Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 23.

TOVÁBBRA IS PÉNZ NÉLKÜL?

Gabonáért — váltó

Javában folyik a megyében az aratás, és ezzel egy időben a gabona felvásárlása. Különösen búzából ígérkezik jó termés, de ez most alig-alig vigasztalja az idei évben már kemény pénzügyi megrázkód- tatásoknalc kitett mezőgazdasági üzemeket. A téeszek, állami gazdaságok panaszkodnak, hogy továbbra is itt állnak pénz nélkül, holott arra számítottak, végre kicsit könnyebb lesz a helyzetük. S mintha a bankok sem lelkesednének annyira a váltóért, most, amikor nem pusztán népszerűsítő előadásokat kell tartani róla valamelyik tudományos társaság szervezésében.

Szerkesztőségünkbe nemrégiben még olyan hír is eljutott, hogy az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. egyik, megyénkben lévő bankszerve csak akkor fogadja el a váltót, ha üzemviteli hitelt tör- lesztenek vele. (Álláspontját, úgy tudjuk, azóta megváltoztatta.) Egyes ipari, szolgáltató és kereskedelmi vállalatok ellenben semmit sem változtattak nézeteiken, s továbbra is úgy tesznek, mintha a váltó nem létezne. A mezőgazda- sági üzemekben viszont folyik a munka, és úgy hisszük, nem jogtalan a vállalatok kívánsága: jó lenne, ha a fizetés is olyan zökkenőmentesen zajlana, mint az aratás.

A Kiskunhalasi Állami Gazdaság Farmer Mezőgazdasági Leányvállalata az idén összesen 3000 tonna kalászos gabonát ad át a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak. Ez mintegy 9 millió forintot jelent a vállalatnak, s mint Ferenczi Imre igazgató mondja, ebből 7 millióra már egyezséget kötöttek. Ennek lényege, hogy az utóbbi összeget a GMV váltóval fizeti. A Farmer Leányvállalat speciális helyzetben van, mert bértárolást és -keverést végez a GMV-nek, gyakorlatilag minden hónapban majd kétmillió' forint értékben vásárol tőle takarmánygabonát. így egyszerűen visszaadja neki a váltót. Ezzel együtt Ferenczi Imre sem örül az új fizetési módnak.

— Kisebb tételeknél nem lehet váltóval fizetni — mondja. — Azonkívül sok vállalat nem is fogadja el. Az általános forgalmi

adót, a munkabért vagy a műtrágyát sem fizethetem váltóval. Én nem általában a váltó ellen tiltakozom, hanem az ellen, hogy a fizetésben nagyobb arányt képvisel, mint kellene. A mezőgazdasági üzemek nagy része nem kapott az év elején hitelt, és most, amikor végre értékesítheti a terményét — méghozzá „kemény” terméket, mert azt hiszem, a búzát annak számíthatjuk —, most se jut pénzhez. Ez óriási bizonytalanságot szül és nem könnyíti meg a gazdálkodást.

Az Országos Kereskedelmi Hitelbank kiskunhalasi bankszervének vezetője, dr. Szabó Tamásné nem látja olyan kritikusnak a helyzetet, mint a vállalatok.

— Mi minden behozott váltót azonnal leszámítolunk — mondja a telefonban. — Mindenkivel egyezkedünk, próbálunk testresza- bott megoldást találni. Ha hosszú lejáratú a váltó, és az illető vállalatnak komoly hitelei vannak, akkor felhasználható azok törlesztésére. Ésszerű magatartás, hogy először a hitelemet koptatom, hiszen így megszabadulok a fölösleges kamatfizetéstől.

— De ha az illető vállalatnak inkább pénzre van szüksége?

— A váltó is pénz. Sőt, míg a készpénz csak augusztus—szeptemberben jön, a váltó azonnal. Természetesen, ha az ügyfelünknek adót, üzemanyagot, egyebeket kell fizetnie, akkor a pénz ott marad a számláján. Mi minden üzletfelünknek azt tanácsoljuk, fogadják nyugodtan a váltót, hosszabb és rövidebb lejáratút vegyesen, illetve kérjenek készpénzt is. Hozhatják a váltót egyben, részenként, vagy tovább forgathatják.

— Ez utóbbi egyáltalán nem könnyű, mert sokan nem ismerik el fizetőeszközként.

— Ezt nem tagadom. Sajnos, még mindig nagy az idegenkedés a váltóval szemben. De bankunkat illetően nyugodtan mondhatom, hogy üzletfeleinknek semmi hátrányuk nem lesz abból, ha elfogadják.

Valastyán Mihály, a Bács- Kiskun Megyei Gabonaforgalmi

és Malomipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese különlegesen jó hírrel nem szolgálhat. Ha csak azt nem számítjuk jó hírnek, hogy — a GMV megítélése szerint — némileg konszolidálódott a helyzet.

— Mindenkivel külön-külön kellett tárgyalni; van, ahol a váltó dominál, van, ahol nem tudják fogadni — ecseteli a nehézségeket az igazgatóhelyettes. — Akad olyan partnerünk is, aki az egészet váltóban kéri, a bankja azonnal leszámítolja neki, például Kalocsán vagy Kiskunhalason. Minden egyes bankfióknál, szervezetnél, ahol a számlákat vezetik, leültünk, megbeszéltük a teendőket. Úgy érzem, időközben a bankoknál is történt bizonyos szemléletváltozás. A jegybanknak, tehát az MNB Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának az a határozott véleménye, hogy minden banknak azonnal le kell számítolnia a váltókat.

— Eredetileg úgy volt, hogy felefele arányban fizetnek készpénzzel, illetve váltóval, nem?

— Ez országos átlag. A megyében úgy indultunk, hogy tíz százalék a hagyományos átutalás és kilencven a váltó. Mára ez harminc —hetven százalék. A Bács-Kiskun Megyei GMV-nek nem volt pénze, pontosabban hitele, nem tudtunk más arányban fizetni. Aztán, mint ismeretes, a gabonaipar kapott hitelt. Mi kilenc bankkal állunk ösz- szeköttetésben. Ha mindegyik úgy fogadná a váltót, ahogy azt eltervezték, sokkal könnyebb lenne a helyzet. Persze az is nehezíti a dolgokat, hojgy nemigen lehet továbbadni, az Afor, a MÁV vagy az Ag- roker egyáltalán nem fogadja el. A fölvásárlás a megyében jelenleg zavartalanul folyik. Más kérdés, hogy a GMV-nek is vannak gondjai, bár ezek most még nem jelentkeznek. A 180 napos lejáratú váltót például januárban ki kell fizetni. Hogy honnan lesz erre akkor pénzünk, hogyan kapunk hitelt, azt ma még nem tudjuk.

A megyei GMV 215 ezer tonna étkezési és takarmánybúza átvételére kötött eddig szerződést. A termés minősége jó közepes, 370 forint körüli átlagárat fizetitek érte. Hetven százalékban továbbra is váltóval.

Magyar Ágnes

NEMZETKÖZI MŰSZAKI-TUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖDÉS

Kirekeszteni a formalitást

A jövőben is kiemelkedő szerepet szán a kormány munka- programja az agrárágazatnak. Továbbra is alapvető feladat a jó színvonalú belső ellátás megőrzése, a külgazdasági egyensúly javítása, és a jövédelemtermelő képesség jelentős növelése. Mindezen célok elérése érdekében nem kevesebbet kell tennünk, mint tovább folytatni például a műszaki-tudományos kutatásokat. A siker eléréséhez persze elengedhetetlen a nemzetközi összefogás is. Ezt a nemzetközi műszakitudományos együttműködést segíti a vállalatok részére az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik új találmánya.

— Mit kell tudni a tanulmány elkészítéséről?

— Az volt az elképzelésünk, hogy áttekintjük a nemzetközi tudományos együttműködés helyzetét, mégpedig a szocialista, valamint egyes fejlett és fejlődő országok viszonylatában — tájékoztat dr. Sánta Istvánná, az OMFB főosztályvezetője. — Azt vizsgáltuk, milyen kölcsönös érdekeltség fűződik az együttműködésekhez, és milyen irányban kell erősíteni a kapcsolatokat. Ezzel az elemzéssel szeretnénk a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari vállalatoknak, szakintézményeknek, szakembereknek bizonyos segítséget adni nemzetközi munkájukhoz.

— Melyek az eddigi tapasztalatok?

— Sajnos azt kell mondanom, hogy nem elégségesek az információk, információáramlások. Nem mindig tudnak egymásról még az adott témákban külföldre utazók sem.

— Ennek mi az oka?

— Egyszerű. Kint járnak külföldön a szakemberek, elkészül az útijelentés, amit megkap egy bizonyos kör. Nem biztos, hogy ez a jelentés eljut azokhoz, akik ugyanabba az országba, ugyanahhoz a vállalathoz látogatnak el egy következő alkalommal. Ez nem vet ránk jó fényt, hiszen belső informálatlanságot tükröz. Ezen szeretnénk mi segíteni, felhasználva a már meglévő eredményeket, de a saját elképzeléseinket is. A tanulmány kitér egyebek mellett azokra a főbb kutatási-fejlesztési munkákra, amelyek pillanatnyilag folyamatban vannak nálunk, és amelyekből — úgy gondoljuk — olyan tőkét lehet kovácsolni, amely kölcsönös érdeklődésre tarthat számot.

— Egyre fontosabb manapság az idegen nyelvek ismerete. Erre a tanulmány is kitér. Miért?

— A problémák egy része abból ered, hogy éppen azok nem ismernek egyetlen idegen nyelvet sem, akik külföldre mennek tárgyalni. Tehát kell, hogy legyen egy olyan szakembergárda, amely valamely idegen nyelvet is ismer. Á tanulmány előkészítése során a szakmai viták egy része éppen arról szólt,-hogy kiküldetésnél, szakmai útnál, ösztöndíjnál nem mindig párosul a kettő: az adott ország nyelvének ismerete és a szakmai hozzáértés. Mert vagy jó szakember valaki, de csak magyarul tud, vagy fordítva. Mindkét esetnek az a hátulütője, hogy nem tudja az illető hatékonyan felhasználni a tapasztaltakat. Ez tehát az egyik legfontosabb része a tanulmánynak. A másik

az, hogy nagyon sok a tartalmatlan, formális együttműködés, amely csak a kapcsolattartásra szorítkozik. Ez vonatkozik bel- és külföldi vállalatokra egyaránt. Ezeket azonban a minimumra kell csökkenteni. Mi nagyon kis ország vagyunk, nem szabad ilyen kapcsolatokat kialakítanunk. Számunkra nagyon fontos, hogy az új eredményekhez minél előbb hozzájussunk, ezért is alapvető a nemzetközi együttműködés.

— Módszerekben van-e különbség a szocialista, a fejlett, illetve fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatainkban?

— Igen. A szocialista országokkal a műszaki-tudományos együttműködés a már kiépült csatornákon halad. Ez részben a KGST-n belül a sokoldalú, részben a módszerekben sajnos nem sokat változott kétoldalú kapcsolatokban ölt testet. A hatékonyság fokozása itt is elkerülhetetlen. A fejlődő országokkal kapcsolatban különböző régiókat kell megemlíteni. Az országok egyik részével már most jó a kapcsolatunk, néhány országról viszont kevés az információnk, de perspektívát látunk a velük való együttműködésre. A fejlődő országok esetében felvetődött, hogy jobban kellene támaszkodni azokra a szakemberekre, akik nálunk tanultak, velük kellene a kapcsolatot fenntartani, és rajtuk keresztül hamarabb megtalálnánk az utat a közös munkához. A fejlett tőkés országokkal — úgy tűnik — az együttműködési formák kedvezően alakultak, rugalmasabbak. Itt inkább arra kell törekedni, hogy rendelkezzünk olyan szellemi termékekkel, amelyeket ők elismernek.

— Nekünk mi a legnagyobb fogyatékosságunk?

— A megszokott dolog: nem vagyunk rugalmasak, pontosak stb. Most az a feladatunk, hogy elfogadtassuk magunkat, vonzóak legyünk azáltal, hogy az eredményeinket igyekezzünk megismertetni más országokkal. Ehhez az kell, hogy legyenek olyan kutatók, olyan „iskolák”, amiket elismernek. Az iskolát nem mint intézményt említem itt, hanem egy nagy egyéniség köré csoportosult embereket alkotó kört, a köröttük kikovacsolódott szemléletet értem ezalatt. Vannak eredményeink is, de ezek számát gyarapítani kell. Egy példát is mondok: az ionizáló sugárzások alkalmazása különböző területeken. Ebben a témában jó szakembereink vannak. Nemzetközi szervezetek kérik fel őket együttműködésre, tanácsadásra.

— Az OMFB nagyon sok tanulmányt készít. Vajon ezt a sok gonddal készített füzetet valóban felhasználják a vállalatok, vagy marad minden papíron?

— Érdekes módon sokkal nagyobb az érdeklődés a' vállalatok részéről, mint hittük. Az érintett vállalatok megkapták ezt a dokumentumot. Eddig még mindenki jónak, hasznosnak tartotta észrevételeinket, javaslatainkat. Köszönhető ez annak is, hogy nemcsak általánosságokat, hanem konkrét érdekességeket is tartalmaz a tanulmány — mondta végezetül dr. Sánta Istvánná.

H. L.

• Az olvasztómű óránként 6-8 tonna vasat ad a gépsornak.

• Fontos

művelet

a minőség

szempontjából

a salak

gondos

eltávolítása.

Újra kapós a kecskeméti kád

Hétfőn befejeződött az éves karbantartás a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár automata gyártósorán. A kéthetes nagyjavítás alatt sem állt le a termelés, az előregyártott kádak zománcozása, kiszállítása folyamatos volt.

Az üzem első félévi eredményei biztatóak. Az erre az évre tervezett 188 ezer kád felét előállították. A belföldi vásárlások jelentősen megnőttek, a megrendelt 100 ezer kádból már 80 ezret leszállítottak. Ha további igényekkel jelentkezik a kereskedelem, vállalják több kád gyártását is. A II. félévi feladatok között szerepel 49 ezer szocialista és 30 ezer darab tőkés exportra kerülő kád elkészítése is. Az idei 805 millió forintos tervüket időarányosan 51 százalékra teljesítették az első félévben, és ami nem utolsó szempont, sikerült nyereséget is elérniük. P. Z.

• A kész öntvények tisztítása.

• A Junker öntőgép egy töltéssel négy kádat készít.

• Az Ahlmann zománcozó gépsort is rendbehozzák és a karbantartás után újra üzembe helyezik.

Például az üveges

Az üveges, azaz az üvegvisszaváltó lakóhelyünk legforgalmasabb pontján dolgozik. Nem tudom, mennyi fizetést vagy jutalékot kap, nem tudom, hány osztályt végzett, de nagyjából elvégzi a munkáját, még ha nem is közmegelégedésre, hiszen el-eltűnik titokzatos raktárában, teli és üres rekeszeket hoz- visz, elintézi apró ügyeit itt-ott a szomszédban, lázit kicsit, közben nő a sor, az emberek morognak. Hiszen az üvegvisszaváltás nem nagy öröm, sőt merem állítani, az egyik legnagyob közönségbosszantó intézmény amúgy sem túl vidám tájain Európánknak. De üvegesünk azért rendre megjelenik, s legalább nem növeli az elégedetlenséget azzal, hogy rekeszhiány miatt hol ilyen, hol olyan üvegeket kizár a forgalomból. Van, aki borravalót ad neki, főleg a fiatal újgazdagok és a félénk nyugdíjasok, én viszont számolatlanul vágom zsebre a pénzt, gondolván, amit megtart, legyen az övé. Ugyanis képtelen vagyok észben tartani a megváltozott üvegárakat, s ahogy elnézem, arra a rövid időre nem is érdemes.

Ami az üveges személyiségében számomra izgalmas és példaértékű. az a mogorvasága, a felháborodottsága. Félhülye segítőjével megjelenve, undorral szemléli az összegyűlt sort, és nem éppen szalonképes kifejezésekkel szidja a sok üveg gazdáinak felmenőit. Az üveges sértett ember. Részben megértem őt. Az ö szemében az emberiség üdítőkkel és szeszekkel dorbézoló felesleges tömeg, mely az ö kis bódéjának ablakán ezer karral nyújtja, nyújtogatja be mohón a ragadós üvegeket, pénzt remélve tőle, aki már-már hatóság, sőt hatalom, az üres üvegek elhelyezésének felelőse. Egyszerre végez fizikai és szellemi munkát, végtére is cipel, emelget, persze számol is, és igazságot oszt. Ilyen a Világ az Üveges szerint. Fontos ember, nélkülözhetetlennek érzi magát, hiszen sokan várakoznak rá.

Bármikor lehúzhatja a redőnyt, bármikor kiírhatja, hogy rekeszhiány miatt szünetel az átvétel, vagy egyszerűen visszavonulhat. Ezzel gyakran fenyegetőzik is. „Ennyi pénzért miért csináljam?” Nem tudom, mennyi pénzért teszi, nem tudom, komolyan gondolja-e. Lehet, hogy álruhás herceg, jobb sorsra érdemes pártmunkás, mérnök, vezérigazgató, akit erre a posztra állítottak, száműztek?

Az üveges viselkedése érthető, mégis rejtélyes. Érthető, mert számtalan emberrel találkozom, aki gyűlöli munkáját (és tulajdonképpen alkalmatlan is rá), mégis ott szöszmötöl, táblából, szentségei, sértődötten és sértőn, mintha erre ítélték volna. Nem hajlandó belátni, hogy szabad a választása: vagy üvegvisszaváltó, vagy herceg. Együtt a kettő nem megy. Az üveges a rosszul értelmezett szocializmus kövülete (egész kőbányát lehetne nyitni e kövületekből...) — azé a szocializmusé, amelyben a segédmunkás, a takarítónő, az anyagmozgató dicsőült meg, a szakképzetlenség, a hozzá nem értés, a fizikai státus. Ők voltak a dolgozók, a mukásosztály, a Nép. Az üveges még valahol itt tart. Immel-ámmal dolgozik, kelletlenül, mert többre hivatott, hiszen ő a Nép. Senkinél sem alább- való. Csakhogy fals egyenlőségérzetét csak bódéján belül élheti ki. Nem döbben rá, hogy amit végez, az (eredetileg) szolgáltatás. A kereskedelem sajátos formája, szegény országokban, ahol az üvegnek megvan a sajátos körutazása.

Csak az a baj, hogy az üveges és társai egy egész országot is meg tudnak bénítani. És csak részben a modorukkal, a gondolkodásmódjukkal, a téveszméikkel. Egyszerűen azzal, hogy megváratják az embereket. Azokat is, akik — ne köntör- falázzunk — nála értékesebb munkát végeznek. Bár erről az értékkülönbségről csak egy mosolygós, szolgálatkész üveg- visszaváltót lehetne meggyőzni. Mogorva, álruhás herceget csak munkakönyvé visszaadásával.

Szentmihályi Szabó Péter