Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
4 0 PETŐFI NÉPE • 1988. június 11. Kirakatban vagyunk Egy péntek délelőtti napon megszámoltam, hogy tizenkét autóbusz szorongott a megyeszékhely központjában, az Aranyhomok Szálloda közelében. Az elődök nem számolhattak ekkora idegenforgalommal, és nem terveztek ilyen nagy járművek számára parkírozóhelyet. Most pedig már 'megoldhatatlan ennek a kialakítása itt a közelben. Távolabb ugyan kényelmesen várakozhatnának az autóbuszokkal, de az idegen — főleg a külföldi — már csak ott szeret kiszállni a „tetthelyen”, vagyis a látnivalók szomszédságában. így azután semmi csodálkozni való nincs azon, hogy a turistaidény egyre nagyobb forgalmat és zsúfoltságot teremt Kecskeméten is. Ennek kézzelfogható jele a sok autóbusz és a városban jövő-menő, nézelődő, fényképező turista. De így van ez egyre inkább a Duna-part, a Sugovica, a Petőfi- sziget kellemes csábító hatásával rendelkező Baján is, ahol az utóbbi évek szemlátomást megnövelték az idegenforgalmat. Kalocsán rendszeres úticélja ma már a hazai és távolabbról érkezett kirándulóknak — a hagyományos népművészeti látnivalók mellett — az egyházi értékek, műkincsek megtekintése. Kiskőrösön a Petőfi-emlékek, Kiskunfélegyházán a Kiskun Múzeum, Kiskunhalason meg a Csipkeház különlegességei állítják meg a legtöbb kíváncsi, érdeklődő embert. Örvendetesen fellendült megyénkben a fürdőhelyek forgalma. Szerencsések vagyunk, mert nem csak az olajbányászat „melléktermékeként”, de ettől függetlenül is elég sok hévizet feltártak a különböző tájegységeink területén. Tisza- kécske és környéke országosan is egyedülálló ilyen vonatkozásban. De található termál-, sőt gyógyvíz a megyében, s néhol — ennek jelentőségét felismerve — számottevő fejlesztést is végeztek. így jött létre — a korábbi kerekdombi példát követve — Kiskunmajsa határában is egy korszerű termelőszövetkezeti fürdő. A szövetkezet és más gazdasági egységek fantáziát látnak az ilyen vállalkozásban. Már régebb óta az idegenforgalom egyik bázisa Bugac-puszta, a nyugati turistákat különösen vonzó látványosságával, vendégváró romantikájával. Ennek az üzleti ágnak a kifejlesztése, felkarolása nagyrészt szintén egy termelőszövetkezet, a Kiskunfélegyházi Lenin Tsz érdeme. De ezen kívül is léteznek és működnek kisebb pusztai, tanyai vendégváró helyek. Bár elég lassan fejlődik, de talán nálunk is lesz jövője még a falusi nyaralásnak, hétvégi vendéglátásnak. Tagadhatatlan, hogy napjainkban nem annyira az idegenforgalmi szerveken és szakembereken múlik, hanem szűkebb pátriánk, megyénk fogadóképességén, hogy eljönnek-e még többen erre a vidékre a külhoni és hazai kirándulók. Elsősorban szálláshelyek kellenének, hogy ne csak átutazó legyen a vendég, s ne csupán egy ebéd vagy vacsora kedvéért nyissa ki a pénztárcáját. Ha valaki megpróbál az idegen szemével körülnézni hétvégeken városainkban, a forgalmas utak mentén települt falvainkban, nem nehéz észrevennie, hogy még mit lehetne tenni az utazók megállítása érdekében. Nagyon messzi vagyunk attól a helyzetképtől, szemléletmódtól, amelyet már közvetlen a határon átlépve például Ausztriában tapasztal az ember. Nem csupán az á különbség, hogy ott fogadó fogadót követ, lépten-nyomon megpihenhet, asztalhoz ülhet a „vándor”, hanem sok egyéb módját is megtalálják az idegen ottmarasztalásá- nak. Tisztaság, rend, jól szembetűnő programajánlatok vannak hatással az utasra. Sok a fejlődés nálunk is, de még nem érezni azt a légkört, amely az idegenforgalomból élő országok, népek sajátja. Csak kevés helyen szempont a költségvetés elkészítésénél — legyen tanácsi szervről vagy kisebb gazdasági egységről szó —, hogy „kirakatban vagyunk”. S nagyon nehéz elérni, hogy az állampolgár is fontosnak tartsa ugyanezt. Sok a szemét, a szándékos rongálás nyoma az utakon, a vendéglátó helyek is gyakran elhanyagoltak, a mellékhelyiségek tűrhetetlen állapotáról nem is beszélve. A kulturált, udvarias viselkedés nemzeti üggyé tétele, s egy idegen nyelvnek legalább a „gagyo- gása” a kereskedelemben, vendéglátásban bizony jó szolgálatot tenne az egész országnak. Van tehát tennivaló bőven, de elsősorban a szemlélet alakítása fontos feladat. Kecskemét és a többi városunk — képletesen szólva — már „kínálja magát.” De hétvégeken még alig akad nyitott elárusítóhely, egy-egy képeslapot, egy pohár szörpöt, netán telefonfülkét csak hosszas kér- dezősködés után lel az átutazó. Kirakatban vagyunk — nehéz ezt megszokni. Pedig lehet, hogy egy szép napon ez hozza majd a legtöbb pénzt az országnak. / F. Tóth Pál Ácsok tíz emelet magasságban A Dutép kecskeméti szerkezetépítő üzemének árpádvárosi munkahelyén dolgozik Deák István ács brigádja. A Batthyány utcai saroképület az elmúlt hónapokban a szerkezet- építők keze nyomán gombamód nőtt ki a földből. Az ácsok most éppen a harmadik szinthez tartozó lépcsőházat zsaluzzák. Mielőtt bemutatkoznék Deák Istvánnak, a művezető halkan odasúgja: a legjobb emberem. A mosolygós, napbarnított arcú brigádvezető előbb szabadkozik: — A dicséret másokat illet, hiszen kilencen dolgozunk együtt a brigádban. Annak idején asztalosnak készültem —- emlékszik vissza még a tanulóévekre —, de Kiskunfélegyházán nem volt ilyen képzés, ács lettem. Akkor azt sem tudtam, mi fán terem ez a mesterség, de beletanultam és nagyon megszerettem a szakmát. — Elmondható ez a mai fiatalokról is? — Inkább az a gond, hogy nincs elég utánpótlás. Pedig folyamatos az átképzés, újabb és újabb tanfolyamokat hirdetnek. Legutóbb cukrászból és pincérből átvedlett ácsok jelentkeztek munkára, de néhány hét után feladták. Nem -tudom, mit képzeltek, talán hogy az ácsok jól keresnek. Csakhogy ez a munka, nem „habostorta”. Műhelyünk nemritkán tízemeletnyi magasságban, a szabad ég alatt van. Ha beindul a géplánc és megérkezik a beton, nincs megállás. Akár esik, akár fúj, a zsaluzattal időben el kell készülni. — Egy ács akkor-örül, ha tetőt csinálhat. Nem egyhangú ez a sok zsaluzatkészítés? — Modern technikával, korszerű fém zsaluzóelemekkel dolgozunk. Sok új anyaggal és technológiával ismerkedtünk meg az utóbbi időben. Ez nemcsak érdekes, hanem jelentősen megkönnyíti a munkánkat. Ma már szinte egy kézzel dolgozunk, persze a másik kezünkben most is ott van az ácsszekerce, — mondja a brigádvezető, miközben a szegtáskából kiemeli és megmutatja a balta formájú kézi szerszámot. Azért egy jó ácsnak, ha bizonyítani akarja a szaktudását, még mindig egy szép tetőszerkezet elkészítése jelenti az igazi sikerélményt. Mégis jóleső érzés látni a Centrum Áruházát, az új megyei kórházat, vagy éppen a velünk szemben lévő Dobó körúti lakóházakat, ahol mi végeztük el a zsaluzómunkákat. — Sohasem gondolt másik munkahelyre? — Jövőre lesz húsz éve, hogy első munkahelyemen, a Dutépnél munkába álltam. Ezalatt azt tapasztaltam, hogy aki elment tőlünk, az előbb-utóbb vissza is jött hozzánk. A csábitó ígéretek nem mindig igazak. Túlórával, hétvégi gmk-val itt is meg lehet keresni ugyanazt a pénzt. — Az új adórendszer nem vetette vissza a gmk-zást? — Januárban olyan sok munkánk volt, arra sem maradt időnk, hogy megijedjünk. Év végén majd kiderül, megéri-e vagy sem. ♦ ««■ 0 ♦ 0 0 * ♦ 0 <• 0 ♦ ❖ 0 0 O ♦ 0 ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ NAGYBARACSKAI HALNAPOK a kecskeméti Árpád Sörözőben 1988. június 17—18—19-én. A HALÁSZLÉT FŐZI: Farkas József (Sobri) nzenhatszoros aranyérmes mesterszakács, Magyarország örökös halfőző bajnoka. ' Asztalfoglalás az üzletvezetőnél személyesen, vagy stelefonon: 21-893. Minden érdeklődőt szeretettel varunk. Nagybaracskai Haladás Mgtsz Kiskunsági Vendéglátó Vállalat 1561 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ — Régóta irányítja a brigádot. Mivel jár ez a megbízatás? — A brigádvezető mindig többet kap a rosszból, mint a jóból. Rajta a felelősség, számonkérés esetén neki kell tartania a hátát, de a jutalomosztás sem népszerű feladat. A brigádtagok elfogadják az igazságos és jó vezetőt. Külön-külön odafigyelek mindenkire. Kevés, ha valaki jó szakember, a munkatársait is ismernie kell. A pénzjutalom szétosztása teljesítmény szerint történik, ebből még sohasem volt harag. Akinek sovány boríték jutott, belátta: több pénzért többet kell nyújtania. A minőségre különben is vigyázunk, mert a hibákat nekünk kell kijavítani. Nagyon fontosnak tartom, hogy jó hangulatban dolgozzunk, de a túlzott jókedv máf a leterheltség hiányáról árulkodik. — Minden új munkaterületnek van valamilyen sajátossága. A Batthyány utcai építkezésre mi jellemző? — Itt különlegesen precíz munkát kell végezni. Megszoktuk, hogy , az ácsok centiméteres pontossággal dolgozhatnak, most a milliméteres eltérés is nagyon sokat számít. Szeretnénk a vasbeton-szerkezeti munkákat úgy átadni, hogy a brigádot- ne érhesse rossz szó. Kisvágó Árpád Bányagép Szarvasról A NOVÁTOR székesfehérvári kisszövetkezet ötlete alapján a Szarvasi Állami Tangazdaság gépjavító gyáregysége a tervezéssel együtt egy év alatt elkészítette az első hazai, a külszíni bányászatban használatos kőzetfúró berendezést. Eddig ezeket a berendezéseket a bányák Ausztriából vásárolták. A gyáregységben most készül a kőzetfúró harmadik változata, amely iránt máris nagy az érdeklődés a szakemberek részéről. A lánctalpakon közlekedő szerkezetet a robbantásos kőzetlazításhoz szükséges robbantólyukak fúrására használják. A Szarvason gyártott gép nem olyan sokoldalú, mint nyugati társa, de 60 millió helyett csak 5 millió forintba kerül. KISMOTOR ÉS GÉPGYÁR 5. SZ. BAJAI GYÁRA Egy vizsgálat dokumentumai A Kismotor és Gépgyár 5. sz. Bajai Gyárának vezetői visszaélnek pozíciójukkal — állította egy névtelen bejelentő a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz küldött levelében. A helyszíni vizsgálat alapján a vád beigazolódott. A következmény: tíz vezetőt fegyelmi úton vontak felelősségre, büntetésük több tízezer forint. Az ügy iratai alig férnek el egy rózsaszín dossziéban — munkatársunk az aktákat lapozgatva idézi föl a történteket. A Baján a megyei NEB által lefolytatott 1988. február eleji vizsgálat legfőbb megállapítása: a bejelentés megalapozott. Miért? 1. Hiányzik a gyári vgmk-szerződésekről az úgynevezett felelősségvállalási nyilatkozat. 2. A vgmk tevékenységét nem ellenőrizték. 3. A túlórák áttekinthetetlenek. 4. A munkaidőn túli munkavégzés engedélyei nem szerepelnek a nyilvántartásban. 5. A gyár igazgatója a vállalat költségére javíttatta meg apja esztergagépét (a számlát a vizsgálat befejezése után készítették el és ezt követően fizette ki). A vizsgálati jegyzőkönyv szerint a gyár vezetése 1987. február 17-én kapott javaslatot minikonténer készítésére. A gyártással a két vállalati gazdasági munkaközösséget, a Tomost és a Mechanikust bízták meg, előbbi 100, utóbbi pedig 200 darabos megrendelést kapott. Eddig rendjén is lenne a dolog. Csakhogy! Az alkatrészek leszabását, a hegesztést főmunkaidőben végezték — ráadásul olyanok is, akik nem tagjai egyik vgmk-nak sem. Összesen 324 konténer készült el, ezért összesen 239 760 forintot kaptak a vgmk-k. Talán jobban érthető, hogy miért ment úgy a munka, mint a karika- csapás, ha tudja az olvasó: a kulcs- fontosságú tmk-művezetői posztot és a Mechanikus vgmk közös képviselőjének tisztét ugyanaz a személy, Marxner János töltötte be. A másik — Tomos nevű — vgmk- nak Fischer Mihály tmk-főműveze- tő úgy tagja, hogy a vállalkozást beosztottja, Kiss István vezeti. Idézet a jegyzőkönyvből: „a tmk- főművezetőnek lehetősége és joga utasítást adni a beosztottaknak — nem vgmk-tagoknak is — főmunkaidőben vgmk-munkát végezni, vagy megengedni, hogy vgmk- tagok főmunkaidőben vgmk- munkát végezzenek.” Ezt a Kismotor és Gépgyárban vezérigazgatói utasítás tiltja. Egy másik eset, amikor a kollektív és egyéni érdek látványosan fonódott össze: a kooperációs üzemraktár vasszerkezetének szerelésére olyan megállapodást kötöttek, hogy a vállalati gazdasági munka- közösség 10 százalékos eszközhasználatot fizet. Ez azonban elmaradt, ráadásul a szerelést nem munkaidő után, hanem főmunkaidejükben végezték el, valójában tehát a kenyéradó cég nem kapott meg 31 130 forintos eszközhasználati díjat, ráadásul pedig ugyanazért a munkáért kétszer fizetett (először is kiutalta kinek-kinek a törvényes fizetését, másodszor pedig a vgmk részére a munkadijat). A vizsgálat során súlyos és elemi iskolás fokú végzettséggel is földerithető (!) — túlórával kapcsolatos szabálytalanságra is fény derült. A tmk egyik dolgozója. Varga Alfréd, aki egyébként éves szinten 159 ezer forintot keresett, 29 ezerrel többet tehát, mint művezetője, a nyilvántartás szerint 1987. december 8-án nyolcórás főmunkaideje után további nyolc órát túlórában dolgozott. Különös tehát, hogy további 15 órát otthoni készenlét címén számfejtettek aznapra részére. 8 + 8+15 pedig 31 — noha a nap Baján is 24 órából áll. . . A fegyelmi eljárás során kirótt büntetések a felelősséggel állnak arányban. Szedő István igazgatótól (1965 óta dolgozik a gyárban, havi fizetése 20 000 forint) megvontak 50 000 forint prémiumot, 1988-ra minden kitüntetésből, jutalmazásból kizárták, és intézkedtek, hogy hívják vissza és mentsék föl a vállalati tanács elnöki tisztségéből. Rövid idézet a jegyzőkönyvből, Geda Béla, a Kismotor és Gépgyár vezér- igazgatója írja: „Megállapítottam, hogy az ön terhére rótt munkafegyelmet sértő és munkaviszonyához nem méltó magatartást tanúsította, feladatát, mely beosztásával együtt jár, nem végezte el és mulasztásokat követett el a társadalmi tulajdon megóvása keretében." Vára- di Lajos főmérnök (1966 óta van a gyárban, havi fizetése 17 000 Ft) nem kapott meg 10 ezer forint, még 1987-re járó prémiumot. Dr. Garai István főkönyvelő (1982 óta dolgozik a gyárban, fizetése 15 500 forint) nem kapta meg 15 ezer forintos tavalyi prémiumát és az ideit is csökkentették. Dr. Tóth László igazgatási osztályvezető (1970 óta van a gyárban, 11 500 forintot kap havonta) szigorú megrovást könyvelhetett el. Nagy Sándor (1959 óta dolgozik a Kismotorban, 14 457 forintot visz haza havonta) üzem- fenntartási osztályvezető szigorú megrovást kapott ám, bár tervezték, kitüntetést nem fog kapni. Szigorú megrovás a büntetése Keszi Gézának (üzemfenntartási osztályvezető-helyettes), Marxner Jánosnak (tmk-főművezető) és Fischer Mihálynak (tmk-művezető). Hogy ki-ki milyen tanulságot von le a történtekből, az ő dolga. Geda Béla vezérigazgató mindenesetre köszönőlevelet írt a Bács-Kiskun Megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz „Visszatérve az 5. sz. gyárban végzett vizsgálatukra, az abból nyert tapasztalatok személyes munkámban is igen értékesek számomra, ezért a vizsgálatban részt vevő elvtársak részére, kérem, szíveskedjenek tolmácsolni köszönetemet’’. * Az ügyben az illetékes pártszervek is meginditották a fegyelmi eljárást. B. J. „Tengerszem” Éodony határában Négy hektáros területen létesített mesterséges tavat a Bodonyi Mátraalja Tsz. A mátrai „tengerszem” — amelyet két patak tiszta vizű forrása is táplál — idegenforgalmat is csalogató szabadidőközpont lehet, de a szárazabb, nyári időjárás esetén jó szolgálatot tesz a falu és környéke zavartalan vízellátásában. 4
