Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-18 / 170. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 18. I Nelson Mandela 70 éves Neves politikusok, nemzetközi szervezetek, a fajüldözés ellen küzdő csoportok üdvözlik születésnapja alkalmából a börtönben sínylődő Nelson Mandelát. A kiemelkedő dél-afrikai polgárjogi vezető, akit csaknem 2 esztendei előzetes letartóztatás után 24 éve ítéltek életfogytiglani börtönbüntetésre, ma 70 éves. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára táviratában méltatta Nelson Mandela állhatatosságát, hősiességét, a szabadság eszméjébe vetett megingathatatlan hitét, s az egész szovjet nép nevében határozottan követelte Mandela és társai szabadon bocsátását. Andreasz Papandreu görög és Brian Mulroney kanadai miniszterelnök, Giulio Andreotti olasz külügyminiszter és Achille Occhetto, az Olasz Kommunista Párt főtitkára üzenetében ugyancsak Mandela és a többi elítélt dél-afrikai polgárjogi harcos szabadon bocsátását követelte. A Békevilágtanács és a békeharcosok milliói nevében küldött üdvözletében Romes Csandra, a BVT elnöke megállapította: Mandela a zsarnokság, az igazságtalanság és az apartheid elleni harc, a szabadságjelképévé vált a békeszerető emberiség szemében. Az elmúlt hetekben világszerte erősödött e Nelson Mandela szabadon bocsátását követelő mozgalom. Június közepén a londoni Wembley stadionban több mint 70 ezren, 60 ország nézői pedig televíziós közvetítésben láthatták azt a koncertet, amelyet a popvilág sztárjai rendeztek a polgárjogi vezető tiszteletére. Ugyancsak Londonban a Hyde parkban vasárnap nagygyűlést tartanak, amelynek szónokai között lesz Desmond Tutu délafrikai püspök is. A múlt héten számos fővárosban, például Washingtonban és Pékingben felvonuláson követelték Mandela és társai szabadon bocsátását. Hétfőn több újabb megmozdulás várható. Ugyanakkor a dél-afrikai hatóságok betiltottak mindenféle születésnapi megemlékezést. Szombaton Fokváros egyik stadionjában megakadályozták a Mandela tiszteletére meghirdetett sportünnepély megtartását, s a tervezett 30 kilométeres „szabadság-futás” több résztvevőjét őrizetbe vették. Félbeszakították azt az összejövetelt is, amelyet külföldi diplomaták, újságírók és haladó dél-afrikai üzletemberek rendeztek a születésnap megünneplésére. Betiltottak egy vasárnapra tervezett koncertet és más rendezvényeket. A Mandela börtönéhez vezető utakat lezárták. ÍRORSZÁGI JEGYZETEK A Smaragdsziget Rendkívüli állapot bevezetését fontolgatják Afganisztánban MI LESZ KARABAH SORSA? ganisztáni ellenállást jól ellátják a harc folytatásához”. Ezzel cáfolta a The Washington Post című lap hírét, miszerint Pakisztán az Egyesült Államok tudtával már nem engedélyezi a fegyverszállítmányok áthaladását. A kormányellenes erők támogatásának folytatását Washington szerint „a kabuli kormánynak nyújtott szovjet támogatás” teszi szükségessé. A kormányellenes erők közben olyan hírt terjesztettek, hogy a pénteki támadást „szovjet és afgán erők hajtották végre”. Állításuk szerint „ilyen módon akaiják lejáratni a felkelőket”. A TASZSZ szovjet hírügynökség ezt kategorikusan cáfolta. 18-án ül össze az ügyben. Hogy a testület miként dönt, az majd elválik. Az azonban biztos, hogy a szovjet alkotmány szerint a Legfelsőbb Tanács illetékessége ebben a dologban mindössze arra korlátozódik, hogy két illetékes köztársaság között létrejött megállapodást megerősítsen a határokra vonatkozóan. Jelenleg azonban erről szó sincs, hiszen a két köztársaság parlamentjei egymással ellentétes határozatokat hoztak az ügyben, így nincs mit jóváhagyni. Felmerült olyan elképzelés is, hogy esetleg alkotmánybíróságot kellene létrehozni a kényes probléma megoldására. Nem vitás: joghézag áll fenn a nemzetiségek önrendelkezése kérdésében, és az érintett terület lakóinak véleménynyilvánítására jelenleg nincs mód. A feladat rendkívül bonyolult. Ha ugyanis a szovjet központi szervek Karabah-hegyvi- dék Örményországhoz csatolása mellett döntenének, egyrészt megsértenék egy köztársaság (Azerbajdzsán) alkotmányban biztosítottjogát, másrészt az ilyen döntés példaként szolgálhatna a Szovjetunióban hasonló jellegű területi kérdések felvetésére és felülbí- rálatára. És akkor a határok felülvizsgálatának nemzetközi kihatásairól még nem is beszéltünk ... Az egészen rendkívüli felelősség mellett nyilván nyomasztja az illetékes moszkvai szerveket az is, hogy a közvélemény egyre inkább sürgeti a probléma mielőbbi megoldását. Olvasói levelek tanúskodnak arról, hogy — mindenekelőtt azok, akik a saját bőrükön is érzékelik az örményországi és karabahi sztrájkok hatásait — az ország más részein élőknek elegük van a „karabahi helyzetből”. Hiba lenne ugyanakkor elhamarkodott döntést hozni, mivel a problémák sem egyik pillanatról a másikra keletkeztek. Ab- dulrahman Vezirov, az Azerbajdzsán KP első titkára — aki saját bevallása szerint ugyancsak karabahi származású, és még ma is beszél örményül — azt hangsúlyozta, hogy türelmes, kitartó munkára van szükség a karabahi probléma minden vonatkozásának megoldásához. Ehhez azonban — mutatott rá — nyugalomra, a rend helyreállítására lenne szükség. A nagy kérdés most éppen az, hogy a szükséges körülményeket hogyan, milyen eszközökkel és mikorra sikerül megteremteni. D. S. Grósz Károly a varsói találkozóról Shultz Dél-Koreában George Shultz amerikai külügyminiszter szombaton Pekingből a délkoreai fővárosba érkezett. A külügyminiszter a szöuli repülőtéren reményét fejezte ki, hogy biztonságosan és sikeresen zajlanak majd az idei nyári olimpiai játékok. Shultz repülőtéri nyilatkozatában utalt az Egyesült Államok és Dél-Korea kereskedelmi kapcsolatainak feszültségeire. Washington a nagymértékű dél-koreai kereskedelmi többlet kiegyenlítése érdekében azt szorgalmazza, hogy Dél-Korea nyissa meg piacait az amerikai áruk előtt. A miniszter méltatta a két ország szoros katonai együttműködését, amelyet a kapcsolatok alapjának nevezett. Shultz első útja a nyári olimpiai játékok helyszíneire vezetett, majd tárgyalóasztalhoz ült dél-koreai partnerével, Csői Kvang Szuval. A TASZSZ a látogatás kapcsán idézi a japán Kyodo hírügynökséget, amely szerint a megbeszélések középpontjában a dél-koreai kormányzatnak a szocialista országok felé történő nyitása áll majd. Emlékeztetett arra, hogy Ro Te Vu elnök a közelmúltban jelezte: változtatni kíván országa korábbi külpolitikáján, és fejleszteni szeretné kapcsolatait a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, a Szovjetunióval, Kínával és a többi szocialista országgal. V I. I. Írország nevének hallatára szinte mindenkinek az észak-írországi robbantások, zavargások jutnak eszébe, valamint ezek helyszínei: a hírekből jól ismert -„hírhedt” nagyvárosok: Belfast, Londonderry, Newry, Omagh vagy Enniskillen. Nagy kár, hogy az ír sziget másik arca oly ismeretlen még nálunk. Az írek nyíltsága, kedvessége páratlan. Nem kérdezik az utazótól, hogy honnan jött. Ha vendég vagy, akkor kijár a vendégszeretet, bárhonnan is vetődtél Európának erre a kissé félreeső szigetére, amely a kontinens — ha egyáltalán ide sorolhatjuk egyik legérdekesebb, legkülönlegesebb világa. Gyönyörű a táj, kedves, szelíd dombok, de komor hegyvidékek is megtalálhatók itt. Mindezek érvényesek a sziget északkeleti csücskén lévő, az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-írországra is, azonban itt - főként a nagyobb városokban — az utazó érzi a feszült hangulatot, az állandóan cirkáló rohamkocsik „jóvoltából”, valamint abból, hogy lépten-nyomon golyóálló-mellé- nyes, gépfegyveres rendőrökkel találkozik. Nekünk először ez utóbbiból jutott, ugyanis á skóciai Straenraer-ből keltünk át komppal az észak-írországi Lame-ba. Az Emerald Isié (= Smaragdsziget) rászolgál nevére: a sziget szinte egy óriási botanikus kert. Mindenütt dús, bujazöld növényzet, a zöldnek megszámlálhatatlan árnyalata egymás mellett, a városok is tele vannak zöld területtel. Ahol egy kicsit is engedi a hely, máris kis kertet létesítenek, legyen az akár egy útkereszteződés is. írföld hazánknál valamivel kisebb Nadzsibullah afgán államfő szombati rádióbeszédében Pakisztánt tette felelőssé a Kabul ellen pénteken végrehajtott, húsz halálos áldozatot követelői rakétatámadásért, s kilátásba helyezte a rendkívüli állapot bevezetését. Washingtonban a külügyminisztérium szombaton bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem állította le a fegyver- szállítást az afgán kormányellenes erőknek. A fegyverszállításokkal kapcsolatban az afgán elnök rámutatott: Pakisztán lehetővé teszi, hogy országán keresztül fegyverek jussanak el Afganisztánba, s ezzel megsérti a genfi megállapodásokat. Hozzáfűzte, hogy a szovjet Mi lesz Karabahhal? Örményországhoz csatolják-e, vagy sem? Meddig lehet még élezni a helyzetet, hol a központi hatalom türelmének határa? A peresztrojka próbakövének is tekintett karabahi kérdés ismét a figyelem középpontjába került. A Zvartnoc repülőtéren (Jerevánban) történt összecsapás, az aggasztó méreteket öltő sztrájkok és területe négy tartományból áll. Az északi Ulster, a keleti Leinster, a déli Munster és a nyugati Connapht. Ulster kilenc megyéjéből hat alkotja a brit koronához tartozó, de egyre nagyobb autonómiával bíró és önkormányzattal rendelkező Eszak-írországot. Éghajlata óceáni, enyhe téllel és hűvös nyárral. Kicsit nehezen lehet megszokni, hogy nyáron olykor 10 perc leforgása alatt lejátszódik az összes itt előforduló időjárásfajta. Az írek persze ezt igen jól tűrik; ha nyár van, akkor nyáriasan öltözködnek. Ezért aztán megszokott látvány, hogy a legtöbb nő 12-13 °C-ban is mezítlábas szandálban közlekedik az utcán. Az ír szigetre való átkelés előtt, a skóciai Straenraer kikötőjében a „világ végén” éreztem magam. Kietlen táj, kopár, jég által simára csiszolt, nem túl magas hegyek, sok apró ház, sehol egy fa. Az igen mély öböl távoli, szűk kijáratán át látszik a végtelen óceánnak tűnő ír-tenger. Straenraer belvárosa egyébként igen hangulatos, nyüzsgő, rögtön magával ragadja az idelátogatót. Volt időnk szétnézni, ugyanis a kikötőben a besoroláskor közölték, hogy csak a következő — négy óra múlva induló — kompra férünk fel. Ennek „külön varázsát” az adta, hogy az előttünk lévő kocsi még éppen befért, és szomorúan néztük, amint elnyeli a Belfastban gyártott monstrum „tátott szája”. Indulás előtt nem maradt el a rendőrségi ellenőrzés, de hát ki lepődne meg ezen Észak-íror- szágba való átkeléskor. Igen kellemetlen idő volt, sötétszürke felhők, erős szél, permetező eső és mindehhez nagy csapatkivonás kezdete, május 15. óta 165 rakétát lőttek ki az ellenforradalmárok különböző városokra, főként Kabulra. Kilátásba helyezte, hogy a támadás miatt rendkívüli állapotot vezetnek be, de nem részletezte, hogy pontosan milyen intézkedéseket vettek tervbe. Nadzsibullah sürgette, hogy a kormányellenes erők tegyék le a fegyvert, s kezdjenek tárgyalásokat kormányával. Egyúttal figyelmeztette Ziaul Hakk pakisztáni elnököt, hogy ne engedélyezze a fegyverszállítást és ne biztosítson támaszpontokat az ellenforradalmárok számára. A washingtoni külügyminisztérium közleményben szögezte le, hogy „az aftüntetések mindjobban fokozzák a feszültséget és az alagút vége egyelőre nem látszik. A februári szumgajti örményellenes program óta a Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület gyárai gyakorlatilag teljesen leálltak. Jerevánban és más örmény városokban ki- sebb-nagyobb sztrájkokkal támogatják a ka- rabahiak mozgalmát, amelynek célja: kiválni az Azerbajdzsán SZSZK-ból és csatlakozni Örményországhoz, illetve újabban, egyszerűen önállósulni. A munkabeszüntetések okozta anyagi veszteségekről pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Azt azonban, hogy nem csekélységről lehet szó, jelezte a szovjet tévé a napokban az egyik híradóban: első ízben adott számot arról, hogy a jereváni sztrájkok miatt az ország más városaiban üzemek állnak az akadozó alkatrészellátás miatt. A szovjet lapokból, amelyek már majdnem „elfelejtették” Karabahot, az utóbbi napokban mindinkább kiolvashatók az aggodalom, de a növekvő türelmetlenség jelei is: az örményországi és karabahi sztrájkok nem a rokonszenvet fokozzák az örmények iránt. Kivétel nélkül minden újság hangsúlyozza, hogy a sztrájkok és tüntetések, és a „hatalom zsarolásának” más módszerei nem vezethetnek eredményre. Csakhogy a Jerevánban naponta 100-200 ezer ember részvételével megtartott gyűlések szónokai még mindig általán nos sztrájkra buzdítanak. Az örmény vezetők erőfeszítései egyelőre nem vezettek eredményre, s szemmel láthatóan a dolgok kicsúsztak az irányítás alól. Ennek pedig belát- hatatlanok a következményűi. Viszonylag nyugodtabb a helyzet Azerbajdzsánban, ahol az utóbbi időben nem történtek megmozdulások. Ezzel együtt a bakui illetékesek nem titkolják: az örményországi fejlemények Azerbajdzsánban is feszültséget keltenek. A bakui vezetés azonban szilárdan kitart a karabahi elszakadási törekvések elutasítása mellett, hangsúlyozva: egyetlen olyan probléma sincs, amelyet a jelenlegi keretek között ne lehetne megoldani. Baku véleménye szerint egyenesen „politikai kalan- dorság” a határok megváltoztatását követelni, és élezni a két szomszédos nép viszonyát. Amennyire a helyszínnel telefonkapcsolatban álló tudósító meg tudja ítélni, Jerevánban és Karabahban a megoldást a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsától remélik, amelynek elnöksége egyes értesülések szerint július • Dublini utcakép. hideg. Semmi sem utalt arra, hogy nyár van. A nyílt tengeren a szél viharossá vált. Később Írországban mesélték, hogy az ír-tenger messzeföldön híres veszélyességéről, az év nagy részében viharosan háborog. Azt mondják, vitorlással nyugodtabban átkelnek Írországból Észak-Amerikába, mint mondjuk Walesből Írországba. A kompon szóba elegyedtem egy középkorú belfasti villamosmérnökkel. A beszélgetést ő proponálta, és hát mi mással is kezdhette volna, mint a brit szigeteken szokásos időjárás-témával. Érdeklődött országunkról és csodálkozott (mint ahogy ő mondta), „engednek minket Nyugat-Európába utazni”. Felvilágosítottam, hogy .még ha vannak is kötöttségek, azért ez eléggé máshogy van, mint ahogy ezt ő 'képzeli. Elmondtam neki, hogy Skandináviát kivéve, az ír sziget az utolsó csücske Európának, ahol még nem fordultam meg, és jártam már Afrikában és Ázsiában is. A vele való beszélgetés során figyeltem föl egyébként először arra, hogy az írek jelentős része olyan kiejtéssel beszéli az angolt, hogy alig lehet ráismerni a nyelvre. Az Ír Köztársaságban az ír nyelv is hivatalos nyelv az angol mellett, de ezt a lakosságnak alig egyharmada beszéli. Persze ennél lényegesen többen vannak, akik ismerik, de egyáltalán nem használják. Az írek a skótokhoz, a walesiekhez hasonlóan a kelták közvetlen leszármazottjai, akik az i. e. első évezredben érkeztek a szigetre a kontinensről. Az ír nyelv a legősibb a mai eúrópai nyelvek között, már ránézésre is furcsa az „ír Köztársaság” írül: Poblacht na hÉireann; vagy a külügyminisztérium: An Róinn Gnóthai Eachtracha; vagy az egyik igen hangulatos ír város neve: Tulach Ua bhFeidhlimidh. A városközpont igy hangzik írül: lár na cathrach. Tóth Zoltán (Folytatjuk) Fazekas László és Zsebesi Zsolt, az MTI tudósítói jelentik: Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke a VSZ PTT ülése után szombaton a varsói magyar nagykövetségen válaszolt a magyar tudósítók kérdéseire. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén szerzett tapasztalatairól szólva Grósz Károly kijelentette, hogy számára nagyon érdekes volt a tanácskozás, tekintettel arra, hogy először vett részt ilyen értekezleten. Tartalmát tekintve rendkívül gazdag eszmecsere folyt, napirendre került mindaz, ami a világot, a közvéleményt foglalkoztatja. A delegációk természetesen nemzeti érdekeiknek és felfogásuknak megfelelően közelítették meg, vizsgálták meg a témaköröket, s különböző hangsúllyal beszéltek a kérdésekről. A párbeszéd rendkívül konstruktív és előremutató volt, mindenki azokat a módszereket kereste, amelyekkel előbbre lehet vinni a világot foglalkoztató nagy kérdések rnegoldásái. E problémák közé tartozik a fegyverzetcsökkentés ütemének felgyorsítása, a környezetvédelem és természetesen az emberi jogok problémája is. A magyar delegáció megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott az emberi jogok kérdésével. Véleményünk az, és ezt megfogalmaztuk, hogy a nemzetiségek egyéni és kollektív jogai az emberi jogok szerves részét alkotják. A nemzetiségi kérdéseket a lenini elvek szellemében kell megközelíteni és kell megoldást találni rájuk. Úgy gondoljuk, hogy joggal igényelhetjük partnereinktől ugyanazt a megközelitést az országaikban élő nemzetiségek gondjainak megoldásában, mint amilyet mi alkalmazunk a hazánkban élő nemzetiségek vonatkozásában. Ezzel kapcsolatos felfogásunkat nyomatékosan megfogalmaztuk. A felvetődött kérdéseket — amelyek élő, valódi problémák, a múltból származnak, de ma kell megoldani őket —, mindenki konstruktívan közelítette meg. Egyetértésre talált az a javaslatunk, hogy a humanitárius kérdések kezelésének kidolgozására munkacsoport alakuljon ez év őszén, a külügyminiszterek találkozóján. Ez a csoport arra hivatott, hogy kidolgozza: a szocialista társadalmi viszonyok között miként kell az emberi jogokat értelmezni, képviselni, politikailag kezelni. Természetesnek tartjuk, hogy a nemzetiségek helyzetével kapcsolatban felmerülő problémáknak a humanizmus szellemében, a demokrácia szavatolásával történő megoldása elsősorban annak az országnak a feladata, amelyben az illető nemzetiségek élnek. Változatlanul minden közép-európai néppel erősíteni akarjuk a megértést és a bizalmat. Ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a nemzetiségek a szomszédos országok együttműködésének és barátságának erősítőivé váljanak. Ami e megállapítások fogadtatását illeti: senki sem utasította el azokat. Ahogy az a nemzetközi tanácskozásokon lenni szokott, a szünetekben legalább olyan élénk diplomáciai tevékenység folyt, mint a tárgyalóasztalnál, s többen nagyon egyetértőén nyilatkoztak ebben a kérdésben. Olyan országok képviselői is, ahol sok magyar él. Magukon az üléseken is minden felszólaló építő szellemben szólt a humanitárius kérdésekről. A tartalmat illetően vannak még árnyalatnyi különbsé-. gek, nyílt, konstruktív eszmecserére még szükség van. Varsóba utazásom előtt azt is végiggondoltuk, hogy mi magunk megtet- tünk-e mindent a nemzetiségek jogainak maradéktalan érvényesítéséért. Az MSZMP KB-ülés visszhangjai Az MSZMP Központi Bizottságának e heti ülése egyértelműen azt bizonyította, hogy a KB tagjainak többsége egy mérsékeltebb folyamat helyett inkább a radikális, bár fájdalmas fordulatot támogatja. Ezt emelte ki szombati, a KB-ülés eseményeit értékelő cikkében a Rudé Právo, amely a csehszlovák sajtóból elsőként elemezte a budapesti tanácskozás eredményeit. A pénteki csehszlovák napilapok csak rövid tény- híreket közöltek az ülés befejezéséről. Az Előre című bukaresti magyar nyelvű napilap szombaton címoldalon közölt ismertetést a KB-ülésről „Az Arra a következtetésre jutottunk, hogy politikai gátak és akadályok e téren nincsenek, de anyagi korlátok, sajnos, igen. A nemzetiségi iskolák elhanyagoltak, a kultúrházakical .nem törődünk eléggé. Ezért döntött úgy a kormány, hogy a nemzetiségi szövetségek állami irányítását és felügyeletét az államminiszter hatáskörébe utalja. Ezzel is kifejezésre kívánjuk juttatni, hogy a kormány közvetlenül törődik a nemzetiségi szövetségek kulturális, közéleti, politikai tevékenységével és felkutatja azokat az anyagi forrásokat is, amelyek felhasználásával előbbre lehet lépni ezen a téren. Grósz Károly szólt a Politikai Tanácskozó Testület üléséről kiadott záróközleménynek arról a megállapításáról is, hogy a VSZ tagállamai támogatják a bécsi utótalálkozó mielőbbi sikeres befejezését. Grósz Károly szólt a tanácskozás során létrejött találkozóiról is, és elmondta: találkoztam Ceausescu elvtárssal, bemutatkoztam neki, mert eddig személyesen még nem találkoztunk. Gratulált főtitkárrá választásomhoz, én pedig elmondtam, bízom benne, hogy eredményesen fogunk együtt dolgozni azoknak a kérdéseknek a megoldásán, amelyek a két ország kapcsolatát ebben a pillanatban megterhelik. Találkoztam más főtitkárokkal is. Honecker elvtárs megerősítette korábbi meghívását, s a közeli jövőben az NDK-ba látogatok. Jakes elvtárs is egy régebbi meghívást erősített meg, Zsiv- kov elvtárs pedig most hívott meg bulgáriai látogatásra. Ami Wojciech Jaruzelskivel, a LEMP KB első titkárával, a Lengyel Államtanács elnökével szombaton megtartott kétoldalú találkozóját illeti, Grósz károly emlékeztetett rá, hogy Wojciech Jaruzelski decemberben járt Budapesten. A kialakult gyakorlat szerint ilyen találkozókra évente kerül sor, az idén tehát a magyar párt főtitkárának kellett volna konzultációs célból Varsóba látogatnia. Mivel a lengyel és a magyar politikai vezetők programja zsúfolt, a tanácskozás nyújtotta lehetőséget lengyel—magyar kétoldalú találkozóra is kihasználtuk. Érdekünk és elvtársi kötelességünk, hogy a nálunk zajló eseményekről barátainkat pontosan informáljuk — mondotta Grósz Károly. Politikai és erkölcsi kötelességünk tájékoztatni kollégáinkat a magyar pártértekezletről. Ez volt a célja ennek a találkozónak, ezért jártam Moszkvában, és ilyen tájékoztatásra kerül sor majd szeptemberben a Német Demokratikus Köztársaságban is. Elvtársainkat, barátainkat érdekli, hogy mi történik Magyarországon. Ez az érdeklődés jogos. Jobb, ha a leghitelesebb forrásból értesülnek dolgokról és nem más csatornákon. Óhatatlanul felvetődhetnek olyan kérdések is, amelyekre a hírvivők, a közvetítők nem tudnak pontosan válaszolni, s ez félreértéseket szül. A főtitkárok szombati találkozóján például meglehetősen nagy érdeklődést és vitát váltott ki a szocialista pluralizmus fogalma, értelmezése. Ez nem elvont ideológiai kérdés, hanem politikai probléma. Ebből kiindulva lehet megválaszolni, hogy milyen legyen a viszonyunk a másként gondolkodókhoz, a párton belüli kisebbséghez. A kérdés az, hogy hol az a pont, ahol ez még egyezik a nagyon toleráns lenini politikai elvvel, s hol kezdődik a revizionizmus. Ezek a kérdések a politikában naponta felvetődnek, tehát eszmecserét kell folytatni róluk — mondotta Grósz Károly. MTI magyar hírügynökség: a Magyar Szocialista Munkáspárt KB plenáris ülésén előterjesztett jelentés a népgazdaság fejlődéséről” címmel (ugyanerről a témáról a román nyelvű sajtó már egy nappal korábban beszámolt). Az Elő- rében megjelent, mintegy három gépelt oldalnyi írás jórészt idézetekből áll. A lap történetében még nem volt példa arra, hogy külföldi eseményt az ilyen híreknek fenntartott hátsó oldal helyett címoldalon közöljön. Ugyanis az ismertetés fölé tördeltek egy, a romániai fizetés- és nyugdíjemeléseket méltató cikket. Romániában június 29-én fogadták el a dolgozók javadalmazásának átlagosan tízszázalékos, a nyugdíjaknak pedig 8-25 százalékos emeléséről szóló törvényeket. BÍBOROSI ISTENTISZTELET Paskai László bíboros, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke vasárnap az esztergomi Bazilikában mutatta be az első ünnepélyes bíborosi istentiszteletét. Az eseményen részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Varga Gyula, a Komárom Megyei Tanács elnöke.
