváros kenyér fejedelmi ételnek fog számítani még itt, az Alföldön is. — Egyre nehezebben eladni itthon, ugyanakkor egyre könnyebb önálló exportjogot szerezni! A szorongatott helyzetben miért nem indulnak meg nyugat fele a termelők kamionjai? — A külkereskedés — bár sokat csepülik manapság — nem egyszerű munka. Jó szakemberek nélkül, megbízható partnerek hiányában, kockázatos kísérletezni. Volt olyan az idén, hogy két kajszival rakott kamion másfél napig keringett Ausztriában, de a vevőt nem sikerült megtalálniuk. Persze az idén már tőlünk is vásároltak itt helyben kajszit bécsi kereskedők. Úgy gondolom, jövőre már nem lesz különlegesség az ilyen eset... — A mostani helyzet nem kedvez azoknak, akik igényességet, kézimunkát, díszítést akarnak eladni a zamatos gyümölccsel, valutáért. A nyugati vásárlók bőkezűen honorálják a delikátesz jegyeket. A kézimunkának, a csábító csomagolásnak annyi az ára, mint magának a baracknak, és ez jó lehet az országnak és a dolgozóknak egyaránt. Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebb a minőségi áru. Ma már a gyümölcsösökben a rázógépek a főszereplők. A bérszabályozás és az adózás arra ösztönzi a termelőket, hogy csökkentsék a betakarítás bérterheit. Amikor 17 forintért lehet értékesíteni a cefre kilóját, leginkább a szeszipari kapcsolatokra érdemes figyelniük. A Zöldértet, amely elsősorban az exportban érdekelt, hátrányosan érinti ez a tendencia. — Még több hétig eltart majd a gyümölcsbetakarítás. Kérem azért, összegezze most az idei gyümölcsszüret tapasztalatait. — Göngyölegünk, készpénzünk van; hűtőtárolóink működnek. Vagon és teherszállító jármű is van elég. A kezdeti nehézségeken is sikerült túljutnunk. A kedvezőtlen tapasztalatokból viszont tanulni kell. Résen kell lenni, naprakészen előkészíteni a felvásárlást és az értékesítést, mert most már nálunk is működik az igazi piac ... Farkas P. József Lebuktatták a gépkocsi-fosztogatókat, tyúktolvajokat Száz lépcsőházból egy zárva — Útlevél, bélyegző a nyitott autóban Városainkban sorra alakulnak az úgynevezett bűnmegelőzési tanácsok. E társadalmi szervezeteknek — a nevük is elárulja nem a bűnüldözés, hanem a törvényellenes cselekmények megelőzése a fő feladatuk. Kecskemét kezdeményező volt ez ügyben. Elsőként tavaly novemberben a Széchenyivárosban, azután további három területen, illetve a megyeszékhely rendőrkapitányságához tartozó 21 községben, majd városi szinten is alakult ilyen tanács. A legtöbb tapasztalattal a „rangidős" széchenyivárosi bűnmegelőzési tanács rendelkezik. Mit csináltak eddig 5 milyen eredménnyel? Erről beszélgetünk a szakbizottság elnökével, Moso- nyi Sándor nyugalmazott rendőr alezredessel. — Program szerint végezzük munkánkat, melyet ez év februárjában hagyott jóvá a bűnmegelőzési tanács teljes ülése. E program meghatározója volt, hogy abban az időszakban feltűnően elszaporodtak a bűncselekmények a területen. Gépkocsikat törtek fel, motorkerékpárokat loptak el, betörtek ABC-áruházba, óvodába s tolvajok tizedelték a környező hobbikertekben tartott baromfiakat. A rendőrségnek jól jött tehát a fokozott társadalmi segítség. — Sikerült segíteni? — Megszerveztük a járőr- és figyelő- szolgálatot. Az1 ő közreműködésükkel lebuktak a gépkocsi-fosztogatók meg a tyúktolvajok is. Az autófosztogatóknak nem volt túl nehéz a dolguk, hiszen — mint az ellenőrzések során kiderült, minden tizedik-tizenötödik gépkocsit lezáratlanul hagytak a parkolókban. S ezekben a járművekben útleveleket és más fontos okiratokat, diplomatatáskákban munkaterveket, vállalati bélyegzőket hagytak ott szabad prédára, tálcán kínálva az ezekkel való visszaélés lehetőségét. A feledékeny vagy felelőtlen járműtulajdonosokat természetesen figyelmeztették. — S ők hogyan vélekedtek? — A legtöbben megköszönték a figyelmeztetést, de voltak olyanok is, akik kikérték maguknak a zaklatást, mondván, ha káruk származik, az csakis az ő bajuk lesz ... — Ez így van? — Nem — veszi át a szót Tapodi Pál főtörzsőrmester, a szakbizottság titkára —, mert a KRESZ 41. szakaszának 6. bekezdése pontosan meghatározza, hogyan szabad őrizetlenül hagyni a gépjárművet, s aki ezt megszegi, szabálysértést követ el. Márpedig ha valaki ellen szabálysértési eljárást indítanak, az ügy mindjárt nem magánjellegű, ha pedig kifosztják a kocsiját, bűnüggyé változik az eset. Szó sincs tehát magánügyről. — Mire terjedt még ki a bűnmegelőzési munka? kérdezem ismét Moso- nyi Sándortól. — A vagyonvédelmi szakbizottság ellenőrzött — főként éjszaka — sok lakóépületet, intézményt és más munkahelyet is. El kell mondani, hogy a tapasztalatok nagyon rosszak. így például este 10 óra után száz lépcsőház közül egyetlenegyet találtak zárva. Nyitva hagyják a közös helyiségeket, a gyermekkocsi-tárolókat, a szárítókat és csodálkoznak, ha ezekből eltűnik valami. A Zója utcai iskolában a pedagógus pártalapszervezet új bútorokkal berendezett irodájának ajtaja volt tárva-nyitva éjjel. A Molnár Erik iskolában a tornaterem ablakát felejtették el becsukni, s az udvaron hagyták az értékes locsolótömlőket. A Dutép-építke- zések területén a felvonulási épületekből vihetett volna el bárki értékes anyagokat. Az illetékes munkahelyi vezetőknek figyelemfelhívó levelet küldtünk, felvettük a kapcsolatot a házfelügyelőkkel, gondnokokkal s reméljük, hogy sikerül csökkenteni a vagyon elleni bűnözések lehetőségét. Végül mindehhez Tapodi Pál főtörzsőrmester még hozzáfűzi: — Egy idő óta nagyobb a rendőri erő is a Széchenyivárosban. A körzeti megbízotti csoportban öten vagyunk. Kora délutántól másnap reggelig pedig négytagú járőrszolgálat vigyáz a városrész rendjére. Rapi Miklós Megyei kiállítók a Szegedi Ipari Vásáron • Bukósisakok a Kiskőrösi Ipari Szövetkezetből. • Hűtővitrinben a ba- romfigalantin, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat vásári díjas terméke. • Az Alföldi Porcelán- gyár kalocsai üzemének edényei gyorsan elnyerték a látogatók tetszését. • A Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat lisztjeit és tápkészítményeit mutatja be. • Nagy az érdeklődés a mélykúti Univerexpo Ipari Szövetkezet faháza iránt. • Az új, kapaszkodóval készült fürdőkád a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár dolgozóinak hely es piaci törekvéseit tanúsítja. A harmadik negvedév végén forgalomba hozzák. (Tóth Sándor képriportja) A MOZGALOM GYŐZTESEI Kiváló határőrök (Tudósítónktól.) A szocialista versenymozgalom értékelésére a közelmúltban került sor a kiskunhalasi határőr magasabb egységnél. A legjobb eredményt a hódunai és a kiskunhalasi őrs katonái érték el, Ezek az alegységek — egymás után — harmadszor nyerték el a Határőrség Kiváló Őrse címet. Pedig a két őrs sorozott állománya a versenymozgalom utolsó három ciklusában teljesen kicserélődött. Az új állomány elődei nyomdokain haladt és a követelményeket a legmagasabb szinten teljesítette. A nap minden pillanatában élestölténnyel felszerelt, harci feladatukat éberen teljesítő járőrök a verseny időszakában biztosították, hogy az általuk vigyázott határszakaszon az államhatárt és a határrendet senki se sértse meg, pedig a két őrs működési területére határsértési szándékkal többen is érkeztek. A kiváló katonák minden kísérletet meghiúsítottak. S hogy kik őrizték a legeredményesebben az államhatárt? Például Kis Nándor határőr, aki civilben Kiskunfélegyházán hivatásos vadász, vagy Rácz András sorállományú törzsőrmester. Kis határőr két alkalommal, összesen négy személy jogellenes határ- átlépését akadályozta meg, Rácz törzsőrmester pedig két határsértőt csípett fülön. Ők ketten egyébként Dakó Lajos és Góbor Ferenc kecskeméti határőrökkel együtt egyénileg is háromszor nyerték el a Határőrség Kiváló Katonája címet. A hódúnai és a kiskunhalasi határőrs katonái a harci feladatuk példás ellátása mellett a kiképzésben, a lőgya- korlatokon, a mozgalmi munkában és a helyi lakosokkal való együttműködés fejlesztésében is jeleskedtek. A versenyben győztes katonák vállalták: katonáskodásuk utolsó napjáig példamutatóan végzik a munkájukat, elért sikereiket megőrzik, s megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy a váltásukra érkező fiatal határőrök is eredményesen tudjanak részt venni a határőrizetben, a kiképzésben és a mozgalmi munkában. Gazsó Béla
