Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 2.

Vállalati szervezetének újabb korszerűsítésére készül az Április 4. Gépipari Művek

• A forgácsolt alkatrészek nagysorozatú gyártásához a közelmúltban szerezték be ezt a japán gyártmányú, CNC vezérlésű, robottal felszerelt esztergagépet. (Gaál Béla felvétele)

*

A hatékonyság és a versenyképesség növelése nem minden esetben csak a termékszerkezet megváltoztatásán, új technológiák alkalmazásán múlik, sokszor szükségessé válik a vállalatok szervezeti formáinak korszerűsítése is. Jól nyomon követhető módszer ez az Április 4. Gépipari Müveknél, amelynek életében szinte összefüggő folyamatot alkotott az iparvállalati szervezet mind magasabb szintre emelése. Négy évvel ezelőtt a gyári, gyáregységi rendszernek mondtak búcsút az A4GM dolgozói, s váltottak át a leányvállalati formára. Most ismét új utakat keresnek gazdasági egységeik mozgásterének bővítésére. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szabó Lajossal, az Április 4. Gépipari Müvek vezérigazgatójával.

— Kérem jellemezze az irányítása alá tartozó vállalat eddigi szervezeti fejlődését.

— Az Április 4. Gépipari Művek 1975-ben jött létre. Megalapításakor a legcélszerűbb irányítási rendszernek a vezérigazgatósági szervezet látszott. Ennek célja, a korábban önálló gyárak irányítási rendszerének egységesítése, szervezeti kapcsolatainak, működési folyamatainak öszehango- lása volt. Ez a szervezet kezdetben eredményesen dolgozott, csakhogy önmagában olyan korlátokat hordozott, amelyek gátjává váltak a további fejlődésnek.

Vállalkozói

feladatkör

Rövidesen -sor került a vezérigazgatósági rendszer felülvizsgálatára, s ennek eredményeként jött létre 1980. január 1-jével a bázisvállalati szervezet. Tennivalóit ugyancsak a vállalat hosszútávú gazdasági célkitűzései határozták meg. Ám alig három év alatt a bázisvállalati rendszerben rejlő fejlődési lehetőségek is kimerültek.

Az elemzésekből kitűnt: 1968 óta számos probléma abból eredt, hogy a reform kapcsán nem fogalmazódott meg egyértelműen a termelő vállalatok vállalkozási funkciója, amelynek kritériumai: a gazdasági, gazdálkodási önállóság; a rugalmas alkalmazkodó készség; a kockázatvállalás; a korlátozás nélküli szervezeti magatartás.

Olyan megoldást kellet tehát keresni, amely távlatilag is biztosíthatta, hogy a nagyfokú önállósággal, s megfelelő piacokkal rendelkező gazdasági szervezetek a nagyvállalati keretek között is megfelelő mozgásteret kapjanak. Erre a megoldást a leányvállalatokból felépülő szervezeti rendszer kínálta számunkra. Ezt meg is valósíthattuk, s az Á4GM gyáraiból, gyáregységeiből négy évvel ezelőtt hat leányvállalatot hoztunk létre.

Ezek új szervezeti formájukban beváltották a hozzájuk fűzött reményeket?- Az elmúlt csaknem négy év gazdálkodási tapasztalatai azt mutatják, hogy a leányvállalatok ■— élve a nagyobb önállósággal—jól gazdálkodtak a vállalati vagyonnal. Jelentősen növekedett összvállalati szinten is a hatékonyság, az elért eredmények felülmúlják várakozásainkat.

— Ha ez így van, mi ösztönzi a vállalat veztését újabb szervezeti változásokra?

— A leányvállalatok alapítását lehetővé tévő rendelet a vállalati szervezetek decentralizálása irányában hatott. Ezt segítették elő a rendeletileg biztosított kezdeményezések, s abban az időben még a piaci viszonyok nem kényszerítették jelentősebb hatékonyság növelésére a vállalatokat. A valóban vállalkozói szemléletű vállalati vezetés azonban előbb- utóbb a szervezeti struktúra felülvizsgálatára gondol, ha gazdálkodásának középpontjába a vagyon, a működő tőke hatékonysága kerül.

— Ön több — a nyilvánosság előtt tett — nyilatkozatában a részvénytársasági forma előnyeiről beszélt. Vannak ilyen jellegű elképzeléseik?

— Az Április 4. Gépipari Művek gazdasági célkitűzései egyértelműen a folyamatos szervezeti megújulás szükségességét igénylik. A lehetséges megoldások között tartjuk számon, hogy vállalatunk valamennyi termelő leányvállalatát úgy alakítják át részvénytársasággá, vagy korlátozott felelősségű társasággá, hogy külső tőkét és tulajdonosokat von be, és lehetővé teszi a belső egységeknek is, hogy egymás résztulajdonosaivá váljanak. Ily módon minden egység érdekeltté válik abban, hogy ne csak saját eredményei növekedjenek, hanem a többieké is, hiszen az is az ő jövedelmüket növeli.

Igen lényeges az, hogy a központ mint többségi tulajdonos, a továbbiakban már a stratégiai döntési jogokra koncentrál. Az pedig, hogy a bankok, más vállalatok, szövetkezetek is vásárolhatnak részvényt, azt jélenti: a vállalat megnyílik a külső tőkebefektetők előtt.

Több tulajdonos

Egyelőre ilyen értelemben tartom lehetségesnek, hogy néhány egységünket részvénytársasággá alakítanánk. Ezáltal az olyan jellegű gazdasági kibontakozáshoz, illetve szerkezetváltáshoz — amelyre jelenleg nincs lehetőségünk — pótlólagos forrásokhoz is juthatnánk. Ez hosszú távon kedvezőbb, mintha a bankokon keresztül vennénk igénybe beruházási hitelt ngmesakhogy irreálisan magas, de esetleges szabályozó változás esetén még tovább növelt kamat fejében.

Sok egyéb előnyt is tartogat a részvénytársasági forma. Ha minél több tulajdonos van — közöttük szabad tőkével rendelkező vállalatok is — amelyek érdekeltek abban, hogy befektetett tőkéjük mennél maximáli- sabb osztalékot hozzon, esetleg közre is működnek a szerkezetátalakítási, piaci, stb. gondok megoldásában. Ez pedig máris sikert, nagyobb biztonságot jelent. Nyújthatnak ezenkívül erkölcsi, szellemi, kutatási-fejlesztési segítséget is. Magyarán szólva egy tulajdonos a környezetében mindig bizonytalanabb helyzetben van, mint a több tulajdonos.

Mélyíthetem azonban tovább is a gondolatot. A korlátolt felelősségű társasági forma kft. szervezeti keretei felelnek meg legjobban a külföldiekkel közös, vegyes vállalatok létrejöttének is. A külföldi tőke bevonását pedig kormányzatunk igen fontosnak tartja. Amint a társasági törvényt a parlament megszavazza, lehetőség nyílik az ilyen irányba való lépésre is.

— Számít erre az Április 4. Gépipari Művek esetében is?

— Számos külföldi cég érdeklődik eredményeink iránt. Ezért úgy gondolom, hogy mind a kapitalista, mind a szocialista partnereinkkel eredményesebben tárgyalhatnánk a jövőben közös vállalatok létesítéséről. Az Á4GM vonatkozásában az az elvem, hogy aki gyorsan lép az kétszer any- nyit érhet el. Természetesen megfontoltan, körültekintően.

Alapanyagtól a késztermékig

— Folyamatban vannak-e már előkészületek, az Á4GM leányvállalatainak átszervezésére?

— A téma már napirenden van olyan formában, hogy hangosan gondolkodunk, vagyis tárgyalunk. A nagykanizsai leányvállalatunk, a Hidroplasztik tűnik olyannak, amelyet teljes egészében részvénytársasággá szervezhetnénk át. A Rock Energetic leányvállalat viszont részben részvénytársaság, részben közös vállalati formát ölthetne, egy része pedig megtartaná a jelenlegi leány- vállalati rendszerét. Lehetőség nyílna arra, hogy maguk a leányvállalatok is belépjenek egymás társulásába.

— A magunk saját körén kívül van olyan elgondolásunk, hogy vállalatunk szabad pénzeszközeivel betársulunk más iparágakba. Remélhetően az új társasági törvény lehetővé teszi azt is, hogy másik szektorral, pl. tsz melléküzemágakkal is létesíthessünk érdekeltségi viszonyt, akár kft. akár közösvállalati alapon. Ugyanezt a viszonyt el tudom képzelni a termelő- szövetkezetek, konzervgyárak és gépipari vállalatok között is. Igen fontos tényező ugyanis, hogy az alapanyag termeléstől a késztermékig széleskörű közös termelési érdekeltség alakuljon ki az egész népgazdaságban — mondotta végül Szabó Lajos., „ ,

6 J Nagy Ottó

PORTRÉ EGY MUNKA VÉDELMI FELÜGYELŐRŐL

Hivatásnak éreztem

a munkámat

— Mennyi a szerencse egy ember életében és hogyan befolyásolja pályafutását a véletlen? — Talán többet tudok meg a kiszámíthatatlan sorsról — gondoltam — ha erről Székely Árpád munkavédelmi felügyelőt kérdezem. Nem minden ok nélkül, hiszen június elsejétől nyugdíjba vonult, 42 éves

munkaviszonya alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtött és a váratlan fordulatok sem hiányoztak életéből.

Székely Árpád még az irodájában fogadott, ahol néhány héttel ezelőtt munkakörének átadásával volt elfoglalva. Aktáktól, iratoktól megtisztított íróasztal mögé ült, amelyen már csak a naptár maradt kéznél, áthúzott, kipipált eseményekkel. Nem tudtam eldönteni: ünnepi a pillanat, vagy vigasztalan kell elkezdenem a beszélgetést, amikor a mindig vidám, fiatalos megjelenésű munkavédelmi felügyelő kisegített.

— Negyvenkét év után kicsit elfáradtam, de az egészségem megmaradt. Egy kisebb üzemben, kevesebb gonddal, mint nyugdíjas szeretném még folytatni ezt a munkát.

— Az elkövetkezendő években milyen szerepe lesz az életben a pihenésnek?

— Van egy hobbikertem, a pihenést, kikapcsolódást eddig is a kerti munka jelentette számomra.

— Mivel kezdte pályafutását, egyáltalán, hogyan lesz valakiből munkavédelmi felügyelő?

— A második világháború alatt ti- zennégyévesen kezdtem el dolgozni. Érdeklődésem mindig is a műszaki szakmák felé vonzott. A háború után jöttem Bács-Kiskun megyébe, és itt indult az életpályám. Voltam traktoros, majd brigádvezető, letettem az agrár szakérettségit, és felvettek az agráripari egyetem gépesítési karára is. De belekerültem az akkori idők sodrába és hogy erősítsem a honvédség sorait, jelentkeztem a Kilián György Repülőhajózó Tiszti Iskolára. A pályafutásom itt is megszakadt, ugyanis az ötvenes évek elején radikális leszerelési kampány kezdődött és nem avattak fel. Szentesen 1955-ben városi DISZ-titkárnak választottak, amit örömmel vállaltam, mert szerettem a közösségi munkát. Ekkoriban a politikai tevékenység nem volt mentes a torzulásoktól, megtörtént például, hogy egyetlen hónap alatt ezer új DISZ-tagot kellett beszerveznünk. A túlkapásokkal nem értettem egyet, ezért megváltam az ifjúsági szervezettől. Műhelyvezetőnek jelentkeztem az állami gazdaságba, de csak fizikai munkásként helyezkedhettem el. így lettem ismét traktoros. Az 56-os események megint csak politikai cselekvésre ösztönöztek és beléptem az ideiglenesen megalakult honvéd karhatalomba. Amikor helyreállt a rend, újra megpróbáltam műszaki pályán elhelyezkedni, azonban főiskolai végzettség hiányában csak gépkocsivezető lehettem. Ekkor így összegeztem szándékaimat: megmaradt a műszaki érdeklődésem, szereztem némi mezőgazdasági szakismeretet és szeretnék minél több emberrel a munkám során kapcsolatba kerülni. Végül is erre a MEDOSZ-nál nyílt lehetőségem, ahová már munka- védelmi munkatársként szegődtem. Közben elvégeztem a SZOT munkavédelmi tanfolyamát, így lettem később mezőgazdasági szakterületen munka- védelmi felügyelő.

— Ha nehezen, de megtalálta hivatását, miközben elkötelezte magát a munkásőrségnél is.

— A szolgálati elkötelezettség és munkakör szorosan kiegészítik egymást. A megyei törzsnél szintén munkavédelmi megbízottként tevékenykedtem. Nagy szeretettel és akaraterővel végeztem mindig a feladataimat és valóban hivatásnak éreztem a munkámat.

— Hogyan Ítéli meg a munkavédelem jelenlegi helyzetét?

— Legnagyobb gondnak a laza munkafegyelmet tartom. Sajnos általánossá vált az a szemlélet, ha valaki megsérti a munkavédelmi szabályokat, akkor az bocsánatos bűnnek számít. A balesetek bekövetkezése többnyire nem az eszközök állapotán, hanem egészen kicsi apróságokon múlik.

— Milyen tanácsot adna az utódjának?

— Nem szabad eltekinteni a bírságolástól abban az esetben, ha valaki célszerűtlenül és ésszerűtlenül kockáztat. Meggyőződésem, hogy a vállalatvezetők sohasem előre megfontolt szándékkal követik el a szabálytalanságokat. Ezért a hibák feltárásában a munkavédelmi felügyelőnek mindig partnernek kell lennie.

Kisvágó Árpád

• A tájékoztató után a szakemberek a kísérleti táblákon ismerhették meg az új eredményeket. (Gaál Béla felvétele.)

Búzakíséíletek

Fülöpszálláson

Búzakísérleti bemutatót rendeztek a napokban a Szegedi Gabonatermesztési Intézet fülöpszállási kísérleti telepén.

Az egybegyült üzemi szakembereket, nemesítőket és agro- technikus kutatókat Mag József, a Kiskunsági Teszöv főmunkatársa üdvözölte, majd Harmati István, a GKI tudományos osztályvezetője ismertette a telepen folyó búzakísérletek céljait és eredményeit. Elmondta, hogy a telep Duna -Tisza közére jellemző meszes réti talaján évek óta folyamatosan vizsgálják, hogy az államilag elismert búzafajták közül melyeket lehet e sajátos talajokon a legjobb eredménynyel termeszteni. A fajták tulajdonságai, igényei — eltérő származásukból adódóan — különbözőek, ezért igen fontos feladat, hogy ezek megválasztásánál a termőhelyi igényüket is figyelembe vegyük. A termesztendő fajták helyes megválasztásával ugyanis nagymértékben növelhető a termesztés biztonsága, a termés mennyisége és minősége. Mindez pénzbe nem kerül, csak körültekintő tervezői munkát igényel.

Ma hazánkban 25 államilag elismert búzafajtát termesztünk. Ennek egyre növekvő hányadát, szám szerint 17-et a magyar fajták teszik ki, mely a nemesítőink munkáját dicséri. Egyre több, és jobb agronómiái tulajdonsággal rendelkező magyar fajta kerül a köztermesztésbe. A jó biológiai alap dinamikus fejlődése tehát lehetőséget nyújt a búzatermesztés folyamatos fejlesztésére. Ez viszont csak úgy valósítható meg, ha az agrotechnikai kutatások lépést tartanak a biológiai alapok fejlődésével, és ha mindezeket az eredményeket a gyakorió mezőgazdák gazdaságuk termelőhelyi viszonyaira megfelelően adaptálják és pontosan alkalmazzák. Különösen fontos ezekkel a kérdésekkel foglalkozni a Kiskunsági Teszöv területén, ahol a gyenge termékenységű homok- és réti talajok vannak többségben. Itt minden évben meg kell küzdeni a kedvezőtlen termőhelyi (talaj- és éghajlati) viszonyokkal.

A fajtákról szólva aláhúzta, hogy a kísérletek alapján a meszes réti talajon a korai érésű búzafajták közül a GK Ságvári. GK Öthatom, GK Kincső és a Baranjka; a középkoraiak közül a GK Zombor, Jubilejnaja 50 és az Mv 10; míg a középkésőiek közül a Bucsányi 20, az Mv 15 és GK Szőke termesztését javasolják, a több évi eredményeik alapján. Ezek közül érdemes kiválasztani a termesztendő 4-6 fajtát.

Ezek után az agrotechnikai kísérletekről esett szó. Megállapították. hogy hektáronként 5-6 millió csíraképes jól csávázott és jó biológiai értékű maggal célszerű vetni a búzát. Ennél nagyobb magmennyiséggel vetni nem érdemes, mert ezzel nem a termést hanem a veszélyforrásokat növelik. Különösen nem ajánlatos sűrűre vetni a hosszú szárú Mv 4, Jubilejnaja 50, és a Bucsányi 20 fajtákat.

Az elövetemény a mai termesztési színvonalon talán még nagyobb mértékben befolyásolja a termés mennyiségét, minőségét és a termesztés költségét, mint korábban. Ezt a tényt az ország más kutató helyén folyó kísérletek is egyértelműen bizonyítják. A mai vetésszerkezet a búza és a kukorica nagy vetésterületi aránya miatt kedvezőtlen. Ezen lényegesen nem lehet ugyan változtatni, mégis törekedni kell arra, hogy a búza minél nagyobb területen kerüljön jó elövetemény (pillangósok, hüvelyesek, len, repce stb.) után a földbe, mert ezzel hektáronként sok mázsával több termést takaríthatunk be, kevesebb ráfordítással.

A legtöbb kísérletet a tápanyaggazdálkodás fejlesztésére végzik a telepen. Céljuk az általuk kidolgozott, úgynevezett fajtaspecifikus tápanyaggazdálkodási módszer továbbfejlesztése. Erre azért van szükség, mert a fajták tápanyagigénye és a -reakciója eltérő. Egyes fajtáknak 120, míg másoknak 180 kilogramm nitrogénre van szüksége hektáronként az optimális termésátlag eléréséhez. Különös figyelmet kell fordítani a megdőlésre hajlamos fajták nitrogéntrágyázására.

Ám nemcsak a nitrogén, hanem a foszfor és a kálium megfelelő mértékű pótlására is törekedni kell, mivel ezek igen jelentősen hozzájárulnak a búza fejlődéséhez, a nagy termések kialakulásához és a talajok termékenységének fokozásához. A jó tápanyag-ellátottságú talajokon a búzák könnyebben viselik el az időjárás szeszélyeit, és sokkal jobb hatásfokkal hasznosítják a talaj legtöbbször kevés nedvességtartalmát.

A telepen öntözési kísérleteket is folytatnak részben az öntözésre termesztésbe javasolható fajták megállapítása, részben a fajták túl nedves viszonyok közötti viselkedésének meghatározása céljából. A kísérletek eredményei szerint a gyenge vízgazdálkodású talajokon minden évben jelentős vízhiány jelentkezik, ezért az ilyen helyeken az öntözés a búzatermesztésben is perspektivikus. Ä fajták különböző terméstöbblettel hálálják meg a tenyészidő — szakonkénti — 1-2 öntözést.

Az eredmények meghallgatása után a résztvevők megtekintették a fajtaösszehasonlító és az agrotechnikai kísérleteket. „ ,

Munkát kereső lett

miniszterek

Tizennégy lettországi miniszter választás előtt áll: hova menjen dolgozni? A baltikumi köztársaságban ugyanis ennyi minisztériumot szüntettek meg. A fennmaradó 33 minisztérium létszámát egyharmadával, az ipari ágazati főhatóságokét félére csökkentik. Az irányító szervezetek átalakításával a Szovjetunió mind a 15 köztársaságában foglalkoznak.

Az egész lett ipart, mely korábban öt minisztériumhoz tartozott, az ipari állami bizottság vezeti. Felszámolják az irányító szervezetek széttagoltságát az energetika, az oktatás, a kultúra és közlekedés területén. A lakosság ellátását végző felügyeletek (egészségügyi, kereskedelem, szolgáltatások, lakásgazdálkodás, posta) megmaradnak, ám olyan szerkezeti változásokat vezetnek be ezeknél, melyek segítségével jobban meg tudják oldani a szociális problémákat.

Erősíteni kell a népgazdaság közgazdasági módszerekkel történő irányítását, optimális feltételeket kell teremteni a termelésfejlesztéshez és a lakossági ellátás javításához. A korábban a felsőbb szinten született döntéseket ezután a helyi szervek és a vállalati kollektívák hozzák, amelyek a vállalati törvény alapján jogot kaptak ügyeik önálló intézésére. (APN — MTI — Press)