Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 18. I Nelson Mandela 70 éves Neves politikusok, nemzetközi szervezetek, a fajüldözés ellen küz­dő csoportok üdvözlik születésnap­ja alkalmából a börtönben sínylődő Nelson Mandelát. A kiemelkedő dél-afrikai polgárjogi vezető, akit csaknem 2 esztendei előzetes letar­tóztatás után 24 éve ítéltek élet­fogytiglani börtönbüntetésre, ma 70 éves. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára táviratában méltatta Nel­son Mandela állhatatosságát, hősi­ességét, a szabadság eszméjébe ve­tett megingathatatlan hitét, s az egész szovjet nép nevében határo­zottan követelte Mandela és társai szabadon bocsátását. Andreasz Pa­pandreu görög és Brian Mulroney kanadai miniszterelnök, Giulio Andreotti olasz külügyminiszter és Achille Occhetto, az Olasz Kom­munista Párt főtitkára üzenetében ugyancsak Mandela és a többi el­ítélt dél-afrikai polgárjogi harcos szabadon bocsátását követelte. A Békevilágtanács és a békeharco­sok milliói nevében küldött üdvöz­letében Romes Csandra, a BVT el­nöke megállapította: Mandela a zsarnokság, az igazságtalanság és az apartheid elleni harc, a szabad­ságjelképévé vált a békeszerető em­beriség szemében. Az elmúlt hetekben világszerte erősödött e Nelson Mandela szaba­don bocsátását követelő mozga­lom. Június közepén a londoni Wembley stadionban több mint 70 ezren, 60 ország nézői pedig televí­ziós közvetítésben láthatták azt a koncertet, amelyet a popvilág sztár­jai rendeztek a polgárjogi vezető tiszteletére. Ugyancsak Londonban a Hyde parkban vasárnap nagy­gyűlést tartanak, amelynek szóno­kai között lesz Desmond Tutu dél­afrikai püspök is. A múlt héten szá­mos fővárosban, például Washing­tonban és Pékingben felvonuláson követelték Mandela és társai szaba­don bocsátását. Hétfőn több újabb megmozdulás várható. Ugyanakkor a dél-afrikai ható­ságok betiltottak mindenféle szüle­tésnapi megemlékezést. Szombaton Fokváros egyik stadionjában meg­akadályozták a Mandela tiszteleté­re meghirdetett sportünnepély meg­tartását, s a tervezett 30 kilométeres „szabadság-futás” több résztvevő­jét őrizetbe vették. Félbeszakítot­ták azt az összejövetelt is, amelyet külföldi diplomaták, újságírók és haladó dél-afrikai üzletemberek rendeztek a születésnap megünnep­lésére. Betiltottak egy vasárnapra tervezett koncertet és más rendez­vényeket. A Mandela börtönéhez vezető utakat lezárták. ÍRORSZÁGI JEGYZETEK A Smaragdsziget Rendkívüli állapot bevezetését fontolgatják Afganisztánban MI LESZ KARABAH SORSA? ganisztáni ellenállást jól ellátják a harc folytatásához”. Ezzel cáfolta a The Washington Post című lap hírét, misze­rint Pakisztán az Egyesült Államok tudtával már nem engedélyezi a fegy­verszállítmányok áthaladását. A kor­mányellenes erők támogatásának foly­tatását Washington szerint „a kabuli kormánynak nyújtott szovjet támoga­tás” teszi szükségessé. A kormányellenes erők közben olyan hírt terjesztettek, hogy a pénteki támadást „szovjet és afgán erők hajtot­ták végre”. Állításuk szerint „ilyen mó­don akaiják lejáratni a felkelőket”. A TASZSZ szovjet hírügynökség ezt kategorikusan cáfolta. 18-án ül össze az ügyben. Hogy a testület miként dönt, az majd elválik. Az azonban biztos, hogy a szovjet alkotmány szerint a Legfelsőbb Tanács illetékessége ebben a do­logban mindössze arra korlátozódik, hogy két illetékes köztársaság között létrejött megállapodást megerősítsen a határokra vo­natkozóan. Jelenleg azonban erről szó sincs, hiszen a két köztársaság parlamentjei egy­mással ellentétes határozatokat hoztak az ügyben, így nincs mit jóváhagyni. Felmerült olyan elképzelés is, hogy esetleg alkotmánybíróságot kellene létrehozni a ké­nyes probléma megoldására. Nem vitás: jog­hézag áll fenn a nemzetiségek önrendelkezé­se kérdésében, és az érintett terület lakóinak véleménynyilvánítására jelenleg nincs mód. A feladat rendkívül bonyolult. Ha ugyanis a szovjet központi szervek Karabah-hegyvi- dék Örményországhoz csatolása mellett döntenének, egyrészt megsértenék egy köz­társaság (Azerbajdzsán) alkotmányban biz­tosítottjogát, másrészt az ilyen döntés példa­ként szolgálhatna a Szovjetunióban hasonló jellegű területi kérdések felvetésére és felülbí- rálatára. És akkor a határok felülvizsgálatá­nak nemzetközi kihatásairól még nem is be­széltünk ... Az egészen rendkívüli felelősség mellett nyilván nyomasztja az illetékes moszkvai szerveket az is, hogy a közvélemény egyre inkább sürgeti a probléma mielőbbi megol­dását. Olvasói levelek tanúskodnak arról, hogy — mindenekelőtt azok, akik a saját bőrükön is érzékelik az örményországi és karabahi sztrájkok hatásait — az ország más részein élőknek elegük van a „karabahi hely­zetből”. Hiba lenne ugyanakkor elhamarko­dott döntést hozni, mivel a problémák sem egyik pillanatról a másikra keletkeztek. Ab- dulrahman Vezirov, az Azerbajdzsán KP el­ső titkára — aki saját bevallása szerint ugyancsak karabahi származású, és még ma is beszél örményül — azt hangsúlyozta, hogy türelmes, kitartó munkára van szükség a ka­rabahi probléma minden vonatkozásának megoldásához. Ehhez azonban — mutatott rá — nyugalomra, a rend helyreállítására lenne szükség. A nagy kérdés most éppen az, hogy a szükséges körülményeket hogyan, milyen eszközökkel és mikorra sikerül meg­teremteni. D. S. Grósz Károly a varsói találkozóról Shultz Dél-Koreában George Shultz amerikai külügymi­niszter szombaton Pekingből a dél­koreai fővárosba érkezett. A külügy­miniszter a szöuli repülőtéren reményét fejezte ki, hogy biztonságosan és sike­resen zajlanak majd az idei nyári olim­piai játékok. Shultz repülőtéri nyilat­kozatában utalt az Egyesült Államok és Dél-Korea kereskedelmi kapcsolata­inak feszültségeire. Washington a nagymértékű dél-koreai kereskedelmi többlet kiegyenlítése érdekében azt szorgalmazza, hogy Dél-Korea nyissa meg piacait az amerikai áruk előtt. A miniszter méltatta a két ország szo­ros katonai együttműködését, amelyet a kapcsolatok alapjának nevezett. Shultz első útja a nyári olimpiai játé­kok helyszíneire vezetett, majd tárgya­lóasztalhoz ült dél-koreai partnerével, Csői Kvang Szuval. A TASZSZ a látogatás kapcsán idézi a japán Kyodo hírügynökséget, amely szerint a megbeszélések középpontjá­ban a dél-koreai kormányzatnak a szo­cialista országok felé történő nyitása áll majd. Emlékeztetett arra, hogy Ro Te Vu elnök a közelmúltban jelezte: változtatni kíván országa korábbi kül­politikáján, és fejleszteni szeretné kap­csolatait a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, a Szovjetunióval, Kí­nával és a többi szocialista ország­gal. V I. I. Írország nevének hallatára szinte mindenkinek az észak-írországi rob­bantások, zavargások jutnak eszébe, valamint ezek helyszínei: a hírekből jól ismert -„hírhedt” nagyvárosok: Belfast, Londonderry, Newry, Omagh vagy Enniskillen. Nagy kár, hogy az ír sziget másik arca oly ismeretlen még nálunk. Az írek nyíltsága, kedvessége páratlan. Nem kérdezik az utazótól, hogy hon­nan jött. Ha vendég vagy, akkor kijár a vendégszeretet, bárhonnan is vetődtél Európának erre a kissé félreeső szigeté­re, amely a kontinens — ha egyáltalán ide sorolhatjuk egyik legérdekesebb, legkülönlegesebb világa. Gyönyörű a táj, kedves, szelíd dombok, de komor hegyvidékek is megtalálhatók itt. Mindezek érvényesek a sziget északke­leti csücskén lévő, az Egyesült Király­sághoz tartozó Észak-írországra is, azonban itt - főként a nagyobb váro­sokban — az utazó érzi a feszült han­gulatot, az állandóan cirkáló roham­kocsik „jóvoltából”, valamint abból, hogy lépten-nyomon golyóálló-mellé- nyes, gépfegyveres rendőrökkel talál­kozik. Nekünk először ez utóbbiból jutott, ugyanis á skóciai Straenraer-ből kel­tünk át komppal az észak-írországi Lame-ba. Az Emerald Isié (= Sma­ragdsziget) rászolgál nevére: a sziget szinte egy óriási botanikus kert. Min­denütt dús, bujazöld növényzet, a zöld­nek megszámlálhatatlan árnyalata egy­más mellett, a városok is tele vannak zöld területtel. Ahol egy kicsit is engedi a hely, máris kis kertet létesítenek, le­gyen az akár egy útkereszteződés is. írföld hazánknál valamivel kisebb Nadzsibullah afgán államfő szomba­ti rádióbeszédében Pakisztánt tette fe­lelőssé a Kabul ellen pénteken végre­hajtott, húsz halálos áldozatot követe­lői rakétatámadásért, s kilátásba he­lyezte a rendkívüli állapot bevezetését. Washingtonban a külügyminisztérium szombaton bejelentette, hogy az Egye­sült Államok nem állította le a fegyver- szállítást az afgán kormányellenes erőknek. A fegyverszállításokkal kapcsolat­ban az afgán elnök rámutatott: Pakisz­tán lehetővé teszi, hogy országán ke­resztül fegyverek jussanak el Afganisz­tánba, s ezzel megsérti a genfi megálla­podásokat. Hozzáfűzte, hogy a szovjet Mi lesz Karabahhal? Örményországhoz csatolják-e, vagy sem? Meddig lehet még élezni a helyzetet, hol a központi hatalom türelmének határa? A peresztrojka próbakö­vének is tekintett karabahi kérdés ismét a figyelem középpontjába került. A Zvartnoc repülőtéren (Jerevánban) történt összecsa­pás, az aggasztó méreteket öltő sztrájkok és területe négy tartományból áll. Az északi Ulster, a keleti Leinster, a déli Munster és a nyugati Connapht. Ulster kilenc megyéjéből hat alkotja a brit koronához tartozó, de egyre nagyobb autonómiával bíró és önkormányzattal rendelkező Eszak-írországot. Éghajlata óceáni, enyhe téllel és hű­vös nyárral. Kicsit nehezen lehet meg­szokni, hogy nyáron olykor 10 perc leforgása alatt lejátszódik az összes itt előforduló időjárásfajta. Az írek persze ezt igen jól tűrik; ha nyár van, akkor nyáriasan öltözködnek. Ezért aztán megszokott látvány, hogy a legtöbb nő 12-13 °C-ban is mezítlábas szandálban közlekedik az utcán. Az ír szigetre való átkelés előtt, a skóciai Straenraer kikötőjében a „világ végén” éreztem magam. Kietlen táj, kopár, jég által simára csiszolt, nem túl magas hegyek, sok apró ház, sehol egy fa. Az igen mély öböl távoli, szűk kijá­ratán át látszik a végtelen óceánnak tűnő ír-tenger. Straenraer belvárosa egyébként igen hangulatos, nyüzsgő, rögtön magával ragadja az idelátogatót. Volt időnk szétnézni, ugyanis a kikötőben a beso­roláskor közölték, hogy csak a követke­ző — négy óra múlva induló — kompra férünk fel. Ennek „külön varázsát” az adta, hogy az előttünk lévő kocsi még éppen befért, és szomorúan néztük, amint elnyeli a Belfastban gyártott monstrum „tátott szája”. Indulás előtt nem maradt el a rendőrségi ellenőrzés, de hát ki lepődne meg ezen Észak-íror- szágba való átkeléskor. Igen kellemet­len idő volt, sötétszürke felhők, erős szél, permetező eső és mindehhez nagy csapatkivonás kezdete, május 15. óta 165 rakétát lőttek ki az ellenforradal­márok különböző városokra, főként Kabulra. Kilátásba helyezte, hogy a támadás miatt rendkívüli állapotot ve­zetnek be, de nem részletezte, hogy pontosan milyen intézkedéseket vettek tervbe. Nadzsibullah sürgette, hogy a kormányellenes erők tegyék le a fegy­vert, s kezdjenek tárgyalásokat kormá­nyával. Egyúttal figyelmeztette Ziaul Hakk pakisztáni elnököt, hogy ne en­gedélyezze a fegyverszállítást és ne biz­tosítson támaszpontokat az ellenforra­dalmárok számára. A washingtoni külügyminisztérium közleményben szögezte le, hogy „az af­tüntetések mindjobban fokozzák a feszültsé­get és az alagút vége egyelőre nem látszik. A februári szumgajti örményellenes prog­ram óta a Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület gyárai gyakorlatilag teljesen leálltak. Jerevánban és más örmény városokban ki- sebb-nagyobb sztrájkokkal támogatják a ka- rabahiak mozgalmát, amelynek célja: kiválni az Azerbajdzsán SZSZK-ból és csatlakozni Örményországhoz, illetve újabban, egysze­rűen önállósulni. A munkabeszüntetések okozta anyagi veszteségekről pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Azt azonban, hogy nem csekélységről lehet szó, jelezte a szovjet tévé a napokban az egyik híradóban: első ízben adott számot arról, hogy a jerevá­ni sztrájkok miatt az ország más városaiban üzemek állnak az akadozó alkatrészellátás miatt. A szovjet lapokból, amelyek már majd­nem „elfelejtették” Karabahot, az utóbbi na­pokban mindinkább kiolvashatók az aggo­dalom, de a növekvő türelmetlenség jelei is: az örményországi és karabahi sztrájkok nem a rokonszenvet fokozzák az örmények iránt. Kivétel nélkül minden újság hangsúlyozza, hogy a sztrájkok és tüntetések, és a „hatalom zsarolásának” más módszerei nem vezethet­nek eredményre. Csakhogy a Jerevánban na­ponta 100-200 ezer ember részvételével meg­tartott gyűlések szónokai még mindig általán nos sztrájkra buzdítanak. Az örmény veze­tők erőfeszítései egyelőre nem vezettek ered­ményre, s szemmel láthatóan a dolgok ki­csúsztak az irányítás alól. Ennek pedig belát- hatatlanok a következményűi. Viszonylag nyugodtabb a helyzet Azerbaj­dzsánban, ahol az utóbbi időben nem történ­tek megmozdulások. Ezzel együtt a bakui illetékesek nem titkolják: az örményországi fejlemények Azerbajdzsánban is feszültséget keltenek. A bakui vezetés azonban szilárdan kitart a karabahi elszakadási törekvések el­utasítása mellett, hangsúlyozva: egyetlen olyan probléma sincs, amelyet a jelenlegi ke­retek között ne lehetne megoldani. Baku vé­leménye szerint egyenesen „politikai kalan- dorság” a határok megváltoztatását követel­ni, és élezni a két szomszédos nép viszonyát. Amennyire a helyszínnel telefonkapcsolat­ban álló tudósító meg tudja ítélni, Jereván­ban és Karabahban a megoldást a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsától remélik, amely­nek elnöksége egyes értesülések szerint július • Dublini utcakép. hideg. Semmi sem utalt arra, hogy nyár van. A nyílt tengeren a szél viharossá vált. Később Írországban mesélték, hogy az ír-tenger messzeföldön híres veszélyességéről, az év nagy részében vi­harosan háborog. Azt mondják, vitor­lással nyugodtabban átkelnek Írország­ból Észak-Amerikába, mint mondjuk Walesből Írországba. A kompon szóba elegyedtem egy kö­zépkorú belfasti villamosmérnökkel. A beszélgetést ő proponálta, és hát mi mással is kezdhette volna, mint a brit szigeteken szokásos időjárás-témával. Érdeklődött országunkról és csodálko­zott (mint ahogy ő mondta), „enged­nek minket Nyugat-Európába utazni”. Felvilágosítottam, hogy .még ha van­nak is kötöttségek, azért ez eléggé más­hogy van, mint ahogy ezt ő 'képzeli. Elmondtam neki, hogy Skandináviát kivéve, az ír sziget az utolsó csücske Európának, ahol még nem fordultam meg, és jártam már Afrikában és Ázsiá­ban is. A vele való beszélgetés során figyeltem föl egyébként először arra, hogy az írek jelentős része olyan kiej­téssel beszéli az angolt, hogy alig lehet ráismerni a nyelvre. Az Ír Köztársaság­ban az ír nyelv is hivatalos nyelv az angol mellett, de ezt a lakosságnak alig egyharmada beszéli. Persze ennél lé­nyegesen többen vannak, akik ismerik, de egyáltalán nem használják. Az írek a skótokhoz, a walesiekhez hasonlóan a kelták közvetlen leszármazottjai, akik az i. e. első évezredben érkeztek a szigetre a kontinensről. Az ír nyelv a legősibb a mai eúrópai nyelvek között, már ránézésre is furcsa az „ír Köztár­saság” írül: Poblacht na hÉireann; vagy a külügyminisztérium: An Róinn Gnóthai Eachtracha; vagy az egyik igen hangulatos ír város neve: Tulach Ua bhFeidhlimidh. A városközpont igy hangzik írül: lár na cathrach. Tóth Zoltán (Folytatjuk) Fazekas László és Zsebesi Zsolt, az MTI tudósítói jelentik: Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke a VSZ PTT ülése után szombaton a varsói magyar nagykövetségen válaszolt a magyar tu­dósítók kérdéseire. A Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének ülésén szerzett tapasztalatairól szólva Grósz Károly kijelentette, hogy számára nagyon ér­dekes volt a tanácskozás, tekintettel arra, hogy először vett részt ilyen érte­kezleten. Tartalmát tekintve rendkívül gazdag eszmecsere folyt, napirendre került mindaz, ami a világot, a közvéle­ményt foglalkoztatja. A delegációk természetesen nemzeti érdekeiknek és felfogásuknak megfele­lően közelítették meg, vizsgálták meg a témaköröket, s különböző hangsúllyal beszéltek a kérdésekről. A párbeszéd rendkívül konstruktív és előremutató volt, mindenki azokat a módszereket kereste, amelyekkel előbbre lehet vinni a világot foglalkoztató nagy kérdések rnegoldásái. E problémák közé tarto­zik a fegyverzetcsökkentés ütemének felgyorsítása, a környezetvédelem és természetesen az emberi jogok problé­mája is. A magyar delegáció megkülönbözte­tett figyelemmel foglalkozott az emberi jogok kérdésével. Véleményünk az, és ezt megfogalmaztuk, hogy a nemzetisé­gek egyéni és kollektív jogai az emberi jogok szerves részét alkotják. A nemze­tiségi kérdéseket a lenini elvek szellemé­ben kell megközelíteni és kell megol­dást találni rájuk. Úgy gondoljuk, hogy joggal igényelhetjük partnereinktől ugyanazt a megközelitést az országaik­ban élő nemzetiségek gondjainak meg­oldásában, mint amilyet mi alkalma­zunk a hazánkban élő nemzetiségek vo­natkozásában. Ezzel kapcsolatos felfo­gásunkat nyomatékosan megfogalmaz­tuk. A felvetődött kérdéseket — ame­lyek élő, valódi problémák, a múltból származnak, de ma kell megoldani őket —, mindenki konstruktívan közelítette meg. Egyetértésre talált az a javasla­tunk, hogy a humanitárius kérdések ke­zelésének kidolgozására munkacsoport alakuljon ez év őszén, a külügyminisz­terek találkozóján. Ez a csoport arra hivatott, hogy kidolgozza: a szocialista társadalmi viszonyok között miként kell az emberi jogokat értelmezni, kép­viselni, politikailag kezelni. Természetesnek tartjuk, hogy a nem­zetiségek helyzetével kapcsolatban fel­merülő problémáknak a humanizmus szellemében, a demokrácia szavatolá­sával történő megoldása elsősorban annak az országnak a feladata, amely­ben az illető nemzetiségek élnek. Válto­zatlanul minden közép-európai néppel erősíteni akarjuk a megértést és a bizal­mat. Ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a nemzetiségek a szomszédos or­szágok együttműködésének és barátsá­gának erősítőivé váljanak. Ami e megállapítások fogadtatását illeti: senki sem utasította el azokat. Ahogy az a nemzetközi tanácskozáso­kon lenni szokott, a szünetekben leg­alább olyan élénk diplomáciai tevé­kenység folyt, mint a tárgyalóasztalnál, s többen nagyon egyetértőén nyilat­koztak ebben a kérdésben. Olyan or­szágok képviselői is, ahol sok magyar él. Magukon az üléseken is minden fel­szólaló építő szellemben szólt a huma­nitárius kérdésekről. A tartalmat illető­en vannak még árnyalatnyi különbsé-. gek, nyílt, konstruktív eszmecserére még szükség van. Varsóba utazásom előtt azt is végig­gondoltuk, hogy mi magunk megtet- tünk-e mindent a nemzetiségek jogai­nak maradéktalan érvényesítéséért. Az MSZMP KB-ülés visszhangjai Az MSZMP Központi Bizottságá­nak e heti ülése egyértelműen azt bizo­nyította, hogy a KB tagjainak többsége egy mérsékeltebb folyamat helyett in­kább a radikális, bár fájdalmas fordu­latot támogatja. Ezt emelte ki szomba­ti, a KB-ülés eseményeit értékelő cikké­ben a Rudé Právo, amely a csehszlovák sajtóból elsőként elemezte a budapesti tanácskozás eredményeit. A pénteki csehszlovák napilapok csak rövid tény- híreket közöltek az ülés befejezéséről. Az Előre című bukaresti magyar nyelvű napilap szombaton címoldalon közölt ismertetést a KB-ülésről „Az Arra a következtetésre jutottunk, hogy politikai gátak és akadályok e téren nincsenek, de anyagi korlátok, sajnos, igen. A nemzetiségi iskolák elhanya­goltak, a kultúrházakical .nem törő­dünk eléggé. Ezért döntött úgy a kor­mány, hogy a nemzetiségi szövetségek állami irányítását és felügyeletét az ál­lamminiszter hatáskörébe utalja. Ezzel is kifejezésre kívánjuk juttatni, hogy a kormány közvetlenül törődik a nemze­tiségi szövetségek kulturális, közéleti, politikai tevékenységével és felkutatja azokat az anyagi forrásokat is, ame­lyek felhasználásával előbbre lehet lép­ni ezen a téren. Grósz Károly szólt a Politikai Ta­nácskozó Testület üléséről kiadott zá­róközleménynek arról a megállapításá­ról is, hogy a VSZ tagállamai támogat­ják a bécsi utótalálkozó mielőbbi sike­res befejezését. Grósz Károly szólt a tanácskozás során létrejött találkozóiról is, és el­mondta: találkoztam Ceausescu elv­társsal, bemutatkoztam neki, mert ed­dig személyesen még nem találkoztunk. Gratulált főtitkárrá választásomhoz, én pedig elmondtam, bízom benne, hogy eredményesen fogunk együtt dol­gozni azoknak a kérdéseknek a megol­dásán, amelyek a két ország kapcsola­tát ebben a pillanatban megterhelik. Találkoztam más főtitkárokkal is. Honecker elvtárs megerősítette koráb­bi meghívását, s a közeli jövőben az NDK-ba látogatok. Jakes elvtárs is egy régebbi meghívást erősített meg, Zsiv- kov elvtárs pedig most hívott meg bul­gáriai látogatásra. Ami Wojciech Jaruzelskivel, a LEMP KB első titkárával, a Lengyel Államtanács elnökével szombaton megtartott kétoldalú találkozóját illeti, Grósz károly emlékeztetett rá, hogy Wojciech Jaruzelski decemberben járt Budapesten. A kialakult gyakorlat sze­rint ilyen találkozókra évente kerül sor, az idén tehát a magyar párt főtitkárá­nak kellett volna konzultációs célból Varsóba látogatnia. Mivel a lengyel és a magyar politikai vezetők programja zsúfolt, a tanácskozás nyújtotta lehető­séget lengyel—magyar kétoldalú talál­kozóra is kihasználtuk. Érdekünk és elvtársi kötelességünk, hogy a nálunk zajló eseményekről ba­rátainkat pontosan informáljuk — mondotta Grósz Károly. Politikai és erkölcsi kötelességünk tájékoztatni kollégáinkat a magyar pártértekezlet­ről. Ez volt a célja ennek a találkozó­nak, ezért jártam Moszkvában, és ilyen tájékoztatásra kerül sor majd szeptem­berben a Német Demokratikus Köz­társaságban is. Elvtársainkat, barátainkat érdekli, hogy mi történik Magyarországon. Ez az érdeklődés jogos. Jobb, ha a leghite­lesebb forrásból értesülnek dolgokról és nem más csatornákon. Óhatatlanul felvetődhetnek olyan kérdések is, ame­lyekre a hírvivők, a közvetítők nem tudnak pontosan válaszolni, s ez félre­értéseket szül. A főtitkárok szombati találkozóján például meglehetősen nagy érdeklődést és vitát váltott ki a szocialista pluraliz­mus fogalma, értelmezése. Ez nem el­vont ideológiai kérdés, hanem politikai probléma. Ebből kiindulva lehet meg­válaszolni, hogy milyen legyen a viszo­nyunk a másként gondolkodókhoz, a párton belüli kisebbséghez. A kérdés az, hogy hol az a pont, ahol ez még egyezik a nagyon toleráns lenini politikai elvvel, s hol kezdődik a revizionizmus. Ezek a kérdések a politikában naponta felve­tődnek, tehát eszmecserét kell folytatni róluk — mondotta Grósz Károly. MTI magyar hírügynökség: a Magyar Szocialista Munkáspárt KB plenáris ülésén előterjesztett jelentés a népgaz­daság fejlődéséről” címmel (ugyanerről a témáról a román nyelvű sajtó már egy nappal korábban beszámolt). Az Elő- rében megjelent, mintegy három gépelt oldalnyi írás jórészt idézetekből áll. A lap történetében még nem volt példa arra, hogy külföldi eseményt az ilyen híreknek fenntartott hátsó oldal he­lyett címoldalon közöljön. Ugyanis az ismertetés fölé tördeltek egy, a romá­niai fizetés- és nyugdíjemeléseket mél­tató cikket. Romániában június 29-én fogadták el a dolgozók javadalmazásá­nak átlagosan tízszázalékos, a nyugdí­jaknak pedig 8-25 százalékos emelésé­ről szóló törvényeket. BÍBOROSI ISTENTISZTELET Paskai László bíboros, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke vasárnap az esztergomi Bazilikában mutatta be az első ünnepélyes bíborosi istentiszteletét. Az eseményen részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Varga Gyula, a Komárom Megyei Tanács elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents