Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-07 / 135. szám
1988. június 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Borgondok Az elmúlt másfél érben nem volt olyan politikai, szakmai tanácskozás Bács-Kiskun megyében, ahol a mezőgazdaságról szólva ne foglalkoztak volna a szőlészet-borászat helyzetével. Az utóbbi fél évben is megtárgyalta e témát a megyei párt-végrehajtóbizottság, a pártbizottság gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottsága, a kiskunsági és homokhátsági tsz-szövet- ség, két alkalommal szakmai tanácskozás volt Kecelen és Kecskeméten, hogy csak a legnagyobb és legjelentősebb megbeszéléseket említsük. A megfogalmazott tennivalók összecsengnek: sürgősen meg kell oldani a megyei gondokat, piacot találva a még tárolókban felgyülemlett bornak, el kell érni, hogy a készletek pénzügyi finanszírozásához, a kistermelőknél lévő mennyiségek átvételéhez (és kifizetéséhez) hitelt kapjanak az integráló nagyüzemek, a felvásárlók. S mi történt? A levelezések, sürgetések, hovatovább követelőzések ellenére a korábbi helyzet alig változott, lassú az átvétel, döcög az export, a felvásárlási ár alacsony. A nagy- és kisüzemek, háztáji, szakcsoportos és magántermelők aggodalmaskodnak. Mi lesz a pincékben lévő borral? Mintegy négyszázezer hektolitert tárolnak a háztáji pincékben, nem mindig korszerű körülmények között. Hová kerül az új termés? Mennyit fizetnek a borért? Megéri-e szőlőt termelni, amikor a termelés költségei —- gépek, vegyszerek, munkaerő — szinte hónapról hónapra drágább? Több község, sőt egyes körzetek lakóinak igazából a szőlő adja a pénzbevételt és így a megélhetést, mivel a gyenge homokon nem lehet mást jövedelmezően termelni. Ha viszont kivágják, mi kerüljön a helyére? Ugyancsak sokszor elhangzó kérdés: miért drágították meg mesterségesen (adóterhekkel) a bor belföldi árát? A készletek finanszírozására a nagyüzemek miért nem kapnak hitelt? (A hitel kamata egyébként duplája annak, mint amennyi tiszta nyereség a bor értékesítésével elérhető.) Még sok kérdés gyülemlett fel az elmúlt hónapokban — megnyugtató válaszról, megoldásról nincs tudomásunk. Ugyanakkor tudunk több előterjesztésről, amelyeket országos hatóságoknak, minisztériumoknak küldtek a megyéből, de ezek elfogadásáról, konkrét intézkedésekről ugyancsak nem kaptunk hírt. Miért drága? Meglepetéssel tapasztalhatták a fogyasztók, hogy a bor ára éppen abban az időszakban emelkedett (vagyis január elsejétől), amikortól már egyértelműen kiderült, hatalmas, eladhatatlan készletek halmozódnak pincékben, tárolókban. Az áremelkedés alapvető oka, hogy a bor termelői árára a korábbinál lényegesen nagyobb adok nehezülnek. Nézzünk egy konkrét példát. Olcsó, minőségi kategóriába tartozó hét deciliteres fehérbor ára a következőképpen alakult: 1. Amiért a vállalat előállítja, vagyis a termelői ár: 24,80 2. A termelői ár 15 százaléka, ez a fogyasztási adó. 3,72 3. A termelői ár és a fogyasztói adó együttes összegének 25 százaléka, ez is ÁFA: 7,13 4. Nagykereskedelmi árrés , 2,55 5. A nagykereskedelmi árrés 25 százaléka, ugyancsak ÁFA: 0,64 (Tehát az ÁFA-val növelt eladási ár 38 forint 84 fillér) 6. A kiskereskedelmi árrés 4,05 7. A kiskereskedelmi árrés 25 százaléka, ami ismét ÁFA: 1,01 Tehát összesen 43,90 forint az a palack bor az üzletben, aminek termelői ára 24,80. Az áremelkedés előtt ugyanezt a bort 37 forintért lehetett megvásárolni, ugyanis akkor a nagykereskedelmi ár 30 százaléka, mint forgalmi adó, terhelte, valamint a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árrés. Nem csodálkozhatunk azon, hogy még a borivók is meggondolják, hogy vegyenek-e ebből a drága italból. Egyik ismerősöm, aki korábban csak nagyfröccsöket ivott, áttért a sörre, mondván, egy nagyfröccs ma 18 forint, fél liter sör meg 16. Igaz, mondja: „ettől többet lehet pisilni...” Azt viszont nem tudja, hogy a bor sokkal egészségesebb ital, igen sok vitamint, feltétjét, ásványi anyagokat tartalmaz, sőt egyes kutatók szerint kis mennyiségben fogyasztva gyógyszer is. Nem tudhatja, hiszen a bor értékeinek ismertetése, a borreklám, a kulturált borfogyasztás propagálása évek óta tilos. A különböző bizottságok ennek feloldását is sürgetik. CSEKK, MEMÓRIAKÁRTYA, TAKARÉKSZOLGÁLAT Postabank alakul Az alkalmazkodáshoz pénz kell A jelenlegi helyzetet előidéző okokat és a tennivalókat nemrég kerekasztal- beszélgetésen tárták fel a résztvevők, véleményükből, javaslataikból idézünk néhány gondolatot. Csipkó Sándor, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnöke: — Ennyire súlyos pénzügyi helyzetben, mint most, még nem volt szakszövetkezetünk. Borkészleteink nagyok, értékesíteni ebből alig tudunk, ugyanakkor hitelt sem kapunk a készletek finanszírozására. Fia rövidesen nem változik a hitelezési helyzet, bérfizetési gondjaink is lehetnek. A felmelegedés miatt a kistermelők pincéjében a bor bomlásnak, romlásnak indulhat. A fel- vásárlási árak egyrészt alacsonyak, amiért nem éri meg eladni a bort, s egyébként is nagyon kis mennyiséget lehet értékesíteni. Tavaly összesen mintegy 900 ezer hektoliter import (borban és szőlőben) érkezett az országba. Ennek megrendelése egyenlő volt az öngóllal. Egyébként annak hatására történt, hogy a termelők azt mondták: a téli fagy miatt kipusztultak az ültetvények, s nem lesz termés. (Megjegyezzük, a KSH adatai szerint 3 millió 640 ezer hektoliter áruboralap volt az elmúlt évben, amihez jött még 910 ezer hektoliter import bor.) • 0 Ügyeskedők Voltak időszakok, amikor a gyenge terméseredmények miátt minden feldolgozó, felvásárló az országban keresztül-kasul szaladgált szőlőért, borért. Akik pe- digmár jó előre szerződést kötöttek, hogy termésüket átadják egy-cgy. feldolgozónak, a szerződést semmibe vették, meglovagolva a konjunktúrát, a már korábban papírra rögzített áraknál lényegesen magasabbért, a legtöbbet fizetőnek adták el a szőlőt és a bort. Akkor persze egyetlen termelő sem verte a tamtamot, inkább nagy csöndben üzletelt, s különböző képtelen kifogásokat jelentett szerződött partnerének, vagy még ennyit sem tett meg. Azt viszont igen, hogy lőrét értékesítettek, vagy éppen vízből, cukorból csinált bort is eladták. Csakhogy gyűljenek a bankók a bugyellárisban. Palotasorok, emeletes, liftes házak épültek ilyen pénzekből, s a garázsokba méregdrága nyugati márkájú kocsik kerültek. A kapzsiság napjainkban" megbosszulja magát. A hazai fogyasztók körében is lejáratták a bort, s a lakosság ezért is fordított hátat ennek az italnak. De nemcsak kistermelők, hanem egyes nagyüzemek is erre a nem tisztességes útra léptek. Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csupán néhány éve tiltották meg, az új bortörvény megalkotásával, a cukorhasználatot. S az is tény, hogy akik korábban semmibe sem vették a szerződéses fegyelmet (sőt még az utóbbi időkben sem kötöttek szerződést) most hangos szóval követelik, hogy vegyék át a feldolgozó vállalatok a pincéikben álló boraikat. Természetesen nem minden kistermelőre és nagyüzemre értendőek az előbbiek, tehát tisztelet a többségnek, azoknak, akik efféle manipulációktól távol tartották magukat és eleget tettek a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek is. Javaslom, hogy az idén még sűrítményt se importáljuk, ezt is idehaza állítsuk elő. A romló borokat pedig le kellene párolni. Tasnád Miklós, a Soltvadkerti Szőlőskert Szakszövetkezet elnöke: — A 16 forint körüli literenkénti fel- vásárlási ár nem fedezi a termelési költségeket. A hazai borfogyasztást kellene elősegíteni azzal, hogy a fogyasztói adó megszüntetésével csökkenjen az ára. (Megjegyezzük: több bortermelő hajlandó a fogyasztási adó elengedésének mértékével árait csökkenteni.) Dr. Makkos József, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatóhelyettese: — A feldolgozói kapacitásokat 1985-ig folyamatosan növeltük, a szocialista országokkal kötött államközi szerződésnek, az igényelt minőségnek megfelelően. A feldolgozóinkban előállított bor a nyugati igényeknek nem felel meg, szükség lenne még olyan beruházásra, amivel minőségét, tisztaságát növelni tudnánk. Tehát ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk egy nagyobb igényt támasztó piachoz, pénzre volna szükség, ami viszont nincs. Változzon a hitelpolitika Borsody Miklós, a Kecskemét- vin Borgazdasági Kombinát vezér- igazgatója: — Egyetlen felvásárló sem tud többet fizetni a borért, mért még palackozva is alacsony áron tudja értékesíteni, s az nem várható el egyetlen feldolgozótól— akár állami vagy szövetkezeti is legyen —, hogy tudatosan veszteségessé tegye gazdaságát. Legfontosabbnak azt tartom, hogy a szőlőtermesztés fajlagos költségei csökkenjenek, mégpedig úgy, hogy növekedjen a hektáronkénti mennyiség, s így 10 forint alatt legyen egy kilogramm szőlő előállítási költsége. Ha ez nem következik be, az ágazat a külpiacon versenyképtelenné válik. Ami a kistermelők pincéjében lévő borokat illeti: szállítsák be nagyüzemi kezelésre, így meg tudjuk menteni a bort. Ezért fizetni természetesen csak akkor lesz módunkban, miután mi is értékesítjük. Egyébként szerződéses szőlő- és borfelvásárlási kötelezettségeinknek mind ez ideig eleget tettünk, illetve az ismert hitelezési gondok miatt megegyeztünk nagy- és kisüzemi partnereinkkel, hogy a szerződött mennyiséget június 30, egyes esetekben július 31-éig átvesszük. Ahhoz pedig, hogy a tőkés piacokra is megfelelő minőségű bort szállíthassunk, a nagyobb feldolgozók korszerűsítésére volna szükség, amit összefogással gyorsabban és könnyebben meg lehet oldani, mintha mindenki külön- külön próbálja meg saját üzemét kompletté tenni. A mai .helyzet egyik okozója az is, hogy tavaly irreálisan magas árat fizettünk a szőlőért. Az idén várhatóan nemcsak alacsonyabbak lesznek az árak, hanem arra is fel kell készülni a termelőknek, hogy a szőlőátvételkor árának egy részét tudják a feldolgozók kifizetni, a teljes értékét csak a bor eladása után. Szükség van arra, hogy változzon a hitelezés, a szőlő-bor ágazat preferált, alacsonyabb kamatlábbal jusson hitelhez. A készleteket pedig meg kell hitelezni. Nem lehet azt a módszert folytatni, hogy az ősszel szedett szőlőből készített bort még ugyanabban az évben eladjuk. Ez vétek a minőség ellen. Hiába mondjuk már ezt évek óta, a pénzügyi szabályozás ezt sohasem vette figyelembe. Bedugult a piac — segítséget várnak a termelők Dr. Zilai János, a Kertészeti Egyetem Szőlészeti, Borászati Kutató Intézetének igazgatója: — A termelésben el kell érni a hektáronkénti 10-12 tonnás termést. Szerintem ott szabad szőlőt termelni, ahol a talaj és egyéb természeti adottságok megfelelőek és elegendő a kézi munkaerő is. Úgy gondolom, az ágazatnak le kell mondania a szőlőtelepítések állami támogatásáról. A magyar bor jó minősége érdekében a seprőbor és csigerbor készítését pedig meg kellene tiltani. Már megvannak a szükséges műszerek, készülékek ahhoz, hogy megállapíthassuk a bor eredetiségét, és azt is, ha cukorral, élesztővel készült, ha vizezett stb. Dr. Kozma Pál, a kertészeti egyetem tanszékvezető professzora: — Nem lehet lemondani a telepítések állami támogatásáról, a világon mindenütt segíti az állam a telepítőket. Azon viszont gondolkodni kell, hogy mit lehet még csinálni a szőlő levéből? Párlatot, alacsony alkoholtartalmú bort, üdítőitalt? Vagy a telepítéseknél a csemegeszőlő arányát érdemes-e növelni a hazai fogyasztás fellendítése érdekében? Azt javaslom, hogy a feldolgozók a termelőknek szőlőért és borért részletekben fizessenek, mint ahogyan több nyugati országban ez már gyakorlat. Az áru értékének 30 százalékát átvételkor, a további 30 százalékot az értékesítés közben, a többit az eladás után. Sellyéi Gábor, a Monimpex főosztályvezetője: — Az exportra kerülő bor fele Bács- Kiskun megyei. A világon túltermelés van ebből az italból, nagy a verseny az eladók között, s minőségi okokból néhány bor — közte megyei is — kiszorult a külpiacról. Az NDK-ban is már csak olyan minőséget fogadnak, amilyet a tőkés piac igényel. Az elmúlt években fokozatosan csökkent az ország borexportja, főként a szocialista, s ezen belül is a szovjet vevők igénye mérséklődött mintegy 60 százalékkal. Elsősorban a piaci helyzet okozza a mai gondokat, nem pedig az, hogy tavaly szőlőt és bort importáltunk. Bizonyítható, hogy a korábbi években is —- a hazai termeléssel és importtal együtt — hasonló mennyiségű bor volt az országban, mint 1987-ben, csakhogy akkor azt értékesíteni lehetett. Tavaly szinte még senki sem hitte, hogy bedugul a piac és a szovjet megrendelések drasztikusan csökkennek. Nehezíti a helyzetet, hogy a hazai borfogyasztás is erőteljesen visszaesett. Néhány éve még 36, tavaly már csak 25 liter körüli volt az egy főre számított (vásárolt és saját termésű) borfogyasztás. Jelenleg az országban 65 ezer hektár a nagyüzemi ültetvény, ennek 31 százaléka húsz évnél idősebb. Az utóbbi lassított ütemű kivágására van szükség, hejyette új fajták telepítésére, de évente nem háromezer, hanem az egész országban csupán kétezer hektáron. Dr, Szőke Sándor, a Kiskőrösi Borászati Közös Vállalat igazgatója: — Olyan termelési és feldolgozási szerkezetet alakítottunk ki az elmúlt tizenöt évben, amit a népgazdaság elvárt, amit a MÉM, a PM, a külkereskedelem támogatott és kívánt tőlünk. Ne vádolja senki ezért a szőlő-bor termelőket, inkább a kormányzati szervek segítsenek — támogatással, hitelkamatkedvezménnyel, adómérsékléssel — abban, hogy ezt a szerkezetet az új helyzetnek, a külpiaci igényeknek is megfelelően át tudjuk alakítani. Magas minőségű árura van szükség, aminek beruházási, fejlesztési finanszírozását a szőlész-borász gazdaságok képtelenek megoldani. Csabai István Június végén tartja alakuló közgyűlését a legújabb magyar pénzintézet, a Postabank és Takarékpénztár Részvénytársaság. Az új bank létrejöttének indokairól, céljairól tájékoztatta az MTI munkatársát Princz Gábor, az alakuló részvénytársaság elnök-vezérigazgatója. Elmondta, hogy a bank alaptőkéje mintegy kétmilliárd forint lesz. Az egyik legfőbb alapító részvényes a Magyar Posta, tulajdonhányada hozzávetőlegesen eléri az alaptőke egyharma- dát. A mintegy 60-70 részvényes között képviselteti magát a magyar állam, továbbá több pénzintézet, ipari, mező- gazdasági, közlekedési, kereskedelmi, idegenforgalmi vállalat, szövetkezet, kisszövetkezet. Az eladásra kínált részvények névértéke félmillió forint. Az új bank hasznosítani szeretné azokat a tapasztalatokat, amelyeket a posta az elmúlt évtizedek során a lakossági betétek gyűjtése, valamint a pénzforgalom lebonyolítása terén szerzett. Jelenleg az OTP megbízásából kezelt postai betétkönyvekben 50 milliárd forintnál nagyobb összeg van elhelyezve. Ahogy halad előre a történet, úgy kapnak visszafelé fényt, mélyebb értelmet a kezdő képsorok. így lesz szemünkben az első látásra-hallásra kicsit sematikusra sikerült ügyészből korának kifejezője. A mindenben „az ellenség keze betette a lábát” stílusban vad ellenséges politikai szándékot, megnyilvánulást feltételező vádlóról utólag sejthető, hogy feltehetően hasznosabb tagja is lehetne a társadalomnak, ha nem kényszerítenék sematikus klisékbe. Eszébe sem jutott — mert így tanították —: ezernyi körülmény motiválja döntéseinket, olykor a magunk számára is nehezen érthető tetteinket. Neki bármi áron ellenséget kell produkálni, ezt várják tőle. A kezdő ügyvédnő is eredményt akar felmutatni bármi áron, eszébe sem jut, hogy elrontott évtizedek, megcsúfolt vágyak, a kifosztott tisztesség indulatai lendítették ütésre a falujából elűzött Fekete Lázár kezét. Ördögh Szilveszter — és Szegvári Menyhért rendező — kimondottan rokonszenves figurákat teremtett. A rendőrök még sajnálták is a mindenből kisemmizett parasztból lett jó eszű, érdeklődő munkást, de nálunk Kelet- és Közép-Európában az egyenruha, az egyensapka évszázadok óta megkülönböztetőjogokat vívott ki magának. Jogokat? Tudtommal senki sem rendelte el, hogy akaratlanul — föllépésükkel, hangsúlyaikkal — lekezeljék a velük munkakapcsolatba kerülőket. Sőt, általában udvariasságot követelnek a hatalom, az állami intézmények képviselőitől. A nemzedékek hosszú során meggyökeresedett beidegződések azonban nehezen oldódnak. Ezért zaklatják jogilag teljesen szabályosan, ám indokolatlanul a professzor-író révén legalább néhány órára saját sorsa fölé emelkedett, erkölcsi normáihoz hű Fekete Lázárt, aki. végre legalább egy utcai pádon szeretne gondolataival magára maradni, megbékélni sorsával. A Gyorsított eljárás több volt egy jobb életre érdemes férfi tragédiájánál: önvizsgálatra késztet. A Postabank a posta egyedülállóan széles — 3200 hivatalból álló — hálózatára támaszkodik. Központja a József Nádor tér 1. szám alatt lesz, vidéki fiókjai pedig a postaigazgatósági székhelyeken: Miskolcon, Debrecenben, Pécsett, Szegeden és Sopronban. Az új bank tevékenysége a kereskedelmi banki és a lakossági pénzműveletekre egyaránt kiterjed. Ez utóbbinál a bank bizonyos önkorlátozást alkalmaz, azaz: a lakossági betétekből keletkező pénzforrásokat egyelőre kamatozó betétszámlán köti le, de a későbbiekben — a pénzügyi kormányzat döntésétől függően — lakossági hitelek nyújtására is módja lesz. A lakossági betétek gyűjtését az év második felében kezdi meg a bank, a tervek szerint még az ősszel megjelenik a Postabank betékönyve. A célok között szerepel a helyközi takarékszolgálat bevezetése, melynek lényege: bármely postahivatalban kiállított takarékbetétkönyvre az ország valamennyi postahivatalában lehet pénzt felvenni, illetve befizetni. Tervezik a készpénzkímélő fizetési módok, így például a csekk alkalmazásának elterjesztését, az aktív memóriakártya bevezetését. Horváth Sándor nem először bizonyította, hogy belülről érzi a feketelázárokat. Remekelt Dobó Bertalanként Mádi Szabó Gábor, aki éppen azért tudott közel kerülni a munkásszállási alkalmi ismerőséhez, mert „az értelemig és tovább” röpítette, túlnézett a kicsinyes napi érdekeken. Ilyen elgondolkoztató műveket várunk a Kortársaink képernyőre sorozatban. * * * Volt pedagógusnapi ajándékműsor, elismerés érte. A tudásról, a kutatásról cseréltek eszmét a Gondolkodó tudományos hetilapban. A hazai iskolaügy bő helyet kapott A hét műsorában is. Nem beszélhetünk eleget az oktatásról, nevelésről, minden elismerést megérdemelnek a jó pedagógusok. Mégis ünneprontó leszek; legalább e napon válogatták volna meg körültekintőbben a műsorban közreműködő pedagógusokat. Csodálható, hogy már a diákok egy része naponta csupaszítja szép nyelvünket, ha a nyilván híres, nyilván jó példa, nyilván mérce tanítónő szerint az általa is alkalmazott módszerrel a gyerekek „magasabb szinten” olvasnak, mint a hagyományos módszerekkel. Nem jobban, szebben, értelmesebben, szemléletesebben, folyékonyabban; „magasabb szinten”, mondá kétszer is. Csodálható, ha a televízióban gyakran szerepeltetett szakemberek képtelenek megkülönböztetni a valahol történést, levést a valahová menéssel, ,,-ba, -be” ragot használnak (mondanak) ,,-ban, -ben” helyett. Egyetértek a pedagógusoknak az eddiginél, nagyobb önállóságot, szabadságot javaslókkal. A nagyobb önállóság: nagyobb felelősség. Illik ismerni a világos, szabatos, magyaros beszéd, írás szabályait. Példaiskolában különösen. Heltai Nándor Veszélyben több ezer család megélhetése Az állami gazdaságok szőlészeti-borászati szakbizottsága a közeli időben ugyancsak értékelte a jelenlegi helyzetet és javaslatokat tett a megoldásra. Föltárták egyebek között, hogy a szőlőtermelés költsége 1983—84. évben átlagosan 9 forint volt, míg tavaly már 19,20 forintra nőtt, elsősorban az ipari anyagok, gépek, kemikáliák áremelkedésének következtében, illetve a fagyok miatti hozamcsökkenés miatt. Áz export három év alatt 30 százalékkal csökkent. A borpiac beszűkülésének következtében véleményük szerint az országban mintegy 15-20 ezer család megélhetése kerül veszélybe. Az állami gazdaságoknál, pincegazdaságoknál az exportcsökkenés 4-5 ezer munkahely megszűnését idézheti elő. A szőlő- és bortermelő gazdaságok önerőből képtelenek a megújulásra. A múlt évi készletleértékelés miatt a bortermelésre szakosodott gazdaságok saját alapjaikkal szemben 600 millió forintot, az eredményük terhére 200 millió forintot írtak le és a nyolc eladósodott gazdaság hitelterhei megközelítik a négymilliárd forintot. Áz elmúlt esztendőkben minden pénzüket a legeredményesebbnek hitt ágazatokba, a szőlészetborászat fejlesztésébe fektették, amihez jelentős ösz- szegű hiteleket is fölvettek. Véleményük szerint az országban százezer hektár termő szőlőterület fenntartása indokolt, és évente háromezer hektár rotációs telepítés, amit állami támogatás és hitel nélkül képtelenek megvalósítani. Az ágazatnak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a szovjet partnerek évente legalább 800 ezer hektoliter bort vegyenek át, ugyanis e mennyiség előállítása az országban mintegy 20-25 ezer embernek ad munkalehetőséget, olyan kapacitások működését teszi lehetővé, amelyek egyébként nem hasznosíthatók. A vállalati feladatok között említették a hozamok, növelését. Országos átlagonként el kell érni a hektáronkénti 7-10 tonnát, ugyanakkor olyan fajták telepítésére van szükség, amelyekből a korábbinál jobb minőségű bor állítható elő. A termelési és a piaci egyensúly érdekében a termelők készek bizonyos ön- szabályozásra és arra is, hogy vegyes vállalatokat hozzanak létre. Ebben az átmenetinek mondott időszakban megkülönböztetett állami segítséget és elbírálást igényel a szőlő-bor ágazat. Kisteherautó-bemutató Teherautó-bemutatót rendeztek Budapesten, a Közlekedési Múzeum előtt. A gyártó, az NDK-beli Nutzkraftfahrzeug Kombinát cs a hazai forgalmazó, az Autóker mutatta be a legújabb típusú IFA Multicar, többféle felépítménnyel felszerelhető kisteherautókat, az ipari és mezőgazdasági vállalatok képviselőinek. (MTI-fotó) KÉPERNYŐ*;’ - rft' Gyorsított eljárás
